Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-13 / 240. szám

Kibontakozó versenymozgalom — fejlődő mezőgazdaság Tanácskoztak a kaposvári járás kommunistáinak küldöttei Vasárnap a megyei pártbi­zottság székházának nagyter­mében ült össze a kaposvári járás legfelsőbb párttestülete. Az elnökség mögötti felirat a pártértekezlet munkájának célját, tartalmát is kifejezte: »A párt vezetésével a szocia­lizmus teljes felépítéséért/« Több mint százhetven küldött ült a széksorokban, s a beszá­molót kiegészítve, értékeit gaz­dagítva nézett vissza az elmúlt négy évre, hogy előre lásson, és biztos talajról indulhasson újabb feladatok végrehajtásá­ra. A vizsgálódás, az önmaguk­ba tekintés nélkülözhetetlen felelősségével folyt az eszme­csere. A kommunisták elmé- lyülten vetettek számot mun­kájuk és a járás dolgozóinak eredményeivel, hibáival. Őszintén és szenvedéllyel. A politikai, társadalmi, gazdasá­gi és művelődési élet minden jellemzője szóba került ezen a tanácskozáson. Mégis csak né­hány dologról emlékezhetünk meg, hiszen a pártbizottság beszámolója, a felszólalások, az okos javaslatok és észrevé­telek újságoldalakat töltené- nek meg. Verseny, vezetés, mezőgazda­ság. E három témáról próbá­lunk számot adni a küldöttér­tekezlet nyomán, talán ezek azok, amelyek legjobban meg­ragadták az embert, s ame­lyek jellemzik a kaposvári já­rást, kommunistáinak és min­den dolgozójának tevékenysé­gét, célját és feladatát. Versenyszellem Bogó László, a megyei párt- bizottság titkára azt mondta többek között felszólalásában: A kaposvári járás kommunis­tái és dolgozói az elmúlt négy évben teljesítették történelmi hivatásukat. Emögött az áll, hogy rendkívül nagy változá­sok következtek be a járásban. Nőtt a párt tekintélye és be­folyása, s a helyes politika va­lóra váltásának köszönhető, hogy gazdasági és társadalmi terveik, életszínvonal-politi­kánk célkitűzései megvalósul­tak, jobb lett az emberek élete. összegezésként ennyi is elég volna, de mennyi töprengés, gond és áldozatvállalás, kom­munista hitvallás és példamu­tató cselekedet húzódik meg mögötte. Öröm volt hallani Dombóvá­ri Lászlónak, a járási pártbi­zottság első titkárának szóbeli kiegészítőjéből, hogy hagyomá­nyok és különösebb előzmé­nyek nélkül milyen széles kö­rű munkaverseny bontakozott ki a járásban a X. kongresz- szus tiszteletére. Az állami gazdaságokban már néhány éves múltja van a szocialista brigádmozgalomnak, de a tsz-ekben is változott a hely­zet. 1967-ben összesen öt szo­cialista brigád dolgozott a ter­melőszövetkezetekben, s ma már 55 brigád a szocialista címért küzd. A sikerek forrása az volt, hogy a pártszervezetek és a gazdasági vezetők össze­fogva rendszeresen szervezték, erkölcsileg és anyagilag támo­gatták a brigádokat. Különösen Nagybajom, Attala, Kapospula és Hajmás brigádjai értek el kimagasló eredményeket. Az állami gazdaságokban 24 szo­cialista brigád dolgozik, s ők új mozgalmat is kezdeményez­tek. A tsz-kombájnosok verse­nyében 91-en vettek részt, a KISZ felhívásához 9 ifjúsági brigád csatlakozott, s a kom­munista vasárnapokon 26 KISZ-szervezet tagjai összesen 2200 társadalmi munkaórát tel­jesítettek. Ezek a számok — több felszólaló véleményével egyezően — azt is bizonyítják, hogy a mezőgazdaság dolgo­zói, a fiatalok úgy érzik ma­gukénak pártunk politikáját, hogy készek kiemelkedő tet­tekre is, eközben változik egyéniségük, szemléletük, ma­gatartásuk pedig a szocialista embertípus kialakulásának kezdeti jegyeit hordja magán. Javult a vezetés színvonala A pártértekezlet megállapí­totta, hogy 1966 óta számotte­vő területi, anyagi és szellemi koncentráció valósult meg a termelőszövetkezetekben. szövetkezetek száma az egye­sülések követ­keztében 69- ről 38-ra csök­kent, s az üze­mek átlagterü­lete meghalad­ja a 3900 hol­dat. Ez a dina­mikusabb fej­lődés kezdetét hozta magával, s azt a követel­ményt, hogy minden szin­ten javítani kell a gazdasá­gok vezetését. A tsz-elnökök 60 százaléka vett részt po­litikai oktatás­ban, az agrár- szakemberek száma csak­nem meghá­romszorozódott És a pártszer­vezetek nagy része — az egyesülések hozta változások­hoz igazodva, szervezetileg is megerősödve — a csúcsvezető­ségek irányítása alatt 'a koráb­binál jóval több politikai és gazdasági segítséget nyújt a feladatok végrehajtásához. Elmondták a felszólalók, hogy legtöbb helyen új munkameg­osztást alkalmaznak már, fej­lődött a gazdaságok belső éle­te, javult a vezetés. De e gon­dolatsor korántsem nélkülöz­te a kritikai megállapításokat. Nagyon figyelemreméltó jelen­ség, ami a beszámolóból ol­vasható: csökkent az első szá­mú vezetők kapcsolata a tsz- tagsággal. Tóth Károly, a járá­si tanács pártszervezetének küldötte javarészt e téma kö­ré csoportosította mondaniva­lóját. Elemezte, hogy a rend­szeres testületi munka, az egyéni érdekek képviseletének felszámolása az üléseken, a kollektív vezetés és az egysze­mélyi felelősség érvényesülése, a középtávú fejlesztési tervek, amelyeket maguk készítettek a tsz-vezetők és maguk módo­sítják is a követelményeknek megfelelően, a szakképzettség és a politikai képzés fejlődé­se — mind-mind hozzájárult az eredmények fokozásához. De elmondta azt is, hogy né­hány helyen hibás vezetési el­vet próbálnak meghonosítani. A vezetők elszakadnak a tag­ságtól, nem beszélik meg a feladatokat, mert a tagok »úgysem értenek hozzá«. Pe­dig jó volna, ha néha hajnal­ban fölkeresnék az állatgondo­zókat, késő este a traktoroso­kat, akik áldozatot vállalva teljesítik kötelességüket. Fi­gyelmeztető ez a gyakorlat — mondta a vb-elnökhelyettes —, mert így néhány vezető a józan paraszti bölcsesség híján szegényebb lesz. Elveszíti te­kintélyét is, és éltető elemét, a közösséget. Zselici gondok Bogó László, a megyei párt- bizottság titkára arról is be- f szélt, hogy a kaposvári járás­ban sem rögzíthettünk ilyen számottevő eredményeket a mezőgazdaságban egy ciklus végén, mint most. Főként a párt szövetkezetpolitikájának alkalmazásában, az irányítási rendszer bevezetésében, de a terméseredmények növelésé­ben is sikereket értünk el. Az előző pártértekezlet a mező- gazdasági termelés 13—15 szá­zalékos növekedését írta elő, s a járás dolgozói általában tel­jesítették e célkitűzést. De Tóth Károly és mások szerint lassan halad a specializáció. S e kritikai megállapítás feladat is egyben. A pártértekezleten igen sok szó esett az igen nehéz körül­mények között dolgozó zselic- ségi szövetkezetekről. Megálla­pította az értekezlet, hogy a zselici falvakból nem lehet Göllét vagy Kapospulát vará­zsolni, de az eddigieknél min­denképpen többet kell tenni az ott élő emberek érdekében. Sándor István szentbalázsl küldött és mások elmondták, hogy a traktorosok életüket kockáztatva, a tsz-ek drága vetőmagot, műtrágyát áldozva próbálkoznak egy viszonylag gyenge termés reményében. A megoldás mindenképpen az, hogy állami támogatással vég­rehajtsák a vízrendezési és ta­lajjavítási programot, kivonják a nem gazdaságos terménye­ket, megoldják a dombvidék gépesítését, és fejlesszék a juh­tenyésztést. Több felszólaló, amellett, hogy egyetértéséről biztosítot­ta a pártértekezletet a gazda­sági terveket, elképzeléseket illetően, elmondta aggályait. Horváth László nagybajomi tsz-elnök például arról beszélt, hogy a nyugdíjas, járulékos tsz-tagok aránya 40 százalék a járásban, de több tsz-ben az 50 százalékot is eléri. Csökkenő létszámmal kell tehát megva­lósítani a mezőgazdasági ter­melés 15—16 százalékos fej­lesztését. A kieső létszámot pe­dig a jelenlegi körülmények között aligha lehet a gépesítés fokozásával pótolni. Tarthatat­lan állapot — mondta —, hogy nélkülözhetetlen munkagépe­ket akkor sem lehet beszerez­ni, ha van rá pénze a szövet­kezetnek. Központi segítséget kellene tehát adni a gyengén ellátott megyéknek­A fejlesztés feladatai A pártértekezlet megszabta a tennivalókat nemcsak a poli­tikai, társadalmi, tömegszer­vezeti és művelődési életre, hanem a mezőgazdaság to­vábbi fejlesztésére vonatko­zóan is. Célul tűzte, hogy a negyedik ötéves tervben a ka­lászosoknál 16—17, a kukori­cánál 27, a burgonyánál 70— 75, a cukorrépánál 220—230 mázsás holdankénti átlagot kell állandósítani. A járás me­zőgazdaságának fő ágazatában, az állattenyésztésben nem volt kielégítő a fejlődés az elmúlt időszakban, sőt egyes területe­ken visszaesés következett be. A szarvasmarhalétszám a kö­zös gazdaságokban 5 százalék­kal növekedett, a tehénlétszám pedig 12 százalékkal maga­sabb, mint 1966-ban. Az összes szarvasmarha száma viszont 11 százalékkal csökkent a négy évvel korábbihoz képest. A ta­nácskozáson elemezték ezek okait, és igen konkrét felada­tokat jelöltek meg az állatte­nyésztés továbbfejlesztésére. Gazdaságosabb beruházásokat A beruházás, az eszközellá­tottság ugyancsak nagy teret kapott a kaposvári járás kom­munista küldötteinek plénu­mán. Elmondták, hogy az ed­digieknél gazdaságosabb be­ruházásokat kell tervezni. Nagyon sokba, több mint 40 000 forintba kerül jelenleg egy tehénférőhely. És ami a legjobban sújtja a tsz-eket: 2—3 évig is elhúzódik egy-egy beruházás. Ezek ellenére az elmúlt négy évben megépítet­tek a járásban 2200 tehén, 8500 hízósertés-férőhelyet, és 9 tehenészeti, 4 sertéshizlaló telep építése kezdődött meg. Egyetértettek a beszámolónak azzal a részével, amely sze­rint a jelenlegi hitelellátás nem kedvez a szövetkezetek­nek. A megyei pártbizottság titkára azonban hozzáfűzte: a beruházásokhoz kapcsolódó hi­telekből az idén 21 millió fo­rintot nem tudtunk felhasz­&z elnökség. A Bogó László. Szavaznak a küldöttek. tiálni a megyében, s ennek nagyobb része — 16 millió fo­rint — a kaposvári járásra esik... Megállapította a pártérte­kezlet, hogy a szövetkezeti erőgépek elhasználódtak, a javítóhálózat kapacitása nem kielégítő, s a hiányos eszköz­ellátottság gátolja a mezőgaz­dasági termelés fejlődését. Jobb központi gépellátásra, kedvezőbb hitelfeltételekre van tehát szükség. Ehhez Dombóvári elvtárs összegezé­sében hozzátette, hogy joggal küzdünk az újért, a korsze­rűért, de előfordul még, hogy a régit sem használjuk föl megfelelően. Kommunistáink­nak, gazdasági vezetőinknek ezután erre a megállapításra is jobban kell figyelniük. Végül is a mezőgazdaság helyzetével kapcsolatban meg­állapíthatta a pártértekezlet, hogy a kaposvári járás gaz­daságai teljesítették az előző pártfórum célkitűzéseit. Az eredmények hozzájárultak a tsz-ek gazdasági megszilárdu­lásához, az emberek életszín­vonalának emeléséhez. Egész napon át tartott a kaposvári járás kommunistái­nak tanácskozása. Huszonegy küldött mondta el véleményét a Központi Bizottság kong­resszusi irányelveiről, tanúsí­totta egyetértését a szerveze­ti szabályzat módosításának tervezetével kapcsolatban. És minden szó, minden meg­nyilvánulás és javaslat a jó gazda körültekintésével, meg­fontoltságával és jobbat, töb­bet akaró szándékával hang­zott el. Bányai Károlyné és Szűcs Jánosné a nők helyze­tének javítására hívta fel a figyelmet, Békés Lajos járási és Kurucz Erzsébet somogy- jádi KISZ-titkár a fiatalok tevékenységéről, gondjairól vallott. Varga Sz. Sándor és Egervölgyi János a közműve­lődés, közoktatás eredmé­nyeit, feladatait hozta szóba. A járás jellegének megfele­lően sokan kértek szót — köz­tük Nádorfalvi József, Far­kas Ferenc, Jovánczai István, Csökli László, Gróf Lajos Varga Sándor és mások — a mezőgazdaság továbbfejleszté­sének igényével. Dombóvári László, a járási pártbizottság első titkára úgy foglalt állást a vita végén, hogy a megválasztott új járá­si bizottság vizsgáljon meg minden elfogadható javasla­tot, és gondoskodjon azok megvalósításáról. A pártértekezlet küldöttei hosszan tartó, elmélyült Adta után választották meg az új járási pártbizottságot. A tes­tület rögtön megtartotta első ülését, és tagjaiból megvá­lasztotta a végrehajtó bizott­ságot. A Kaposvári Járási Pártbizottság első titkárává ismét Dombóvári Lászlót, tit­káraivá Gál Sándort és Tarr Gyulát Választották meg. Újjáválasztották a pártbizottságokat a városi és a járási pártértekezietek Befejeződtek a városi és a járási pártértekezletek a me­gyében. A múlt hét utolsó há­rom napján összeülő kommu­nista parlamentek újjáválasz­tották a városi, a járási párt- bizottságot. Az új testületek első ülésükön megválasztották a pártbizottság első titkárát, titkárát, valamint a végrehaj­tó bizottság és a fegyelmi bi­zottság tagjait. Összeállításunkban a két vá­ros és a hat járás megválasz­tott első titkárait és titkárait ismertetjük. Minden újonnan választott pártbizottság meg­erősítette tisztségükben a pártbizottság vezetőit, mind­össze egy helyen volt személyi változás. A Barcsi Járási Pártbizott­ság első titkára Süveges Sán­dor, titkára Takács István; a Fonyódi Járási Pártbizottság első titkára Balassa Béla, tit­kára Tóth József; a Kaposvári Járási Pártbizottság első tit­kára Dombóvári László, titka ra Gál Sándor és Tar Gyula a Marcali Járási Pártbi­zottság első titkára Király Fe­renc, titkára Szabó István; Nagyatádi Járási Pártbizottsá első titkára Gajdos László, ti: kára Svenda István lett. Siófoki Járási PártfzjU. Tóth Józsefet, a megyei pá bizottság volt munka tár. választotta meg első titkár nak, mivel Gadanecz Györg a járási pártbizottság addir. első titkára az ,T TS7-''1P Köz ponti Bizottságának instrukt raként tevékenykedik a jöví ben. A pártbizottság titkáré nak ismét Horváth Pált vr lasztották meg. A megyeszékhelyen. Kapó váron a városi pártbizotts; első titkára Somogyi Józse titkára Csapó Sándor és Pap ' János lett. S'ó^o'-on oedig Jv h'-sz Istvánt v*'—+o<'ók me a városi pártbizottság titká­nak. SOMOGYI NEPLAf XetM, 1970. októtew 13,

Next

/
Thumbnails
Contents