Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-25 / 276. szám
A társadalmi szervek és a kormány, valamint a helyi szervek összefogásával, a tömegek demokratikus bevonásával kialakulhat a végrehaj(Folytatás a 3. oldalról.) tás ésszerű menete, a lehetőségek mind teljesebb kihasználása. Fock elvtárs ezután a gazdaságirányítás új rendszere bevezetésének tapasztalatairól szólott: Javult az irányító szervek tevékenysége — Most, három év távlatából és eredményeinek ismeretében kijelenthetjük: a reformmal fokozatosan elérjük célunkat. A reform teljes kibontakoztatásával a mai körülményeknek jobban megfelelő szocialista tervgazdálkodást valósítunk meg, amely reálisan számol hazánk történelmi, gazdasági és politikai viszonyaival, a szocializmus építésének általános gazdasági törvényeivel és mindenekelőtt a termelőerőkkel és azok legfontosabb tényezőjével, a dolgozó emberrel. • Természetesen — mint minden átfogó és nagy horderejű társadalmi folyamat — a reform iy lépésről lépésre bontakozhat ki. Az új feladatok helyes értelmezése, az irányítás konkrét, új módszerei nem alakulnak ki máról holnapra. A reform bevezetése óta eltelt mintegy három esztendő bőséges bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a népgazdaság irányítása, a gazdasági folyamatok közgazdasági módszerekkel történő szabályozása eredményesebb és hatékonyabb, de kétségkívül nehezebb és bonyolultabb feladat, mint a tervlebontásos módszeren alapuló gazdaságvezetés. Hatékonyabb intézkedéseket foganatosítottunk az alacsony keresetű dolgozók áruellátásának javítására. Javult az árellenőrző tevékenység, az árhatóságok fellépnek az indokolatlan áremelések ellen. Gazdasági minisztériumaink már határozottabb módszerekkel szorítják vissza a népgazdaság számára előnytelen vagy alacsony hatékonyságú tevékenységet, és központilag is támogatják a hasznosat. A kormány alapvető követelményként jelölte meg a beruházási tevékenység javítását. E téren azonban a javulás még korántsem kielégítő. Egyelőre még nem kielégítő a minisztériumok irányító tevékenysége a munkaügyekben. főként a munkaerő-gazdálkodásban. Bár 1970-ben a termelékenység alakulásának kedvező jelei mutatkoznak, a vállalatok létszám- és munkaerőgazdálkodásában továbbra is sok a probléma. Vállalataink jelentős része munkaerőhiánynyal küzd, másutt viszont belső munkaerő-felesleg van. Még nagyon sokat kell tenni a munkafegyelem megszilárdításáért. Áz egészségtelen mértékű munkaerő-vándorlás megszüntetésének, a törzsgárda növelésének egyik fontos feltétele, hogy az üzemekben olyan munka- és szociális körülményeket teremtsenek, amelyek mezeiéinek a dolgozók igényeinek. Éppen ezért, ameny- nyire helyeselhető, hogy egyes üzemek óvodákat, bölcsődéket, öltözőket, fürdőket, orvosi rendelőket építenek, annyira elítélendő, hogy másutt, különböző indokokra hivatkozva, elhanyagolják, nem törődnek eléggé a munkások élet- és munkakörülményeivel. Célszsrűnek látszik, hogy a SZOT-tal égyetértésben a kiváló üzem cím elbírálásánál, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászló odaítélésénél a termelési-gazdasági eredményeken túl nagyobb figyelmet fordítsunk arra is, hogyan gondoskodnak a dolgozókról. összegezésképpen megállapítható, hogy az irányító tevékenységben kedvező változások tendenciája jelentkezik. De még többre van szükség. A minisztériumoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a távlati fejlődést biztosító tervezőmunkára, az új követelményeknek megfelelő vállalatvezetési módszerek kialakítására. Fock elvtárs ezután utalt arra, hogy III. ötéves tervünk feladatait átgondolt, céltudatos irányítással, a dolgozók növekvő szakértelemmel párosult szorgalmas munkájával teljesítjük, néhány vonatkozásban túlteljesítjük, majd új ötéves tervünkkel foglalkozzott: Tovább folytatjuk a vidék iparosítását — A kitűzött célok elérése érdekében — mondotta — a kormány máris több intézkedést tett. Előrehaladásunk fontos feltétele például a szervezettebb munkaerő-gazdálkodás. Ennek érdekében lényegesen módosítottuk a vállalati jövedelem- és bérgazdálkodás állami szabályait. A termelékehység dinamikus növelése megkívánja. hogy ezután is a munka bonyolultságához és a teljesítményhez igazodó differenciált bérpolitikát alkalmazzunk, még következetesebben, mint ma, ugyanakkor olyan tudatos szociálpolitikát folytassunk, amely a nagy családosok, a kis nyugdíjasok helyzetét jávítja, és az alacsony keresetűek jövedelmét is, megfelelően növeli. Biztosítjuk a fogyasztói árak megfelelő stabilitását, de — .-hol ez indokolt — az árak kívánatos változtatásának lehetőségét is, ami összhangban áll a termelés önköltségével, a kereslettel, hiszen ez végső soron a lakosság jobb ellátását szolgálja. Arra törekszünk, hogy a rendel kezésre álló beruházási eszközöket és kapacitásokat a legfontosabb célokra koncentráljuk. Alapvető követelmény a beruházások befejezetlen állományának csökkentése. Az építő- és építőanyag-ipart az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlesztjük, ezzel bővítjük a kereslet kielégítésének lehetőségeit, ugyanakkor a szabályozórendszer módosításával a beruházási vásárlóerőt megfelelő keretek között tartjuk. Fokozatosan csökkentjük a különféle állami támogatásokat, melyek az esetek nagyobb részében a nem gazdaságos termelés következményei. Következetesen tovább folytatjuk a területi aránytalanságok felszámolását, a vidék iparosítását. A foglalkoztatás ás a települések ellátottsági színvonalának közelítése útján biztosítjuk, hogy mérséklődjenek az ország egyes területein élő népesség életkörülményeiben még meglévő különbséget. A területi fejlesztés, az urbanizáció szükségszerűvé teszi, hogy a lakosság .számára megfelelőbbé tegyük a közegészségügyi viszonyokat. 1985-ig terjedő hosszú távú terv Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A világméretekben gyorsuló ütemű tudományos-technikai forradalom kibontakozása szükségessé teszi az előrelá- látást mind a közeli, mind a távolabbi jövő tanulmányozását. Elkerülhetetlenné vált — az ötéves tervek mellett — a hosszú távra szóló 'tervezés, a fejlődés lehetséges irányainak felmérése és értékelése. Hazánkban a párt és a kormány elhatározása alapján a hosszú távú népgazdasági tervezés munkálatai 1967 végér kezdődtek meg. A készülő hosszú távú terv több olyan közoonti fejlesztési programra épül amelyek egy része már a harmadik ötéves terv során került megfogalmazásra, más részük nedig a kormány áltál kiemelten kezelt nagy népgazdasági beruházások formájában a jövő évben induló IV. ötéves tervben szerepel. Ez is bizonyítja, hogy az ötéves és a hosszú távú tervezés között szükségszerű az összefüggés, és a kölcsönhatás. A tervezés számol a szocialista világrendszer — ezen belül a KGST-országok — további gyors gazdasági fellendülésével és az együttműködés fejlesztésével. Mindenekelőtt és változatlariúl fontos a Szovjetunióval való sokoldalú együttműködés további erősítése. A tudományos munkamegosztás és az együttes kutatások hozzájárulnak országaink fejlődéséhez. A szocialista országokkal való tudományos és műszaki együttműködés mellett készségesen létesítünk kapcsolatot a világ bármely országával. A külkereskedelmi forgalomnak távlatilag is a nemzeti jövedelemnél gyorsabban kell növekednie. Ez is a nemzetközi munkamegosztás kiterjesztésének szükségességére utal. Ahhoz, hogy e célt elérjük, határozottabban kell kezdeményeznünk a sokoldalú gazdasági együttműködés bővítését mind az országok, mind a formák és módszerek vonatkozásában. Ehhez szükséges, hogy a továbbiakban is mindenkor teljesítsük nemzetközi kötelezettségeinket, a szocialista és más országokkal megkötött egyezményekben foglalt szállításokat. Ebben az országban minden a népért történik Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság beszámolója joggal szólt arról, hogy az eltelt években nem kis eredménnyel dolgoztunk, s jó néhány lépést tettünk előre a szocializmus felé vivő úton. A beszámolóban sokoldalú kritikai elemző munka alapján, őszintén és felelősséggel igyekeztünk feltárni az eredményeket és a fogyatékosságokat, a megtett utat. Ezek mérlegelése alapján vázoltuk fel a következő időszak főbb feladatait. Az alapvetően pozitív értékelés nem feledteti velünk, hogy amikor a dolgozókkal hétköznapi életünkről beszélgetünk, áz eredmények és fo- tyatékosságok nem ilyen arányban jelentkeznek. Ezekben a beszélgetésekben érthetően nagyobb teret kapnak a gondot okozó problémák, mint az elért eredmények, a figyelem középpontjában az indokoltnál több á bírálat, mint a dicséret. Ez a látszólagos ellentmondás korántsem azért van, mintha a beszámoló rózsásabb színben igyekezne feltüntetni a dolgokat, mint amilyenek azok a valóságban. Tudjuk, érezzük, hogy az egészséges fejlődés, a pozitív összkép mellett egyéni életünkben bizony még sok olyan bosszantó dolog van, mely az adott esetekben az egyes egyének szempontjából nagyon fontos és amely a dolgozó ember hangulatát sokszor meghatározza. Ezek a jelenségek társadalmi méretekben a fejlődés irányát ugyan nem érintik, de időről időre befolyásolhatják, ronthatják a dolgozók hangulatát, munkakedvét. Számtalan esetben fordul elő, hogy egy-egy ember ügyes-bajos dolgait intézve összeakad az államnak egy-egy olyan képviselőjével, aki — enyhén szólva — nem áll hivatása magaslatán, bürokratikusán kezeli az ügyeket, lélektelenül végzi munkáját. Az ilyen magatartás rendkívül káros, mert még ma is igen sokan egyes állami vállalat vagy állam, tanácsi tisztviselő fogyatékos, hanyag munkájáért a szocialista államot, a rendszert, a kormányt vagy éppen a pártot hibáztatják. Régebben, amikor az állami vezetést rengeteg részutasítás jellemezte, akkor sem volt ez teljesen igazságos, de érthető volt, hiszen a kisebb jelentőségű dolgokat is magas állami szinten döntötték el. Most azonban, hogy nagyobb önállóságot, felelősséget, döntési lehetőséget adtunk az alsóbb állami, tanácsi szerveknek, a vállalatoknak, nem helyes és nem is igazságos minden hibáért rögtön a felsőbb szerveket felelőssé tenni. Az ügyintézésért, a döntések jó vagy rossz következményeiért nagyon konkrétan, mondhatnám »címzett« jelleggel azokat kell megdicsérni vagy elmarasztalni, akik ezeket a döntéseket hozták, akik a jó vagy rossz munkát végezték. Igaz, lehetnek és vannak is olyan esetek, amikor a hiba már nem elszigetelt, hanem társadalmi méreteket ölt,* általánossá válik. Ebben az esetben mát; a legfelső kormányzati szervek elmarasztalása is indokolt lehet. A valóságos helyzetünknek megfelelő közhangulat kialakítása érdekében nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a vélt és a valóságos állami érdek között. Igaz ugyan, hogy vállalataink tulajdonosa az állam, de a vállalat csak akkor képviseli valójában az össztár- sadalom érdekeit, ha munkájában, az egyénekkel való kapcsolatában nap-nap után ezt kifejezésre is juttatja. A szocialista állam vállalatának feladata az egész dolgozó nép érdekeinek szolgálata, és ezen belül a vállalati kollektíva helyzetének javítása. Gyakori azonban még ma is hogy a vállalatok, illetve a vállalaton belül dolgozó csoportok pillanatnyi valóságos vagy vélt érdekeik miatt háttérbe szorítják a társadalm' összérdekeket. Ezért a fogyasztó esetenként a váfalatok kénye-kedvére kiszolgáltatottnak érzi magát. Ez pedig nem jó dolog. . A szocialista demokratizmusnak, a korszerű követelményeknek megfelelő munkastílus kialakításában nagy szerepük van a vállalat gazdasági vezetőinek, de legalább ilyen szerepük van a helyi párt- és tömegszervezeteknek is. E politikai testületek akkor végzik jól munkájukat, ha egyszerre tudják szolgálni az általános társadalmi érdeket és a szű- kebb közösséget Az ilyen munkastílus kialakítása egyáltalán nem köny- nyű, hiszen az érdekek esetenként ütközhetnek, s ez időnként komoly problémákat vet föl. Az ilyen munkához szükséges bátorságot nem lehet egyik napról a másikra megszerezni. Mégsem lehet a problémát megkerülni, még csak elodázni sem, hiszen nálunk a párt és a kormány és annak minden szerve a népért van, a népért kell, hogy dolgozzék. Munkánkat úgy kell végeznünk, hogy a dolgozókban mindinkább erősödjék az az érzés: ebben az országban minden a nép érdekében, a népért történik. Népköztársasagunk kormánya a szocialista építőmunka szervezésében, irányításában pártunk IX. kongresszusának határozatait igyekezett végrehajtani az állami élet minden területén. A IX. kongresszus határozatainak helyességét bizonyítják mindazon sikerek, amelyeket a végrehajtás során elértünk. Meggyőződésünk, hogy a X. kongresszus vitája és határozatai új lendületet, erőt adnak az állami munka javításához, tökéletesítéséhez, amellyel, hozzájárulhatunk a szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban, a Magyar Népköztársaságban. Ezután dr. Gustav Husak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára lépett a küldöttek nagy tapsa közben a mikrofonhoz. DR. GUSTAV HUSAK: Kommunista pártunk újra szilárd marxista párt Tisztelt Elvtársnők és Elvtársak! Engedjék meg, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártja, munkásosztályunk, és dolgozó népünk nevében a legszívélye- sebben üdvözöljem a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát, a kongresszus küldötteit, pártjuk minden tagját és a Magyar Népköztársaság dolgozóit. A csehszlovák kommunis- nisták, dolgozó népünk nagy figyelemmel kíséri a magyar nép életét, munkáját és a Magyar Szocialista Munkáspárt tapasztalatait. Nagyra értékeljük a szocialista társadalom építésében eddig elért eredményeiket. Csehszlovákia dolgozói a második világháború után a kommunista párt vezetésével szintén figyelemre méltó • eredményeket értek el a szocialista társadalom építésében, a gazdaság, a tudomány, a kultúra és az életszínvonal fejlesztésében. Munkásosztályunk, sző» vetkezeti parasztságunk, és dolgozóink joggal büszkék 25 éves önfeláldozó munkájuk eredményeire. Az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba nálunk sem volt egyszerű — sok buktató és probléma kísérte. Csehszlovákia Kommunista Pártja, dolgozó népünk és társadalmunk túljutott fejlődésének válságos évein, különösen az 1968—1969-es éveken. Nehézségeinknek és válságunknak sok oka volt. Ezek gyökerei korábbra nyúlnak vissza. A társadalmi problémák osztályszempontokból való megközelítésének elhanyagolása, a politikai és ideológiai munka meggyengülése, a burzsoá ideológia. valamint a kispolgári tendenciák elleni harc lanyhulása, a célok szubjektív kitűzése, az egyes fejlődési szakaszok át- ugrása. valamint a párt és a munkásosztály, a párt és a parasztság. illetve az értelmiség közötti szoros szövetség elhanyagolása kedvező feltételeket teremtett az opportunista és revizionista tendenciák erősödéséhez. a párttagság, a lakosság elégedetlenségéhez. Ilyen k rülmények között került sor az 1968. januári változásokra. A gyenge pártvezetés azonban a kezdeményezést átengedte a revizionista és opportunista erőknek, s teret nyitott a leplezetlen szőcialistaellenes erők számára is. A párt vezetésének jelentős része fokozatosan jobboldai pozíciókat foglalt el, s ez dezorientálta a párttagság tömegeit, belülről bomlasztotta a pártot, és így az megszűnt a társadalmi mozgás irányító központja lenni. Fe jomlott az állami és hatalmi apparátus; a szocialista népgazdaság irányítása, s 1968 nyarán az ellenforradalmi veszély Csehszlovákiában már olyan méreteket öltött, hogy a szocialista társadalom létét fenyegette. Az ellenforradalom felülkerekedését Csehszlovákiában csak a Szovjetunió és többi szövetségeseink testvéri, internacionalista segítségével lehetett megállítani, amelyet munkásosztályunknak, dolgozóinknak nyújtottak. A revizionista erők ellenforradalmi bomlasztása nyomán nehéz örökség maradt ránk. Pártunk új vezetése 1969 áprilisa óta lépésről lépésre számolja fel ennek politikai és gazdasági következményeit Másfél év erőfeszítései után elmondhatjuk, hogy Csehszlovákia Kotnmunista Pártja újra szilárd marxista párt, újra társadalmunk vezető ereje és mindennapi munkájával egyre jobban megnyeri a munkásosztály, a dolgozó nép valameny- nyi rétegének bizalmát. A belpolitikai válság leküzdésével egyidőben megnyílt a lehetőség testvéri és szövetségi viszonyunk felújítására a Szovjetunióval, a Magyar Nép- köztársasággal és a többi szocialista országgal. Megállapíthatjuk. hogy ma már Csehszlovákia ismét szilárd láncszeme a szocialista tábornak, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomnak. A csehszlovák kommunisták a közelmúlt válságaiból egyértelműen azt a következtetést vonták le. hogy az imperialista mesterkedések, a revizionista és antiszociális- ta erők elleni harcunk csak akkor lehet eredményes, ha minden téren erősítjük a kommunista- és munkáspártok nemzetközi szolidaritását, elmélyítjük a szocialista országok együttműködését, és nem engedjük gyengíteni a Szovjetunióhoz fűződő baráti, szövetségi kapcsolatainkat. Tisztelt Elvtársak! A csehszlovák küldöttség nevében megköszönöm Kádé- elvtárs beszámolójában hozzánk intézett kedves szavai . Önöknek, a kongresszus kül - dötteinek mégegyszer tóimé - csolom Csehszlovákia Kommunista Pártja, a csehszlovák né > üdvözletét és további sikereket kívánok a magyar nép javát szolgáló munkájukhoz. Ezután szünet következett, majd Benke Valéria elnökletével folytatta munkáját a kongresszus. A küldöttek nagy tapsa közepette Todor Zsírkor, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz. A somogyi kongresszusi küldöttek egy csoportja. (Folytatás az 5. oldalon.) SOMOGYI NÉPLAP izerda, 1970. november 25
