Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-20 / 272. szám

« Kongresszus előtt A PÁRT IRÁNYÍTÁSÁVAL Először pártkongresszuson A tanácsi szervek hatás­körébe kell utalni ' *• mindazokat a feladato­kat, amelyek megvalósítása csak a terület, illetőleg a tele­pülés lakosságát érinti, továb­bá amelyeket célszerűen, gaz­daságosan, a jelenleginél job­ban a tanácsi szervek oldhat­nak meg« — mondják a párt kongresszusi irányelvei. Ugyanezekben az irányel­vekben szögezi le a párt azt is: »Állami intézményeink fejlő­dése, tevékenységünk fejleszté­se megkívánja, hogy fejlődjék az állami szervek pártirányí­tása.« Az irányelvek idézett mon­datai voltaképpen kiegészítik egymást: a megnövekedett fel­adatok, a kiterjesztett hatás­körök szélesebb látókört kí­vánnak a tanácsoktól, ez pedig elválaszthatatlan attól, hogy a szocialista, társadalmi, gazda­sági építést vezető párt adja meg a sokrétűbb munkához az elvi-politikai irányítást. A pártszervezetek, a taná­csok megalakulása óta mindig figyelemmel kísérték azok munkáját. Volt úgy — sokszor és sok helyen —, hogy a mun ka egy részét is magukra vál­lalták a tanácsok helyett. Má­sutt — elsősorban a kisebb községeikben — olykor ugyan­azok voltak a helyi pártszer­vezet és a tanács vezetői. Mindinkább kialakult azonban az a gyakorlat, hogy a párt- szervezet a tanácsok önállósá­gának tiszteletben tartása mel­lett gyakorolja az elvi-politi­kai irányítás teendőit. A község, város politikailag, ideológiailag legképzettebb la­kosai a kommunisták. Keltik kell látniuk a nagy összefüggé­seket, előbbre nézniük a pil­lanatnyi látszatérdekeknél, is­merniük a helység közeli és távlati fejlődési lehetőségeit. Amikor a község vagy a város helyi politiíkájáről van szó, a pártszervezet feladata, hogy ezt kidolgozza — a tanácsoké, hogy a személyi és anyagi fel­tételek okos csoportosításával, mozgósításával végrehajtsa. S a végrehajtásban részt vesznek a helybeli kommunisták, különö­sen a tanácstagok. A pártszer­vezet pedig elsősorban éppen az ő munkájukon keresztül el­lenőrzi a tanácsok tevékeny­ségét. A pártszervezetnek egyszer­re kell látnia a helyi és az or­szágos érdekeket, élére állnia minden jó kezdeményezésnek, és lefaragnia a gyakran jelent­kező lokálpatriotizmus túlhaj- tásait. Az országos politika is­meretében tudniuk kell: mit kell tenniük a helyi tanácsok­nak a község fejlődése érde­kében — és a helyi lehetősé­gek ismeretében azt ig előre kell látniuk: milyen mértékben szolgálhatja a község, város tervezett haladása a nagy kö­zösség, az ország ügyét. Az elmúlt két évtizedben sok jó kezdeményezés indult el a helyi pártszervezetektől. A tanácsi munkában határoza­tokká, intézkedésekké lettek ezek a kezdeményezések, s ma, visszatekintve, új házsorok, kulturális intézmények, s — nem utolsósorban — megerősö­dött termelőszövetkezetek for­májában lehet azokat viszont­látni. Annál több ilyen, kézzel fogható, szemmel látható ered­mény született a faluban, mi­nél jobban és következeteseb­ben érvényesült a pártszerve­zet elvi-politikai irányitó sze­repe, s minél jobban, zökkenő­mentesebben hajtották végre a párthatározatokat a helyi taná­csok. A változatlan tartalom vál­tozatos formák között érvé­nyesül. A magasabb szinteken a pártbizottságok ellenőrzik a tanácsi végrehajtó bizottságok munkáját, az apparátus tevé­kenységét pedig már állami,' hivatali teendőként — a vég­rehajtó bizottságok. Minden kommunista tanácsvezető — csakúgy, mint a társadalom bármilyen posztján dolgozó kommunista — köteles beszá­molni munkájáról saját párt- szervezetének. A taggyűlés pe­dig nem csupán tudomásul ve­szi a vezető beszámolóját, ha­nem megvitatja — ha szüksé­ges, meg is bírálja — és ellátja útravalóval a további munká­hoz. u jabban a közös tanácsú községekben a többi között éppen azért vá­lasztanak csúcsvezetőséget a falvakban működő valameny- nyi pártalapszervezet irányítá­sára, hogy annak joga és mód­ja legyen a közös tanács veze­tőinek beszámoltatására is. Az ilyen csúcsvezetőség arra is al­kalmas, hogy eloszlassa a »fő­község« és »csatolt község« ál­érdekellentéteit. A pártszerve­zet feladata az is — hiszen el­vi-politikai kérdés —, hogy megmagyarázza: a közösen irányított községek között nincs alá-fölérendeltségi vi­szony, csak közigazgatási, szakszerűségi érdekek vannak. A tanácsok — államigazga­tási funkciójuk mellett — nép- képviseleti és önkormányzati szervek is. Annak megértetése, hogy a községpolitikának egy­szerre kell a község és az or­szág érdekeit szolgálnia, elvi­politikai feladat, tehát a párt- szervezet teendője. Az intéz­kedések meghozatala és végre­hajtása, a mindennapi gyakor­lat — a tanácsok és a tanácsi apparátus feladata. Az, hogy a tanácsok tudjanak élni az új lehetőségeikkel, hogy az őket megválasztó közösség boldogu­lása érdekében ki tudják hasz­nálni az önkormányzat adta le­hetőségeket — ismét a párt- szervezetek irányító tevékeny­ségétől függ. Sőt az is — bár egyre ritkábbak az erre utaló példák —, hogy a helyi ta­nácsvezetők ne élhessenek vissza megbízatásukkal, az ön­állóság ne szülhessen kiskirá­lyokat. N agyon sok függ a ta­nács jó munkájától: a község, város fejlődé­se, a lakosság gazdasági és kul­turális életszínvonalának eme­lése. Hogyan lehet e fontos szerv pártirányítását a legjobb ban végezni, erre pontos re­ceptet nem lehet adni. Min­denesetre úgy, ahogyan az a szűkebb közösség — a falu — és a nagy közösség, az ország érdekeit a legjobban szolgálja. V. E. | ÁRVÁI JÓZSEF a karádi Búzakalász Tsz alapszerveze­tének a titkára, egyben csúcs­titkár is Karúdon. Most az egyéves pártiskola hallgatója Kaposváron, és egyike a X pártkongresszusra készülő so­mogyi küldötteknek. Milyen muruka előzte meg ezt a meg­tisztelő megbízatást, honnan indult ez a fiatalember az or­szág kommunistáit képviselők nagy tanácskozására — erre kerestem választ, amikor Ár­vái Józseffel beszélgettem. — Ott voltam az első ter­melőszövetkezeti kongresszu­son, pártkongresszusra vi­szont most megyek először — kezdte, hangjában nem kis megilletődéssel. — Tudom, hogy ez nagy megbecsülést jelent, s én igyekszem viszo­nozni. Ügy gondolom, ez a küldetés egyúttal azt is je­lenti, hogy amit eddig tet­tem, az többnyire jó volt, s ezután még jobban akarom csinálni. Ehhez ad majd se­gítséget a kongresszus is. — Csaknem 120 párttag van a faluban, négy alapszer­vezetben. Legtöbben — het­venen — a termelőszövetke­zetben találhatók. Itt Kudom- rák János tsz-tag, az ellenőr­ző bizottság elnöke, a csúcs­vezetőségben pedig Molnár Sándor iskolaigazgató helyet­tesít, amíg a pártiskolán ta­nulok ... Hatvannégyben vá­Új gép Vitya-pusztán wm. Nagy teljesítményű K—700-as gépet vásárolt 1 300 000 fo­rintért az Öreglaki Állami Gazdaság. A szovjet gyártmá­nyú traktor egy műszak alatt huszonöt hold vetőszántását vagy húsz hold mélyszántását végzi el. 220 lóerős. A vi- tyapusztai kerület őszi munkáiban segít, két műszakban üzemel. A megyében ez az első K—700-as gép. Szép eredmények születnek a Somogyi Erdő és Faieldolgozó Gazdaságban Minden bizonnyal helyes megoldás volt az, amit a So­mogyi Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság pártalapszervezeté- nek vezetősége ezen a héten alkalmazott: a taggyűlés egyik napirendi pontjaként a X. oártkongresszus tiszteletére meghirdetett munkaversenyt értékelték az alapszervezet kommunistái Kovács István­nak, a gazdaság munkaügyi csoportvezetőjének a tájékoz­tatója alapján. A végzett munka számba vé­tele nem lehetett teljes, hiszen éves tervfeladatok és vállalá­sok teljesítését csak év végén lehet összegezni. Annyi azon­ban már most megállapítható, hogy ki-ki a maga termelési helyén nagyon komolyan vette a kongresszusi munkaversenyt. A fő cél a fakitermelés, a szál­lítás és az értékesítés ütemé­nek a gyorsítására, valamint a feldolgozás lemaradásának a behozására irányult. Ebben se­gített és segít soKat a verseny, amelyben a gazdaság vala­mennyi dolgozója, munkacsa­pata, erdészete és üzeme anya­gilag és erkölcsileg is érdekelt. Az értékelés alapjául szolgáló szempontokat úgy dolgozták ki, hogy abban minden ténye­ző szerepel, amely az ered­ményt hitelesen mérheti. A gazdaságban a kongresz- szusi munkaversenyeknek 3 f -májával lehet találkozni: az erdészetek, illetve üzemek kö­zötti, az erdészeteken belüli munkaversennyel, valamint a szocialista brigádok vállalásai­val. Amíg a szocialista brigá­dok vállalások, felajánlások teljesítésén munkálkodnak, ad­dig a másik két munkaver­senyformánál az előírt és meg­határozott feladatok teljesítése, illetőleg túlteljesítése a cél, amit majd a pontozási szabály­zat szerint értékelnek. Az erdészetek és az üzemek közötti, valamint az erdésze­ten belüli munkaversenyeket az I. félév végén értékelték leg­utóbb, s a helyezésekről szóló értesítést megküldték az ille­tékeseknek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagy a szóródás gazdasági szinten. Az erdészetek legjobb helyezést elért brigádjai — az erdészeten belüli verseny legjobbjai — nagyon eltérő teljesítményeket mutatnak. A somogyvári erdé­szet Péntek Ferenc vezette komplex fakitermelő brigádja például a legeredményesebb ebben a munkanemben, 262 pontot ért el. Ugyanebben a munkanemben a tabi erdészet legjobb brigádja csak 90 pontot szerzett, s ezzel üzemi szin­ten az utolsó. A napirendi pont előadója elmondta az alapszervezet kommunistáinak, az eltérés oka abból is eredhet, hogy nem voltak azonosak a két bri­gád munkakörülményei, de hi­ba lehet a szervezésben, a műszaki feltételekben, a szem­léletben is. Aztán arról tájé­koztatta a taggyűlés részvevőit, hogy az idén 115 brigád — több mint ezer taggal — neve­zett be a szocialista brigád­mozgalomba a gazdaság terü­letén. A vállalásuk 1,4 millió forint. A munkaversenyek eddigi ta­pasztalatai szerint az erdésze­teknek még több segítséget — és megértést — kell adniuk a siker érdekében. S akkor az év végi összegező felmérés a munkaverseny még szebb eredményeiről szólhat. H. Vt lasztottak meg függetlenített párttitkárnak a tsz alapszer­vezetében, ahol akkor 37 tag volt. Több mint három éve vagyok csúcstitkár a faluban. Fiatal ember, több éves pártvezetői tapasztalattal. A falu részterületének megisme­rése után áttekintést kapott az egész településről, gond­ról és örömről, sikerről és tennivalóról egyaránt. — A felszabadulást köve­tően egészen a hatvanas évek közepéig úgyszólván nem épült közhasznú létesítmény a községünkben. Az orvosi rendelő, a kultúrotthon régi, korszerűtlen épületben volt, az új iskola 1965-ben készült eL Főképp a termelőszövet­kezet megerősödése jelentette a fordulópontot. Sokan haza­jöttek, itthon vállaltak mun­kát ... A szövekezet a szívéhez nőtt Árvái Józsefnek. Kro- mek Pál elnökkel és a többi szövetkezeti gazdával közösen sok nehéz feladatot oldottak meg az előbbrejutás érdeké­ben. Kapjon minden karádi megfelelő kereseti lehetőseget — ebből indultak ki, amikor egyetértettek az ipari létesít-, mények telepítésével. »Iparo­sodó Karád« — így mondta a csúcstitkár. A Május 1. Ru­hagyár 150 főt — főképp nő­ket — foglalkoztató telepet létesített. A szövetkezetnek 70 tagú saját építőbrigádja van, körülbelül ugyanennyi embernek ad munkát gépja­vító üzemük. A 'technológiai részlegben húszán, a papír­üzemben — és ugyanitt be­dolgozóként — mintegy hat- vanan, a szűrőbetétet gyártó üzemben öten-hatan foglala­toskodnak. A télen-nyáron üzemelő kertészetben megint negyvenen találnak munkát. — Ügy érzem, szövetkeze­tünk joggal büszke lehet ar­ra, hogy mintegy 180 szak­munkás dolgozik a közösben, és hogy sok a fiatal szakem­ber. Ügy kerestük — és azt hiszem, megtaláltuk — az utat a fiatalokhoz, hogy mó­dot találjanak sajátos igé­nyeik kielégítésére. Kit a sportolási lehetőséggel, kit pe­dig a néptánccsoporton, a kö­zös éneklésen, az országjáró kiránduláson keresztül győz­tünk meg arról, hogy nálunk nemcsak dolgozni lehet. Elmondta, hogy a tsz-alap- szervezetbe az utóbbi hat év­ben 18—20 új párttagot vet­tek föl, többen pedig párt­tagként léptek, be a szövet­kezetbe. A sok üzemág a pártvezetőségnek is megnö­veli a dolgát, hiszen javasol­ni, dönteni valami mellett csali megalapozottan lehet. A tsz-en kívül az ÁFÉSZ-nek, a pedagógusoknak és a köz­ségnek mint területnek is megvan a maga alapszerve­zete. A négy alapszervezet jól együtt dolgozik, s ennek a csúcsvezetőségi ülések és a beszámoltatások rendszeressé­ge az egyik fontos előfelté­tele. — A KONGRESSZUS to­vábbi segítséget, támpontokat ad munkánkhoz — mondta Árvái József küldött. Minden bizonnyal így lesz. Hernesz Ferenc Színvonalasabb szakszervezeti munka a ruhagyárban Tegnap délelőtt az SZMT elnöksége megtárgyalta a Kaposvári Ruhagyár jelenté­sét, melyet Frányó Mária, a vállalat szakszervezeti bizott­ságának titkára készített. — Fejlődött a szakszerve­zeti munka színvonala, és rendszeresebben foglalkozunk azokkal a feladatokkal, me­lyek a dolgozók érdekvédel­mében, a vállalat gazdasági, politikai és társadalmi életé­ben jelentkeznek. A vállalat szakszervezeti bizottságának tagjait arra ösztönözték, hogy bátrabban fejtsék ki véleményüket min­den olyan kérdésben, mely­ben a szakszervezet állás­pontja szükséges a gazdasági vezetőség intézkedéseihez. — Elmondhatjuk — mond­ta Frányó Mária —, hogy ja­vult a vállalat gazdasági ve­zetői és a szakszervezet kö­zötti kapcsolat, s igénylik a szakszervezet segítségét. A szakszervezettel egyet­értésben vezették be a negy­vennégy órás munkahetet, kikérték véleményüket az üzemek műszaki fejlesztése­kor, javították a dolgozók munkakörülményeit. A kol­lektiv szerződésben közösen alakították ki a dolgozók bé­rezését. A szakszervezeti bizottság él az ellenőrzés hatáskörével, gondot fordít a nők és a fia­talkorúak jogainak védelmé­re. A felmerült problémákat közösen intézik el. — Elmondhatjuk — han­goztatta a titkár —, hogy műhelybizottságaink, melye­ket. a múlt évben hoztunk létre, most kezdenek igazán önállóan élni hatáskörükkel, ók döntenek az üdülőjegyek elosztásában, a segélyek oda­ítélésében, a politikai oktatá­sok szervezésében és az előle­gek felosztásában. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy műhelybizottságaink ha­tározottan tudnak intézkedni. Különösen szép eredménye­ket értele el a politikai okta­tások szervezésében és a dolgozók egyéni gondjainak enyhítésében. Segítették a felmerült prob­lémák megoldását olyan kér­désekben, mint például ami­kor a dolgozók nem voltak megelégedve az ülőszékek minőségével, az öltözők mé­retével és a rövid étkezési idővel. Ezeket a problémákat a vállalat vezetőségével közö­sen rövid idő alatt megol­dotta a szakszervezet. Az elért eredményekben benne van az üzemi pártbi­zottság és felsőbb szerveink segítsége is. — Feladatainknak tekintjük — mondta Frányó Mária —, hogy a szakszervezeti bizott­ság rendszeresen kísérje fi­gyelemmel a műhelybizottsá­gok és a bizalmiak munká­ját, arra törekedjen, hogy ezeknek tekintélyt szerezzen, és megadjon minden támoga­tást tevékenységükhöz. — Az eredményes tanács­kozás alapján megállapíthat­juk — mondta Pusztai Fe­renc, az SZMT titkára —, hogy á szakszervezeti bizott­ság és a vállalat vezetőségé­nek munkája javult. Azt sze­retnénk, ha ezentúl a szak- szervezeti bizottság minden tagja bátrabban kezdemé­nyezne, különösen olyan kér­désekben, amelyek a dolgo­zók jogainak védelmét szol­gálják. Gy. L. SOMOGYI NÉPLAP Fentek, 1970. november 20.

Next

/
Thumbnails
Contents