Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-04 / 259. szám
Nevelésről Apák és szülők N em tévedés, szándékosan Írtam így a címet. Egy pedagógus ismerősöm mesélte néhány nappal ezelőtt a következő kis történetet. Egy első osztályt tanító nevelő szülői értekezletre hívta össze tanítványainak szüleit. Nem akarta a kicsinyek emlékezetére bízni a dolgot, ezét szép, szabályos betűkkel beírta mindegyik tanítványa ellenőrző könyvébe: »Kedves szülő! Pénteken délután öt órakor itt, az iskolában szülői értekezletet tartok. Mindenkit szeretettel várok!« Pénteken este tele volt a terem. A fiatal tanítónő belépett, és meglepődve összevonta a szemöldökét, A padokban kivétel nélkül asszonyok ültek. — Ügy érzem magam — mondta zavartan —, mintha csupa elvált asszony közé kerültem volna. — Még csak az kellene! — válaszolta az egyik szülő. — Éppen elég dolgunk van így is a gyerekkel! — Hát az apukák, hol vannak? — Hja! — jegyezte meg egy tapasztalt falusi asszony kissé oktató hangon. — Ha a tanító néni azt akarja, hogy az apák közül is eljöjjenek, akkor nem azt kell írni, hogy kedves szülő, hanem azt, hogy »Kedves Apuka!-" ' Mostanában, a csípős és ködös októberi estéken szerte a megyében világosak az iskolák ablakai. Mindenfelé szülői értekezletet tartanak. Az utcák homályából egyre több kendő és kabát bontakozik ki, és a szülők belépnek az iskola kissé olaj szagú és krétaooros világába. Megtelik a terem nőkkel. Fiatal asszonyok, idősebb lány test vérek, nagymamák. Csak a férfi kevés köztük. | rek, akkor még csak hagyján, Mintha tényleg arról volna szó az asszony szüli a gyermeket, ő a szülő, mi az apák vagyunk! Hol maradnak az apák? Jó, jó, tudjuk! Nem is önnek szól ez a kérdés, kedves városi apuka, aki gimnazista fiának szülői értekezletére olyan kíváncsian készült s élénken részt vett a vitában. És önnek sem szól, kedves falusi apa. aki már most. októberben, négyszemközt kérdezgeti az osztályfőnököt, hogy milyen pálya illik nyolcadikos fiának, mert mindenképpen ipari tanulónak akarja adni. De a többi, aki' hiányzik, aki helyett az asszony érkezik! Szegény anyák, egyiknek-má- siknak a kezén a sietségtől még rajta van a vacsorapör- költ hagymaszaga! A harmadik ijedten kérdezi, hogy ugye. a törtek szorzását és osztását a Marikának többet kellene gyakorolnia, de náluk a családban ezt kizárólag a férj érti, csakhogy ő esténként a szőlőhegyet járja, mert a Mihály sógornak meg a Ferkó- nak a mustja forr, és abban az apuka nélkülözhetetlen szakértő. D e önnek is szól ez a kérdés, kedves apa, aki a múlt héten szépen kifejtette a tsz irodájában, hogy a biológiát és a történelmi materializmust még mindig jól tudja, elvégre szemináriumra is járt tavaly, csakhogy ön nem ér rá a gyermekkel foglalkozni, mert millió gonddal van tele a feje! Milyen okosan és meggyőzően fejtegette egy üveg óbor mellett, hogy nézete szerint a férfiak jobban értenek a gyermekneveléshez, mint az asz- szonyok. Mert ha alsós a gyeAz müMtöbbet, az iskolákkal kevesebbet törődtek (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács nemrég tárgyalta meg a községi tanácsok művelődésügyi tevékenységét. A beszámoló megállapította, hogy az elmúlt években a községi tanácsok közreműködésével jelentős eredmények születtek a járásban a művelődésügy területén. Lényegesen javultak az oktatás és közművelődés tárgyi felételei. Több helyen — pl. Gyékényesen. Inkán, Lábodon — létesítettek saját erőből óvodát, illetve korszerűsítették a meglévő épületeket. Az általános iskolák felújítására, fejlesztésére nem fordítottak azonban megfelelő gondot a tanácsok. A megnövekedett igényeket már nem lehet csupán állami erőből kielégíteni, szükséges a helyi alapokból történő fejlesztés, hozzájárulás is. A járás területén lévő 45 iskolából 21 körzeti és önálló, 24 pedig tagiskola. A 260 tanulócsoport 201 tanteremben tanul, s így 59 tanulócsoportnak délután kell iskolába járni. A meglévő tantermeknek mintegy egynegyede pedig szükségtanterem. Indokolt tehát az általános iskolai hálózat gyorsabb ütemű fejlesztése. Jelenleg 856 tanuló (az össz- létszámnak 12 százaléka) bejáró. Autóbusszal és vonattal utaznak az iskola székhelyére. A bejárásból adódó többlet- kiadás a családoknak jelent anyagi megterhelést. A tanácsok jelenleg mintegy száz bejárónak adnak ugyan utazási segélyt, de ez a lehetőségekhez és az igényekhez képest kevés. A jövőben indokolt volna a növelése. A pedarváics vállalt jelentős anyagi áldozatot. Új művelődési házat, illetve klubkönyvtárat építettek Segesden, Lábodon, Háromfán, Taranyban, Őrtilosban és Rinyabesenyőn. A tanácsoknak a különböző gazdasági és társadalmi szervek köz- művelődési tevékenységét is Össze kell hangolni, valamint az anyagi erőforrások megteremtésében is a legnagyobb szerepet kell vállalniuk. Sajnos, az intézmények fenntartásához még csak néhány községben járulnak hozzá a különböző szervek, és a tsz-ek (például: Zákányban, Segesden, Háromfán). A tanács meghatározta a legsürgősebb tennivalókat is: általános iskolai tantermek építése, óvodák, napközi otthonok bővítése, új szolgálati lakások építése, megfelelő köz- rríűvelődési in t ézmón y h úlózbt kialakítása szerepel a t'»•vekben. D. S. oda jó az asszony is, de ha már íelsőtagozatus. mikor, mór komoly, tudományos dolgokat tanul, hát akkor ugye... az asszonyok .. . mégsem, ugye ... De a szülői értekezletre csak menjen el az asszony. Aztán, ha valami olyan kerül szóba, amit ott nem ért, mondja el otthon, a családban, a férfi majd megmagyarázza neki. Sajnos, értekezletre nem mehet el, mert neki sok a dolga!. Bizony, önnek is szól ez a kérdés, kedves apa. akinek olyan sok és szerteágazó a dolga! Tudom, ön szereti a komoly és érdekes problémákat. Nemrégen szavahihető munka- szociológusok írták, hogyha korunkban három rétegre osztjuk az emberiséget — nőkre, gyermekekre és férfiakra —. akkor kimutatható, hogy a három, réteg közül az asszonyok és a tanulóifjúság (azaz a gyermekek) dolgoznak a legtöbbet. És csak ezután követzik az a réteg, amelyikhez ön is tartozik. A teremtés koronája! És ebinek Is szól ez a kérdés, kedves apa, aki most az estéli órákban a poharakban villogó vörösbor mellett olyan szakértelemmel rendezgeti kezében a köziismert, harminckét lapos, művészi képsorozat néhány darabját, hogy másik két társával együtt, hármasban, bizonyos szabályok alpján, kellő eréllyel odacsapja az asztalra, ön — saját vallomása szerint — nagyon bonyolult dolgokban is határozottan eligazodik, s megfelelő erélyt tud tanúsítani a családi problémák elintézésében. Csak éppen nincs elég ideje a gyermekekkel való foglalkozásra 1 Pedig éppen az ön erélyére és nevelési szakértelmére lenne szükség abban a dologban is, amelyet egyik szülői értekezleten egv anyuka felvetett. Elmondta, hogy tizenöt éves kislányának iskolaköpenye elég hosszú, majdnem eléri a térdét. Eddig nem is volt vele baj, de most már tűrhetetlen a dolog, mert a leányt állandóan csúfolják osztálytársnői, hogy miért nem varrat föl a köpenyéből. A kislány sír, és nem akarja fölvenni a hosszú iskolaköpenyt, mert ebben is a mini a divat. Kéri szépen a tanár urakat, hogy tiltsák el a rövid köpenyt. A tanárok azt válaszolták, hogy ők egyetértenek a szülővel, mert maguk sem szeretik a miniruhákat, de a lányok öltöztetése elsősorban nem az ő dolguk, hanem a szülőké. N a. látja, kedves apuka, ha a mini képsorozat szabályos rendberakása helyett tizenöt éves lányának miniszoknyája, esetleg tizenhat éves fiának dohányzása vagy tizenhét éves gyermekének iskolakerülése ügyében tanúsítana kellő erélyt, okos ráhatást és pedagógiai tapintatot, akkor nevezhetnénk önt igazán szülőnek! S nemcsak apának! Tari János sAfarancsszínii ing Néhány hete Ausztriában jártam. Személyes ügy. ebben semmi érdekes nincs. Megtettem máskor is. Mindig épségben és szerencsésen vissza is tértem. Ez is valami, hiszen a szomszédék sem lettek szegényebbek, és én sem lettem egy-egy úttól gazdagabb. Élményben igen, de zsebileg nem. Pedig sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen utazáshoz annyi mindent vásárol odakint az ember: ruhát, in- góeusellátottság javítása érdé- 0gt> toronyórát láncostul, hogy kében sokat tehetnek községi ha^„Arve feltétlenül ő lesz a tanácsaink azzal is, hogy több szolgálati lakást utalnak ki. és korszerűsítik a meglévő lakóházakat. A közművelődési feladatok ellátásának is alapvető feltétele. hogy a községnek megfelelő intézményekkel rendelkezzenek. Ezért több községi tahazaérve feltétlenül »menő fej« ... Lehet, hogy másokkal előfordul, velem nem. Az én fejem egyelőre nem menő, hanem sajgó, mert vonják tőlem az OTP-t, amit az útra felvettem. No, de üsse kő, ha az ember bőröndjében élményeket hoz haza, az mindennél többet ér. így volt most is. Sohasem fogom elfelejteni a Semmering hegyeinek birkózását a lebukó nappal, két olasz autókarambolját a sztrádán. A grinzingi borivóversenyt és az ottani Beethoven-házat. De minek soroljam? Mindenkinek megvannak a saját úti- amlékei. Nekem viszont van valamim, ami nem engem, hanem -másokat emlékeztet legutóbbi utamra. Ez pedig az újonnan vásárolt narancsszínű ingem. Igen, néhány napja rikító sárga nyári ingem kelt sárga irigységet néhány kollégámban, honfitársaimban. Ha sárga ingemmel előfordulok, jHÁROM HÉT AZ NDK-BAN Matyóbaba a katona kezében Nyugtalanul aludt Magdaléna a magyar katonák Forstba érkezése előtti éjszakán. Hetek óta készültek az iskolában, hogy méltóképpen fogadhassák vendégeiket. a testvéri szocialista országok hadseregeit, ö is elkészített egy kis rajzot, s ráírta: Szeretettel köszöntelek hazámban. Magdaléna Nuppert, Forst. Hajnalodott. Zeneszóra ébredt. Ismeretlen vezényszavakat és éneket hallott. Felugrott ágyából, gyorsan ébresztette öccsét, Mariót is. A kis üdvözlőlapra nézve úgy érezte, valami még hiányzik. Játékai közül előkereste féltve őrzött kedvencét, és a papírra írta: Kotonabácsi! Ez az én legkedvesebb babám, fogadja tőlem szeretettel, ha van kislánya, vigye haza neki! Az első csapat katona élén haladó tiszthez szaladtak. Némethy Attila őrnagynak kezébe nyomta a levelet, és a kis indián babát. A tiszt meglepődve, örömmel ölelte magához az apróságokat, és viszonzásul a töltőtollát adta neki. Ez a baba aztán féltve őrzött »kincs« volt a gyakorlat egész Ideje alatt Némethy őrnagy számára. Egy pillanatra sem vált volna meg tőle, hogy eleget tehessen az ajándékozó kívánságának, és eljuttathassa épségben négy és fél éves kislányának, akit ugyancsak Magdinak hívnak. Aztán azon töprengett, hogyan viszonozzák Magdaléna kedvességét. S egyik nap a kislányt, öccsét és szüleiket meghívták a magyar katonák táborába. Meleg fogadtatás Forstban. A megilletődöttség az első percekben elmúlt, amikor a család érezte, hogy az egyszerű katonák és a parancsnokok Is milyen végtelen szeretettel fogadják őket. S Magdaléna boldogsága akkor vált határtalanná, amikor az ismerős tiszt egy hatalmas matyóbabát ajándékozott neki. Egyenesen Budapestről hozatott. Nem feledkeztek meg a kislány becséről, Marlóról és szüleiről sem: mindegyiküknek átnyújtottak egy-egy kedves emléket. A parancsnoki sátorban rendezett közös ebédnél szívélyes beszélgetés alakult ki a gyerekek, a vámtiszt- viselő édesapa, a textilgyárban dolgozó édesanya és a magyar katonák között. S már közeledett a búcsúzás ideje, amikor felállt Pintér Lajos alezredes, az egység politikai helyettese, és azt mondta: — Köszönjük a baráti fogadtatást, amelyben a Német Demokratikus Köztársaság földjére lépve bennünket részesítettek. Kérem, látogassanak el Magyarországra, legyenek egységünk vendégei, ápoljuk tovább ezt a kapcsolatotl Régi VCLgya a Nuppert családnak, hogy eljuthasson Magyarországra, láthassa Budapestet és a Balatont. Érthető örömmel fogadták a meghívást, és jövőre ők jönnek majd hazánkba. Egy tizenegy éves német kislány, egy magyar katonatiszt, egy kis család a néphadseregünk egyik egysége kötőit ott barátságot. SzalaJ László (Folytatjuk) ADÁSHIBA NEM KÖNNYŰ napjaink kispolgárát megítélni; egyáltalán — nehéz rámondani valakire, hogy kispolgár. Nem is annyira típusai, inkább jellemző magatartásformál vannak. Szakonyi Adáshibájával — divatosan szólva — a kispolgárt vette célba. De megállt a szemügyre vételnél, és a szemlélő habozása nem hozott Iróniát vagy támadó szatírát, hanem kesernyés komédiát. Nem mintha az utóbbinak nem lenne lét joga. Az a fajta humor ez, melynek lényeges eleme a keserűség, a kiábrándultság — árulkodik az alkotó egyéniség. Jó ötletszikrát szított, élesztett komédiává Szakonyi. Mit tenne a Bódog család, ha megjelenne köztük a Megváltó? És a konklúzió: semmit... Mert e családon még a Krisztus sem segít. De az író sem! Célba vette az atyát, aki végigállta a munkanélküliséget, végigszenvedte a háborút, végighallgatta a »nehéz évek« sorút, fészket rakott maga köré, s odaragadt a képernyő elé. És mintha félne az alkotó ítélni fölötte, inkább azonnal megkapom a jóindulatú, baráti szúrást. — Jól megy neked! Látszik, hogy a bőröd alatt is kon- vertábilis valuta van. — Ezt az inget biztos, hogy külföldön vetted. Legalább 200 schillinget adtál érte. Látszik, hogy Bécsben jártál... Lassan már kezdem unni, hogy ennyit foglalkoznak legújabb szerzeményemmel, s ezért kénytelen vagyok elárulni ingem eredetét. Becsületemre állítom, hogy nem is odakint Vásároltam, hanem itthon a használtcikkboltban. »Leértékelt áru« — hirdette rajta a tábla. Őszintén szólva, inkább ez tetszett meg nekem, mint az ing. Szóval: mindegy! Azóta járok narancsszínű ingben és glóriában... Abaí Pál szánakozva mutatja be egysíkú karakterben, és a kispolgári magatartásformára igyekszik néhány pozitív vonást aggatni. Vanda sorsa nagyon ellentmondásos. Mély pesszimizmust áraszt ez a szerep, azét az emberét, aki jól látja a család ürességét (de mit mond az alkotó?), — s nem talál kiutat a társadalomban, ahová menekülhetne, még a Krisztosz mutatta út Is unalmas szövegelés. Imrus menekülése nyitott kérdés. Nem jut el olyan meggondolásokig, mint Vanda, de arra sincs biztosíték, hogy nem lesz-e belőle néhány év múlva DöncI... És ha a darab ábrázolta Döncivé lesz, akkor az rossz? Erre nincs felelete a szerzőnek. Hogy az autoszifonok nyűgözték le és a pissoár — a Colosseum helyett — fricskának még jó, de ítéletnek kevés. Szakonyi végül is realista drámát írt. Darabjához abszurd eszközt alkalmazott, de ellentmondásosan, öncélúnak érezhetjük, hiszen az abszurditás mint módszer, csupán egy helyen irányul az életbeli, a kispolgárság abszurdumára — Szűcs alakjában. Nem menthető fel a szerző azzal, hogy a korról csak rajzot lehet készíteni, ítéletet nem. Hiszen korábbi drámája, az Életem, Zsó- ka!, kerek, egész típusaival, hatalmas vívódásaival ítéletet summáz. Itt azonban az a baj, hogy egy magatartásforma torzószerű jellemeivel teljesen kitölt egy karaktert, márpedig az senkinek sem karaktere, hogy csak kispolgár ... Figurái és a darab erénye mindenképpen az csupán, hogy ábrázol. És az, hogy mai Az utóbbi ne tévesszen meg senkit, hiszen ekkora vákuum talán még nem volt a magyar drámatörténetben, mint napjainkban! És bizony, az a darab, amely szinte évszám szerint is a mát mutatja, szinte divat- szerűen végigkíséri színpad? jóinkat, A Csiky Gergely Színház rendezője, Laczkó Mihály nagyon helyesen nem a darab »abszurd« oldalaira, hanem inkább arra Ügyelt, hogy mi benne a játék, az alapvető vonásokat, milyen színpadi szituációban lehet egyértelműen, szemléletesen ábrázolni. Ez sikerült Is. (Majdnem az eredeti mű céljának 'ellensúlyozásaképpen.) Forró Pál Krisztosza nem égből jött megváltónak, hanem nagyon is földinek hat — játéka előnyére —, sőt egy-egy mozdulatban nagyon finoman mintha meglegyintette volna (Játék a játékban) a kispolgárság vonzása. Lelkes, szép alakítást láttunk Kárpáti Tibortól Is Imrus szerepében, s nagyon meggvőző tehetségről árulkodott a házaspár két alakítója: Faragó Sári és Dánffy Sándor. Kár, hogy az utóbbi éppen a szerep miatt nem használhatott több színt, hiszen egy teljesebben ábrázolt figurát még szebb alakítássá növelt volna tehetségével. Kiss Ferenc érdemes művész Bódog figurája rendkívül sok színnel, gazdag játékkal, mozdulataiban szinte anatómiai hűséggel állt előttünk. Ugyanez jellemzi Takács Anna Bódogné alakítását is. Szűcs — Tóth Béla — szerepének abszurditását sem élezte ki a rendező, szinte észrevétlenül simult vissza a tolókocsiba. A legbonyolultabb alkat Vanda. Nehéz szerep, de Hőgye Zsuzsa jól oldotta meg. Sok színnel ábrázolta, és tükrözte a karakter ellentmondásait, A DARABOT a színre vitel summázza. A megvalósítás erényei szinte felfokozták a darab erényeit, de nem pótolták — és nem is pótolhatták — a műnek elsősorban gondolati hiányosságait. Tröszt Tibor SOMOGYI NEPfcAP Szerda, im november 4.
