Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

lést az alkotó egyéni ügyének tekintjük mindaddig, amíg nem sérti a szocializmus érde­keit, eszméit, a közerkölcsöt. Biztosítjuk az alkotómunká­hoz nélkülözhetetlen légkört, Ugyanakkor a kulturális élet területén sem engedjük kétség­be vonni a párt, a szocialista állam illetékességét senkitől. Minden' humanista értéknek továbbra is helyt adva, eluta­sítjuk mind a dogmatikus művészetszemléletet, mind a társadalmi kérdésektől elfor­duló vagy a hibákat hamisan általánosító negatív tenden­ciákat. Azt tartjuk, mindenki­nek jogában áll, hogy a saját ízlése és világnézete alapján alkosson. A munkásállamnak viszont joga, hogy a művek között társadalmi és művészi értékük szerint válogasson. Minden alkotás megítélésében abból indulunk ki, hogy az milyen eszmei és művészi erővel szolgálja a szocializ­mus, a haladás ügyét. A kö­zösség pénzén csak a szocia­lista társadalom érdekeit szol­gáló alkotásnak lehet me­cénása az állam. Alkotóink­tól azt várjuk, hogy a szocia­lizmus adta lehetőségeket né­pünk javára kamatoztassák, segítsék megérteni és cselek­vőén formálni gazdagabb, A közművelődés az egyéni­ség kibontakoztatásának, a szocialista demokrácia erősíté­sének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője. Jelentőségét különö­sen fokozza a szabad idő növe­kedése. Mind állami, mind vál­lalati forrásokból többet kell juttatni a felnőtt lakosság ok­tatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástele­pülések megfelelő művelődési intézményekkel való ellátásá­ra, az ifjúság művelődési igé­nyeinek helyes irányú fejlesz­tésére, jobb kielégítésére. Szocialista építőmunkánk, társadalmi életünk fontos ele­me a szocialista közgondolko­dás, közfelfogás, erkölcsi nor­mák érvényesülése. A művelt­ségi színvonal emelkedésével, közoktatásunk, nevelési rend- . szerünk fejlődésével erősödött a szocialista erkölcs, az egyén és a közösség kapcsolata, növe­kedett a társadalmi felelősség- érzet, a társadalom iránti el­kötelezettség. Ez mutatkozik meg a párttagság példamutató helytállásában a szocializmus építésének minden területén, a egyszersmind bonyolultabb világunkat. Továbbra is a né­pünk és az emberiség alapve­tő létkérdéseiben pártosan ál­lást foglaló, szocialista, realis­ta, közéleti elkötelezettségű művészetet támogatjuk. Kulturális, művészeti éle­tünkben tovább kell erősíteni a politikai és ideológiai egy­ség irányába ható tendenciá­kat. Növelni kell a kommu­nista, szocialista közéletiség erőit. Érvényt kell szerezni a szo­cializmust féltő párttagság és pártonkívüli közvélemény kö­vetelésének, amely megenged­hetetlennek tartja a szocializ- rpus eszméitől, életfelfogá­sunktól idegen művek, nézetek terjesztését államunk eszközei­nek felhasználásával. A kispol­gári nézetek, fzlésnormák időn­ként felélénkülnek, a megen­gedhetőnél nagyobb teret nyer­nek. Kulturális Intézményeink­nek, a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak lehetőségeik jobb kihasználásával erőteljesebben kell népszerűsíteniük a szocia­lista kultúra értékeit, jobban kell törekedniük a tartalmas igények fölkeltésére, a szocia­lizmusra káros művek s a kulturális selejt kiszorítására. szocialista munkaverseny- mozgalmakban részt vevő dol­gozók kiváló munkájában, a párt, a tanácsok, a tömegszer­vezetek és tömegmozgalmak sok százezernyi aktivistájának a köz javára végzett önzetlen társadalmi munkájában. Az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szo­cialista demokrácia, az egyéni és a közösségi érdekeket jobban kifejező szocialista gazdaság- irányítási reform a korábbinál jobban tudatosította a végzett munka és az össztársadalmi érdek közötti kapcsolatot; fej­lesztette a tömegek igazságér­zetét, jobban meggyökereztet­te, hogy a szocializmusban a boldogulás alapja a munka, és az igazi személyes boldogulás csak a közösség érdekével össz­hangban kereshető. Ugyanak­kor társadalmunk átmeneti ta­laján tovább élnek, részben újratermelődnek, illetve át­menetileg felélénkülnek még a polgári erkölcs maradványai. Az utóbbi időben fejlődésünk alárendelt kísérő jelensége­ként, de felerősödött az Indi­vidualizmus, az egoizmus, az anyagiasság. Társadalmunk közerkölcsé- nak meghatározói azok a mil­liók, akik az eszmét és a célt elfogadva, öntudatosan dolgoz­nak a szocialista építés, a munka frontján, akiknek lét­alapjuk a becsületes munkával szerzett keresetük; nem pedig azok a kevesek, akik a dolgozó milliók mellett, mindenki sze­me láttára, az átlagosnál úgy élnek sokkal jobban, hogy valódi teljesítmény nélkül húz­nak magas jövedelmet. Az ilyen esetek, az ilyenfajta sze­mélyek most jobban szembe­tűnnek, mert a gazdasági élet általános fejlődésével 'számuk is szaporodott, hangjuk is meg­nőtt. A szocializmus az emberért van; célunk, hogy az emberek jobban, kulturáltabban élje­nek, javuljon életük. Elutasí­tunk mindenfajta álszerénysé­get, aszkétizmust. De a szocia­lizmus eszméivel és társadal­munk erkölcsi felfogásával üt­köző anyagiasság szellemének elburjánzásával és a visszás je­lenségekkel nem békülünk meg. Pártunk álláspontja, hogy az álét minden területén növelni kell a szocializmus aktív hí­veinek megbecsülését, a szocia­lista módon végzett munka, a szocializmus ügye iránt elkö­telezett magatartás tekintélyét. A munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit képviselő, az ön- feláldozóan dolgozó, felelőssé­get és áldozatot vállaló állam­polgárok az élet egyetlen terü­letén se szorulhassanak hát­térbe azok mögött, akik csak haszonélvezői a szocialista tár­sadalomnak. Erősíteni 'kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szo­cializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a társada­lomellenes magatartást, a ci­nizmust, a fegyelmezetlenséget, a közösség megkárosítását. A párt művelődéspolitikájá­nak következetes és minden területen való érvényesítése nélkülözhetetlen a szocializ­mus építésében soron követke­ző feladatok eredményes meg­oldásához. Tudományos világ­nézetünk, a marxizmus—leni- nizmus eredményes propagálá­sához, a szocialista tudat és közerkölcs elmélyítéséhez, ki- terjesztéséhez és általánossá tételéhez jók a feltételeink. A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocializ­mus minden hívének odaadás­sal és fáradhatatlanul kell dol­goznia ezen a szép és annyira fontos munkán. Erősödött a szocialista erkölcs, növekedett a társadalmi felelősségérzet VII. Szocialista építőiminkánk nemzetközi feltételei Pártunk a nemzetközi munkásmozgalom egységéért Tisztelt Elvtársak! Nemzetközi tevékenységünk és kormányunk külpolitikájá­nak megítélésében pártunk­ban egység van, és ez a poli­tika a magyar nép teljes tá­mogatását élvezi. Nemzetközi tevékenységünk fő célja, hogy biztosítsuk né­pünk számára a szocialista épitőmunka külső feltételeit, valamint, hogy erőnktől telhe- tőén védjük és szilárdítsuk a nemzetközi küzdőtéren a tár­sadalmi haladás, a nemzeti függetlenség, a béke pozícióit. A világban az alapvető, ki­békíthetetlen ellentmondás a munka és a töke közötti ellent-, mondás, amely az első szocia­lista ország megszületésével átlépte a nemzeti kereteket, ma pedig a két társadalmi rendszer, a szocializmus es a kapitalizmus világméretű küz­delmévé vált. Objektív jelen­ség, hogy a szocialista világ- rendszer a haladás, a függet­lenség, a béke erőinek táma­szává. az imperializmus pedig o reakció, az elnyomás, az el- vnforradalom támaszává és központjává vált. A nemzetkö­zi helyzetet ezeknek az erők­nek a harca határozza meg. A beszámolási időszak el­múlt négy éve alatt a hala­dás erői előrenyomultak. Az imperialisták helyileg támad­nak, elérhetnek ideiglenes si­kereket, de ez nem változtat azon a történelmi tényen, hogy I kialakult és megszilárdult a szocialista világrendszer, szét- 1 estek a gyarmatbirodalmak, az imperializmus állandó belső és külső konfliktusokkal küzd, és tartósan a politikai válság ál- lapatában van. A nemzetközi imperializmus agresszív természete nem vál­tozott, ez állandó konfliktusok forrása, ezért a nemzetközi helyzet ma is bonyolult. Ag­ressziói nyomán, mint most Guineában is, új tűzfész­kek keletkeznek. Az em­beriség még mindig gondok és megpróbáltatások közepette él, de a világ fejlődésének fő irányát, az imperializmus min­den erőfeszítése ellenére, mindinkább a szocializmus, a haladás, a nemzeti független­ség erői határozzák meg. A szocialista világrendszer a társadalmi habnlásnak döntő tényezője, támasza minden forradalmi, felszabadító húré­nak. Léte kihat az imperializ­mus politikájára, sőt a kapita­lista országok belső és egy­más közötti viszonyára is A szocialista országok pél­dája a gyakorlatban mu­tatja be az új társa­dalmi rend magasabbren- dűségét, és reális távlatként tárja a világ elé az emberiség szocialista jövőjét. Az Imperia­lizmus fő célja a szocialista vi­lág megsemmisítése. Minthogy számára ez lehetetlen, az Im­perializmus kénytelen alkal­mazkodni a valóságos erővi­szonyokhoz, taktikáját Időről időre változtatja, hol a durva erőszak, hol a békésnek álcá­zott és ravasz »fellazítás« esz­közéhez nyúl. A szocialista világ fő ereje a Szovjetunió, mely a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelemre vitelével elsőként szakította szét az imperializ­musnak az egész világot foj­togató láncát, és megnyitotta az utat minden nép számára a szabadság, a szocializmus felé. A Szovjetuniónak, kommunis­ta pártjának elévülhetetlen érdemei vannak a szocializ­mus, a kommunizmus építésé­ben. Leggazdagabb tapasztala­tai vannak az imperializmus elleni harcban is. A Szovjet­unió internacionalizmusa pél­dás; tapasztalatainak óriási nemzetközi jelentőségük van. A Szovjetunió a második világháború tüzében, hallatlan áldozatokat hozva, szétzúzta a fasizmus fő erőit, s ezzel meg­mentette az emberiséget egy új középkor fenyegető rémé­től. A második világháborút követően, megtörve az USA atommonopóliumát, létrehozva saját núkleáris fegyverét, megmentette az emberiséget az imperialisták atomzsarolá­sától, egy új, modern barbár­ság sötét árnyékától. Minden­ki másénál nagyobb a Szov­jetunió, a szovjet nép szerepe, felelőssége és áldozatvállalása az egész emberiség életbevágó érdekeiért. A Szovjetunió a maga hatalmas és legyőzhetet­len erejével a nemzetközi im­perializmus agresszív erőinek fő íékentartója. A Szovjetunióhoz való vi­szony mindig választóvíz volt a politikában, a haladás és a reakció erőinek megkülönböz­tetésében. Mozgalmunkban a Szovjetunióhoz való helyes, el­vi viszony az internacionaliz­mus fokmérője. Pártunk eluta­sítja a szovjetellenesség min­den formáját, -mert a szovjet- ellenességnek tett legkisebb engedmény is rombolja a ha­ladás. a szocializmus erőit, és az osztályellenség, az imperia­lizmus kezére játszik. A Szovjetunió felszabadí­tónk, szövetségesünk, igaz ba rétünk és legjobb segítőnk az é'et minden területén, A Szov­jetunióhoz való viszonyunk nyílt és megingathatatlan, szi­lárd elvi, internacionalista ala­pokon nyugszik, és teljes össz­hangban van nemzeti érde­keinkkel. Pártunk, kormá­nyunk, országunk és népünk p. beszámolási időszakban is erősítette, bővítette és fejlesz­tette politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatait a Szov­jetunióval, és ezt fogja tenni a jövőben is. Mi szívből új és új sikereket kívánunk a Szovjetunió Kom­munista Pártjának, Brezsnyev elvtérs vezette Központi Bi­zottságának, a nagy szovjet népnek. Biztosítjuk őket, hogy pártunk és népünk mindig ápolni, erősíteni fogja harci szövetségünket, a szovjet—ma­gyar barátságot. Külpolitikánk világon, egyértelmű és következetes A Magyar Népköztársaság fejlődő és bővülő politikai, diplomáciai, gazdasági és kul­turális kapcsolatban áll vala­mennyi szocialista országgal. Szoros szövetségi kapcsolat fűzi a szocializmust, a békét vé­delmező Varsói Szerződés szer­vezetének tagállamaihoz; ele­get tett és a jövőben is eleget fog tenni a tagságból eredő minden kötelezettségének. Ha­zánkat fejlődő gazdasági kap­csolatok fűzik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak tagországaihoz, és támogat minden olyan lépést, amely al­kalmas a tagállamok együtt­működésének bővítésére és magasabb színvonalra emelé­sére. Együttműködésre, az együtt­működés bővítésére törek­szünk, a jövőben is minden szocialista országgal, azokkal is, amelyektől nézetkülönbsé­gek választanak el bennünket. Ezzel összefüggésben jelenthet­jük a kongresszusnak, hogy a sok kérdésben változatlanul fennálló és komoly ideológiai, politikai nézeteltéréseink el­lenére, az utóbbi időben bizo­nyos mértékig javultak állam­közi kapcsolataink a Kínai N épköztársasággal. A haladás és a reakció kö­zött folyó világméretű harc font,ps területe Ázsia, Afrika és La ti n - Ám éri ka., B térségek ■népeinek imperialistaellenes harca, a gyarmatbirodalmak szétzúzása nagymértékben hoz­zájárult ahhoz, hogy az erő­viszonyok az imperializmus ro­vására változtak meg, és elő­nyösen módosult a világ politi­kai térképe. A szocialista or­szágok és a fejlődő országok kapcsolatainak alakulásában a döntő tényező az, hogy közös érdek az imperializmus meg­fékezése. visszaszorítása, a ha­különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett éléséért. Ez a politika arra a felismerésre épül, hogy korunkban létrejöttek a békés egymás mellett élés objektív alapjai, a világháború elkerül­hető, a szocializmus győzelmé­hez nincs szükség háborúra. E politikában a rendszerünk fö­lényébe vetett hitünk is tükrö­ződik. A békés egymás mellett élés politikája ma a szocialis­ta világrendszer külpolitikájá­nak egyik legfontosabb alapel­ve. A beszámolási időszakban, * - -ytt'mi irányvonnUm''­iui. megfelelően, a szuverén. - tás kölcsönös tiszteletben tar­tása, az egyenjogúság, az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás, a kölcsönös előnyök elvei alapján bővültek hazánk politikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatai a kapitalista Vi­lág számos országával. Tudói mányos együttműködési, hosz- szú lejáratú kereskedelmi és más nemzetközi egyezményt kötöttünk Ausztriával, Olasz­országgal, Franciaországgal, a Német Szövetségi Köztársa­sággal és más országok!' 1. E kapcsolatok fejlesztése ír. .’gfe- lel a béke érdekelne’.:, az érintett országok és hazánk érdekeinek. Pártunknak és kormányunk­nak korunk alapvető ne v . H kö- ■:i kérdéseiben képviselt áüus- foglalásait az határozza meg teljesen egyértelműen, hogy szocialista ország, a Szov’ Hunió szövetségese, a Varsói Szerző­dés tagországa vagyunk. Pár­tunk és kormányunk arra tö­rekszik, hogy külpolit" .ink mindenkor teljesen világos, egyértelmű és következetes le­gyen. Ügy véljük, népünk ér­dekei és a haladás nemzetközi erői szempontjából, de talán még a számba jöhető tőkés partnerek szempontjából is a világos helyzet az előnyös, az, ha barát és ellenség egyfor­mán tudja, hová kell besorol­ni a Magyar Népköztársaságok és állásfoglalásainkkal mint elvi alapokon nyugvó, szilárd állásponttal számolhat min­denki. Az európai bélié és biztonság megteremtéséért Világos álláspontunk az eu­rópai kérdésekben is. A Var­sói Szerződés tagországaként társszerzői voltunk a budapesti felhívásnak. Ebben a nyilatko­zatban felhívtuk Európa né­peit és valamennyi európai or­szág kormányát egy, a konti­nens békéjét megszilárdftó és védelmező kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. Eh­hez szükséges, hogy valameny- nyi európai ország ismerje el a realitásokat, a fennálló ha­tárokat, a Német Demokrati­kus Köztársaság létét, Nyugat- Berlin különleges státusát. A Varsói Szerződés orszá- gajnak felhívása általában kedvező fogadtatásra talált. A felhívást kiadó szocialista or­szágok, közöttük hazánk, to­vábbá Finnország és más or­szágok kormányai diplomáciai lépésének eredményeként érik a helyzet egy összeurópai biz­tonsági tanácskozás összehívá­sára. Mi már a közeljövőben összehívhatónak tartjuk, és kormányunk kész mindent megtenni a maga részéröl en­ladás előmozdítása. Ez az ér- "ek létrejötte és sikere érdeké­ben. dekközösség vezet e széles kö­rű kapcsolatokra, amihez hoz­zájárul még, hogy ezen álla­mok közül több. a belső rend­szerét illetően, a fejlődés nem kapitalista útját választotta, és a szocializmust nevezi meg céljaként. Pártunkat és kormányunkat az az eredményes törekvés ve­zérli, hogy fejlessze az együtt­működést Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika független orszá­gaival. A IX. kongresszus ide­jén e térség negyven országá­val álltunk diplomáciai kap­csolatban, jelenleg ötvenhét államhoz fűznek bennünket ilyen kapcsolatok. Szövetsége­sünknek tekintjük az imperia­lizmus ellen küzdő gyarmati és volt gyarmati népeket, szoli­dárisak vagyunk nemzeti fel­szabadító mozgalmukkal, és mindent megteszünk, hogy tá­mogassuk harcukat. A tőkés világban korunkban végbemenő folyamatok lénye­ge, hogy a kapitalista rendszer nem képes megoldani kibékít­hetetlen belső ellentmondásait, állandósult a válsága, s egyre jobban belebonyolódik az álta­la kirobbantott nemzetközi konfliktusokba. Fokozódik a munkásosztály harca a mono­póliumok ellen, s a dolgozó tö­megek már nemcsak gazdasá­gi követeléseik, hanem politi­kai célkitűzéseik valóra váltá­sáért is sikraszállnak. A kapi­talista világ országainak mun­kásosztálya és haladó erői har­cukkal a szocialista országok, minden forradalmi erő harcát segítik; az internacionalista szolidaritás kapcsai össze ben­nünket velük. Ami a kapitalista országok­kal való állami kapcsolatokat illeti, pártunk, kormányunk, Európa biztonságának sajá­tos problémáját jelenti, hogy a II. világháború befejezése nincs békeszerződésben rögzít­ve, s a levert fasiszta hitleri Németország helyén két német állam jött létre. Létrejött az első német munkás—paraszt állam, szövetségesünk és ba­rátunk, a Német Demokrati­kus Köztársaság. A Német De­mokratikus Köztársaság Euró­pa békéjének egyik fontos té­nyezője, és nem utolsósorban a szocializmus építésében el­ért nagyszerű eredményei nyo­mán nemzetközi tekintélye méltán és állandóan növekszik. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság kapcsolatai testvériek, szilárd internacionalista elvi és politikai alapokon nyugsza­nak. Együtt küzdöttünk és küzdünk a jövőben is a szocia­lizmus, a haladás, az európai biztonság érdekében. A realitásokhoz való köze­ledést tapasztaljuk a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányának politikájában, amely hozzájárulhat az európai vi­szonyok normalizálásához. Európa számára előnyös lépés­ként üdvözöltük a Szovjetunió és az NSZK szerződését, ha­sonlóan a Lengyel Népköztár­saság és az NSZK közötti, a napokban parafáit szerződést. Sok függ a legaktuálisabb nyi­tott kérdések megoldásától. Az NSZK-nak ratifikálnia kell még a Szovjetunióval és a Lengyelországgal kötött szer­ződést, meg kell állapodnia az ismert konkrét kérdésekben a Csehszlovák Szocialista Köz­társasággal. Nem utolsósorban az NSZK-nak a nemzetközi jog alapján meg kell találnia a békés egymás mellett élés megfelelő módozatait az önálló és szuverén Német Demokrati­kus Köztársasággal. Ha a Brandt—Scheel-kor- mánynak, szembeszállva saját országa reakciós, soviniszta erőivel, lesz kellő politikai áll­hatatossága, hogy folytassa a viszonyok rendezésére tett kezdeményezését, ami Nyugat- Németország lakossága életbe­vágó érdekeinek is pontosan megfelel, akkor nem lesz aka­dálya a szocialista országokkal való államközi kapcsolatok teljes értékű rendezésének. A Magyar Népköztársaság elv­ben az NSZK-t illetően is mindenkor az államközi kap­csolatok normalizálásának híve volt és ma is az. Kölcsönös előnyökkel járó, széles körű gazdasági kapcsolataink épül­tek ki évek során, most kötöt­tünk hosszú lejáratú kereske­delmi szerződést, hivatalos ke­reskedelmi képviseletek mű­ködnek a két országban. Mi, ha a helyzet erre meg­érik, készek vagyunk kapcso­latainkat az NSZK-val tovább építeni, végső fokon ideértve a diplomáciai kapcsolatok ren­dezését is. Ez összefüggésben van a Magyar Népköztársaság ama szándékával, hogy mind kétoldalú, mind sokoldalú kapcsolatok révén a továb­biakban is kivegye részét az európai béke és biztonság megteremtésére irányuló erő­feszítésekből. Szolidárisak vagyunk az imperialista agresszió ellen küzdő népekkel Az egész világot sok éve foglalkoztatja és felháborítja az Egyesült Államok vietnami háborúja, a nemzetközi jog elemi normáit lábbal tipró nyílt agresszió. Az állandóan ismétlődő provokációk újabb ténye az a kalóztámadás, ame­lyet a minap amerikai légi kötelékek követtek el a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság ellen. Ez a háború egy­ben az imperialista politi­ka kilátástalanságának is meg­népünk állhatatosan küzd a győző bizonyítéka; az agresz­szorok hosszú éveken át elkö­vetett kegyetlen kedések, hábo­rús bűntettek s-vozatával sem tudták megt" • a vietnami nép hősi ellen it. Az am ­rlkai kormány hol taktü' i módosításokkal, hol megt ­vesztő, úgynevezett »békeke deményezésekkel« próbálja leplezni agresszív politikájá­nak célját és- zsákutcáját. To­vábbra is szabotálja az érdemi tárgyalásokat Párizsbah, sőt, a kiút keresése helyett kit" ’ esz­SOMOGYI NÉPLAP Kedfl. U70. november 21. i \

Next

/
Thumbnails
Contents