Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-23 / 300. szám

A megyei tanács vb-napirendjén Á háztáji árutermelés jelene és jövője »A háztáji gazdaságok múlt évi termelési értéke megyénk­ben elérte az 1 milliárd 315 millió forintot. Ezenkívül még igen jelentős a háztáji gazda­ságok saját szükségletre, illet­ve önellátásra való termelése, amely nem terheli a központi fogyasztási alapot...n Az idézet abból a jelentés­ből való, melyet a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya nevében Tóth Lajos osztályvezető terjesztett tegnap a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága elé. A jelen­tést és a szóbeli kiegészítést a vb egyhangúlag elfogadta: a vitában részi vevők kérdései, javaslatai hozzásegítették a testületet ahhoz, hogy még teljesebb kép alakuljon ki er­ről a témáról. A bevezetőben említett, a jelentésből idézett magas szám jelentős akkor is, ha mellé ál­lítjuk azt a 3,5 milliárd forin­tot, amely a. megye termelő­szövetkezeti közös gazdaságai­nak múlt évi termelési értékét mutatja. A mezőgazdasági áru­termelésen belül a háztáji és a kisegítő gazdaságok adják a megyében a hízómarha 40, a hízósertés 25 és a tej 50 száza­lékát. A megye párt- és álla­mi vezetése nagy gondot fordí­tott és fordít a közös gazdasá­gok elsőrendű erősítése mel­lett a háztáji fejlesztésére, s központi rendelkezések is meg­jelentek a jobb feltételek biz­tosítására. Az utóbbi években ugyanis visszaesés volt ta­pasztalható, s ez nemcsak a bevételeket csökkentette, ha­nem a néngazdaság háztartá­sát is érzékenyen érintette. Érdemes volt oknyomozó vizs­gálódással feltárni az előbbre lépést gátló tényezőket. Ma már szűnőben van me­gyénkben a háztáji ellenes szemlélet, amely sok helyütt akadálya volt korábban a fej­lődésnek. A termelőszövetke­zeti vezetők többsége látta és érti, hogy a közös és a háztáji kölcsönös előnyökön alapuló eg-iüttműködése a célravezető, s ezt a tervkészítéseknél is fi­gyelembe veszik Mivel igen jelentékeny kihasználatlan ál­latférőhely található a háztáji gazdaságokban, több tsz-ben bértartási szerződésekkel gon­doskodtál? ezeknek az istállók­nak a hasznosításáról. A kihe­lyezett jószág a termelőszövet­kezet tulajdonában marad, ér­tékesítésnél a nagyüzemi fel­ár teljes összege a tsz-é, a rá- hizlalt súly meg a tej értéke azonban a tagé, aki az etetés­hez térítés mellett a közösből kap takarmányt. Ezt a mód­szert a szennaiak eredménye­sen alkalmazzák: 63 tehenet, 74 növendék bikát, 18 üszőt és 80 sertést adott ki így a tsz a háztáji gazdaságokba. Másutt alapanyagot juttat a tsz a ház­tájiba, hogy ott is fejlődhessen az állattenyésztés. Olyan utak ezek, amelyeken érdemes járni, s a még meg­levő problémák megoldása után — erre leginkább a fel­vásárlás és értékesítés gondja sürget — folytatódhat az a kedvező változás, mely az idén már tapasztalható volt. A negyedik ötéves tervre megjelölt feladatok, az intéz­kedési tervek annak a gondo­latnak a megvalósulását céloz­zák, amelyet így fogalmaztak meg a jelentés készítői, s amellyel tegnapi ülésén a vb is egyetértett: »Fő feladatunk­nak tartjuk, hogy a közös gaz­daságok erőteljes fejlesztése mellett a jövőben is fokozott gondot fordítsunk a háztáji gazdaságokban rejlő lehetősé­gek minél nagyobb mértékű kihasználására.« Az előrelépés záloga, hogy ez a gondolat jus­son érvényre a megye terme­lőszövetkezeteiben is. H. F. fEgy rendeltetés margójára Csaknem kétszázezer többletbevétel »A nagyüzemi sertéstenyésztés még jelentős részben régi építésű, korszerűtlen férőhelyeken folyik, ahol a ter­melési költségek magasabbak. Ezek kihasználását, terme­lésben tartását ...az anyagi érdekeltség növelésével bizto­sítani kell. Ennek érdekében az 1968. 1. 1-e előtt épült fé­rőhelyeken termelt vágósertések után 3 forintjkilogramm értékesítési prémium kerül bevezetésre 1971. I. 1-ével« — mondja ki az 1045-ös rendelet. Kicsit magyarosabban: az 1963 előtt épült hizlaldákból értékesített minden kiló ser­téshús után két forintot kap a szövetkezet január elseje után. Erről a figyelmet érdemlő ren­delkezésről beszélgetünk Áj- zert Jenővel, a tabi termelő- szövetkezet elnökéveL — Azt hiszem, nemcsak mi, hanem Somogybán nagyon sok szövetkezet fogadta jó érzéssel a kormánynak ezt az új ösz­tönző intézkedését. Hiszen, ha az összességet nézzük, akkor a sertésférőhelyek többsége régi, a ko>szerű, modem te­lepek kialakításánál? tulajdon­képpen csal? a kezdeti idősza­kát éljük. Nálunk például va­lamennyi sertésférőhely 1968 előtt épült. Az egyik különö­sen elavult, annyira, hogy a követkéz» tervidőszakban fel­tétlenül újat kell építenünk. Arról nem is beszélve, hogy például a villanyt is csak jö­vőre vezetjük be. Hogy ilyen körülményei? között a lelkiis­meretesség, a pontosság mel­lett is magasabb az önköltség, mint általában — az úgy vé­lem, érthető. — Ha figyelemmel kísérjük a statisztikát, az elmúlt idő­ben — talán éveket is mond­hatnánk — megfigyelhető volt a közös sertésállomány bizo­nyos csökkenése, vagy helye­sebben: a vártnál kisebb ará­nyú gyarapodása. Ezek a kö­Megjci munkavédelmi vetélkedő Tegnap délelőtt a Szakszer­vezetei? Megyei Tanácsának munkavédelmi bizottsága a szakszervezeti munkavédelem huszadik évfordulója alkalmá­ból megyei vetélkedőt rende­zett Dr. Szerényt Janos, az SZMT titkára mondott ünnepi beszé­det a megjelent vendégeknek és versenyzőknek, majd meg­emlékezett a szakszervezeti munkavédelem húsz esztende­jéről. — Szocialista társadalmunk­ban — mondotta — minden az emberért történik. Somogybán 1950-ben alakult meg a mun­kavédelem. Az aktívahálózat hűen szolgálta és szolgálja ma is ezt a nemes ügyet. Beszéde végén köszönetét mondott azoknak a vállalatok­nak, melyek eddig saját erő­ből rendeztek munkavédelmi vetélkedőket, hogy ezáltal is megismertették dolgozóikkal a munkavédelem alapvető kér­déseit. Majd sok szemcsét kí­vánva a versenyzőknek, meg­nyittotta a munkavédelmi ve­télkedőt. Az elődöntőt már hétfőn megtartottál? a tizenhárom versenyző közül nyolc került a megyei döntőbe. A zsűri tagjai: Horváth László, a Budapesti Finom- mechanikai Vállalat kaposvári gyárának igazgatója, egyben a zsűri elnöke, Suhajda János, az SZMT munkavédelmi főfel­ügyelője. Szerecz László, a VBKM Kaposvári Villamossá­gi Gyárának igazgatója, Vörös Gézáné, a SZOT munkavédel­mi munkatársa, Sun Sándor, a 13. sz. AKÖV igazgatója és Kovács Endre, a húskombinát főmérnöke voltak. A vetélkedő a versenyzők játékos bemutatkozásával kez­dődött. Kis versikéket mond­tak el, amelyekbe belecsem­pészték nevüket, munkahelyü­ket és foglalkozásukat, s azo­kat a nézőknek kellett kitalál­niuk. Ezután jöttek az igazi versenyfeladatok. Ha váratlan helyzetbe kerülnének, hogy ol­danák meg a feladatokat A vetélkedőbe sok újszerű játékelemet vittek a rendezők. Rövid jeleneteket adtak elő a versenyzői? részére. Föl kellett ismerniük a munka közben okozott szabálytalanságokat, majd sebesültet kellett szak­szerű elsősegélyben részesíte­niük, s a helyszínen fölszerelt telefonon értesíteni az illetékes szerveket a történtekről. A vetélkedőt Nagy Géza já­tékvezető irányította. A verseny végén Suhajda János értékelte a versenyzők teljesítését, az elért pontszá­mokat, majd a három első he­lyezettnek átnyújtotta a jutal­makat. A verseny első helyezettje Györkő Mária, harmadik Bú­zás József lett, mindketten a VBKM dolgozói, a második he­lyet Filotás Antal, a Somogy— Zala megyei Tégla- és Cserép­ipari Vállalat versenyzője sze­rezte meg. Györkő Máriát ki­tűnő teljesítményéért vállalata külföldi jutalomútra küldi. Gy. L, rülmények, a magas költség­szint mindem bizonnyal köz­rejátszottak ebben. Az elnök megítélése szerint ez a rendel­kezés hogyan hat majd a gya­korlatban? — Mindenképpen kedvezően — bár én csak a saját pél­dánkra hivatkozom. Évente át­lag 800—850 hízót értékesí­tünk darabonként átlag 115 ki­lós súlyban. Ha erre a meny- nyiségre számítom a kétforin­tos értékesítési prémiumot, akkor ez 170—190 ezer forint plusz bevételt jelent. Ügy hi­szem, ez az adat önmagáért beszél. Ez indított minket ar­ra az elhatározásra, hogy jö­vőre legalább ötvennel több hízósertést értékesítsünk. Leg­alább kilencszáz hízott sertést kívánunk eladni. Ezt a meny- nyiséget a meglevő férőhelye­ken elő tudjuk állítani, az alapanyag egy része máris biz­tosított. — Az új ösztönző tehát arra serkenti a szövetkezetei, hogy ezeket a régi épületeket még jobban használják ki, még na­gyobb mennyiségű sertéshúst állítsanak elő. — Azt hiszem, ezzel nem­csak mi, mások is így lehet­nek. Hiszen — ahogy említet­tem —, igen jelentős kedvez­mény ez nekünk. Nemcsak azért, mert növeli közvetlen bevételeinket, hanem a közve­tett hatása is előnyös. Épül­nünk és korszerűsítenünk kell, s ilyen körülmények, ilyen tá­mogatás mellett érthetően könnyebben tudjuk elvégezni ezeket a feladatainkat is. Egy véleményt jegyeztünk fel a sok közül. Úgy véljük, tükrözi, benne van az, hogy mit jelent nagyüzemeinknek ez a néhány héten belül élet­be lépő, új rendelkezés, az ér­tékesítési prémium. V. M. Évzáró - évnyitó pántaSípn tárgyalta az or­I uiflulVbil szággyűlés a jö­vő évi költségvetést, vasárnap került nyilvánosságra az 1971. évi népgazdasági terv. Mind­kettő a küszöbön álló új esz­tendőnek — az új ötéves terv első évének — foglalata. Ha volt alkalom, amikor a tör­vényhozás részletekbe menő eszmecseréjét, alapos elemző munkáját illette dicséret, ez­úttal — az év végén minde­nütt, mindenkire nehezendő rengeteg tennivaló közepette — a célratörő rövidséget emel­hetjük ki, amellyel egyetlen napon megvitatta és törvény- nyé emelte a jövő év pénzügyi feladatait Igaz, a parlamenti bizottságok előzőleg igen ala­pos előkészítő munkát végez­tek. Az idő közben megjelent 1971. évi terv, természetesen, jóval teljesebbbé teszi a kö­vetkező esztendőről kibontako­zó képet Mind az országgyűlés szó­nokai, mind az új terv jó ki­indulásként veszik számba a befejezés előtt álló évet, ami — az elszenvedett természeti csapások után — nem lebe­csülendő eredmény. Minde­nekelőtt az a fontos, hőgy a nemzeti jövedelem idei tisztes emelkedését csaknem három­negyed részben a termelé­kenység növekedése alapozta meg: jövőre — a nagyobb mér­tékű népgazdasági gyarapo­dással számolva — már 90 százalékban építünk erre a forrásra, mint legfontosabb tartalékra. De nem minden téren ala­kult megfelelően a munka ha- tékonvsága: az építőipar pél­dául túlnyomórészt létszámnö­veléssel oldotta meg nagyobb feladatait, ami nem kedvező, hiszen már igen kevés a mun­kaerő-tartalékunk, annál több az építenivalónk. Ám az építő- és építőanyag- ipar erőteljes fejlesztésével nem csupán arra törekszünk, hogy az átlagos ütemnél gyor­sabban haladjunk az építés­ben, hanem hogy ezt az erős tempót most már legalább fe­lerészben a növekvő termelé­kenység alapozza meg. Csak­is így szüntethető meg foko­zatosan az a feszültség, amely — amint az több képviselő hozzászólásából is kiviláglott — nehezíti számos gazdasági ágazat, vállalat előrehaladását. Hogy a kormányzat ennek el­lenére több mint hetvenezer lakás építését tervezte a kö­vetkező évben, világosan mu­tatja, hogy az egyensúlyra tö­rekvés, a megfontolt ütem a legfontosabbaknak tartott te­rületeken különös (irökiiejtest Is lehetővé tesz. Egyébként a jövő évi terv ütemében js, hangsúlyaiban is feltűnő szorosan . kapcsolódik az ideihez. Érvényes ez az ipari termelés alakulására, amely a foglalkoztatás mini­mális bővítésével, remélhető­leg tartósan a hatékony fej­lődés szakaszába lépett; a me­zőgazdaságra, ahol a jelek sze­rint folytatódik az állatte­nyésztésben megindult kedve­ző folyamat; a külkereskede­lemre, amelynek növekedése ugyan némileg mérséklődik, pontosabban csekélyebb mér­tékű importbővüléssel és még határozottabb exportgazdasá­gossággal törekszünk egyen­súlyra: és nem utolsósorban az életszínvonal alakítására, h lakásépítés örvendetesen fel­felé ívelő irányzatát már em­lítettük, de megnyugtató mó­don növekszenek a lakosság pénzbevételei is, nemkülönben a kiskereskedelmi forgalom. Természetesen ezek átlagszá­mok, . előirányzatok, a terv, természeténél fogva, elsősor­ban ezeket jelzi. Ám magában foglalja azokat az igen fontos részleteket is, amelyekről áz országgyűlésen Huszár István államtitkár, áv Központi Sta­tisztikai Hivatal elnöke mon­dott el számos jellemző meg­figyelést. E szerint az utóbbi evekben a paraszti lakosság reáljövedelme gyorsabban nőtt, mint a munkásoké, mi­által a jövedelmi szintek ki­egyenlítődtek. De még ez is igen széles társadalmi rétegek életénél?, boldogulásának ala­kulását jelzi, holott tudvale­vő, hogy e rétegeken belül in­dokolatlan egyenetlenségek és nem kevésbé indokolatlan egyenlőségek vannak a jöve­delmekben. A költségvetési vita ezekre a problémákra is kiterjedt, s a terv is foglalkozik megoldá­sukkal. Tímár Mátyás minisz­terelnök-helyettes nyomaték- kai jelentette ki: a munka’! jesítményeknek megfelelt'-n a mainál jobban kell törekedni a bérek differenciáltságára! Egyszersmind a kormány a le­hetőségek szerint javítani fog­ja egyes, bérezésben elmaradt rétegek, foglalkozási kategó­riák helyzetét. Az egyensúly ság mögött tehát, amelyről a Parlament­ben tárgyaltak és amelyet a jövő évi terv meghatároz, szí­nes sokféleség vari. Ez termé­szetes és kívánatos is. De az. nem kevésbé — és ezen kell munkálkodnunk —, hogy ez a sokféleség egyre tökéletesebb, igazságosabb legyen. Könnyítették a dolgozók munkáját SOK ÉV TELT EL addig, míg elkészült a VBKM Kapos­vári Villamossági Gyárának galvanizáló üzemrésze, ahol korszerű körülmények között termelhetnek. A galvanizáló üzemrészről, az itt alkalmazott óvó rend­szabályokról beszélgettünk Gyarmati Lászlóval, a gyár munkavédelmi előadójával. — Fontos, hogy szigorúan megköveteljük dolgozóinktól a munkavédelmi rendszabá­lyok betartását — mondta Gyarmati László —, különben könnyen történhet baleset. Férfiak és nők dolgoznak a hatalmas csarnokban, vala­mennyien gumicsizmában, védőruhákban, s felette gu­miköténnyel. Bejárjuk a helyiséget. — Ez itt a fekete-fehér öl­töző •— mutatja. — Az egyik helyiségben a méreggel szeny- nyezett ruhát vetik le, a mel­lette levőben lemosakszanak, s ügy mehetnek csak a ren­des öltözőhelyiségbe. — Volt-e jelentősebb bal­eset az új üzemben? — Eddig szerencsére csak kisebb balesetek fordultak elő, azok is figyelmetlenségből történtek. Az egyik munkás nem vette magára a védőkö­tényt, a lúgkő a csizmája szá­rába csúszott, és lemarta a lá­bát. Előfordult olyan is, hogy sav fröccsent az egjúl? mun­kásnő szemébe, mivel nem tette föl a védőszemüveget. Nagyon veszélyes munkakör ez, mégis elmondhatjuk, hogy kevés baleset történik. Dol­gozóink nagy gyakorlatra tet­tek szert, érzik a felelősséget is. és nemcsak maguk, hanem társaik egészségére is vigyáz­nak. — Az itteni munkahelyek közül melyik a legveszélye­sebb? — A savazó műhelyrész az, ahol mindig nagyon kell vi­gyázni. Itt zsírtalanítják, ma­ratják és színezik a fémalkat­részeket. Mindenütt elszívó­berendezések találhatók, me­lyek a savgőzöket vezetik el. így egészséges munkahelyet tudunk biztosítani. A munka­hely légszennyezettsége most már a minimális, sajnos a tmk hibájából egy-két helyen még mindig nem tökéletes az elszívóberendezés. A csarnok hatalmas méretei lenyűgözik az embert A nagy fémkádakban nikkelezik az alkatrészeket. A kádak felett távvezérlésű emelő szállítja egjdkből a másikba a súlyos darabokat, csak a berakásnál és a kivételnél érintkezik ve­lük a dolgozó. — Sajnos nagyon rossz a férfi és a női munkások ará­nya az üzemben — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Lovag Mária diszpécser művezető­helyettes. — Vannak olyan munkafolyamatok, melyeket csak férfiak tudnak elvégezni, mivel komoly fizikai erő szükséges hozzá, s bizony ők kevesen vannak. így is em­berhiányunk van, — Mit kell ismerniük az itt dolgozóknak? — Elsősorban a vegyipari rendszabályokat, enélkül nem is állhatnak munkába. Min­den negyedévben oktatásban részesíti őket a művezető, fél­évenként pedig kötelező or­vosi vizsgálatokon kell megje­lenniük. Évente egyszer film­vetítéssel kötjük össze az ok­tatást. Mindent megteszünk annak érdekében, nehogy bal­eset történjen. AZ ŰJ ÜZEMET 1969-ben adták át rendeltetésének. Nemsokára teljes kapacitással fog dolgozni, s a gyár kertes telepén lévő régi, korszerűt­len galvanizálót pedig meg­szüntetik. Gyerfcyas László SOM9GT!NÉPLAP szerei JtttL december S3. 3

Next

/
Thumbnails
Contents