Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-03 / 258. szám

Befejezte munkáját a megyei pártértekezlet Vasárnap délelőtt folytatta munkáját a me­gyei pártértckezlet Kaposváron, a La tinea Sándor Művelődési Központ nagytermében. Az értekezlet elnöki tisztét betöltő Szigeti Ist­ván, a megyei pártbizottság titkára üdvözölte a megjelenteket, majd az első és a második napirendhez szóltak bozzá a küldöttek. A délelőtti vitában szólalt fel a Központi Bizottság képviseletében Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke. 7UÄG PROLETÁRJA !, EGYESÜLJETEK! Ara: 80 ffflSr Somogyi Néplap ft AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAfJ XXVI. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM. 1970. NOVEMBER 3 ,, KEDD Losonczi Pál felszólalása Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Pártunk Központi Bizottsága megbízott azzal, hogv üdvözle­tét és elvtársi jókívánságait tolmácsoljam a pártértekezlet minden részvevőjének. A Köz­ponti Bizottság üdvözletét ki­egészítem Kádár elvtárs sze­mélyes jókívánságaival is, me­lyeket földijeinek ezúton is küld. Központi Bizottságunk nagy­ra értékeli a Somogy megyei Pártbizottság, a somogyi párt- szervezetek és párttagok ered­ményes erőfeszítéseit az élet minden területén. Kedves Elvtársak! A beszámolóval, a hozzá fű­zött szóbeli kiegészítéssel, va­lamint az előterjesztett állás- foglalással és határozati javas­latokkal a magam részéről egyetértek, mert ezek lényege beleillik pártunk egész^polili- kájába, híven tükrözi és alkal­mazza azt. Végighallgattam a felszóla­lásokat is, és anélkül, hogy azokra részleteiben válaszol­nék — nem is az én felada­tom — összefoglalásként csak annyit szeretnék mondani, hogy a hozzászólások során fölvetett problémák, javasla­tok jelentős részével a Köz­ponti Bizottság kongresszusi beszámolója foglalkozni fog. A kongresszus megfelelő hatá­rozatokat hoz, és úgy, ahogy eddig — különösen az elmúlt tizennégy esztendőben — a párt vezetésével sorra-rendre feloldjuk azokat a feszültsége­ket, melyek társadalmunkban keletkeztek. A felszabadulás óta vala­mennyi Somogy megyei párt­értekezleten részt vettem. Az itt jelenlévő kortársaim, aki­ket hovatovább veteránoknak tekintenek a fiatalabbak, ve­lem együtt tanúsíthatják, hogy még nem volt megyei pártér­tekezlet, mely a fejlődésnek akkora lendületéről számolha­tott volna be, mint ez a mos­tani. Nem kívánom a jelenlévőket arra emlékeztetni, amit nem­csak mi, somogyiak tudunk, hanem éppen olyan jól tud az egész ország: milyen mélyről indultunk el, milyen keseeves örökség terheivel kellett meg­birkóznunk, amikor ránk vir­radt a szabad élet. A XX. pártkongresszusra négy esztendővel ezelőtt, már egy önmagára talált, a szövet­ségi politika alakító hatásait, a szocialista nemzeti egység vonzó jeleit felmutató Somogy megye készült. Amikor a IX. pártkongresz- szus meghozta a határozatait, s amikor ezek a határozatok nyilvánosságra kerültek, itt Somogy megyében már való­ban »menet közben« volt a megvalósulás, már javában testet öltött sok minden a kongresszusi politikából. Aki állandóan itt él, s lé­pésről lépésre együtt halad ezzel a megyével, talán észre sem veszi annyira az örvende­tes somogyi változásokat, mint az, aki csak bizonyos időköz- zökben tud ide látogatni. Engedtessék meg, hogy a magam példáját említsem. Igyekszem együtt élni ezzel a tájjal, nem tudnék eltávolod­ni tőle sohasem. Tegnap be­mutatták nekünk a Somogy- ról készített rövidfilmet, s úgy vettem észre, nemcsak én, hanem a küldöttek is szeretet­tel nézték végig a szép me­gyéjüket bemutató filmet. Mindent elolvasok, meghallga­tok, ami csak eljut hozzám Somogyról. Gyakran megfor­dulok itt személyesen is, saj­kommunistákban, a megye­minden lakosában, hogy ez az idő rövidebb lesz, mint aho­gyan az most látszik. Volt egy nagyon szép moz­galom, azt hiszem, még ma is él, amelynek jelmondata: Te­gyünk többet Somogyért! Az előttünk álló esztendőkben te­gyünk még többet Somogyért, tegyünk még többet az ország­ért. nos sokkal ritkábban, mint ahogy szeretném. Kötelessé­gem úgy hozza, hogy néha hó­napok is eltelnek látogatásaim között. Ebből adódik, hogy azonnal észreveszem a megye alakulásának legkisebb válto­zásait is, legtöbbször örömmel és elismerően. Ami nemrég még aggoda­lommal töltött el bennünket: a megye lakosságszámú­nak csökkenése megállt, s ma lassú, de biztos emelkedést mutat. Csalhatatlan jel ez,’ mely — sok egyéb mellett — az életkörülmények javulásá­ra, a foglalkoztatottsági gon­dok enyhülésére, az ipartelepí­tések kedvező hatására, a ter­melőszövetkezetek fokozódó vonzására mutat. A beruházások különböző forrásai, a helyi, központi és vállalati kezdeményezések bő­vültek. Olyan járási székhe­lyeken és más községekben, ahol eddig híre-hamva sem volt, most kisebb-nagyobb ipari üzemeket találunk, mun­kaalkalmat nyújtva elsősorban a helyi lakosságnak, de a kör­nyékbelieknek is. Kaposvár és Siófok fejlődé­se szembeszökő, s több nagy­község is elindult már a vá­rosiasodás útján. Annak a he­lyes törekvésnek is látjuk már néhány példáját, hogy ne Ka­posvárra összpontosuljon min­den anyagi és szellemi ener­gia, hanem megfelelő arány­érzékkel decentralizálják a megye beruházási és kulturá­lis javait. Somogy megye fejlődését ér­tékelve feltétlenül beszélni kell a mezőgazdaságról, hiszen még hosszú ideig elsődleges szerepe lesz a megye lakossá­gának a foglalkoztatásában. A somogyi termelőszövetkezete­ke! nem kényeztette el a ter­mészet, az adottságok általá­ban nem a legkedvezőbbek. Mégis, a régebbi helyzethez ké­pest az eredmények biztatóak. A termeléssel együtt nőtt a sze­mélyes jövedelem, erősödtek a termelőszövetkezetek, s meg­kezdődött a mostoha termé­szeti viszonyok felszámolása, a talajiavitAs és a vízrendezés. A reális tervezés és vezetés párosult a szorgalommal, a tehetséggel játja volt. Gondolok elsősor­ban a politikai öntudatra, a szocialista tulajdonviszonyok­hoz való ragaszkodására és a szocialista hazafiságra. Az értelmiséget valamikor megkülönböztettük, mint hala­dó és nem haladó, új és régi értelmiséget. Napjainkban azonban, akár a városi, akár a falusi értelmiség arculatát, po­litikai és társadalmi törekvé­seit vizsgáljuk, egyre inkább uralkodóvá valnak rajta a szo­cialista értelmiség jellemvoná­sai. < Szövetségi rendszerünk alap­ja, mint országszerte minde­nütt, Somogybán is a munkás- osztály szövetsége a paraszt­sággal. Egyúttal azonban az egész néppel is, beleértve minden becsületes, dolgozó embert. Amit ebben a megyében el­értünk, az mind annak köszön­hető, hogy a jó politika, a reális tervezés és vezetés pá­rosult a szorgalommal, a te­hetséggel, a párttagok és pár- tonkívüliek támogató bizalmá­val. Somogy megye bármily ro­hamos léptekkel igyekszik is behozni évszázados elmaradá­sát, még nagyon sok munká­ra, kitartásra lesz szüksége, hogy elérje a fejlettebb megyé­ket. De én bízom a somogyi A párt jól sáfárkodott a bizalommal Kedves Elvtársak! Pártunk nyugodt lelkiisme­rettel készül a X. kongresz- szusra, hogy számot adjon az elmúlt négy esztendő munká­járól, s kijelölje a következő esztendők legfontosabb fel­adatait. A Magyar Népköztársaság politikai, társadalmi, gazdasá­gi, kulturális eredményei, nö­vekvő nemzetközi tekintélyé-, nek megnyilvánulásai arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a párt hű sáfára annak a bi­zalomnak, amelyet iránta, az egész nép tanúsít. Központi Bizottságunk, a IX. pártkongresszus útmuta­tása szerint, az egész párttag­ságra, ' az egész társadalomra támaszkodva, folyamatos és tervszerű politikai munkát végzett. A gazdaságirányítási rendszer reformjától, a köz­ponti tervgazdálkodásnak et­től a jól funkcionáló eszközé­től kezdve a tudománypoliti­káig sorra vette a fejlődő tár­sadalom valamennyi időszerű kérdését. Néhány szóban szeretnék kitérni arra, hogyan vált va­lósággá mindaz, amit a IX. pártkongresszus a szocialista demokrácia kiterjesztéséről elhatározott. Az országgyűlés legutóbbi ülésén módosította a választójogi törvényt. Elő­készületben van az új tanács- törvény. A Központi Bizott­ság állást foglalt az alkot­mány módosításáról, amelyet az elmúlt két évtized jelentős társadalmi fejlődése tesz szükségessé. Mindezeknek mi a céljuk? Az, hogy a munkáshatalom társadalmi bázisa szélesed­jék: a helyi tanácsok önálló­ságával, az önkormányzati vonások kibontakoztatásával a szocialista államszervezet tö­megkapcsolatai mélyüljenek- az a tervező és szerve­ző munka pedig, amellyel a tanácsok a lakosság sokoldalú ellátásáról gondoskodnak, tö­kéletesedjék. Mindenekf elett pedig: a szocialista társada­lom teljes fölépítésének ma­gasabb szinten végzendő mun­kájára a társadalom legszéle­sebb körei aktivizálódjanak. Kedves Elvtársak! Harmadik ötéves tervünk beruházási terveinket túltelje­sítsük, s a reáljövedelem emelkedése is kétszerese le­gyen a tervezettnek. Igaz, a termelékenységben a vártnál lassúbb volt az előrehaladás. Az idén azonban már kedve­zőbben alakult a termelékeny­ség. Az ipar termelése az eddi­ginél■ jobban igazodik a belső piac és a külkereskedelem igényeihez, vagyis a tényleges szükségletekhez. Ennek meg­felelően a termelési szerkezet is előnyös változásokat mutat. A mezőgazdaságban próba­tételektől terhes gazdasági év áll mögöttünk. Az objektív okok miatt a terméskiesés elég jelentős. Népgazdaságunk ere­jét mutatja, hogy a természeti csapások és az időjárás követ­keztében előállt károk okoztak olyan feszültségeket, mint akár csak 7—8 évvel ezelőtt is. Életszínvonal-politikánkban sem állt be törés. Lépésről lé­pésre, folyamatosan javulnák az életkörülmények, örömmel tölthet el mindannyiunkat, hogy a paraszti jövedelmek növelésében el tudtuk érni azt, amit a harmadik ötéves tervben, s mindenekelőtt a IX’ kongresszus határozataiban magunk elé tűztünk. Ismeretes azonban, hogy a paraszti átlagjövedelmeken be­lül igen nagy eltérések van­nak, s elég számottevő azok­nak a szövetkezeti parasztok­nak a száma, akiknek a jöve­delme mélyen az átlag alatt van. A város és a falu közötti különbséget ugyan sikerült csökkenteni, a parasztság élet­körülményei azonban még messze esnek a városban lakó munkások és alkalmazottaié helyzetétől A falu szociális, kulturális és kommunális el­látása még nem bírja ki az összehasonlítást a városéval. Magasabb szinten kell folytatni a szocialista társadalom teljes felépítését Tisztelt Megyei Pártértekez­let! Társadalmunkban számotte­vő belső feszültségek nincse­nek. A politikai közérzet, az emberek biztonságérzete ki­egyensúlyozott. Országunkat a rend, a munka és a stabilitás jellemzi. Ezt elismeri rólunk minden barát, de kénytelen el­ismerni az ellenség is. Nemzet­közi tekintélyünk erősödésének éppen ez az egyik pillére: év­ről évre letagadhatatlan sike­reket érünk el a szocialista társadalom építésében. De tisztelik a Magyar Népköztár­saságot azért is, mert hűséges és tevékeny tagja a szocialista közösségnek, szövetségese és barátja a felszabadító Szov­jetuniónak, a külpolitikáját a háborús imperialista erők elle­ni küzdelem, a békés egymás mellett élés szelleme és gya­korlata hatja át. Rokonszenvvel figyelik vi­lágszerte azokat az erőfeszíté­seket, amelyeket a Magyar Népköztársaság tesz az euró­pai biztonsági rendszer megte­remtéséért, a világ más térsé­gein kirobbant konfliktusok és válságok békés rendezéséért. Nem vagyunk egyedül, ba­rátaink, testvéreink, szövetsé­befejezése előtt állunk. Az f.esfinlL mellettünk állnak, ve­lünk harcolnak. Közös esz­ipar és a mezőgazdaság meg­termelte, amit előirányoztunk. Gazdasági munkánk haté­konyságát fejezi ki a nemzeti jövedelem alakulása, amely az elmúlt öt esztendőben a terve­zettnek kétszeresére emelke­dett. A nemzeti jövedelem alakulása lehetővé tette, hogy mékért, a szocializmusért és a békéért fáradozunk. Külpolitikánk legfőbb célja, hogy társadalomépítésünk nyugalmát és háborítatlansá­gát biztosítsuk, s megteremt­sük békés munkánk kedvező nemzetközi feltételeit. A Szov­Ma még föl sem mérhető a maga teljességében, hogy mi­lyen mélyreható következmé­nyei lesznek megyénk életé­ben az osztályviszonyokban végbement változásoknak. A munkásosztály létszama es je­lentősége meghatványozódott. A szövetkezeti parasztság egy­re több olyan jellemvonást hordoz magán, amely azelőtt kizárólag a munkásosztály sa­jetunió barátsága, a Varsói Szerződéshez fűződő elszakít­hatatlan kapcsolatunk a leg­főbb garancia, hogy a szocia­lista Magyarország megvalósí­tásában semmiféle imperialis­ta provokáció és agresszió nem akadályozhat meg ben­nünket. Kedves Elvtársak! A közelgő X. pártkongresz- szus előkészületei a most folyó megyei pártértekezletekkel be­fejeződnek. Mint itt, ezen a megyei pártértekezleten is tapasztal­juk, a párt tagsága alkotó vi­tákban elhangzott építő kriti­kai megjegyzésekkel fogadta a kongresszusi irányelveket. Az irányelvekben természetesen a politikának csak a váza, ge­rince található. A pártban ki­bontakozott széles körű esz­mecsere, a demokratikus elő­készítés, majd a kongresszusi beszámoló és vita megtölti az irányelvek tömör szövegét hússal-vérrel-élettel. De az már így is kiviláglik, hogy mi a következő eszten­dők politikai programjának a magva, lényege. Mint felszó­lalásom elején utaltam ra. ennek a politikának a lényege az, hogy »folytatni kell a szo­cialista társadalom teljes fel­építését, magasabb szinten«. Változatlan célunk a társada­lomépítés, új vonás ellenben, hogy ezt a munkát szélesebb gazdasági és társadalmi alapo­kon új nekilendüléssel, maga­sabb szinten, hatékonyabban, önmagunkkal szemben igénye­sebben kell folytatnunk. Országos tapasztalat, hogy most, a kongresszus küszöbén, nem valamilyen kötelezően előírt politika formálódik még tökéletesebbé az elvtársi hozzászólások kohójában, ha­nem olyan politika, amelyet nemcsak minden kommunista, hanem minden igaz állampol­gár, a tízmillió magyar is ma­gáévá tehet. Ez a politika az egész lakosság érdekeit tükrözi. A kritikai észrevételek egy- től-egyig a mi politikánk ér­vényesülésének akadályozóit és akadályait veszik célba. Magas hőfokú szenvedéllyel bélyegzik meg mindenütt a jó politika végrehajtásának a fo­gyatékosságait, a rossz és fe­lületes munkát, az anyagias­ságot, az antiszociális és im­morális magatartást. Így csak azok képesek szólni, akik azo­nosultak legfőbb politikai tö­rekvéseinkkel, s életcéljukká lett a párt politikája. A párt politikájának szolgá­lata arra kötelez mindnyájun­kat, hogy hirdessük, védelmez-' zük, magyarázzuk, alkalmaz­zuk, s ne sajnáljuk az időt, a türelmet, a fáradságot és az érvelést, amikor mint kommu­nisták magasra emeljük poli­tikánk vibágitó igazságát.

Next

/
Thumbnails
Contents