Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

Húszmillió forint 1 >"• Évente ötven lakás A NAPOKBAN tartotta Ve­zetőségválasztó közgyűlését 0 Nagyatádi Komfort Ktsz. A gyűlésen részt vett Nagy Ti­bor, a KISZÖV megyei elnök- helyettese, Gémesi Sándor, a nagyközségi pártbizottság tit­kára és Hamvas János, a 'ta nács vb-elnöke is. A vezetőség négyéves mun­kájáról és a szövetkezet fejlő­déséről, eredményeiről Nagz Ferenc elnök számolt be. El­mondta, hogy a szövetkezet vezetősége igyekezett megfe­lelni a követelményeknek ér azon munkálkodott, hogy r tagság jövedelme, szociális és kulturális ellátottsági szintje emelkedjék. Mindezt csak a gazdasági eredmények fokozá­sával, jó gazdaságpolitikával érhették el. 1965 óta jelentőr változások, eredmények szü­lettek szövetkezetükben. Lét­számuk csaknem százzal emel­kedett. A következő ötéves terv végére pedig 400 dolgo­zót foglalkoztatnak majd. Nagy gondot fordítottak a szakember-utánpótlásra is: rendszeresen és a szükséglet­nek megfelelően szerződtettek szakmunkástanulókat. Az ide: tanévben 61 szakmunkástanuló sajátítja el a különböző szak­mákat. Az üzem termelési ér­téke 71, tiszta vagyonuk pe­dig 70 százalékkal nőtt. Külö­nösen gyors volt az építőipar' részleg fejlődési üteme: a ha­gyományos építési módról át­tértek a fejlettebb építés' technológiára. Az egyszintű kislakások mellett több szinte.- házakat is építettek. Szolgálta­tó részlegeik 1966-tól működ­nek, és évről évre jelert'rer fejlődtek. Gépkocsijavítói te­vékenységük számottevő, szer­vizüket nemcsak a járás, ha­nem a megye területéről ir egvre többen keresik föl. A szövetkezet dolgozói szociálir és kommunális igényeinek ki­elégítésére mintegy 1 200 0DC forintot költöttek az utóbb: négy évben. Dolgozóik bérc csaknem nyolc százalékkal nőtt. Az elnök részletesen foglal kozott az előttük álló felada­tokkal is. Hivatkozott a ««''-* X. kongresszusán elhangzottak­ra, melyek szerint a jövőben még inkább számítanak a szö­vetkezetek tevékenységére, zért nagy fontosságot tulaj­donítanak továbbfejlesztésük ■ nek. Ennek szellemében ter­veztek a következő öt évre. Elsősorban a lakossági szolgál­tatásokat akarják magasabb szinten végezni. Építőipari tevékenységüket továbbfejlesztik: gépeket sze­reznek be, és új építési tech­nológiai eljárásokat honosíta­nak meg. A következő öt év alett 250 lakást építenek. Oj helyre telenítik át autószervi­züket, mert a jelenlegi már szűk, és a község központjá­ban nem fejleszthetik tovább. A szerviz szolgáltatásai há­romszorosára nőttek, és a ter­vek szerint egész Dál-Somogy ellátását biztosítják. Az össz- termelési értéküket mintegy húszmillió forinttal növelik ö‘ ;v alatt. Eredményeik fokozá­sához,‘a tervek megvalósításá­hoz valamennyi szövetkezet dolgozótól még intenzívebb munkát, nagyobb munkaié "veimet kémek. AZ ELNÖKI beszámoló után került sor a szövetkezet új ve­zetőségének, tisztségviselőinek megválasztására. A régi veze- 'őségi tagoknak mintegy felét smét megválasztották. Az új tagok között szép számmal ta­lálhatók fiatalok, nők és fizi­kai dolgozók. Elnöknek ismét Nagy Ferencet választotta meg a közgyűlés. Korszerűkben olcsókban A negyedik ötéves tervben: 10 millió ajtó és ablak Sokak számára meglepő, hogy az utóbbi esztendőkben évenként több mint egymillió ajtót és ablakot használtak fel az építkezéseknél. Ha a IV. ötéves terv előirányzataiban szereplő 400 ezer lakás, nagy­számú szociális és kulturális intézmény, ipari, mezőgazda- sági és más új épület megva­lósítására gondolunk, máris kirajzolódik előttünk az elő­irányzat ajtóban és ablakban: a szükséglet csaknem 10 millió darab! Az Építőipari Minőségvizs­gáló Intézettől nyert felvilá­gosítás szerint legfőbb hibájuk a vízzárás elégtelensége, amely veteme­dést idéz et«, és illesztési pon­tatlanságokból, vagyis tömítési hibákból ered. Az ÉMI-nek egy év óta min­den újfajta építőanyagot, szer­kezetet és építési módot meg kell vizsgálnia, és csak akkor szabad alkalmazni, ha megfe­lelő bizonyítványt ad ki róla. A nyílászáró szerkezet0'™* először »csapóeső« vizsgálat­iak vetik alá. Ezt olyan szer­vezettel végzik, amely 50—80 Vizsgáznak az ajtók és ablakok Műanyag ajtó. is. Különleges igény esetén az íj tólapok műbőrrel, műanyag lemezzel vagy fémlemezzel bo-íthatók. A pántok sárgaréz hői, krómozott kivitelben ké ízűinek. Csendüljön, zendüljön víg örömdalunk...” Kora délután. Ködös, met­sző a levegő. A kanyarban egy ház ablakának sárgája vonzza az idegent. Gyermek­csapatok sietnek a ház felé. Iskola ez. Ütjük a harangláb mellett vezet el. Távolabb apróbb, nagyobb házak kontrasztja. Pálmajor, 1970. A térképen hiába keresnéd.-. Hátul, a padok mögött a fa­lon térkép lóg. Magyarország térképe. Pálma jor nincs rajta. \ könyvek sem említik. Pál- major kis település, alig öt­száz lakossal. Az iskolában az alsó tagozat tanul csak, a'»na- őyok« Nagybajomba járnak. Az alsósok kilencvenhét szá­zaléka cigány. A karácsonyról beszélgetünk. — A karácsony a szeretet ünnepe. — Karácsonykor ajándéko* kapunk. — Karácsonykor ajándékot adunk. Mire e sorok megjelennek, már áll a karácsonyfa az is­kolában. Rajta színesen villód- zó díszek, szaloncukor, gyer­tyák. A dal is elhangzik már: "■Csendüljön, zendüljön víg jrömdalunk ...« Az arcokon azonban még napokig ott lesz a ragyogás. Orsós Feri még szorongatja kezében az aján­dékot, melyet az iskolában ka­pott, s talán otthon is jut majd neki valami, nem úgy, mint az elmúlt évben. László Marika könyvet lapozgat. Me­séskönyv, sárkányokkal, kicsi kígyókkal, szeretetre méltó ki­rályfival. Orsós Rózsi a gyógy­növények árából vett ajándé­kát is átadta már a szüleinek. Az emlékek idővel megfakul­nak majd, egyszer-egyszer azonban újból felszí kráznak, mint a mozdony sziporkái a* éjszakában. „Süni“ Egy a többiek közül. Tüske­hajú fiúcska, ezért nevezték el a többiek Süninek. Orsós Sa­nyi az igazi' neve. A tanítóék gyereke egy kicsit. Édesapja nem él már. Mesélik: Süni egyszer hajnali négykor állí­tott be az iskolába. Látta hogy a tanító néniéknél már ég a villany, hát jött... — Hányadikba jársz? — Elsőbe. Halkan, megilletődötten ér­kezik a válasz. Aztán, aho"-' barátkozunk, már bátrabb. Sorolja a testvéreket: Margit, Rozália, Tibor, Ferkó, akit Drótnak említ... Sanyika ol­vas: tő, át, tó, vet-te el. Ér­zem a diadalát, ha kipattan 2gy«egy elolvasott szó a szá­ján. Hosszan ejti az első han­»Sünl — a fiunk.« got, aztán a következőt gyor­san illeszti hozzá. Mosolyog homloka gyöngyös a »nehéz munkától«. Ajándéka a tanító léniáktól ezen a karácsonyon egy kerékpár. Vagy ahogy ő Nagybajomban — ez lesz az első karácsonyuk benne —, de mindennap kijárnak majd ez­után is ide. Nem tudnak e'sza- kadni Pálmajortól. Nem is akarnak. Azoknak a gyerekeit A karácsony a szeretet ünnepe. mondja: »bicigli«. Fütyül, mint a rigó. Nu plinzse, Jánosnó! A pedagógusházaspár, Bo ross Lászlóék. Az asszony mandulaszemü kun szépség Messziről, Kiskunfélegyházáról került ide, a térképen nem je­lölt helységbe. Tizenhétszer lett fehér azóta a határ. A férfi fehéredő hajú, szál- "aegyenes ember. »Somogyi tü ke« — ahogy mondani szokás. Régi karácsonyokra emlékez­nek. Az elsőkre. Az akkori gyerekek öltözetét vetik ossz: a mostaniak ruházatával. Ez az idei a bensőségesebb ün­nep. Házuk már felépült >ú esővizet ir ) agy ablakra z ban. Ezutár j ilométeres szélnyomás köz- jen nagy nyomású szór az ajtóra vagy merőleges irányban szélnyomásnak teszik ki e szerkezetet. Ha e két kísérlet­iek megfelelt, a pántokat, ér a «árszerkezeteket vizsgáljál: meg. Egy kis gép mechanikus úton — 10 évi használatnál: megfelelő ajtó-ablak nyitást csukást és zárást produkál mintegy 150—200 ezerszer mozgatja a kísérleti darabot. A jól vizsgázott mintadarabok alapján azután megkezdhető a tömeggyártás. A nyílászáró szerkezetektől megkövetelt feltételek, az előállítás tö­megmérete, pontossága mind­inkább a műanyagok alkalma­zását teszik szükségessé. Az Országos Szakipari Vál­lalat bemutatta újfajta ún. PORPLAST elnevezésű mű­anyaga jtó-típusát, amelyet már alkalmazott is az INTE- RAG széKházában. A műanyag ajtóknak kis sú lyuk van, ennek ellenére erő: szerkezetűek, nem deformá­lódnak, hőre, nedvességre nem érzékenyek, nem repedeznek nem gyúlékonyak. Az ajtólapok lehetnek áttét sző«'- vagy akár üvegezettek LESKÓ LÁSZLÓ VÉ BENYÚJTJA A SZÁMLÁT Műanyag ajtók 9. — Győztünk, Takács úr — j bólintott Vé. — Kár volt azt a (kis dalocskát énekelnie, meg a I szarvasbőrt elveszíteni. Most (pedig emlékeztetnem kell önö- (ket néhány dologra. Ki nyi- ■ tóttá ki Gál bácsival a meg­• gyilkolt szobáját? — Takács Géza — felelték 1 egyszerre. — Ki telefonált a körzeti 'megbízottnak. Szintén ő! Állí­tólag. Mert Kovács tizedes ezt • a telefonüzenetet sohasem • kapta meg. Takács mindany- | nyiunkat becsapott. Vámos térdei reszkettek. | ’ legbilincselt kezeit nézte. — Én mondtam Gézának, amikor tegnap este megérkéz­'tem, hogy ebből baj lesz. Azt ‘mondta: »Ne félj, elkapjuk az preglányt, aztán holnap már imessze járunk.« Mert érvé- rnyes útlevelünk van, mind­kettőnknek. Ezért kellett ne­kem eljátszanom a nyomozó szerepét. Hogy eltereljem a vendégek ügyeimét és szerep­lésemmel megnyugtassam őket: a rendőrség vizsgálja az ügyet. A Géza még azt is mondta: »A kutya sem t”dja, hogy az öregasszony kezén a gyűrű valódi. Senki sem veszi észre, hogy eltűnt.« Kellett volna ez a gyűrű a disszidálás után... induló alaptőkének. — És ezért kreáltak egy »gyilkost« is Erdős doktor sze­mélyében — szögezte le Vé. — Igen. Nagy szerencsénk volt. Géza látta, hogy az^öreg- asszonytól a . doktor nem a sa­ját szobájába megy, így lett ez adú a kezükben. Amikor az orvos táskáját Takács Géza tanácsára mint »nyomozó had­nagy« átvizsgáltam, észrevét­lenül beleejtettem a gyűrűt. Aztán »megtaláltam«. Ez gye­rekjáték volt. — Látja, Emma, csaknem végzetessé váló hibát követett el, hogy nem vallotta be, ki­vel' töltötte az éjszakát. Mert a következő áldozat Erdős lett volna... Felmorajlott a terem. — Igen — mondta Vé. — Vámos az úton eltette volna láb alól az orvost, hogy újra a gyűrűhöz jussanak. Az orvos fekete hajú felesé­gének a szeme gyanúsan pillo­gott. De azért hősiesen tartot­ta magát. Emma újra a nyaka tövéig vörösödött. — Nem vagyok gyilkos! — kiáltott fel hirtelen Vámos. — Géza tette! Egyedül Géza! — Hazudik — felelte Vé. — A kispárnán egy kevés szén­por nyomát láttam. Ugyancsak szénporos lett az asztalterítő, amikor a »nyomozás« közben egyik lábát átvetve a másikon, csizmája a fehér vászonhoz ért. Maga az éjszakát a sze­nespincében töltötte. Erről véglegesen csak akkor győződ­tem meg, amikor Gálné he­lyett szénért mentem. Tíz-ti­zenöt cigarettacsikket találtam. Fecskét pedig csak maga szív az itt levők közül, ezt megfi­gyeltem. Vámost rázta a remegés. Csúnya látvány volt így, össze­törve. Takács konokul hallgatott — Most még egy-két homá-1 lyos motívumot tisztázok — folytatta Vé. — Míg önök Vá­mos után tódultak, hogy a doktornál a gyűrűt keressék, én felhívtam a postát. Nevet nem mondtam, de érdeklőd­tem, hogy továbbítottak-e táv­iratot a turistaszállóból. Ak­kor már több mint sejtés volt számomra, hogy a szénporos nyomokat nem Takács Géza hagyta az áldozat kispárnáján S az asztalterítő foltja vilá­gossá tette azt is előttem, hogy is tanítják most már, akik az első tanítványaik voltak. Köz­ben elröppentek az évek, ne­kik is gyerekeik lettek. Erzsiké asszony nyáron az óvodában helyettesít. Így is­merkedik a leendő elsősökkel. Sírva jött egyszer hozzá az egyik gyerek, ujját méh szúr­ta meg. — Nu plinzse, Jánosnó! — mondta akkor a kicsinek. — Ne sírj, Jánoska! Az kerekre nyitotta a sze­mét, megölelte és nem akarta elengedni. Erzsiké megtanulta a nyelvüket, könnyebb így az első napokban, amikor még nem tudnak magyarul a gye­rekek. Reggelenként, ha megy az osztály felé, már hallja: — Vinye miscirica! Jön a tanító néni! Jön a tündérkénk! László Istvánról, régebbi tanítványukról mesélnek, aki nekivetette a hátát a putri fa­lának, s tanult, tanult... Bo­ros László vitte el Kaposvárra a jóeszű fiút. Nem nagyon akarták fogadni. Végül fél év­vel előbb végzett a többieknél. Szorgalma példa. Egymás után merülnek fel a tizenhét év eseményei a núlt ködéből: színes gömbök a karácsonyfán. A gyerekek szókészletéből már nem hiány­zik a »köszönöm« és a »ké- -em«. A lányok szülei, amikor Sorossék Pálmajorba kerül ki a cinkosa. Tehát a józan én* szerint Takácsnak táviratozni? i kellett barátjáért. A postás-^ tek, így gondolkodtak: »Akkor kisasszony, mivel azt hitte.i szép a rózsa, amikor nyílik.« hogy Takács érdeklődik a táv-f És tizennégy éves korban há- irat sorsa iránt, válaszolt ne-i zasságba adták a gyerekeket, kém. Ezután már csak egy te-i Most a tizenhét-tizennyolc lefon volt hátra: a tizedes elv-» éves menyasszony az általáno- társnak, aki a legjobbkor ér-isabb. Villany világít, televíziót kezett. J néznek a házakban. — Nehéz szerep volt ez af Ferkót említik, egykori ta nyomozó szerep — motyogta# nítványukat, aki gyerekes apa Vámos, az álhadnagy. — De? ma már. Egy alkalommal talán nem is voltam olyan I »erősnek érezte magát«. A tossz benne... r rendőrökkel is szembeszallt. A — Megbuktál, te idióta! —‘törékeny tanító néni szavain sziszegte Takács Géza. juhászkodott csak meg. A tizedes elvezette őket. ír», , » Valami mosolyféle villant át ^ lengerßZIDU az este az arcokon. , (l Mintha úsznánk benne. A A2 orvosén is. Tenyerét óva- i házak kisebb-nagyobb hajók. tosan rácsúsztatta feleségének az asztalon nyugvó kezére. (Vége az első résznek) Az iskola ablakának sárgája világi tőtorony-f én v A rra. ar- éra, hajósok! Leskó László El iOMOGTI NÉPLAP Péntek, 1970. deceatber 3*

Next

/
Thumbnails
Contents