Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

Az 1971. évi költségvetés az országgyűlés elölt Memória-frissítő (Folytatás az 1. oldalról.) lelnek a fejlesztési programok célkitűzéseinek. Ezen túl azon­ban újabb támogatási igénye­ket nem fogadhatunk el. Az állami vállalatok, a kis­ipari és az általános fogyasz­tási és értékesítő szövetkeze­tek együtt közel 160 milliárd forintot, az előző évinél IS százalékkal többet fizetnek be a költségvetésbe. A növekedés gyorsabb a termelés- és a for­galom bővülésének üteménél Innen származik a költségve­tés összbevételeinek több mint 80 százaléka. A mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek befi­zetései 23 százalékkal haladjál meg az előző évit. A befizeté­sek emelkedése ellenére a kö zös gazdaságok — a terv sze rint — jelentősen tovább no vélhetik a tagok és az alkal­mazottak jövedelmét, gyara futhatják a közös vagyont. A lakosság adó- és más be­fizetései a pénzbevételek emel­kedésével arányosan nőnek Szükségesnek tartjuk, hogy a: adóügyi szervek pontosabban állapítsák meg a magánkisipa­rosok, kiskereskedők és a sza­badfoglalkozásúak adókötele: jövedelmét, és következeteseb ben adóztassák a nagyobb sze mélyi jövedelemmel rendelke zőket. Az állami költségvetés ki­adásainak több mint egyhar- mada, 63,5 milliárd forint a társadalom közös fogyasztását szolgálja. Ez az összeg 7,4 szá­zalékkal magasabb, mint az előző évi és hozzájárul népünk anyagi jólétének és életkörül­ményeinek javításához. A társadalmi közös fogyasz­tás 32 százaléka olyan pénzbe- ni juttatás, amellyel főként az öregekről és a többgyermekes családokról való gondoskodás valósul meg. A kiadások több1' részét az állam egészségügyi. Szociális, kulturális és kom­munális ellátás formájában nyújtja a lakosságnak. A nők gazdasági, szociális helyzetének javítása végett az elmúlt években több nagyje­lentőségű intézkedés történt. Bevezettük a gyermekgondo­zási segélyt, amelyet 1971-ben 160 000 anya vesz igénybe. To­vább 'bővítjük a bölcsődei, és óvodai hálózatot. Az ifjúságról szóló párthatá­rozat feladatunkká tette, hogy a jó munkafeltételek biztosí­tása mellett az eddiginél na­gyobb gondot fordítsunk az if­júság művelődési, szórakozási és sportolási lehetőségeinek ja­vítására. Az állami költségve­tés 1971-ben 10 millió forin­tot biztosít a határozat alap­ján létesített ifjúságpolitikai alap számára. Az általános műveltség to­vábbi növelésében meghatáro­zó szereoe van a közoktatás­nak. Az alsó és a középfokú oktatási hálózat fejlesztésére a költségvetés 1971-ben 430 mil­lió forinttal többet irányoz elő, mint az előző évben. Az 1971. évi költségvetés tu­dományos kutatásra 8 száza­lékkal nagyobb összeget irá­nyoz elő, mint a megelőző év­ben. .-z 1971. évi állami költség- vetés új vonása a tanácsok ré­szére átengedett bevételek kö­rének bővítése és az állami tá­mogatás öt évre történő meg­határozása, ami összhangban van a" szocialista államrend­szer fejlesztésére irányuló szándékainkkal. 1971-től a tanácsok bevételét képezi valamennyi vállalat il­letményadója és a vállalatok eszközlekötási járulékának meghatározott hányada is. Ü;' bevételi forrás a városi és községi hozzájárulás, amely s leggyorsabban növekvő bevé­teli elem lesz. A tanácsi költ­ségvetési rendszer lehetővé te­szi, hogy a tanácsi pénzalapok: a költségvetés és a fejlesztés’ alap arányosan alakuljon a te­rület egész gazdaságának fej­lődésével, s egyben segítse az ellátási színvonalban mutatko­zó területi aránytalanságok fo­kozatos mérséklését. Ezért a tanácsok figyelme és érdeklő­dése nem korlátozható saját intézményeik és vállalataik te­vékenységére. A mostantól ér­vényesülő pénzügyi rendszer­ben a tanácsok csaknem azo­nos módon érdekeltek a terü­letükön működő mindenféle vállalat és szövetkezet mun kájának eredményességében és fejlődésében A gazdasági fejlettségben és í tanácsok feladatainak pénz agyi szükségletében megyén :ént számottevő eltérések van iák. Ezért továbbra is nagy a je entősége az állami hozzájá •ulás kiegyenlítő szerepének annak dacára, hogy az állam ámogatás részaránya az áten fedett és saját bevételek erő: növelése miatt — a III. ötéves terv átlagával szemben — 32 -.zázalékról 12 százalékra csök­kent. A gazdasági feladatok sike­res megvalósítását, a műnk" hatékonyságának növelését é: l műszaki fejlődést az állam messzemenően segíti. A bérszabályozás rendszeré­ben kifejezésre jut, hogy a bérszínvonal növelése alapjá­ban csak a termelékenysé" emelésével, a jövedelmezősá'“ iavításával valósítható meg \z élőmunka vállalati terhei­nek növekedése az eddiginél akarékosabb létszámgazdálko­dásra ösztönöz. A fejlesztés tevékenység lényeges javítás? megköveteli, hogy javuljon r befektetett eszközök felhasz­nálása, csökkenjen megtérülés' deje. Ezért a hitelpolitika’ 'rányelvek is magasabb köve­telményekét állítanak a gaz­dálkodó szervek elé. Ugyanak kor jelentős hitelkedvezmé •nyékét kapnak a népgazdaság ■zámára legfontosabb beruhá rások. A lakosság jobb ellá :ását eredményező szolgáltató javító tevékenység és a hiány­cikkek körét szűkítő beruházd sok ugyancsak kedvező elbí rálásra kerülnek; A támogatások rendszere mind következetesebben irányul a gazdasági hatékonyság javítá­sára. Ezzel túdatosan vissza­szorítjuk az eredményes gaz­dálkodás helyett manipuláció úton elérhető jövedelemszerzés lehetőségeit. A vállalatoknak és szövetkezeteknek számol­niuk kell azzal, hogy a gazda­ságtalan tevékenység jelenlegi támogatási lehetőségei évről évre csökkennek. Tisztelt Országgyűlés! Ebben az évben maga az or­szággyűlés, de az ország köz­véleménye is több alkalommal is behatóan foglalkozhatott a gazdaságpolitikai kérdésekkel, részben az ötéves tervről szó­ló törvény előkészítése alkal­mából, részben a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kongresz- szusa nagy jelentőségű határo­zatai tükrében. Ezért ezúttal röviden szólhatunk a jövő év gyakorlati feladatairól és a költségvetés vitája is koncent­ráltabb lehet. Gazdasági céljaink megvaló­sulása és a népgazdaság pénz­ügyi helyzete foként attól füge, hogy már a IV. ötéves terv el­ső évében mennyire tudjuk növelni a munka eredményes­ségét. Ehhez az szükséges, hogy a gazdasági tevékenység­ben az eddiginél előrelátóbb, a társadalom érdekeit minden döntésben mérlegelő szemlélet érvényesüljön. Koncentráltab­ban kell felhasználnunk anya­gi és szellemi erőinket, javí­tanunk kell a gazdasági és a pénzügyi munka szervezettsé­gét. Az 1971. évi költségvetés hiánnyal számol, ami elsősor­ban annak a következménye, hogy a jogos és elismerhető igények minél jobb kielégíté­sére törekszünk. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a tervezett nagyságú hiány nem szükségszerű. Kisebb lehet, ha a társadalmi-gazdasági haté­konyság fokozásában jelentős előrehaladást érünk el. A nép­gazdaság minden ágában, a termelés és a forgalom vala­mennyi tényezőjénél ehhez számottevőek tartalékaink. A vállalatok ellenőrzésének erősítésével biztosítható ezek­nek a tartalékoknak a feltá­rása, az állammal szembeni kötelezettségek pontos teljesí­tése. A pénzügyi ellenőrzés is szigorúbban lép fel a jövede­lemszerzés szabályellenes módszereivel, a követelménye- nyeket lazító igényekkel és a szabálytalanságokat elköve­tőkkel szemben. Az 1971. évi állami költség- vetés végrehajtása során csök­kenthetjük a deficit összegét akkor, ha ésszerű takarékosság valósul meg mindenhol; a minisztériumokban és a taná­csoknál, a vállalatoknál és a szövetkezeteknél, a költségve­tési intézményeknél egyaránt. Legyünk szigorúak a pazar­lókkal szemben és máris újabb lehetőségek nyílnak az indo­kolt igények kielégítésére. Az 1971. év nehéz és fele­lősségteljes lesz számunkra, de céljaink lelkesítőek. A tel­jesítésükhöz szükséges feltéte­leket mi mindannyian teremt­jük meg. Magasabb színvona­lon kell folytatnunk a gazda­sági építőmunkát, amely a szo­cialista társadalom teljes fel­építését szolgálja. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy az 1971. évi költségve­tésről szóló törvényjavaslatot fogadja el. A pénzügyminiszter nagy tapssal fogadott beszéde után Egri Gyula képviselő a terv- és költségvetési bizottság előadó­jaként szólalt fel. Nagy fontos­ságot tulajdonított a közgaz­dasági szabályozók módosítá­sának, amelyek hatására a vál­lalatok érdekeltebbekké vál­nak a munkaerő jobb kihasz­nálásában és általában a fe­gyelmezettebb munkakörülmé­nyek megteremtésében. Ez azonban színvonalasabb ve­zetést kíván. A vállalatoknál ne túlzott biztonságra töreked­jenek, hanem előrelátó koc­kázatot és egyben felelősséget is vállaló intézkedéseket te­gyenek. Ez az egyetlen mód, mondotta, hogy ne kelljen a költségvetésre hárítani a gyen géhb munka következményeit. Ezután dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyet­tese emelkedett szólásra. Tímár Mátyás felszólalása Tisztéit Országgyűlés! A költségvetés tételei arról tanúskodnak, hogy az ország gazdasága töretlen vonalban fejlődik tovább. E fejlődést jól jellemzik a közületi kiadások. Ezeken belül a szociális-egész­ségügyi és kulturális' előirány­zatok együtt 46,2 milliárd fo­rintot tesznek ki, és az ez évi várható teljesítést mintegy 6 százalékkal haladják meg. A következőkben a népgaz­dasági terv pénzügyi mérlegei mögött álló egyes problémák­kal kívánok foglalkozni, ame­lyek alapvető jelentőségűek előrehaladásunk szempontjá­ból. Állami vállalataink adják a költségvetés bevételeinek leg­jelentősebb részét, 83 százalé­kát. Ugyanakkor a kiadások között is igen jelentős össze­gek szerepelnek vállalati tá­mogatások címszó alatt, tehát a nettó hozam kisebb. Az ál­lamháztartással szemben, a szociális, kulturális ellátás iránt támasztott igények, a be­ruházások évről évre nőnek. Hogy ezeket mind nagyobb mértékben tudjuk kielégíteni, szükséges, hogy nagyobb ütem­ben növekedjenek a vállalatok, befizetései és hogy csökkenje­nek az állami támogatások. A jelek arra mutatnak, hogy az új szabályozók helyes irányban hatnak. Vállalataink­nál széles körű kalkuláció fo­lyik az eddiginél racionálisabb munkaerő- és bérgazdálkodás érvényesítésre. Kétségtelen, hogy itt jelentős tartalékokkal számolhatunk. Az üzemszerve­zés tudománya és az üzemve­zetés gyakorlata hazánkban még messze van az élenjáró színvonaltól. Kevés az olyan vállalat, amely üzemszervezés szempontjából az európai él­vonalban van, holott a munka racionális megszervezése je- l°ntős új forrásokat szabadít­hat fel. Az e téren kívánatos fejlődést mozdítja elő a kor­mány által jóváhagyott számí­tástechnikai alkalmazási prog ram, amely a következő öt­éves terv során jelentős ősz szeg t, különböző forrásoklV mintegy 7 milliárd forintot irányoz elő számítógépei: vá­sárlására és alkalmazására. Nagy lehetőségeket rejt ma­gában a vállalati dolgozók szé les körű továbbképzésének megszervezése. A továbbkéozésnek biztosí­tania kell, Hogy a munkás, a technikus és a mérnök — köz­vetlen munkájának ismeretén túl — jobban elsajátítsa azo­kat az ismereteket is, amelyek a környezet megváltoztatásé - val, az automatizálással, a számítástechnika alkalmazásá­val és más változásokkal jár­nak együtt. A szakmai képzés melleti több gondot kell fordítani az általános gazdasági, politikai és kulturális ismeretek bőví­tésére is. A képzett, kultúrál! dolgozó többet tud produkálni a maga és a társadalom érde­kében, mint az elmaradott em­ber. Társadalmunk elemi érdeke, célkitűzéseink megvalósításá­nak elengedhetetlen előfeltéte­le a gazdaság hatékonyságé nak javítása. E feladat foko­zott figyelmet és felelősséget követel vezetőktől és beosztot­taktól egyaránt. Az említett követelménnyel összefüggés­ben erősítenünk kell a tulaj­donosi felügyeletet vállala­taink munkája felett. Az el múlt években létrehozott fel ügyelő bizottságok többsége — ahol a minisztériumok való­ban támaszkodtak rájuk — be­váltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. Biztosította azt a szé­lesebb körű ellenőrzést, ami több mint a tétéles számszaki revízió. A lehetőségeket azon­ban e tekintetben még koránt­sem merítettük ki. Vállalataink egy része — amint ezt említettem — jelen­tős összegű támogatásban ré­szesül az állami költségvetés­ből. Ezek jellege különböző: van köztük olyan fogyasztói ártámogatás, amelyet álla­munk tudatosan biztosít, hogy bizonyos árukat és szolgáltatá­sokat a ráfordítások alatti áron vásárolhasson a lakosság. Vannak olyan hozzájárulások — elsősorban a mezőgazdaság­ban —, amelyek meghatáro­zott fejlesztési célokat szolgál­nak. Van azonban a támogatá­sok között nagy összegben olyan is, amely azt jelzi, hogy a szóban forgó vállalatnál az idők folyamán gazdaságtalan­ná vált a termelés egy része és számos terméket csak ráfi­zetéssel tudnak előállítani. E területekre a vezetésnek külö­nös gondot kell fordítania. A cél elsősorban az, hogy azo­kat az iparágakat, vállalatokat fejlesszük, ahol a bel- és kül­földi piac szükségleteit a ter­melés a leggazdaságosabban elégíti ki. A kívánatos az — és erre irányul szabályozási rendsze­rünk —, hogy a támogatások összegét fokozatosan, de erő­teljesen csökkentsük, és e té­telt más, nagyobb hatékony­ságú gazdasági, szociális és kulturális célok megvalósítá­sára fordítsuk. Ez nehéz fel­adat, de el kell végeznünk. Gazdasági fejlődésünk jel­legzetes tünete, hogy ma a be­ruházási igények jelentős mér­tékben meghaladják a rendel­kezésünkre álló forrásokat, és részben a kivitelező kapacitá­sokat is. Minden oldalról nagy a nyomás a fejlesztési forrá­sok növelése érdekében. It’ nincs más út, mint hogy a tár vadalom, a népgazdaság érdé (Folytatás a 3. oldalon.) A z amerikai időszaki vá­lasztások után meg­merevedett, az eddi­ginél is gátlástalanabb lett az Egyesült Államok indokí­nai politikája. Azóta fontos új fejlemény következett be Indokínával kapcsolatban, csak éppen ellenkező előjel­lel: a Szovjetunió kormá­nya nyilatkozatot adott ki Washington délkelet-ázsiai magatartá sáról. Alig száradt meg a nyom­dafesték a moszkvai nyilat­kozatot ismertető újságo­kon, a visszhangot és a ha­tást elemezni korai volna még. Azt azonban a nemzet­közi reagálás részletes isme­rete nélkül is elmondhatjuk, hogy ebben a bonyolult és az eddiginél is nagyobb veszé­lyekkel terhes történelmi pillanatban a vietnami nép aligha kaphatott volna ennél a szovjet gesztusnál nagyobb, értékesebb segítséget. *►Mindezek — hangoztatja a nyilatkozat — akik szívü­kön viselik a népek békéjé­nek és biztonságának érde­keit, felháborodással ítélik el az amerikai légierőnek a kö­zelmúltban a VDK lakott te­lepülései ellen : égrehajtott barbár támadásait, valamint az Egyesült Államok elnöké­nek legutóbbi kijelentését, amelyben nyíltan fenyegető­zik a bombatámadások fel­újításával egy szuverén és független állam, a VDK el­len.-* Tömör, világos fogalmazás ez, amely bizonyos alapvető tényezőkre apellál, a józan észre, a humanizmusra, a nemzetközi jog szellemére és betűjére. Ezek a szovjet nyi­latkozat — és az egész szov­jet külpolitika — pillérei. Ezekre a pillérekre épül a dokumentum következő meg­állapítása, amely éppen elég megalapozott és éppen elég drámai ahhoz, hogy széles­körű nemzetközi figyelmet keltsen. Ami most történik Washingtonban, illetve Wa­shington részéről, nem más, mint kísérlet újabb nagysza­bású fegyveres provokáció előzetes igazolására, Miután e nyilatkozat világos sza­vakba önti azt. a keserű tényt, hogy a párizsi tárgya­lásokon az amerikai delegá­ció az első pillanattól kezdve cinikus manőverek sorozatát mutatta be, valami nagyon lényegesre emlékezteti Wa­shingtont, Arra, hogy a Var­sói Szerződéshez tartozó szo­cialista országok berlini ta­nácskozásukon már erélye­sen elítélték ezt a politikát. M ost ugyanezt tette kor­mány-nyilatkozat for­májában a szocialista szuperhatalom, a Szovjet­unió. Memória-frissítőként, a Fehér Ház címére. Világmé­retű veszélyeket idézne fel, ha Nixon és tanácsadói egy pillanatra is elfelejtenék azt az alapvető tényt, hogy a vietnami nép nincs egyedül. Lengyelország Gdanskban nyugalom van A lengyel távirati iroda tu­dósítói pénteken este Gdansk­ból jelentették, hogy a város­ban és környékén nyugalom van. Az elmúlt napok össze­csapásainak hjmmait fokoza­tosan eltüntetik. A lejátszódott események hátterét egyre in­kább felismerik még azok is, akik kezdetben hajlottak arra, hogy felüljenek a különböző híreszteléseknek. Az emberei: elítélik a kalandorokat, a za­varkeltőket, a társadalmi va­gyon fosztogatóit és teljes megértéssel fogadták a ható­ságoknak a nyugalom és a köz­rend biztosítása érdekében ho­zott rendelkezéseit. Az ellátás, a kereskedelem, a közlekedés, a szállítás és a vá­rosi szolgáltatások zavartala­nul működnek. Az iskolákban folyik a tanítás. Az utcákon ünnep előtti a forgalom; a gdanski üzemekben folyik a munka. A kikötőben 15 hajó rakodik. Ahol az elmúlt • na­pokban munkakiesés volt, azt igyekeznek pótolni. Az egész­ségügyi szolgálat áldozatké­szen dolgozik. Búcsúlátogatás ii «1 «I sí 11 Ifi dai van Bo, aki kilenc éven át képviselte a VDK-t Párizs­ban (a képen baloldalt), most hazatér Hanoiba. Elutazása előtt búcs ^látogatást tett Jacques Chaban-Delmas francia miniszterelnöknél. , „ , . „ (Teleiotó: AP—MTI—KS) 2 SOMOGYI VBPÍ.AP Szombat, 1 70. december 19.

Next

/
Thumbnails
Contents