Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
Az a hír járta, hogy •zren voltán, két-háromezren Is talán. Pontosan nem tudták. Én tudom, hogy ezer- nyolcszáznyolcvanöten voltak. 1918. december 17. — Az ezred az Uraiban áll, Kuz- nyecovszkoje falu mellett. Éjszaka szibériai fehérek jöttek a matrózok ellen. A távlrász kopogtatja: »Az ellenség hatezer szuronnyal támadást kezdett a kronstadtiak szakaszán ...« — Ej, Marfusa, készítsd a szamovárt, vendégek jönnek! — Szibériai kutyák, aludni sem hagyják az embert... — Levágjuk őket! — Az orrukra kopplntunk! Ott a rajvonal a hóban... Jön az utasítás: — Állandó céh Parancs nélkül nem tüzelni... Ügy. Tehát egészen közel kell engedni őket. Holdas az éj, alkalmas erre. A havon minden látszik. Jönnek a szibériaiak. A tengerészek néznek. — Sietnek a mennybe... — Szépen jönnek, istenúgy- se! A géppuskások sebtében elszívják a cigarettát, később majd nem érnek rá. Harc következik, el is eshetnek, A komisszár bátorítja az embereket: — Vessétek meg a lábatokat jól, testvérek! Eresszetek gyökeret a földbe, akár a fa! Jönnek a szibériaiak. — No, megtréfáljuk őket? — Állj! Nem szabad elsietni, Még lefeküsznek... A Szibériáik rajvonala gyorsan közeliedik. A vonalban három lépésnyire állnak egymástól. Hallatszik, hogyan ropog a hó. A tengerészparancsnokok — öreg, tapasztalt emberek — látják, érzik, hogy meg kell előzni a szibériaiakat, oda kell pörkölni nekik, amíg a hurrázást el nem kezdik. Ott hevernek a katonák, bal könyökük gödröt váj a földbe. Az ezred kutyája, amelyet maguklcal hoztak a cirkálóról, szűkölni kezdett Csettintettek neki, elhallgatott A géppuskásoknak forró teáskannákat hoznak a hátsó vonalból: fel kell melegíteni a géppuskák burkolatát Aztán a szárnyról elhangzik: ........... — Az ellenségre! Állandó cél; század, tüzelj........... H ej, hogy hullottak, hogy csapdostak a lövések! Porzott a hó a fenyőkről. A géppuskátok még várnak. Takargatják fehér- homlokú -Makszimjaikat-. Gyere csak közelebb, Kol- csak! Felbődültek a szibériaiak. ~Hurrá-á-á!« Elég gyéren... — Tűz! A matrózok végipásztázzák a környéket A szibériaiak körülvették az ezredet, két nap, két éjjel szorongatták. Az ezred megmozdult, gyűrű alakú állásba rendeződött... A második ftap végén, december 19-ón, a tizedik rohamra készülődtek a szibériaiak. Srapnelözönt zúdítottak a matrózokra. A hatodik században hét tölténye van egy-egy embernek. Bizony kevés ez, mikor gyűrűbe vannak szorítva. — Ki jön töltényért? — ha nézik fel hirtelen. Felkauiák a fejüket... Ki kiál tot' ’ Vaszka szói: — Akad itt töltény. No, ki jön velem? Összeszedjük az elesettektől. A fehérekre mutat. Sokan hevernek vagy pár száz lépésnyire, csak győzze összeszedni tőlük az ember. Vaszja már ott kúszik a hóban. Eléri a célt. Szakállas katona hever hasmánt a földön, a karja szétvetve. Ragyog rajta az alumlniumgyű- rű. Feje félrecsuklott. Arcán megfagyott könnyek. Vaszja beszélgetést folytat vele: — Nem... Jobbára románcokat meg táncnótákat tudok ... A »-Dombokon«-^ a »Krakovjak«-ot, a "-Fűtő dalát«.,. — Valami idevalóbbat! — Az ám, a »Varjag«-ot. Aztán minek kéne? — Játszani fogsz a vonalban. —• Örömest! így tán még a segítség is megjön ... V. VISNYEVSZKIJ: A kronstadti ezred — Ó, te ostoba! Benőtt már a fejed lágya, aztán mégis idejössz! Leveszi róla a töltényeket, s egyre beszél: — Kolcsak valahol hátul iszik, te meg itt dideregsz a hidegben, holtan. — Megszámolja a töltényeket. — Egy. kettő, három... tíz és még kenyér is van... Mozgolódnak a szi. bériaiak, megszólalnak a géppuskák. A második század sebesültjei egy gödörben ülnek. — Megint kezdik.., — Tán kapunk segítséget. — Csak víz volna. Forró lázukban havat esznek. — Elvtársak, vizet... Csak egy kortyocskát... Ö, óh... nyögnek a legények, belemarnak a kezükbe. Egyikük odamászott, ahol havat olvasztanak a géppuskák számára. — Hadd kortyintsak egyet! — Nesze, de ne sokat. Kialszik a tűz, lehűlnek a gépfegyverek. Megint havat esznek a sebesültek. Halkan nyögdécsel- nek. Mellettük fekszik a komisszár. Megsérült az oldalán, folyik belőle a vér, biztatja a harcosokat: — Tűrjünk, barátaim, tűrjünk! Vérébe fulladt a komiszszár. A matrózok utolsó töltényeikkel visszaverték a rohamot. .. Éjfél már elmúlt Az ötödik századnál cigarettáznak az emberek, halkan beszélgetnek: — Kikaptunk, mi? — Olyanformán. — Jön a segítség. Egész dandár! — Csak jár a szád. A parancsnok és a sejt két életben maradt kommunistája azt mondja: — Ezred voltunk, és úgy kell helyt állnunk, ahogyan ezredhez ülik. — Csapjunk rájuk! Hátha kitörünk. — Nem sikerülhet. Alig húsz ember maradt a századokban. — Akkor hát mitévők legyünk? , Elváltak. Vaszja próbálgatta a harmonikáját. — AJ, oj-ahu-aha-ha... A vonalban bámulnak: . — Ez aztán jó ötlet. Rajta Vaszja! — Mindjárt... Előkészített három gránátot, kényelmes gödröt ásott magának a hóban. Aztán hozzáfogott. — Század, figyelem ... Kezdődik az előadás. Fellép a közönség kedvence, a »-Rosszi- ja« cirkáló matróza, a kronstadti hölgyek lovagja, Va- szecska Gyemin. A tengerészek elmosolyodnak. No, lám! Odahallatszott a fehérek kiáltása: — Támadás-á-ás! És jöttek megint a szibériaiak. Két géppuska kelepéit, aztán elfogyott a matrózok tölténye. Csak a harmonika játszott A parancsnok odakiált a legényeknek: —* Tartsatok ki, emberek, jön a segítség! Bizony, nem jön az, elvtársak. Csak azért beszélnek róla, hogy bátorítsák magukat. Tudják ezt a fiúk. A szibériaiak újból megindultak. A matrózok nyúltak a gránátokért ... — Elvtársak.- tömörüljetek össze, tatot ne mutassatok! Vaszecska pedig megint rákezdi: — Első szám a »• Varjag« című népszerű tengerészdal... Három, négy! »Föl, elvtársak, a kürt szól, hajónk harcra kész, Vtolsó, nagy díszszemle vár ma, Kegyelmet nem kér az orosz tengerész, Föl, elvtárs, a végső csatárai« A parancsnok felkiált: — Elő a gránátokat! Az egyik katona — a sejthez tartozó — elfutott a gödör felé, ahol a sebesültek feküdtek. Egy ... kettő ... három ... Egy, két, három gránátot ha-' jított el. Rr-aah... A mieinkre, a sebesültekre! De hát mit tegyünk? Hagyjuk Itt őket Kolcsak embereinek, hogy késsel kiontsák a belüket? Félre a szánalommal! Az elvtárs visszatért a vonalba. Ott már valameny- nyien állnak, felemelt kezükben gránát. Vaszecska Játsz- sza a "-Varjag«-ot... A fehérek kiáltoznak: — Adjátok meg magatokat! Az ezred válaszol: elröpültek a gránátok. Szikrák hullanak, ég a -citromgránátokból« kicsapó foszfor. A szibériaiak meghőköltek; ki élőre futott, ki hátra. Nem tetszett nekik ez a dolog. Holtan fekszik az I. kronstadti ezred. Ott fekszik Kuznyecovszko- je falunál. Csak két embert ismerek, aki kitört, és életben maradt: Jemeljanovot és Sztyepanovot.. A keleti frontról megérkezett a hír Kronstadtba, hogy az I. kronstadti tengerészezredet törölni kell a jegyzékből. A kronstadti kikötőben gyász b.orult a hajókra. Félárbócra ereszkedtek a lobogók. Vlgyázzban álltak a matrózok a hajók fedélzetén. Csendesen hullott a hó. Gyász volt így álltak egy percet. És elindult Krcmstadtból a második ezred. Vigyázz, Kol- csakl Ne lássuk többé a tengert, ha össze nem zúzunk téged... Az I. kronstadti ezred pedig fekszik, holtan fekszik Kuznyecovszkoje falu mellett. Fordította: Leszev Irén 25s. Perahim illusztrációja John Reed -Tíz nap, amely . megrengette a világot« című könyvéhez. ASZÚ ÉS PALETTA Várad! Sándor: Könyöklők. A művészet melegágya az atmoszféra. A múlt való, igaz: híre van. Elég utalni a nagyhírű, nagy nevű, közismert mesterekre: Barcsayra, Czóbelre, és Kondorra. Iskolát teremtettek, a nagybányai, a vásárhelyi és más iskolák mellett, s egy minden mástól különbözőt. Piktúrájukban — ha nem is teljesen egygon- dolikodású, közös szemléletű mesterekről van szó — egy valami elvitathatatlanul közös: a Duna-kanyari lhletett- ség, az ősi barokk város motívumainak felbukkanása. Aki itt alkot, még a szokásos műfajokban, a tájképekben, portrékban is különös hatást kelt. Az alakok, házak meszesen lágyak maradnak, s ugyanakkor áttetsző köny- nyedséggel jelennek meg a képek. feliUetéb. Régi büszkeség »''áZobor'-- kert is. Az ország legszebb szobrainak eredeti gipszvázai láthatóak itt. A művészek a repedezett, pusztuló müvé- ket újraalkotják, időtáUóvá teszik, a festők mozaikkal, kerámiával színesítik a kertet. A fiatal művészek elhatározták, galériát nyitnak, ahol két-három hétig kiállítják alkotásaikat. Az üzemekből, termelőszövetkezetekből csoportosan érkeznek a látogatók, s az örök mecénástól, a néptől pénzmag is hullik a -tálakba«. A művészek szerződést kötöttek a helyi vállalatokkal, tsz-ekkel, a beton- elemgyárból pédául anyagot kapnak a szobrászok; cserébe képet, szobrot adnak. A művészet inspirálója: az atmoszféra. Ez pedig a festők városában kitűnő, azzal a kis mélabúéal kevert; ami minden -aszúsodás« sajátja. A művészek nem külső, hanem belső békére vágynak, de a harmónia óhajtása nem feledteti a tényeket, hogy különböző., irányzatok csapnák Itt -óSsíe. - Am' az -alkotás feszítő ereje éppen a harc ... a szép környezet gyanútlan szemlélése már a múlté... A szenvedésre és az örömre egyforma lehetőség nyílik. Ténagy Sándor: NYOLCSOROS Marad végső kapaszkodóként csak a föld, a víz, a vas, a kő — Íme, a boldog bizonyosság: megfogható és szerethető. íme, arcom, kezem, életem minden vonása rajta van — Szól a föld, a víz, a vas, a kő, hogy lássam s ismerjem meg magam — Fogjuk a gránátokat, aztán neki! Valaki foglalkozzék a sebesültekkel! Készülődnek a századok. -Citromgránátot« használnak ilyen távolságra. Jobb kézbe fogták a gránátot, a ballal letépték a gyújtófej szalagját Vaszkát a századparancsnokhoz hívták, a sejtbe. — Hol a harmonikád? — Itt hever. Miért? — Ismered a -Fel. fel, ti rab'ai a földnek« kezdetű dalt? Őszi könyvhetek OKTOBER 15-től november 30-ig tartanak az immár hagyományos őszi magyar könyvhetek. Az Olvasó népért mozgalom keretében országszerte író-olvasó találkozókat, Iskolai könyvvásárokat, -házról házra« könyvárusításokat szerveztek. Emellett új eladási formákkal: pályázatokkal, kedvezményes akciókkal, -Ki mit ^«-versenyekkel akarják a könyvterjesztés hivatásos szakemberei — 155 szövetkezeti könyvesbolt hozzáértő gárdája és -amatőr« segítőtársaik, sok ezer bizományos — minél több emberhez eljuttatni a kedvére való irodalmi, ismeretterjesztő, Ifjúsági és szakkönyveket. Az őszi megyei könyvhetek — a kulturális és társadalmi eseményen túl — a szövetkezeti kereskedelem próbatétele is. Ez alkalomból a falusi könyvterjesztés helyzetéről a Szövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat igazgatója a következőket mondotta: — A szövetkezeti könyvterjesztés két évtizedes Magyar- országon. A fejlődés mutató- számai: 1957-ben az évi összforgalom 28 millió forint volt, 1969-ben viszont már ennek hatszorosa: 180 millió forint. E számok azonban, sajnos, csalókák. Az 50-es években ugyanis 30—40 százalékos volt a fejlődés évenként, ez a 60-as esztendőkben 10—12 százalékra csökkent. Az 1969- ben kezdődött megtorpanás, majd lassú visszaesés máig tart. Sokatmondó a falusi olvasók írói népszerűsítési listája. Műfajok szerint legkelendőbbként a bizományosok 78,2 százaléka az ifjúsági könyvet említette. Ezután útleírások, mai magyar írók könyvei, a klasszikus magyar, illetve külföldi alkotások, s végül a mai külföldi írók következnek. A verseket minden ötödik bizományos minősítette keresettnek, hasonlóan a műszaki és egyéb szakkönyvekhez. A . természettudományos ismeretterjesztő munkákat minden kilencedik, a társadalomtudományi ismeretterjesztő könyveket minden huszadik bizományostól vásárolják szívesen. A szakkönyveket, jobban keresik, mint az általános ismeretterjesztő összeállításokat. Vagyis: minél több konkrét, gyakorlatban hasznosítható tudnivalókat tartalmazó könyvet kérnek. Gazdaságirányítási rendszerünkben állami támogatást kap a falusi könyvterjesztés. A hat százalékos dotáció azonban — mint az első év összesítései után kiderült — kevés. A könyvárusítás csak. a legalább évi egymilliót forgalmazó boltokban kifizetődő. A szövetkezeti könyvboltok háromnegyede pedig nem éri el, sőt messze van a milliótól. A könyvvásárlás országos ranglistáién az első helyeken Csongrád. Békés. Szolnok és Bács megyék osztoznak. Az utolsók pedig Hajdú, Szabolcs és Zala megye. — A falusi könyvterjesztés napjainkban sokkalta több figyelmet érdemelne — mondotta Varga Sándor. — A szövetkezeti kereskedelemnek a gazdasági ténykedésen túlmenően kultúrpolitikai feladatot is vállalnia kell. Erre jó alkalom a most kezdődő őszi megyei könyvhetek esemény- sorozata. Szeretnénk, ha a könyv terjesztése társadalmi ügy is lenne. A könyvhetek sikeréhez várjuk, kérjük, igényeljük a Kommun;sta Ifjúsági Szövetség, az Űttörőszö- vetség, a TIT, s a népfrontbizottságok falusi vezetőinek segítségét: ne hagyják magukra a szövetkezeti könyvboltokat! A KÖNYVET azokhoz az ezrekhez is el kell juttatni, akik eddig nem vettek kedvükre való olvasmányt, szakmunkát. Háztól házig kell iámi, kopogtatni, tanácsolni, vitázni és agitálni. Megtartani ismét az egykoron jól bevált könywasámapokat mindenütt. de a hétköznapokon is a jelenleginél többet keil tenni azért, hogy népünk olvasó nép legyen. L. M.