Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

Pulóver, sapka, táska együttese Nevelés, pénz, jutalom VÉKONYABB vagy vasta­gabb chasmillon, illetve egyéb fonalból is gyorsan meghorgolhatjuk ezt a ked­ves, divatos együttest. A mun­ka ugyanis rendkívül hal adós és egyszerű. A pulóver és a sapka alapmintája oda-vissza horgolással készül. Az első pálcát mindig 3 láncszem ké­pezi, és minden láncszembe —, illetve minden pálcára — 1—1 egy ráhajtásos pálcát öl­tünk. (A fonalhoz megfelelő horgolótűt választva készít­sünk egy 10x10 cm-es minta­darabot, így ki tudjuk számí­tani, hogy a méretnek meg­felelően hány szemre kezdjük a pulóvert.) A pulóver eleje a mell fö­lött, az ujja a könyök alatt mintás. Ezzel a mintával hor­goljuk a táskát és a sapka szélét Leírása: 1. sor: az alapminta. 2. sor: 3 láncszemmel for­dulunk, a két következő pál- oára 1—1 egy ráhajtásos pál­cát öltünk, a következő két pálca kétráhajtásos, és az előző sor pálcáját jobbról- balra átfogva, a szálat áthúz­va horgoljuk (ez a reliefpál­ca). Ezt a kétfajta pálcát vál­, togatjuk a soron végig, az utolsó pálca egyráhajtásos pálca. 3. sor: mint az első sor. A 2. és a 3. sor ismétlése képezi a mintát. A reliefpálcáknak mindig egymás fölé kell es­niük A táska készítése. Meghor­goljuk a kívánt nagyságot, s visszahajtónak mindkét olda­lon 3—3 szemet fogyasztunk. Kifeszítve, átgőzöljük Szab­junk hozzá bélésanyagot, amellyel a visszahajtót is ki­bélel jüik! A jobb tartás érde­kében szabjunk bele valami­lyen merevítő anyagot, mű­anyagot vagy mást A táskát a 3 pálca mélységében össze­varrjuk (ez egy keretet ad), belehelyezzük a merevítő anyagot, s az összevarrt bé­lésanyaggal kibéleljük A tás­ka füléhez és a gombolásá­hoz tetszés szerinti hosszúsá­gú és vastagságú zsinórt csa­varunk. Gombolásához egy nagyobb fagombot behorgo­lunk: 1 láncszembe 12 egyrá­hajtásos pálcát öltünk. A kö­vetkező sorban minden pálcá­ba két pálca. Egy sor szapo­rítás nélkül. Ezután belefog­juk a fagombot és soronként 2—2 pálcát összefogva, végül a szemet fonallal összefogva jól eldolgozzuk, és felvarrjuk. Ugyanilyen gombot készíthe­tünk a sapkára is. A sapka készítése: a fejbő- oéghez szükséges láncszemet (két szállal kezdve) körbe Édesség, amit nem keSi sütni A dolgozó háziasszony ven­dégvárásnál vagy a vacsora befejezéséül szívesen szolgál fel olyan édességet, amit nem kell sütni. Mi most ilyen ételleírásokkal is szeretnénk könnyíteni a vendéglátás gondjain. Hamis marcipángolvó 20 dkg nyers búzadarát, 10 dkg cukorral, 5 dkg vajjal, 4 evőkanál forró tejjel és egy kávéskanál zöld, keserüman- dula-aromával vegyítünk össze. A masszát 12 óra hosz- szat állni hagyjuk — vagyis: ha estére vendéget várunk, reggel, munkábamenet előtt készítjük el. A dara ezalatt az idő alatt megdagad, és be­érik. Este aztán nedves kéz­zel golyókat formálunk be­lőle, kakaóban meghemper- getjük, és mignonpapírba rakva tálaljuk. Vacsora után vagy a feketéhez. Nagyon gyorsan készül és kiadós. Kekszbontáa Negyed kiló egészen finom­ra őrölt olcsó háztartási kek­szet 10 dkg vajjal, 15 dkg cu­korral, egy-két evőkanál ka­kaóval — aszerint, hogy a kakaó milyen sötét — össze­gyúrunk. Majd hozzáöntünk annyi forró tejet, amennyit felvesz, hogy elég tömör masszát kapjunk. Utána kb. fél óra hosszat érleljük, majd a masszából nedves kézzel golyókat formálunk, kókusz­reszelékben vagy kristálycu­korban megforgatva ezeket a golyócskákat is mignonpapír­ban tálaljuk. Kókuszszalámi 15 dkg kristálycukorból 2 evőkanál mézzel és egy fél deci vízzel sűrű, majdnem szálkás szirupot főzünk. A tűz­ről levéve 20 dkg kókusz­liszttel keverjük össze, utána elfelezzük. Az egyik fele fe­hér marad, a másikba egy vagy két evőkanál kakaót ke­verünk — aszerint, hogy mi­lyen sötétre akarjuk — és hozzákeverünk 2—2 dkg va­jat is. Ha szeretjük, adhatunk hozzá két kávéskanálnyi ru­mot is. Az egyik masszát — akár fehér, akár a csokolá­dés kerülhet felülre — por­cukorral meghintett gyúró­deszkán kinyújtjuk, majd fél­retesszük, és kinyújtjuk a másikat is. A két lapot egy- . másra rakjuk, összesodorjuk, f és kifagyasztjuk. Amikor' megkeményedett, vékony sze- * leteket vágunk belőle és tálra \ rakjuk. Hamis narancsgolyó zárjuk (ez kb. 100 láncszem). 2. sor: a kettes, azaz a reliefes minta alapsorával bohorgol- iuk. 3. sor: a 2 sima pálcára 3 pálca és a másik 2 pálcára a reliefes pálca lesz. 4. sor: nincs szaporítás. 5. sor: min­den ötödik pálca fölé két pál­cát öltünk, a reliefpálcák vál­tozatlanok, de a következő sortól már csak sima, egyrá­hajtásos pálcákkal dolgozunk. '1 gy lesz kb. 150 pálcánk.) Minden harmadik pálcát ide­gen fonallal megjelöljük, s úgy fogyasztunk majd, hogy a megjelölt szem a középső le­gyen. FOGYASZTÁS nélkül dol­gozunk kb. 11 sorig. A 12—18. sorokban minden jelzésnél 3 szemet összehorgolunk, oly­képpen, hogy mind a három pálcába külön-kíllön beleöl­tünk, felhúzzuk a szálat, rá­hajtunk a tűre és egyszerre áthúzzuk a hurkokon a szá­lat. A 19. sorban a 18. sor fo­gyasztott szeme mellett mind­két oldalt 3—3 szemet fo­gyasztunk a fenti módon. A 20—21. sorokban minden má­sodik és minden harmadik szemet horgoljuk össze ha­sonló módon, és végül a ma­radék szemeket eldolgozva bevont gombot vagy pom- pont varrunk rá. Sz. B. — Barátom, nekem pénzem van, de nevelésre, a gyermek­kel való foglalkozásra nincs időm — mondta egyszer egyik ismerősöm. Jól van ez így? Lehet-e pénzzel jutalmazni, vagy bün­tetni ? Mindenekelőtt azt kell leszö­geznünk, hogy a gyermek nem kialakult ember, mint a fel­nőtt, akinek jobb vagy gyen­gébb munkateljesítményét premizálni lehet. Illetve mond­juk így: a gyermek nevelésben a premizálás nem egyszerűen pénzkérdés. Jutalmazni és büntetni kizárólag pénzzel na­gyon szimpla és lélektelen megoldás lenne. Ha a gyermek neveltségével, magatartásával, tanulásával elégedettek vagyunk, minden­képpen érdemes megjutalmaz­nunk. Ez a jutalom azonban nagyon sokféle lehet. A szülők elismerő szava, biztatása, bá­torítása mindenféle pénzjuta­lomnál ékesebben beszél. A di­cséretnek, a további sikerekre buzdításnak más a csengése, mint a papírpénz ropogásának vagy az ércpénz csörgésének. Ismerek olyan apát, aki min­den ötös feleletért vagy osz­tályfőnöki dicséretért kezet fog fiával. A gyermek félszegen vigyorogva mindig el is pirul bele. Félév előtt a nagy hajrá­ban a gyermek több ötöst is szerzett. Az apa nem ért rá, gyorsan odavetett egy húszast a fiának, és azt mondta: — Végy rajta valamit! Késő este, amikor már min­denki lefeküdt, csak az apa körmölt valami jelentést az íróasztali lámpa fényénél, egy- szercsak bedugta a fejét az aj­tón a fiú. Csörög az ércpénz — Mi kell, kisfiam? A fiú elvörösödött a szavak kimondásába: — Hát izé ... apu, kézfogás nem lesz? Noha az előbbi gondolatok mind. azt sugallták, hogy a pénzt ne tartsuk túlságosan nagy értékű jutalmazó vagy büntető eszköznek a gyermek- nevelésben, mégis azt kell mondanunk, hogy a pénzt is föl lehet használni a gyermeki teljesítmény jutalmazására. Ez azonban sohase legyen egysze­rű -bérfizetés-«. Érdeklődjük meg, mire lenne szüksége a gyermeknek, beszéljük meg vele a vágyait, beszerzési gondjait, s aztán döntsük el, hogy jó magaviseletéért vagy sikeres tanulásáért mit ve­szünk neki. Nagyobb gyerme­keknél előfordul, hogy valami komolyabb tárgyra, eszközre, játékra gyűjtenek Ilyenkor jólesik nekik, ha hozzájárulunk perselyük állományának növe­léséhez. Van olyan apa, aki if­júsági takarékbetétet nyitott fiának, s minden hónap elején odaadja neki a száz forintot, hogy a fiú maga tegye be az! a takarékpénztárba. Ez az el­járás jó eszköz arra, hog; pénzzel jutalmazzuk tetteit, r ugyanakkor takarékosságra i, neveljük. Mindenesetre a szülőknek meg kell fontolniuk, hogy a pénz univerzális eszköz. Min­den más ajándékkal szemben megvan az az előnye, hogy tu­lajdonosa arra fordíthatja, amire akarja. A pénz gyakran többet jelent, mint olyan játék, könyv vagy ajándéktárgy, amire a gyermek egyáltalán nem vágyik. S ha már az ajándékozásnál tartunk, említsünk meg egy fontos szabályt. Ha a család­ban bárkinek, például a gyer­meknek vásárolunk, sose -ma­gunknak« vásároljunk, hanem valóban neki. Az ő vágyait, ízlését, érdeklődését vegyük számításba, ne a magunk sze­szélyeit! Ez természetesen nem zárja ki azt a messzelátó szán­dékot, hogy a gyermeknek olyat is beszerezzünk, amit ma még nem értékel, később azonban nagy szükség lesz rá. Komolyabb ajándéknál gon­doljunk mindig arra is, hogy gyermekünkből hamarosan if­jú, majd felnőtt lesz, s a szü­lők maradandó ajándéka a gyermeknek örök emlékévé válik. A pénzzel való jutalmazás­nak tehát megvannak a maga lehetőségei, a szabályai is. ön­magában a pénzjutalmat soha­se alkalmazzuk; az igazi juta­lom az emberi elismerés, a szülői büszkeség, a jó mun­káért való dicséret legyen. Tari János o Kép a lakásban OTTHON ES CSALAD Képet festeni művészet, de művészet a képet megfelelő helyre felakasztani is. Nem elég a képet valamely falon jobbról is, balról is egyforma távolságra elhelyezni: előre, alaposan meg kell nézni, hogy a helyiség melyik részébe il­leszkedik be harmonikusan, és hol érvényesül a legjobban a kép. Ablakkal megszakított falra nem való kép: e falon ked­vezőtlen a fényhatás, és maga az ablak is konkurál a képpel Képeket általában szemmagas­ságban kell elhelyezni. Kicsit nevetséges, ha a képek túl ma­gasan vagy túl alacsonyan függenek. Ha a kép magában függ egy falon, helyezzük úgy el, hogy megtekintéséhez a fejet se emelni, se lehajtan- ne kelljen. A lakószobának a hosszú fa­lát általában magasabb bú­torokkal rendezik be. Ezek fe­lett már kisebb, keskeny ke­retű képek számára sincsen hely. Annyira fel kellene rá­juk nézni, hogy ez még nagy értékű művek esetében sem helyes. Nagy képeket vastag keret­ben csak az vegyen, aki nagy, szabad falra szánja Az ilyen képek érvényesüléséihez ugyan­is körös-körül nagy tér szük­séges. Alacsony bútorok közé és fölé — odaillő keretben — kisebb képeket felakasztha­tunk. Elénk színű és tarkán mintázott fal esküdt ellensé­ge minden képnek. Ilyen hát­térben semmiféle művészi színhatás vagy forma nem ér­vényesülhet. Egyszínű, esetleg nagyon finoman mintázott ‘estes vagy tapéta a megfelelő háttér, különösen ha meleg és semleges színárnyalatú. Elképzelhető ma már olyan szoba is, amelynek egyik fala egy kép kedvéért, nyugodt semleges színű, míg a több:' fal élénk színű vagy tarka A kép talán ’ így még jobban érvényesül. Előrelátás Fél kilónyi finomra reszelt nyers sárgarépát egy egész citrom levét, 25 dkg cukrot ^ és reszelt citromhéjat egy po­hár vízzel feleresztve folyto­nosan keverve addig főzzük, míg megpuhul, és csaknem sima masszává lesz. Utána ki- t Vé nz úisáeíró nem figyelt a SZODa 5alMua nuauuva sm- hűtjük, golyókat formálunk J .áju£ de egy-egy mondatfosz- }°nnát ev®tt széles penge]ű belőle, és kristálycukorban itónyt akaratlanul is elkapott bicskájával, megpörgetve mignonpapírra /beszélgetésükből. Félszavak röpködtek, regge­megfe­2. ső a reggelinél. Gálné csatto­gott oda a papucsában a 3-as ajtó elé, és begörbített ujjával Kopogtatott. — Reggeli van. Lehet jönni reggelizni! Válasz nem érkezett. A töb­biek egyre gyakrabban néztek az ajtó felé, de még öt perc elteltével sem jelentkezett sen­ki. Vé megpróbálta magában felidézni az idős asszony arcát: Gálné ott sertepertélt az asz- a szem körüli pókhálófinom talok körül, János bácsi pedig ráncokra emlékezett, meg a a szoba sarkába húzódva sza- hófehér hajra. VÉ BENYÚJTJA A SZÁMLÁT rakva tálaljuk. Ha van, egy i ... az évszaknak evés narancshéjat is kever- ' hetünk bele. Egyébként a cit- * Ez Bognár úr hangja volt rommal is teljesen narancs- / ízű lesz. Fügegomba 40 dkg fügét és 10 dkg diót 'diódarálón áttörünk, majd összegyúrjuk egy citrom vagy narancs levével, és megfelelő i szült, Vé ezt azonnal megérez- edző. mennyiségű cukorral Nedves liek, közömbösek. Csak az or­vosék hallgattak, némán szűr­ésűivé a forró italt. A telefon .a mi szakmánkban.... a helyiség jobb sarkában, egy Ezt a szemüveges, kövérkés asztalon néha felbúgott. Takács Géza mondta, aki tér- mintha éles berregéshez ké- Talán valami hal van vező volt Budapesten az egyik szülne, de ez mindig elmaradt. valami baj van ­_ Hol van az öreglány? - KOCKaztatta meS vé asztal­kérdezte most hirtelen egész halkan valaki. Vé-nek úgy Most a szemüveges Takács Géza kopogtatott a 3-as ajta­ján. — Asszonyom, várjuk a reg­gelihez! Csend. Válasz most sem ér­kezett. A férfi tanácstalanul fordult a többiek felé. i vállalatnál. A kakaó konzervtejből ké- rémlett, hogy Bognár úr, az meg szomszédja, a fáradt arcú Kar- sainé. , — Hátha hirtelen rosszul — Jöjjön, dokikám! — szólt te. Szerette a konzervtejet, s Aztán egy perc múlva tEjnt- Takács Géza Erdős Dezsőnek, kézzel golyókat formálunk be- /nem értette Emmát, miért vág ha már mindenkiben tudató- _ Hátha szükség lesz itt ma- lőle és kritálycukorban meg- /kortyoláskor olyan furcsa kis sült volna a kérdés. gára. forgatjuk. (I grimaszt, mint akit halálra — Hol van Váryné? Az orvos zavartan mosoly­I. J. /undorít a reggelű Minden reggel ő volt az el- gott Nem lesz gond a jövő évi stranddivat: már megtervez­ték a maxi strandruhákat a párizsi divatszalonokban. — Ugyan, csak nem gondol­ják ... — motyogta. Gál János bácsi ment oda komótos léptekkel Takácshoz, hogy segítsen feltörni az ajtót. Egy hirtelen előkerített feszí­tővasat tartott a kezében. Az ajtó az első mozdulatra sarkig tárult, s a két férfi egy­szerre hőkölt hátra. A többiek fölugráltak és odasereglettek köréjük. Szemben az ajtóval, ágyában mozdulatlanul feküdt az öreg­asszony. Keze oldalt lecsün­gött, a parketthez ért. Feje alatt Vé gyűröttnek látta a kispárnát. Többen is beléptek a szobá­ba. — Hát ez volt az utolsó te­le itt — mondta károgó, re­kedt hangján Gálné. — Sze­gény, szegény... Vé nézte az ágy körül ácsor­gókat. Erdős doktor lehajtotta a fejét: — Igen, halott — koppantak a szavai —, s valószínűleg nem természetes halállal távozott közülünk (Folytatjuk) ü SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1920. december IC

Next

/
Thumbnails
Contents