Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

Előre r.e«f»?tiHgfoljáliM a téglát Gyorsul a rakodás A »csomagokat« daruval emelik gépkocsira. Megszünteti a nehéz fizikai munkát s gyorsítja a rakodást az az új módszer, amelyet teg­nap mutattak be Kaposváron a Szigetvári úti téglagyárban és a körzeti teherpályaudva­ron. A kísérlet lényege, hogy 140—150 darabonként egység- csomagokba kötik a téglát, s ezt darukkal emelik a szállító járművekre. Dál-Dunántúlon először tegnap sikerrel próbál­koztak ezzel a módszerrel Ka­posváron. A MÁV Pécsi Igaz­gatóságának területén havon­ta átlag 25—30 ezer tonna tég­lát, cserepet raknak vagonba. Míg a gyártól ez az építő­anyag eljut a felhasználás he­lyéig, legalább hétszer kell megemelni. Nehéz is, lassú is ez a munka. Egy vagon meg- rakása kézi erővel hat ember­nek két—két és fél óráig tart. Ugyanezt a munkát — előre »csomagolt« téglával — körül­belül negyed annyi idő alatt végzi el a gép. A tégla össze- kötözéséhez a műanyagszálat a Kaposvári Kefe- és Műanyag- ipari Vállalat készítette, s a tegnapi kísérlet azt bizonyí­totta, hogy a nagy szakítósz: lárdságú anyag bírja a teher próbát. A tegnapi kísérlet alapjái többen is megállapították eredményes, gazdaságos mód szernek ígérkezik a rakodá; könnyítő és gyorsító újítás: a vasútnak azonban arra kell 'törekednie, hogy könnyen rak •ató, alacsony oldalú vagono :at biztosítson a téglagyára! tzámára. Az első két vagon, amelye' tegnap beraktak, ma mér ren deltetési helyére ér: Siófokon a Somogy megyei Állami Épí ge kap először ilyen szállít ■nanyt. A jól sikerült kísérlet utár ndokolt a kérdés: Mikor vezc ; k be általánosan a szállító toknál? Mihelyt tudnak meg 'slelő rakodódarukat és p tégla »csomagolásához« elé: műszálat biztosítani — hang ott a válasz. toipan Vallalat építesvezetose ,Hát a Bori hol van?“ A kaposvári rablógyilkosság részletei ■ Magasabb színvonalon a lakosság szolgálatában (»Fontos feladat a szolgálta­tások erőteljesebb fejlesztése.“* A X. kongresszus határozatá­ból.) Éppen egy esztendeje, hogy beszélgettem a Kaposvári Fod­rász és Fényképész Ktsz veze­tőivel. Pásztori Sándor elnök, Angyal István párttitkár és Moldován János műszaki ve zető a gondokon kívül arról is szóltak, hogy legfőbb céljuk üzlethálózatuk bővítése, első­sorban olyan területeken, aho' a lakosság ellátása indokolja Most, hogy ismét felkerestem őket, így beszélnek az eszten­dő tanulságairól. — Helyes úton jártunk, er­ről győzött meg bennünket a X. pártkongresszus is. Törek vésünk továbbra is az, hog.\ bővítsük szolgáltatásainkat, s az, hogy mind magasabb szín­vonalon elégítsük ki a lakosság i gényeit Kaposvár, Görgeteg, Nagykorpád Sok terhet vállalt magára a szövetkezet, amikor elhatároz­ta: Kaposváron kívül olyan községekben is létesít üzlete két, ahol nincs férfi- vagy női fodrászat. Saját erőből nem tudták volna e törekvéseiket megvalósítani, ha nem segíte­nek nekik a tanácsok. — Tanácsaink egyre jobban megértik nehéz helyzetünket, s üzlethelyiségek biztosításá­val, anyagiakkal támogatnak bennünket. A Kaposvári Vá­rosi Tanács új kozmetikai sza­lonunkat átalakítva bocsátja rendelkezésünkre, s a Kai' nyin városrészben épülő, jövő ősszel megnyíló fodrászatunk­hoz 400 ezer forinttal járultak hozzá. Több községben kap­tunk épületet, illetve helyisé­get, s ezért tudtunk üzletet lé tesíteni Görgetegen, Mosdó­son, s még e hónapban meg­nyitjuk a nagykorpádi fodrá­szatunkat is — mondja Pász­tori Sándor elnök. Nagyberkiben a falu köz pontjában kaptak új helyisé­get, s a tavasszal megnyíló kaposvári kozmetikai szalon ban kulturáltabb körülménye' özött több vendéget fogad hatnak, mint a jelenlegiben. Sokszorosítás, szőnyegtisztítás Moldován János műszak' ,ezető szavaiból kitűnik, hogy i szövetkezet vezetői szüntele­nül kutatják az új szolgálta­tási formák bevezetésének le­hetőségeit. — Kozmetikai szalonunk­ban fogyasztógép is lesz; a be­rendezésre, gépekre 250 ezer forintot költünk, és kvarcolási lehetőséget is biztosítunk ven­dégeinknek. Az idén nyom­dánkat, illetve könyvkötödéii- ket sokszorosító részleggel bő­vítettük, s ez mintegy félmillió forinttal növeli termelési ér­tékünket, ami ebben az évben 11 millió 700 ezer forint lesz. Nemrégen vásároltak egy tehergépkocsit, s engedélyt kértek propán-bután gáz, va­lamint gázolaj és tüzelő szál­lítására. Nem kívánnak kon- kurrálni a Volánnal, de szeret nének hozzájárulni, hogy Ka­posváron ez a mind erőtelje­sebben jelentkező gond eny­hüljön. A gázpalack szállításá­ra meg is kapták áz engedélyt, furcsának tartják viszont, hogy a gázolaj és a tüzelő szállítása nem szerepel az engedélyben, s arra sem kaptak választ, r.ogy e kérésük miért nem tel­jesíthető. Kaposváron szőnyegtisztító üzemet létesítenek, jelenleg ilyen nincs még a Dunántúlon. Fiatalodik a szövetkezet Egy évvel ezelőtt Angyal Já- íos- párttitkár arról a gondról ;s beszélt, ami a szövetkezet kommunistáit aggasztotta. A ktsz jövőjét, az utánpótlást nem látták eléggé biztosítva. — Azóta javult a helyzet, a háromszázötven tag többsége "íatal. A vezetőségben, az el­lenőrző bizottságban is tevé­kenyen dolgoznak, részt vúl- ’alnak a nőbizottság munká­jában, rendszeresen látogatják a betegeket, s nőtt a politikai érdeklődésük is. A politikai oktatásban huszonötén vesz­nek részt közülük, s pártkong­resszus ideje alatt három jól dolgozó fiatalt vettünk fel a pártszervezetbe. Bogdán End- réné, Győréi Lászlóné és Ma­jor Lajos a legjobb szakmun­kások közé tartoznak, s ez is hozzájárult, hogy a kommunis­ták soraikba fogadták őket. Vcilfl-k harmincra emelkedett a pártszervezet létszáma, s ami örvendetes: a párttagok fele nő — mondja a párttitkár. A szolgáltatás színvonalának emelésén kívül nagy feladatot jelent a — januárban sorra kerülő — vezetőségválasztásra való felkészülés. Ezzel együtt készülnek arra is, hogy a szö­vetkezet két évtizedes fennál­lását — 1951. március 5-én alakult meg a ktsz — újabb munkasikerekkel, eredmények­kel ünnepeljék. Szalal László Bravúros gyorsasággal dolgozott a rendtrség HÉTFŐN délelőtt nyugdíja­kat kézbesített a postás. A Di­mitrov utca 17-ben több lakás­ba is bekopogott. Az egyik la­kó megkérdezte tőle: Kupái néninek is meghozta a pénzt? Mert az asszony valószínűleg nincs itthon. Napok óta nem látták, az ajtaját a szomszé­dok zsinegelték be. A postás nem hagyta any- nyiban, két lakóval benyitott Kupainé lakásába. Végigjár­ták a helyiségeket, senkit sem láttak. Feltűnt azonban, hogj az ágyon rendkívül sok a dunyha és a párna. Amikor a postás bontani kezdte az ágyat, az egyik asszony felsi- koltott. A holmi alatt Kupainé holt­testére találtak. A rendőrség nagy appará­tussal kezdte a nyomozást. A helyszíni szemle során ugyan sem ujjlenyomatot, sem pedig dulakodásra utoló jelet nem 1 "dúltak, de tudták, hogy a olcvankét éves, magányos ;zony nem természetes ha­lállal halt meg. Erről az ágy- ; "-mű is árulkodott. Pár pere­sül később véleményt mon­dott a rendőrorvos: Kupái Jó- zsefné nyakán olyan elválto­zásokat talált, amelyek fojto- gatástól erednek. Másfél óra múlva a boncolás is igazolta ezt a feltevést. A nyomozók közben megta­lálták azt a férfit, aki pár nappal azelőtt Kupainénál járt; később kihallgatták a fe­leségét is. Az asszony elmond­ta, hogy Kupainé pár évvel ezelőtt a Berzsenyi utcában lakott, és sokszor járt hozzá egy Bori nevű fiatalasszony. A fiatalasszony egyszer meg is említette, hogy ha Kupái Jó- zsefné meghal, az örökség őrá száll. Rövid idő múlva a rendőr­ség azonosította »Borit«: Her­man Gyuláné, leánykori ne­vén Újhelyi Borbála, har­mincöt éves, foglalkozás nél­küli, Kaposvár, Gyár utca 4. alatti lakos. Büntetett előéle­tű. Élettársa sem ismeretlen a hatóságok előtt: Csáki Béla Zoltán negyvenkét éves — lo­pás és csalás miatt négyszer elítélt — kaposvári, foglalko­zás nélküli. Tizenötödikén, azaz kedden hajnali fél ötkor Csákiért és Hermanéért mentek. Külön- külön kihallgatták őket; Ku­painéról és a gyilkosságról egy szó sem esett. A rendőrtisztek közömbös dolgokról beszélget­tek velük. Húsz-huszonöt perc múlv? Csáki felugrott: »Én‘ vagyok a gyilkos/« Aztán vallani kezdett. Két héttel ezelőtt az utcán talál­koztak Kupainéval. Hermanne azt mondta az idős asszony­nak, mind a ketten megláto­gatják. Másnap kétszáz forintot kér­tek tőle. Csáki alaposan meg­nézte a papírkazettát, amiből Kupainé elővette a pénzt. Örökös pénzzavarral küsz­ködtek, kölcsönt már senkitől sem kaptak. A munkáról pe­dig egyikük sem akart halla­ni. December 11-én reggel Csáki elhatározta, hogy meg­öli Kupainét, és elrabolja a pénzét. Az idős asszony meglepő dött, amikor meglátta Csákit. — Hát Bori hol van? — Én is őt keresem. A következő pillanatban az asszonyhoz ugrott, és megmar­kolta a nyakát. A vallomás" szerint nem emlékszik, med dig szorította. Az ágyra fék tette a szerencsétlen asszonyt és rárakta az ágyneműt. A szekrényből kivette a kazet­tát, illetve a körülbelül tíz ezer forintot, és elrohant. ÉLETTÁRSAVAL még az nap Budapestre utazott, s nyolcezer forintot szórakozás­ra, ruhára, karórákra költött. Herman Gyuláné azt vall­ja, hogy Csáki csak a vonat­ban mondta meg, honnan szár­mazik a pénz. Mindkettőjüket letartóztatta ás ügyükben folytatja a nyo­mozást a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság. Pintér Dezső Dohánysimító A fehér csempés kis helyi­ségben naphosszat folyik a szó. Dohánylevelek simulnak szorgos asszonyi kezek alá, a kályhában duruzsol a tűz. Kell-e ennél jobb, szebb »dísz­let« ahhoz, hogy szót ejtsenek magukról, másokról, a múltról, a jövőről, esetekről, emberek­ről, megtörtént és elképzelt dolgokról? Asszonyok. Even át együtt dolgoznak a böhönyei Szabadság Termelőszövetke­zetben. De sokszor mondták évközben, mikor kicsit nehe­zebb volt, mikor az átlagosnál is jobban elfáradtak: — Majd meglátjátok: lesz nekünk jobb is! Dohánysimí­táskor majd megpihenünk! És elérkezett ez az idő. Talán gyorsabban is, mint gondolták volna. Hiszen a VC BENYÚJTJA A SZÁMLÁT — Hiba volt. Alapvető hiba j— nézett végig megrovón az i üdülőkön Vámos. Húsz percig voltak benn. Akkor előbb az orvos, majd [nyomában a hadnagy is kilá- I pett. — Az ítéletidő és a körül- i mények arra kényszerítenek, 1 hogy egyedül és rendhagyó 'módon végezzem a nyomozást, [amíg a többiek meg nem ér- ikeznek — közölte a hadnagy. — Szerencsére éppen a falu [körzeti megbízottját ellenőriz­te, amikor telefonáltam — súg­1 ta. oda Bognár úrnak Takács [Géza. — Kész szerencse, én mondom magának! A városból ebben a nagy hóban autóval estére érnének ide ... A hadnagy körüljárta a tár­salgót is. Csizmás lába, hang­talanul süppedt be a nehéz szőnyegbe. Az ajtók előtti részt is megvizsgálta. Hirtelen tért vissza az asztalokhoz, higany­mozgással telepedve le Erdős doktor mellé. —- Miből gondolja, hogy erő­szakos halál történt? — Az erek szokásosnál na- gvobb mérvű kék elszíneződé­se és az arcvonások is arra utalnak, hogy gyilkosság tör­tént. Most először hangzott el a »gyilkosság« szó. Ott röpködött faltól falig ütődve közöttük. Emma remegett Vé mellett. A hadnagy felírta, ki me­lyik szobában lakik. Örökírója sebesen mozgott a kezében. Röpke vázlatot is készített. »1-es szoba: Vé újságíró. 2- es: Bognár Ferenc edző. 3- as: özvegy Váry Viktorné, játékkészítő kisiparos, a meg­gyilkolt. 4- es: Karsai Gusztávné, ház­tartásbeli. 5- ös: Dr. Erdős Dezső és fe­lesége. 6- os: Takács Géza tervező. Személyzet: Gál János és fe­lesége.« — Mikor állt be a halál? — kérdezte Vámos hadnagy egy pillanatra felpillantva a jegy­zetelésből. — Erre egészen pontos adat­tal nem tudok szolgálni — ráz­ta a fejét az orvos. — De úgy gondolom, hajnali három és fél négy között történhetett. — Hallottak valami gyanú­sat az éjszaka folyamán? — kérdezte a hadnagy a meg­gyilkolt szobája mellett lakó­kat, Bognár urat és a szőke Emmát. — Bármilyen zajt vagy zörejt... Minden fontos lehet a továbbiakban. — Én, kérem, úgy alszom, mint a bunda. A fiúk a csa­patból nevetnének ezen a kér­désen. Horkolok, kérem — mondta Bognár Ferenc. — Talán, de nem tudom... — szólalt meg bizonytalanul Karsainé. — Négy óra volt,1 pontosan. Megnéztem az órát. Mintha... — Mintha? — Nem hiszem, hogy érde­kes lenne. Nevetséges is egyi kicsit. — Kérem, közölje, bármi­lyen nevetséges is legyen az. — Mintha valaki azt éne­kelte volna halkan a másik1 szobában, hogy »Csön-csön,1 gyűrű...« Ez volt az első megkönnyeb­bült moraj, ami végighullám­zott a társalgóban: — Hallucinált — mondta Bognár úr. — Fogadok, hogy hallucinált. Egyszer Firenzé­ben, az egyik verseny előtti éjszakán... — Gálné! Maga takarította az... — Vámos egy picit ha­bozott. — Szóval Váry Viktor­né szobáját. Tűnt el onnan va­lami? Vett észre valami ren- elleneset? A többiek csak most döb­bentek rá, hogy a máskor oly hangos, sokat fecsegő mogor­va asszony hallgat. Hallgatá­sának most utólag, hogy meg­szólalt, még nagyobb súlya volt (Folytatjuk) »munkálkodó ember lába alól • fürgén szaladnak ki a napok. Duruzsol a tűz, nőnek a si- [ mított dohánylevélkúpok. — Kedves mumka ez! Sze- i retjük csinálni. No, meg el- i foglaltságot jelent télen is. Huszonöt hold — összesen i ennyi dohánya volt a közös­ségnek. A palántaneveléstől a I simításig három csapat látta [ el az összes munkát. Bozsoki- 1 né brigádjának hat hold ju- 1 tott. — Az idén nagyon szépen I sikerült. Fajtaváltoztatás tör- i tént: tavaly szulokit, az idén [ havannát termeltünk. Tizen- 1 egy mázsás lett az átlag. Az adat magáért beszél. S i hogy a mennyiségen túl a mi- i nőséggel sincs hiba, bizonyít- i ja, hogy az első szállítmány 1 majdnem teljes egészében első [osztályú minősítést kapott. A simítás — ahogy mond- i ják — még januárban is ad i munkát. És a beszédtéma? — Volt már olyan, hogy ' asszonyoknak nem volt miről , beszélni?! Nem. Valóban, a krónika i ilyet még nemigen jegyzett 1 fel! V. ML B SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. december 18.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents