Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

m n agyarországon Járva gwI meglátogattam a sze- * penyi kis templomot; felhívták figyelmemet egy szent koporsójára: igen nagy tiszteletben tartják. — Szent Adorata teste nyugszik benne — mondta a vezető. — Majdnem hatvan éve mór annak, hogy megta­lálták a sírját, itt, a közelben. Minden bizonnyal az őske­resztény időkben, a római megszállás alatt szenvedett mártírhalált, amikor Szepeny környékét Maroellinus diakó­nus, aki Szent Péter keresztre feszítésénél is jelen volt, meg­térítette. Feltehetőleg Szent Adoratát is a diakónus térítette meg, s a mártírhalál után római pa­pok temették el a megboldo­gultat. Ügy gondolják, hogy az Adorata csupán latin for­dítása egy pogány névnek — a szent eredeti nevének —, mert a keresztséget valószí­nűleg nem nyerte el, csak a vér keresztségét. Ez a név egy csöppet sem sugall kereszté­nyi gondolatokat. De az a tény, hogy a test, amelyet a földben töltött hosszú évszá­zadok után érintetlenül talál­tak, oly kitűnő állapotban volt, nyilvánvalóan bizonyí­totta, hogy kiválasztott ő az asszonyok között, s a szüzek seregében zengi odafönt a mennyországban az úr dicső­ségét. Tíz esztendővel ezelőtt kanonizálták Rómában Szent Adoratát. Szórakozottan hallgattam a magyarázatot. Szent Adorata ügye nem érdekelt különös­képpen. Már épp ki akartam menni a templomból, amikor mély sóhaj vonta magára fi­gyelmemet. Egy roppant ki­öltözött kis öregember sóhaj­tott, és korallfogantyús bot­jára támaszkodva merev te­kintettel bámulta az ereklyét tartó koporsót. Amikor kiléptem a temp­lom kapuján, észrevettem, hogy az aggastyán mögöttem lépeget. Megfordultam, hogy még egyszer szemügyre ve­gyem elegáns, régimódi alak­ját. Ekkor rám mosolygott Köszöntöttem. — Ön elhiszi, uram, a sek­restyés magyarázatát? — kér­dezte az idős úr, franciául ugyan, de magyar módra ro­j0gpgtatva az r-eket. ............ — Istenem! — .feleltem. — Őszintén szólva hitves"vé'iemé-' nvem az effajta vallási kér­désekről. i — ön csak átutazóban jár itt, uram, s már oly régóta szeretném felfedni az igazsá­got valakinek, hogy elmon­dom önnek, ha megígéri, hogy Magyarországon senkinek sem beszél róla. F elcsigázta a kíváncsisá­gomat, s így megígér­tem, amit kért. — Nos, uram — mondta a kis öreg —, Szent Adorata a kedvesem volt. Hátrahőköltem. Azt hittem, őrülttel van dolgom. Az öregúr mosolygott meg­rökönyödésemen, majd kissé reszketeg hangon így szólt: — Nem vagyok bolond, uram, az igazat mondom. Szent Adorata a kedvesem volt! Sőt: ha akarta vdlna, feleségül is veszeml... Tizen­kilenc éves voltam, amikor megismerkedtünk. Most már túl vagyok a nyolcvanon is, és soha nem szerettem más nőt, csak őt. Szepeny környéki gazdag földesúr fia vagyok. Akkori­ban orvostanhallgató voltam. A megfeszített munka oly­annyira kimerített, hogy a doktorok tanácsára utazni in­dultam, levegőváltozásra. Olaszországba mentem. Pisá­ban találkoztam azzal a lány­nyal, akinek életemet szentel­tem attól a pillanattól kezd­Guillaume Apollinaire.* Szent Adorata ve... Velem jött Rómába, Ná­polyba. Csodálatos'1 utazás volt. A szerelem ékesítette fel szépséggel a tájat... Visszajöttünk • Genovába, s azt terveztem, hogy elhozom magammal ide, Magyaror­szágra, hogy bemutassam szü­leimnek, és feleségül vegyem, amikor egy reggel holtan ta­láltam magam mellett. Az idős úr egy másodperc­re félbeszakította az elbeszé­lést. Amikor folytatta a tör­ténetet, hangja még jobban remegett, mint az imént, s alig lehetett hallani, mit beszél. — Kedvesem halálát sike­rült eltitkolnom a szálloda személyzete elől, méghozzá olyan fortélyokkal, mint ahogy egy gyilkos tette volna. Ha csak eszembe jut, most is végigfut hátamon a hideg. Eszükbe sem jutott' azzal gya­núsítani, hogy bűnt követtem el, azt hitték, hogy kedvesem kora reggel elutazott Nem akarok kitérni e ször­nyű órák részleteire, arra, ahogyan a testet egy bőrönd­be rejtettem. Röviden: olyan ügyesen jártam el, hogy a be-. baízsamozást- senki Sem vette. észre. A---nagy v szállodákban _ ^ oI_y sokan .-.laknak,: ; jönnek-éíéfém í&s'zebb .l£ÍtVáöyb?sá-- ménnek" hogy á vendégek, vi- ""gá volt.' '" zahozott csomagok súlyán és mennyiségén. Saját kezűleg véstem rá a szarkofágra, hogy ADORATA, a név mellé pedig egy keresz­tet. És vászonszalagokba te­kerve a koporsóba helyeztem az imádott leány testét. Egy éjszaka, pokoli erőfe­szítéssel, kedvesem holttestét a szomszédos mezőre cipel­tem, oly módon, hogy bármi­kor megtaláljam a sír helyét, amelyről egyedül én tudtam. Én mindennap elmentem a sírhoz, hogy magányosan imádkozzam'..'. Így telt el egy esztendő. Egy szép nap Budapestre kellett utaznom ... Amikor két év múlva visszatértem, pokoli kétségbeesés- fogott el: gyárat építettek arra a hely­re, ahová legdrágább kincse­met temettem! Csaknem belebolondultam a fájdalomba, -s már-már ön­gyilkossági terveket forgat­tam a fejemben, ám -egy es­te felkeresett a plébános, és elmondta, hogy amikor a gyár alapjait ásták a szomszédos mezőn, egy .Adorata nevű ró­mai kori keresztény mártír szarkofágjára bukkantak, s' az értékes ereklyét a falú sze­gény kis templomába szállí­tották. Az első pillanatban azt gon­doltam, hogy felvilágosítom tévedéséről a plébánost. De aztán másként határoztam: eszembe jutott, hogy a temp­lomban mindig szemem előtt lesz legdrágább kincsem. Szerelmem azt sugallta, hogy az imádott leány nem is méltatlan a vallásos tisztelet­re. Még ma is méltónak tar­tom rá, hiszen oly gyönyörű volt, oly bájos, és oly mélysé­gesen szerelmes,., Talán a szerelembe halt bele! Egyéb­ként roppant jó lelkű, szelíd .és jámbor leány volt, és ha nem hal meg, feleségül is ve­szem. Nagytam, hogy az esemé­nyek folyjanak a maguk rendje szerint: szerelmem vallásos imádattá változott. m leányt, akit oly forrón Mmk imádtam, tiszteletre­méltónak nyilvánítot­ták. Azután boldoggá avatták, majd ötven évvel a test meg­találása után szentté, Magam ' is. Rómába, utaztam, hogy részt vegyek^'a'. ázerT^ftásohi" Érzelmek költészete szönylag szabadon tehetik, amit akarnak, szinte személy­telenek maradnak. S ez nagy hasznomra vált ebben a hely­zetben. Azután az utazás követke­zett, meg mindenféle akadály ■ a vámvizsgálatok alkalmával, de hála istennek, szerencsé­sen keresztülestem rajtuk. Csodálatos történet ez, ked­ves uram!... Mire hazaérkez­tem, alaposan lefogytam, holt­sápadt voltam, felismerhetet- len. Amikor átutaztam Bécsen, kőszarkofágot vásároltam egy régiségkereskedőnél. Már nem is emlékszem, milyen híres gyűjteményből vettem. Ott­hon már azt csináltam, amit akartam,'senkit sem érdekelt, hogy mi a célom, senki sem csodálkozott az Itáliából ha­■ A szentté avatás révén sze­relmesem feljutott az égbe. Boldog voltam, mint az an­gyalok odafönt a mennyor­szágban, s hamarosan vissza­tértem ide, különös, emelke­dett örömmel , a szívemben,1 •hogy Szent Adorata oltára előtt imádkozzam ... A csinosan öltözött kis öregúr könnyekkel , a szemé­ben elköszönt, s míg tovább­sétált, korallfogantyús séta- botjával ütögetve . a földet, egyre csak azt ismételgette’ »Szent Adorata!... Szent Adorata!«­Fordította: Réz Pál •Az Idén kilencven éve született a nagy francia költő. Ez. alkalom­ból közöljük magyar tárgyú no­velláját. A. G. Gaiszina és A. Fillpov, az Ifjú Balett művészei Men­delssohn »Érzelmek költészete« című Mojszejev rendezte szvitjében. , Zelk Zoltán: MESE Két ág közt, mintha tornyon, áll a varjú a légben, kővé dermed a szarvas, agancsának szép rajzát befutja a hó gőze: az ősz rozsdás vaspántját letörte már a tél — hát fölemeli botját bátyám, a zöld szakállú, ki itt él láthatatlan e törmelék-vidéken, melyet földúl és gyógyít a négy évszak csatája, hogy csupa gyolcs és sebhely milliárd éve már — én zöld szakállú bátyám fölemeli a botját, hogy maga köré intse a kőszarvast, a varjai, hogy elvezesse őket a völgybe, hol az Innen a Túlnannal határos, ahol sohase húny ki a percek rözselángja s e láng fehér füstcsíkja, nincs felhő más az égen. Radnai István: Vér és vas Szélben álmos voltál de élvehettem csókodat - kerek cipó kezembe omlott melled magamhoz vontalak a Duna mellett szökellt a vágy mint szél a fodrokon Bertók László: MOST Most kellene a szeretet most hogy húga kiszenvedett ebben a kozmikus huzatban az ókeresztény mozgalmi dallam egy kő ahol egymásnak háttal park szabadságos katonákkal -egy melegítő kiskutya-orrlyuk most keliene egy. bekötőút égy holdkomp "értekezlet valami nem tudok hasonlítani. Gyárfás Endre: Bombázzák a szerelmet Bombázzák a szerelmet Indulatos percek. Társadnak a kegyelmet magadtól szerezzed! A tűrés nem fedezék s riadót ha érez, ketrecéből kiszökik «legveszettebb éned. Mit sem ér a lepedő, mit sem ér a gázmaszk, hogyha nincs oly szerető, kinek megbocsáthatsz. T öbbször is olvastam az utóbbi időkben, hogy hírszolgálatunk elma­radt a közönség igényeitől. Éppen ezért én is lelkesen vártam a legújabb műsort. — Tessék csak bátran kér­dezni, mindenre a legjobb tudásunk szerint válaszolunk! — közölte a bemondó, és be­mutatta a mikrofon előtt he­lyet foglaló, agytrösztöt. Ott volt Dr. Hallgath Ottmár, a Hírszolgálati Központ alelnö- ke, Dr. Nemphel Elek mun­kaügyi szóvivő, Bírrál Tamás, az ismert sport-diplomata, és mások. Azután csengett a rádióban a telefon, és már hallottuk is az első érdeklő­dő hangját a repedtfazék túl­só végéből. — Mennyi nálunk egy ve­zető állású dolgozó munka­bére? Dr. Nemphel Elek megkö­szörülte a torkát. — Nálunk egy vezető állá­sú dolgozó munkabére a kö­rülményektől és a besorolás­tól függ. Ha nem is mindig éri el egy vezető állású nemdolgozó munkabérét, többnyire megközelíti. Hogy pontosan mennyi, azt a vál­lalati kollektív szerződés Dessewffy László: Különleges szabja meg, és egy fillérrel sem több, mint amennyit aláírás ellenében a bérfizetés napján felvesz. —, Nagyon köszönjük a fő­szóvivő pontos válaszát, és most Bírrál Tamást kérdez­zük meg. Tomikám, egy táv­iratban azt tudakolják, hogy mi a véleményed a legutóbbi BCG—EKG-mérkőzésen el­követett bírói tévedésekről. Ezek nagyon felkavarták a sportközvéleményt. — Hát, hogyan is kezdjem? Siketh Vaksi, a mérkőzés ve­zetője nekem gyerekkori ba­rátom. Ezenkívül a Játékve­zetők Szervezete és a Tudó­sítók Egyesülése között meg­egyezés van, hogy soha nem bíráljuk egymást. Azt is meg kell mondanom, hogy a mér­kőzésen nem voltam ott, és a tévém is elromlott, így köz­vetlen tapasztalatom nincs. Hallottam ugyan olyan hí­reszteléseket, hogy Siketh Vaksi három tizenegyest ép­pen fordítva ítélt meg, és megadott nyolc lesgólt a BCG javára, de sajnos, mint már mondtam, nem tudok az ügyben' állást foglalni. — Nagyon köszönjük, To­mikám az értékes magyará­zatot, és most Hallgath Ott­már elvtárs válaszol többek kérdésére. Kedves Ottí bá­tyám/ Mi az oka, hogy a Zu- lambiai Köztársaságban le­folyt ismeretes események kapcsán csak nagy késéssel és töredékesen kaptunk tá­jékoztatást? — Hát... a mi tájékozta­tásunk azért késett, mert Lassú Álmos, a tudósítónk éppen a köszvényét gyógyí­totta Balumbiában, és sem­miképpen sem tudott vissza­térni az állomáshelyére. Mi­kor pedig visszaért, akkor a Kossuth Lajos utcai kábelbe­ázás miatt nem tudtunk vele kapcsolatba lépni. Így végül is kénytelenek voltunk, be­vallom, a Lisszabon—Bonn—: Soroksári út kapcsolást igény­bevenni. De ez á javulás je­lé ... • — Nagyon köszönjük, és most ismét egy munkaügyi kérdés. Halló! Tessék kérdez­ni! Dr. Nemphel Elek vála­szol. Ki beszél ott? — Itt Csini Jucika a TV- C-ből. Hol kell jelentkeznem beiskolázásra, ha világhírű táncdalénekes vagy Nobel- díjas költőnő akarok lenni? — Megmondom őszintén: nem is tudom, melyik főis­kolára szakosítottuk a kérde­zett szakmát. De az osztály- főnöke tudja, a jelentkezés lapot nála kell leadni, ő máj továbbítja a megfelelő fői kólára. — Nagyon köszönjük az tékes feleleteket. Sajnos, műsoridő lejárt. A fennmart 9985 fontos és közérdekű ke désre is iparkodunk válaszol­ni, mához három hónapra sorra ke'-llő legközelebbi adásunkban. Somogyi Pál szerzői estje Szabadkán A szomszédos jugoszláviai Vajdaság kulturális életének egyik friss eseménye hogy e hét elején Szabadkán meg­rendezték a kaposvári Somo­gyi Pál író szerzői estjét. A helybeli. »irodalmi élőúj-, ság«, az Életjel meghívására látogatott él a veterán kom­munista író Szabadkára, ahol ifjúkorában egy évtizeden át élt és munkálkodott, s ahol az első vajdasági magyar proletárköltők sorában tart­ják ma is számon. A bensőséges hangulatú est során Bori Imre, Herceg Já­nos, Laták István és Bellyei László egy-egy írása mutatta be Somogyi Pál sajátosságait, s több vers, karcolat, regény- részlet, elbeszélés nyújtott betekintést a szerző életmű­vébe. Az írásokat felolvasó és a verseket szavaló hely­beli színművészek és a Csáth Béla Művészetbaráti Kör tag­jai mellett Somogyi Pál sze­mélyesen is hozzájárult a meghitt légkör kialakításá­hoz: egykori élményeiről és az életút járói mondott tájé­koztatót a zeneiskola hang­versenytermét megtöltő, az írót melegen ünneplő közön­ségnek. A szerzői est alkalmából a Szabadkán megjelenő 7 NAP című hetilap két oldalán részleteket adott közre az író készülő önéletrajzi regényé­ből, s közölte Somogyi Pál fényképét is. A Vajdaság ma­gyar nyelvű napilapja, a Ma- gyar Szó a többi között így méltatta cikkében a szerző tevékenységét: »Költészete sajátos színfoltja irodal­munknak, a vajdasági mun­kásmozgalom törekvéseinek művészi dokumentuma.-« A »Vér és vas« címmel rendezett szerzői est sikere alkalmából jókívánságainkat fejezzük ki Somogyi Pálnak. Kulturális érdekességek, újdonságok Új múzeum Lvovban Lvov városában könyv- és nyomdászati múzeum létesül, a Szent Onfriusz-kolostor volt templomában. Ebben a kolos­torban talált menedéket 1753-ban a Moszkvából ide­érkező első orosz nyomdász, Ivan Fjodorov. Itt adta ki az „Apostol»» című könyvét, itt is temették el, 1583-ban. A múzeum a Ívovi könyv- nyomtatás fejlődését mutatja be Iván Fjodorovtól napja­inkig. A látogatók megismer­kedhetnek majd a XVI. szá­zadi nyomdagéppel és egy könyvkötő sajtóval. XVI— XVII. században kiadott rit­ka könyvek bemutatják Iván Fjodorov »örököseinek« a munkásságát. Az ősi város ma az ukrán könyvnyomtatás egyik köz­pontja. Négy nyomdaipari vállalat, több kiadó, .valamint az Iván Fjodorov nevét vi­selő Ukrán Poligráfiái Főis­kola működik a városiján. Az »Atlasz« offszetnyomda évi 24 millió kiadványt-bocsát ki. A Ívovi napilapok példány­száma meghaladja az egy­milliót. Moszkvából szállított matricákról több központi lapot iS nyomnak itt. Abban a házban, ahol az első nyomdász gépe zörgött, műszaki szakközépiskola lé­tesült, amelyben szedőket, nyomdászokat, könyvkötőket képeznek ki. 200 kötetes „Világirodalmi Könyvtár“ »Világirodalmi Könyv- ezer példányban bocsátja ki tár« sorozata egyike a szov­jet könyvkiadás legnagyobb vállalkozásainak. Az 1967- ben indult 200 kötetes soro­zat tudományos szerkesztését a Szovjetunió Tudományos Akadémiájához tartozó Világ- irodalmi Intézetre bízták. A Szépirodalmi Kiadó« 300 az 1977-ben végetérő sorozat műveinek mindegyikét. A kö­teteket ismert külföldi irodal­márok előszavai teszik még érdekesebbé. Huszonkilenc ország prózai és költői re­mekművein kívül speciális világirodalmi antológiák is szerepelnek a sorozatban. Szovjet műemlékvédelem A Szovjetunióban egyes műemlékek restaurálása he­lyett egész városok, illetve építészeti együttesek helyre­állítására tértek át. Különös "eyelmet szentelnek az utób- : huszonöt Moszkva kömyé- városmak. A rajtuk átha- 1 í, »Aranygyűrű« elneve- j turistaútvonal több mint omszáz műemléket érint :yes városok ősi építészeti emekeikkel dicsekedhetnek, mások arról nevezetesek, hogy az orosz történelem valamely szakaszában a nem­zeti felszabadító háború köz­pontjai voltak. Némely falvak hírnevét a fafaragók és más népművészek alapozták meg. Az útvonal hossza két és fél­ezer kilométer, az utazás két hétig tart. Az »Aranygyűrű« példájá­ra több, a Szovjetunió teljes európai részét felölelő turis­tavonal kiépítését tervezik a jövőben. Oroszország északi részén helyreállítják az ősi faépítményeket is. Hasonló jellegű és méretű munka fo­lyik a többi szövetségi köz­társaságban is. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. október l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents