Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

Demény Ottó:

Munka voltál

(Leninről)

Az erő nem egy fölemelt kéz nemcsak eszmék nem is a jelszavak s nem a szakállad volt a lényeged

megfontoltság

taktika

indulat

és lehetetlen nogy ne értsék munka voltál tevékenység iram

a forradalom nem egy pillanat de te tudtad a?t a pillanatot melyben a tettnek döntő súlya van

és lehetetlen hogy ne tudnák mi állt mi bukott emberségeden

lövetni s reménykedve tudni hogy a kínból a jövő materem

Aki leadta a lövést az Auróra cirkálóról

VLAGYIMIR IUICSRŐL

Jelenő Sztaszova emlékezéseiből

Az Auróra legendás tüzérirányzójáról mesélek ma nektek, Jevdukom Ognyevről, aki a ti földitek, gyerekek! — mondta a tanító megremegő hangon.

Felmorajlik a kis csapat, kérdések záporoznak a tanítóra. S ő nyugodt hangon válaszol:

— Sajnos, földink további sorsáról semmit sem tudunk. De tudjátok-e, rr» volt a jelszavuk azoknak, akik utat törtek az ismeretlenbe, az Északi-sarkra meg a sivatagokba, a hegyekbe? »-Keressünk és találjunk, harcoljunk és ne csüggedjünk!« Jó jelszó. Igaz, gyerekek? Van valami javaslatotok?

— Keressünk és találjunk,

harcoljunk és ne csüggedjünk! *

Azon az esős napon a Rósz- tov megyei próletarszki járás egyik falusi iskolájának tanterméből elindult a vörös nyomolvasók nemes mozgalma. - -•

A gyerekek levelet írtak le- ningrádi barátaiknak. Hisz ez a város a forradalom bölcsője. Az ott élő úttörők és komszomolisták gyorsan válaszoltak, megírtak mindent, amit tudtak. Elküldték a fényképet is a legendás irányzó mellszobráról, amely a múzeummá átalakított cirkáló egyik kabinjában. áll. S még azt is írták: »1917 decemberében az Auróra matrózai kérést iptéztek Leninhez: »Mi, az Auróra cirkáló bolsevik matrózai, kérjük, küldjenek ki minket szülőfalunkba, hadd teremtsük meg ott is a Szovjethatalmat.«

S az Auróra matrózai szétOgnyev vöröspartizan- . osztaga egyesült B úgy ormi j' I lovasságával, Vorosilov hadseregével. A fehérkozákok bekerítették az osztagot,- de sikerült kitörnie, és folytatta útját Ám nyilván parancsot kaptak, hogy tartóztassák fel az ellenséget, mert hirtelen visszafordultak. A parancsot • teljesítették. Az irányzó derekasan forgatta a kardot. A ló úgy száguldott vele, akár a villám. Ki is vitte volna a harcmezőröl az irányzótisztest, ha egy alattomos golyó el nem találja. Valahol a Ma- nics partján temették el az Auróra hősét...

A proletárszki nyomolvasók szép vállalkozásába bekapcsolódtak más falvak — Veszelovszk, Kazacsij Hamu- tyec — úttörői és komszomo- listái is. Tamara Sramko, a jveszelovszki iskola úttörővezetője elkísérte a nyomolva- sokat a falu öregeihez, akik még emlékeztek az 1913 áprilisában ott fellángoló harcra.

De nem sokra mentek volna, ha az öregek nem említik meg Kiricskovot: »Egyedül ő maradt meg Ognyev osztagából...«

Pjort Kiricskov kiment velük a Manics partjára, megkeresett egy alig észrevehető kis halmot, letérdelt előtte, és halkan mondotta:

— Itt nyugszik Jevdókim Oanvev, a küldöncével, egy kisfiúval egvütt... A Manics- ban találták meg őket akkor. Ogrivevet a viharkabátiában és Auróra feliratú kedven»

mat.rőzsankáiában temették

el. Ott esett el a domb alián...

P. Ivanov

V

lagyimir Iljics rendkívül fegyelmezett volt 1918-ban, hamarosan azután, hogy Pétervárról Moszkvába telepedett át családjával együtt heköltözött a Kremlbe. A Kreml parancsnoka — Malkov elvtárs — a Vlagyimir Iljics lakásába vezető folyosóra állandó őrt állított az össz-oroszországi Központi Végrehajtó Bizottság Iskolájának növendékeiből. Sok fiatalember volt közöttük, akik nem ismerték Lenint személyesen.

Egyszer Lenin, hazafelé tartva, már az őrhöz ért, amikor észrevette, hogy nincs nála az igazolványa. így szólt: — Ez az én lakásom ajtaja. — Azt én nem tudhatom — felelte a növendék. — Parancsot kaptam, hogy igazolvány nélkül senkit se engedjek be.

Vlagyimir Iljics elment a parancsnokhoz, egyszeri belépési engedélyt kért, és így tért haza.

Amikor az ügyeletes jelentette parancsnokának, hogy valaki igazolvány nélkül akart bemenni, az megkérdezte:

— Tudod, kit nem engedtél be?

— Nem tudhatom!

— A Népbiztosok Tanácsának elnökét, Vlagyimir Iljics Lenint

A fiatalember megijedt, és szaladt Vlagyimir Iljicshez bocsánatot kérni. O ezt felelte:

— Nincs miért bdfcsánatot kérnie. A parancsnok rendeleté a Kreml területén törvény. Hogyan sérthettem volna meg azt akkor én,(a Népbiztosok Tanácsának elnöke? Én hibáztam, önnek igaza volt.

E

szembe jutnak még ilyen esetek. 1917—-20 között (a Központi Bizottság titkára voltam akkor) Nagyezsda Konsztantyinovna és Marija Iljicsna személyesen és telefonon is közölték velem:

— Hozni kell valami intézkedést. Vlagyimir Iljics an.v- nyira agyondolgozta magái, hogy már aludni sem tud, és amikor azt mondjuk neki, hogy pihennie kell, csak legyint és így felel: »Nincs

időm rá.«'

Telefonáltam a Központi Bizottság tagjainak, hogy hozzanak határozatot Lenin szabadságolásáról.

— Vlagyimir Iljics — közöltem vele —, van a Központi Bizottságnak egy határozata, amely ennyi meg eny- nyi nap szabadságot ír elő önnek.

Nagyon dühös hangon válaszolt:

— Mikorra parancsolja,

hogy kivegyem a szabadságomat?

Nem vitatkozott, mivel már megvolt a Központi Bizottság határozata, de haragudott, mivel a Szervezeti Szabályzat szerint a határozathozatalnál jelen kell lennie annak az elvtársnak is, akire vonatkozik, mi pedig a távollétében — és akarata ellenére — döntöttünk így. De amikor kivette a szabadságát, nem foglalkozott hivatalos ügyekkel: vadászni járt, gombát szedett, horgászott, szigorúan betartotta a határozatot.

Jellemző, hogyan gondoskodott ő maga is az elvtársakról, amikor azoknak pihenésre volt szükségük.

Egyszer közölték velem: Feliksz Dzerzsinszkij már annyira túlzásba viszi a munkát, hogy vért köp, s amikpr azt mondják neki, pihennie kell, csak legyint, és tovább dolgozik. Meg kellett ezt mondanom Vlagyimir Iljics- nek Fél óra múlva telefonált nekem:

— Kérem, írjon egy határozatot: »F. E. Dzerzsinszkij köteles kivenni két hét szabadságot. és azt Narot'o- minszkban eltölteni.«

De miért éppen Narofo- minszkban? Akkoriban ott működött a legjobb szovhoz, tehát a beteg Dzerzsinszkij mindent megkaphatott, hogy megerősödjék.

Pedig Vlagyimir Iljics másképpen is intézkedhetett volna: engedélyezi Dzerzsinszkij- nek a szabadságot, és utasítja Sztaszovát, hogy keressen megfelelő helyet. De nem, ő maga gondolt át minden részletkérdést ...

Vlagyimir Iljics rendkívül

szerény volt.

Az egyik kérdőíven abba a rovatba: »Milyen nyelven beszél?«, ezt írta: »Francia, angol és német- nyelven rosszul, olaszul egészen gyengén.« '

Személyes tapasztalatomból két esetet mondhatok él ezzel kapcsolatban.

1920-ban. pártunk IX. koóg-. resszusa előtt, Moszkvába érkezett a Francia Szocialista Párt küldöttsége, hogy az orosz elvtársakkal • tárgyaljon egy sor kérdésről. Tanácskozás közben — amely a dolgozószobájában folyt — Lenin magához hívott, és így szólt:

— Kérem, üljön mellem, és segítsen ki, ha- egy-egy szónál megakadok, de ne halkan mondja, mert a suttogás megzavarja a gondolatmene temet. Inkább hangosan szóljon: nem baj, ha elfelejtek egykét szót.

A másfél órás beszélgetés során mindössze egyszer-kétlete)

szer kellett kisegítenem, olyan ragyogóan beszélte a francia nyelvet

A Komintern II. kongresz- szusán 1920-ban Vlagyimir Iljics bírálta a Német Kommunista Párt tevékenységét, és aa olasz Giacinto Menotti Ser- rati vonalát. Amíg a Német Kommunista Pártról volt szó, németül beszélt, amikor áttért a Serratit érintő kérdésre, franciául folytatta. A Kreml palota Andrej-terme tele volt külföldiekkel, és emlékszem, milyen elismerő zúgás futott végig a sorokon.

Szeretnék még valamit elmondani arról a periódusról, amikor együtt dolgoztam vele 1919—20-ban.

H

ogyan folytak á KB ülései? Ha az értekezletet tíz órára tűzték ki, akkor Vlagyimir Iljics negyed tizenegykor feltétlenül megnyitotta az ülést.‘Tizenöt percet adott »fegyelemből« a pontatlanoknak. Az ülésen órával a kezéből figyelte a felszólalásokat: mindössze, két percnyi időt engedélyezett Gyakran mondotta:

— Elvtars, ideje befejezni, már így is fél perccel többet kapott.

A jelenlétebfen nem lehetett dohányozni. Kezdetben a dolgozószobájában volt egy tábla: »Dohányozni tilos!« De a látogatók nem mindig tartották be a szabályt. Gorkij például nagyon sokat dohányzott. Távozása után Vlagyimir Iljics nyomban kinyitotta az ablakot. Egyszer behívatta a gondnokot, és így szólt hozzá:

— Le kell venni ezt a feliratot. Felesleges kirakni olyan felszólításokat, amelyeket nem tudunk betartani. Ez csak a fegyelem megszegésére szoktatja az embereket.

Vlagyimir Iljics nagyon becsülte a saját és mások idejét. Ha valakinek megígérte, hogy fogadja, és az adott időpontban mégsem kerülhetett erre sor, akkor személyesen beszélt az illetővel telefonon — nem a titkárjával üzent —, és úgy állapodott meg vele más időpontban.

El kell mondanom, hogy nágoyn vidám, közvetlen ember volt. A Központi Bizottság ülésein gyakran előfordul! hogy nevetésben tört ki, és vele kacagtak persze a töb- Ibiek is.

Egyszer megbetegedett. Egy ideig nem láttam, és amikor újra találkoztunk, megkérdeztem:

— Hogy van, Vlagyimir H- .jics? Úgy látom,. kérdezni sem kell: bizonyára jól, mert hamiskás a tekintete.

Nagyon tetszett neki, amit mondtam, és így válaszolt:

— Figyeljenék csak ide, mit mond Sztaszova! Azt állítja, hogy hamiskás a tekintetem..

Iljics jól tudta, hogy valóban ilyen a tekintete, de tetszett neki, hogy én kimond- tam.

széledtek az ország minden ‘részébe, zsebükben »A Szovjethatalom meghatalmazottja« igazolvánnyal.

Ognyev irányzótisztes útja a Szalszki sztyeppébe vezetett, az egykori Velikoknya- zseszk faluba, amelynek ma Proletarszk a neve

A kör tagjai hamarosan kiderítették, hogy a forradalom előtt a Piac utcában (ma Úttörő utca a neve) csakugyan lakott egy Ognyev család, de senki sem tudia. hová költözött el. A diákok csamtai sorra járták a környező tanyákat. falvakat, de semmit sem találtak.

Aztán mégis nyomra akadtak.

A iárási lapból megtudták, hogy Proletarszkban lakik Ilja Zaszorin, a falusi tanács első elnöke.

— Igen — mondta Zaszorin —, harcolt a mi vidékünkön Jevdokirri Ognyev, az Auróra irányzótisztese, hősi halált halt, de hogy hol és hogyan, nem tudom.

A fáradhatatlan nvomolva- sók felkutatták Jevdókim Ogrvev két földi tét. az ugyan- csa1' -aurórá s- Tvan Pooovnt. és Vlagyimir S"s°rbakovot. Töltik —««tndták, hogy . Og- nvev a»ítn+ta fel a forradalom lánvját TJrnIotarszkHan. .S llív- ta har»ha a szegénveket a gazdagok ellen.

Iszaz Babel:

A

Bugyormij ezüstsávos, vörös nadrágban állt a fánál. A 2. dandár parancsnoka az imént esett el. A hadseregparancsnok Kolesznyikovöt nevezte ki helyébe.

Egy órával ezelőtt Kólesz- nyikov ezredparancsnok volt.

Az újdonsült dandárparancsnokot most odarendelték Bugyonnijhoz. A hadseregparancsnok állva várta a fa mellett. Kolesznyikov Al- mazowal, a politikai biztosával érkezett.

— Szorongat bennünket a nyomorult — mondta a hadseregparancsnok vakító mosolyává! — Vagy győzünk, vágy megdöglünk. Másképpen nem lehet. Megértetted?

v- Megértettem — válaszolt Kolesznyikov és szeme kidülledt

— Ha pedig megfutamodsz, golyót kapsz szólt a hadseregparancsnok, és mosolyogva fordította tekintetét a különleges osztály parancsnoka felé.

— Igenis — szólalt meg a különleges osztály parancsnoka.

— Gördülj, Kerék (Kolesznyikov — kerekes)! — kiáltott felénkén az egyik kozák a sorboL Bugyonnij gyorsan megper- cjuk a sarkán, és tisztelgett az új dandárparancsnoknak. Az pedig sisakellenzójéhez emelte ifjasan rózsaszín öt szétterpesztett ujját, s verejtékezve megindult a felszántott mezsgyén. A lovak ott vártak rá, alig száz ölriyire.

Lehorgasztott fővel haladt kínos lassúsággal emelgette hosszú, gacsos lábát. A bíborvörös, természetfeletti esthaj- nalpir végigömlött alakién.

S a szétterülő-földön; a pucéron sárgálló feltúrt mezőkön hirtelen nem láttunk egyebet mint Kolesznyikov keskeny hátát himbálódzó karját és szurkesisakop, lehor- gasztott fejét

A küldönc elővezette a lovát. '

srapnel pukkadt szét az erdő felett S meghallottuk a néma, nagy kaszabolást — Leűkemre való legény —« szólalt meg a hadseregparancsnak, és felállt. — Keresi a dicsőséget. Feltehető — •kiránt bennünket

Bugyonnij kérte a lovat, és megindult az ütközet színihe- lyéra A törzs a nyomába eredt.

Kolesznyikovot még aznap este sjkérült meglátnom, egy