Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-18 / 296. szám
Emlékezetes találkozó n Beszéljünk dolgainkra!!" Valamennyien eljöttek. Pedig késő estébe nyúlt a beszélgetés, és közülük sokan egész nap kinn dolgoztak a hideg decemberi időben. Aztán mikor hazamentek, elvégezték a ház körül az összes asszonyi munkát, átöltöztek — és talán egy kicsit el is felejtették a fáradtságot. A gazdasághoz tartozó környező községekből teherautón hozták őket a szövetkezet marcali központjába. Asszonytalálkozó a nőbizottság rendezésében — így nevezték el ezt az összejövetelt, amiről nem hiányzott senki. Mi húzódik meg e mögött az örvendetes tény mögött? — Az ember akaratlanul is keresi a választ. A kimondott vagy kimondatlan cél, hogy kerüljenek közelebb, ismerjék meg jobban egymást a négy község, a négy üzemegység asszonyai? Vagy az őszinte érdeklődés a közös gondok, a közös örömök iránt? Vagy annak igazolása, hogy a nőpolitikái határozatok jó visszhangra találtak a falusi asszonyok körében: élni akarnak a lehetőségekkel, többet akarnak tenni saját maguk, s ezzel, együtt egész üzemük érdekében? Ügy érzem, mindegyik tény, mindegyik körülmény válasz. Olyan tanácskozás volt ez is, amelyre azt szoktuk mondani: hangulata van, emlékezetes marad. Míg Laskai János elnök közvetlen szavakkal az egyesült nagy szövetkezet életéről beszélt, az arcokról nemcsak az érdeklődő figyelmet lehetett leolvasni, hanem azt is, hogy gondolkodva hallgatják a tájékoztatót, hogy továbbfűzik, tovább folytatják magukban az elhangzottaltat. Miről beszélt az elnök? Az egyesülés utáni első közös évről. Az új szervezeti rendszer kialakulásáról, a termelésről, a gazdálkodásról, a várható pénzügyi eredményekről, a közös örömekről és az álmatlan éjszakákat okozó gondokról, és a jövőről. »Az üzem olyan, mint egy óra. Ha egy fogaskerék kihagy, akkor megáll az egész rendszer« — szó szerint jegyeztem fel ezeket a szavakat. Hiszen az asszonyok, a nődolgozók a szövetkezetben rendkívül fontos »fogaskereket« jelentenek. Rajtuk igen sok áll vagy bukik egy gazdaságban. És nemcsak úgy tehetnek sokat, hogy a termelésben, a munkában utolérhe- tetlenül példás, asszonyi szorgalommal helyt állnak, hanem másképp is. És erről a »másról« sok szó esett ezen az estén. Néhány idézet: »...segítsenek nekünk, hogy a mi férfidolgozóink, az önök férje és fiai, szeressék és sajátjuknak tekintsék, azokat a nagy értékeket — gépeket, eszközöket, jószágokat —, amelyeket a gondjaikra bíztunk. Segítsenék abban, hogy kevesebb legyen az italozás, és saját érdekünkben erősödjék a munkafegyelem ... Segítsenek abban, hogy a mi dolgozóink ne kényszernek, hanem a mindennapok munkájához nélkülözhetetlen segítőtársnak tekintsék a szakmai továbbképzést, hogy a fiataljaink, a gyerekeink, akikben megvan a hajlam, a képesség, ' találják meg a holnapjukat itt, nálunk, a mi szőkébb hazánkban, közösségünkben ...« Ki tudja, hány asszony véleményét, érzését fogalmazta meg Győri Józsefné, a nőbizottság elnöke, mikor azt mondta, talán egy kicsi válaszul: »A bizalmat érezzük, és láthatjuk, hogy ránk, asszonyokra igen nagy szükség van üzemünkben.« Sokat és sokféleképp tenir — kifejezésre jutott ez a késő estébe nyúló beszélgetésen. Mert megeredt a szó fonala, és a számtalan észrevétel, vélemény, javaslat, kérés mind arról tanúskodott: érzik a bizalmat, a felelősséget a nagy közösség nődolgozói. Nem az egyéni ügyek, hanem olyan témák, gondok kerültek szóba, amelyek érdekelnek valamennyi nődolgozót, és érdeke az üzem egészének is. »Az asszonyokra mindig, Az első közös évre emlékezik Laskai János elnök. MA! KOMMENTÁRUNK „Szer z r* 6i Nem hiányzott senki, az arcokon figyelem és töprengő gondolkodás. Az ország költségvetés« AZ ORSZÁGGYŰLÉS ma kezdődő ülésszaka a következő évi állami költségvetést vitatja meg. A költségvetés összeállítása több hónapos előkészítő munkát igényel. Az idén ez a tevékenység a korábbinál is alaposabb volt, mert összekapcsolódott a IV. ötéves terv kidolgozásának munkáival. Ez azt jelenti, hogy már az 1971. évi feladatokat is ötéves távlatra előretekintve határozták meg. A költségvetés előirányzatai részben a középtávú tervidőszak gazdaságpolitikai céljainak megalapozását is elősegítik. Középtávra kellett előretekinteni azért is, mert a tárgyalásra kerülő törvényjavaslat tartalmazza a tanácsok 1971—75. évi pénzügyi tervét. A költségvetés összeállítása elsősorban a pénzügyminisztérium feladata. Ebben a munkában részt vettek a különböző testületi szervek, a minisztériumok, a népgazdaság ágazatainak képviselői, a tanácsok és kifejezésre juttatták elképzeléseiket, észrevételeiket. (A pénzügyminisztérium jelentős feladata volt az igények összehangolása a terv céljaival és a reális pénzügyi lehetőségekkel.) Az állami költségvetés bévé teleinek több mint 80 százaié ka az állami vállalatok be fi zetéseiből származik. A költségvetés vállalatoktól származó bevételeinek tervezése a gazdasági fejlődés sokrétű elemzése és értékelése alapján történhet, mivel a felső szintű pénzügyi tervezést végző szervek rendelkeznek azokkal az információkkal (évközi beszámolók, adóbevallások, pénz- forgalmi jelentések stb.), amelyekkel megalapozhatók a reális előirányzatok. Ehhez kellő biztonságot nyújt a köz- gazdasági szabályozók rendszere, amelynek alapvető elemei több évre érvényesek. A szövetkezeti szektorban létrehozott tiszta jövedelem és az állampolgárok jövedelmének egy részéből származó adóbevételek tervezésénél számos sajátosság érvényesül. így például a szövetkezetek befizetésének mértékénél és részben az elvonás formáinál is kifejeződnek a csoporttulajdonból adódó különbségek míg az állampolgárok befizetéseinél figyelni kell az állami adópolitika érvényesülésére. landen forrás tervezésének közös vonása azonban az, hogy az állami, pénzbevételek számításba vételének alapja a népgazdasági terv. Ez ugyanis a gazdasági fejlődés mellett meghatározza a jövedelmek képződését is. Az állami költségvetés készítésénél a várható bevételei mellett megtervezik a várha tó kiadásokat is. Ennek kap csáin elsőrendű feladat az államra háruló kötelezettségek reális felmérése és az eiis- mert szükségletek rangsorolása, Ennek keretében kell figyelembe venni, hogy még mindig az állam finanszírozza a termelés bővítésének jelentős részét, a társadalmi közös fogyasztásnak csaknem az egészét; jelentős összegeket juttat a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és a vállalatok támogatására, továbbá jelentős részt kell magára vállalnia a bel- és külföldi árszínvonal különbségeinek kiegyenlítésében is. A költségvetési kiadások legnagyobb összege a társadalmi közös fogyasztásra — egészségvédelemre, nyugdíjellátásra, közoktatásra, kulturális kiadásokra, igazgatás és honvédelem céljaira stb. — nyújt fedezetet. Éppen ezért az ellátási színvonal elemzésére, a különböző igények indokoltságának vizsgálatára különös figyelmet kell fordítani. A pénzügyminisztérium ebben a témában már júliusban tervezési irányelveket és keretszámokat közölt a jövő évi költség- vetési előirányzat összeállításához. EZEK képezték alapját a minisztériumokkal és a megyei szintű tanácsokkal folytatott tárgyalásoknak, amelyeken meghatározták a költség- vetési szervek bevételeit és kiadásait, mindenkor számíthatunk.« — \z évek során ki tudja hányszor és hány helyen hallottam ezt a véleményt. Ügy érzem, e találkozó után a marcali szövetkezet vezetőiben megújult megerősödött ez az érzés. Hiszen bizonyíték volt erre ez e találkozó. »Szép, követésre méltó kezdeményezés« — a krónikás szzel az érzéssel búcsúzott a meghitt és annyi hasznosat ígérő találkozón. S hogy mit éreztek az asszonyok, arra álljon itt egy elhangzott vélemény: »Vártuk ezt a találkozót, es nem csalódtunk. Nagyon fontos, és nagyon értékes az, hogy közös dolgainkról mi. asszonyok is beszéljünk. Ilyen összejövetelünk még nem volt, és nagyon jólesik az a törődés, amit a vezetőség irántunk tanúsít. Erre csak azt lehet mondani: nagyon köszönjük!« Vörös Márta Ismerősöm »bemutatott- új hazának. Igaz, csak nekem volt új, ők már két éve, hogy benne laknak. A kívül-belül szép ház igazolta a tulajdonos büszkeségének jogosságát. Ragyogóan bebútorozott szobák, tágas előszoba, korszerű konyha, fürdőszoba. Hatalmas cserépkályhák ontották a meleget. A parkett tükör- fénnyel csillogott. Szőnyegek a lábunk alatt. (Az előszobában le kellett vetnem a cipőmet.) Beszélgetésünkkor kiderült, hogy ismerősöm »praktikus« ember: a házon kívüli nyári helyiségeket albérletbe adta ki egy vállalat dolgozóinak, kevésnek nem nevezhető ősz- szegért. Bámultam a leleményességét, mert ezenkívül is elárult néhány »hadititkot« a pénzcsinálás fortélyaiból. Szóval: bámultam vendéglátómat —, de nem irigyeltem. Ennek legfőbb oka az volt, hogy kiderült: ismerősöm az érzelemszegény emberek közé tartozik. Gondolatai csak a »szerzés« körül forognak. Irodalmi elődei is vannak, a legnevesebbek talán Volpone és Harpagon. Vendéglátóm azonban nem tud erről a rokonságról. Nem tud, mert könyveket nem olvas. Újságot sem igen. Moziban gyermekkorában volt utoljára, színházba egyszer odacibálta a felesége, de az első rész után otthagyta a darabot. Nem érdekelte. Valami idegen település lakóiról volt szó, akik közül többet boszorkánysággal gyanúsítanak. Ismerősöm nem szereti az ilyen »gyermekségeket-«, a technika korának fiaként komolytalanságnak tartotta Arthur Miller színmüvét. Már régen befizetett egy Trabantra, s a motor engedelmeskedik nemsokára akaratának, és akkor őt, a felvilágosult embert »boszorkányokkal traktálják ...« .«,-••• Egyszóval: »szerző« ember az én ismerősöm. Es itt álljunk meg néhány szóra! Va lahogy úgy tűnik, mintha az utóbbi időben egy kicsit elszaporodtak volna ezek a pénzcsinálásban olyan nagy gyakorlatiasságról tanúságot tevő emberek. Nem egy felszólaló szájából hangzott el bírálat erre a »gyakorlatiasságra« az MSZMP X. kongresszusán is. Es nem a televízió népszerű adásából — a Kék fényből — megismert, bűnüggyé váló pénzszerzésre utaltak. Nem a csalásból villát építőkre, hanem a »tisztességes úton« szerzőkre. Nem azokra, akik havi fizetésüket felvéve élnek. gazdálkodnak, hanem azokra, akik a »szerzést« tekintik életcélnak, s ezekhez »maszekolással«, akciókkal, ügyeskedéssel jutnak olykor. A maguk hasznáért teszik, ahogy vallják. De csakugyan »tiszta ha- szon«-e az, amire szemmel láthatóan berendezkedtek? A felelet egyértelmű: nem! És ezt csak azok tudják igazán, akik egyszer-egyszer nem restellnek megállni utazás közben egy erdő mellett, belépni a fák közé vagy gyönyörködni a közeli hegyben, s nézni a tó színének változásait. Akik este lefekvés előtt kezűkbe vesznek egy könyvet, hogy Dosztojevszr k-ijt, Hemingwayt vagy Sán- tha Ferencet olvasva váljanak még gazdagabb emberré. ' A »szerző« emberek nyeresége a vámon veszteség lesz a réven. Milyen kár, hogy ezt ők nem érzik! L. L. T ermelőszö v etkezeti szakembereknek a háztájiról A háztáji árutermelés és értékesítés gyakori témája különböző szintű gazdasági és társadalmi megbeszéléseknek. A közös és a háztáji gazdaság kapcsolata, szervesen egységes egésze az, ami manapság reflektorfénybe kerül — érthető törekvésként — a fórumokon. Nálunk, Somogybán a köztudottan gyenge eszközellátottság határt szab ugyan a közös gazdaságok árutermelésének, de itt is, és a háztájiban :s előbbre lehetne lépni. Az ösz- szes árutermelésen belül ma is jelentős volument képvisel a háztáji, ám a lehetőségeket még inkább kihasználhatnák. A termelőszövetkezeti íőag- ronómusok és főállattenyésztők balatoni öldvári kéthetes továbbképzésén a napokban Bogó László, a megyei pártbizottság titkára tartott előadást erről a témáról. Bevezetőben utalt arra, hogy számos rendezvény állt a közelmúltban a háztáji fejlődésének szolgálatában, azon túl, hogy több intézkedés, közgazdasági szabályozó is megjelent ebben az időszakban. A földterületek rendezése után most mintegy 13 ezer holddal nagyobb háztáji van a szövetkezeti gazdák használatában, mint korábban; az összes értékesítésen belül a hízómarha 40, a hízósertés 25, a tej 50 százaléka innen kerül ki. Bogo elvtárs elmondta az előadásában, hogy a tenyészállat-kihelyezési akciók eredményesek voltak. Somogybán hat helyen dolgozik háztáji agro- nómus is. A szövetkezeti vezetőségeknél viszont fölle ihatok még szubejktív nézetek is, amelyek akadályozzák az előrelépést Nincs tisztában egynémely tsz-elnök azzal, hogy mit kell érteni a közös és a háztáji egysége alatt, s mi a fejlődés jövőbeni útja. Amit mindenekelőtt figyelembe kell venni: a háztáji nem nőhet rá a közös gazdálkodásra. A háztáji olyan jövedelem-kiegészítő ágazat, amely a közössel együtt juttatja bevételhez a szövetkezeti gazdákat. A kettő szoros egységét a szövetkezeti demokrácia foglalja keretbe. Több mint ötezer olyan istálló van a somogyi termelőszövetkezetek háztáji gazdaságaiban, ahol jelentős állatállományt tarthatnának, hizlalhatnának. Olyan eszközök ezek, amelyek rendelkezésre állnak, de nem élnek velük eléggé. Segítene a probléma megoldásán, ha minden tsz-ben számolnának a szakemberek a háztáji jószággal: a tervezéskor az eddiginél jobban figyelembe vennék a háztáji takarmány- szükségletét, és az eleség kiszállításáról is gondoskodnának. Az elosztás — természetesen— csak a közösben végzett munka alapján történhet. Szükség van több, a célnak megfelelő mezőgazdasági kisgépre, vegyszerre, hogy itt is, nemcsak a nagyüzemben, egyre több kéz szabaduljon fel a nehéz munka alóL A jövőben is lehetőséget kínál a különféle szakcsoportok számára a nyúlás a galambtenyésztés, a méhészkedés, a szamóca- és mál- natermelés, de ebben sem nélkülözhető a nagyüzemek segítése. A kertszövetkezetekre a városok mellett és a Balaton partján vár ígéretes jövő. A megyei pártbizottság titkára részletesen kitért előadásában a háztáji termelés jelenlegi eredményeire, a tapasztalható jó példákra és a hibákra, majd a negyedik ötéves tervről szólva több ten nivalóra is felhívta a figyel met Ezek közé tartozik például, hogy a termelőszövetkezetek a negyedik, ötéves terv időszakára szóló középtávú tervében behatárolva szerepeltessék a háztájival kapcsolatos feladatokat.. Érdemes volna a kishatármenti forgalom keretein belül több mezőgazdasági kisgépet hozni Jugoszláviából. Ahol lehet, alkalmazzanak háztáji agronómust, de ne az legyen az egyetlen teendő. Csak akkor kerüljön erre sor, ha minden egyéb, a háztájival kapcsolatos tennivalót elvégeztek már. Még több segítségre van szükség a szövetkezeti vezetők részéről a háztájiban termeli áruknak a közösön keresztül történő értékesítéséhez. Javításra vár a naposcsibe-ellátás, rendszeres szaktanacsadásí igényel a baromfitenyésztés. Az eddigi jó tapasztalatokra építve kellene előbbre jutni a zöldségféléknél a fóliás termesztéssel. Dicséretes az a törekvés, amit több tsz eddig tanúsított a tenyészállatok kihelyezéseinél: ez a segítség ezután sem mellőzhető, mint ahogyan a háztáji bizottságok a jövőben sem nélkülözhetik a tsz- vezetes támogatását. Es egyáltalán az egész háztáji program nem lehet eredményes a szövetkezetek gazdasági, politikai vezetőinek egyértelmű akarása nélküL Immár anyagilag is érdekeltek abban, hogy a háztáji árutermelést előmozdítsák, de talán ennél is mozgósítóbb hatása lehet a lelkiismeretnek, hiszen nem másról, mint a szövetkezet tagjainak jobb megélhetéséről, jelentősebb jövedelemkiegészítésről van szó. Mert ezt biztosítja a háztáji, amellett, hogy hozzásegít a mező- gazdasági össztermelés fokozásához, a lakosság igényeinek jobb kielégítéséhez, s ezzel válik a háztáji a népgazdasági érdek szolgálójává. H. P. sosaoev* a/gp&AP PfeisE, tSVA áeeesafe« SS.
