Somogyi Néplap, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

Segítséget Pakisztánnak Az ENSZ 42 tagállama szer­dán közös határozati javasla­tot terjesztett elő, amely fel­hívja a világ országait, hogy siessenek a szerencsétlenül járt kelet-pakisztáni nép segítsé­gére * * * A FAO római központjából hasonló felhívással fordult tagállamaihoz. Külön is felív­ta a szervezet vezérigazgatójá­nak, Boermának a figyelmét arra, hogy fordítson rendkívüli gondot a gyors élelmiszerse­gélyre. A pakisztáni mezőgaz­dasági miniszter üzenete sze­rint négy évbe is betelik, amíg az ország kiheveri a csapást. Ülésezik a csehszlovák parlament A csehszlovák szövetségi gyűlés két házának szerdán megtartott együttes ülésén Karol Martinka miniszter be­számolt a csehszlovák népgaz­daság 1970-es fejlődéséről. Az ipari termelés 7,5 száza­lékkal növekedett, s egy szá­zalékkal meghaladta a terve­zett évi ütemet. Csehszlovákia a fejlődés dinamikája tekinte­tében már nem marad el a többi KGST-ország mögött. A jövő évi tervről szólva hangsúlyozta, hogy a kormány továbbra is a gazdaságirányí­tási rendszer megszilárdítására törekszik. (MTI) A nemzetközi helyzet fontosabb kérdéseiről Tito külpolitikai expozéja Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti Belgrádból: Tito jugoszláv elnök szerdán Belgrádban. a szövetségi nemzetgyűlés 5 házának együttes ülésén terjedelmes külpo­litikai expozét tartott, amelyben elemezte a nemzetközi helyzet valamennyi fontosabb kérdését. A nemzetközi helyzetet Tito úgy értékelte, hogy »a világ még mindig az állandó bizony­talanság légkörében él«, sok az olyan tűzfészek, amely bár­mely pillanatban szélesebb te­rületekre is kiterjedhet és folytatódik a fegyverkezés. Emlékeztetett Jugoszlávia igen élénk külpolitikai tevé­kenységére az elmúlt időszak-, ban, érintkezéseire az el nem kötelezett országokkal, és ta­nácskozásaira a nyugat-euró­pai országokkal, amelyek — véleménye szerint — elősegí­tették a jobb megértést és az együttműködés élénkebbé téte­lét. Nagy teret szentelt Tito az el nem kötelezett országok tevé­kenységének és a «-harmadik világ« idei lusakai csúcsérte­kezletének. Fontosnak mon­dotta, hogy az értekezlet a leghatározottabban állást fog­lalt a gyarmatosítás vés a faj­üldöző rendszerek elleni harc kérdéseiben. Brandt nyugatnémet kancel­lárral és Pompidou francia el­nökkel folytatott tárgyalásai­ról szólva Tito kiemelte: kü­lönös figyelmet szenteltek az európai biztonságnak és együttműködésnek. Pozitívan értékelte a Szovjetunió és az NSZK között megkötött szer­ződést, és újból támogatásáról biztosította a tervezett európai biztonsági értekezletet. Megis­mételte azt a jugoszláv állás­pontot is, hogy a konferencia nem lenne hasznos, »-ha azt tömbalapokon hívnák össze« A konferencián — mondotta Tito — egyenlő joggal kell részt vennie minden érdekelt országnak. Expozéjában síkraszállt a közel-keleti válság sürgős ren­dezése mellett. Legutóbbi találkozóját Ceau- sescu román államfővel úgy jellemezte, hogy az -újabb előrelépés volt a sokoldalú együttműködés terén« J ugo- s/.távia és Románia között s egyben Európa érdekeit is szol­gálta. A jugoszláv elnök -igen hasznosnak« mondotta többek között Fock Jenő magyar, De- mirel török, Etemadi afganisz­táni miniszterelnök és U Thant ENSZ-főtitkár idei jugoszláviai látogatását, valamint Ribicsics jugoszláv kormányelnök hiva­talos látogatásait Nagy-Britan- niában és a Szovjetunióban. Holnap lesz a szavazás a kínai ENSZ-k ép viseletről Az ENSZ-közgyűlés ken délelőtt szavaz pénte- j séről folyó vitáról adott beszá- Kína mólójában követeli Tajvan ki- , . , , . , , , ., , I zárását a világszervezetből. ENSZ-képviseletének kérdésé­_____ _________________ b en. Minthogy kedden éjfélig nem terjesztettek be új javas­latot, a közgyűlés két javaslat­ról szavaz majd. A nyugati hatalmak által sugalmazott ügyrendi határozati javaslat értelmében kétharmados több séggel lehet csak dönteni a kí­nai képviselet kérdéséről. A 18 ország érdemi határozati ja­vaslata szerint Tajvant kizár­nák az ENSZ-ből, és helyét a Kínai Népköztársaság kép­viselője foglalná el. Az Űj Kína hírügynökség, a kínai ENSZ-képviselet kérdé­Az űrkutatás úi eszköze TTerepjesFO a iicsldon Mintegy két hónappal a 'í'Luna—16 után, útnak indult a Hold felé. a Luna—17, és no­vember 17-én a holdfelszínen, az Esők Tengerében történt le- - szállása után útjára bocsátotta a világ első holdterepjáróját, a Lunohod—1 elnevezésű önjá­ró, a Földről irányított labo­ratóriumot. A Lunohod—1 nyolc, egy­mástól függetlenül a terepjáró laboratóriumhoz csatolt keré­ken gördül. így lehetőség nyí­lik árrá, hogy a jármű egye­netlen, sziklás talajon ugrálás vagy bukdácsolás nélkül ha­ladhasson. A kerekeket meghajtó elekt­romotorokat, valamint a min­tavevő és elemző berendezése­ket, továbbá a hírösszekötte­tést szolgáló egységeket is napelemekből nyert elektro­mos energia táplálja. A Luno­hod—1 televíziós kamerákkal van felszerelve, amelyek to\ áb- bítják a környezet képét a földi irányítóközpontba, s ott ezek alapján döntenek a jármű ál­tal megteendő útról. Ugyan­ezeknek a felvételeknek az elemzésével döntik el, hogy a berendezések hol és milyen . mintákat gyűjtsenek, s azokon milyen vizsgálatok kerüljenek elvégzésre. A Lunohod—1 akkor kezdte meg tevékenységét az Esők Tengerében, amikor ott nap­nyugta előtti időszak volt. En­nek következtében a Nap ala­csonyan állt a láthatár felett, sugarai lapos szögben világí­tották meg a terepet. Ebben az úgynevezett súroló fényben a felület legapróbb egyenetlen­ségei is kirajzolódnak, ami le­hetővé teszi a felszín finom­szerkezetének tanulmányozá­sát is. A Lunohod—1-et sokoldalú feladatok elvégzésére tették alkalmassá. Felszerelték a Hold szeizmikus tevékenységét jellemző rengések jelzésére alkalmas berendezéssel, to­vábbá a nehézségi erőtér mé­résére szolgáló graviméterrel. Ezek együttesen lehetőséget adnak arra, hogy meghatároz­zák a vizsgált területen a ren­géstevékenységet, valamint az esetleges tömegelosztási rendel­lenességeket. A két adat együt­tesen a felszíni és a felszín Rajz a Luna—17 leszállófokozatáról, áll a Lunohod—1. A szerkezet tetején Hétszázötven tudós tiltakozik Hétszázötven amerikai élvo­nalbeli tudományos személyi­ség — köztük Szentgyörgyi Albert, Linus Pauling, vala­mint további négy Nobel-dí- jas tudós — nyilatkozatot irt alá, amelyben tiltakozik az el­len, hogy a szenátus jóváhagy­ja a «-félelem törvényét«. A tu­dósok képviselői felkeresték Edward Kennedyt, hogy át­nyújtsák tiltakozásukat e tör­vény ellen, v.mely lehetővé te­szi az elnök számára, hogy személyes »-biztonsági kádere- zést« vezessen be a tudósok megbízhatóságának megállapí­tására. Gyakorlatilag a jövő­ben a hadiiparral valamilyen módon kapcsolatban levő ku­tatásokban csak azok a tudó­sok vehetnének részt, akik át­estek ezen a vizsgálaton. A tudósok — 138 egyetem, főiskola, klinika és kutatóin­tézet munkatársai — hangoz­tatják, hogy a törvényjavaslat elfogadása súlyosan fenyegeti kutató munkájukat. (MTI) Harcok Indokínában Jelentés c PHNOM PENH ♦Kompong Cham még nem esett el« — idézte az AP a kambodzsai kormánycsapatok főparancsnokságának egy szó­vivőjét. Ám beismerte: annak ellenére, hogy a kormányhad­sereg tartja ellenőrzés alatt Kambodzsa harmadik legna­gyobb városát, a helyzet az, hogy a Kompong Chamba ve­zető 7. számú főútvonalnak egy 50 kilométeres szakaszán élénk katonai tevékenység folyik. Mindkét fél nagy erőket vet be ebben a térségben, mert a tét az egész kambodzsai észak­keleti front. A hétfőn Kambodzsába kül­dött újabb dél-vietnami csa­patok részvételével egy har­madik kambodzsai front ala­kult ki. Az északi Rattanakiri és Mondolkiri tartományokban »■Nguyen Hoe» név alatt indí­A megvalósult terv: a Lunohod a Hold felszínén. alatti szerkezetet behatóbban jellemzi, mintha csak egyikük állna rendelkezésre. A holdterepjárót felszerelték olyan berendezésekkel is, me­lyek lehetővé teszik a vett minták helyszíni elemzését.. Jól kiegészítik e berendezés tevékenységét azok az elemző készülékek, amelyekben spe­ciális folyadékok és a vett minták között kémiai reakció­kat hoznak létre. A Lunohod—1 — vagy vala­melyik későbbi utóda — eljut­hat a Hold olyan aktív terüle­teire is, amelyeknek megisme­rése igen hasznos lenne a Hold szerkezetének feltárása- szem, pontjából, de éppen az ott le­játszódó különleges folyama tok veszélyes volta miatt nem kívánatos — esetleg nem is'le hetséges —, hogy ott ember tartózkodjon. A Lunohod—1 útja így mi­nőségileg új utakat nyitott a holdkutatás és a bolygókuta­tás történetében is. S. J. Egyesült Államok Lehallgatási botrány Az amerikai polgári védi mi hivatal elrendelte a ke mányzói hivatalokban léte: tett vörös telefonok me vizsgálását, azt követően, ho Marvin Mandel marylan kormányzó tiltakozott a hiv tali szobájába beépített I hallgatóberendezés miatt. 41 amerikai állam kormán zóját ugyanis »-forró vom köti össze a polgári vedeli hivatal titkos központját ♦nemzeti szükségállapot« es téré. S a hálózatba bekapcsi több vörös telefonról kid rült, hogy azok a kormány: hivatalban elhangzó mind szót továbbítanak — egyelő ismeretlen helyre. (MTI) SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. november 19. A Rajna és A löldkerenseg szinte vala­mennyi hírügynöksége gyors­hírben jelentette, hogy Var­sóban a Lengyel Népköztár­saság és a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere parafálta a két ország között létrejött egyezményt. 0\yan hír ez, amelyet egyértelműen, fenntartás nélkül üdvözöl a béke és az enyhülés minden hive, bárhol éljen is. A meg­állapodás jelentősége ugyanis messze túlnő a két ország te­rületén. Ez már az esemény külső jeleiből is nyilvánvaló. Két állam megállapodása az esetek túlnyomó többségében rutinesemény, amelyről rend­szerint néhány sorban emlé­kezik meg a világsajtó — ha ugyan megemlékezik. Ebben az esetben azonban nem ke­vesebb, mint kétszázötven tu­dósító utazott a lengyel fővá­rosba,' hogy jelen lehessen az ünnepélyes aktuson. Nem egy közülük olyan nyugati újság­író, aki végigkövette a tár gyalásokat, néhány napja el­utazott, és most ismét vissza­tért Varsóba, csak azért, hogy a helyszínről számolhasson be a parafálásról. Az érdeklődés minden szempontból érthető. Konti­nensünk számos döntő dilem­mája a második világháború következménye, azé a hábo­rúé, amely úgy kezdődött, hogy a hitleri birodalom csa­patai megtámadták Lengyel- országot. Azóta sok minden történt. A haladás erői — a Szovjet­unióval az élen — szétzúzták a fasizmust és a nemzetközi erőviszonyok azóta is szünte­lenül a haladás táborának ja­a Visztula vára változnak. Ez a változáM kényszerítette visszavonulás­ra a bonni Németország ke­reszténydemokrata vezetését, amely — o washingtoni pat- rónusok jóváhagyásával és aktív támogatásával — két évtizeden át a rendezés, az enyhülés első számú kerékkö­tője volt ezen a sokat szen­vedett kontinensen. A keresz­ténydemokrata vezetés most ellenzéki pozíciókból támadja a Brandt—Scheel kabinet ke­leti politikáját, és biztosak le­hetünk abban, hogy a jövő­ben is mindent megtesz a to­vábbi lépések elgáncsolására. A moszkvai egyezményt, a varsói megállapodást és a két német kormányfő két találko­zóját azonban már semmiféle aknamunka nem teheti meg nem történtté. Ha mindehhez hozzávesszük a Csehszlová­kiával kapcsolatos puhatoló­zásokat és a nyugat-berlini megbeszéléseket, megállapít­hatjuk: a varsói parafálás önmagában is fontos tényét az teszi kiemelkedően jelen­tőssé, hogy az Európa szívé­ben tapasztalható enyhülési folyamat szerves része, az európai biztonság felé vezető út lényeges állomása. A megállapodás maga is fő­ágamat, amelynek a nemzet­közi jogi normák szerint meg­vannak a maga fázisai. A kül­ügyminiszteri parafálást az egyezmény valószínűleg kor­mányfői szintű aláírása, majd a befejező aktus — a parla­mentek ratifikálása — követi. Addig még sok víz folyik le a Rajnán és a Visztulán. De aligha túlzás, ha megkockáz­tatjuk a kijelentést: a legne­hezebbjén túl vagyunk. A „mikor“ kérdése még nyitva van Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester, aki 45 perces megbeszélést foly­tatott Nixon elnökkel, majd Rogers külügyminiszterrel és John Irwing államtitkárral, sajtóértekezleten ismét azt a reményét fejezte ki, hogy az év vége előtt a négy nagyha­talom között megegyezés jön létre Nyugat-Berlin jövőjéről. A sok nehézség és probléma ellenére az esélyek jók, a »mi­kor« kérdése azonban még nyi­tott. (MTI) harmadik frontról tottak el katonai műveletet a kambodzsai és a saigoni kor­mányhadsereg egységei. A nyugati hírügynökségek közlé­se szerint a Kambodzsába kül­dött saigoni kormánycsapatok létszáma jelenleg 17 800 fő. BANGKOK Thanom Kittikacsorn thai­földi miniszterelnök szerdán bejelentette, hogy Thaiföld 1972-ig kivonja Dél-Vietnam- ból ott állomásozó katonáit, szám szerint 12 000 főt. A My la'-i vérengzés A szemtanúk a tömegvérengzésről A georgiai Fort Benningben folytatódik William Calley hadnagy hadbírósági pere. A bíróság szerdán Ronald Haeberle volt haditudósító-fo­tóriportert hallgatta ki, Hae­berle, aki My Laiban felvétele­ket is készített, a bíróság előtt tett tanúvallomásában kijelen­tette: látta, amikor az ameri­kai katonák elől dél-vietna­mi polgári személyek mene­külni próbáltak, de a golyók leterítették őket. Köztük volt egy asszony is, aki csecsemőt tartott a karján. Becslése szerint 50—75 sze­mélyre lőttek az amerikaiak és a lövések zajából ítélve gyors­tüzelő fegyverekkel. A fotóriporter kijelentette, hogy a lövöldözés után a föl­dön fekve maradt dél-vietna­miak között férfiakon és nő­kön kívül gyei mekek és cse­csemők is voltak. Roger Alaux volt tüzérhad­nagy, aki a tömegmészárlás idején My Laiban tartózkodott, tanúvallomásában elmondotta, hogy nem tapasztalt ellensé­ges tüzet a község ellen. (MTI) KANADA Eredménytelen razzia Negyvennyolc órás hatalmas razziát rendezett Quebec tar­tományban a rendőrség. Ez volt a legújabb, kétségbeesett kísérlet az immár hetedik he­te az emberrablók fogságában levő James Cross angol diplo­mata felkutatására. A monstre razzia azonban — mint a qué­beci rendőrség szóvivője kö­zölte — ezúttal sem hozott eredményt, bár tizenötezer embert hallgattak ki, és négy­ezer üres házat, kiadatlan la­kást, garázst kutattak át. ♦Most már csalt azt remél­jük, hogy valaki új nyomra tud vezetni« — mondta a szó­vivő. A rendőrség berkeiben egyébként fokozódik az ide­gesség, amióta megérkezett az új üzenet — állítólag a Qué­beci Felszabadítási Fronttól. A négynapos határidőt adó üze­net hitelességét nem tudták megállapítani. Az üzenet »rob­banással« fenyegetőzött arra az esetre, ha a határidőn belül a kormány nem bocsát szaba­don 24 politikai foglyot a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents