Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-05 / 260. szám

Tárgyilagos légkörben Tanácskozás Nyugat- Berlinről Három óra hosszat tartott Franciaország, Nagy-Britan- nia, a Szovjetunió és az Egye­sült Államok nagyköveteinek tegnapi, kilencedik nyugat- berlini tanácskozása. A leg­közelebbi találkozóra novem­ber 16-án kerül sor. A kiadott közlemény szerint a tárgyilagos légkörben lefoly­tatott találkozón haladást ér­tek el olyan kérdésekben, ame­lyek lényegesek a négy hata­lom által kívánt megállapodás tekintetében. Bár a megbeszélések a leg­nagyobb titoktartás mellett folynak, politikai megfigyelők szerint a szerdai megbeszélés­ről kiadott közlemény alátá­masztotta a szovjet álláspon­tot, amely szerint lehetőség van megállapodásra a nyugat- berlini megbeszéléseken. Azt a körülményt, hogy hosszú idő után első alkalom­mal adtak ki közleményt a megbeszélésekről, politikai kö­rökben jelentős pozitívumként értékelik. Természetesen a bo­nyolult problémákra való te­kintettel korai volna most már gyors haladásra számítani a nyugat-berlini tárgyaláso­kon. A már említett előrehala­dásról szóló tájékoztatás és a következő találkozó viszonylag közeli időpontja okot adhat bizonyos derűlátásra. (MTI) Folytatódtak Varsóban a lengyel nyugatnémet tárgyalások Változatlan erőviszonyok Varsóban tegnap délelőtt, a külügyminisztérium Folcsal ut­cai palotájában folytatódtak a lengyel—nyugatnémet politi­kai kapcsolatok rendezésére vonatkozó tárgyalások. A len­gyel küldöttséget Stefan Jed- rychowski, a nyugatnémetet Walter Scheel külügyminisz­ter vezette. A délelőtt folya­mán került sor a két külügy­miniszter újabb négyszemköz­ti találkozójára is. A tárgyalások, a keddi meg­állapodásnak megfelelően tit­kosak. A lengyel sajtó változatla­nul vezető helyen foglalkozik a tárgyalásokkal. A Zycie Warszawy »A cél: a kapcsolatok rendezési alap­jául szolgáló szerződés megkö­tése-» című, első oldalas je­lentésében a többi között meg­állapítja: — A második világháború befejezése után több mint ne­gyedszázaddal megkezdődtek a lengyel—nyugatnémet kül­ügyminiszteri tárgyalások, amelyeknek el kell vezetniük a két állam kapcsolatainak rendezéséhez. Tudjuk, hogy a nyugatnémetek többsége — a közvéleménykutatások szerint — a lengyel—nyugatnémet kapcsolatok rendezése mellett foglal állást. Azonban a meg­beszélések csak akkor kezdőd­hettek meg, amikor Bonnban a Willy Brandt vezette SPD— FDP koalíciós kormány jutott hatalomra, amely kiinduló­pontként elfogadta az Odera— Neisse határ elismerésének szükségességét. A lengyel köz­vélemény értékeli azt a tényt, hogy a második világháború idején Brandt kancellár a ba­rikád antifasiszta oldalán állt. Az NSZK-ból most a többi Jozef Winiewlcz lengyel kiüli ryminiszter-helyettcs (jobbról) és Scheel nyugatnémet külügyminiszter. , (Telefotó: CAF—MTI—KS) között olyan hangok is hal­hatok, hogy az Odera—Neisse határ nyugatnémet részről történő elismerése nem jelen­tené azt, hogy az NSZK post factum törvényesiti a lengyel- országi németek kitelepítését. Ezzel a megfogalmazással nem érthetünk egyet — állapítja meg cikkében a Zycie War­szawy. DORTMUND Willy Brandt nyugatnémet szövetségi kancellár nyilatko­zatot adott a »Westphalische Rundschau« című dortmundi lapnak. Brandt kijelentette: a Varsóban folyó nyugatnémet- lengyel tárgyalásokon nem sürget különösebben az idő, de a feleknek érdekük, hogy Különbizottság alakult a karachi tragikus események kivizsgálására Sajtó jelentések szerint Jahja Khan pakisztáni elnök külön­bizottságot létesített a karachi repülőtéren vasárnap lejátszó­dott tragikus baleset körül­ményeinek kivizsgálására. A tragikus baleset következtében Zygfryd Wolniak lengyel kül­ügyminiszter-helyettes és há­rom pakisztáni állampolgár életét vesztette. A rendőrség megállapította, hogy a balesetet Mohamed Fe- roz Abdullah 32 éves gépko­csivezető okozta. Feroz jelen- ’ :% rendőri őrizetben van. A karachi rendőrség két magas beosztású tisztviselőjét az ügy 1' apósán felfüggesztették állá­sából. Több személyt letartóz­tattak és kihallgatnak. A szerdai Trybuna Ludu A pakisztáni látogatás című kom­mentáriában a többi között ki­emeli, hogy -a Spychalski ál­lamelnök látogatásakor legma­gasabb állami szinten folyta­tott lengyel—pakisztáni tár­gyalások mind a kétoldalú együttműködést illetően, mind BURM* Titkos dokumentumok A burmai hadügyminiszté­rium szerdán közölte, hogy a fegyveres erők »titkos doku­mentumot« foglaltak le. Ebből állítólag kiderül, hogy V Nu, a thaiföldi száműzetésben élő volt miniszterelnök szövetke­zett az ország északi részén tevékenykedő lázadókkal, és Ne Win tábornok rendszeré­nek megbuktatását tervezte. Az U Nu-féle dokumentum­ból egyébként — a hadügymi­nisztérium szerint — az is ki­tűnik, hogy az észak-burmai felke’ők csalt taktikából akar­tak szövetkezni U Nu-val, és saját emberüket állították volna a miniszterelnöki poszt­ra, ha tervük sikerül. ’ pedig a megvitatott nemzetkö­zi kérdésekben a két ország nézeteinek nagyfokú közelsé­gét mutatták«. A lengyel vendégeket a pa­kisztáni hatóságok és a társa­dalom szívélyesen fogadta. Annál sajnálatosabb a karachi repülőtéren lejátszódott tragi­kus esemény. Reméljük, a pa­kisztáni hatóságok vizsgálata lefolytatásának eredményeként közvéleményünk pontos képet kap arról, hogy mi történt Ka- rachiban — írja végül a Try­buna Ludu. (MTI) Nincs eredmény Quebecben A kanadai rendőrségnek meggyőződése, hogy a Québe­ci Felszabadítás: Front a kö­zeljövőben bombarobbantás­sal, emberrablással, talán po­litikai gyilkossággal 'smét hallat magáról. A rendőrség, amely mind­eddig hiába nyomoz Laporte québeci munkaügyi miniszter gyilkosai és Cross angol dip­lomata elrablói után, úgy tud­ja, hogy a »frontnak« 22 sejt­je van, egyenként 130 taggal. A rendőrség eddig hat sze­mély ellen adott ki körözést a Laporte-ügyben. Cross elrab­lásával kapcsolatban nem ad­tak ki letartóztatási parancsot, mert attól tartanak, hogy ez nehezítené az angol kereske­delmi tanácsos helyzetét. Dél-Vietnam B 52 -es bombázók támadása Khe Sanh támaszpont ellen a szükségesnél ne halogassák tovább a megbeszéléseket. A nyugatnémet kormányfő nem zárta ki varsói látogatá­sának lehetőségét ha — mint közölte — meghívják a nyu­gatnémet—lengyel szerződés aláírására, A Német Demokratikus Köz­társasággal folytatandó véle­ménycseréről Brandt kijelen­tette: szó sincs arról, hogy ezek a megbeszélések válta­nák fel a Nyugat-Berlinröl fo­lyó négyhatalmi tárgyalásokat. Ellenkezőleg, az a helyzet, hogy a német hatóságok köz­vetlenül egymás között' tisz- t'zzanak fontos kérdéseket — a négyhatalmi tárgyalások eredményére támaszkodva. Brandt ésszerűnek nevezte, hogy a németek között tárgya­lások első ízben folynak szak­értői szinten. »Bizonyos azon­ban, hogy megfelelő időben ismét fontolóra vesszük talál­kozómat az NDK miniszterta­nácsának elnökével» — han­goztatta befejezésül a bonni kormányfő. (MTI) Lezajlottak az időközi választások az Egyesült Álla­mokban, s a találgatások jie- lyett biztos választ lehet adni a közvéleményt foglalkoztató kérdésekre: Nixon pártjának, a Republikánus Pártnak nem sikerült megváltoztatnia az erőviszonyokat sem a szenátus­ban, sem a képviselőházban. Ez ideig a demokrata párti ellenzék a száztagú szenátus­ban 57:43 arányú többséggel rendelkezett, s 435 tagú képvi­selőházban pedig 246:189 ará­nyú mandátum fölényt mond­hatott magáénak. Ezek az ará­nyok most némileg módosul­tak, a demokraták előnye csökkent a parlament mind­két házában. Nixon elnök azonban nem érte el végső cél­ját, a szenátus fölötti republi­kánus ellenőrzés megszerzését. Pedig a republikánusok sem a pénzzel, sem az ígéretekkel nem takarékoskodtak a válasz­tásokat megelőző korteshadjá­ratban. Nixon elnök személye­sen állt ki gyűléseken pártjá­nak jelöltjei mellett, Agneuo alelnököt pedig szinte mentesí­tette minden más munka alól a szavazatszerző kampány ide­jére. A republikánus párt a szavazás előestéjén 150 ezer dollárt fizetett három országos tv-hálózatnak azért, hogy ti­zenöt percen át részleteket közvetítsen Nixon elnök egyik választási beszédéből, mely al­kalmasnak látszott arra, hogy a szavazók tömegeit hódítsa el a demokratáktól. Az ellenzék válaszként a republikánusok szólamainak leleplezésére összpontosította erőfeszítéseit. A köztársaság­párti fó jelszó, a »törvényesség és rend» belső tartalmát a de­mokraták úgy határozták meg, hogy azzal a kormány a kongresszusi választásokat »nem létező problémákkal fog­lalkozó népszavazássá» kíván­ja változtatni. A republikánus választási hadjáratot »a meg­félemlítésre és a bajok igazi okainak eiködösítésére» szer­vezett akciónak bélyegezte, s a New York Times továbbá több vezető amerikai lap fel­említette: a vietnami háború — melyről Nixon elnökjelölt korában kijelentette, hogy sa­ját terve van annak beszünte­tésére — az elnök megválasz­tása után 21 hónappal még mindig tart. Emlékeztetett a sajtó a gazdasági nehézségek­re, a közlekedési, az egészség- ügyi tennivalókra, a lakáskér­dés súlyos helyzetére is. A választások során egyéb­ként Edward Kennedy szená­tort Massachusettsben a szava­zatok több mint kétharmadá­val választották újra. s ez ar­ra utalt, hogy népszerűségé­nek nem sokat ártott az a tava­lyi gépkocsiszerencsétlenség, melynek során titkárnője, Mary Jo Koperchne életét vesztette. A ritkán előforduló események közé sorolják, hogy a New York-i kormányzó, Nelson Rockefeller negyedszer is bizalmat kapott választóitól. Igaz, Rockefeller — a jól érte­sültek szerint — 6,5 millió dollárt költött »szavazatgyűj­tésre«, míg demokrata ellenfe­le, Artur Goldberg »mindösz- sze« másfél milliót fordított a kampány költségeire. Üjra kormányzói tisztséget tölt be a hírhedt fajgyűlölő politikus, George Wallace a korábbi kör­zetében, Alabamában, s a sza­vazatok 63 százalékának meg­szerzésével biztosan jutott be a szenátusba az 1972-es de­mokrata elnökjelöltségre leg­esélyesebbnek tartott Edmund S. Muskie szenátor is. A választások tulajdonkép­pen 1972 előjátékát képezték, amikor majd az elnököt vá­lasztják újjá, A demokraták szenátusi és képviselőházi többségének tartósítása, a vá­lasztók nagy tömegeinek az urnáktól való távolmaradása arra utal, hogy Nixonnak és pártjának ez ideig nem sike­rült a maga oldalára állítani az amerikai nép többségét. A „vietnamizálás“ politikája nem azonos a viet­nami háború beszüntetésével, az ígéretek és szólamok han­goztatása nem egyenértékű a szorító társadalmi gondok tényleges megoldásával. Ez le­het Nixon számára a most le­zajlott választások legfőbb ta­nulsága. B. T. B—52-es bombázók három­heti szünet után felújították tevékenységüket Dél-Vietnam területe fölött: a bevetések egyik célpontja az 1968 már­ciusában kiürített Khe Sanh támaszpont volt. A szabadságharcosok szer­dán több tüzérségi támadást intéztek az ellenség állásai ellen — közölte a saigoni amerikai katonai szóvivő. Dél-Vietnam északi part­menti tartományaiban jelenleg áradások pusztítanak. Az ár­víz sújtotta területeken nagy fokú élelmiszerhiány lépett fel, mintegy 100 000 fő kény­szerült elhagyni lakóhelyét, és rögtönzött táborokba köl­tözni. Az Egyesült Államok teg­nap — a vietnamizálási prog­ram keretében — a dél-viet­nami légierőnek adta át a Mekong deltavidékén lévő Soc Trang légitámaszpontot és 31 helikoptert. A Saigontól 153 kilométerre fekvő támasz­pont az első ilyen létesítmény, amely teljes egészében — épü­letekkel és felszerelésekkel együtt — a dél-vietnamiak kezébe került Több mint 100 amerikai tanácsadó és műsza­ki azért továbbra is a támasz­ponton marad. (MTI) „A nép vonult az elnöki palotába“ Tömegfelvonulás köszöntötte Allende elnököt Salvador Allende elnöki be­iktatása után, szerdára virra­dóra, hatalmas tömegek ren­deztek karneváli hangulatú felvonulást Santiagóban. A házfalakat ünnepi feliratok, politikai jelszavak borították. A chilei diákszövetség három- emeletes épületén »Világ né­pei, harcoljatok az imperializ­mus ellen!» felirat díszelgett. Két másik nagy plakát Castrót és Ho Si Minht ábrázolta. Az ünnepség után Allende az elnöki palota erkélyéről az ünneplő tömegnek beszédet mondott. »Személyemben — mondotta — a nép vonult az elnöki palotába.» Megígérte, hogy hatesztendős elnöki cik­lusa békét, haladást ad az or­szágnak. Allende az este folyamán fogadta az ünnepségeken részt vevő külföldi küldöttségeket, ' Befejeződtek Párizsban az olasz-kínai megbeszélések A Reutes iroda római tudó­sítója tájékozott körökre hi­vatkozva arról számol be, hogy a Kínai Népköztársaság és Olaszország megbízottai sikeresen befejeztek Párizsban a diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről folytatott tárgyalá­saikat, és néhány napon belül a megállapodást nyilvánosság­ra hozzák. A tárgyalások több mint másfél éven át folytak a fran­cia fővárosban. A legfőbb probléma — akárcsak a kana­dai-kínai tárgyalásokon, amelyek tudvalevőleg szintén sikerrel befejeződtek — a tajvani rezsim elismerésének kérdése volt. A Reuter úgy értesült, hogy az olasz kor­mány az úgynevezett kanadai formulát választotta: egyedüli törvényes kínai kormánynak ismeri el Pekinget, de a KNK-nak Tajvanra vonatkozó igényét csak tudomásul veszi. Olasz részről azt remélik — írja a Reuter —, hogy az elis­merés bejelentése után a két ország kereskedelmi forgaima megnövekszik. (MTI) Kedden beiktatták Chile elnöki hivatalába az elkövetkező hat esztendős periódusra Salvador AUendét. valamint az új kormányt. A képen: Átadják Allendének a legfőbb hatal­mat jelképező díszes nemzetis zínü szalagot. (Telefotó: AP—MTI—KS) közöttük Kuba 25 főnyi dele­gációját. Charles Meyer, a latin-ame­rikai ügyekben illetékes ame­rikai államtitkár, aki az Egye­sült Államok küldöttségét ve­zette, az AFP hírügynökség tu­dósítójának elmondotta: átad­ta Allende einöknek Nixon jó­kívánságait és üdvözletét. Az­zal kapcsolatban, hogy az ame­rikai elnök a protokolláris sza­bályokat áthágva nem küldött Allendének üdvözlő táviratot, Meyer kijelentette: államtitká­ri funkciója nem teszi lehető­vé, hogy ismerje ennek okatíl 2 SOMOGYI NEPIiAP Csütörtök, 1970. MVOriNT S.

Next

/
Thumbnails
Contents