Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-17 / 295. szám
Egy csurgói beszélgetésből Jegyzetek a közönségről és a művelődési házról A z őszintén föltárt gondokra mindig könnyebb megoldást találni, mint a véka alá rejtett bajokra. Tulajdonképpen örülök, hogy a csurgói művelődési házban így, semmit sem elkendőzve beszélgethettem Ghyczy Tamás igazgatóval. Az igazgató a csurgói művelődési ház elnéptelenedésével kezdte: — Vergődik a Csokonai Táncegyüttes, a fotószakkör ki tudja hányadszor alakul újjá, de a bizodalmám, nem nagy iránta most sem ... Aztán odaadta az ősszel készített jelentést, melyet a párt- vb elé terjesztett, ebből jegyeztem ki az adatokat. 1969-ben tizenöt szakkörre téve javaslatot, propagandafüzetet adott ki a művelődési ház. 119-en jelentkeztek erre a mozgósításra, s egy szakkörre átlag nyolc ember jutott. Üresen maradt rubrikák és azóta feloszlott szakkörök adatai sorakoznak egymás után a jelentésben. »Senkit se érdekel« — ez esetben a bábszakkörről van szó — olvasom pár sorral alatta: »A dekorációs szakkörből a gyerekeket a szülők eltiltották, mert egy esetben később mentek haza.« Talán az egyetlen eredmény a jól működő honismereti szakkör, melynek tizenkilenc tagja van. Javarészt az I. számú általános iskola tanáraiból állt össze a csoport. 1 1968-ban az átépítés és a i személycsere alatt valameny- nyi szakkör és művészeti cső- | port megszűnt. Ghyczy Tamás igazgatósága alatt legelsőnek a táncegyüttes kezdte meg a munkát a művelődési házban. Hagyományait tekintve a néptáncegyüttesnek volt a legbiztatóbb a »jövendője« is. Igaz, a fénykora már elmúlt 1965- ben. De talán nem véglegesen. A táncegyüttes talpraállítására a KISZÖV javaslata a legelfogadhatóbb: vegye közös fenntartásba a ksz, az ÁFÉSZ és a tsz. Mindmáig nem történt semmi. Mi lesz vele 1971-ben? Megkértem Ghyczy Tamást arra is, hogy példaként mondja el a művelődési ház egy napját, s legyen az a legutóbbi. Délelőtt a szakmunkástanulók lakják a házat, s két termet bérel az iskola. Délután klubfoglalkozás van. Az »elnéptelenedésről« érdeklődtem. — Nem tudunk az igényekkel találkozni — mondta a művelődési ház igazgatója. Majd sok-sok példát, kudarcot sorakoztatott föl igazolásul. Egyet említek csak ezekből. A fogyasztók és az áruellátás irányítóinak részvételével fórumot készített elő és rendezett. Százötven meghívót küldött el válaszbélyeggel ellátva, hogy kérdéseket gyűjtsön össze az estre. Egy válasz érkezett csak a művelődési ház címére. Nem volt senkinek sem kérdése .,. A könyvtárosok huszonhat kérdést gyűjtöttek össze, de azokkal sem lehetett igazán számolni, mert nem vállalta senki sem a szerzőséget. Az estre pedig két vendég érkezett csak, így beültették a takarítónőt is... Hajthatatlan vagyok. Nem érzem bizonyítottnak, hogy az emberekből teljesen hiányzik az érdeklődés. Pedig csak erre kapok példát, és nem is egyet. A csurgói művelődési hás gyér számú látogatottságának gyökerét én abban látom: Ghyczy Tamás először közösséget szeretne maga mellett érezni, hogy aztán az ő igényüket kielégítse. De a népművelés időszerű feladata éppen az, hogy igényt ébresszen az emberekben. Ezt nem lehet másként, csak korszerűen, és szinte egyénekre lebontva. Nem hiszem, hogy ennek ellentmond a múlt évben kiadott propagandafüzettel igazolandó »érzéketlenség«, érdektelenség, ami persze szintén létező és nem is kis gond. J ó, hogy Ghyczy Tamás elgondolkodik a jelenségeken. Le tudja rajzolni a helyzetképet. De ez önmagában kevés, »mozdulatlan népművelés-koncepció. »Mozgó népművelésre« van ma igény. Csakis a cselekvésben születhetnek új formák, melyekben a kívánt tartalom megvalósulhat. Horányi Barna Somlyó György sxerxői estje a megyei könyvtárban A megyei könyvtár »Szerzői estek« sorozatának második előadásán Somlyó György, József Attila-díjas költővel találkoztak a kaposváriak. Szerzői est: két óra a költővel. Vajon mennyit sikerült befogadnunk ismereteink tárházába a több évtizedes költői munkásságból? Vajon menynyivel értettünk meg többet az »ezermester« költő — ahogy Garai Gábor írta nemrégiben születésnapi köszöntőjében — életművéből? Át tudtuk-e tekinteni azt az ívet, amely a tizennyolc éves, elsőkötetes ifjú és a most ötvenesztendős lírikus két sorsköve között feszül? Felidézi az ifjút, aki apja, Somlyó Zoltán örökét úgy akarja továbbvinni, hogy gazdagítsa azt, s egyszersmind el is szakadjon tőle? Gondolatban föllapozni az Uj Hold című folyóiratot, amelyben (1945 után kortársaival: Pilinszkyvel, Rákos Sándorral, Nemes Nagy Ágnessel együtt indulva) megfogalmazta célját: heves indulatok, vallomások helyett gondolkodni a költészetben! Belepillantani műfordítói műhelyébe, s a költészetről és a költőkről írott tanulmányaiba? Míg végül találkozunk azzal a költővel, aki a modern világ útvesztőiben mindig egyetlen utat, az ő útját kereste. A költővel, aki a közügyekről közérdekből szól az embereknek. Aki még most is szakadatlanul elemzi a költészet lehetőségeit; aki úgy érzi, nem gyűjtött eleget, nem viaskodott eleget a tudás sárkányával. Természetesen nem egy ilyen szerzői est hivatott arra, hogy mindezt elmondja, tudtunkra hozza. (Pomogáts Béla irodalomtörténész igen magas szintű, érdekfeszítő bevezetőjében egyébként arra törekedett, hogy Somlyó György ki- teljesedett költői énjét fölmutassa.) Ezért volt a föl-fölzúgó tapsokban egy cseppnyi keserű érzés is: milyen rövidek a napok, milyen véges az energiánk. Jó lenne még többet tudni a kortársakról, a világról, saját magunkról! Jó lenne gyakrabban némi abba a tükörbe, amit például Somlyó György tart elénk! Nagyszerű volt hallani a költő vallomását szülőföldjéről, Somogyról, Balatonboglár- ról, az Erzsébet utcai szülőházról s arrról a tájról, amelynek azt köszönheti, hogy költészetében az ember felé fordult. Kell, hogy olykor valamilyen megfoghatatlan erő magával ragadjon, fölrázzon bennünket. A Somlyó-est ilyen volt. Csernus Mariann előadóművész egy mély, emberséggel teli gondolatvilág tartalmához tökéletes harmóniát teremtett. A versmondás óriási magaslataira tud eljutni a művésznő. S azonkívül, hogy hatalmas teljesítményt nyújtott, vállalt küldetését is betöltötte: kitárta a befogadás, a figyelem ajtaját. Értelmesen, gondolkodva élj, ember! — sugallta minden szemvillanásával, mozdulatával s mozdulatlanságával. A költő és költészetének méltó tolmácsolója egy célért vállalják a napokat: hogy emberebb legyen az ember! B. Zs. Meghiúsult egyezség Egyik éjszaka eljött hozzám az ördög, — Miért hívtál? — kérdezte szinte fenyegetően. — Nem hívtalak... — tiltakoztam, és arra gondoltam: ez a szokásos ördögi módszer. Én ugyan nem hívtam őt, de így könnyebben megismerkedhet velem. — Megint tévedett a diszpécser — mondta. — De ha már itt vagyok, parancsolj velem. Árjegyzék szerint szolgálatodra állok... — Mid van? — kérdeztem — Szívesen teljesítem a kívánságaidat, te pedig ideadod a lelkedet. — Máris? — kérdeztem megszeppenve. — Nem. A lelked ráér később. Majd, az életed végén. — így már rendben van — egyeztem bele. — Akkor halld a kívánságaimat: kocsi, ház é$ jó állás! — És még? — kérdezte, mintha kevesellené. — Még annyit, hogy Iván Ivanovics törje ki a nyakát. — Kezdhetem? — kérdezte szolgálatkészen. — Vagy van még valami? Jegyzetfüzetet vettem elő, és írni kezdtem a többi kívánságaimat. Terjedelmes listát kanyarintottam hirtelenjében. A lista végén belevettem még, hogy új feleséget is kérek, és a jelenlegi főnököm legyen az én beosztottam ... — Túl sok kívánság — csóválta meg a fejét az ördög, amikor elolvasta a jegyzéket. — Ezt meg kell konzultálnom... Elment, és másnap este visszatért. Kaposvári „ Tanár úr kérem, 99 Eló'adók és közönség. A Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárban mutatta be új műsorát a Kilián György Ifjúsági és Üttörőház irodalmi színpada; az összeállítás címe az ismert és méltán népszerű Karinthy-humoreszk: Tanár úr kérem. Az együttes elsősorban újszerű törekvéseiről ismert irodalmi színpadjaink sorában, vállalva az úttörő munka nehézségeit is. Forró Pál színpada most is meghökkentő az első pillanatban: a dobogó zajos tanteremmé változik a rendező instrukciójára. És mégis úgy tűnik, megteremtődött az alaphangulat a Tanár úr kéremhez... A nézőtér egyértelmű érdeklődése a színpadi történésre azonnal mérhető; általános iskolások, többnyire felső tagozatosok ülnek a könyvtár széksoraiban. A válogatás? Jó érzékkel nyúltak a magyar irodalomhoz, de talán Goda Gábor — Karinthy után ő szerepelt túlsúlyban — középiskolásoknak való inkább. És a mértéket sem találták meg a műsor szerkesztői. Túlméretezett az előadás. Az elképzelés frisse- sége a két »lyukas óra« vége felé megfárad. Az egyenetlen előadói teljesítmény a másik hibája a kaposvári Tanár úr kéremnek. Nem sikerült viszonylagosan egyenértékű előadógárdát sem kialakítani. A hibák nem »végzetesek«. Az együttes alkalmas arra, hogy ennél jobb műsort mutasson be. És nagy szükség is van rá. Ez talán a legfontosabb. Van igény az efféle irodalmi színpadi kísérletekre, s ha a Tanár úr kérem sikerét valahol meg lehet jelölni, akkor azt bizonyosan a könyvtári olvasójegyzéken láthatjuk majd. Az előadás fölkeltette a közönség érdeklődését az előadott művek iránt. H. B. Bemutatkozik az Országos Pedagógiai Intézet AZ OKTATÁS ES A NEVELÉS TUDOMÁNYOS KÖZPONTJA AKI BUDAPESTEN jár, a Gorkij fasor 17—21. szám alatti volt iskolaépületen olvashatja a feliratot: Országos Pedagógiai Intézet. Ezzel a névvel persze otthon is találkozhat minden diák és minden pedagógus, hiszen ott az utalás minden új tankönyv elején, hogy készült a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet irányításával. S mégis: tevékenységének széles skáláját meglehetősen kevés ember ismeri. Ezért kértük meg Szarka Józsefet, az OPI főigazgatóját és Bodó László főigazgató-helyettest, hogy mutassa be az intézetet. A Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozunk, s tudományos kutatás, a tanterv- és a tankönyvkészítés irányítása, valamint a pedagógusok és az oktatási vezetők továbbképzése a feladatunk — mondotta — Megbeszéltük a dolgot. Minden rendben volna, de van egy aggályunk. Nem tudjuk, hogy egyáltalán van-e lelked. — Ne viccelj velem! — kiáltottam idegesen. — Én már kinéztem magamnak egy jó állást és egy új, fiatal feleséget is! — Megkockáztathatjuk a dolgot, de csak egy kívánságodat teljesíthetem a majdani lelkedért. Egyetlen szusszanással hadartam: — Kocsilakásfizetésemelés- újfeleségivánivanovicstörjekia nyakát... — Elég! — kiáltott fel az ördög haragosan, és keresztet vetett, majd futva elmenekült tőlem. Ez lett a vége. Meghiúsult az egyezség... F. Kamov (Fordította: Antalfy István) Szarka József. — Ami a kutatást illeti: elsősorban gyakorlatias témákkal: a neveléshez és az oktatáshoz közvetlenül kapcsolódó problémák megoldásával foglalkozunk, mert az úgynevezett alapkutatások inkább az akadémiai kutatócsoport profiljához tartoznak. A mi munkánk például a különböző tantárgyak metodikájának a kutatása, hogy a tantervek és a tankönyvek alapján hatékonyabban tudjanak dolgozni a pedagógusok. A didaktikai tanszék egyik fő tevékenysége a teljesítménymérés tökéletesítése. Ez a munka egy nemzetközi vállalkozás része, sok országgal együtt azonos módszereket és normákat alkalmazunk, hogy az eredmények összehasonlíthatóvá váljanak. Érdekes kísérletek folynak 5—6 éve az egésznapos iskolával is. Nemrégen összegeztük a kutatások eredményeit, s ennek alapján a Művelődésügyi Minisztérium ajánlást adott ki a megyéknek, hogy ahol megvannak a kellő feltételek, próbálkozzanak ilyen iskolák szervezésével, hogy szélesebb körből lehessen tapasztalatokat gyűjteni. Ugyancsak fontos kísérleteket végzünk a programozott oktatással. Világszerte napirendre került ez a kérdés, de mi csak most jutottunk hozzá, hogy összefüggő programozott tananyagokat készítsünk. Tárgyilagos elemzést szeretnénk készíteni arról, hogy hol s milyen körülmények között a leghatásosabb a programozás. Ami a másik feladatot, a tantervek, tankönyvek elkészítésének irányítását illeti: lassan befejeződik ez a munka. Mi következik ezután? — Az általános és a középiskolai tantervek és tankönyvek elkészítése után a dolgozók iskolái és a szakmunkás- képzés alapdokumentumainak kidolgozása került napirendre. És természetesen a szakközépiskolák szakmai tantárgyainak tante vei és tankönyveinek munkálatai. Közben nedig ellenőrző vizsgálatokat végzünk a már bevezetett tantervek hatékonyságáról. Tavaly például az általános iskolák re- formtanterveit és tankönyveit elemeztük. Ennek során kiderült, hogy egyrészt nagy szükségük van a pedagógusoknak a metodikai tanácsokra, másrészt, hogy némely tankönyvben módosításokat kell végrehajtani az újabb kiadások során. A következő lépcsőben a gimnáziumi tantervek és tankönyvek ellenőrző vizsgálatát akarjuk elvégezni. A pedagógusok továbbképzésének javítása az oktatásügy egyik legnagyobb és legrégibb gondja. Sikerült-e e tekintetben valamit előrelépni az utóbbi években? Ügy véljük, hogy igen — mondta Bodó László. — Üj továbbképzési hálózat és rendszer van kialakulóban. Az új »felállásban« mi tulajdonképpen elvi, tartalmi és metodikai útmutatást adunk. A pedagógusok széles körének továbbképzését a fővárosi és a nemrég létrehozott megyei, valamint megyei jogú városi módszertani kabinetek végzik. Az oktatásügyi vezetők képzésébe pedig bekapcsolódtak a pedagógusképző intézmények is, sőt a marxista esti egyetemeken is sok vezető és beosztott nevelő gyarapítja tudását. ALAPELVÜNK az önkéntesség, fő törekvésünk, hogy az igények szerint differenciáljuk, s közben komplex továbbképzést biztosítsunk. Ami az önkéntességet illeti: csupán a vezetők, az új tantárgyakat — a honvédelmi ismereteket, a világnézetünk alapjait stb.-t — oktatók és a tanított tárgyhoz képesítéssel nem rendelkezők részére írunk elő kötelező továbbképzést. T. L. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. december 17. 5
