Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-10 / 289. szám
MÁI KOMMENTÁRUNK A gazdasági fejlettség magasabb sziatje A kongresszus után, a tervezés idején M iután az országgyűlés törvénybe iktatta a negyedik ötéves terv célkitűzéseit, a feladatok számbavétele, a részletek kidolgozása és a végrehajtás előkészítése került napirendre. Gazdaságunk jelenleg közepesen fejlett, s ennek megfelelően az egy főre jutó nemzeti jövedelem összege éveként 700 —750 dollár. A legközelebbi öthat év célkitűzései: elérni a gazdaságilag fejlett országok küszöbértékét, az egy lakosra jutó, évi 1000 dolláros nemzeti jövedelmet Gazdasági fejlettségünk jelenlegi szintjét alapvetően exfcenzív módon, a foglalkoztatottak növelésével értük el. Ezt az utat a jövőben már csak a növekvő munkaerőhiány miatt sem járhatjuk tovább. Elkerülhetetlen tehát a gazdaságfejlesztés új, intenzív módszere, meglévő erőforrásaink, eszközeink hatékonyabb kiaknázása. A gazdaság intenzív fejlesztése nem azonos a munka intenzitásának növelésével. Jóllehet magasabb szervezettséggel, nagyobb fegyelemmel, bátrabb anyagi ösztönzéssel az adott műszaki feltételek mellett még lehet — és kell is — az egyéni teljesítményeket növelni. De az egyéni szorgalomnál, a jobb munkánál többre van szükség. Mindenekelőtt a gazdasági növekedés, a termelékenységemelés népgazdasági szintű tartalékait kell módszeresen feltárni és hasznosítani. Különösen három fő tényező érdemel jelentőségé' nek megfelelően nagy figyelmet: — a termelés szerkezetének korszerűsítése; — o kutatás, a fejlesztés eredményeinek gyors, gyakorlati hasznosítása; — a nemzetközi munkamegosztás fejlesztése. Ami az első helyen említett témát illeti: elmondhatjuk, hogy ha népgazdaságilag hatékonyabb termelési ágazatokat az átlagosnál gyorsabban fejlesztjük, a ráfizetéses ágak növekedését pedig korlátozzuk, eleve nő a társadalmi munka (Termelékenysége. Nem mindegy például, hogy az olcsón kitermelhető, szállítható, importálható, jó hatásfokkal eltüzelhető szénhidrogénekkel (kőolajjal és földgázzal) elégítjük-e ki az ország növekvő energiaigényét avagy a drága szénnel. Az új ötéves terv ezért helyesen összpontosítja a beru- názási eszközöket a szénhidrogénele termelésére, importjára és felhasználására. H asonlóképpen összpontosítjuk az ország anyagi, pénzügyi és szellemi erőit a többi kiemelt program végrehajtására. A vegyipar, az alumíniumipar, a közúti járműgyártás, a számítástechnika, az építő- és építőanyag-ipar, a ruházati ipar, a hústermelés az országos átlagot meghaladó mértékben fejlődik. Ezzel nem csupán e gazdaságos ágazatok súlya és aránya növekszik, hanem a többi termelő és felhasználó ágazat fejlődése is meggyorsul. A súlypontok képzése, a termelés szerkezetének korszerűsítése egyébként is valamennyi gazdálkodó egység feladata. Mindenütt a keresett, az előnyösen értékesíthető, a nagy nyereséghányadú termékek gyártását célszerű szorgalmazni. A gazdaságtalan, korszerűtlen cikkek termelését pedig kívánatos csökkenteni, sőt beszüntetni. Műszaki fejlesztésre, tudományos kutatásra az ötéves terv a nemzeti jövedelem 2,8 százalékát biztosítja. (Az elmúlt öt évben az alacsonyabb szintű nemzeti jövedelmek 2,4 százalékát fordítottuk ilyen célokra.) Fontos, hogy a kutatóás fejlesztő intézetek, a vállalatok a műszaki-tudományos forradalom magas követelményeiből, a gyakorlati igényekből kiindulva jól hasznosítsák ezeket az összegeket. Itt is nélkülözhetetlen az anyagi és a szellemi erők koncentrálása, hogy az eredményeket minél gyorsabban hasznosíthassuk, és ebben is utolérjük a fejlett tőkés országokat. A nemzetközi munkamegosztás, a termelési kooperáció, a szakosítás fejlesztése még nagyobb horderejű feladat. Lehetővé teszi a hazai adottságainknak leginkább megfelelő gyártási ágak gyors fejlesztését, a termelés korszerű, gazdaságos szerkezetének kialakítását. A külkereskedelemi forgalomban széles körű nemzetközi összehasonlításra kínálkozik alkalom. Kiderül, hogy mely termékeink versenyképesek, értékesíthetőek gazdaságosan. Ezeket célszerű hazai és külföldi szükségletre egyaránt nagy tömegben gyártani. Azokat a termékeket viszont, amelyek drágán és nem elég korszerű kivitelben készülnek, kifizetődőbb importból beszerezni. Így például a gazdaságos nagysorozatban készülő Ikarus autóbuszokért kombájnt, traktort, személygépkocsit és más termékeket vásárolhatunk. Az egyébként is gazdaságos áruink — köztük az autóbuszok — versenyképességét növeli, hogy az egyes alkatrészek, szerelési egységek (a kormány, az első és hátsó híd stb.) a készterméknél is nagyobb sorozatban készülhetnek nemzetközi szakosítás és kooperáció keretében. A hatékonyságot sokféleképpen lehet még javítani. így a teljesítmények növelésével, a fajlagos anyagráfordítások csökkentésével, az álló- és forgóeszközök jobb kihasználásával, a fejlesztési és beruházási isszegek ésszerűbb hasznosításával. A hatékonyság átfogó mutatója a vállalatoknál az egv főre jutó nyereség, népgazdasági szinten az egy lakosra számított nemzeti jövedelem. Ahhoz, hogy a közepesen fejlett magyar gazdaság felsőbb osztályba léphessen, sokféle új ás egyre növekvő követelményt kell teljesítenie. Ügy tűnik: valamennyi feltételezi a vezetés színvonalának emelését, a tudományosan megalapozott módszerek alkalmazását. Az esztergályos és a szerelő, a szövőnő és a szabász, a hengerész és a kovács munkájának hatékonysága alapjában a kitűzött céloktól, a létrehozott feltételektől függ. Érdemes tehát figyelni a köznapi munka átfogó, országos, nemzetközi összefüggéseire. D “ azt sem árt hangsúlyozni, hogy növekednek a munkásokkal izemben támasztott igények is a fegyelemben, a szervezettségben, a szakképzettségben. Ám megéri vállalni az összetettebb, nagyobb feladatokat. Gazdasági fejlettségünk magasabb szintje végül is országunk gyarapodását, népünk jólétét szolgálja. K. J. Kedden este a Televízió vendégasztalánál öt kongresz- szusi küldött ült. A kongresz- szus után a kongresszusról beszélgettek, épp úgy, mint ahogy szerte az országban — kamerák és fényképezőgépek nélkül is — erről beszélnek az emberek. Ahogy A Televízió vendégasztalánál, ezeken a beszélgetéseken is — kimondva vagy kimondatlanul — mindenütt jelenlevő eleven gondolat az, hogy pártunk X. kongresszusa a valósághoz híven, nagyon reálisan vette számba egész országunk, népgazdaságunk fejlődését, és ez a realitás hatja át a határozatokat is. A vendégasztalnál a mező- gazdasággal kapcsolatos lémák egy része került szóba. Csupán néhány gondolat, — hiszen mindenről beszélni, ami e tárgykörhöz tartozik, nem félóra, hanem napok kellenének. Am a néhány közül is egy gondolat — úgy vélem éppen az időszerűsége miatt — különösen figyelmet érdemel. Most zárjuk az 1970-es gazdasági évet, és vele együtt egész gazdasági életünk egy nagyobb szakaszát is, a harmadik ötéves tervet. Ez a munka tényeket rögzítő, megtörtént eseményeket összegező tevékenységet igényel. Pontos és gondos elvégzése alapvetően fontos. Ám ezzel párhuzamosan folyik egy magasabb szintű, tulajdonképpen az előzőn alapuló munka; a következő év feladatainak meghatározása, s vele együtt negyedik ötéves tervünk elkészítése, kidolgozása. Tehát nemcsak egy évre, hanem hosszabb távra is meg kell határoznunk azokat a célokat, amelyek egész népünk érdekében népgazdaságunk arányos, biztos továbbfejlődését szolgálják. Hogy milyen felelősségteljes, fontos munka ez, azt szavakkal röviden nehéz lenne kifejezni. Ezért idézem fel a kamerák előtt folytatott beszélgetésnek azt a megállapítását, ami a jelenlegi időszakban a lefontosabb, a legalapvetőbb: »Most van. a tervezés időszaka. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a pártkongresszus mezőgazdasági határozatait alaposan ismerjék, tanulmányozzák és használják fel mezőgazdaságunk vezetői.« Kiindulási alapja, vezérfonala kell legyen ez egész tervezésünknek. Hogy mién szükségesek, nélkülözhetetlenek ezek az ismeretek, azt oldalakon át lehetne boncolgatni, elméleti és gyakorlati példák tömegével lehetne indokolni. A legtömörebb feleletet erre a miértre dr. Romány Pálnak, az MSZMP Bacs megyei Bizottsága első titkárának a beszélgetést záró gondolata adta meg: »Az elkövetkező években, a negyedik ötéves terv végére elérünk oda, hogy a termelőszövetkezeteinket megalakító, létrehozó emberek jelentős része nyugdíjba megy. Szövetkezeteink életében lényegében nemzedékváltás történik (ami egész szövetkezeti mozgalmunk történetében új, sajátságos vonás). Most, a tervkészítés idején nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy emellett az újszerű folyamat mellett kell megvalósítanunk kongresszusi határozatainkat.« Ügy vélem, ez a körülmény, meghatványozza a mostani tervezési munkáknak amúgy is nagy felelősségét. V. M. Névtelen vélemények Húsz kérdés a városi tanácstagokhoz A HAZAFIAS NÉPFRONT városi bizottsága a közelmúltban kérdőíveket küldött a városi tanácstagokhoz, mert arra volt kíváncsi, hogy mi akadályozza vagy segíti a tanácstag munkáját, milyen _ a kapcsolata a tanács vezetőivel, mennyire ismeri a tanácsrendeleteket és határozatokat. A kérdőíven húsz kérdés szerepelt. A nyolcvannégy városi tanácstag közül hatvannyolcán töltötték ki és küldték vissza a kérdőíveket, de a nevét senki nem írta alá. Ez utóbbi azért fontos, mert a névtelen vélemények egy kikicsit mindig őszintébbek. Nézzük meg a leglényegesebb kérdésekre adott válaszokat. A tanácstagokat évente átlagosan húsz-harminc alkalommal keresik fel a választók ügyes-bajos dolgaikkal. Kéréseik elsősorban közvetlenül lakóterületükhöz kapcsolódóak, s legtöbbször lakásproblémákkal, segélykérésekkel, gyám- és eltartási ügyekkel fordulnak a tanácstagokhoz. Lényegesen több a magánjellegű kérés, mint a közérdekű. A személyi igények gyakran teljesíthetetlenek, s ez komoly „diplomáciai” érzéket kíván a tanácstagtól. Az ügyek intézése sokat javult az elmúlt időszakban — összegezhetjük a tanácstagok véleményét —, de a lakáskiutalások és a járdaépítések intézése változatlanul tüskét hagy az emberekben. Csupán egyetlen tanácstag írta meg, hogy egyetlen kérést sem sikerült elintéznie. Kapcsolatukat a tanács és az osztályok vezetőivel — illetve dolgozóival — túlnyomórészt kifogástalannak tartják és jó véleményeket írtak. A tanácsrendeleteket és a határozatokat a tanácstagok öntő többsége ismeri, de jó- léhányan kifogásolták, hogy csak annyit tudnak ezekből, amennyit a tanácsülésen ismertetnek velük, vagy más úton a tudomásukra jut. Egyöntetű tehát az a vélemény, hogy a gyors és pontos információkat valamennyi tanácstag igényli. Megkérdezték a tanácstagokat, hátráltatja-e valami munkájukat. A válaszok: munkahelyi és egyéb társadalmi elfoglaltság, a tanácstól kapott ígéretek nem teljesítése (ezt a legnehezebb megmagyarázni az embereknek), a tájékozatlanság. a költségvetési üzem munkájának hiányosságai vagy például az a furcsa eset, amikor a tanácstag kérését elutasította, a választóknak ugyanazt a kérését pedig teljesítette a tanács. Az utolsó előtti kérdés: „Hogyan értékeli saját közéleti tevékenységét?” A hatvannyolc tanácstag közül tizennégy közepesnek vagy gyengének ítélte, elsősorban azért, mert másirányű elfoglaltsága miatt nem tud úgy intézkedni, ahogyan azt elvárják tőle. A többiek valamennyien örülnek, hogy a közösségért tehetnek valamit. Érdekes, hogy a tanácstagoké funkciójukon kívül átlagban még három-nyolc különböző mozgalomban, szervezetben, bizottságban dolgoznak. Nemtúlzás tehát azt állítani, hogy nagy részük túlságosan is elfoglalt. Az egyéb észrevételek című kérdés — ha csak pár sorban is — lehetőséget adott a tanácstagoknak a „kipakolásra”, az önkritika után a kritikára. Fordítsanak nagyobb gondot a vb-vezetők a peremkerületek kommunális színvonalának emelésére! — írják többen, és azt is kérik, hogy a beszámolókról továbbított kérdésekre rövid időn belül és az igazat válaszolják. Még akkor is, ha ez néha kellemetlen! S kifogásolták, hogy az apparátus tagjai gyakran küldözgetik őket, az egyik szobából a másikba (előfordult az is, hogy a tanácstag ugyanoda került vissza, ahonnan elindult!). Biztos vagyok benne, ha a tanácsi dolgozók között osztották volna szét ugyanezeket a kérdőíveket, s nekik kellett volna véleményt mondaniuk a tanácstag munkájáról, a válaszokban ugyanilyen mondatokat is olvashattunk volna. MINDEN KAPCSOLAT kétoldalú, tehát mindkét féltől függ, hogy közös nevezőre tudnak-e jutni. A kérdőívek összegezése szerint a tanácstagok és a tanácsi dolgozók közötti kapcsolat jó, de még jobb is lehetne. S ennek elméleti akadálya nincs is. A gyakorlat viszont itt-ott javításra szorul. A közelgő tanácsválasztások előtt nem ártana megszívlelni ezt. • • Saly Géza Somogyszil a hírnév útján »Gyorsabban kell kiterjeszteni és fejleszteni a modern ipar szerű nagyüzemi állattenyésztést, különösen a sertés- és szarvasmarha-tenyésztésben.« (Az MSZMP X. kongresz- szusának határozatából.) Hatalmas serlegek, érmekkel teli vitrin díszíti az elnöki irodát. Danes Sándor elnök kérkedés nélküli szavaiból kiérzódik az a jogos büszkeség, amely méltán tölti el őt és a somogyszili Petőfi Tsz minden tagját. — Tízesztendei nehéz munkánk eredménye tükröződik ezekben a jutalmakban, elismerésekben. Tíz éve határoztuk el, hogy fölelevenítjük s munkánkban hasznosítjuk mindazokat az állattenyésztői hagyományokat, amelyek régen is országos hírnevet, elismerést és tekintélyt szereztek a Kapós-völgye állattenyésztésének. Az első sikert — egy ezüstérmet — 1964-ben szereztük meg. 1967-ben már három arany-, három ezüst- és egy bronzérem jelezte, hogy jó úton járunk. A legnagyobb eredményt az idei mezőgazda- sági kiállításon értük el: négy arany- és öt ezüstérmet kaptunk, ezenkívül tenyésztési nagydíjat, s mi nyertük el a mezőgazdasági-élelmiszeripari miniszter 250 000 forint juta lomnjal járó vándorserlegét is tenyészállatainkkal, a kiállításon bemutatott vemhesüszőkkel, bikákkal... Nehéz volna még vázolni is azt a rengeteg munkát, fáradozást, mivel sikerült elérniük, hogy a tsz-ben szarvasmarha- törzstenyészet van, s tenyészbikáikat, vemhesüszőiket és hízómarháikat szívesen vásárolják határainkon túl is. (Rendszeresen szállítanak hízómarhát Olaszországba és az NSZK-ba.) A szövetkezet 5800 holdon gazdálkodik, ebből 4800 a szántó. Hétszáz tagból 425 dolgozik rendszeresen, a többi nyugdíjas. Hízómarhából, tenyészállatokból évente 3—3,5 millió forint jövedelmük van. Az idén 1700 hízott sertést értékesít a szövetkezet, ebből bevételük meghaladja a négymillió forintot. Fehér György és Varga István a korán kelő emberek közé .tartoznak. Nyáron hajnali fél négykor, ősszel és télen pedig hajnali ötkor kezdenek a sertéstelepen. lanes Sándor elnök jelentő serleggel. Lamp Lajos gépcsoportvezető utasítást ad traktorosainak. — Korábban tíz-tizennégy hónap kellett ahhoz, hogy a sertések elérjék a 100—110 kilós súlyt, most pedig nyolc hónap. A telepek korszerűek, biztosítva van a megfelelő takarmány, s ezzel az is, hogy egy-két év múlva sertéstenyésztésünk is elérje a szarvasmarhatenyésztés színvonalát • — mondották. Ez a célja a szövetkezet vezetőinek is. Elérni azt, hogy a szövetkezetnek sertéstörzstenyészete legyen, s a hízósertéseken kívül tenyészállatokat is értékesíthessenek. Hamarosan megkezdik a sokasüldő nevelését (most tárgyalnak a Pápai Húskombináttal), s ezeket az állatokat kizárólag exportra szállítják majd. A gépműhely udvarán traktorosokkal beszélget Lamp Lajos gépcsoportvezető. — Az őszi munkákkal soha nem álltunk olyan jól, mint az idén. Elvetettünk 1550 hold őszi, illetve takarmánybúzát, 100 kh keveréket; az 1300 holdnyi kukoricánkból is alig 150 holdnyi vár már csak törésre. Az őszi mélyszántásnak — a terv 2200 hold — több mint a felével végeztünk. Traktoros szocialista brigádunk nyújtott műszakban napi 14—16 órát dolgozik, hogy a rossz idó beköszöntése előtt végezzünk a munkával. Sajnos, az alkatrészhiány gátol bennünket: három új gépünk jelenleg is kihasználatlanul áll — panaszkodik. — Jó állattenyésztés csak akkor lehetséges, ha rendelkea tenyésztési nagydijat zünk elegendő es megfelelő takarmánnyal. S hogy a takarmány időben a földbe kerüljön, elvégezhessük a szükséges növényápolást, majd a betakarítást, ahhoz üzemképes gépekre van szükség. Meg arra, hogy céljaink megvalósításáért a termelőszövetkezet minden dolgozója összefogjon, függetlenül attól, hogy mi a munka- területe — jegyzi meg Nyári László párttitkár. Ezt az összefogást h -lett tapasztalni az eimúlt tíz esztendőben a somogyszili Petőfi Tsz-ben, s ennek eredménye, hogy szarvasmarha-tenyésztésükkel országos hírnevet vívtak ki maguknak. A még eredményesebb összefogás érdekében — mint a párttitkár elmondotta — most azon fáradoznak a pártszervezet tagjai, hogy az állattenyésztésben — és másutt is. ahol erre mód van — szocialista brigádokat hozzanak létre s olyan lendületes munkaversenyt alakítsanak ki, mint a traktora v- '-«^ött tapasztalni. Szalai László SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1979. december 1«.
