Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-08 / 287. szám

IBUSZ-úton Spany olhonban

Olaj helyett termálvíz

ELŐTTÜNK a Dél-Dunántúl térképe. A Dráva és a Balaton közötti területen észak—délirányú dombsorokat látunk, köztük apró, sokszor névteleT patakok folynak. Egyikük e Kapóssal egyesül, a másik a Drávába torkollik, a harmadil pedig a Zalán keresztül a Ba laton vízét gyarapítja néhánj száz köbméter vízzel. A kis fo lyók és patakok mellett apró kc~ségek sorakoznak.

Igái, Csokonyavisonta, Zala karos ... Nemrégen még csak a környékbeliek ismerték a községek nevét, ma már gyógyhatású termálvizeket sokan látogatják a Dunántúlon, sót a Balatonhoz közel fekvő Igái és Zalakaros nevére már a Bala- ton-part vendégei is felfigyelték egy része szívesen tart pihenőt valamelyik útmenti termálfürdőnél, sokan pedig rövi- iebb-hosszabb gyógykezelésre érkeznek, elsősorban Harkány fürdőre, de egyre többen kere sík fel az igali fürdőt is. A barcsi híd megnyitása óta különösen Nagyatád és Csoko lyavisonta fürdőinek helyzet energiája és potenciális lehető ^égei növekedtek. Mindkét tér málvíz alkálihidrogánkarboné tos, a visontai ezenkívül gyen gén kénes és jódos is, főleg r reumás eredetű mozgásszerv- betegségek gyógyítására alkal masak.

A potenciális lehetőség azon ban csak kielégítő megközelí tési, korszerű szállás-, étkezé si és szórakozási lehetőség biz tosítása esetén válik vonzóvó

tek. A forró víz a Dél-Dunántúl területén sok helyen előfordul, s az Alfölddel együtt az ország termálvizekben leggazdagabb vidéke.

Se szeri, se száma az olajkutatás során feltárt melegvíz- forrásoknak: az igali, babócsai, lábodi, görgetegi és még egész sor, ma még teljesen ismeretlen forráshely neve az olajkutatások után vált egy csapásra termálvizéről híressé! De valóban, olyan nagy csalódás az olaj helyett feltörő termálvíz?

és teszi az említett fürdőket látogatottá. Sajnos, a vasúti ösz- szeköttetés északi és déli irányban egyaránt gyér, a közutak állapota nem a legkiválóbb. A visontai faházak helyett modern szálláshelyeket terveznek, a fedett fürdőrész is átalakításra szorul. Magasabb a vendéglátás színvonala Nagyatádon, ahol 41 főt befogadó szálloda, nyitott és fedett gyógymedence, strand- és kádfürdő áll a látogatók rendelkezésére.

Régóta foglalkoztatja a szakembereket a főszezon meghosszabbításának és ezzel együtt a haszon növelésének lehetősége. Megoldására először a Fonyód közelében fekvő Csisztapuszta termálvizének a partra vezetése látszott célszerűnek, de nemrég a Fonyódtól tíz kilométerre lévő Táska vizének felhasználása mellett döntöttek. Mint strandfürdő jelentős lesz, a fedett része egész éven át alkalmas fürdésre, derült idő esetén nyáron strandolásra is. Meg kell jegyeznünk, hogy ez lesz az első termálvizes fürdési lehetőség a déli oldalon, közvetlenül a tóparton, így fejlesztése ma már országos érdeknek tekinthető.

A TÁSKÁI termálvíz fel- használásának egy harmadik módját is meg kell említenünk: az 1973-ra felépülő tsz- majorban melegházakat fűiének velet, majd primőráruval látják el a tópart déli részének településeit. A víz gazdaságos felhasználását csak nagyarányú beruházásokkal lehet megoldani. Felsorolni is nehéz lenne azoknak az intézményeknek a nevét, amelyek már eddig is több millió forinttal járultak hozzá a munkálatok megindításához. A többek között felépül a 400 személyes SZOT- üdülő, a 250 fős szakszervezeti vezetőképző iskola és bővül a szolgáltató hálózat is. Egyetlen megoldatlan problémának a felhasznált termálvíz elvezetése látszik. A legkézenfekvőbb megoldás a víz Balatonba vezetése lenne, de a tó biológiai egyensúlyának megbom- látástól tartanak a szakemberek. Kérdés, hogy megalapozott-e ez a feltevés, hiszen a hasonló kémiai összetételű hévízi tó vize is káros következmény nélkül kerül a Balatonr ba.

A Jugoszláviából a Dél-Du- nántúlra érkező autós látogaA KÉT KÖZSÉG fürdőéletének fellendítése idegenforgalmi szempontból is kívánatos.

Dr. Vuics Tibor

! | Vörösköv János ||

issss

i4 fekete

;■

macska

!l

visszatér

J 29.

!(Mondja, ha már ilyen fiatal (lányra volt gusztusa, az nem Jzavarta, hogy járógépben van iaz egyik lába?

4 — Ez valóban nagyon megleli pett. Az ablakból ugyanis csak ,ia felső testét láttam, s az asztalnál is ülve maradt, amikor l) odaérkeztem a randevúra. Pe- ||dig korábban mentem, de ő (imár ott volt. Elég hidegen fo- i gadott. A szememre vetette, l>hogy miért leselkedem utána. (íMegmondtam egyenesen, ne- ||kem nagyon tetszik. Dehát én íazt hogyan gondolom? Hát i • úgy, hogy udvarolnék neki. (13iztos egzisztenciám van; nem (lis érzem magam öregnek, így |f aztán együtt járhatnánk. Majd (iha ő is megkedvel, akkor a (•továbbiakat meglátjuk ... f — S mit szólt ő mindehhez?

— Eleinte elég fölényes volt, ]|de ahogy nyomtam a sódert — V átnézést a kifejezésért, de mi (már csak így használjuk —, (feloldódott, nevetgélni kezdett. Jügy éreztem, kezdem megpu- Jhítani. Ezek a mai fiatal lá- \nyok elég hamar bedőlnek.

D

iOMOGYI RtPlAP

Kedd, 1970. december 8.

Bikák, matadorok

Üjságárus a Ramblas-on.

„Barcelona — egész

ipanyoloTszág dicsősége.« Ezt a megállapítást még Cervantes tette annak Idején, akit lebilincselt a város pezsgő életrit musa. A turistáknak csupán a? jut osztályrészül, hogy egyet- értsenek ezzel a fogalmazással. \ kétmilliós lakosú Barcelona ! Földközi-tenger egyik legnagyobb kikötővárosa, valóban kellemes benyomást keltett mindenkiben. A nagy forga óm, a modern, jól rendezett város, a hatalmas tengeri kikötő, ahol még a legnagyobb »ceánjárók is horgonyt vethet :ek, mind, mind maradandó élmény.

Barcelonát úgy is emlegetik, mint Katalónia fővárosát. Ez a vidék mindig önállóságra tö rekedett: más az életritmusa 3 más még a nyelve is.

S hogy mi tetszett legjobban *bben a városban? Talán egyik Jellegzetessége a hajókikötőnél álló Kolumbusz-szobörtól a ?laza de Catalunáig terjedő sétáló utca, a Ramblas. így hív- ák népszerűén többen számba téve a nevét, ugyanis r Rambla, akárcsak nálunk a Nagykörút, több szakaszból áll

A modern kér.

_kedőnegyed

e

gybefüggő sétányával minden idegent megragad. A Ramblas híres virágkorzója; a világ szinte valamennyi napi-, hetilapját árusító újságos sátrai: a madárárusok üvegfalú árusítópavilonjai idegenforgalmi látványosságok. Aki pedig elfárad, az leülhet a sétány mentén húzódó széksorokra, vagy az éttermek teraszaira, ahol változatos hűsítő italokat szolgálnak fel a pincérek.

A sok műemlék és múzeum látogatása után kellemes ki- kapcsolódás a barcelonai vidám park. A tervezők ezt az óriáskerékkel, hullámvasúttal és a vidámság más kellékeivel fölszerelt parkot a város fölé emelkedő hegyre telepítették, így csodálatos panoráma tárul a szórakozó vendégek elé. S hogy a kirándulás még kellemesebb legyen, a hegytetőről az utat a városig nem gépkocsival tettük meg, hanem kötélpályán, amely a kikötő tengeröblét átszelve jut be a városközpontba.

A sok látnivaló közepette mind többször került szóba a bikaviadal. Spanyolországi tartózkodásunk utolsó napjára ugyanis jegyet váltottak számunkra a barcelonai arénába, a Plaza Monumentálba.

A bikaviadallal és a bikák | fölött diadalmaskodó matadorok dicsőítésével több mint hétezer kilométeres körtünkön mindenütt talál-1 koztunk. A bikaviadalokon

ugyanúgy fogadnak, mint a lóversenyen vagy a galoppon, a jegyekért pedig horribilis ősz szegeket fizetnek, A mi belépőnk például 275 pezetába került. Nem is tudom hirtelénében, hogy mit helyesebb szembeállítani ezzel az összeggel: a magyar 140 forintot-e vagy a már előbbi riportjaimban említett 300 pezetát, amely Kasz- tília egyes vidékein az egy főre jutó havi jövedelmet jelenti

Ha megérkeztünk egy szál- ’ ódába, a portán a szobakulcs mellé kis plakátot, vagy röpcédulát adtak, amelyen a helyi aréna legújabb műsora sze repelt. Sevillában elvetődtün a Los Corales étterembe is, amely a torrerók — ez a bika- viadalban részt vevő szereplők .cözös neve — törzshelye. Minden matadornak megvan a samt törzsasztala, szabad idejében ide ül, s itt beszélget barátaival, rajongóival. A torrerók asztalait annyira tisztelet ben tartják, hogy akkor sem ülhet oda más, ha a matador éppen egy másik városban vesz részt viadalokon.

Az meg Cordobában történt, hogy a mezquita, a mecset és

Bebocsátásra váró emberek a ta előtt.

a többi nevezetesség megtekintése után autóbuszunk megállt a temető előtt. Idegenvezetőnk nagy áhítattal magyarázta, hogy ebben a temetőben van Spanyolország egyik leghíresebb bikaviadorának sírja és monumentális síremléke.

Ez a viador egy bizonyos L agar Ttja élteiében 4800 bikát ölt meg, s a hálás sordobaiak még szobrot is emeltek neki. Ugyanerről a Tijo mesterről az ország egyik legismertebb festője portrét is készített, amely a cordobai múzeumban a hírességek között kapott helyet.

Ilyen népszerű tehát a bika- ölés művészete és mestersége Spanyolhonban. Nem cso- iálkozom tehát azon, hogy hazatérve útón-útfélen azzal állítottak meg ismerőseim: lát- tunk-e bikaviadalt, igaz-e, hogy az olyan brutális. Azt hiszem, egy külföldi számára a

barcelonai Plaza Monumen4—5 éves vad bika lefékezéséig, öntudatának megtöréséig, 3 végül a kegyelemdöfésig tartó bemutatósorozat érdekessége vetekszik az arénában ülő emberek viselkedésének; az át- szellemültségnek, a lelkesedésnek vagy a kárörömnek látványával.

A barcelonai corrida (viadal)

idejét délután 5 órára tűzték ki, s mi már fél ötkor ott toporogtunk a főbejáratnál. A délután borongós volt, esőfelhők gyülekeztek. Az aréna vasrácsos bejáratait azért szigorúan zárva tartották, s így az érkezők hozzánk hasonlóan türelmetlenül várakoztak. Mondták, hogy jó helyen ülünk majd, láthatunk mindent; a két és fél órás műsort, s ezen belül hat bika halálát. Két- két bika jut ugyanis minden matadorra, s egy műsorban általában három matador szerepel.

A kezdés ideje egyre közeledett, s legnagyobb bosszúságunkra szemerkélni kezdett az eső. A helybeliek is türelmetlenül pillantgattak óráikra. Kint gyűlt a tömeg, bent az aréna lelátói pedig üresen várakoztak. Máskor ilyenkor már mindenki a helyén ül és fiweli a páholyt, ahol a polgármester vagy megbízottja foglal helyet, aki engedélyt ad a viadal megnyitására.

Öt órakor már meg kellett volna kezdődnie a színpompás felvonulásnak, amikor megszólal a zene és a lovak udvarából megindul a bikaviadorok menete, elől a három matadorral, mögöttük pedig libasorban banderilleróikkal és picador—> Az előbb azt«- állította, hogy eddig nem aratott közöttük sikert...

— Igen, de most úgy láttam, egyenesben vagyok.

— Mi lett a beszélgetés vége?

— Megkértem, engedje meg,

hogy hazakísérjem. Beleegyezett. Mikor aztán fölállt, és láttam, mi a helyzet, nem visszakozhattam. Az egyik elhagyatott mellékutcában a karomba kapaszkodott, és ezt mondta: »-Nem biztos ám,

hogy én mindig járógépben leszek. Ma már az orvostudomány csodákra képes. Manapság, amikor szíveket is átültetnek, egy láb rendbehozása is megoldható. Csak pénz kell hozzá ...« Nem tudtam pontosan, hova akar kilyukadni. Búcsúzáskor aztán megszorította a kezem ... Attól kezdve gyakran találkoztunk.

— Így kezdődött tehát a szerelem. Séták, csókolózás ... Más is történt?

— Folyton ígérgette, hogy eljön velem kirándulni. Azt mondta, a Vadgalamb menedékház felé tud egy jó kis helyet. Heteken keresztül izgatottan vártam ezt az alkalmat.

Beke itt közbeszólt;

— Ez pedig május negyedikén volt! Mi történt annál a bizonyos fánál?

— De hiszen nem láthatta senki, én alaposan átfésültem a terepet.. Letelepedtünk, kibontotta az uzsonnás csomagot. Akkor jött rá, hogy az innivalót elfelejtette. Megkért, hogy ugorjak el a Vadgalamba. Én egyre mondtam, hogy nem vagyok szomjas, majd iszunk hazafelé, de ő csak nem tágított. Azt ígérte, ha elmegyek, nagy meglepetésben lesz részem. Megcsókolt, és simogatott. Ügy hittem, ő is »arra« gondol. Hát siettem, ahogy csak tudtam.

— A meglepetés?

— Ahogy vissztértem a fához, nem láttam őt. Szólítgat- tam csöndesen, hangosabban, semmi válasz. Egyszer csak elnevette magát a fejem fölött, s azt kiáltotta: »Kapj el, Zsolt!« Szinte földbe gyökerezett a lábam. Hogyan mászott fel a beteglábával? »Na, tárd szét a karod, itt a meglepetés!« Azzal elrugaszkodott az alsó ágról és a karjaimba ugrott, akár egy macska. Magamhoz szorítottam, aztán a pokrócra fektettem. Ő azonban kibújt a karjaim közül, nevetve elfutott, s egyre azt kérdezte: »Mit szólsz hozzám, Zsolci?« Valóban meglepődtem. Elcsíptem, átöleltem, vadul csókoltam. Ekkor valami különösen éreztem: olyan asszonyos, kitanult volt az ölelése... a csókjai se kezdőre vallottak.

— Tehát nem adta oda magát?

— Nem. Azt mondta, ha egy igazi szívességet teszek, akkor számíthatok a szerelmére.

Beke őrnagy vette át a szol.

— Az előbb valami macskaugrásról beszélt. Násfán, a laktanyában találkoztunk mi valódi macskával is. Ahhoz milyen köze volt magának?

— Semmi. Igazán semmi. Én csupán enni adtam neki.

— A lány kérte rá?

— Igen, hogy időnként te gylek egy tányérka tejet az ezredparancsnok elvtárs ablakába.

— Csak — nyomta meg a szót jelenttőségteljesen Kertész ezredes, s Bekére nézett.

Csend uralkodott a szobában.

Újból az ezredes kérdezett:

— Mikor kapta az utolsó feladatot?

— Mire tetszik gondolni?

— A kitérőre. A politikai helyettes félrevezetésére. Arra, hogy fedezetlenül hagyta a lő- szeres kocsit.

Az őrmester hangja ügyeskedő lett.

— Már azt is bűnömül akarják felróni, amit jószándékkal, meggyőződésből tettem?

— Miféle meggyőződésből?

— Hisz Tárnok áruió, nem?

Amikor másodszor vezették

elő kihallgatásra, Királyon látszott: volt ideje mentségeken töprengeni.

— Honnan veszi maga azt a sületlenséget — kérdezte ingerülten Kertész ezredes —, hogy az ezredparancsnok politikai helyettese áruló?

Király megpróbált magabiztos lenni?

— Nekem hazafiúi kötelességből kellett azt a kis kerülőt megtennem. Tudniillik úgy áll a dolog — és itt lehalkította a hangját, mintha ez a szigorúan bizalmas közlés csak négyükre tartozna —, hogy ez a Tárnok fontos hadititkokat szolgáltatott ki az ellenségnek. Mivel azonban köztiszteletben álló politikai munkás, nem lehet csak úgy egyszerűen lefogni, mert az rontaná a hadsereg tekintélyét. Ezért az illetékesek azt a tervet eszelték ki, hogy a gyakorlatra kivonulás jó alkalom lesz a leleplezésre. Ez: kellett nekem elősegítenem.

Kertész nem tudta magát türtőztetni.

— És maga húszévi szolgálat után elhitte ezt a badarságot? Ezzel akar bennünket átejteni ?

(Folytatjuk)

, iáikkal.

Megeredt az eső. Zuhogott, f Pedig a menetnek már be is

kellett volna fejeznie a tisztelgést az elnök és a közönség előtt, hogy azután szétoszolva megkezdődhessen a viadal, a corrida, amely pontosan időre osztva három részből áll. Először a lovas picadoroké a terep, majd a gyalogos banderil- lerók következnek, akik horgas végű bonderilláikat a bika nyakán levő izomcsomóba ütik és »megtanítják« a bikát, hogy fejét, szarvát lefelé tartsa. Végül a matador lép a színre, hogy piros kendőjével nagyszerű mutatványokat végezzen, játsszon a bikával, miközben maga is állandó veszélyben forog. Az utolsó aktus 15 percig tart, s a végén egy kardszúrás után a bika a porban marad.

Ilyenkor a tömeg izgatottan zúg az arénában. Most viszont csak a kapuban bé- kétlenkedett, de a vasrácsok nem nyíltak meg. Ellenben megjelent egy rendező és bejelentette, hogy a viadal az eső miatt elmarad, mindenki visszaválthatja a jegyét.

A döntést a torrerók is tudomásul vették, és lassan elindultak a város felé. Az aréna kapujában fiatal fiúk és lányok fogták körül a leghíresebbeket, hogy autogramot kérjenek tőlük.

Így maradtunk tehát bikaviadal nélkül Spanyolországban. Szégyellem a dolgot, de be kell vallani. Mindössze az vigasztalt, hogy csupán egy élménnyel lett kevesebb, de maradt ezernyi, amelyet 12 nap alatt Hispániában szereztünk.

Kapalyag