Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

lam szerepét, lebecsülik jelen­tőseget és a hatalom gyengíté­sével voltaképpen veszélyezte­tik a nép vívmányait. Belső feladataink és a nemzetközi kö­rülmények egyaránt azt köve­telik, hogy tovább erősítsük szocialista államunkat, növel­jük gazdaságszervező és kultu­rális szervező szerepét, fej­lesszük az államigazgatási munkát, emeljük színvonalát. Ezzel egyidejűleg arra kell tö­rekedni, hogy a'lakosság még nagyobb tömegei vegyenek részt a közéletben, az állami szervek, a tanácsok és más állami szervezetek munkájá­ban. Az államélet, a szocialis­ta demokrácia továbbfejleszté­se olyan feladat, amelynek si­keres megoldása lendületet ad további fejlődésünknek. A szocialista demokrácia to­vábbi kibontakoztatására irá­nyuló tervünket biztos alapok­ra építjük, mert hazánkban a hatalom szilárd, az államépí­tésben pártunk, munkásosztá­lyunk negyedszázados tapasz­talatokkal rendelkezik, belpoli­tikai helyzetünk nemcsak szükségessé, hanem lehetővé is teszi terveink végrehajtását. Az államélet és a szocialista demokrácia fejlesztése a mun­káshatalom, a szocialista ál­lam további megszilárdítását, erejének növelését, hatékony­ságának fokozását jelenti. Ál­laméletünk, á szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésének lényege, hogy egyidejűleg erő­sítjük a központi hatalmat és növeljük a helyi szervek önál­lóságát. Fontos feladat: a tanácsok hatáskörének és munkájának fejlesztése Jelentősnek tartjuk a tör­vényhozói és kormányzati munka korszerűsítését. Or­szággyűlésünk a népszuvere­nitás legfőbb megtestesítője, országunk legfőbb törvény­hozó szerve.- Társadalmi előre­haladásunk gyorsítása, rend­szerünk szocialista jellegének fejlesztése céljából szükséges, hogy az országgyűlésben erő­södjék a törvényalkotói tevé­kenység, növekedjék szerepe a kormányzati munka alkotmá­nyos ellenőrzésében. A szocializmus építésének előbbre vitele az államappará­tusban tevékenykedő kommu­nistáktól, minden dolgozótól politikánk következetesebb ér­vényesítését, a munkásosztály érdekeinek jobb képviseletét, a kormány rendelkezéseinek pontos végrehajtását kívánja, helyes vezetési módszert, jó közigazgatást, hatékony, ope­ratív és jó ügyintézést követel. Az államigazgatási szervezet tökéletesítése, a pontosan kö­rülírt hatáskör, a személyes fe­lelősséggel végzett jó ügyinté­zés egyúttal a leghatásosabb harc a bürokrácia ellen. Ez a harc állandó és elemi köte­lességünk, mert elhanyagolása fékezi fejlődésünket. Az államigazgatási szervezet tökéletesítésében és az ügyin­tézés fejlesztésében számítunk a köztisztviselőkre, akiknek e törekvésünk megvalósításában kulcsszerepük van. A köztiszt­viselő az állam képviselője és a köz szolgálója. Magatartása, az ügyfélhez való viszonya nagymértékben befolyásolja az állampolgár véleményét, az ál­lamhatalomról kialakuló állás­pontját; az ügyintézés ezáltal válik politikává. Most az államélet fejleszté­sének központi feladata a he­lyi és a középfokú tanácsok hatáskörének és munkájának fejlesztése. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus építésében, a nép életének megkönnyítésé­ben jelentősen előbbre lép­hetünk, ha az ügyek tetemes hányadát intéző tanácsok na­gyobb önállósággal, nagyobb felelősséggel dolgoznak. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy az állam- igazgatási munka és hatáskör fejlesztésével egyidejűleg erő­södjék a tanácsok népképvise­leti, önkormányzati jellege. Ez nem mond ellent állami szer­vezetünk demokratikus cent­ralizmuson felépülő elvének és gyakorlatának. Ellenkezőleg, ípv biztosítható, hogy a köz­ponti szervek hatáskörében olyan ügyek maradjanak, ame­lyek a társadalmi összfolyama- tok szempontjából fontosak, lényegesek, a helyileg megold­ható ügyeket viszont a helyi szervekben intézzék. Fontos, hogy a minisztériu­mok és más központi, állami szervek mielőbb adjanak át konkrét intézkedési jogköröket a Fővárosi Tanácsnak és a megyei tanácsoknak. Ugyan­csak szükséges, hogy egyidejű­leg a Fővárosi Tanács a kerü­leti tanácsoknak, a megyei ta­nácsok a városi és községi ta­nácsoknak adják át a helyi­leg sokkal jobban intézhető ügyekben a döntést, és segít­senek megteremteni az önálló­ság, felelősség, önkormányzat érvényre juttatásának feltéte­leit. A tanácsok önkormányzati jellege feltételezi és megkíván­ja a lakossággal, a tömegek­kel való szoros kapcsolatot, te­vékenységük sokoldalú ellen­őrzését. A tanácsok ügyvitele fölötti ellenőrzést a kormány, a felsőbb tanácsszervek, a ta­nácstagok, a választók, a nép­tömegek gyakorolják. Vannak, akik a népi hatalom szilárdságának kockáztatását látják az irányítás további de­centralizálásában, a tanácsok önállóságának növelésében. Központi Bizottságunknak meggyőződése, hogy az állam­élet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, ezen belül a tanácsok önállóságának növe­lése helyes osztálypolitika, amely államunkat, a dolgozó •nép hatalmát erősíti. Az új választási törvényről, alkotmány unk módosításáról Az államéletben a szocialis­ta demokrácia változatlan kö­vetelménye, hogy hazánkban maradéktalanul érvényesüljön a törvényesség. A szocialista törvényesség elengedhetetlen eleme egyrészről, hogy alkot­mányos törvényes rendünket senki sem sértheti meg bün­tetlenül, másrészről, hogy ha­zánkban minden törvénytiszte­lő állampolgár — származás­ra, foglalkozásra, világnézetre való tekintet nélkül — teljes védelmet élvez. A szocialista törvényesség e két követelmé­nye érvényesül, és a jövőben is érvényesülni fog. Az erről való gondoskodást pártunk, kormányunk alapvető köteles­ségének tartja. Nagy jelentősége van az új választási törvénynek, azok­nak az új eljárási szabályok­nak, amelyek választási rend­szerünket továbbfejlesztik, hogy még alkalmasabb legyen a népakarat kifejezésére és ér­vényre juttatására. Az általá­nos, egyenlő és titkos választói jog nálunk a népi demokrati­kus rendszer vívmánya. A szo­cialista demokrácia továbbfej­lesztésének fontos eleme vá­lasztási rendszerünk tökélete- , • .„ r—’ ’ ■ hogy az r'-ijunpolsá/v;. — a jelölési jog és a választási lehetőség bő­vítésével — még inkább, mint eddig, a véleményünk szerint legalkalmasabb személyeket küldhetik az országgyűlésbe, a tanácsokba. A választási törvény egyik új rendelkezése, hogy a Fő­városi Tanács és a megyei ta­nácsok tagjait a jövőben nem közvetlenül a választóit, ha­nem közvetett választással a helyi tanácsok választják. Ily módon a községi tanácsok munkáját irányító megyei ta­nácsok ténylegesen a helyi ta­nácsok küldötteiből alakulnak meg. A IX. kongresszus már utalt arra, hogy időszerűvé vált al­kotmányunk módosítása. E munka hosszabb időt vett igénybe — és most került olyan stádiumba, hogy a kö­zeli jövőben végrehajtsuk. A Magyar Népköztársaság 1949- ben elfogadott alkotmánya né­pünk nagy történelmi vívmá­nya. A több mint két évtized­del ezelőtt elfogadott alkot­mány rögzítette, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a dolgozó nép állama. Összegezte addigi harcunk, munkánk eredmé­nyeit, és nagy vonalakban ki­jelölte hazánk . fejlődésének irányát. Az eltelt húsz esztendő alatt gvökeres változások következ­nek be hazánk politikai, gaz­dasági, kulturális életében. A történelmi jelentőségű vívmá­nyok ellenére sem szükséges új alkotmányt kidolgozni. Szükségesnek tartjuk és java­soljuk viszont, hogy az ország- gyűlés jelenlegi helyzetünknek megfelelően‘módosítsa. íejlesz- sze tovább a Magyar Népköz- társaság alaptörvényét. A mó­dosított alkotmány tükrözze az elmúlt két évtized alatt be­következett változásokat. Utal­jon az államéletben, az or­szággyűlés, a kormány, a ta­nácsok tevékenységében, álta­lában az állami intézmények munkájában bekövetkezett változásokra. Pontosabban ha­tározza meg az állampolgárok jogait és kötelességeit a szó­éi attsmas építésnek jelenlegi szakaszában. Az alkotmány módosításának kérdéseivel való foglalkozás közben már felvetődött, és nyilván a későbbiekben széle­sebb körben is felvetődhet az ország hivatalos elnevezésé­nek, címerének, állami zászla­jának kérdése. A Magyar Nép- köztársaság elnevezés jól kife­jezi munkásosztályunk, né­pünk harcának legnagyobb eredményét, azt, hogy megal­kotta eddigi legnagyobb törté­nelmi vívmányát: a nép álla­mát. Államunk, rendszerünk fő jellemvonásaiban, a tulajdon­és osztályviszonyok tekinteté­ben már szocialista, a szo­cialista társadalom teljes fel­építése viszont még csak fo­lyamatban van. Pártunk úgy véli, még nem érkezett el az ideje, hogy országunkat szo­cialista köztársasággá kiáltsuk ki. Azt tartjuk, inkább jussunk előbbre az építéssel és késsünk az elnevezéssel, mint siessünk az elnevezéssel és késsünk a szocializmus építésével, A Ma­gyar Népköztársaság neve ma is dolgozó népünk hatalmát, ál­lamát, hazáját, az épülő új, szocialista világot jelenti, hir­deti félreérthetetlenül minden­hol és mindenki számára. III. A párt vezető szerepe A pár tin unka továbbfej lesztésc Kedves Elvtársak! Pártunk a magyar munkás- osztály marxista—leninista, kommunista élcsapataként tár­sadalmunk eszmei-politikai vezetője; irányítja, szervezi a szocialista építést, s ezzel az egész magyar nép érdekeit szolgálja. Kormányzó párt, amelynek politikája meghatá­rozóan kihat az ország, a tár­sadalom életének egészére. A párt csak azért és azáltal töltheti be megfelelően törté­nelmi misszióját, mert tevé­kenységében a marxizmus— leninizmus tudományos elmé­lete vezérli. Pártunk a marxiz­mus—leninizmus alkotó alkal­mazásának híve. Lenint kö­veti, aki arra tanít, hogy »... a marxizmus nem holt dogma, nem valami befejezett, kész, változatlan tanítás, ha­nem a cselekvés vezérfonala«, másutt ugyanezt másképpen kifejezve azt mondja:»... a marxizmusban a leglényege­sebb, ami a marxizmus élő lelke: a konkrét helyzet konk­rét elemzése«. Pártunk a marxizmus—leni­nizmus elveiből, a magyar és a nemzetközi munkásosztály forradalmi tapasztalataiból in­dul ki, és a konkrét helyzet konkrét vizsgálata alapján hozza meg döntéseit. A leg­utóbbi másfél évtizedben pár­tunknak három nagy felada­tot kellett megoldania. Az el­lenforradalmi felkelés erőinek szétzúzásával a népi hatalmat megvédeni és megszilárdítani; a mezőgazdaság szocialista át­szervezését végrehajtani; végül a gazdaságirányítás továbbfej­lesztésének bonyolult kérdé­seit kellett megoldania. Hogy pártunk ezeket a nagy fel­adatokat kielégítően meg tud­ta oldani, azt elsősorban an­nak köszönheti, hogy a revi­zionista és a dogmatikus meg­közelítési módokat határozot­tan és egyformán elvetette, s a marxizmus—leninizmus el­veit követte. Pártunk működésének leg­fontosabb szervezési alapelve a demokratikus centralizmus, amelyet a kommunista mozga­lom számára Lenin dolgozott ki tudományos pontossággal. A munkásosztály új típusú forradalmi pártja szervezeti életének és működésének le­nini alapelveit a történelem igazolta, azok mindmáig érvé­nyesek. A demokratikus cent­ralizmus elvét kiegészíti a kollektív vezetés és a szemé­lyi felelősség elve. Saját ta­pasztalataink alapján teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy megsértésük esetén nem érvényesülhet maradéktalanul a marxizmus—leninizmus, a politika eltorzul, elsorvadnak a párt tömegkapcsolatai, s el­vész akcióképessége; érvénye­sülésük viszont meghatványoz­za a párt erőit. Gyakorlatunkban a dönté­sek demokratikus előkészíté­sét, a kérdések sokoldalú és szabad megvitatását, a külön­böző vélemények meghallgatá­sát és figyelembevételét szor­galmazzuk éppen úgy, mint a meghozott határozatok egysé­ges, kötelező és pontos végre­hajtását. A pártdemokrácia nélkül nem lehet igazi eszmei, politikai egységet teremteni, nem lehet a belső meggyőző­désen alapuló magas fokú tu­datosságot kifejleszteni. Cent­ralizmus, szervezeteinek fölé- és alárendeltsége nélkül a párt nem szervezett erő, elvész él­csapat jellege, ereje, és egy­séges cselekvésre képtelen vi­taklubok tömegére esik szét Pártunk szervezeti felépíté­sében, életének belső rendjé­ben híven követi a munkásosz­tály forradalmi pártjának ha­gyományos lenini elveit. Je­lenthetjük, a párt a beszámo­lási időszakban ideológiailag, politikailag, szervezetileg egy­aránt egészségesen fejlődött, erősödött, megbonthatatlan egységben halad mindmáig. A pártnak négy évvel ezelőtt 19 ezer alapszervezete és kere­ken 585 ezer tagja, illetve tag­jelöltje volt. Most 21 ezer az alapszervezetek száma, a tagságé pedig 77 ezer fővel, 13 százalékkal magasabb, 662 ezer fő. A IX. kongresszus határo­zata alapján pártunkban meg­szűnt a tag jelöltség intézmé­nye. Az akkor nyilvántartott 37 900 tagjelöltből, egyéni el­bírálás alapján, 35 250 elvtár­sat fölvettek a párt tagjai kö­zé. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a tagjelöltség in­tézményének megszüntetése pártunkban helyesnek bizo­nyult. A párt taglétszáma és összetétele alapjában meg­felelően alakult. A tag­létszám növekedése össz­hangban van a kommu­nista eszme vonzóerejének, a párt politikai befolyásának nö­vekedésével. Pártunk munkás­jellege a tagság összetételében is érvényesül. A tagság 70 szá­zaléka eredeti foglalkozása szerint munkás; jelenleg is fi­zikai munkát végez a párttag­ság 38 százaléka. A társada­lomban végbemenő átrétegező- dési folyamatok következtében a tagság egészén belül a fizi­kai dolgozók aránya 4,5 szá- zalékkkal csökkent. Valame­lyest emelkedett a párttagság átlagos életkora, ez jelenleg 44 év. A beszámolási időszakban újonnan fölvett tagok 48 szá­zaléka fizikai dolgozó, meg­felelő arányban vannak kö­zöttük nők; a korcsoportok képviselete is egészséges: 84 százalékuk 40 éven aluli. Tovább erősödött pártunk egysége, akcióképessége Pártunkban együtt él, dolgo­zik, összeforrva harcol a forra­dalmárok három nemzedéke: a veterán harcosok, a középko­rúak és az ifjabbak nemzedé­ke. Figyelemre méltó, hogy je­lenlegi párttagságunknak több mint a fele 1956 óta lépett a pártba: az azóta folytatott harc menetében került közel a párt­hoz és vált párttaggá. A párt új tagjai általában a munká­ban élen járók, a társadalmi és tömegszervezeti aktivisták közül kerülnek ki, s ennek így kell történnie ezután is. A tag- felvételi munkában továbbra is ei kell kerülni a kampánysze­rűséget. A jövőben is megkü­lönböztetett figyelmet kell for­dítani a párt munkás jellegé­nek erősítésére, az ipari mun­kások, a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok fölvételére. A párt szervezeti ereje szem­pontjából nem közömbös tag­jainak száma. Akcióképessége és igazi hatóereje azonban, a helyes politikai vonal mellett tagságának egységében van. A Központi Bizottság jelentheti a kongresszusnak, hogy az el­múlt négy évben tovább erő­södött pártunk eszmei, politi­kai, szervezeti egysége, akció- képessége. A párt egységét nem tekint­jük egyszer és mindenkorra adottnak. Pártunk egysége a lényeges politikai, gazdasági, ideológiai kérdésekben szilárd. Ezt az egységet azonban a gya­korlati munkában minden új kérdésben újból és újból meg kell teremteni. A párt az egy­ség erősítésén dolgozik ezután is; azt megbontani, rombolni sem kívülről, sem belülről nem engedi senkinek. Az ön­1 Irént vállalt, lenini értelemben veit pártfegyelem, beosztásra és rangra való tekintet nélkül kötelező mindenkire. A párt fő ereje eszméinek igazságában és a tömegek tá­mogatásában van. A szocializ­mus építésének soron lévő fel­adatai nagyobb követelménye­ket támasztanak a párt tömeg- golitikai, agitációs és propa­gandamunkájával szemben. A párt politikájának képviselete, céljainak hirdetése a párt va­lamennyi alapszervezetének és tagjának kötelessége. Ezt a feladatot szolgálják a párt agi­tációs és propagandaeszközei; a sajtó, a rádió, a televízió, a párt lapjai és folyóiratai. A párt központi napilapja, a Népszabadság 755 ezer pél­dányban, a 19 megyei napilap­ja összesen 780 ezer példány­ban jelenik meg. A Társadalmi Szemle, a párt elméleti. folyó­irata 36 ezer példányban, szer­vezeti lapjá, a Pártélet 95 ezer példányban jelenik meg ha­vonta. Pártunk elvet minden, a tömegeket lebecsülő és a köz­véleményt manipuláló meg­nyilvánulást. Ugyanakkor a közvélemény jó tájékoztatását, a szocializmus eszméinek pro­pagálását rendkívül fontos fel­adatának/ tekinti. A párt, a né­pi állam kezében lévő tömeg­propaganda eszközöknek eze­ket a nemes célokat kell szol­gálniuk a jövőben még in­kább és jobban, mint eddig is tették. A p ái* lm unk« néhány időszerű kérdéséről A kongresszusi felkészülés időszakában az egész pártban mélyrehatóan megvitatták a pártmunka legidőszerűbb kér­déseit. Az eredmények általá­nos elismerése mellett a párt­tagok sok helyütt és jogo­san kifogásolták, hogy egyes kérdésekben egyes terüle­teken nem, következetle­nül vagy hibásan hajtják végre a párt politikáját. A párt politikájának megfe­lelő érvényesítését csali az biztosítja, ha a Központi Bizottság, a párt középfokú irányító szervei és a párt alap­szervezetei a feladatok azonos értelmezése alapján, a legna­gyobb összehangoltsággal, egyidejűleg és ugyanazért dol­goznak. A kongresszust előké­szítő tanácskozások vitáiból is kitűnt, hogy a pártmunka fejlesztésében most nagy fon­tossága van a politika eddigi­nél következetesebb és egysé­ges végrehajtásának, a pártel­lenőrzés erősítésének és az alapszervezeti munka fejlesz­tésének. A Központi Bizottságnak és végrehajtó szerveinek, a Poli­tikai Bizottságnak, a Titkár­ságnak, a Központi Bizottság apparátusának munkájában, és részben a pártbizottságok és pártszervezetek tevékenysé­gében is az utóbbi időben a különböző kérdésekkel kap­csolatos elemző munkán, a párthatározatok kidolgozá­sán volt a hangsúly, s a szük­ségesnél kevesebb figyelem jutott a • hozott határozatok végrehajtásának ellenőrzésé­re. Az ellenőrzés megjavítása nélkülözhetetlen és sürgető az egész pártban, annak érdeké­ben, hogy a gyakorlat teljesen megfeleljen az elvi döntések­nek, és a párt politikája hiánytalanul érvényesüljön a gazdasági és a kulturális épí­tőmunka, a szociálpolitika egész területén. A hatéko­nyabb ellenőrzés szükséges a tapasztalatok jobb és gyor­sabb hasznosítása, a gyakor­lati munka állandó javítása, a párt ideológiai és politikai munkájának szüntelen fejlesz­tése szempontjából is. A pártalapszervezeteknek különlegesen fontos szerepük van a párthatározatok meg­valósításában és a párt tö­megkapcsolatainak erősítésé­ben. A párt politikáját a dol­gozó milliók nem kis mérték­ben annak alapján ítélik meg, milyen tapasztalatokat sze­reznek közvetlen munkahe­lyükön hogyan érvényesül a párt politikája helyileg, milyen az alapszervezetek munkája, a kommunisták magatartása. A gazdasági reform vi­szonyai között a pártszer­vek, a pártalapszerveze- tek egy része még nem találta meg munkájának új, megfelelő formáját. Egyes állami, gazdasági vezetők le­becsülik a politikai munka fontosságát, a helyi pártszer­vezetek szerepét. Miközben növekedett a gazdasági veze­tés önállósága és hatásköre, sok helyen nem erősödött ez­zel egyidejűleg megfelelően a pártszervezet befolyása az üzem tevékenységét alapve­tően meghatározó tényezőkre. Nem tudták kellően elősegíte­ni a párt politikájának érvé­nyesítését, nem tudtak kellő határozottsággal fellépni a hi­bák és fogyatékosságok ellen. A pártnak, a kommunisták­nak megtisztelő feladatuk, hogy a harcban, a munkában elöl járjanak, példát mutas­sanak. Ez nagyfokú fegyel­met, önzetlenséget, elvhűsé­get, határozottságot és önte­vékenységet, kezdeményezést vár a kommunistáktól. A párt a jövőben még fokozottabb mértékben igényli, és meg is követeli minden tagjától, hogy a párt politikájáért, a párt egyes határozatainak képvise­letében nyíltan és minden ingadozás nélkül álljon ki, harcoljon és dolgozzon meg­valósításukért. Javaslatok a Szervezeti Szabályzat módosítására A párt élete és munkája szempontjából meghatározó szerepüli van a Szervezeti Sza­bályzat előírásainak. A Köz­ponti Bizottság párttagságunk elé bocsátotta vitára, most a kongresszus elé terjeszti dön­tésre a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó javas­latát. A Szervezeti Szabályzat megfelelően tükrözi, hogy pár­tunk kommunista párt, a mun­kásosztály forradalmi élcsapa­ta, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom része, amelyet tevékenységében a marxizmus—leninizmus elmé­lete, a proletár internacionaliz­mus eszméje vezérel. Felépíté­se, munkamódszere megfelel a forradalmi élcsapattal szem­ben támasztott követelmény­nek. Ezért a párt Szervezeti Szabályzatának alapelvei nem szorulnak változtatásra. A kongresszusnak ezért csali olyan, az alapelveket nem érintő módosításokat javaso­lunk, amelyeket a változó kö­rülmények tesznek szükséges­sé, amelyek növelik a párt- munka hatékonyságát. A Szervezeti Szabályzat mó­dosítására vonatkozó részletes javaslatot és indoklását a kül­dött elvtársak kezébe adtuk írásban. Közöttük a három to­vábbi módosítást, amelynek benyújtását a Központi Bizott­ság a párttagság véleményé­nek figyelembevételével leg­utóbbi, november 12-i ülésén határozta el. A beszámolóban a módosításoknak csak néhány kérdését érintjük: — A tagfelvétel alsó korha­tárát 21 évről 18 évre java­SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. november 21. 1

Next

/
Thumbnails
Contents