Somogyi Néplap, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

AZ ÖNBECSÜLÉS EREJE

pártkongresszuson a* érdemli, s ki az, aki nem érU zárszóban Kádár János nagyon találékonyan fejezte ki: a kongresszus nem a fizetésemelés napja, mert nem az a feladata, hogy fizetést emeljen. Meg is indokolta: ha az elmúlt négy évben eszközölt fizetésjavításokat, szociális intézkedéseket mind egy csokorba gyűjtöttük volna és most a kongresszuson érvényesítjük, akkor a kongresszus húsz pertág tapsolt volna az örömtől.

Ez azonban nem lett volna jó, mert béreket akkor javítunk, amikor lehetőség van rá. és nem várunk vele a kongresszusig. Szükséges ennek az álláspontnak a közlése, mert nálunk az utóbbi hónapokban egészen furcsa helyzet alakult ki, amit úgy jellemezhetnénk, hogy rendben van a szocializmus és az életkörülményekre sem lehet általában különösebb panasz, de azért mégiscsak több fizetést, nagyobb jövedelmet sürgetnek. Sajnos, olyan igénnyel és hévvel, amely magában foglalja azt a látszatot is, mintha azonnali megoldást kívánó igényről lenne szó minden egyes esetben. S ez az, amit nem lehet szó nélkül hagyni.

Fura egy helyzet ez: javulnak az életkörülmények, s vele párhuzamosan nő az elégedetlenkedő követelés. Pedig a fordítottja lenne a természetes. Hozzátehetjük még, hogy kibogozhatatlanul keverednek a jogos, majd kielégítésre szoruló igények a jogtalan követelésekkel. A sokszínű polémiában elsikkad az, hogy személy szerint Id az, aki megdemli meg a hangoztatott

igény vizsgálatát.

Országosan nem is lehet ezt megállapítani. Csak konkrét módon — egészen az egyes személyekig lebontva.

Ez a körülmény sürgeti az erőteljesebb politikai föllépést, a követelések szelektálását, s az igen és a nem határozott kimondását minden vezető részéről, aki beosztottakkal dolgozik. A határozott és igazságos föllépést az emberek többsége szívesen veszi, jól fogadja, mert ad a saját becsületére.

A bérből és fizetésből élők zöme rendelkezik azokkal az erkölcsi normákkal, amelyek alapját képezik a tisztességes ember fogalmának. Beletartozik ebbe az is, hogy csak olyan pénzhez, jövedelemhez éreznek jogot, amiért becsületesen megdolgoztak. S nem fér összp önérzetükkel, hogy ügyeskedéssel vagy csak ímmel-ámmal végzett munkáért »nagy dohányt-« vigyenek el.

B

eszélgettem olyan tisztviselőkkel és üzemvezetőkkel. akik nagyon egyszerűen közölték etikai álláspontjukat Azt mondták, hogy semmi mást nem kérnek, csak a munkájukért adják meg, ami jár. De csak azt adják, ami jár! ők nem akarnak senkinek a kárára anyagi előnyökhöz jutni, ezt az önérzetük sem bírná eL Ez nem néhány ember véleménye, hanem a magyar munkásosztály többségének természetes gondolkodásmódja. Amit az is bizonyít, hogy az elmúlt három évben a munkásoknak több mint 60 százaléka nem

változtatta meg munkahelyét Miért? Azért, mert ragaszkodnak ahhoz az üzemhez, vállalathoz, műhelyhez, ahol évek. évtizedek óta dolgoznak, ahonnét biztosítják a tisztességes megélhetést a család fenntartásához. Emberi tartásuk, önbecsülésük nem engedi meg, hogy elmenjenek onnan.

Az önbecsülés olyan nagy erkölcsi erő, amelyre építeni kell minden üzemben, szövetkezetben és intézményben Sajnos, igazgatóink, állami vezetőink egy része nem él azzal a lehetőséggel, hogy ezt a nagy erőt a kedvező irányú fejlődéshez fölhasználja.

Egészségtelen ugyanis íz olyanféle munkamegosztás, miszerint a politikai és társadalmi szervek végzik a felvilágosító munkát, a gazdasági vezetők, műszakiak pedig a maguk dolgát. A kettőt nem lehet élesen elválasztani. Az első számú gazdasági vezető mindenütt elsősorban politikai munkakört tölt be, és éppen olyan felelősséggel tartozik a gazdasági szabályozók érvényesítéséért, a termelés hatékonyságának fejlesztéséért, mint a reá bízott vállalat mun • kásainak jó közérzetéért.

E

zekben a kérdésekben egyértelmű álláspontot fogadott el a kongresz- szus. Most már a gyakorlati érvényesítéshez kell hozzáfognunk. Persze ez összefügg azzal, hogy jobban észrevegyük: nálunk az emberek többségének az önbecsülése olyan erőforrás, amely alkalmas az egészségtelen jelenségek háttérbe szorítására.

S. J.

Verseny — gondokkal

Lendület, lelkesedés mindenütt tapasztalható

Eredményes együttműködés Daránygusztán

A Daránypusztai Állami Gazdaság illóolajos növények termesztésére szerződött számos somogyi, és néhány Tolna megyei termelőszövetkezettel. Ebben az évben mintegy ezer hold termését adták feldolgozásra a daránypusztaiaSnak a társult közös gazdaságok. Ezt a területet jövőre ezerötszáz holdra szeretnék növelni. Ennek megfelelően bővítették kapacitásukat: négy új üstöt építettek be, és jövőre új lepárlót állítanak üzembe. Most ugyancsak »közös üzletből" eredő munkát végeznek: kamillát dolgoznak fel.

Lakatos Jenő, a gazdaság igazgatója, az együttműködés egyik leglelkesebb szorgalmazója elmondta, hogy milliókat kapnak az olajért. A társulás »közös költség — közös haszon« alapján történik, s az eddigi biztató eredmények kedvet adnak a termelőszövetkezeteknek, területnövelésre sarkallnak. A földet a közös gazdaság, a palántát az állami gazdaság adja: a végső tiszta jövedelmen osztozkodnak. Az igazgató példákat említett arra: mennyire kifizetődő a tsz-eknek ez a társulás amellett, hogy a gazdaságnak is megéri. A ságvári tsz-szel 15 évre szóló szerződést kötöttek. Itt több mint 200 holdon termesztenek illóolajos növényeket, ezen belül csupán a levendula területe megközelíti a 130 holdat A nagyberényiek 80, a bábonymegyeriek 100. a somiak 50, a nágocsiak 70, az ádándiak 50, a kőröshegyiek ugyancsak 50 holdon foglalkoztak az idén »illatos« növényekkel, s ez a terület várhatóan a jövő évben emelkedik majd. A kapor például holdanként átlagosan 6000 forintot ad tisztán. Kézi erőre a munkáknál nincs szükség- mindent elvégez a gép és a vegyszer. A levendulánál tíz- tizenötezer forint a holdanként! bruttó haszon, ennek tiszta részén osztoznak.

A közös munka eredményesnek bizonyult a Daránypusztai Állami Gazdaság és a termelő- szövetkezetek között. Követésre méltó példát adtak a jó, mindkét fél számára előnyös együttműködésre.

H. F.

Ezekben a napokban kamillát dolgoznak fel.

— Tegnap, amikor késő délután hazamentünk, egyetlen méternyi anyag nem volt a raktárban. Ha késő este nem érkezik meg egy teherautó, bizony nem tudom, mit mondunk reggel az embereknek. Szerencsére kaptunk ötezer méter ponyvát, s dolgozhatunk, És ez így megy a második félévben szinte napról napra.

Gubányi Imre igazgató és Kovács Pál főmérnök szavaiból kitűnik, milyen óriási gondokkal, s munkát gátló anyaghiánnyal küzd a Tabi ^ampmgcikk Vállalat.

Fiatal ez a vállalat, alig öt esztendős múltra tekint visz- sza. Dolgozóinak többsége itt ismerkedett meg ezzel a munkával. A vezetőktől kezdve az egyszerű beosztottakig, mind nagyon sokat tettek annak érdekében, hogy a tabi kempingcikkekre, a különféle sátrakra az egész országban felfigyeltek, és most már szívesen vásárolják áruikat, még határainkon túl is.

Az idei mezőgazdasági kiállításon nyolc új sátrat mutattak be: a Tünde, a Csilla, a Merkúr és a Krisztina elnevezésűt, de a többi sátor is megnyerte a szakemberek tetszését, s jövőre elkezdik sorozat- gyártásukat. Ezenkívül kétszáz levelet is kaptak: a kiállítás látogatói közvetlenül tőlük rendelték meg a legújabb termékeket. A pécsi ipari vásáron is sikeresen szerepeltek. Négy személy es Felicia sátruk első, a Terefere-pavilon pedig második díjat nyert.

Múltja alig van a Tabi Cam- pingcikk Vállalatnak, van viszont jelene és jövője is. De kérdés, hogy ilyen anyagellátással hogyan tudják az eddig kivívott hírnevüket megőrizni.

Az elmúlt hónapokban sok mindennel próbálkoztak.

Anyagbeszerző volt munkája mellett az igazgató és a főmérnök is. Alapanyagot szállító partnereikkel megállapodtak. ha valami elkészül, értesítsék őket táviratban, s nyomban gépkocsival mennek érte, hogy a vasúti szállítás miatt ne késsenek. Sajnos, nem mindenki érti meg gondjaikat A győri műbőrgyár például a nagyon sürgős alapanyagot vas-. útra adta, s egy hétig kellett keresni, amíg nyomára akadtak.

Szabó Pál szb-titkártól és \ Vécsi Béla párttitkártól arról érdeklődtünk, lehet-e ilyen körülmények között munkaversenyt folytatni, és számon kérni a vállalások teljesítését.

— Dolgozóink a X. párt- kongresszus tiszteletére 270 000 forint értékű, terven felüli munkát vállaltak. Erre az első félév kiemelkedő eredménye adta az alapot. Tervünket 141,3 százalékra teljesítettük. Ezért is döntött termelési tanácskozásunk úgy, hogy az éves 84 milliós termelési érték helyett

Jubilált a

A KÖZELMÚLTBAN ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját a Szülök és Vidéke Takarékszövetkezet, Megemlékezés. számadás, eredményes munka összegezése volt ez a: összejövetel, amelyen részt vett és felszólalt Bogó ‘László, a megyei pártbizottság titkára is. Számos, a környező községekből érkezett gazdasági vezető elmondta véleményét az elmúlt tíz évről, kapcsolódva Fodor Gézának, a takarékszövetkezet igazgatósági elnökének ünnepi megnyitójához.

A Szülök és Vidéke Takarékszövetkezet történeterői, fejlődéséről, Farkas Tibortól, a szövetkezet ügyvezetőjétől kaptunk tájékoztatást. Mint megtudtuk, ez az évtized a maga nemében a szövetkezeti gazdák módosodását, és bizalmát is híven tükrözi. Alakuláskor háromszáz ember döntött úgy, hogy létrehozza a takarékszövetkezetet, ahol megtakarított pénzét biztonságosan elhelyezheti, s ha a v.'ükség úgy hozza, bátran fordulhat ide kölcsönert. Ma mai több mint 1800 tagja van a takarékszövetkezetnek, s a nyilvántartott betétállomány 11 millió forintot tesz ki,

Az elmúlt tíz esztendőben majdnem 300 embernek adtak különböző kölcsönöket, összesen mintegy 30 millió forintot. Az idők folyamán egyre bővült a szövetkezet működési körzete, újabb és újabb településekkel terebélyesedett a hálózat. Ezekben a falvakban, lépten-nyomon találkozhatunk olyan létesítményekkel, beruházásokkal, amelyeknek a megvalósítását így vagy úgy, de a takarékszövetkezet is segítette. A szolgáltatások évről évre szélesedtek. Az akkori alapító egy községgel szemben ma tizennégy községre terjed ki a takarék tevékenysége; új székházat építettek Szulokban, és létrehoztak két kirendeltséget is.

Az eredményes munka hatását nemcsak a tagság érezte, hanem a takarékszövetkezet is méltó elismerésben részesült. Elnyerték, a megye kiváló takarékszövetkezete címet, a MÉSZÖV és a KPVDSZ Vándorzászlaját. A felszabadulásunk 25. évfordulójára és a X. pártkongresszus tiszteletére indított munkaversenyben egyaránt dicséretes helyezést értek el. S mindig arra törekedtek, hogy a takarékszövetkezet a lakosság szolgálatában végezze tevékenységét.

A jubileumi összegezésből kitűnt, hogy mindezt sikerült elérniük. Az alkalomhoz méltó volt a jutalmazás is: az igazgatóság megbízásából Fodor Géza igazgatósági elnök emléktárgyakat és — ugyancsak emlékeztetőül a hosszú, eredményes munkára — jutalomtárgyakat adott át az alapító tagoknak. A takarékszövetkezet dolgozói céljutalmat kaptak.

ADVA VAN tehát az alap, hogy tovább lépjenek azon az úton, amelyen eddig sikeresen jártak — a tizennégy község lakosságának szolgálatában.

Here esz Ferenc

Szabók, de ha szükséges, bármilyen munkát szívesen vállalnak.

90 milliót érünk el. Sajnos, az anyaghiány miatt a terven felüli vállalást módosítani kell.

Ebben a fiatal üzemben a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny alig kétéves. Mégis, a November 7., a Tye- reskova, az Ifjúsági és a Minerva brigád vállalásai — és teljesítményeik is — arról vallanak, hogy komolyan veszik munkájukat.

Tábori Feremmé, a November 7. brigád vezetője, Jakab Julianna és Herczeg Gyuláné brigádtagok azt vállalták a pártkongresszus tiszteletére, hogy munkájukat havonta hat százalékkal túlteljesítik. Szu- kován Ferenc tízszázalékos túlteljesítést vállalt, s többen vannak, akik 3—5 százalékos tervtúlteljesítést vállaltak. S az első hónapokban, amíg azanyaghiány nem gátolta munkájukat, sikerült is ezt elérni.

Tudva azt, hogy nincs anyag, előszedték a raktárból a korábban már félretett végmaradékokat, s nehéz munkával száz sátrat készítettek. Puha Jenő, Császár Lajos, Papp Gábor és Susovszki János szabók pedig látva, hogy nincs anyag — a sátor elejét készítik — segítettek a befejezőknek és a szíjgyártóknak.

Az év utolsó negyedében 22 millió forint értékű terméknek kell elkészülnie, hogy sikerüljön tervüket teljesíteni. Eddig 1‘4 millió forint értékűt gyártottak. Ha nem lesz anyaghiány, sikeresen zárhatják az évet. Biztosíték erre az a lendület, lelkesedés, amely mindenütt tapasztalható.

Szalai László

11 nagyatádi NEB megvizsgálta a TŰVUL tevékenységét

A nagyatádi járási Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban több napon át vizsgálatot folytatott a nagyatádi járás tsz-einek önálló közös építőipari vállalkozásánál. A vizsgálat célja egyrészt az volt, hogyan felel meg a TÓVAL a gazdasági célkitűzéseknek, s az alapszabály szerint működik-e, másrészt: hogyan segíti elő a területi igények kielégítését.

A népi ellenőrök vizsgálati anyagát a NEB elnöksége a napokban tárgyalta meg, és több fontos megállapítást, javaslatot tett.

A társulást 1966-ban öt termelőszövetkezet hozta létre, majd később még két tsz csatlakozott hozzá. Tevékenységét alapszabályban rögzítették, és munkáját az igazgatótanács amelyben valamennyi társult tsz négy-négy taggal van képviselve — irányítja — az alapszabályban lefektetett elveknek megfelelően. De a hét fős ellenőrző bizottság a munkáját rendszertelenül végzi. S megállapították a népi ellenőrök azt is, hogy a vállalkozás nem rendelkezik belső ügyrenddel, amely a belső ellenőrzés rendszerét, a társadalmi tulajdon védelmét szabályozná. Nyilvántartási és utalványozási tevékenységük évről évre javuló tendenciát mutat, de még mindig csak részben felel meg az általános előírásoknak.

A vállalkozás eredményes működése azt bizonyítja, hogy létrehozása szükséges volt. A vállalkozásba tömörült tsz- eken kívül más tsz-eknek. ÁFÉSZ-eknek, vállalatoknak és magánosoknak is végeztek építőipari munkát. Tevékenységük iránti igény egyre növekszik, teljesítményük értéke jelentősen emelkedik. Amíg

1966-ban még csak 13 millió forint volt a termelés értéke,

1969-ben már 22 millió. Erre az évre 24 millió forintot terveztek.

Az egyes munkaköröket betöltők iskolai végzettsége, szakképzettsége nem éri el a kívánt szintet, de ezt némileg ellensúlyozza, hogy többen huzamosabb időt töltöttek már el a szakmájukban. Főmérnöki állásuk azonban még jelenleg sincs betöltve. Tárgyi feltételeik sokat javultak, állóeszközeiknek a felét az utóbbi két évben szerezték be, s közös vagyonuk értéke 1970 elején közel kilencmillió forint volt.

A bérek és jutalmak ösz- szegének a megállapítása az igazgatóság jogkörébe tartozik. Feltűnő azonban az az eltérés, amely az adminisztratív alkalmazottak és a fizikai dolgozók bére, illetve jutalomösszege között van. Az adminisztratív munkakörben dolgozók bére az 1966-os évihez viszonyítva 489 forinttal növekedett, a fizikaiaké csak 213 forinttal S még nagyobb az eltérés a jutalmak összege között.

A NEB az ellenőrök jelentéséből levonta a megfelelő következtetéseket, s több javaslatot is tett a hibák megszüntetésére. Gondoskodni kell a megfelelő szakemberek beállításáról, mindenekelőtt a főmérnöki állás betöltéséről. Sürgősen el kell készíteni a belső ügyrendet és munkarendet; intézkedéseket kell tenni a fizikai és az adminisztratív dolgozók alapbére és a jutalom nagy összegű eltérésének mérséklésére, s meg kell javítani, rendszeressé kell tenni az ellenőrző bizottság munkáját.

D. S.

s owes'r.i nfMár

KefiJ, tSTfl december 15.