Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-08 / 287. szám
Az emberség parancsára A marcali Egyesült Vörös Hajnal Termelőszövetkezet Irodájában négyen ülünk. Las- kai János elnökkel, Csillag János párttitkárral, Szerpák György főkönyvelő-helyettessel beszélgetek. A téma: hogyan használták fel a tsz-ben az idén a szociális-kulturális alapot? — A szeptember 30-i állapot az irányadó — kezdi Szerpák György. — Tudni kell, hogy 1100 tagunk van Marcaliban. Horvátkútón, Csömenden és Boronkán. Ötszáz ember rendszeres munkájára számíthatunk. A többiek nyugdíjasok, járadékosok. A szociális alap legnagyobb összeget kitevő részét a betegek segélyezésére fizetjük ki. Ez belső munkarendünk egyik fontos kitétele. Támogatjuk az idősebbeket, rászorulókat is, akik a vezetőséghez fordulnak írásban vagy személyesen. — A kérést minden esetben méltányoljuk — veszi át a szót az elnök. — Helyszíni szemle dönti el jogosságát. Elsősorban az anyagi helyzetet és a családi körülményeket mérjük fel. Végső soron a vezetőség dönt. Készpénzben segélyezünk, de ha szükség van rá, akkor például fát is szállítunk a rászorulónak. A családi házat építő tsz-tagok, alkalmazottak is bizalommal fordulnak segítségért fuvarügyben a vezetőséghez. Volt olyan közöttük, aki 2300 forint erejéig vette ezt igénybe. Főként az olyanok kérését igyekszünk maximálisan teljesíteni, akik a munkában mindig lelkiismeretesek, pontosak voltak. — Ne feledkezzünk meg a szakmunkástanulókról sem — folytatja a gondolatsort Csillag János. — Csurgón, Adándon, Öreglakon iskoláztuk be őket. Igyekszünk támogatni ezeket a gyerekeket anyagilag is, erkölcsiekben is. Sportra, tűzoltófelszerelésre is költöttünk pénzt Aztán újra az emberről esik szó. Űj hagyomány alakult ki a szövetkezetben. Emberséges, szép hagyomány. — Ebben az évben is több olyan dolgozónk ment nyugdíjba, aki egész életét munkával töltötte. Ünnepséget rendeztünk számukra. Ajándékot adtunk át. Vettünk hét bérletet színházi előadásokra. A legjobban dolgozók között osztjuk ki előadásról előadásra. Jutalomra, ösztönzésre 40 550 forintot fizettünk ki. A kulturális alapunk nyújtott lehetőséget arra is, hogy kirándulásokat szervezzünk. A mezőgazdasági kiállítást minden tag megnézte. A közeli, de a távolabbi fürdőhelyre is eljutottunk a termelőszövetkezet járművein. Nagyot változott itt a munkamorál, éppen mert az emberek érzik, hogy törődnek sorsukkal. — A szociális alapunk 369 ezer forint — mondja Szerpák György. — 309 000 forintot már felhasználtunk belőle. A betegségi segély 270 000 forint. Házasodáskor, születéskor, bevonuláskor ugyancsak segélyt adunk. A kulturális alapunk 217 000 forint volt, ebből is felhasználtunk szeptember harmincadikéig 178 000 forintot. Újra és újra visszatér a téma: az idős emberek helyzete, munkája. — Példát vehetnek róluk a fiatalok. És irigyelhetik küzdeni és helytállni tudásukat — így beszélnek róluk. — Alapszabály szabja meg a kötelező munkanapok számát. Szerencsés helyzetben vagyunk. Már a legtöbb dolgozónknak nincs erre gondja, mert teljesítette ezeket a napokat. Csak néhányan lógtak ki a sorból. Nekünk pedig szorgalmas emberekre van szükségünk ..-. A szociális-kulturális alap felhasználásáról kezdtünk beszélgetni, s lám: az idős emberek megbecsülésénél és a munkamorálnál tartunk. Mert valahol minden ősz- szefügg, az egyes kérdések csak az egész viszonylatában nyerik el szilárd vonalaikat. Leskó László Párosán szól a cltera Kercseligetről érkezett az első hír, hogy a próbák folyamán felkészült már a citeraze- nekar a körzeti művészeti szemlére. A kaposvári járás többi falvában is megkezdődött a csoportok, együttesek, szólisták műsoranyagának válogatása, összeállítása. A körzeti szemléig, február elejéig arra kell az idő, hogy az előadásmód csiszolódjon, s ha még újra is vállalkoznak egyesek, a legjobb szám kerüljön a színpadra. A kercseligeti citerazenekar januárban ünnepli első születésnapját. Megalakulásuk nem mindennapi történet. Suliét Zoltán, a helyi általános iskola igazgatója 1970. januárjában a lakosokat írta össze. A falu legszélső házát magas hóakadály vágta el a többitől. Az igazgató üzenetet küldött Sárai Mártonéknak, hogy írják le az adataikat, és valahogy majd juttassák el hozzá az iskolába. Késett a válasz, de az sürgősen kellett, nem lehetett tovább halogatni a látogatást. A kopogtatás után a beszélgetés épp hogy megindult, Sárai Márton felesége szóba hozta, hogy a férje most tette le a citerát. Nem volt szükség noszogatásra, elővette a helyéről, és a tanítónak játszani kezdett. Nem tudott a hatás alól szabadulni Suller Zoltán azután se, hogy elköszönt a háztól. Visszatért, de most már azzal, hogy megnyerje Sárai Mártont az ügynek, amit kigondolt addig: alakítsanak citerazénekart a faluban. Pirosán szól most a hangszer, kihallatszik az utcára is, becsalogat az iskolába. Sárai Márton és Suller Zoltán pengeti a citerát. Sárai Márton az Alföldről települt át Somogyba. Apjától tanulta a muzsikát: »Az ökör a földet nem magának szántja ...« — énekli, majd elmondja, hogy ezt tanulta meg legelőször. — »Na, ladmac, látom, lesz belőled valami'« — így fogadta az apám a próbálkozásomat. Három nővérem van, mind a három ismeri a citerát, ma is játszik rajta. Az egyik Kaposváron él. Bán Imre juhász annyi nótát tud, hogy ha egész nap csak játszana, akkor se ismételne — mondják a próbára összejött emberek. Bán Imre is alföldi. Éjjeliőr, azért ,nem tudott most eljönni. A kaposvári járási tanács művelődésügyi osztálya úgy készíti fel a községek csoportjait, hogy azok saját folklórt tanuljanak meg és mutassanak be. A kercseligetiek sváb dalokkal is készülnek. 1913-ban 1330 lelket számláltak a községben. Ebből csak 243 volt magyar, a többi sváb. Később aztán felvidékiek is a faluba kerültek. A sváb dalkincs egyik lelkes őrzője In- hoff Jánosné. ő tanítja most a többieket, az emlékezetből feltört dalokra táncra is perdülnek az asszonyok. Valahogy így jártuk... — nevetnek maguk is, ha egy lépést elvétenek. Nem várt dallal búcsúztatnak: felhangzik a két citerán a Megy a takács ... című immár közismert népdal, melyet a Röpülj páva műsorában ismerhettünk meg. Talán a körzeti művészeti szemlék is »fölfedeznek« egy- egy új népdalt, melyet majd az egész megye énekelni fog. Horányi Barna Játékvásár Marcaliban A gyermekek nagy örömére a marcali ÁFÉSZ vásárlással egybekötött játékkiállítást rendezett a járási művelődési házban. A kicsik, akik szüleikkel jöttek el, hogy a karácsonyi ajándékokat kiválasszák, mindjárt ki is próbálhatták kedvenc játékaikat. A kisvasúttól kezdve a mozgó babáig, s az űj holdjárművekig mindennel játszhattak. PREMIER ELŐTT Drága a diétás étkezés A VÁROS LAKÓINAK kifejezett sürgetésére nyílt meg másfél évvel ezelőtt a diétás konyha a megyeszékhelyen, a Kapos étteremben. Mint arról akkor beszámoltunk, az érdeklődés kisebb volt a vártnál. Csupán hatvan-hetven ember vette igénybe a szolgáltatást. A vállalat számára úgy lett volna gazdaságos, ha legalább háromszáz személyre főzhetnek. A helyzet azóta sem változott. Mi lehet az oka az érdeklődés hiányának? Sajnos, nincs okunk feltételezni, hogy csupán ennyien szorulnak diétára Kaposváron. Az étrend gyomor- és májbetegek számára készül. Külön szakács irányítja a főzést a diétás nővér utasításai szerint. A betegek kívánságait is figyelembe veszik, ha azok nem mondanak ellent az orvos utasításainak. Az étrend változatos, és valósággal a beteg szája íze szerint készül az étel. Odahaza — ahol több személyre főznek — nem könnyű egypek külön diétásán főzni. A beteg számára sem kellemes olyanokkal egy asztalnál ülni, akik mindent ehetnek. A Kapósban egy ebéd tíz forint hetven fillérbe kerül. Ezért a pénzért nem lehet egy személyre diétás ebédet főzni. Mégis az ár a fő oka az érdeklődés hiányának. A jelenleg ott étkezők legnagyobb része nyugdíjas, akinek nem könnyű havonta kifizetni háromszáz forintot az ebédért. Szép számmal vannak ' olyanok, akik nem is képesek,, ezt az összeget megfizetni, pedig egészségi állapotuk megkövetelné a szigorú diétát. Szükség van olyan megoldásra, amely lehetővé teszi, hogy a diétás étkezés olcsóbb legyen. Elképzelhető volna, hogy a beteg vállalata hozzájárul a költségekhez, ez a megoldás azonban a nyugdíjasokat kire- kesztené. HA VALAKI BETEG, a gyógyszereket jelentős hozzájárulással, esetenként ingyen kapja. A szociális körülmények alapos mérlegelése után a Társadalombiztosítási Igazgatóság legalább nyugdíjasok esetében hozzájárulhatna a diétás étkezés költségeihez, hiszen az utókezelésnek is felfogható. Hujber Ferencné, a .Társadalombiztosítási Igazgatóság megyei igazgatójának véleménye a kérdésben: — A társadalombiztosítás céljai meghatározottak, a rendelkezésünkre álló összeg felhasználási területei is előre meghatározottak. Helyi' megoldás ez ügyben elképzelhetetlen. Egy új szolgáltatás bevezetéséhez minisztertanácsi rendeletre van szükség. A diétás étkeztetés szociálpolitikai kérdés, a kezdeményezés lehetősége a Szakszervezetek Országos Tanácsának hatáskörébe tartozik. Az javasolhatná az új szolgáltatás bevezetését. A KÖR BEZÁRULT. Hiába jelent jobb egészséget a diéta az emberek nagy tömegének, egyelőre megoldhatatlan a hozzájárulás a jóval többe kerülő kímélő koszthoz. Ezzel a gondolattal érdemes volna foglalkozniuk a szakszervezetek felsőbb szerveinek is. I. I. Beszélgetés a Piros Jaguárról ősbemutatóra készül a kaposvári Csiky Gergely Színház: Majláth Júlia Piros Jaguár című zenés vígjátékát próbálják a művészek. Az egyik próbára a darab zeneszerzője is ellátogatott. — Hányadik zenés vígjátéka a Piros Jaguár, és kik a társszerzői* — Az ötödik zenés darabom ez. A librettót Abai Pál és ifjabb Kalmár Tibor írták. Velük csináltam a tavalyi darabomat is, Ne szóljatok bele! címmel. Tíz vidéki színház tűzte műsorára, egyebek között a kaposvári is. Nagyon tetszett az itteni előadás. így — mondhatnám azt is — nekik írtam a Piros Jaguárt, hiszen már az írás kezdeti stádiumában látta a darabot, hozzáfűzte véleményét Laczkó Mihály rendező. Örömmel tettük az ősbemutató színhelyét Kaposvárra. — A tavalyi musical főszereplői fiatalok voltak. A Piros Jaguárban is ehhez a korosztályhoz szól? — Igen, elsősorban a lókról írtam. Valós fiatatémát igyekeztem földolgozni, élő figurákkal, ismerős jellemekkel. A külföld, imádatát karikíro- zom, az emberek ugyanis még mindig nem egyszer kritikátlanul ajnározzák a külföldieket. E körül van a bonyodalom a darabban. — A Piros Jaguár zenéje be~ Mit jelentett a könnyűzeneszerzőnek ebben a mai stílusban komponálni? — Azt hiszem, anélkül, hogy megtagadnám zeneszerzői alkatomat, feladatom lépést tartani az új irányzatokkal. Szívesen gondolkodtam beatrit- musban, s úgy érzem, ezzel jellemezhetem hitelesen fiatal figuráimat is. Az idősebbeket azonban most is hagyományos zenével mutatom be. — Hogy van megelégedve a kaposvári rendezéssel? Kellett-e változtatni valamit az eredeti elképzelésen? — Nem. Minden szinte érintetlenül maradt. A kaposváriak rendezése nagyon tetszik, így képzeltem el. Egyébként azért utaztam le, hogy meghallgassam a zenészeket, megnézzem, stílszerűek-e a színészek. Szerencsére nem kellett dolgoznom, csak »néző« voltam a próbákon. A Piros Jaguár rendezőjr Laczkó Mihály. — ősbemutatóra készüln: mindig izgalmas feladat. Különösen, ha kortársák műveit rendezi az ember. Ennek az ősbemutatónak az érdekessége, ami az életben ritkán van, hogy a szerző és a színészek tudtak egymásról. A szerző ismerte azokat, akiknek a művet írta; így alakult, formálódott a darab. Tizenöt új dalt ismerhet meg a közönség. Erénye a musicalnak: nem a dalokból állt össze a darab, hanem a mondanivalóhoz írta Majláth Júlia a szerzeményeket Bízom a sikeres bemutatkozásban, hiszen közismert színészek alakítják a főbb szerepeket: Komlós István, Csorba István, Farkas Anny. XTarga Tibor, Réti Erika. A Piros Jaguár bemutatója pénteken este lesz. B. Zs. ÉRD Szeretlek téged, Erdő, amikor vastag takaró borul rád, a tél jószívő adományaként, s nincs dalos hajnal, vidám naplemente benned. Csak sóhajtás van és vágyakozás. Ez tölti meg hideg világod. Es gyöngyszemű kismadarak csippantása beszélget csak veled. Szeretlek, Erdő, akkor is, amikor összetörik jégbilincse a télnek, a kacagó örömek, a mátkacsókra váró tavasz ezer nyelven beszélni kezdenek. Lombtalan fáid alatt a hóvirág, a kankalin a nap felé tekint, a megtepett fészkekre új remények szállnak, s a duzzadó rügyekből mint surrogó öreg bölcsekből, ifjú életek indulnak a nyár felé. Szeretlek, amikor a szúrós szemű nyár a látható világot kezdi megtölteni belső tartalommal. A magból csíra lesz, a csírából jövőre élet. Es így viszed tovább az örökös megújulás útján fogyhatatlan életed. — Ez vagy te, Erdő! Belőled készül a ringó bölcső vagy a gyermekágy rácsos koszorúja, körülölelve egy gondtalan gyermeki, paradicsomi világot. Szeretlek akkor is, amikor a kimúlt nyárra az ősz szövöget már csak szemfödelet az ökörnyál ezüstös hálójából, s a kikerics lila virágait tűzdeli a rétek kopott hátára. Az ősz a bánatra született víg legény. Kócos koronárdra lehel, $ elhangzik a nagy szó: Adós, fizess! Mintha megijednél a nagy szótól. Rázósan reszketni kezdenek leveleid, ködfátylat terítesz magadra, szomorú leszel egyszerre. A dalos madársereg hűtlen lesz hozzád. Belesárgulsz bánatodba, s a fázós utak ' sárga tenyerére sodrott levelek hullanak. Olyanok, mint régi, megfakult pergamenek, amelyek mindegyikére talán írsz is valamit. Üzensz nekünk? Igen, írod: amit kaptunk tőled, öreg Föld, azt vissza is adjuk tisztességgel. Aztán kopogni kezd a makk is. Vidáman megy a makk lefelé. Talán még fészkelödik is egy kicsit, aztán betakarja egy sárga levél. A csípős csalán is magába roskad, s a kecskerágító is pirosán csalogatja a feketerigót. — Gyere. Egy-két magot nem sajnálok tőled, csak a többit rázd le, hogy takarja be az őszi levél. ~ Csett! Szép vagy, de nem jól — Nekem már az is elég, hogy reám szálltál. — Csett, csett! Jó, jó! Nem várok köszönetét érte. Peregve hullik a mag lefelé, aztán terhétől megszabadult koronáját büszkén fölemeli a piros levelű kecskerágító. Szeretlek téged akkor is, amikor a csöndes őszi eső unottan mosogatja elhaló világod. A felhők lehajolnak hozzád egy bátorító vigaszra, és fekete koronáddal letörlik a félelemnek, és a bizonytalanságnak könnyeit. Mert arra, messze északon, már szúrnak a csillagok... Szeretlek téged, mert te vagy nekem a téli örömök szülője, a tavaszi megújulás örök zászlóhordozója, a szá- nyoghangú nyár, gyöngyvirágillatú múlhatatlanság, az őszi hervadás, keserű, de mégis vágyakozva várt világa. Mind szeretünk téged, Erdő, bölcsőnk és koporsónk anyja. Velünk jössz a gügyögő kortól a porba hullásig. Csak azt súgd meg nekünk, titkon, lopva: vagyunk-e legalább olyan messze az egyiktől, mint amilyen messze kerültünk a másiktól... Cséplő József SÓMOGTI NÉPLAP Kedd, 1970. december 8. 5
