Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-18 / 296. szám
Zsúfolt óvodák és a munkahelyi közérzet KI NE FIGYELNE fel óvodás korú gyermekének megváltozott viselkedésére? Nyűgös, ideges a gyerek, verekszik, türelmetlen a szüleihez és testvéreihez, mintha kicserélték volna az óvoda után. A bölcsődébe »járó« csecsemőknél, ha nem is ilyen élesen, de gyakran felüti fejét egy érthetetlenül megváltozott magatartás. Vajon miért? Kaposváron a negyedik ötéves terv folyamán öt óvodát kellene építeni. Nem is kell jóslásba bocsátkozni ahhoz, hogy előre megírjuk: nem épülhet meg mind az öt, csak kettő. Nincs rá pénz. Azaz mégis lenne. A vállalatok segítségével. Ha három óvoda építési költségeit a kaposvári vállalatok összeadnák. Nem véletlenül kezdtem írásomat a kiskorú gyermekek megváltozott viselkedésével Azt mindenki tudja, hogy egy óvónő — még ha megszakad is a munkában — képtelen kétszer annyi gyerek felügyeletét ellátni, mint amennyi nevelési szempontból jó volna. A kaposvári óvodákban pedig nem nehéz olyan csoportokat felfedezni, ahol 18—20 gyerek helyett 30—35-en nyaggatják az óvónőt. A szülők ezt tudják — kénytelenek tudomásul venni —; sőt örülnek, ha a gyermekük felügyelet alatt van. De az áldatlan állapot következményeit — az óvónőkön kívül — ők is viselik. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy még ha óvodába jár is a gyerek, a szülők a munkahelyükön nem gondo- nak-e aggódva rá: Mit csinál, mit tanul, vigyáz-e rá az óvónő úgy, ahogy azt a mama és a papa elvárja? Egy-egy nagyobb települér- infrastrukturális (nem termelő ágazat, ide tartoznak az óvodák, bölcsődék, iskolák stb.) ellátottsága a dolgozók munkahelyi közérzetére is kihat. Rendelet adta lehetőság áll 'a városi tanács birtokában, hogy segítséget kérjenek a vállalatoktól: támogassák az ilyen és hasonló beruházásokat. Közös fenntartású létesítmény már nem egy és nem kettő van az országban, hiszen például a vidéki művelődési házakat együtt támogatja a tanács és a termelőszövetkezet. Ebben az esetben is hasonlóról lenne szó. A vállalat bizonyos összeggel — természetesen erejéhez és »pénztárcájához« mérten — segítené az óvoda vagy bölcsőde felépítését, s részesedésével arányban rendelkeznek férőhelyekkel. ŰJ ÓVODÁKRA, bölcsődékre, sőt iskolákra is szükség van. Ezeket felépíteni csak akkor lehet, ha van rá fedezet. (Az építőipar teljesítőkénességére most nem térek ki; feltételezzük, hogy lesz vállalat, amelynek lehet fizetni). A tanácsi pénz összege és a jogos igények között nagy a különbség. A vállalatok megértésével és segíteni akarásával azonban ezt a különbséget csökkenteni lehetne. S. G. Látogatóban az olvasóknál Beszélgetés Moldova Györggyel Moldova György kétnapos somogyi kőrútjának végere maradt a beszélgetésünk. Az író a szakszervezeti könyvtár meghívásának eleget téve négy író—olvasó találkozón vett részt: Marcaliban a Mechanikai Művekben, Kaposváron a textilművek leányotthonában, az Egyesült Izzó Kaposvári Gyárában és az ÉDOSZ Művelődési Otthonban. — Milyen élményekkel utazik tovább írói kőrútjának további állomásaira? — Ahol kevés pénzt fordítanak az emberek könyvre és kevés időt olvasásra, kötelességemnek tartom, hogy oda elutazzak, és az irodalomról beszéljek. A somogyi »kis kör- út«-ból két találkozó egészen jól sikerült. — Találkozott-e már korábban is somogyi emberekkel? — Böhönyén voltam katona. Az első novellám témáját is ez a föld adta. A böhönyei üvegaknazárról szólt. Később is jártam erre, egy művelődési autóval, de nem tudom hol. Riportot írtam a komplex népművelésről. Egyik írás sem található meg sehol sem, ugyanis nem jelentek meg. — Milyen művön dolgozik jelenleg? — A címe: őrség panasza. Rossz hírű vendéglátás A lakosságtól érkezett panaszok miatt több vendéglátóipari egységet ellenőrzött a napokban a járási Népi Ellenőrzési Bizottság és a járási tanács vb kereskedelmi felügyelete Nagyatádon. Már az első egységben megállapíthatták a bejelentések jogosságát. Az ÁFÉSZ eszpresszójában a fél deci cseresznyepálinka pontosan 0,38 dl volt. Kevesebbnek bizonyult a konyak is. Az előbbinél 1,76 forinttal, az utóbbinál 2,26 forinttal károsították meg a vendégeket (ez esetben az ellenőröket). Tíz adag gesztenyepüré 90 dkg helyett 74 dkg volt. A két nap múlva tartott utóellenőrzésnél is hasonlót tapasztaltak, pedig az egyik felszolgálót nemrég hasonló szabálytalanságokért marasztalták el. A Budai Kisvendéglőben két féldecinél 1,30 forint árdrágítást tapasztaltak. S ugyan melyik vendéget nyugtatja meg a magyarázkodás: »közben kilötyögött a tálcán.« A termelőszövetkezet vendéglőjében 1,58 forinttal csapták be egy adag sült kolbász vásárlóját. Súlycsonkítást és árdrágítást tanasztaltak az ellenőrök az ÁFÉSZ 7. sz. italboltjában is: 0,43 dl volt az ellenőrző mérésnél a fél deci konyak, de szűkén mérték az egy deci bort is. Mindemellett még a számításba is hiba csúszott, ugyanis 7,90 forint helyett 9,90 forintot fizettettek. Az ellenőrzést a vásárlók érdekvédelmében tartották, s azt tapasztalták, hogy a vendéglátóipari egységek zöme a szabálytalanságok sorát követi el a vendégek rovására. Fokozottabban kellene erre felfigyelni az üzemeltetőknek is! H. S. Így kezdődtek a királyhoz írott jobbágypanaszok ... Érdekesen alakult ez a munka Egy fiatal pesti fotós fényképeket mutatott, és megkért, írjak hozzájuk valamit. A képek az őrségben készültek. Olyannyira érdekelni kezdett a téma, hogy ma a képek »kísérik« az én írásomat. ' — Mi ragadta meg az őrségben? — A pusztuló vidék. Az őrségi emberek iránti szeret etemet, jövőjük iránti kétségeimet írom meg. Van olyan falu, ahol egész évben egyetlen gyermek sem született. — A kis községek lakóinak elvándorlását miképpen ítéli meg? — Én sajnálom az őrségi falvakat, mert emberei jelle- mesek, munkaszeretők. Fáj Őrség pusztulása, ezt érzem. És nekem az a dolgom, hogy ezt föl jegyezzem. — Mit gondol, miért fordult az érdeklődés a riportirodalom felé? — Az elmondottakon kívül még azért, mert az emberek zöme csak nagyon kis szűk szektort képes figyelemmel tartani, az átfogó törvényeket nem látja, le van szögezve a tévé elé. És tudni szeretné, mi van a többiekkel, hogy élnek mások, akiket nem ismer. — Tervei? — Megírom a Malom a pokolban második kötetét; A változások őrei lesz a címe. És szatirikus regényeken dolgozom ... Beszélgetésünk ideje alatt mindvégig úgy éreztem, mintha egy sportbajnokkal ülnék szemben, olyan tartása van Moldova Györgynek. H. B. 3 3 ap Senki sem mondta rá addig, de mindenki annak tartotta. Mosolygott, és meghallgatott mindenkit, aki sorban, szépen előadta neki a múló szerelem és a megszokás küszöbén keletkező lelki influenza pontos és szabatos tüneteit. így aztán egész lelki diagnoszta lett belőle, tanácsot is adott. Nőies barátsággal, melegséggel, de egy bújkáló, alig észrevehető, szégyenkező mosollyal, hogy ezt, tudjátok, én mondom így, én tenném így, én látnám így jónak. Közben örült, hogy jót mondhat, örült, hogy jót tehet. És valahol legbelül, ha nem kísérte el gondjaival hazafelé senki, egy kicsit irigykedett is. Merji általában egyedül ért haza; csak magának főzte reggelente a feketét, és soha senkitől nem kellett megkérdeznie: mit főzzek neked vacsorára. így élt Üdvöske. Panaszoktól, mások gondjaitól körülrakosgatva. Any- nyira megszokta már, mint a bútorait. Felhúzta szemüvegét, nagyon figyelt, és ez volt a jó. Üdvöske — üdvöske volt. Közben észre sem vették az asszonyok — miközben arról panaszkodtak, hogy milyen gyengék mostanában a kozmetikaszerek —, hogy az ő szeme alá is finom, alig észrevehető szarkalábakat lopott az idő. Esti összejövetelre gyűltek akkor össze. Ott voltak a férjek is, és egy titkos szemvágás árulta csak el: látod, milyen ő. Látod? De vigyázz, el ne kottyan+s valamit, amiről múltkor szó esett! Ez a mi titkunk... Ő pedig őrizte és raktározta a titkokat szorgalmasan. Az összejövetelre egy ismeEsti beszélgetés IS agybajomi patrónusok Hármas kíváncsiság ösztönzött erre a nagybajomi útra. Az első és talán a legalapvetőbb: ismerkedni a község közművelődésével. A másik (s ez az előbbivel összefügg): hogyan készül az egységes közművelődési terv. A harmadikra is adtak előleget a korábbi tapasztalatok, s ez a művelődési intézmény közös fenntartásba vétele, ami közművelődésünk egyik gondja is. Vértes Elemérné: — A közös fenntartásba vétel nem csu pán formalitás. Nincs elszomorítóbb, mint amikor azt hallom: nincs itt már élet, kong a nagyterem.. Bezzeg tíz-tizenöt éve! Nincs örömtelibb, mint amikor az ilyen megjegyzéseket az a kép cáfolja, amely Nagybajomban a művelődési házban fogadott. Az, hogy gyülekeznek a táncpróbára a fiatalok. Az, hogy nemrég ért véget az általános iskolások rajzszakköre. Az, hogy a politikai oktatás vezetője elégedett, és örömmel ÁFÉSZ biztosította... A mi tárlatnézőink a falubeliek, s a legutóbbi az úttörőavatáskor volt. Persze, inkább nézzük meg a képeket, és ne dicsekedjünk velük... A gyermek munkájában a téma sokfélesége ellenére is van egy közös vonás: a rajzokból áradó kérdések, a kíváncsiság. A szárnybontogatás első próbái. szól a fiatalok vitatkozó-érdeklődő kedvéről. Gyerekrajzok. A szakkör vezetője — Tibol László, az iskola rajztanára — büszkélkedik velük. — Négy esztendeje működik ez a képzőművészeti szakkör. A modellkeretet, vagyis indulásunk alapfeltételét a helyi A KISZ-oktatás vezetője elégedett: — Számszerűségben, fegyelemben, érdeklődésben megmutatkozik az ifjúsági klub jó nevelőhatása. Mert a politikai oktatást is a művelődési ház ifjúsági klubjának keretében tartjuk... Rácz Rózsa a tánccsoportot vezeti. Nemrég alakult újjá ez a csoport. A lelkesedést és n kedvet néhány részvevő jellemezte. Tömör summája ennyi: — Sok minden függ attól, hogy milyen a csoport vezetője. Nagyon szívesen tanulunk tőle, s ami a fő: módszeresen és alaposan. Vértes Elemérné vezeti ezt a művelődési házat, tulajdonképpen ő a patrónusa a szakkörnek, a klubnak, a tánccsoportnak. — Mi a fedezete ennek a tevékenységnek ? — Maga Nagybajom. Segít a tanács, a tsz, az ÁFÉSZ, sőt nemrégiben a ruhagyárhoz fordultunk segítségért. A válasz tízezer forint volt. — Azt tükrözi ez, hogy a művelődési ház gyakorlatilag már közös fenntartásban van. — Igen. De formálisan nincs. Pedig ez azért több, mint puszta formalitás. Oka pedig csupán a bürokratikus megkötöttségekben van. A helyi gazdálkodó szervek még nem találták meg a módját, hogyan oldják meg a közös fenntartásba vételt — És hogyan készül az egységes művelődési terv? — Nézze meg! Itt valóban nem általánosságokról van szó. Ügy gondolom: a művelődési ház vezetője legyen az igények összehangolója, de csak alapos felmérés, igénygyűjtés után. A világért sem Szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a nagybaj omi eredmények mérlegelése közben nem vetődött föl két olyan kérés, amelyre a válasz még csak annyi volt: talán... majd ... Az egyik, amelyről két helybeli fiatal — Csoboz Irén és Gyurkó Rózsa — is beszélt, az, hogy a régi kórusok helyett kamarakórust szerveznek Nagybajomban. (Reméljük, sikerrel.) A másik kérdés már vitára készítette a beszélgetés részvevőit: színjátszás vagy irodalmi színpad? Csoboz Irén szereti a verseket is. — Véleményem szerint először ezzel kell ismerkedni. A színjátszás magasabb ismereteket, nagyobb tehetséget kíván ... Nos, a nagybajomi tapasztalatok inkább az irodalmi színpad mellett szólnak. (Ez persze korántsem zárja ki a színjátszást.) Azt láttam, hogy a fiatalok klubszerűén, csoportosan ráleltek a kedvük és igényeik szerinti tevékenységi formákra. Ehhez kell igazodni tehát, különösen akkor, ha olyan nemes gondolat is megfogalmazódik, hogy a színpadi játék és bemutatkozás záloga a közös és alapos ismerkedés legyen — a művészet, az irodalom világával. Rácz Rózsa a buzsákl lassú lépéseit tanltja. T. T. retten férfi jött, egy kolléga barátja, és melléje ültették. Pirult, és akadozott, kedves volt és esetten. Kellett volna a segítség a társalgáshoz, de nem vette észre senki. A fiatalember pedig egy csinos asszonykára vetett hosszú pillantásokat. A barát pedig a fülébe súgta: — A szomszédoddal beszéld meg, ő aranyos teremtés. Meglátogatod őt, elhívja a szép Faludynét is. Ő megteszi. Ö mindenkinek megtesz mindent. Nála megismerkedhettek ... Üdvöske a kérésen és az ajánlaton meglepődött. Ha nem ismerte volna az életnek ezeket a torz és apró játékait, minden bizonnyal megtette volna. De Üdvöske ismerte. Éppen a többiek szoktatták hozzá, hogy megismerje az életet — kívülről, és éppen ezért nagyon alaposan. Először eltűnődött. Simogatta hosszú, fehér ujjaival a poharat, aztán igazgatta a szemüvegét- A fiatalember cinkosan mosolygott. — Igazán, jó baratolc lehetnénk. Tegye meg ezt a szívességet. Hiszen magáról mindenki azt mondja, hogy maga olyan édes üdvöske... Megremegett a keze. — Lehet, hogy üdvöske vagyok, de kerítőnő nem — mondta hangosan. Mindenki felkapta a fejét. — Bocsánat! — dadogta a fiatalember. — Miről van szó? — Mi a baj? Zuhogtak a kérdések az asztal minden oldaláról. Üdvöskének remegett a szája- széle. És felállt. — Azt hiszem, magát rosz- szul tájékoztatták. Pardon. Érezte, hogy száguld a vére, a feje majd szétpattan, és kalapál a szíve. — Nem. Azt hiszem, mégis jól tájékoztatták. Én valóban üdvöske vagyok. Mindenki lelki szemétládája. Tudja, olyan lelki plusz. Szigorú asszonyszemek sze- geződtek rá. — Botrányos — sziszegte oalakL Üdvöske érezte, hoyg nincs több mondanivalója. — Mindenki lelki szemétládája — fejezte be csöndesen. És elment. Azóta valóban az a neve, hogy Üdvöske. így hívják kolléganői egymás között. A botrányt elfelejtették, hiszen az ilyen hivatali összejövetelekre mondják: — Ha nem lenne valami ciki, hát ki kellene találni. Sokáig magányos volt a hivatalban. Az asszonyok kikerülték. Elterjedt a hír, hogy Faludyné válik. Nem panaszkodott róla, tehát őt is kerülték. így kerültek ők ketten össze. — Igazad volt akkor — ismerte be a fiatalasszony egyik este. Üdvöske elnéző mosollyal legyintett: — Hagyjuk... — Találkoztunk később. És válóper lesz a vége ... — Érthető — bólintott Üdvöske. És bölcs beszédbe kezdett, és mosolyogva törölgette párás szemüvegét. Tröszt Tibor SOMOGYI WfiPli AP ™éntek, 1970. december 18. 5
