Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-12 / 265. szám
h A munka elidegenedése és a művelődés HÁROM HÉT AZ NDK-BAN: Viszontlátásra a Balatonnál... V olt mezőgazdasági dolgozók — félig továbbra is a?ok —, háziasszonyok, alkalmi munkások tömegei kerülnek be a nagyüzemi termelés vidéken telepített, kisebb- nagyobb egységeibe. Legtöbben szinte végletekig leegyszerűsített munkamozzanatokat végeznek, olyanokat, amelyeket hihetetlenül rövid idő alatt, az általános és szakmai műveltség csaknem teljes hiányával is eredményesen lehet folytatni: bizonyos ömlesztett anyagokat csomagolnak, szalag mellett egy kis alkatrészt szerelnek be két-három csavarral, illetve más jellegű feladat elvégzésével járulnak hozzá a késztermék előállításához vagy csupán forgalomba hozásához. Az egész termelési folyamatot — helyzetüknél fogva — nem látják át, nem ismerik az egyes üzemrészek tennivalóit, legföljebb néhányan az érdeklődőbbek közül. Ha valahol munkájukat gátló hibát fedeznek föl, megjelennek a karbantartók és elhárítják. Addig ők félreállnak, illetve gyorsan kilépnek rágyújtani. Munkalehetőséget kértek. A különböző párt- és állami szervek felelősségtől áthatott erőfeszítései nyomán szerény keresethez jutottak. De hogyan tovább? Mi lesz az emberrel? önmaga kibontakoztatásának igényével, a humánum kiteljesedésével? A sokoldalúság elvének megvalósításával, a képességek maximális kifejlesztésével? Megtalálják-e legalább csírájában és növekvő tendenciájában a napjuk többségét lekötő tevékenységben a viszonylagos megelégedettség, az alkotás, a mindennapi munka sikerének forrását, lehetőségeit? Tájékozódásom szerint a betanított munkások — a vidéki üzemek dolgozó rétegének nagyobb részét ők alkotják, és semmi jel nem mutat arra, hogy arányuk a szakmunkások javára, csökkenjen — többségét nem érdekli a munkahelyén végzett tevékenység. Nem érzi magáénak, egyéniségéhez tartozónak. Alig várja, hogy kívül kerüljön műszak végeztével az üzem kapuján, és tovább nem foglalkozik a munkájával. Nem gondol a begyakorlott mozdulatok, fogások esetleges változtatására, vagy bármilyen egyszerű újításra. Azt tartja, nem az ő dolga. A vezetőké. S zakmunkássá képzésüket nem igényli az üzem jelenlegi felépítése, szervezése, technológiája. De ők maguk sem vállalkoznak arra, hogy ez irányba képezzék magukat. Nem látják értelmét. Általános műveltségük emeléséről, szervezett továbbtanulásukról ugyancsak nem esik szó körükben. Szeretik-e a munkájukat? Valamiből meg kell élni — mondják. Ez kínálkozott, jó a közlekedés, javulnak a munka- feltételek, biztos kenyér a helybeli és a környéken lakó szakma nélküliek számára. Szóval a kenyér, a szerény kereset. Egyéb semmi. Marad tehát a munkán túli, azzal semmiféle összefüggésben nem levő sikerélmény? Amely tulajdonképpen ►►pótlék-« csupán, az elsődleges, a termelőtevékenységből eredő munkasiker — igaz, nélkülözhetetlen, de mégiscsak kiegészítője. Menekülés az egyént beszűkítő üzemi tevékenységből — a szabad időbe? Kertészkedés, horgászat, sport, állattenyésztés, barkácsolás, különböző házi foglalatosság és hobby címszó alatt változatos lehetőségek várják a hazatérőket. Végezni azt, amit ki-ki választott, amit szívesen tesz. Persze, az külön kérdés, hogy miért? Az esetek egy részében a tevékenység jelentős hányadát kiegészítő pénzkereső forrásnak tekintve, hogy ezzel is közelebb kerüljön a valódi szenvedély, az igazi vágy megvalósítása (jármű vásárlása. utazás stb.). (Külön vizsgálatot érdemelne a szabad időt teljesen elfecsérlők nem elhanyagolható rétege.) És az ellentmondások, a kapcsolódó tevékenységi formák szövevényébe hogyan illeszkedik a művelődés? Természetesen a már érintett kétoldalú érdekekkel összefüggésben. A munkáltató ugyanis pillanatnyilag — a szubjektív ráhatások ellenére, amelyek önmagukban sosem bizonyultak elégségeseknek — nem érez felelősséget alkalmazottai egyéniségének sokoldalú fejlesztése iránt — csupán a termelékenység minél célszerűbb eszközökkel történő fokozása köti le energiáját. Rövid úton, és lehetőleg pontosan mérhető módszerekkel és eljárásokkal irányítja a termelés fejlesztését. Az ehhez szükséges minimális szociális igényeket kielégíti ugyan, mert erre rendelkezések kényszerítik, de tovább nem terjed a figyelme. A munkahelyi párt- és társadalmi szervek felülről megfogalmazott és elismert követelményeit megkísérlik ugyan teljesíteni, de mivel nem támasztja alá törekvéseiket közvetlenül kifejeződő vállalati, \ üzemi érdek, igyekezetük álig jár némi eredménnyel. Másrészt — éppen a fentebb említett okok miatt — a'munkaSomogy egészségügye számokba!) Csökkenő népesség — A csecsemőhalálozás okai Kevés a védőnő Csökken Somogy népessége. Nemrég egy megyei egészség- ügyi értekezleten a statisztika alapján értékelték a megyei egészségügyi munkát. A legújabb népszámlálási adatok szerint 2 százalékkal csökkent a megye lakossága egy évtized alatt. Két alapvető okra vezették vissza ezt — nagy az elvándorlás és alacsony a természetes népszaporulat, megyénk jóval az országos átlag alatt van. A csecsemőhalálozás nagyon kis mértékben, de szintén rosszabb az országos átlagnál. Az idei év első félévének adatai azt mutatják, hogy növekedett a csecsemonalálo- zás a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva. Csaknem 5 ezrelékkel több a koraszülések száma Somogybán a két összehasonlított .időszak alapján. A statisztika a csecsemőhalálozás gyakori okai között a légzőrendszeri betegségeket, és a veleszületett fejlődési rendellenességeket említi. 19 százalékkal növekedett a körzeti orvosoknál a rendelésen megjelent betegek száma. Több mint 20 százalékkal növekedett 1969 első feléhez viszonyítva azoknak az eseteknek a száma, amikor az orvos a lakásáh látogatta meg betegét. A két adat egyértelműen az egyre hatékonyabb körorvosi gyógyító megelőző munkát bizonyítja. Nőtt a rendelőintézetek betegforgalma is, több mint hét százalékkal. Az egy betegre jutó idő — átlagosan ü,l perc — magasabb, mint az országos átlag. Hasonlóan kedvező a tüdőbeteggondozás statisztikája. Több mint 400-zal emelkedett egy év alatt a tízezer lakosra jutó tbc-szűrővizsgálatok száma is. Hosszabb lett a kórházi ápolás átlagos időtartama az előző évhez viszonyítva, és Somogy ebben meghaladja az országos szintet. Hogyan változtak a személyi feltételek? Huszonhét fővel növekedett a megyei orvosok szama, tavaly ötszázhét orvos dolgozott Somogybán. Az egészségvédelmi szolgálat helyzete sajnos nem ilyen megnyugtató. 141 gondozási körzet van, 126 körzeti védőnő, de a műit évi kilenc üres állással szemben az idén már 15 betöltetlen. A csecsemőgondozás statisztikája fejlődésről tanúskodik. Az élve született gyermekek 93 százalékát mutatták be tanácsadáson, s ez lényegesen jobb, mint az előző év átlaga, felülmúlja az országos átlagot is. Növekedett az óvónői gyermeklátogatások száma. Az iskolaegészségügy helyzete kedvezőtlen. Tavaly értékelte az Egészségügyi Minisztérium a somogyi iskolaegészségügyet, és megállapította, hogy a vizsgálatra kötelezett általános iskolás és ipari tanulók száma csökkent az előző évhez viszonyítva, s alacsonyabb az országos átlagnál. Az idén is van még jócskán üres j.skolaorvosi óra — s pz gyors megoldást sürget. sok sem vallják magukénak a folyamatos műveltséggyarapítás igényét, sem szakmai, sem általános vonatkozásban. Ennek ugyanis nem látják a legkisebb összefüggését sem a napi tevékenységükkel. A vázolt probléma nem újkeletű. Mégis, alig esik szó erről, legfeljebb óvatos szemérmességgel körülírva, mintha a munka elidegenedése csupán kapitalista jelenség lenne. Nem, sajnos, a szocialista termelés viszonyai közepette is hat. sőt újratermelődik a feltétele, ha nem tartozik is társadalmi rendünk lényegéhez, és csupán átmeneti gondunkként fogjuk fel. De szembe kell néznünk az ellentmondás e jelentkezésével, hogy közelebb jussunk a megszüntetéséhez. Paál László Pótolhatatlan ember Az igazgatónő felhördült, eltakarta a szemeit, azt mondta: — Magát az ég küldte hozzám! Fel van véve. Bár csupa ilyen belső ellenőröm volna, mint maga! Dadogtam. — Félreértés esete áll fent. Én anyagmozgatónak jelentkeztem, kérem szépen . .. Még hogy én belső ellenőr... Két egyjegyű számot nem tudok összeadni tisztességesen .. . — Nekem nem számkukacok kellenek — mondta az igazgatónő —, hanem biztos fellépésű egyének ... Magának különleges külseje van. Hát ami igaz, az igaz. Hozzám képest a sátán angyalarcú mesehnrcég. a hangom hiénahörgés és tigrisüvöltés kellemetlen keveréke. Már az első utam sikeres volt. Ahogy betoppantam a 23. számú telepre, sikoltozva rogyott elém a tagbaszakadt telepvezető, és jegyzőkönyvbe vallott 38 ezer forintos sikkasztást, két házasságon kívüli apaságot, valamint egy feleséget és 19 menyasz- szonyt. Nélkülözhetetlen lettem! Vállalatbm országos, 199 telepünk van. Így aztán állandóan úton vagyok, gépkocsiban, a felszerelésemhez nemcsak aktatáska tartozik, hanem egy vasvilla is, és nyugodt lélekkel állíthatom, hogy már ötödik éve rend van a berkeinkben. Ma reggel, egészen váratIsmcrctlcnként találkoztak — barátként váltak el. (MTI) Lezajlott a gyaxorlat, a szárazföldi és a vízi harcban, a támadásban, az erőszakos átkelésben és a védekezésben is sikeresen vizsgáztak a Varsói Szerződés csapatai és a német milícia egysége. Jogos büszkeséggel fogadták valamennyien a magdeburgi díszszemlén a sok ezer ember lelkes tapsát, éljenzését. Búcsúzásra sorakoztunk fel. Az'állomáson Jüterbog város, járás vezetőin kívül a város rengeteg lakója, iskolások is eljöttek, hogy utoljára megszoríthassák katonáink kezét. Ismét kedves ajándékokat, virágcsokrokat nyújtottak át, ezzel is emlékezetessé, felejthetetlenné téve a búcsúzás perceit. A Német Szocialista Egységpárt járási titkára a berlini televíziótorony kicsinyített, világító és forgó mását ajándékozta katonáninknak. — Legyen ez az ajándék egyben jelkép is. Amilyen karcsún ível a magasba, úgy emelkedik egyre magasabbra és erősödik hazánk, a Német Demokratikus Köztársaság is... Helyezzék el a csapatmúzeumban, s mindig emlékeztesse majd a katonákat ez az ajándék a baráti német nép között töltött napokra — mondotta az ajándékot átvevő Gombos Gábor alezredesnek. Felharsant a vonat sípja, szerelvényünk kigördült az ál- I lomásról, a sokáig integető emberek lassan elvesztek a távolban. Az Elba völgyén végig a kirándulók, turisták ezreinek lelkes integetése között hagytuk el az NDK földjét. — Eredményes, sikeres volt a Fegyverbarátság gyakorlat. A Varsói Szerződés csapatai magas fokú harckészültségről, fegyelmezettségről, erkölcsi és politikai szilárdságról tettek, bizonyságot. S ez a gyakorlat tovább mélyítette a hét nemzet hadserege közötti testvéri barátságot. Heinz Hoffman hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere, Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek fő- parancsnoka és Czinege Bajos vezérezredes, honvédelmi miniszterünk is így vélekedett a gyakorlat sikerét méltatva. Katináink és a német nép között olyan baráti kapcsolat alakult ki, amilyenre csak az ilyen együttműködés, találkozás, valamint a közös ügyért érzett felelősség adhat lehetőséget. Ügy köszöntünk el, hogy nem búcsúzunk örökre, hamarosan ismét találkozunk. \é — Házasságkötésünk hu-T szonötödik évfordulóját jövőre tartjuk, szeretnénk ezt a kedves családi eseményt önök köI zött ünnepelni — mondotta Manfred Drache, a potsdami milícia parancsnoka. Az első pillanattól kezdve elutazásunkig motoros kísérőnk volt egy fiatal fiú, Bukhard Hoffmann, a német nemzeti néphadsereg katonája. Jegyzet- füzetébe rengeteg magyarországi címet írt fel, új barátainak nevét. — A Keleti-tengernél már találkoztam magyar fiatalokkal, de Magyarországon még nem jártam... Leszerelésem után visszamegyek dolgozni Berlinbe, ahol bevonulásom előtt egy vízműnél voltam szerelő, s.arra gyűjtök, hogy 1972- ben Magyarországra utazhassak. Első utam Sopronba vezet majd, onnan pedig meglátogatom a Balatont. Viszontlátásra a Balatonnál... A forsti Nuppert családot, Manfred Drachet és feleségét. Bukhard Hoffmant és a többieket is szeretettel várjuk hazánkba. Éppen olyan barátsággal fogadjuk majd őket. mint ők és a Német Demokratikus Köztársaság többi állampolgára is fogadta a Fegyver- barátság gyakorlaton részt ve vő katonáinkat. Szalai László (Vége.) A tizenévesek kiadója Két évtizedes küldetés HÜSZ ESZTENDEJE, 1950 , novemberében jelent meg az első olyan mű, amelynek gondozójaként az Ifjúsági Könyvkiadót jelölték meg. Az idő szalad. Az ifjúsági könyvkiadás újszülöttje korban is lassan felnőtté érik. Korban is, mert szerepkörben, munkája tartalmában, küldetése teljesítésében már régen azzá lett. A húsz év összesűríthető a számok tömör nyelvén négy latiul, magához hivatott az igazgatónő. — Baj van — kezdte, és merőn nézett rám. — Éspedig? — Az a baj — $ütötte le szemeit —, hogy rájöttem, maga ... Hát igen, maga nem visszataszító,' ocsmány szörnyeteg, hanem kellemesen csúnya fiatalember ... Forogni kezdett velem a világ. — Ez vallomás akarna lenni? — kérdeztem elhűlten. — Na nem — mondta ingerülten az igazgatónő —, feleségül csak kimondottan szép emberhez tudnék menni. Annyira viszont nem ronda, hogy belső ellenőrként alkalmazhassam továbbra is. Sajnos, ez a helyzet. A munkakönyvét máris átveheti. Darázs Endre adatra. A kiadott könyvek száma 3336, 73 millió példányban, s az egyéb műveké 850, nyolcmillió fölötti példányszámban. A számok szűkszavúak. Melléjük, mögéjük kell gondolni mindazt, amit sűrítenek. A fejtörést, miként lehetne bővíteni az ifjú könyvbarátok táborát. Az örömöt, hogy rangos díjat kapott valamelyik mű szerzője. A kudarcok keserűségét, hogy a sznobizmus olykor lábra kap, s megpróbálja kirekeszteni az ifjúsági műveket és alkotóikat az irodalomból... Küldetést irtunk a címben, s szerepelt e hangzatosnak tűnő kifejezés a föntebbi bekezdésben is. Nem túlzás? Abból a nagyon egyszerű tényből kell kiindulni, hogy az ifjú olvasók túlnyomó többsége később, felnőtt korában is a betű, á könyv, az igazi irodalom barátja marad. Aki megszerette a szellemi gyarapodás e semmi mással nem helyettesíthető útját, az többet érő emberré válik. Küldetést teljesít tehát kiadó, szerkesztő, illusztrátor, amikor következetesen vállalja a holnap „olvasó népének” kialakítását. Mi teljesedett e küldetésből? Sok minden. Sikerült gyermekek tömegéhez eljutó sorozatokat létrehozniuk, mint amilyenek a Delfin, a Búvár, a Sirály könyvek, a Képes Történelem, a Nagy Emberek Élete — ebből például mar az 52 kötetnél tartanak! —, s a rendszeresen megjelenő év - könyvek. Példányszámok, szerzők, so rozatok és — gyermekek, if jak, akik ízlelgetve válogatnak a könyvtárak polcain, a könyvesboltok pultjf'nal Akik várják a sorozat következő kötetét, akik édes izga lommal lesik, mi történik szívükbe zárt hőssel kalan jai során, akik értő, okos ic jel fogadják magukba a vil földrajzi, technikai, törtér mi eseményeit, érdekesség: Átgondoltság, következe! ség éppúgy szükségeltetik hát a kiadó munkájához, rr — szeretet. És hit a külde értelmében. Olyan hit, me! nem illan el a mellőzöttség, " lebecsülés, a hallgatás közepette sem. Mert legtöbbsz — no, nem az olvasók rész. ről — ez kíséri munkájuka Hiba! JO ALKALOM a húsz esz tendeje tartó, s ezer dologban teljesített küldetés arra, hogy az_ ünnepi méltatás szálakat szőjön a hétköznapokhoz. Azokhoz a hétköznapokhoz, amelyekben felnőtté érett az ifjúsági könyvkiadás, illő hát, hogy — az irodalom minden rangú munkása — felnőttként bánjon vele. Nem is a kiadó, a szerzők, hanem: az olvasók, ma ifjú, holnap felnőtt olvasók, tehát végsőt soron az irodalom érdekében. ♦ SOMOGYI NÉPLAP tortok, 1070. november 12.
