Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

Az 1971. évi költségvetés az országgyűlés előtt (Folytatás a 2. oldalról) bét a részérdekek elé helyez­zük. A költségvetés említeti problémái mellett szólni sze­retnék a lakosság összesített háztartási mérlegéről, bevéte­leiről és kiadásairól is. A la­kosság legjelentősebb bevéte­leit a bérek alkotják, ez 1971- ben több mint 100 milliárd fo­rintot tesz ki. Bérpolitikánk­ban sok a probléma. Elsősor­ban a mainál jobban kell biz­tosítani a bérezés megfelelő differenciáltságát a munkatel­jesítménynek megfelelően. El­lene vagyunk minden egyen- lősdinek! A felelősséggel vég­zett jó munkát jól kell megfi­zetni, a rossz munkát nem sza­bad megtűrni. A jövedelmekkel kapcsolatos probléma az is, hogy egyes családokon belül az egy főre jutó jövedelmek közti eltéré­seket csökkenteni kell. Ennek legfontosabb eszköze a csalá­di pótlék és a nyugdíj-juttatás, valamint egyes alacsonykere­setű rétegek bérének emelése. A lakosság jövedelmei kö­zött második helyen a terme­lőszövetkezeti tagok közösből származó pénzbeni munkadíja szerepel, ami 1971-ben 15 mil­liárd forint A mezőgazdasági termelés fejlődésével együtt a parasztság jövedelmi színvo­nala országos átlagban elérte a munkásokét. A lakosság bevételeit döntő részben áruvásárlásra és szol­gáltatások vásárlására fordít­ja. 1971-től jelentősen növeljük a szolgáltatások központi tá­mogatását, erre a célra a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban 1,5 milliárd forint áll ren­delkezésre. Gazdaságunk szoros kapcso­latban van az európai és a vi­lággazdasággal. Legjelentősebb partnereink a tervgazdálko­dást folytató szocialista orszá­gok. Velük bonyolítjuk kül­kereskedelmünk kétharmadát Ez a magyar gazdaság stabili­tásában jelentős tényező. Elő­segíti, hogy hosszú távra, terv­szerűén gazdálkodhatunk. Ugyanakkor jelentős a forgal­munk a tőkés és a fejlődő országokkal is. A világpiac' hatások közvetlenebbül és erő­teljesebben érnek bennünket mint azelőtt. Ezt mi egészsé­ges folyamatnak tartjuk olyannak, amely rugalmasab­bá, versenyképesebbé teszi a magyar gazdaságot. A tőkés világpiac kedvezőtlen hatá­sait azonban nem engedjük spontan érvényesülni. Tisztelt Országgyűlés! Az 1971-es év negyedik öt­éves tervünk induló éve. In­dulási pozíciónk jónak mond­ható. Ezt summázta a X. párt- kongresszus nemrég lezajlott tanácskozása is. Problémánk gondunk, tartalékunk, lehető ségünk van bőven. Rajtunk áll, hogy ezekből mit és mi­lyen gyorsan oldunk meg, il­letve használunk ki; hogy mi­lyen ütemben tudjuk fejleszte­ni gazdaságunkat, népűn! életszínvonalát. , Javaslom a tisztelt ország­gá üresnek, hogy az 1971-e., költségvetést — amely új öt­éves tervünk alapján — az abban foglalt feladatoknak megfelelően készült —, emelje törvényerőre. Késő délután szólalt fel Hu­szár István államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. A költségvetésből vilá­gosan kiderül — hangsúlyoz­ta —, hogy a termelés jobban alkalmazkodik a kereslethez, az ipari értékesítés megnyug­tató módon növekszik és a mezőgazdaság is megfelelően fejlődik. Egyenletesebben nö­vekszik most a reáljövedelem is, mint a korábbi években, a iOgyasztás is jóval erőteljeseb­ben bővül, mint megelőzően. A szolgáltatások fejlődése azon­ban nem kielégítő. Számos adat egybevetésével bizonyí­totta, hogy még amiben egyik vagy másik évben nem is volt teljesen kielégítő a fejlődés, a most befejezett ötéves idősza­kot, vagy különösen az elmúlt két-három évet vizsgálva, igen örvendetes előrehaladásról be­szélhetünk. A felszólalók közül többen foglalkoztak az oktatás és kü­lönösen a szakképzettség javí­tásának lehetőségeivel. Ilyen kérdésekről szólt Inokai János budapesti, Simon István költő, Veszprém megyei és Németh István Baranya megyei kép­viselő. A mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozott Sárvári István Vas megyei, Pályi Sándorné Veszp­rém megyei és Tűz Ferenc Komárom megyei képviselő. Böhm József felszólalása A ül. ötéves terv ideje alatt elkezdődött az egyes területek közötti kiegyenlítődési folya­mat. Jelentős fejlődésnek in­dultak az elmaradottabb te­rületek, így Somogy megye is. Csökkent az elvándorlás, ma­gasabb a születési arányszám, nagyobb az életkedv a megye településein, megváltozik a falvak képe, s növekszik az emberek jövőbe vetett bizal­ma. E területek és ágazatok arányos fejlesztésére a jövő­ben is törekedni kell. Ezzel kapcsolatban azonban egy-két problémára felhívnám a fi­gyelmet. Az egyes mezőgazdasági üzemek fejlődése és jövedelmi viszonyai közötti — szerin­tem indokolatlanul — nagy a különbség. Az új irányítási rendszerben nem csökkent, in­kább kismértékben növeke­dett, s ennek legfőbb okát me­gyénk termelőszövetkezeteinek helyzetét alapul véve az érin­tet termelőszövetkezetek esz­köz- és tőkeszegénységében lá­tom. Somogy mezőgazdasági ter­melőszövetkezeteinek többsége eszköz- és tőkeszegény. Az or­szág — e téren — egyik leg­rosszabbul ellátott megyéje va­gyunk. Különösen nehéz a helyzet a gyenge, kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tekben. Megítélésem szerint üzemeink eszköz- és tőkesze­génységének, valamint az ala­csony jövedelmezőségnek fő oka, hogy az érvényben lévő határozatok és rendeletek nem segítik elő kielégítően az üze­mek eszközellátottsága közötti nagy szintkülönbségek csök­kentését Az 1045-ös kormány- határozat közzététele után lát­ható, hogy a határozat végre­hajtása esetén sem csökken megfelelően az egyes üzemek fejlődése és jövedelmi viszo­nyai közötti különbség. A dif­ferenciálódás folyamata — a határozat közvetett hatásával is számolva — a jelenlegihez hasonlóan ezután is tart, eset­leg arányaiban tovább növek­szik. Tudomásom szerint a be­ruházások ártámogatására a költségvetésben előirányzott összeg elfogyott. így a pénz­ügyi, a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter elvtársak nem engedélyezik 1971-ben új beruházások indításához ártá­mogatási iratok kiadását. Nem azt vitatom, hogy az ilyen lépesek indokolták-e vagy sem, de véleményem sze­rint ezek az intézkedések is­mét elsősorban az eszköz- és tőkeszegény, gyenge termelő- szövetkezeteket sújtják, ezzel is elősegítve a nagyobb mér­tékű differenciálódást. El kell gondolkodni azon is, hogy a beruházási ártámogatásból ed­dig is miért nem részesülhet­tek legalább a területi ará­nyuknak megfelelő méx'tékben a gyenge, kedvezőtlen adottsá­gú termelőszövetkezetek. Az új mezőgazdasági beru­házások indítását szigorító és az áthúzódó beruházások befe­jezését elősegítő intézkedések­nek meglesz a kívánt hatása — a termelőszövetkezetek sa­ját erejük többségét majd gép­vásárlásra fordítják. Ezzel egyidőben gondoskodni kell arról, hogy az erő- és munka­gépek, továbbá a gépalkatré­szek kellő időben és mennyi­ségben rendelkezésre álljanak. Közismert, hogy a termelőszö­vetkezetek gépjavító műhelyei sem számukban, sem felsze­reltségükben nem érik el a kívánt szintet. A korszerű ja­vítás, karbantartás követelmé­nyeinek jelenleg nem képesek megfelelni. Javaslom, a kor­mány vizsgálja meg, hogyan lehetne a területfejlesztési alap rendszerében az ipartele­pítésre és a szénbányászatra alkalmazott elveket a mező- gazdaságra is kiterjeszteni. Ezzel együtt szükségesnek tartom, hogy a kormány dol­gozza ki, mit kell tenni a gyenge, kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben az adott termelési szerkezethez igazodó eszközel­látás javítására. Tisztelt Országgyűlés! A kormány által előterjesz­tett tanácsi költségvetés és 1971—75. évi pénzügyi terv megfelel az általános várako­zásnak. összhangban van a pártnak és a kormánynak a tanácsok továbbfejlesztéséről szőlő határozataival. A IV. ötéves terv időszaké alatt sokat vár a tanácsoktól a lakosság és a központi szer­vek egyaránt, mert növekedett gazdasági önállóságuk, hatás­körük. A tanácsok költségve­téséről szóló előterjesztés jo­gosan számol a megnövekedett gazdasági érdekeltség közvet­len és közvetett hatásaival. Az adott településeken működő tanács a vállalatok és a szö­vetkezetek, valamint a lakos­ság erkölcsi és anyagi össze­fogása eddig is szép eredmé­nyeket hozott. Ezt a munkát a tanácsok csak akkor tudják a jelenleginél hatékonyabban és biztonságosabban ellátni, ha a közös létesítmény megvalósí­tásában érdekelt vállalatokat és szövetkezeteket a közérde­kű beruházás létrehozásában való részvételre jogszabály kö­telezi. Jelentős népgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a tanácsi pénzeszközök felhasználása hatékonyabbá váljon. Ennek egyik alapvető eszköze volna, ha változtatnánk a tanácsok jelenlegi hitelrendszerén. A tanácsok most több évig vár­nai! arra, hogy egy jelentősebb létesítményt megvalósíthassa­nak. ösztönözni kellene a ta­nácsokat, hogy átmeneti pénz­feleslegeiket tartós betétként kössék le, és a pénzügyminisz­ter elvtárs szabályozza, hogy a lekötött betétállomány hány százalékát lehetne hitel címén igénybe venni. Tisztelt Országgyűlés! Kérem a kormányt, hogy a tanácsi költségvetéssel és a IV. ötéves pénzügyi tervvel kapcsolatban elhangzott észre­vételeimet és'javaslataimat te­gye magáévá. Az országgyűlés elé terjesz­tett dokumentumokat elfoga­dom. A vitában elhangzott észre­vételekre Vályi Péter pénzügy- miniszter válaszolt. Ezután interpelláció követ­kezett. Űr. Bélák Sándor, a Keszthelyi Agrártudománvi Egyetem rektora a közúti köz­lekedés biztonságosabbá tételé­vel kapcsolatban interpellált a belügyminiszterhez. Benkei András belügymi­niszter válaszaiban a többi közt elmondotta, hogy a közlekedés szabályait durván megsértők­kel, a mások életét veszélyez­tetőkkel szemben szigorúbban lépnek feL A balesetek meg­előzését, a közlekedési fegye­lem megszilárdítását szolgáló intézkedések között megemlí­tette, hogy az idén csaknem 18 ezer vezetői engedélyt és el­lenőrző lapot vontak be olyá- noktól, akiknek a különböző előírásokat semmibe vevő ma­gatartása súlyosan veszélyez­tett e a közlekedés biztonságát. A belügyminiszter válaszát mind az interpelláló képvise­lő, mind az országgyűlés tudo­másul vette. Ezzel az ország- gyűlés idei utolsó ülésszaka befejezte munkáját. Az el­nöklő V áss Istvánná kell emer ünnepeket, sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánt a képviselőknek. (MTI) Emlék a nagyszerű tetteknek Tudományos ülés a somogyi muulásmozgalom centenáriuma tiszteletére Kaposváron Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg az emlékülést. A somogyi munkásmozgalom kezdetének centenáriuma tisz­teletére emlékülést rendezett az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazga­tósága tegnap a megyei párt­székház nagytermében. Az el­nökségben helyet foglalt dr. Móna Gyula, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Bíró Gyula, a megyei párt-vb tag­ja, a megyei pártbizottság tit­kára, dr. Nagy Lajos, az Ok­tatási Igazgatóság vezetője. Az emlékülést Bíró Gyula nyitotta meg hangsúlyozva, száz éve annak, hogy szűkebb hazánk, Somogy megye meste­reik által kizsákmányolt ipa­roslegényei szervezetten be­kapcsolódtak a proletariátus országos és nemzetközi mére­tekben folyó osztályharcába. Pest és más magyar városok munkásaihoz hasonlóan ők is megalakították az első szocia­lista munkásszervezetet: a Ka­posvári Általános Munkásegy­letet. Ez a szervezet kezdte meg a harcot — száz évvel ezelőtt — a somogyi munká­sok politikai jogainak biztosí­tásáért, gazdasági, szociális, kulturális körülményeinek ja­vításáért. Somogy megye éle­tében mérföldkövet jelentett a munkásmozgalom létrejötte. A termelőerők fejlődése Az első előadást dr. T. Merey Klára, az MTA Dunántúli Tu­dományos Intézetének tudomá­nyos főmunkatársa tartotta A termelőerők, tulajdon- és osz­tályviszonyok fejlődése So­mogy megyében, 1867 —1918 címmel. Rámutatott, hogy az 1870. évi népszámlálás adatai szerint az ipar és a kereskede­lem még eltörpült a mezőgaz­daság mellett A lakosság há­romnegyedét kitevő parasztság viszont a földterületnek még egyharmadát sem tudta meg­kapni; a termelőeszköz — a föld — nagyobbik része az uralkodó osztály kezén ma­radt. A középnemesi birtokok egy részé ugyan gazdát cse­rélt, de a nagybirtokok átmen­tették, sőt kifejlesztették gaz­daságukat. Ebben nagy segít­ségükre volt a hitbizományi rendszer. A kapitalizmus gyor­sított ütemében az agrárproie- tárok voltak az áldozatok, hi­szen a parasztságon belüli ré­tegződés, az elszegenyedés mértéke, a proletarizálódás So­magyban feltűnően nagy üte­mű volt. Az iparosodás is elő­rehaladt, bár üteme nem volt olyan nagy, s a kialakuló ipari üzemek száma és nagysága sem volt arányban az ország iparfejlődésével és a megye nyersanyagkészleteivel. Az első nagyobb ipari fejlődés 1898-ban volt. A gyáripar akkor még viszonylag gyenge volt, de már volt, s vele párhuzamosan ki alakult a munkásosztály, s megjelent szervezete is. Az ipari proletariátus a kapitaliz­mus előrehaladtával egyre nőtt és erősödött, elsősorban az ipari centrumokban. Dr. Tóth Tibornak, a me­gyei levéltár igazgatóhelyette­sének korreferátuma után, amelyet A termelőerők fejlő­dése a mezőgazdasági nagy üzemekben címmel tartott, dr. Kanyar József megyei levél­tárigazgató előadása követke­zett a szocialista munkásmoz­galom kialakuláséról és fejlő­déséről 1870—1918 között. A Kaposvári Általános Mun­kásegylet,.a különféle egyletek és társulatok munkájának elemzése után Szigetvár sze­repét világította meg. A pécsi munkásmozgalomban látható volt olyan törekvés, hogy a város a délkelet-dunántúli szervezkedés központjává épüljön ki; megyénkben Szi­getvár volt — jelentős mellék­bolygójaként az Eszék—Pécs— Kaposvár vonalon — a moz­galom egyik jelentős fellegvá­ra. Ezután az önálló szocialista párt alakulásával és tevékeny­ségével foglalkozva az előadó rámutatott, hogy e korszak­ban előbb Barcs, majd Kapos­vár szerepe volt kiemelkedő. 1894-ben Barcson zajlott le a megye legnagyobb méretű munkásmegmozdulása. A ha­tóságok a megyében ezidőtájt a barcsi és a megyeszékhelyi munkásmozgalmaktól tartot­tak leginkább. A századfordu­lóra Kaposvár vette át a mun­kásmozgalmi vezető szerepet a megyében, s az 1903-ban ala­kult szociáldemokrata alap­szervezet egyre dinamikusabb tevékenységet fejtett ki a me­gye területén is. A század el­ső évtizedében a pártban és a szakszervezetben, majd a mun­kásbiztosításban, később pedig a Somogy megyei Munkások Fogyasztási Szövetkezetében hathatós tevékenységet kifejte helyi munkásvezetők ekkor kezdték el és tanulták meg a munkásmozgalmi feladatokat. Kovács József, a barcsi já­rási könyvtár vezetője A mun­kásmozgalom kezdete és fej­lődése Barcson, Paál László, a Marcali Járási Tanács mű­velődésügyi osztályvezetője A polgári demokratikus forrada­lom munkásmozgalmi előzmé­nyei a marcali járásban, 19IC —1918, Üjvári Jenő, a megye:' tanács művelődésügyi osztá­lyának csoportvezetője A munkásság és parasztság nép­művelése, 1867—1918, Gelen csér István, az SZMT könyv­táránál! vezetője Május 1-ék Kaposváron az első világhábo­rú időszakában, dr. Szili Fe­renc, a Táncsics Gimnázium tanára Az SZDP viszonya a polgári ellenzéki pártokhoz a nemzeti ellenállás időszakában címmel mondott korreferátu­mot. Az agrárszocialista mozgalmak Ezután dr. Kávássy Sándor íz egri tanárképző főiskol; •djunktusa tartott előadás \grarszocialista mozgalmak a századfordulótól 1918-ig cím mel. Egyebek között rámuta­tott arra a különbségre, mely az Alföld egyes részein és a Somogybán kirobbant mozgal­mak okai között volt. Míg az Alföldön a mozgalmak jó ré­szét főként közvetlenül a munkanélküliség robbantotta ki, addig Somogybán a leg­főbb ok a munkaerőhiányból, illetőleg a viszonyok elmara­dottságából adódó túlrobotol- tatás volt. Nem merőben vé­letlen, hogy a szegényparaszt­ság mozgalmai is csak akkor robbantak ki nagyobb ará­nyokban, mikor a nagy- és középbirtokon úgyszólván az alviselhetetlenségig fokozták a munkaintenzitást. Az Alföldön zajló mozgalmak azonban föl­keltették a somogyi parasztság érdeklődését, és nagy hatást gyakoroltak köreiben. Az elő­adó szerint e csendes évek lát­szólag szürke hétköznapjain készült elő az a nagyszerű küzdelem, amelyre 1905-ben és 1906-ban került sor, s ezt mél­tán tarthatjuk a ■ somogyi sze­gényparasztság harcában az egyik legdicsőségesebb fejezet­nek. * , Új erők állnak csatasorba Tóth Ilona, a megyei könyv­tár csoportvezetője A munkás —paraszt szövetség alakulása Somogybán 1890—1914 között címmel korreferált, majd And- rássy Antal, a megyei párt­archívum vezetője . tartotta meg az emlékülés záróelöadá- sát A munkásmozgalom főbb vonásai megyénkben a két vi­lágháború között címmel. Nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy a szakszerveze­tekből kizárt baloldaliak egy csoportja fölvette a kapcsola­tot az illegális kommunista párttal, és az ekkor már le­gálisan dolgozó Magyarország: Szocialista Munkáspárt szer­vezési keretében kezdtek dol­gozni. A kaposvári'1 MSZMP- szervezet föltehetően 1926 feb­ruárjától kezdett nyilvánosan tevékenykedni, s a vezetésben kezdettől fogva az illegáli:- kommunisták befolyása érvé­nyesült. Az MSZMP elsőkén* figyelt a vidékre, az elhanya­golt agrárproletariátusra. 1918 —1919 óta akkor történt kísér let a munkás- és paraszterde- kek közös táborba, az MSZMP-be tömörítésére. Az előadó — többek között — hangsúlyozta, hogy a tisz telet és az elismerés hangján beszélhetünk azokról, akik s legnagyobb fasiszta terror ide­jén is vállalták a párt politi­káját és annak terjesztését. Az 1933-as kommunista sejtek megyénkben megmutatták, hogy a Tanácsköztársaság óta a forradalmi munkasmozgal mat nem tudta felszámolni a burzsoázia. Megmutatta azt is, logy a forradalomért harcolni részek serege kiapadhatatlan; új és új erők, a -fiatalok áll­nak csatasorba. Az emlékülés dr. Nagy La­jos zárszavával fejeződött be. SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. december 19. 3

Next

/
Thumbnails
Contents