Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-12 / 265. szám

A tél beállta előtt Az influenzáról hurutos, náthás embert kerül­ni kell. A beteg egyénnek fo­kozottabban kell tisztálkodnia, köhögésnél, tüsszentésnél ügyelnie kell társaira. A csa­ládban ne legyen (máskor sem) közös ivó- és evőeszköz. Ha több helyről jeleznek hűléses megbetegedést, jobb távol ma­radni a zsúfolt helyektől. Té­ves az a felfogás, hogy a »sze­szes kúra« használ; az alkohol árt! Nemzetközi szintű védőoltásrendszer Az influenza régi betegség. Az eddigi legnagyobb jár­ványt 1919-ben spanyol inf- fluenza néven jegyezték fel. Akkoriban még csak hagyo­mányos (kinin, aszpirin, általá­nos szív- és szervezeterősítő) gyógyszerekkel tudták kezelni. Azóta megszületett a legkor­szerűbb megelőzési mód: a vé­dőoltás. Magyarországon az Or­szágos Közegészségügyi Intézet állítja elő a védőoltásokat, ko­rábban importáltuk. Az elmúlt évben félmillió személynek elegendő oltóanyagot készítet­tek. Az OKI influenza elleni védőoltásrendszere megfelel a nemzetközi követelményeknek. A védőoltás hatásosságát ál­landóan ellenőrzik az ország­ban, Somogy megyében is. Az influenza elleni védőoltást ide­jében kell adni, a túl korai és a megkésett oltás is bonyodal­makat okozhat. Ezzel a lakos­ságnak tisztában kell lennie, és a KÖJÁL szakembereire bízni a védőoltások idejét 1970 elején Somogy lakossá­ga többnyire kellő egészség- ügyi felvilágosítással várta a járványt. A közegészségügyi szabályok betartását azonban sohasem szabad szem elől té­veszteni, különösen pedig a tél beköszöntése előtt. B. Zs. Banán és zenélő gomb Az utolsó negyedévben nagy forgalomra számítanak — Mit rejtenek a raktárak? Bár sokáig tartotta magát a szép meleg ősz, a hideg idővel most már számolnunk kell. A változékony időjárás az ősz fo­lyamán is okozott megbetege­déseket, de mint a megyei Kö- JÁL-nál elmondták, ezek csak meghűléses megbetegedések (torok-, mandulagyulladás stb.) voltak. A .tünetek sem egyeztek meg az influenzáéval, a kórokozó pedig teljesen más volt: a náthánál bacilus, az influenzánál pedig vírus okoz­za a betegséget. A Somogy megyei KÖJÁL- nál felkészültek a télre. Első­ként az idei nagy influenzajár­vány tapasztalatait- összegez­ték. Ismeretes, hogy az év ele­ji influenzajárvány Somogy megyében, de az országban is eddig a legsúlyosabb volt. Me­gyénkben több mint tizenegy héten keresztül harcoltak az influenza ellen, s ez idő alatt mintegy százezer embert gyógykezeltek. A szövődmé­nyes esetek száma is jóval több volt, mint bárhol máshol. A járvány azért ölthetett ha­talmas méreteket, mert a la­kók szervezetének nem volt elegendő védettsége. A nyáron még észleltek szórványosan in­fluenzát, de ezeknek már nem volt nagyobb járványügyi je­lentőségük. Hi a téli influenza-előrejelzés ? A WHO, az ENSZ egészség- ügyi világszervezete rendszere­sen, havonta küldi tájékozta­tóját a világ minden részébe, így egyebek között a megyei KÖJÁL-nalt is. A kiadvány mind ez ideig influenzától »nyugalmas« telet jósol. Leg­alábbis a már oly sok gondot okozó A—2 Hongkong vírus­tól nem kell tartanunk Közép- Furópában, illetve hazánkban. Ez azonban nem jelent teljes nyugalmat, hiszen előfordul­hat, hogy az influenzának ed­dig teljesen ismeretlen típusa robbant ki járványt a Föld va­lamelyik pontján. Le kell hát vonni az idei járvány tanulsá­gait A legfontosabb szabály: állandóan készenlétben tartani a szervezetünket. Ameddig csak lehet, fogyasszunk gyü­mölcsöt, zöldségféléket, főkép­pen C-vitamin tartalmú éte­lekkel táplálkozunk! Különö­sen óvni kell a meghűléstől, mert bizonyított tény, hogy a meghűlés az influenza meleg­ágya. Mivel az influenza légúti cseppfertőzés útján terjed, a Banánt még egyetlen évben sem árusítottak ilyen korán a boltok, mint az idén. — Téved, aki azt hiszi, hogy a déligyümölcs-forgalom csak a hideg tél néhány hónapjára szorítkozik — mondta Dévé­nyi Zoltán, a Somogy—Zala megyei Élelmiszer és Vegyi­áru Nagykereskedelmi Válla­lat igazgatója. — Sokkal to­vább tart a banán érési ideje, mint hinnénk, s ha a keres­kedelem me» tudja oldani a hűtését, tárolását, sokkal ko­rábban árusíthatjuk. Amit most a boltokban kap a vásárló, az Ecuadorban ter­mett,' s az év végéig még mintegy 650 mázsát hoznak belőle forgalomba. Ezekben a napokban még újdonság ez. A kereskedelem az év utolsó negyedében álta­lában sok újdonságot hoz for­galomba: az ajándékozások, az ünnepek ideje közeleg, s ez a forgalmon is meglátszik. De a forgalomhoz bő választék kell, s a nagykereskedelmi vállalat raktárai arról árul­kodnak, hogy ebben nem lesz hiba. A karácsonyi szaloncu­kor már megérkezett, össze­sen 2250 mázsa jut a fenyő­fákra, s ez 120 mázsával több a tavalyinál. Nemcsak a mennyiség nőtt, bővült a vá­laszték is: több — 1200 má­zsa — a közkedvelt csokolá­dés — a kereskedők szavával: mártott ■— szaloncukor. A télapó-figurákat itt nem da­rabban számolják, hanem mázsában. Ezekből és a kü­lönböző fenyőfafüggelékek­ből 220 mázsát Vett meg a nagykereskedelmi vállalat. S. a jókívánságok mellé szoká­sos koccintásokhoz a külön­böző borokon, rövid italokon kívül húszezer palack szov­jet pezsgőt is kínál a keres­kedelem. Azt ígérik, lesz elég jugoszláv, egyiptomi és NDK- sör, külföldi cigaretta. S mintha a gyárak is többet törődnének a csomagolással: reprezentatív dobozban hoz­nak forgalomba kávét. S hogy illatos legyen az év vége, ar­ról a kétszázezer üveg kölni, parfőm is gondoskodik. Azt, ami a raktárakban várja a meginduló forgalmat, lehetetlen felsorolni. Néhá­nyat azonban érdemes még megemlíteni: egymillió csil­lagszórót vásároltak, s idei meglepetésnek számít a zené­lő gömb. Négy színben hozzák forgalomba, s ha felhúzzák, a Csendes éj dallamait játssza. Vörösköv János ■ ■ —­i4 fekete mécs ke ===== visszatér 7. A felelősségrevonás, természe­tesen, az első esetben sem ma­radhat el. Én, anélkül, hogy elébe akarnék vágni az elvtár­sak beszámolójának, meg­mondhatom: a véletlennek nem adok túl nagy esélyt. A szó most Beke őrnagyé... Beke ismertette a turista­házban és a Pápán beszerzett adatokat, majd leszögezte: — Valaki úgy intézte, hogy a diákok fél kilenckor a tu­ristaházban legyenek. A vélet­len nem az, hogy éppen ott let­tek volna, ellenkezőleg: az, hogy nem voltak ott. Ez való­ban véletlen. A többi szán­dékos, kitervelt provokáció. — Ezt — mondta Paál fő­hadnagy — tökéletesen alátá­masztja, hogy a két lövedék, amely a harmadik üteg első lövegének csövéből repült ki, nemcsak éles, hanem speciáli­san preparált lövedék is volt! Egyiket a helyszínen felkuta­tott repeszek alapján műszaki pontossággal sikerült rekonst­ruálnunk. Formára, nagyjából talán súlyra is megegyezett a gyakorlatokon használt vaktöl­tetekkel. S miután sikerült kö­zéjük csempészni, a löveg ke­zelő személyzete már csak a sietség, az izgalom miatt sem vehette észre a különbséget. Ébert százados közbeszólt: — Tegyük fel, hogy valaki még a laktanya lőszerraktárá­ban gondosan átvizsgálja a gyakorlatra szánt vaktöltete­ket! Minden ládát felnyit, és minden vaklövedéket külön kézbe vesz. Akkor sem veszi észre, hogy az egyikben ólom van? Ne egy sorkatonára gon­dolj, hanem egy tapasztalt tisztre! — De, feltétlenül! Súlykü­lönbség egészen biztosan volt. Ilyen vizsgálatot azonban .nyil­ván nem tartottak. — Köszönöm — mondta Ébert százados. Paál főhadnagy folytatta: — A legfontosabb, hogy a két éleslövedék magjának fer­de talpa volt. Az ilyen löve­dék nem a műszerrel megha­tározott célpontot találja el, hanem a talp hajlásszögének, megfelelően eltér tőle. A har­madik üteg első lövege tehát pontosan célzott, a célzókészü­lék nem romlott el, az ágyú­val a szerpentin megadott pontjára tüzeltek. A két löve­dék mégis a turistaházba csa­pódott be. Azoknak, akik az el­lenséges akciót megszervezték, ehhez ismerniük kellett a gya­SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. november korlat tervét, s tudniuk, hogy az üteg hol áll majd, és hová tüzel. Mivel azt akarták, hogy a turistaházat érje találat, gon­doskodtak róla, hogy a két lö­vedék, amit a vaktöltetek kö­zé csempésztek, ötszáz méter­rel a megadott cél mellé men­jen. Az ilyen kisebb gyakorla­tok tervét, úgy látszik, nem őr­zik élég szigorúan. Egyáltalán nem képtelenség feltételezni, hogy illetéktelen személy hoz­zájutott. Az azonban, hogy a gyakorlat előtt átvizsgálnák a lőszeres ládákat, valószínűtlen. — Nos — mondta Ébert szá­zados —, ezúttal éppen ez tör­tént. A dolog úgy áll, hogy a parancsnok, Zalay alezredes, már megégette a körmét. Ta­valy az előző állomáshelyén előfordult egy véletlen lőszer­csere. Szerencsére, akkor csak kézifegyverekbe való vaktölté­nyek közé keveredett — máig se tudni, hogyan — éles töl­tény. Zalay elvtárs most. rend­kívüli óvatosságot tanúsított. Személyesen vizsgálta át a gyakorlatra szánt lőszeres lá­dákat, külön-külön minden egyes darab vaktöltetet. Mind­ezt politikai helyettesének a jelenlétében! A lőszeres ládá­kat szemük láttára rakták föl a teherautókra, s a menetosz­lop már mozgott, amikor ők is kocsiba ültek. Ekkor a hely­zet a következőképpen ala­kult: Zalay alezredes gépko­csija az oszlop élén haladt, a politikai helyettes, Tárnok őr­nagy személykocsija pedig az oszlop legvégén. Hogy miért fontos ez? Azért, mert az osz­lop megállás nélkül haladt a „Mondják meg, hogy ki az anyáin!46 — Én nem is mondok magának előre semmit. Még azt hinné, meg aka­rom hatni. Inkább jöj­jön! Kap egy fehér köpenyt, megnézi ezt a csecsemőotthont, és akkor hinni fog. Majd, ha magába is belekapaszkodnak a gyerekkezek... Elindultunk a főorvossal, gyalogosan az őszi utcán. És a tábla alatt megállunk. A So­mogy megyei Tanács Csecse­mőotthona. Felér a tragédiával Varga Lajosné megyei védő­nő: — Ide hároméves korig ke­rülnek a gyerekek, utána a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet veszi át őket. Gyakran járok ide, hiszen elkel a segítség. A gondo­zásba vétel sokszor felér egy tragédiával. Előfordult az is, hogy karhatalom kellett hozzá. Van most is Kaposváron olyan anya, aki nem akarja adni a Nappal és éjszaka ugyanitt. gyereket, de iszik és züllik. A csecsemő pedig életveszélyben van. Volt arra is példa, hogy a kukoricaföld széléről hoztak ide gyereket, félholtan. A ci­gánycsaládoknál néha ősi tör­vény tesz igazságot. Ha beteg a gyerek, akkor már nem kell nekik, ha egészséges, akkoris gyakran éheztetik. De azért sem adják. És a szabály nem­egyszer a segítő kezet köti neg. Volt védőnő, akit csaknem megvertek, mert elhozta a gye­reket. Később megbüntették. Nehéz itt a paragrafusokat al­kalmazni. Sokan a kórházból kerülnek ide. A szülő bejelenti, hogv nem kell a gyerek. Volt olyan asszony, aki be sem je­lentette, hanem egyszerűen le­tette a szülé­szet előtti me­dence partjára. centiméterre vannak egymás­tól, egymásra lélegzenek, egy­másra köhögnek. És egymást ébresztik a tü­relmetlen, csitítgatásra szom­jas éjszakai sírással. Az élet törvénye szerint minden gye­rekre jut egy csitítgató, akinek sokkal szebb nevet adott a nyelv — édesanya. őket kizárták ebből a szere- tetből. Így aztán egymást ébresztik hangos, követelő sírással. Ennivalót, tiszta ruhát min- tiszerűen kapnak, de az épület falait nem lehet kitágítani, így az ágyacskák egészségtele­nül sorakoznak egymás mel­lett, mint az összekapcsolt vas­úti kocsik. Szűkösen Életkorok szerint különí­tik el a gyere­keket. A csecsemő- otthon szobái nagyon szűkö­sek. A legki­sebbek néhány „Vegyél fel!” 1. A Iá- \ két éles? t gyakorlat színhelyéig. Egyénié- $ tes, állandó sebességgel dát tehát, amelyben a két lövedék volt, útközben sem te-(í hették fel a teherautóra. Hogy került akkor a gyakorlat szín­helyére? Tény, hogy végül is ott volt a harmadik üteg 24 lőszéres ládája között, a nagy csiról lerakták őket. Mivel több lőszeres kocsi is volt a menetben, szükséges megje­gyezni, hogy a szóban forgó 24 ládát arról a teherautóról rak­ták le, amely hátulról számít­va a harmadik volt az oszlop­ban, tehát egy élelmiszeres kocsi és Tárnok őrnagy kocsija követte csupán. Mint mondot­tam, ő zárta az oszlopot. — Ez elég rejtélyes —a mondta Kertész ezredes. —f Azt mondja, hogy egyszer sem? álltak meg. — Gyakorlatilag ez valóban így volt. — Ugyan! És a gyakorlat ta­lán nem felelt meg az elmélet­nek? — Megértem a gúnyt, ezre-] des elvtárs. Az oszlop egyszer, egy vasúti sorompónál valóban] megállt útközben. Ennek azon-, ban az ügy szempontjából) tényleg nincs gyakorlati je-< lentősége. (Folytatjuk) Horváth Istvánná, az intéz­mény vezetőhelyettese: — Nagyon szeretjük őket, megpróbáljuk pótolni az anyát. Volt itt egy kicsi, akit vissza­adtunk a szüleinek. Aztán ha­lálos beteg lett — azt mondták. De az is lehet, hogy éhenhalt. Megsírattuk, amikor elvitték innen, és nemrég megsírattuk a halálhírét is. Most az itteni KISZ-es lányok gondozzák a sírját. Gyereksorsok Ha kétéves a gyereK, akkor mondja már, hogy »vegyél fel«.' Ha egy családba belép az ember, az apróság ijedten hát­rál az idegen elől. Itt apró ke­zek markolnak a belépőbe, és sok száj kiáltja: Vegyél fel!... Vegyél fel!... Gyerekarcok, gyereksorsok. Hálás mosoly ömlik szét az arcokon az első csettintésre, szólításra^ nevetésre. Gyereksorsok. Csak néhány. Egy kislány, akiről nem akar­nak tudomást szerezni a szü­lei. Fizetnek utána rendesen, nevelik a többi gyermeküket, de ő már nem kell a család­ba. Néhány év múlva vádol majd a tekintete. Kutat min­den felnőttarcot; Avajon nem ők a szülei??? Kisfiú. Játszik. Ot nem lá­togatja senki. Ma már nem di­vatos szó az, hogy lelenc. Öt mégis egészen különös sors választja el a többiektől. Az apja — nagyapja egyben. Bör­tönben ül, lánya pedig alig ti­zenhat éves. Egy nővér meséli: »Visszajött ide egyszer egy fiatal nő. — Én innen kerültem neve­lőszülőkhöz, de most már sze­retném tudni, ki az anyám. Mondják meg, hogy ki az anyám! Sokáig beszélgettünk, mert emlékeztem rá. Mit akar? Vá­dolni akar? Szétdúlni egy bé­kés családot? Nem. Nem akar­ta. Nem volt benne bosszú­vágy, csak erős, gyermeki kí­váncsiág. Így aztán elment. Egyszer meg egy fiú jött. A testvérét kereste. Sírt a pádon, és követelte rajtunk a nevét. Azt mondta, a testvére nélkül nem lehet boldog soha­sem.« Gond és jóváhagyás Az élet napv problémái he­lyet hagynak az intézeti gon­doknak is. Balázs Lászióné, a csecsemő- otthon vezetője: — Néhány hónapja állok az intézmény élén, de valamikor itt kezdtem a munkát én is. Megvallom, nehéz kezdet volt, és nem könnyű egészségügyi dolgozónak lenni később sem. Volt egy időszak, amikor el­határoztam, hogy végleg szakí­tok a pályával. De nem bírtam. Itt súlyos gondok fogadtak. Először is a zsúfoltság. Ez a csecsemőotthon harminc gye­rek számára kényelmes, eny- nyivel indult. Jelenleg 126-an vagyunk. A járókákban alsza­nak a gyerekek, ott, ahol egész nap tartózkodnak, próbálgat­ják a lépéseket. A kisebbek közül gyakran kettő vagy há­rom is kerül a kiságyba. A másik gond az, amit szin­tén látott. Együtt vannak az egészséges és a beteg gyerekek, őket el kellene különíteni. Dr. Csáki László megyei fő­orvos, a megyei tanács egész­ségügyi osztályának vezetője: — Remélem, sikerül úgy ösz- szefogni az anyagi erőket, hogy segíthetünk. Természetesen a legmegnyugtatóbb egy nagy­arányú bővítés lenne. Erre vo­natkozóan már vannaK ter­veink és a beteg gyerekek el­különítésére is. Segítség, jóvá­hagyás szükséges csupán ... A jóváhagyás nem fog kés­lekedni. Tudom. Es nem csu­pán életben maradni, hanem élni — játszani, ugrálni, napoz­ni, nevetni, futni — is lesz ide­jük az emberkéknek. De nem egyszerű minden kérdésre válaszolni. Például arra, miért nő a szá­muk? Tudom, a magyarázat sokfé­le. Ezúttal csupán róluk, a nyi­ladozó értelmű, senkinek sem vétő áldozatokról esett szó. Tröszt Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents