Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

Az szovjet kormány nyilatkozata Washington indokínai politikájáról „A felelősség az Egyesült Államok kormányára hárul” A szovjet kormány az aláb­bi nyilatkozatot adta ki: »A Vietnami Dolgozók Párt­jának Központi Bizottsága és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya felhí­vással fordult honfitársaik­hoz az amerikai légierő észak­vietnami területek ellen elkö­vetett barbár légitámadásai­val és az Egyesült Államok kormányának azokkal a fe­nyegetéseivel kapcsolatban, hogy kiszélesítik a légihábo­rút a VDK ellen. A Központ' Bizottság és a kormány arra szólította fel a népet és a hadsereget, hogy tömörítsék még szorosabbra soraikat az amerikai agresszió elleni harc ban, fokozzák a fegyveres erők harckészültségét, növeljék éberségüket, törekedjenek újabb sikerek kivívására a szocialista építőmunkában. A szovjet emberek mindig élénk figyelemmel és együtt­érzéssel kísérik a testvéri vietnami népnek az agresszo- rok ellen vívott hősi küzdel mét és szüntelenül sokoldalé segítséget és támogatást nyúj­tanak neki. A központi bizottságnak és a kormánynak a viet­nami néphez intézett fel­hívását a Szovjetunióban olyan fontos lépésnek te­kintik, amelynek az a célja, hogy még erőtelje­sebben mozgósítsa a viet­nami hazafiakat a szocialista vívmányok vé­delmére, s az imperialista diktátum és szabadságát fe­nyegető merényletek elleni harcra. Mindazok, akik szívükön viselik a népek békéjének és biztonságának érdekeit, felhá­borodással ítélik el az ameri­kai légierőnek a közelmúltban a VDK lakott települései el-: len végrehajtott barbár légi­támadásait, valamint az Egye­sült Államok elnökének leg­utóbbi nyilatkozatát, amely­ben nyíltan fenyegetőzik a bombatámadások felújításá­val egy szuverén és független állam, a VDK ellen. A dél-vietnami lakosság el­leni barbár háború, az észak­vietnami békés városok és 'alvak ellen elkövetett lég' kalóztámadások, a laoszi fegy­veres intervenció, Kambodzsa szuverenitásának lábbal tiprá- sa és az ellene elkövetett ag­resszió — mindez nemcsak hogy nem hozott sikert ad amerikai katonaság számára hanem ehelyett méginkább feltárta mindazoknak a szá­Heinemann fogadta Husszeint BONN A válságos közel-keleti helyzet befo­lyást gyakorol a világ vala­mennyi orszá­gára — jelen­tette ki a hiva­talos látogatá­son Nyugat- Németország- ban tartózkodó Husszein Jor­dániái király. A Gustav Hei­nemann szövet­ségi elnök által tiszteletére adott ebéden hangoztatta: — »Jordánia min­dent megtesz, hogy létrejöj­jön a tisztessé­ges, igazságos és tartós béke.« Abban azon>ban senki sem lehet biztos, hogy ez valóban sikerül-e. Mindenesetre itt az ideje, hogy az 1967-es ENSZ- határozat megvalósuljon a gyakorlatban. mításoknak a hibás voltát, amelyek szerint erőszakkal meg lehet törni Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek akaratát. Azok, akik az Egyesült Ál­lamok külpolitikáját megha­tározzák, könnyen meggyő­ződhetnek arról, hogy sem a kíméletlen kegyetlenséggel végrehajtott bombatámadások, zem pedig a háború »vietna- mizálása« segítségével nem képesek elérni bűnös céljaikat Indokínában. A Szovjetunió, híven a pro ietár internacionalizmus el­veihez, más szocialista orszá­gokkal együtt teljes mértékben támo­gatja a VDK kormányá­nak jogos követelését az amerikai agresszió hala­déktalan beszüntetését, az Egyesült Államok csapatai­nak teljes és feltétel nélküli kivonását Dél-Vietnamból és a vietnami nép önrendelkezé­si jogának tiszteletben tartá­sára. A szovjet kormány levonja a megfelelő következtetéseket az újabb provokációkból és azokból a fenyegetésekből hogy kiszélesítik az agressziót egy testvéri szocialista or­szág, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság ellen. Min­denkinek világosan kell lát­nia, hogy a VDK elleni pro­vokációk folytatása, azok a kísérletek, hogy új háborús fenyegetéseket valósítanak meg Indokína népei ellen, a délkelet-ázsiai és távol-keleti helyzet további súlyosbodását eredményezik. Egv ilyen for­dulatért a felelősség teljes súllyal az Egyesült Államok kormányára hárul.« (MTI) A brt miniszterelnök Nixonnál Nixon elnök csütörtökön fo­gadta a Fehér Házban Edward Heath brit miniszterelnököt, aki ebben a minőségben ezút­tal először tesz hivatalos látó gatást Washingtonban. A kétnapos kötetlen meg­beszéléssorozat fő célja, meg­figyelők szerint, az egykori »különleges angol—amerikai kapcsolatok« bizonyos fokú ‘eltámasztása abból az »oszla­dozó állapotból«, amelybe az egymástól idegenkedő Nixon és Wilson partnersége idején jutottak. Napirenden: Európa biztonsága Ha az Ókori mondákban az »európai« kifejezés szó sze­rint fordítva a messzire tekin- tőt jelentette, ezt manapság akár jelképesen is felfoghat­juk. Európainak lenni a szó jó és igazi értelmében annyit jelent, hogy földrészünk biz­tonságának érdekében csele­kedjünk. A tartós európai rendezés ügye távlati elképzelésekből a közeljövő kézzelfogható fel­adata lett. Mind kevesebben kérdezik: miért lenne szükség az összeurópai értekezletre, kontinensünk békéjének meg­szilárdítására. Annál többen teszik fel a kérdést, miért ne ülnének végre egy asztalhoz földrészünk felelős vezetői? Tény, hogy Európa csendes, legalábbis a hangosabb válság­fészkekhez, Délkelet-Ázsiához vagy a Közel-Kelethez hason­lítva. Mindnyájan tudjuk azonban, hogy ez a nyugalom meglehetősen viszonylagos és törékeny. A két társadalmi rendszer, az alapvető két Ka­tonai szövetség fő frontvonala földrészünk szívén át húzódik, s ez a helyzet lényegében ma­gában hordja egy atomháború? konfliktus veszélyét. Amennyi­ben a világon ma már min­den helyi konfliktus azzal a fenyegetéssel jár, hogy egy nukleáris világégésbe torkoll­hat, Európában a jelenlegi stratégiai feltételek mellett, ez lenne a kiinduló pont. Ezért kívánja minden ésszerű, józan elme, hogy az úgynevezett kölcsönös atom-elrettentés so­kat emlegetett egyensúlyát az értelem és biztonság egyensú­lyává alakítsuk át. Elvben nincs is ellenzője egy európai konferenciának. Nagyjából-egészében meg­egyezésre jutottunk a részve­vők körét, a napirendet és a helyszínt illetően. Földrészün­kön kétségkívül javult a poli­tikai klíma is, utalhatunk el­sősorban a moszkvai és a varsói szerződés megkötésére, a lehetséges nyugatnémet- csehszlovák tárgyalásokra, va­lamint a folyamatban levő érintkezésre Nyugat-Berlm ügyében és a két német állam között. Azáltal, hogy a Brandt- kormány elfogadta az új euró­pai realitások több fontos ele­mét, nagyfokú terhelés került le az európai értekezlet elő­készítési folyamatáról. Semmi sem indokolja tehát hogy amikor annyira divattá vált a gyorsuló időről beszélni, tovább késlekedjünk az euró­pai biztonsági értekezlet ösz- szehívásávaL Messzemenően egyet lehet és kell érteni a mi­nap történt finn kezdeménye­zéssel: a semleges Helsinki sokoldalú konzultációkat in­dítványozott a konferencia lét­rehozása érdekében. A kétol­dalú megbeszélések hasznosak voltak és azok is maradnak. Azok a nagy hatású doku­mentumok, amelyeket a Var­sói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületé Berlinben köz­zétett, ugyancsak sürgetik az európai biztonság felé vezető út gyorsabb és határozottabb folytatását. Annakidején a négy és fél évvel ezelőtti bu­karesti »varsói csúcs« fogal­mazta meg újólag a szocialista országok igényét az európai biztonságra. A tavaly tavasz- szal elhangzott budapesti fel­hívás gyakorlati programot hirdetett. Berlin egyenes vo­nalban folytatta ezeket az erő­feszítéseket: egy megoldásra érett kérdés huza-vona nélküli rendezését helyezte a közép­pontba. Az új jelenségek mellett a régi ellenállással is találko­zunk. Az Egyesült Államoknak és leghívebb NATO-szövetsé- geseinek nem áll érdekükben ew gyors és eredményes kon­ferencia. Az amerikaiak joggal tartanak attól, hogy egy euró­pai biztonsági rendszerben akaratuk ellenére, túl nagy 2 líjabb hívatlan vendégek Kambodzsában | Egyesült Arab Köztársaság Nagyszabású diplomáciai offenzíva KAIRÓ Az EAK néhány napon be­lül megkezdi azt a nagysza­bású diplomáciai offenzívát, amelynek keretiben magas szintű küldöttségek keresik fel Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sok országát. A Moszkvába és Belgrádba uta­zó küldöttség vasárnap indul útnak Ali Szabri, illetve Húsz- szein Safei alelnökök vezeté­sével. A következő hetekben Diaeddin Daud, az ASZÚ leg felső végrehajtó bizottságának tagja egy küldöttség élén Bu­dapestre utazik, a látogatás időpontját ezután határozzák meg. Veszélyben Angela Davis élete NEW YORK A fellebbviteli bíróság jóvá­hagyta a New York-Í városi bíróságnak azt a döntését, hogy Angela Davist adják ki California állam hatóságainak. Amennyiben ezt végrehajtják, Angela Davist halál-, vagy hosszú börtönbüntetés fenye­geti. A fiatal szabadságharcos ügyvédje haladéktalanul fel­lebbezett a döntés ellen. (MTI) Újabb dél-vietnami egysé­gek hatoltak be Kambodzsá­ba, méghozzá minden eddigi­nél mélyebbre — jelentik a hírügynökségek. Ez az akció önmagában nem indokolná azt a széles körű nemzetközi figyelmet, amit kétségtelenül keltett. Ha azonban ezt a lé­pést a legutóbbi távol-keleti eseménylánc egyik szemének tekintjük — márpedig vitat­hatatlanul annak kell tekin­tenünk — nyomban érthetővé válik, miért tulajdonítanak jelentőséget a megfigyelők ennek a legújabb indokínai fejleménynek. Arról van szó, hogy immár hetek óta egyetlen irányba mutat minden, amit az ame­rikaiak és bábuik Délkelet- Ázsia hadszínterein tesznek: arra, hogy a washingtoni »hé­ják" az eddiginél is nagyobb mértékben befolyásolják a Fehér Ház vietnami politiká­ját. A közelmúltban az USA megszegte a még Johnson ál­tal kötött egyezményt és fs- mét bombázta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A Pentagonban mind több szó esik arról, hogy ezeket a légitámadásokat nem feltétle­nül lehet elszigetelt és csak a hírhedt fogolyszabadítási kí­sérlettel kancsolatos akciónak tekinteni, hanem »bizonyos körülmények között« elkép­zelhető a légitámadások álta­lános és rendszeres felújítása. Talán soha annvira nem lepleződött le, milyen cini­kus Richard Nixon indokínai politikája, mint az időszaki választások óta eltelt időszak­ban. Emlékszünk: az Egyesült Államok elnöke, aki azzal az ígérettel szerezte meg magas hivatalát, hogy véget vet a vietnami háborúnak, a kam­pány során nem győzte hang­súlyozni : Indokína immár nem fő kérdés az amerikai belpolitikában. De szinte nyomban azután, hogy a komputerek össze­számolták a voksokat, Wa­shingtonból a szokásosnál is jegesebb szelek süvítettek Délkelet-Ázsia felé. Addig sem volt kétsége senkinek afelől, hogy Nixon — akit pó- litikai előéletében nem vélet­lenül neveztek »trükkös Dick«- nek — taktikázik. Mind Ame­rikában, mind másutt felké­szült arra a közvélemény, hogy a deeszkaláció ígéretét nem kell készpénznek venni. Ilyen éles fordulatra, ilyen gátlástalan merevedésre azon­ban a borúlátók sem számít­hattak. A háború fokozatos leépí­tése helyett a vérontás kímé­letlen kiterjesztése, amely a választások óta alaposan fel­gyorsult — ez a Fehér Ház politikáiénak mérlege. Ebbe a képbe illeszkedik bele szer­vesen az újabb kambodzsai behatolásról szóló legfrissebb jelentés. Az, hogy a behato­lók Thieu katonái voltak, jól illusztrálja azt is, mit ért az elnök a sokat emlegetett »vietnamizáláson«: azt, hogy az agresszió mind céljaiban, mind eszközeiben változatla­nul folytatódik, csak lehető­leg kevesebb amerikai em­beráldozattal. Indokína népei meg fogják értetni Washingtonnal, hogy ez az út, amely Johnson bu­kásához vezetett, a jövőben sem járható. Gdanskban visszatért az élet a rendes kerékvágásba VARSÓ A varsói rádió tegnapi je­lentése szerint Gdanskban az élet visszatért a rendes kerék­vágásba. Kora reggel a mun­kába induló emberek megtöl­tötték a város utcáit. Az üze mek túlnyomó többségében fo­lyik a termelő munka. Az élei miszerüzletek egy része már reggel 6 órakor kinyiéit. Tel­jes kapacitással dolgozik a gdanski kenyérgyár. A város­ba élelmiszerszállítmányok ér­keztek. A károk helyreállítása folyik. lendülettel fejlődnek majd a kelet—nyugati kapcsolatok. Az Egyesült Államok ezért rálé­pett a fékre, s a brüsszeli NATO.-konferenciáról máris hűvösebb szelek fújnak. Lát­hatólag Bonnak is azt taná­csolták, hogy »lassabban a testtel« a keleti politika vo­natkozásában. Az amerikai obstrukció nyil­vános kifejtése természetesen taktikusabb és óvatosabb for­mában történt: Bonnak is ked­vezően a nyugat-berlini kér­dés megoldását helyezték egy európai értekezlet feltételéül. Nincs vita arról, hogy a nyu­gat-berlini rendezés szükséges lenne, erre vonatkozó komp­romisszumos készségét a Szov­jetunió több alkalommal kifej­tette. Az egyik bonyolult kér­dést azonban nem lehet a má­sik bonyolult kérdéstől függő­vé tenni, Nyugat-Berlinről te­hát az európai biztonsági kon­ferencia előkészítésével egy­idejűleg és párhuzamosan kell tárgyalni, ilyen késleltető fel­tételeket elvileg is nehéz lenne elfogadni. A nehézségek ellenére, az elmúlt esztendő mégis ked­vezően zajlott le Európa szem­pontjából. Derűlátók lehetünk s ez nemcsak alkatunkon, ha­nem a tényeken is múlik Minden rendelkezésre áll, hogy az európai biztonság ügye jő startot vegyen 1971-ben. B. E. Szerdán a késő éjszakai órákban Stanislaw Kociolek, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, aki ez év júliusáig a gdanski vajdasági pártbizottság első titkára volt, rádióbeszédet in­tézett a város lakóihoz. * * * A Trybuna Ludu, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának lapja, a gdans­ki eseményeket kommentálva megállapítja, hogy azok mély fájdalmat és ezzel együtt ha­tározott tiltakozást váltottak ki a lengyel közvéleményben. A lengyel lap elmondja, hogy kalandorok és zavarkeltő elemek kihasználták a gdans­ki hajógyár kollektívája egy részének munkabeszüntetését és utcára vonulását. A mili- cistáK, az önkéntes rendőrök és a katonák mindaddig kö­vetkezetesen tartózkodtak az erő alkalmazásától, amíg a rendzavarok részéről erősza­kos cselekményekre nem ke­rült sor. A Trybuna Ludu képet ad a gdanski hajógyári munkások­nak az átlagosnál magasabb életszínvonaláról, ugyanakkor megjegyzi, hogy a hajógyár­ban súlyos problémák is vol­tak. A kollektíva egy része az üzemi gyűléseken a kérdések nyugodt és tárgyilagos megvi­tatása helyett hagyta magát befolyásolni a felelőtlen felhí­Űjabb összecsapások robban­tak ki tegnap Jordánia fővá­rosában — jelentette az am- mani rádió. Az összetűzéseket a rádió állítása szerint az in dította el, hogy gránátokkal felfegyverzett egyének kísérle­tet tettek ammani rendőrök lefegyverzésére. A rendőrök ellenálltak, majd tüzet nyitot­tak. Az összecsapásoknak több sebesült áldozata van. A ható­ságok eljárást indítottak az incidens kivizsgálására. vásoktól, elhagyta munkahe­lyét és az utcára vonult. A fel­forgató elemek a helyzet éle­zésére használták azt a tényt, hogy Lengyelországban né­hány nappal előbb különböző árváltoztatásokra került sor. E változásokat — hangsúlyoz­za a lap — a szükség diktálta, bevezetésük az ország gazdasá­gi fejlesztésének érdekeit szol­gálja. A LEM73 lapja megjegyzi, hogy a gdanski kollektívának minden lehetősége megvolt problémáinak nyugodt megvi­tatására, tisztázására, a meg­oldás megtalálására. Viszont a felelőtlen fellépések — mint azt a gdanski események mu- tatiák — csakis hatalmas ká­rokhoz és egyéb tragikus kö­vetkezményekhez vezethetnek. A Trybuna Ludu végezetül felhívja a figyelmet a LEMP Központi Bizottságának hato­dik plénumán hozott határoza­tokra, amelyek megjelölik uz ország fejlesztésének egyetlen helyes útját. »Elsősorban fe­gyelemre, megfontoltságra és ‘elelősségérzetre van szükség- Az előttünk álló problémákat közösen fogjuk megvitatni és megoldani — a rend és a lel­kiismeretes munka légkörében, a népi Lengyelország javára« — zárja cikkét a LEMP KB lapja. (MTI) Jasszer Arafat, az El Fatah vezetője az Al-Rai El-Am cí­mű kuwaiti lapnak adott nyi­latkozatában megerősítette, hogy merényletet kíséreltek meg ellene. Kijelentette, hogy vasárnap Észak- J ordániában rálőttek kocsijára és súlyosan megsebesítették sofőrjét, ab­ban a hitben, hogy a kocsit 6 vezeti. Jasszer Arafat a me­rényletért a jordániai milíciát tette felelőssé. (MTI) Arafat a milíciát teszi felelőssé a merényletért SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. december 18.

Next

/
Thumbnails
Contents