Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-14 / 241. szám
Kongresszus előtt A SZOCIALIZMUS A NÉPNEK ÉPÜL Életmentők kitüntetése % hogy pártunk munkás- politikát folytat. Döntéseiben, elhatározásaiban elsősorban a munkásosztály érdekeiből indul ki. Nem mond ez ellent annak a másik állításnak, hogy minden, ami ebben az országban történik, nemcsak a munkásosztály, hanem az egész nép javát szolgálja? Hiszen a munkásosztály szűkebb kategória, mint maga az egész nép. Pedig ebben semmiféle ellentmondás nincs. A magyar munkásosztály a hatalom kivívása és megszilárdítása után is teljesíti nagyszerű történelmi hivatását — szövetségeseivel összefogva —, a szocializmus felépítését. Amint a X. pártkongresszus irányelvei is hangsúlyozzák: »A szocializmus építésében a munkásosztálynak az egész dolgozó nép érdekeit kifejező és szolgáló céljai, forradalmi eszméi válnak valóra.« Tehát a párt és az állam minden tevékenységében a legfontosabb munkásérdek a szocializmus felépítése. A szocializmus viszont — amely magában foglalja mind a gazdasági, mind a társadalmi élet, mind az életszínvonal magas fokát — nemcsak a munkásosztálynak, hanem az egész népnek épül. így válik a munkásérdek valójában az egész nép érdekévé. Ugyanúgy nincs és nem is lehet szűkén vett »-pártérdek« sem. Emlékezetesek még sokak előtt azok a szavak, amelyeket Kádár János elvtárs ezzel kapcsolatban még a VII. pártkongresszuson mondott, amikor kifejtette, hogy pártunk a »munkásosztály akaratából, a munkásosztály harci céljainak megfelelően kormányozza az országot. De nem uralkodik, hanem szolgálja a népet!« Majd megfogalmazva a kommunisták jellemző tulajdonságait, kifejtette, hogy a kommunistának nem kell másnak lennie, mint a többi ember, nem különös, hanem közösségi embernek kell lennie, mert »a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog«. A párt gyakran hivatkozik a kommunistákat, a munkásosztályt jellemző tulajdonságokra. Sőt, a kongresszusi irányelvek ki is hangsúlyozzák: »A munkásosztály meghatározóan befolyásolja a dolgozók minden rétegét; szemlélete, magatartása, fegyelme kihat az egész társadalomra. E hatás fokozása egész társadalmunk érdeke.« A párt tudatos munkáspolitikája viszont — amely egybevág az egész társadalom legalapvetőbb érdekeivel — felerősíti, tudatossá teszi azt a hatást, melyet a munkásosztály létével, szemléletével, helytállásával, a szocializmus építésében betöltött vezető szerepével társadalmunkban elfoglal. P ersze sokszor beszélünk a szocializmusról, de ritkán meditálunk el afelett, hogy ez valójában mit is jelent a nép számára. Igaz, hogy az ideológiai és a politikai terminológia pontosan körülhatárolta ennek a szónak valódi értelmét, tartalmát. Az emberek többsége azonban — különösen az egyszerű emberek, akik a többséget alkotják — valójában így teszik föl a kérdést: mit ad nekem ez a társadalom? Az egyszerű ember számára a számvitel roppant egyszerű. Összeveti, jobb-e a maga és a családja mai élete, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt volt. Most, kongresszusra készülve, dicsekvés nélkül megállapíthatjuk, hogy nemcsak az egyes családok, hanem egész népünk ma jobban él, mint tíz vagy öt évvel ezelőtt is. Ez vonatkozik az életszínvonalra éppen úgy, mint az emberségre és a megbecsülésre. A szocializmus szó ma már a mi hétköznapi nyelvünkben is állandóan ott szerepel. Mert a szocializmus nálunk nem egyszerűen társadalmi berendezkedés, nem egyszerűen a termelőeszközök tulajdonán nyugvó társadalmi forma, hanem ma már életforma. A szocializmus a központi helyre az embert állítja, mert a szocializmus maga a humánum — az ember, a felszabadult ember társadalma. A dolgozók tudják, hogy következetesen teljesítjük a szocializmus egyik alapelvét, hogy a termelés emelkedésével arányban szüntelenül javulnia kell a dolgozó tömegek élet- színvonalának. Persze, egyik évről a másik évre ebben a vonatkozásban nem lehet látványos fordulatokat elérni. De már egy ötéves terv vonatkozásában — például a most befejeződő harmadik ötéves terv folyamán is — határozottan látszik, hol voltunk az élet- színvonallal a tervidőszak kezdetén, és hova jutottunk el ennek az évnek a végéig. Hová akarunk haladni a következő öt esztendőben? Erre az országgyűlés nemrég befejeződött ülésszakán elfogadott negyedik ötéves tervtörvény Világos választ ad. Egyik területen lassabban, máshol gyorsabban előremegyünk. Ez a stabilitás és folyamatosság szintén a szocializmussal járó tulajdonság. A dolgozó milliók és az egyes családok maguk is bátran tervezhetnek előre. A magyar népgazdaság fejlődése és a hazai életszínvonal — éppen a kapitalista társadalom hagyatéka miatt — még ma is elmarad a gazdag államok fejlettségi szintjétől. De biztosak vagyunk abban, hogy a szocializmus építésével — ha nem is hamar, de történelmileg belátható időn belül — a még meglevő elmaradásunkat is sikerül leküzdenünk. E 0, s még valamit. A szocializmus nem egyszerűen a népnek épül, de egyszerűen nem is valósulhat meg a nép mindennapos alkotó tevékenysége nélkül. Ez is a szocializmus természetéhez tartozik. R. L. Az idén augusztus elsején, Balatoníöldvár és Szántód között, Hannelore Ott, a Német Demokratikus Köztársaság állampolgára úszni tanult. Férjével és egy évek óta a Balatont imádó társasággal az idén ismét ide jött nyaralni. Szé- gyellte, hogy nem tud úszni, s elhatározta, minél hamarabb megtanul, ezért bemerészkedett a mélyebb vízbe is, ott próbálgatta a tempókat. Szerencséjére a környéken fürdött, s csónakázott három fiatalember, akik egy kicsit nevetgélve figyelték az ismeretlen hölgy próbálkozásait. Egyszerre csak eltűnt a feje a víz alatt. A fiúk először arra gondoltak, hogy biztosan ki akarja próbálni, mennyi ideig bírja levegő nélkül. Egy perc után azonban komolyra fordult a helyzet. A nő feje még mindig a víz alatt volt, s a három fiatalember egymással versenyezve úszott a fuldoklóhoz. Lovassy János testnevelő tanár és Bihari Pál — akkor még egyetemista, ma már a József Attila Gépipari Technikum mérnök-tanára, valamint a siófoki gimnazista Ezer László jóformán az utolsó pillanatban mentette ki a szerencsétlenül járt Hannelore Ottót. Az asszony megmenekült, a parton elsősegélyben részesítették, és egészségesen hagyhatta el országunkat. A három életmentő fiatalembert kormányunk Életmentő-emlékéremmel tüntette ki. Tegnap délután dr. Kassai János, a megyei tanács vb- titkára és dr. Sólyom Gábor rendőrezredes, megyei rendőrfőkapitány adták át a három fiatalembernek az Életmentőemlékérmet és a vele járó pénzjutalmat. Dr. Kassai János mondott köszönetét a három önfelál. .. Ezer László Jánostól. átveszi az Életmentő-emlékérmet dr. Kassai dozó fiatalembernek nemes cselekedetükért, s nyújtotta át az érmet és az oklevelet, melyen ez áll: »A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Lovassy Jánosnak, Bihari Pálnak és Ezer Lászlónak az életmentés során tanúsított hősies magatartásáért az Életmentő-emlékérmet adományozza.« Az aláíró: Fock Jenő miniszterelnök. A kitüntetés után a vb-tit- kár vendégül látta az életmentőket. A két budapesti fiatalember elmondta, hogy évek óta rendszeresen Balatonföldváron töltik a nyarat, s mint a mélyépítő vállalat sportegyesületének tagjai, a vitorlázás szerelmesei. Augusztus elsején nem szálltak hajóba, fürdeni mentek. Ekkor vették észre a fuldoklót az ott csónakázó Ezer Lászlóval együtt. — Reméljük, hogy legközelebb nem ilyen alkalomból találkozunk egymással — mondta Bihari Pál a vendéglátóknak —, mert kis híján az utolsó pillanatban érkeztünk, s valóban csak a szerencsének köszönhető, hogy a német asz- szony megmenekült a fulladástól. Önöknek köszönjük meg most kormányunk elismerését, és a jutalmat, amire nem is számítottunk. Hiszen számunkra az volt a fontos, hogy egy ember életét megmentsük. A rendőrség nevében dr. Sólyom Gábor mondott köszönetét, s gratulált a kitüntetéshez Ezer Lászlónak, Lovassy Jánosnak és Bihari Pálnak. (Saly) r Eleteleme a közélet Két évtizede fáradhatatlanul észrevételez, dicsér, javasol, kér Cserszegi Ferenc ba- latonberényi nyugalmazott iskolaigazgató, aki húsz éve, a tanácsok megalakulása óta járási és községi tanácstag. Hogy miért teszi ezt csaknem hetvenévesen is, így vall róla: — Szeretem a dolgozó népet, szeretem a tanácsi munkát. Mozgékony ember voltam egész életemben. Mindig a nép között éltem, hatvankét év óta itt, Berényben. Munkáscsaládból származom, édesapám vasutas volt. Mindig falun tanítottam. Szívügyem a Balaton-part fejlesztése. Szavait szenvedélyes hangja is hitelesíti, de bizonyításul sorolja, milyen funkciókat lát el még. A járási üdülőhelyi állandó bizottság elnöke, pártvezetőségi tág, községi vb-tag. — Milyen eredmények születtek munkája nyomán? — Orvosi rendelő, ideiglenes művelődési otthon iskolából átalakítva, néhány utca lekövezése, járda mindenütt, virágos strand, amely a déli parton a harmadik helyezést érte el. — Legemlékezetesebb tanácstagi beszámolója? — 1956 áprilisában beszámolót tartottam Balatonújla- kon. Tömve volt az iskolaterem. A hozzászólások vége felé szinte indulatosan kérdezték, mikor lesz kultúrotthon, mert nagyon hiányzik. Én is emeltem a hangomat, kérdéseket tettem föl. Kijelölték-e már a helyét? Hány nap társadalmi munkát ígért a község? Fél év múlva a balatonszentgyörgyi erdő mellett újlaki kocsikkal találkoztam. Boldog arccal újságolták, kijelölték a művelődési otthon helyét, társadalmi munkát vállaltak, téglát hordtak. Szép művelődési otthonuk van. Most Berényen a sor. Mi is azt szeretnénk építeni. Ahogy e terveiről beszélt, eszembe jutott, hogy a bala- tonberényi színjátszók Kaposváron is milyen sikerrel mutatták be tizenhét évvel ezelőtt Illyés Gyula Fáklyaláng című drámáját. Feri bácsi is játszott benne. — Az üléseken mindig jól tájékozott. Mi a titka ennek? — Választóim előtt az ajtóm mindig nyitva. Ök ezt tudják. Reggel, este sokszor kopognak, s jönnek problémáikkal. Az utcán is beszélgetünk, meg hát rendszeresen megtartom tanácstagi beszámolóimat. Most is arra készülök. — Az eredmények örömén kívül kapott-e valamit visz- sza? t — Az emberek szeretetét mindenképpen. De nem panaszkodhatott!, hogy nem emlékeztek meg rólam. Munkámat mindig megbecsülték. Megkaptam a Tanácsköztársaságért Emlékérmet, a megyei tanácstól a Társadalmi Munkáért arany fokozatát, de kitüntettek a Szocialista Munkáért Érdeméremmel, sőt a Munka Érdemrend ezüst fokozatával is. Fehér tányéron szép fürtű szőlővel kínált. Munkájának, nyugdíjas napjainak másik gyümölcse. — Van egy kis szőlőm, földem, gyümölcsfák. Oda járok ki, teszek-veszek. Élvezem a csendet, a napsugarat. Este pedig mindig olvasok. Szeretem a rádiót, a televíziót, de nekem az olvasás a mindenem. Ha valahol meg kell szakítanom, újra folytatom, ahol abbahagytam. Németh Ernő Cél az eredményesebb cukorrépa-termesztés Együttműködés a gyár és a mezőgazdasági üzemek között „Csökkent a cukorrépa vetésterülete« — erről beszéltek a napokban az egyik termelőszövetkezet vezetői. Okául a tagság magas átlagéletkorát említették. Már nem tudnak akkora táblával megbirkózni, mint öt-tíz évvel ezelőtt. A tótújfalui Drávamenti Egyetértés Termelőszövetkezetben összegyűlt szakemberek a »hogyan tovább?«-ra kerestek választ. Röhrig Imre, a Kaposvári Cukorgyár répaosztályának vezetője elemezte a kialakult helyzetet. Ahogy mondta, még nagyon messze van az az idő, amikor szakosított cukorrépa-termelő gazdaságokról lehet beszélni. A gyárnak, sok a partnere, olyan üzemek is, amelyek csak néhány holdnyi táblára vetnek ebből a növényből. A munkaerőhiány nagy gondot okoz. Gép sok helyen nincs. Vegyszeres gyomirtási i kísérleteket végez a Cukorgyár Tátom- pusztán néhány év óta. A nyu- * ' • gátról behozott gyomirtó szer azonban drága, holdanként körülbelül nyolcszáz forint. A vetésterület csökkenése országos probléma. Tízezer vagon cukorral kevesebbet állítunk elő, mint a jövő évi szükséglet. A kérdés: megállítható-e a csökkenési folyamat? Mi a kiút? A betakarításnál a gépesítés. A Kaposvári Cukorgyár körzetében már ötvenhárom NDK- és csehszlovák gyártmányú betakarítógép dolgozik. Beváltak, napi nyolc-tíz holdon szedik föl a cukorrépát. A hárommé- netes francia gépsor is jól megoldja feladatát. A cukoripar a vásárlásuknál hetvenszázalékos támogatást javasolt. A MÉM elfogadva továbbította a javaslatot.. Olcsóbb vegyszerre is szükség lenne. A szakosított telepek létesítése pénzkérdés. A gyár segíteni szeretne a gépvásárlásoknál. A kiegyenlítés a termésből hosszú lejáratú lenne. Száz hold gépesítése mintegy 300 000 forintba kerül. A térfr-.v •* \ ' j s Munkában a szovjet gyártmányú járműürítő. »•- ..'-j • . Betakarítás géppel, més az idén jó, a cukorgyár körzetében 190 mázsa holdanként. Ez azt jelenti, hogy a levélzettel és a fejjél együtt egy holdon körülbelül 250—300 mázsa terhet kell megmozgatni. Tótúj falun a vendégek a cukorgyár & a tsz együttműködésének eredményét láthatták. Közösen vásároltak csaknem egymillió forint értékű gépet. A kézi erővel végzett munkát úgyszólván teljesen kiküszöbölték. Az állomáson a vagonba rakás fél óra helyett mindössze két-három percet vesz igénybe. A szovjet gyártmányú GUM—U4-es járműürítő jó munkát végez a drávafokj. megállónál, ahol a gyár rakodóterületet alakított ki 700 000 forintos ráfordítással. »A járható út, mely a cukorrépatermesztés jelenlegi nehézségeiből kivezetne, az lenne, ha a cukoripar kapná meg a lehetőséget arra, hogy összehangolja a gépvásárlásokat, a kihelyezéseket, a szer- vfező munkát. Az együttműködés már kezd kialakulni az AGROKBR-re!« — fejezte be Röhrig Imre. Nyári Pál, a Drávamenti Egyetértés Tsz elnöke a helyi tapasztalatokról számolt be Elmondta, hogy két hete folyik a cukorépa betakarítása. A mellékterméket az állattenyésztésben hasznosítják. így a silókukorica területét is csökkenteni lehetett, helyébe májusi morzsolt került. A tavalyi 250 hold helyett az idén 350-en vetnek majd cukorrépát. A távolabbi terv: 400 hold. A drávafokiak 50, a fel- sőszentmártcmiak 70, a tekla- faluiak 30 holddal növelik területüket. A vendégek ezután megtekintették a gépesített betakarítást és a BUM—U4-es járműürítő működését. Leskő László SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1070. aktéber ?4, 3
