Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-19 / 271. szám
Az üzemi demokrácia: igény és valóság *A munkások jogos igénye, hogy a pártszervezetek, a szak- szervezetek, a gazdasági vezetők adjanak részültre rendszeresebb tájékoztatást és jobban vonják be őket az érdekeiket szolgáló döntések kialakításába.« (Az MSZMP Központi Bizottságának X. kongresszusi irányelveiből.) Kongresszus előtt GYÁRAVATÓ Általában a demokratizmus és azon belül az üzemi demokrácia megítélésében csak a sokféle vélemény mérlegelése után alkothatunk reális képet. Gyakran hallani egymásnak ellentmondó nézeteket, tapasztalni szélsőségeket, mert hiszen az üzemi demokráciára, egy-egy termelői közösség légkörére nincs olyasfajta mérce, mint a termelési eredmények mérésére. Ezért olykor megtörténik, hogy egy-egy gyáron belül ahány ember, annyiféle vélemény él a kérdésről, s vannak, akik jónak, mások meg rossznak tartják a helyzetet. Egy valamit azonban már elöljáróban leszögezhetünk: az üzemi demokrácia csupán formális létezéséig jutott el ott, ahol ugyan a munkások elmondhatják észrevételeiket, bírálatukat, javaslataikat, de azok nyomán nem történik semmi. Rendszeres tájékoztatást Az üzemi demokrácia érvényesítése nem könnyű dolog — ezt előre kell bocsátanunk. Többféle ok miatt nem. A munkások egy része ma még közömbös a saját dolgain túlterjedő kérdések iránt, s tudásbeli szintje, ismeretanyaga sem éri el mindig azt a fokot, hogy érdemleges részvevője lehetne a gyárat érintő kérdések megvitatásának. Ugyanakkor a termelés bonyolultabbá válása, a technikai fejlődés, a piaci helyzet mérlegelése magas fokú tájékozottságot, nagy szakmai alaposságot követel, s éppen ezért maguk a vezetők is egyre inkább kénytelenek felhasználni a számítógépeket, a modem irányítástechnika más berendezéseit és a műszaki, közgazdász apparátus egészét egy-egy lényeges döntés meghozatalához. Jogos lenne tehát az a vélekedés, amely szerint a tudományos-technikai forradalom következtében, a termelőeszközök és a termelőerők egyre bonyolultabb kapcsolatai miatt, fokozatosan vészit jelentőségéből a munkások beleszólása a gyár, a vállalat dolgaiba? A vélekedés, bár első hallásra igaznak tűnhet, valójában hamis, mert összekeveri az irányítás eszközeit az irányítás módszereivel. A korszerű vezetésnek valóban föl kell használnia a modem irányítástechnika minden lehetséges eszközét. Ez azonban nem zárja ki a széles körű tájékozódást, a sokféle vélemény meghallgatásának és mérlegelésének szükségességét, a dolgozók azonosulásának fontosságát a vállalat céljaival. Ahhoz azonban, hogy a munkások valóban érdemi véleményt mondhassanak, és sajátjuknak tekintsék a vállalat céljait, nélkülözhetetlen rendszeres tájékoztatásuk. Nem túlzott kívánság, hanem a gyakorlat tükröződése a munkásoknak az az igénye, hogy ha részletesen tájékozódhatnak a világ és az ország dolgairól, akkor legalább részletességgel ismerhessék munkahelyük problémáit, eredményeit és feladatait. Biztató, hogy jó néhány termelői közösségben már elértek eddig a fokig. A szocialista munka vállalata címet elnyert termelőegységekben, az élüzem cím birtokába jutott üzemrészekben ma már természetes mércéje az elbírálásnak, hogy mennyiben vált, kovácsolódott közösséggé az ott dolgozó emberek csoportja, s hogy milyen fokon ismerik közvetlen és közvetett feladataikat. Az üzemi demokrácia fejlesztése kapcsán hiba lenne egy nagyon fontos és napjainkban növekvő szerephez jutó tényezőre nem felfigyelni. E tényező: a technika fejlődése és a munkások felkészültsége egészséges kölcsönhatásban áll egymással. A technikai színvonal növekedése, amely mind igényesebb feladatok elé állítja a munkásokat, szükségszerűen növeli képzettségüket, hozzáértésüket, bővíti látókörüket, azaz a tudatosság magasabb fokát teremti meg. Ma már adottak a személyi, képzettségbeli feltételek ahhoz, hogy kibővítsék ama kérdések körét, amelyekben tág teret kell nyitni a munkások véleménynyilvánításának. Túlzásoktól mentesen A föntebb leírtakkal szemben felhozható az az érv, hogy tagadhatatlanul akadnak mun kásák, akik elvetik a súlykot. irreális dolgokat kérnek, hozzá nem értésről tanúskodó javas latokat tesznek, sőt olykor a demagógia is felbukkan. Helyes és szükséges, ha a túlzások, az irreális kívánságok, a demagógia megfelelő és határozott választ kap, ám nem túlzás e túlzásokra hivatkozva a munkások kollektívájának véleményét lebecsülni? Túlzás, sőt mi több: hiba! Egy-egy munkás véleményét valóban nem lehet mindig azonosítani a munkások közösségének véleményével. Ahol húsz, ötven vagy száz ember mond ki lényegében egyező véleményt, ott már aligha sántít az igazság, ott már mérlegelni kell a szavakat. Rendszeresen tájékoztatni, s ugyanakkor meghallgatni a munkásokat, gondoskodni javaslataik és bírálataik hasznosításáról, nem könnyű feladat, de nem is valamiféle kegy, hanem a szocialista társadalom minden tisztségviselője számára elsőrangú kötelesség! S e kötelességükre elsősorban a pártszervezetek, a kommunisták példamutatása figyelmeztetheti őket, az a példamutatás, amelyet a kongresszusi irányelvek így fogalmaznak meg: a pártszervezeteknek »fontos feladatuk. a gazdaságpolitikai célok megismertetése a párttagsággal, a dolgozókkal; véleményük tanulmányozása, javaslataik összegezése, eljuttatása a gazdasági vezetőkhöz■*. Korszerű üzem a keleti ipartelepen Or. Horgos Gyula miniszter adta át a budapesti Finommechanikai Vállalat 3. sz. Gyárát 1974-től ezernél többen dolgoznak itt Üj gyárat avattak tegnap délben Kaposváron, a keleti ipartelepen. A híradástecni- kai nagyberendezéseket, mikrohullámú rendszeréket, nagy távolságú mikrohullámú telefon- és televízió-átviteli berendezéseket készítő gyár — a budapesti Finommechanikai Vállalat harmadik vidéki üzeme — zászlódíszbe öltözött az avatásra. Az ötvenhárom millió forint értékű beruházás a megyei tanács iparfejlesztési támogatásával alig néhány nappal a megyei pártértekezlet után, a kongresszus küszöbén készült el — jelezve, hogy a kitűzött célok megvalósultak. A három — ösz- szesen 3500 négyzetméter alapterületű — csarnokot, a izázhúsz méter hosszú irodaházat Lőrincz Ferencnek, a Tanácsi Tervezőiroda építésének tervei alapján a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat készítette, s a munkatermekben ma négyszázhuszonöten dolgoznak. Az év végére félezerre emelkedik a létszám. A tegnapi avatóünnepségen részt vett dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Németh Ferenc, a párt Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács vb-elnöke. Eljött az ünnepségre Szakali József, a budapesti X. kerületi pártbi- '.ottságának első titkára is. Gyárszemlével kezdődött az ünnepség. A vendégek végigjárták a vadonatúj gépekkel berendezett, korszerű tetőviA sry árszemlén a készülő terméket is bemutatták dr. Húr" gos Gyula miniszternek. lágítású csarnokokat, majd munkásgyűlésen adta át a gyárat dr. Horgos Gyula miniszter. — A mai ünnepség Somogy és Kaposvár iparosodásának, s a híradástechnika egyik bázisának, a Finom- mechanikai Vállalatnak fejlődése szempontjából egyaránt fontos esemény — mondta. — A területi aránytalanságok megszüntetésére, a vidéki ipartelepítés előmozdítására több határozatot hozott a párt és a kormány. Ezeknek nyomán megindult a dinamikus fejlődés, és eredményeként Somogybán a második ötéves tervben 900 millió forintos iparfejlesztés valósult meg. — A vállalat már kidolgozta a következő tervidőszakra fejlesztési elképzeléseit: korszerű kikészítő üzemmel, saját kazánteleppel és szociális létesítményekkel bővül a kaposvári gyáregység — mondotta' a miniszter. — Külön figyelmet érdemel az alkatrészgyártó kapacitás bővítése: ez az egész vállalat fejlődésének előfeltétele. A piac igényeinek megfelelően korszerű végterméket ugyanis csak korszerű alkatrészgyártó bázisra támaszkodva lehet előállítani. A Kaposváron gyártott mikrohullámú berendezések iránt Nő a munkakedv, fokozódik a biztonságérzet Előtérben a szolgáltatások — Baj van az utánpótlással Most zajlanak országszerte a kisiparosok szervezetének választmányi ülései. A következő években egyre növekszik szerepük a szolgáltatásban. Erről beszélgettünk Endrédi Lajossal, a KIOSZ megyei titkárával. — A kisiparosok mostani helyét tulajdonképpen az 1038-as kormányhatározat jelölte ki. Nem döntő a jelenlétük a népgazdaságban, de úgy érzem — nagyon fontos kiegészítő szerepük van. Egyrészt árutermeléssel foglalkoznak, másrészt — és a fejlődés iránya erre vezet — egyre inkább bekapcsolódnak a szolgáltatásokba. Ezen az úton kell elindulnunk. — Ez a szemlélet hogyan tükröződik az iparjogosítványok kiadásánál? — Néhány számmal kezdem. Megyénkben jelenleg a szolgáltatások ötven százalékát végzik a kisiparosok. Ez a szám kevés, roppant kevés. A múlt évben 672 forint volt megyei átlagban az egy lakosra jutó szolgáltatások értéke. (Marcaliban 310 forint.) Nagy hiány volt épületkarbantartókban, s ezért növekedett a panaszok száma. De a szükségesnél jóval kevesebb az autójavító, a háztartási kisgép- és a rádió-, tv-szerelő is a mesében. Égetően fontos volt valamit tenni, hogy némi javulás mutatkozzon. Ekkor született meg a határozat, mely szerint megkönnyítik az iparjogosítványok kiadását, s kibővítik ezek körét. Sőt a rendelet lehetővé tette, hogy az üzemi dolgozók és a kisnyugdíjasok is vállalhassanak kisipari munkát. Így a jogosítványok kiadásának korábbi korlátái szinte teljesen megszűntek. — A közelmúltban megjelent rendelet hozott-e további változást? — Igen. Új szakmákban tette lehetővé, hogy a kérelmezők iparengedélyt szerezzenek. S ez. a harmincöt szakma az úgynevezett szabad iparok területéről való, tehát nincs képesítéshez kötve az engedély. — Az említett rendelkezések fokozták-e a kisiparosok termelő kedvét, biztonságérzetét? — Mindenképpen. Az utóbbi hat évben csaknem másfél ezerrel növekedett a kisiparosok száma Somogybán. Egyre inkáb nő a beruházó kedv: növekszik a műhelyek korszerűsítése és gyarapodik a kisgé- pjk száma is. Megélénkült a kereslet a kölcsönök iránt: a múlt évben harmincöt kisiparos félmillió forintot vett föl az* OTP-nél, ebben az évben már ötvennyolcán egymillió forintot. — A kisipar — jellegét tekintve — sokoldalú munkát, szakértei- met követel. Meg tudják-e oldani kellőképpen az utánpótlás kérdését? — Nem könnyű felelnem erre. Tény, hogy sürget az idő. A kisiparosok java része már idős ember, átlagéletkoruk 50 —55 év. S a képzés új módja sem aratott osztatlan sikert. A mesterek sokallják az elméleti órák számát. De nem ez a döntő: azok a fiatalok, akik egy-egy kisiparosnál tanulták a szakmát, igen jó, használható szakemberek lesznek. S addig nincs is probléma, amíg el nem végzik az iskolát, a baj utána kezdődik. Számtalan munkalehetőség van az országban, tehát nagy a csábítás. így aztán nem szívesen foglalkoznak kisiparosaink iparitanulóképzéssel. — Az utóbbi két év gyakorlata sem fokozza e kedvet? — Még nem tudjuk. Lehet, hogy az egyre növekvő biztonságérzet maradásra bírja a végzett fiatalokat, de egyelőre többet nem tudok mondani. A társadalom igényli munkájukat, s ma már igyekszik minden feltételt biztosítani hozzá. A következő évek döntik el véglegesen, merre tovább. CX T. Miután a miniszter átadta a gyárat, Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára kért szót. A megyei pártbizottság nevében köszöntötte az új gyár közösségét, s elmondta, hogy a somogyi üzemek továbbfejlesztésének mindenki örül. A megye beruházást végző szerveinek és az építőiparnak már van ipartelepítési tapasztalata. Ez pedig azt jelenti, hogy az újabb fejlesztéseknél biztosabban lehet számítani rájuk. A harmadik ötéves terv fejlesztéseinél bebizonyosodott: építhetnek erre, és a somogyi munkásokra a Kohó- és Gépipari Minisztérium és más minisztériumok vezetői is számíthanak, hiszen gyorsan megtanulják a korszerű technológiák alkalmazását. Az elmúlt pártérlekezlet óta tízezerrel — a harmadik ötéves terv időszakában pedig tizenkétezerrel — nőtt az ipari dolgozók száma a megyében, és a munkásoknak több mint fele fiatal — mondotta a megyei pártbizottság első titkára. — Ezek a számok, s az eredmények nagyszerűek: alapot jelentenek a további fejlődéshez. Megszűnt a megyéből az elvándorlás, mert itt is van munkalehetőség. Az új gyár s a megye valamennyi újonnan épült üzeme előtt most az a feladat áll, hogy bebizonyítsa: a vidéki beruházásokra fordiA szerelőcsarnok egyik részlete. az utóbbi években rendkívül megnőtt a kereslet. A megalapozott, reális piaci igények megteremtik a gyár továbbfejlődésének lehetőségét. A vállalati tervek szerint a bővítés 1972—73-ban valósul meg: a gyár létszáma 1974-ben eléri az ezer—ezerkétszázat, termelési kapacitása pedig a jelenleginek közel háromszorosa lesz. Ezután dr. Horgos Gyula bejelentette, hogy a negyedik ötéves tervben tovább folytatják a vidéki ipartelepítést, és a meglévő üzemek fejlesztését. — A Somogybán megindult ipartelepítést eredményesnek, jónak tartjuk — mondta —, ezért szükségesnek Ítéljük ennek továbbvitelét. Ebben, ahogy eddig is tettük, ezután is a megye vezető szerveinek hathatós segítségére támaszkodunk. tott összegeket is hatékonyan használták fel, s a magyar ipar fejlesztését szolgálták vele. Az ünnepség végén A kohó- és gépipar kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést adta át dr. Horgos Gyula Horváth László igazgatónak és Antal Tivadar főmérnöknek. Szakái Gyulától, a Finommechanikai Vállalat vezérigazgatójától hatan vették át a Kiváló dolgozó-jelvényt, tizenkilencen pedig pénzjutalomban részesültek. A gyár meglepetéssel is szolgált az avatóra: az első termékei egy kis kiállításon ott sorakoztak a műhelyekben. A híradástechnikai ipar új somogyi bázisa ezzel ad hírt önmagáról. Kereaa Imre SOMOGYI SíÉPIjAP CsöörtSk, 1970. november 19. i
