Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-13 / 240. szám

(Folytatás az 1. oldalról) dolgozók száma. Ez nagy- eredmény, mivel négy év alatt harminckilenc százalékkal gyarapodott Somogybán a munkások száma, s most már az iparban — beleértve az építőipart is — negyvenkétez­ren dolgoznak. Figyelemre méltó jelenség, hogy a mun­kások negyvenkilenc százaléka fiatal, harminc éven aluli, a másik fele pedig nő. Ezzel sa­játos helyzet alakult ki Kapos­váron és a megyében is, ami­nek csak örülni lehet. Ugyan­akkor föl kell figyelni arra, hogy a kaposvári pártszerveze­tekben a fizikai munkások aránya mindössze negyvenhá­rom százalék. Ez arra kötelezi a jövőben a ^i tszervezeteket, értekezlet és különösen a X. pártkongresszus után a párt politikájának megvalósításán oly módon, hogy megvalósul­janak a munkásosztály forra­dalmi célkitűzései, javuljanak az életkörülmények, gondos­kodjanak a munkások eszmei, politikai, szakmai és kulturális fejlődéséről. — A városi pártbizottság je­lentése is tartalmazza a kong­resszusi irányelveknek azt a megállapítását, hogy a Köz­ponti Bizottság a X. pártkong­resszustól az eddig követett politika jóváhagyását kéri. Ja­vasolja, hogy pártunk és né­pünk nagy társadalmi prog­ramja a legközelebbi négy esz­tendőben a szocializmus teljes fölépítésének magasabb szin­ten való folytatása legyen. A pártértekezleten hozott határozat kinyilvánította, hogy az egész város fejlesztésének alapfeltétele az ipar további erősítése. E határozat helyes­ségét alátámasztották a kül­döttek, akik beszámoltak az ipartelepítés, a rekonstrukciók eredményeiről, a következő évekre tervezett fejlesztések­ről, s mindemellett a munká­sok szociális helyzetének to­vábbi javítására, a munkaerő­vándorlás csökkentésére, a szakmunkásképzés gondjaira irányították a figyelmet. Tal­pai Jánosné szakoktató a ru­hagyár dolgozóinak nyolcvan százalékát kitevő nők nevében sürgette a megfelelő fürdő, öl­töző, büfé létesítését, az étkez­tetés megoldását. Ha meggyor­sulna a Béke szálló átépítése, előbb lehetővé válna a ruha­gyáriak közétkeztetése. Badics Jánosné, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának tanulóoktatója a vándormada­rak alkalmazása ellen emelt szót. Kifogásolta, hogy átjáró­háznak tekintik az üzemeket. Bírálta azokat a gazdasági ve­zetőket, akik semmibe veszik a szabályokat, s magasabb óra­bérrel alkalmazzák a »kilépett« bejegyzéssel távozókat. Vermes Vilmos, az 503. számú Szak­munkásképző-intézet diákott­hon-igazgatója a kétműszakos oktatás gondjait tárta őszintén és szenvedélyesen a pártérte­kezlet elé. Nemcsak a tanter­mek túlzsúfoltak, hanem a tanműhely is. Feltétlenül szük­ség volna egy négyszáz szemé­lyes kollégiumra, mégpedig olyanra, amely lányoknak is otthont adna, jelenleg ugyanis egyetlen hely sincs számukra. Berek János, a Mezőgépgyár igazgatója a vasasszakmára je­lentkező fiatalok számának csökkenésére hívta fel a fi­gyelmet, s azt szorgalmazta, találják meg a módját, hogy megismertethessék és megked- veltethessék ezt az ipart az is­kolát hamarosan elvégző fia­talokkal. NASSZER POLITIKÁJA TÖRETLEN Riad New Yorkba utazik Társadalmi ügy a lakásépítés hogy sokkal gondosabban, kö­rültekintőbben foglalkozzanak a munkások eszmei, politikai nevelésével, a legjobbak párt­ba való felvételével. Németh Ferenc ezután egyetértését fejezte ki a vá­rosi pártbizottság jelentésével, egy-két megállapításához azonban hozzáfűzte vélemé­nyét, megjegyzését. Leszögezte többek között, hogy a káder­munkának nagy jelentősége van a párt vezető szerepének érvényesülésében. A hátrányos helyzetű tanulók és a fizikai dolgozók gyermekeinek to­vábbtanulásával foglalkozó résszel kapcsolatban kifejtette, hogy ebben a gimnáziumok kommunista és párton kívüli tanárai tehetnek a legtöbbet, helyettük nem oldhatja meg senki ezt a feladatot. Felhívta a figyelmet, hogy minden illetékes gondolkodjon ezen és sürgősen cselekedjen. A me­gyei képviselőcsoport javasolta az országgyűlés legutóbbi ülésszakán, hogy a vállalatok is járuljanak hozzá a kollé­giumépítéshez. Ez az összefo­gás lehetővé tenné, hogy a leg­jobb, a legtehetségesebb mun­kás-, parasztgyerekeket föl le­hessen készíteni a továbbta­nulásra. Együttes vb-ülés elé kerül a fejlesztés programja A megyei pártbizottság első titkára ezután azzal foglalko­zott, hogy mit vár a megyei párt-vb a városi pártértekez­lettől: azt, hogy becsülettel, szorgalommal munkálkodja­nak a kommunisták a párt­Mit jelent, hogyan értelmezzük ezt a magasabb szinten való folytatást? Ez azt jelenti — mondta a megyei pártbizottság első titkára —, hogy magasabb szintre fejlesszük a proletár diktatúrát, a munkásosztály hatalmát, a szocialista terv- gazdálkodást, fejlesszük a szo­cialista demokráciát, még ma­gasabb szintű legyen a párt­vezetés. Erősítsük az interna­cionalizmust, a Szovjetunió­val és a többi szocialista or- I szággal való testvéri barátsá- j got. Harcoljunk a burzsoá-na- cionalista megnyilvánulások elleh, hogy senki és semmi ne ingathassa meg az emberek­ben a szocializmus iránti bi­zalmat. A pártmunkát a tech­nikai-tudományos forradalom­mal összhangban, a nemzet­közi követelményeknek megfe­lelően javítsuk. A negyedik ötéves terv cél­kitűzéseihez kért segítséggel kapcsolatban Németh Ferenc azt javasolta, hogy a jövő év elején a megyei párt-vb és a városi párt-vb vizsgálja meg és tekintse át a város fejlesz­tésének programját. Az eddi­gieknél nagyobb bátorságra, kezdeményezőkészségre és ha­tározottságra serkentette a ka­posvári vezetőket. Megköszönte a város kom­munistáinak áldozatos mun­káját, amelyet a IX. kongresz- szus, a megyei, a városi párt­értekezlet óta végeztek. Arra kérte őket, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a X. kongresszus után magasabb szinten építsük a szocializmust, fejlesszük a vá­rost, Somogy székhelyét, s mi­nél jobb életük legyen az itt élő embereknek. Már az előző pártértekezlet is súlyosnak ítélte meg a vá­ros lakáshelyzetét, a mosta- nin azonban a tanácskozás egyik fő témája volt. A har­madik ötéves terv 2383 ’akás fölépítését irányozta elő, ez­zel szemben ez év végéig várhatóan 3002 új lakás ké­szül el. Ez mintegy másfél­szer több, mint a második öt­éves terv idején épült laká­sok száma. Ennek ellenére változatlanul súlyos a lakás- helyzet. Jól tükrözi ezt az igénylők kétezernégyszáz kö­rüli száma, mely több százzal meghaladja az előző pártérte­kezleten bejelentettet. Megmu­tatkozott ez a küldöttek fel- ■zólalásában is. hiszen a cu­korgyár a máshova eltávozott dolgozók miatt elveszített szolgálati lakások helyett, a Mezőgépgyár a fiatal műsza­kiak letelepítéséhez, az 503. számú Szakmunkásképző In­tézet a jövő szakmunkásait oktatóknak kért több lakást. Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára úgy fogalmazta meg, hogy a lakás- helyzet a város felszabadulás utáni korszakában a harma­dik legnagyobb politikai kér­dés, amely megoldásra vár. A jelenlegi nehéz helyzetből csak a város összes anyagi erejének összpontosításával, a megyei párt- és tanácsvezetés, a központi szervek támogatá­sával kerülhet ki a város, így is hosszabb idő múlva. Erről a fórumról kérte a gazdasági vezetőket, akiket illet, hogy dolgozóik nehéz lakáshelyze­tének javításáért nekik is kötelességük mindent meg­tenni. A pártértekezlet egyetértett azzal, hogy a következő öt­Az ipar a város fejlődésének alapja A késő estig tartó pártérte­kezlet meghatározta a követ­kező évek legfontosabb tenni­valóit is. Mindössze néhány témát emelünk ki a pártérte­kezleten megállapítottakból, azonban ezek is tükrözik, hogy a kongresszusi irányelvek szel­lemében tárták fel a kommu­nisták parlamentjén az egész város lakosságát érdeklő gon­dokat. Négy évvel ezelőtt a város kommunistáinak legmagasabb fóruma állította az ipar ki­emelt ütemű fejlesztését a párt-, az állami és a gazdasági szervek tevékenységének kö­zéppontjába. A mostani párt­értekezlet azt állapíthatta meg, hogy Kaposvár eddigi életé­nek, fejlődésének legélénkebb, legeredményesebb szakasza telt el 1966 óta. En­nek alapja az ipar, gyors fejlődése volt és az is marad. A fejlődést jól szemlél­teti, hogy háromszázmilliós be­ruházás testesül meg a villa­mossági gyárban, az elektron- csőgyárban és a rádiótelefon­gyárban, s eredményképpen kétezerháromszáz ember he­lyezkedhetett el. A harmadik ötéves tervben egyébként csaknem ötezerrel nőtt az iparban dolgozók száma, így összesen mintegy tizenhatezren kapnak munkát a kaposvári üzemekben. A megyeszékhely felzárkózott az iparilag köze­pesen fejlett városok sorába, a megyében pedig a legfonto­sabb ipari központ. Az iparfejlesztés meggyorsu­lásának időszaka nagyrészt egybeesett a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerére való fel­készülés és áttérés éveivel. A pártértekezlet megállapította, hogy a város eredményesen, nagyobb visszaesések nélkül tért át az új rendszerre. Ser­kentő hatása eredményeként a harmadik ötéves terv célkitű­zéseit többségében teljesítik, illetve egyes területeken túl­teljesítik. éves terv időszakában társa­dalmi üggyé kell tenni a la­kásépítést. Az építés előfelté­teleit gyorsan és idejében biz­tosítani kell, a városi tanács vezetői és a tanács szakosztá­lyai pedig megkülönböztetett módon kezeljék a lakásépítés­sel kapcsolatos feladatokat. Ennek megvalósulása ma még rém zökkenő nélküli. A fel­szólalók tényekkel bizonyítot­ták, hogy mind a húskombi­nátban, mind az elektroncső­gyárban, mind a Mezőgép- gvárban megvan a szándék, sokszor azonban huzavona, értetlenség lassítja a lakás­építést. Kása Rózsa, az e'ek- roncsőgyár munkaverseny-fe- lelőse például elmondta, hogy húsz lakás fölépítése hiúsult meg, mert nem kaptak enge­délyt fölépítésére a gyár egyik telepének a helyén. Négy gyár KISZ-bizottsága el­határozta százhuszonkét KISZ- lakás együttes fölépítését, a kezdés azonban elhúzódik. Dr. Szőke Pál, a megyei párt-vb tagja, az SZMT ve­zető titkára is alátámasztotta, hogy sokszor azért akadozik a tüekkisajátítás, a lakásépítés, mert azok, akik a tanács ré­széről intézkednek az ügyben, nem a helyes — a tanács mint testület meghatározta — politika alapján járnak el. Rostás Károly, a városi ta­nács vb-elnöke tájékoztatta a küldötteket, hogy a következő öt évre szóló lakásépítési programot a közvélemény be­vonásával dolgozták ki. Fi­gyelemre méltó az, hogy min­denképpen pótolni kívánják a szanált lakásokat, s megvaló­sítani a járulékos és kapcso­lódó beruházásokat. Három új iskolára van szükség A pártértekezlet azt is meg­állapította, hogy Kaposvár je­lenleg az egyik legrosszabbul e' látott város az általános és a középiskolai tantermek szá­mát tekintve. A város kom­munistáinak fóruma szüksé­gesnek ítélte legalább három új iskola építését a helyzet javítása végett. Ehhez a me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács hatékony segítsé­gét kérte. Nemcsak az isko­lákról esett szó, hanem a böl­csődékről és óvodákról is, mert hely hiányában nagyon sok gyereket nem lehet föl­venni. Különösen súlyos a helyzet a Kalinyin lakótele­pen. A következő öt évben több óvodai hely épül, szük­ség van azonban a vállalatok megértésére és támogatására is. Szóba került, hogy a mun­kásnőkön segítene, ha a gyer­mekintézmények is több mű­szakosak lennének. Kiemelte az eredmények közül a pártértekezlet, hogy egy évvel az 1966. évi párt­értekezlet után megjavult a megyeszékhely vízellátása a párt- és tanácsi szervek kez­deményezésére, központi tá­mogatással és a dolgozók tö­megeinek társadalmi munká­jával. Ez a siker nem terelte el a figyelmet a továbblépés­ről, ezért úgy határozott a kommunista parlament, hogy a város ivóvíz-ellátását to­vább kell javítani. A városi pártértekezlet a vita lezárása és a határozat meghozatala után megválasz­totta az ötvenegy tagú párt- birot„ságot, s nyolcvanhárom küldöttet — köztük Németh Ferencet, a megyei pártbizott­ság első titkárát — a megyei pártértekezletre. A városi pártbizottság ezután megtar­totta első ülését. A városi pártbizottság első titkárának újra Somogyi Józsefet, titká­rának pedig Csapó Sándort és Papp Jánost választotta meg. A megyeszekhely kommu­nistáinak szombati parla­mentje olyan határozatot ho­zott, amely a párt politikájá­nak sikeres megvalósulását, a város egész lakosságának szebb, boldogabb jövőjét ala­pozza meg. Egészen biztos, hogy a százhetven pártszerve­zet minden kaposvárit moz­gósíthat ennek alapján a cé­lok és a feladatok megvaló­sítására. Az EAK fővárosában és kormányzóságaiban minden technikai előkészületet meg­tettek az október 15-i elnök­választó népszavazásra. Meg­alakultak a választási bi­zottságok (205 főbizottság és 15 ezer albizottság). Szombat óta országszerte választási nagygyűléseket tartanak. A népes tömeggyűlések szónokai és részvevői mindenütt egysé­gesen foglaltak állást Nasszer elnök politikájának töretlen folytatása mellett. Mahmud Riad külügymi­niszter ma utazik New York­ba, hogy az egyiptomi kül-. döttség élén részt vegyen az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszakán. Kairóban arra számítanak, hogy a Riad ál­tal képviselt egyiptomi kez­deményezés új megvilágításba helyezi a közel-keleti válság problémáját. Heikal egyiptomi tájékoz­tatásügyi miniszter a londoni Times-nak adott interjújában kijelentette: országa hajlandó belemenni a jelenlegi szuezi tűzszünet meghosszabbításába, de nem hajlandó elfogadni »egyik meghosszabbítást a másik után«. Ami az Egyesült Államok és Egyiptom viszonyát illeti, Heikal szerint ez »jelenleg sokkal rosszabb, mintha a fe­lek hadiállapotban volnának«. »Teljes szívvel támogatom egy önálló Palesztinái á'lam létrehozását« — jelentette ki a továbbiakban Heikal. Jordániáról szólva az el­hunyt Nasszer elnök közeli munkatársaként ismert egyip­tomi politikus a következőket mondotta: — Tragikus tévedés volna Husszein király részéről, ha megpróbálkozna a palesztinai felszabadító mozgalom korlá­tozásával. Husszein addig a pillanatig maradhat trónján, ameddig megérti az arabok harcának valóságos természe­tét. Ammanban vasárnap két találkozót tartottak a Jordá­niái hátóságók, a palesztinai ellenállás központi bizottsága ás az arab békéltető bizottság képviselői. A hírügynökségi jelentések szerint a királyi kormány és a gerillák viszo­nyát hosszú távon szabályozó egyezmény már csak Husszein király jóváhagyására vár. Az utolsó figyelmeztetés Angliának Julius Nyerere tanzániai el­nök hétfőn befejezte tárgyalá­sait Chequersben Heath an- f»ol miniszterelnökkel, és New Yorkba utazott. A repülőtéren kijelentette: Tanzánia a legkomolyabban fontolóra veszi, hogy kilép a nemzetközösségból, ha Anglia felújítja Dél-Afrikába irányu­ló fegyverszállításait. (MTI) RÖVIDEN Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására hét­főn bolgár pártmunkáskül­döttség érkezett Budapestre. Százezer amerikai katonát akarnak hazahozni 1971. má­jus 1-ig Vietnamból — jelen­tette be tegnap Laird ameri­kai hadügyminiszter. Ismét Laosz fölé rendelték tegnap az Egyesült Államok csendes-óceáni flottájának valamennyi B—52-es nehéz­bombázóját. Már negyedik napja tartanak a szőnyeg­bombázások Laosz ellen. 800 millió dollárt költött Izrael az idén hadianyag-be­hozatalra (1966-ban 160 mil­liót). 48 órás sztrájkba léptek vasárnap az Alitalia olasz állami légitársaság légi-utas­kísérői. Huszonhárom bomba rob­bant Buenos Aires központjá­ban vasárnap. Több merény­let helyén röpiratokat talál­tak, amelyek emlékezteitek arra, hogy Che Guévarát há­rom évvel ezelőtt gyilkolták meg Bolíviában. Újabb független állam Óceániában FIDZSI-SZIGETEK Területe: 16 272 km1 Lakossága-. 519 000 fo(l969) CSEHDkS -O. ~l/anua Levu jr/ü WJ iVT, k Lauioka^f Nandi Ovalau Levu ka Taveuni MOfíO­«030 )78°6Mől Ny-ra-■>-----i8° 1 80“ Arany ▲ Réz k, Cukornácf m1 Cukorgyár /kora// zátony 1970. október 10-én véget ért a gyarmati uralom a Fidzsi-szigeteken, függetlenné lett a melanéziai, mikroné- ziai és polinéziai szigetvilág határvonalán fekvő szigetcso­port, amely 1874 óta brit birtok volt. A több mint 300 sziget és számtalan atoll közül csak 100 az állandóan lakott. Az ország területének 87 száza­lékát két sziget, a nagyobb Viti Levu (Nagy Fidzsi) és a kisebb Vanua Levu (Nagy Föld) adja. A trópusi éghaj­lat kedvez a cukornádnak, amely jelenleg is az ország fő terméke (1967-ben 320 ezer tonnával az export 59 száza­lékát adta). A lakosság 50 százaléka indjai, 4L százaléka fidzsi-szigeti melanéz, 9 szá­zaléka angol, ausztrál, új-zé- landi és kínai. Az indiaiak egyaránt megtalálhatók az ültetvényeken, az iparban, a szolgáltatásokban és a ke­reskedelemben. övék a helyi banktőke 90 Százaléka. A bennszülöttek nagyobb része még törzsi földközösségben él, s halászattal, gyöngyhalászat­tal foglalkozik. A fejlődő országok csoport­jába tartozó Fidzsi-szigetek gazdasági élete monokultúrás mezőgazdaságra és ennek ter­mékeit feldolgozó iparra tá­maszkodik. Exportpiaca: Nagy-Britannia, az USA és Ausztrália. A gazdasági függetlenné vá­lást megnehezíti az is, hogy gazdasági életének 80 százalé­kát az angol—ausztrál érde­keltségű Colonial Sugar Refi­ning Co. ellenőrzi. A gyarma­tosítók pedig az utóbbi évek­ben mint nemzeti kisebbsé­get akarják szembeállítani a még mindig kapitalizmus előtti társadalomban élő ős­lakosságot a kapitalista áru­termelést folytató, független­ségre törekvő indliai többség­gel. SOMOGYI NGPGAF Kedd, 1970. október 13. »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents