Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-24 / 275. szám
ítika és a reform elveinek megfelelő állami rendelkezések kidolgozásában, rendszeresen és egyedi esetek alapján ellenőrizniük kell az üzemek gyakorlatát — amit eddig nem megfelelő mértékben tettek —, vajon az állami rendelkezések alapján és azok szellemében végzik-e mindennapi gazdasági munkájukat Ha az ellenkezőjét tapasztalják, irányító jogkörük alapján intézkedjenek; ha személyek a hibásak, vonják felelősségre őket; ha a rendelkezések és a felső utasítások hibásak, akkor helyesbítsék őket saját hatáskörükben, késlekedés nélkül; ha meghaladja hatáskörüket, akkor tegyenek jelentést a Minisztertanácsnak. Le kell küzdeni azt a jelenséget is, hogy egyes állami, minisztériumi szervek, mintha megállt volna felettük az idő, tétováznak, várnak, és már régen alaposan feltárt, problémák megoldásában késlekednek az intézkedésekkel. Szakítani kell az önmagukban véve helyes gazdasági szabályozók fetisizálásával, s nem szabad tétlenül várni az eredményt akkor is, amikor már nyilvánvaló, hogy újabb intézkedésekre volna szükség. Elítéljük a közösséget károsító gazdálkodást Az állami, ipari és kereskedelmi vállalatok tevékenységi körében nagyobb számban és területen bukkantak fel alkalmi társulások, álszövetkezetek, magánosok, és tesznek szert jelentős jövedelemre. A minisztériumok, főhatóságok kötelesek a szocialista köztulajdon, az állam jogainak és bevételi forrásainak érintetlenségén őrködni. Ezt — jogkörükkel élve — az eddiginél hatásosabban kell tenniük a népgazdaság egész területén. Megfelelően ellenőrizni kell, hogy az állami külkereskedelmi monopólium — amibe beleértendő az önálló külkereskedelem jogával felruházott vállalatok tevékenysége is — csorbítást ne szenvedjen. Most nem a vállalatok önálló külkereskedelmi jogainak kampányszerű kiterjesztése és bővítése, hanem az eddig tapasztaltak elemzése és a tanulságok hasznosítása a sürgős. Az irányítás decentralizálása, a vállalatok nagyobb önállósága igen jelentős eredményeket hozott. Nem utolsósorban azért, mert a vállalatok, intézmények, az ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői nagy többségükben megértették feladataikat, megnövekedett hatáskörükkel helyesen éltek, támaszkodtak a dolgozó kollektívákra, s jó vállalati eredményeket elérve, fejlesztették Remüket ■ Változatlanul helyeseljük a vállalatok nagyobb önállóságát, saját alapjaik és eszközeik növelését, a közhasznú kezdeményezéseket. Helyeseljük a csoportos érdekeltség elvét, elismerjük a dolgozó kollektívák jogosultságát a magasabb jövedelemre, ha a többletnyereséget az össztársadalmi érdekkel összhangban, a munka jobb megszervezésével, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével érik eL Vannak azonban olyan gazdasági vezetők, sőt vállalatok, akik és amelyek a közösolcsó eszközökhöz nyúlnak, és különböző manipulációkkal a népgazdaság vagy a vásárló- közönség rovására irányítják a vállalati gazdálkodást. Elítéljük a spekulációra alapozott jövedelemszerzést, a vállalati érdek szembeállítását a társadalmi érdekkel. A minisztériumoknak, a felügyelő hatóságoknak ellenőrizniük kell azokat a vállalatokat — mégpedig nemcsak a rendelkezések formai megtartását, hanem gazdálkodásunk lényegét is —, amelyekre a kooperáló vállalatok vagy a lakosság részéről panasz érkezik. Ahol a közösséget károsító gazdálkodást találnak, avatkozzanak be a közérdek védelmében, és törvényes jogkörük alapján járjanak el az ilyen vezetőkkel és vállalatokkal szemben. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy az árpolitika helyes, és azt, tovább tökéletesítve, a jövőben is érvényesíteni kell. Népgazdasági és közérdekből meg kell tartani a fix, a kötött és a szabad árak rendszerét az ismert három kategóriában. Az úgynevezett szabad áras kategóriában azonban a termékek felhasználóinak, fogyasztóinak védelmében szükséges, hogy a vállalatok által megállapítható árak képzését megjavítsák, a haszon mértékét, kulcsát állami normatí- vákkkal hatékonyabban szabályozzák, és az árképzés gyakorlatát hatóságilag, rendszeresen ellenőrizzék. Az árpolitika helyességének hangsúlyozásával egyidejűleg a Központi Bizottság támogat minden olyan intézkedést, amely a társadalmilag indokolatlan mértékű jövedelmet, a jogtalan haszonszerzést hivatott meggátolni. Elitéi minden olyan árváltozást, amelynek célja és egyedüli alapja a puszta nyerészkedés. A nyilvánvaló gazdasági visszaélések — harácsolás, árdrágítás, csalás — esetében a szükséges tennivaló egyszerű: gazdasági szankciókat kell alkalmazni, a törvénybe ütköző cselekmények esetén pedig büntetőelség érdekeivel nem törődve, I járást kell indítani. Javítani kell a munkaerő-gazdálkodást munkafegyelmet kaidé j ük, más időszakokban viszont rohammunkában, mértéktelenül sok túlórában kell dolgozniuk. Minden dolgozó érezze azonban kötelességének, hogy ne csak számon kérje a kollektív szerződésben megfogalmazott jogainak teljesítését, hanem ő maga is teljesítse a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeit. Külön kell szólni azokról is, akik úgy viselkednek, mintha szívességet tennének már azzal is, hogy bejárnak a munkahelyükre, ott elidőznek, és fölveszik a fizetést. Az ilyen esetekben emberi szóval, figyelmeztetéssel, de ha ez nem segít, fegyelmezéssel kell rendet teremteni. Népgazdaságunkban az ösz- szes termelési eszköz és termelőerő jobb hasznosítására kell törekednünk. Az ország háztartásában változatlanul nagy és állandó figyelmet kíván a beruházási piac egyensúlyának megteremtése, a költségvetés egyensúlyának biztosítása és a nemzetközi fizetési mérleg javítása. A népgazdasági tervek teljesítésének menetében első, alapvető, minden területre érvényes követelmény a fejlődés intenzív útjára való áttérés, a hatékonyság növelése. Az ipari termelés hatékonyságának emelése érdekében folytatódjék a korszerű termelési és gyártmánystruktúra kialakítása. Sürgető feladat, és mindinkább az lesz, a tudomány, a technika vívmányainak széles körű alkalmazása a termelésben; a munka termelékenységének növelése, a dolgozók szaktudásának emelése, a munkafegyelem megszilárdítása. A párt gazdaságpolitikája alapjaiban helyes, az élet próbáját kiállotta. Állami, gazdasági vezetőink nagy többsége, a milliók becsületesen, lelkesen dolgoznak. Az ország, a szocializmus szemmel láthatóan, eredményesen épül, a dolgozók élete, életkörülményei időszakról időszakra javulnak. Reális, jó, szocialista céljainknak megfelelő népgazdasági terveink vannak. Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, amikor reális célként tűzhetjük ma^ gunk elé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy terveink sorra- rendre megvalósuljanak. A gazdasági munka területén is megvannak a feltételek ahhoz, hogy a szocializmus építését a legközelebbi években és eredményesen, magasabb szinten folytassuk. VI. A párt ideológiai munkája Művelődéspolitikánk A szocialista tudat erősítése es a Népgazdasági terveink megvalósításának egyik alapvető feltétele a jó munkaerő-gazdálkodás. A népgazdaság érdekei igényelnek bizonyos munkaerő-átcsoportosítást. Az elmúlt három évben a munkaerőmozgás a dolgozók 20—25 százalékára terjedt ki. A vizsgálatok azt mutatják, ennek HO—70 százaléka elfogadhatóan indokolt, a fennmaradó 30—40 százalék egészségtelen. A munkaerőmozgás jelenlegi, a népgazdaság oldaláról nem indokolt magas aránya anyagilag és a munkafegyelem szempontjából egyaránt káros. Több irányú munkát kell végezni a rendellenes helyzet megváltoztatására. — A munkaerő-mozgást a központi tervező szerveknek befolyásolniuk kell; egyrészt támogatni azt, ami közgazdaságilag indokolt, másrészt intézkedésekkel megakadályozni a nem kívánatos spontán folyamatokat. — Megfelelő érdekvédelmet, anyagi és erkölcsi megbecsülést kell nyújtani a vállalatok értékes dolgozóinak, az üzemi törzsgárda tagjainak.' — A bérezésben a közgazdasági tényezők automatizmusa mellett szükség van szabályozásra is. így többek között megfelelő szabályokat kell kidolgozni arra, hogy az egyik állami vállalattól kilépő dolgozó mennyivel magasabb bért kaphat új munkahelyén, hogy az ne lehessen több, mint amennyit új munkahelyének azonos munkakörben foglalkoztatott régi dolgozója kap. Ki kell dolgozni azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy ugyanazon munkáért mennyivel fizethet többet a szövetkezet és a magánvállalkozó, mint az állami vállalat. — A törvényes rendelkezéseket megszegő munkaerő-csábítókat felelősségre kell vonni. A népgazdaság és a becsületesen dolgozók érdekeinek védelmében javítani kell a munkafegyelmet, amely részben a termelés elégtelen szervezése, részben bérpolitikánk gyenge pontjai miatt, a mi hibánkból is sok helyen fellazult. Mindenekelőtt a vállalatvezetőknek kell magasabb színvonalon megszervezniük a munkát, és biztosítani a technikai, technológiai fegyelmet. A minimum, amit a dolgozók elvárnak a vezetőktől, hogy biztosítsák munkájukhoz a megfelelő feltételeket. Éneikül nincs erkölcsi alapja egyetlen vezetőnek sem, hogy jobb munkát várjon a dolgozóktól, akik joggal kifogásolják, ha anyag, alkatrész és szállítási eszköz hiánya miatt időszakonként nagymérTisztelt kongresszus! Kedves Elv társak! A beszámolási időszakban kiterjedt és erősödött hazánkban a marxizmus—leni- nizmus befolyása, társadalmunk világnézeti, eszmei egysége. A munkásosztály tudományos világnézete mindinkább meghatározó szerepet játszik a tömegszervezeti és állami oktatásban és nevelésben; további teret hódít a tudományokban, művészetekben, a mindennapi életben, a tő megek tudatában. A társadalomtudományok színvonala emelkedett, műve lói mind nagyobb segítséget nyújtanak a szocialista társadalom fejlődése által napirendre tűzött feladatok megoldásában. Bővült és változatosabb lett a marxizmus—leninizmus propagandája, növekedett oktatóinak száma és a propagandisták felkészültsége. Hazánkban az 1969—70-es tanévben, a pártoktatásban 790 ezer, a szakszervezeti oktatásban 630 ezer, a KISZ-oktatásban 550 ezer, az állami oktatás keretében 80 ezer, összesen több mint 2 millió ember vett részt rendszeres marxista—leninista képzésben. A Marx és Engels által megalapozott, Lenin által továbbfejlesztett ideológiánk fejlődésének állandó forrása az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása. A gyakorlat az elmélet próbája és gazdagitója. A marxista—leninista elméletet a kommunista és munkáspártok gyakorlata és tapasztalatai formálják, fejlesztik. A gyakorlati tapasztalatok összegezése, az elmélet továbbfejlesztése minden párt kötelessége. Ebben élen jár a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb harci tapasztalatokkal rendelkező osztaga, a Szovjetunió Kommunista Pártja. Nagy segítséget jelentett az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresz- szusán, s azt követően föllépett a szubjektivizmus, a dogmatiz- mus ellen, a marxizmus—leni- nizmus alkotó alkalmazásáért. Pártunk a marxizmus—leni- n izmus megdönthetetlen igazságaira támaszkodva védelmezi ideológiánkat, világnézetünket a reakciós, burzsoá nézetekkel szemben, s elutasít mindenféle jobb- és baloldali torzítást. Egyaránt elutasítja a revizionizmust, amely végső soron a munkásosztály elárulásához vezet, és az álforradalmi »baloldali« kalandorságot. Ugyanígy elutasítja a szubjektivizmust, valamint a dogma- tizmust, a merev sablonokban való gondolkodást, amely megöli a marxizmus lelkét. A jobboldali, burzsoá és revizionista nézetek képviselői felmagasztalják a fejlett kapitalista országok életformáit, lebecsülik szocialista társadalmunk, építőmunkánk eredményeit, mérhe tétlenül felnagyítják társadalmi életünk egyes negatív kisérő jelenségeit. Az ilyesfajta nézetek nálunk nem nagy mértékben, és többnyire áttételes formában, tékben kihasználatlan a "pnaMsde jelentkeznek még egyes te[ dományágakban is, és hatnak közvéleményünkre is. Nem képviselnek jelentős erőt, de kétségtelen, hogy vannak nálunk szektás, dogmatikus és más, különböző álforradalmi nézetek, irányzatok is. Ezek tagadják pártunk irányvonalának, szocialista építőmunkánknak forradalmi tartalmát és céljait. A Magyar Népköztársaságot és más, nekik nem tetsző szocialista országokat — a burzsoá propagandistákkal egy nótát fújva — elbürokratizálódott, technokrata, manipulált társadalomnak nevezik. Az életszínvonal emelésére irányuló erőfeszítéseket és ezek látható eredményeit polgáriasodásnak, a szocializmus útjáról való letérésnek mondják. A marxizmus—leninizmust értelméből kiforgató és eltorzító álradikális irányzat és a belőle következő politikai ka- landorság a szocialista világ- rendszer egy-két országában is hivatalos képviseletet nyert; a kapitalista világban pedig — a munkásosztály vezető szerepét tagadva, igen gyakran a kommunista pártok ellen harcolva és ezért a tőkés hatalom türelmét élvezve — a magukat »igazi«, vagy »új baloldalnak, »maoisták«-nak, vagy nyíltan trockistáknak nevező csoportok fellépésében jelentkezik. Pártunk az eszmék harcában elutasítja a semlegességet, a politikában az elvtelen kompromisszumra, megalkuvásra való törekvést, mert azt tartjuk, hogy a marxizmus—leninizmus elkötelezettséget jelent Nem lehet úgy helyeselni elveket, hogy közben elutasítjuk a gyakorlatukat; nem lehet egységet hangoztatni, és széthúzást szítani; nem lehet egyidejűleg helyeselni egy meghatározott álláspontot, s ugyanakkor igazat adni annak, aki az ellenkezőjét képviseli; nem lehet közös nevezőre hozni a nemzetközi munkás- osztály, a felszabadulásukért harcoló népek és a nemzetközi imperializmus érdekeit. Pártunk továbbra is mindent meg fog tenni a marxizmus—leninizmus pozícióinak, hegemóniájának erősítéséért. A Központi Bizottság úgy véli, hogy elsősorban saját magának kell megjavítania, fejlesztenie elméleti, ideológiai tevékenységét. Pártunk a testvérpártok nemzetközi tapasztalatait, a hazai tapasztalatokat hasznosítva, az elmúlt másfél évtizedben nem kevés olyan gyakorlati feladatot oldott meg, amelynek elméleti jelentősége is van. Ilyen volt többek között a lenini szövetkezeti elv alkalmazása a mi viszonyainkra, a parasztság különböző rétegeihez való viszony rendezése az átszervezés után, a földjáradék alkalmazása, a tulajdonviszonyok szocialista értelmezése, meghatározása; a gazdaságirányítás reformjának kidolgozása; az államélet, a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének kérdései. Ugyanakkor pártunk munkájában az elmélet gyakorlati al- oem tart lépést a tapasztalatok megfelelő elvi általánosítása, az ideológiai kutatómunka. ! A következő években az ideológiai munkában számos elvi jelentőségű kérdés vár elemzésre és kidolgozásra; társadalmunk rétegeződésének és tudati állapotának alakulása napjainkban, a szocialista demokrácia elvi kérdései; a köz- igazgatás fejlesztésének tudományos megalapozása; a tudományos-technikai forradalom társadalmi-emberi összefüggései a szocializmusban; az életmód változásának gazdasági, szociológiai és kulturális vonatkozásai; a konvergencia burzsoá elméletének tudományos bírálata és más kérdések. Az ideológiai munkát mindazoknak a tényezőknek figyelembevételével kell továbbfejlesztenünk, amelyek hatnak rá. A szocialista társadalom dinamikus mozgásban van, és sok eleme átmeneti jellegű. A helyzetből következnek világnézetünk terjesztésének feladatai, figyelembe véve a tudat, a közgondolkodás adott állapotát Elméletünknek és propagandánknak választ kell adnia az időszerű, új, vagy akár régi, de még nyitott kérdésekre. Az adott helyzetből következően a marxizmus— leninizmus, világnézetünk oktatása és hirdetése, terjesztése a különböző ellenséges és téves nézetekkel folytatott harcban megy végbe. A tudományos élet és az oktatási rendszer tovább fej lesztése Pártunk munkájának, az ország fejlődésének előtérben álló fontos kérdése a tudományos élet fejlesztése. Korunkban rendkívül megnövekedett a tudományok, mind a társadalomtudományok, mind a természettudományok jelentősége, szerepe, s meggyorsul a tudományos eredmények gyakorlati felhasználása, a tudomány közvetlen szerepe a termelésben. Az automatizálás, a kemizálás, az ember szolgálatába állítható hatalmas energiaforrások feltárása jelzi ezt a fejlődést. A szocializmus és a tudomány egymásra utaltak és szövetségesek. A kapitalizmussal szemben a mi rendszerünk lényegénél fogva összehasonlíthatatlanul alkalmasabb arra, hogy elősegítse a tudományos és a technikai haladást, valamint eredményeiknek az egész társadalom érdekében történő hasznosítását. Programunk, a szocialista társadalom teljes felépítése, az ország általános fejlesztése, a nép életszínvonalának további emelése, megköveteli a tudományok fejlesztését, a tudományok eredményeinek mind jobb és mind gyorsabb gyakorlati hasznosítását. Ebből indult ki a Központi Bizottság, amikor kidolgozta pártunk tudománypolitikai irányelveit. A bennük tisztázott és azóta fokozatosan realizálódó elvek serkentően hatnak valamennyi tudományág fejlődésére. Ilyenek a politika és a tudomány helyes viszonyáról, a kutatások irányítási rendszeréről, a szocializmus iránti felelősségen alapuló kutatási szabadságról, a tudományos monopóliumok elleni fellépésről, a nemzetközi tudományos együttműködésről és más fontos kérdésekről kidolgozott elvi állás- foglalások. A Központi Bizottság figyelmet fordít rá, hogy az új, a IV. ötéves terv időszakában a hazai tudomány és technika az eddiginél nagyobb mértékben fejlődjön, és eredményei gyorsabban kerüljenek át a gyakorlatba. Pártunknak az az álláspontja, hogy fokozottabban be kell kapcsolódnunk a tudományos és technikai forradalom nemzetközileg kibontakozó áramlatába. Ebben nagy segítségünkre van a Szovjetunióval és a KGST- országokkal e téren is kialakult és fejlődő tudományos együttműködés, ugyanakkor saját erőinket is mozgósítanunk kell. Ebből a célból a legközelebbi öt évben a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,8 százalékát fordítjuk tudományos kutatásokra és fejlesztésre, ami nemzetközi összehasonlításban is elfogadható arány. Az ország előtt álló feladatok, valamint a tudomány és a technika rohamos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik társadalmi méretekben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szükséges, hogy pártunk a közeljövőben napirendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és „a társadalmi szükségletek összefüggésének kérdéseit, az oktatók és a tanulók túlterhelésének problémáit, g a kormánynyal közösen tegye meg a szükséges intézkedéseket az oktatási rendszer továbbfejlesztésére. Oktatási rendszerünktől azt várjuk, hogy kötelességtudó, jól képzett, művelt, világnézetileg szilárd, szocialista erkölcsű szakembereket képezzen az ország számára. Nálunk a művelődés intézményei, mindenféle megkülönböztetés nélkül, nyitva állnak valamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és tehetséges. Ezen belül a párt elvi-politikai kérdésnek tartja továbbra is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden fokán megfelelő külön támogatást kapjanak. Továbbra is a pártosan állást foglaló, szocialista, realista művészetet támogatjuk Az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a művészeti élet, növekedett népünk műveltsége. Pártunk művelődés- politikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy társadalmi céljaink megvalósulását. A fejlődés természetesen útkereséssel jár, s nemegyszer ellentmondások és viták közepette megy végbe. Ugyanakkor a fejlődés azon-. ban nyilvánvaló. Az utóbbi években zenekultúránk méltán vált ki elismerést határainkon túl is; fejlődött film- és szín- művészetünk, számos szocialista mondani való jú drámai alkotás született; termékeny, költészetünk; számos új képzőművészeti alkotással gazdagodtunk. Híven eddigi politikánkhoz, a művészeti munkába, stílus- keresésbe nem kívánunk adminisztratív eszközökkel beavatkozni ezután sem. Az ta~ 6 SOMOGYI Kedd, 1970. november 24.
