Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-08 / 236. szám
Munkaíipi helyzetkép Somogybán M egyénk szocialista iparában 1970 első felében az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték 9.5 százalékkal emelkedett 19ö9 első félévéhez viszonyítva. Az iparban a termelékenység emelkedése csak részben volt tudatos intézkedések eredménye. Az ez évi számok kedvező alakulását számottevően befolyásolták a múlt év kedvezőtlen eredményei. 1969-ben ugyanis a jelentős tartalék felhalmozódása miatt nem fejlődött a termelékenység. így nem kellett nagyobb erőfeszítés az emeléséhez. A termelékenység változásában meghatározó szerepe volt —1> a termelésemelkedés mellett — a munkaerőforrások fokozatos csökkenésének. A szocialista építőiparban azonban már nem ilyen kedvezően alakult a helyzet. Az egy főre jutó termelési érték 1969 első félévéhez viszonyítva 8,3 százalékkal, a termelési érték pedig 12,7 százalékkal csökkent. A munkaerőhelyzet alakulásában igen fontos szerepe volt az MSZMP KB 1969. évi novemberi határozatának. E határozatok szellemében az ágazati minisztériumokban, tanácsokban és különféle igazgatói eligazításokon a termelékenység növelésének fontosságát, lehetőségeit vitatták meg. Ebben az irányban hatottak az ez évtől életbe lépő közgazda- sági szabályozók is, amelyek csökkentik a létszám emelkedését és előnyben részesítik a bérszínvonal-emeléssel ösztönzött termelékenységnövekedést. Ezek eredményeként a vállalatok egy részénél már tapasztalhatók a műszaki fejlesztésre, a technológiai korszerűsítésre, a belső munkaerő átcsoportosításra és az anyagi ösztönzési rendszer fejlesztésére tett intézkedések, amelyek kedvezően hatnak a termelékenység alakulására. Megyénkben az év eddig eltelt időszakában a létszámnövekedés mérséklődött, és bizonyos szerkezeti változásokra is sor került. (A szocialista iparban 1968 első félévéről 1969 első félévére 11,4 százalékkal és 1969 első félévéről 1970 első félévére 6,6 százalékkal, a szocialista építőiparban pedig 1968 első félévéről 1969 első félévére 6,7 százalékkal és 1969 első félévéről 197Ó első félévére 1,1 százalékkal emelkedett a foglalkoztatottak létszáma.) A létszámnövekedés lassulásában szerepe volt a munkaerő-tartalékok átmeneti kimerülésének. A különböző ágazatok egyelőre új munka- erőforrásként csak az iskolából kikerülő és tanulmányaikat befejező fiatalokkal számolhatnak. Érdemes vizsgálni a szocialista építőipar szerkezetében beállt változásokat. Az állami építőiparban foglalkoztatottak létszáma 1970 első félévében 4 százalékkal csökkent, ugyanakkor az építőipari szövetkezetekben 4 százalékkal, a mező- gazdasági tsz-ek közös vállalkozásaiban pedig 17 százalékkal növekedett. Kedvezőtlennek minősíthető a munkások és alkalmazottak. valamint az egyéb foglalkozásúak létszámarányának változása. Az iparban a munkáslétszám 6 százalékkal, ugyanakkor az alkalmazottak és az egyéb foglalkozásúak létszáma 8 százalékkal nőtt. Az építőipaiban a munkáslétszám 1 százalékkal csökkent, viszont az alkalmazotti és egyéb létszám 0 százalékkal növekedett. 1968—69-ben a korábbi évekhez képest megnövekedett munkaerő-hullámzás 1970 első félévére némileg mérséklődött. Ha az 1970. első félévben fölvett és az állományból törölt munkások számát az ósz- szes munkáslétszámhoz viszonyítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az iparban a fölvettek aránya I960 első félévéhez 19 százalékról 11 százalékra, az építőiparban 21 százalékról 15 százalékra csökkent. Nem változott azonban jelentősen az állományból töröltek aránya: az iparban mindössze 1 százalékkal csökkent, az építőiparban az előző évivel azonos szinten maradt. Az iparban mutatkozó minimális csökkenés és az építőiparban történő stagnálás ellenére a munkaerőmozgás változatlanul jelentős mértékű kárt okoz a vállalatoknak és a népgazdaságnak. ok vita volt abban a kérdésben, hogy milyen intézkedéseket kell tenni a fluktuáció csökkentésére. A különböző vélemények alapján nem jöhet számításba az új munkajogi szabályozás reformja, vagy más, országosan egységes intézkedés. A fluktuációt alapvetően a vállalatok munkaerő-gazdálkodásának javítása, az emberekkel való fokozottabb törődés csökkent- heti. Az indokolatlan munkaerőmozgás mérséklését szeretné elérni a Somogy megyei Tanács vb-elnökének 1970. július 1-én életbe lépett 25— 5 1970. számú utasítása a kötelező' munkaközvetítés differenciált bevezetésével. Az iparban a keresetek növekedése viszonylag magas volt a múlt év azonos időszakához képest: hat százalék. Az építőiparban ez a növekedés már mérsékeltebb: három százalék. Az építőiparban a termelékenység csökkenése ellenére a bérszínvonal növekedett. Ez sok szempontból elgondolkoztató jelenség. A gazdasági szabályozók változásának hatására, valamint az irányító szervek intézkedéseinek eredményeként a vállalatok többségénél valamelyest javult a vállalaton belüli érdekeltség, az ösztönzés. Ezek további fejlesztéséhez azonban szükséges a munkaerő-felhasználás-javítása. a káros fluktuáció csökkentése és a jövedelmek ösztönző szerepének növelése. ; év hátralevő részében vállalataink sokat tehetnek még a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának növeléséért, mellyel kedvezőbb feltételeket biztosíthatnak az 1971. január 1-től érvénybe lépő gazdasági ösztönzők fokozottabb érvényesülésére. Balogh László, a Somogy megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályvezetője A Ötvennégy boldog tulajdonos A címben csupán a jelző változott, de mennyi idegeskedés, elkeseredés, vita előzte meg a szócserét. Nem is olyan régen írtam a kaposvári KISZ II. lakótelep ötvennégy lakásának készültségi fokáról, az egyre gyakrabban kétségbeesett lakókról, akik — ki tudja mikor költözhetnek lakásukba. Mind a kettes, mind pedig a hármas lakóépület műszaki átadására meghívtak, s el is mentem megnézni, hogyan történik a gazdacsere. A hármas számú lakóbizottsóg kézzel írott hatvan oldalon bizonyította a rengeteg hibát, kifogást, s azt is, hogy ilyen állapotban a lakások lakhatatlanok. Ezt iszonyatos vita és veszekedés követte. Tanúja voltam a műszaki átadási-átvételi jegyzőkönyv utolsó Cél a kétszázmilliós forgalom s Nagy célokat tűzött maga elé a marcali fogyasztási szövetkezet igazgatósága ebben az évben. El akarják érni a kétszázmillió forintos összforgalmat. A gazdasági munka minden területén szeretnének előbbre lépni, hogy ellátási területük lakosságát kielégíthessék a szükséges árukkal és más szolgáltatásokkal. H»"-'an sikerült ezt teljesíteni az év kilenc hónapjában, és mit várnak az év utolsó negyedében? Ezekről a kérdésekről beszélgettem Demkó Jánossal, a szövetkezet elnökével. — A szeptember 30-ig elért 150 milliós forgalom 14 millió forinttal több, mint az előző évben — mondotta Demkó elvtárs. — Szövetkezetünk több mint 400 dolgozója lelki- ismeretes munkát végzett, csak jót mondhatunk róluk. Kiskereskedelmünk 10 százalékkal több árut adott el, mint az előző évben. A vendéglátó tevékenység pedig 6 százalékkal emelkedett. A háztáji gazdaságokkal és a termelőszövetkezetekkel való jó kapcsolatainkat tükrözi, hogy a felvásárolt áruk értéke 45 százalékkal nagyobb, mint 1969 hasonló időszakában. Abban is biztos vagyok, hogy — főleg a termelékenység növekedése miatt — nyereségünk mintegy 10 százalékkal magasabb lesz az év első kilenc hónapjában, mint amennyit tavaly szeptemberben elkönyvelhettünk. — Hogyan készülnek az őszitéli csúcsforgalomra? — Üzleteinkben jelenleg 26 millió forint értékű áru van. Sikerült szinte mindenfajta áruból gazdag választékot biztosítani. De ezzel sem elégedhetünk meg, ezért olyan döntést hoztunk, hogy a nagy szezonra ötmillió forint értékkel növeljük a készleteket. Ha szükséges, akár az egész országot bejárjuk a hiányzó cikkekért. A felvásárlásnál is sok munka vár ránk. Szeretnénk mindent megvenni a háztáji gazdaságoktól és tsz- ektől, aminek piacot sikerül szerezni. Nagy gonddal készítjük elő a burgonya, zöldség és gyümölcs téli tárolását, raktározását. Terveink szerint az ősszel mintegy 20 vagon árut helyezünk biztonságba a téli és kora tavaszi napokra. Szinte bizonyos, hogy ez évben elérjük a kétszázmilliós összforgalmat. — Volt-e jelentősebb hálózatfejlesztésük 1970-ben? — Igen. Kulturált üzletiket nyitottunk ez évben. Jólesik, hogy vevőink elismeréssel szólnak műszaki szaküzletünkről, ahol autóalkatrészt is árusítanak. örömmel mondhatom, hogy rövidesen gumiabroncsokat is vehetnek az autókra üzletünkben, mert az illetékes gyárral megállapodtunk. Üveg- porcelánüzletünk szintén ez évben kezdte meg a munkát. November 7-én valószínűleg megnyithatjuk Marcaliban az ajánlékboltunkat a művelődési központ mellett. Biztos vagyok benne, hogy nyugodtan állhatunk oda tagságunk és dolgozóink elé, amikor az 1970. évi munkájáról adunk számot. D. Z. megírásának, amikor a műszaki ellenőr, a KÖJÁL és a Kö- GÁZ képviselői Is lakhatatlannak nyilvánították az épületet. Akkor az Állami Építőipari Vállalat beruházási osztályvezetője, de még az építésvezető is a lakások elfogadható és lakható állapota mellett kardoskodott, sőt az építésvezető a jegyzőkönyvet aláírni sem volt hajlandó. Az igencsak egyoldalú vitának — a lakóbizottság képviselője és a műszaki ellenőr a hiányosságok kijavítása, az ÁÉV pedig a lakások azonnali átvétele mellett foglalt állást — az lett a következménye, hogy a lakóbizottság elnökének címére távirat érkezett, amelyben megkérték, hogy másnap jelenjen meg az épületnél, s nézze meg, mennyit lapjai i javult a lakások állapota. A korábban sehol sem fellelhető víz-gáznyomásmérési jegyzőkönyvek előkerültek, az ablakokat kivétel nélkül mindenhol zárni lehetett, egyszóval a lakások valóban elfogadható állapotban voltak. A korábbi dirigáló és ellentmondást nem tűrő hang helyébe vitatkozni kész, de a kritikát is elfogadó hang lépett, s minden reményük megvan arra, hogy a közeli napokban kitűzött újabb műszaki átadáskor már mindkét fél elégedett lesz az eredménnyel. Az építők azért, mert megkapják a kész lakásokért járó pénzüket, a lakók pedig elköltözhetnek az albérletekből, végre saját otthonukba. A kettes számú lakóépületnél szerencsésebbek voltak a jövendő tulajdonosok — vagy egészen egyszerűen elegük volt már a rengeteg meddő vitából, ki tudja? —, ők átvették a házat. Ha pár hónapos késéssel is, de végre komolyan gondolhatnak a költözésre a fiatalok, azonban megjegyzés nélkül mégse mehetünk el a sok hercehurca mellett. A két épület átadása együttvéve körülbelül fél évet csúszott. Ez a hat hónap a jelenlegi átadási határidők tekintetében jónak mondható. Elég szomorú, hogy ezt kell írni, de nem vagyunk elkényeztetve, s már az éves határidő-módosításoknál is csupán sóhajtunk vagy legyintünk egyet. Tény, hogy az árvíz és a cementhiány közrejátszott, s a vállalatnak nincs elég embere. De tény az is, hogy hozzáállásuk, a lakóközösséggel szembeni viselkedésük egyáltalán nem bizonyította a házak építésekor vállalt KISZ-védnökséget. A gazdasági szakemberek egészen biztosan bebizonyítják — ha kéri ezt valaki —, hogy ez a lakásépítési konstrukció nem kifizetődő a vállalatnak. Talán még azt is, hogy ráfizetnek az üzletre. Bebizonyították, hogy nem hatják meg őket a lakások átadására összegyűlt, fázósan topor- gó kisgyerekes vagy kisbabát váró asszonyok sem, akiket szeptember 27-én kizavartak az épületből. (A műszaki ellenőr megkérte a lakókat, hogy a több szem többet lát alapon nézzék meg jövendő otthonukat, s írják össze a hiányosságokat, hátha valami elkerülte a figyelmét. Ekkor megjelent az építésvezető, és mindenkit kitessékelt a házból, mondván: nincs hí unkáidé, senkinek semmi keresnivalója ott!) A költözéssel együtt járó izgalmak rövidesen elfeledtetik az emberekkel, hogy mit álltak ki az elmúlt hónap alatt, fölösleges is tovább keseregni rajta. Az ötvennégy dühös tulajdonos — remélem nem hangzik túlzásnak — boldog tulajdonossá »változik« át. Az egészben ez a legfontosabb. Saly Géza Leszerelés után az üllő mellett 28. Hogyan jutott hozzájuk? Az Amerikai Egyesült Államokban a gyilkosságok 53 rzá- zalékát lőfegyverrel követik el. 1900 óta az USA-ban 750 ezer embert öltek meg a golyók, s ez felülmúlja az ebben az időszakban viselt háborúkban elesett amerikai katonák számát. Az állam megköveteli a gépkocsik bejegyzését és engedélyhez köti az ebtartást. A szövetségi kormány szigorúan ellenőrzi a dohány, a szeszes italok, a kábító- és gyógyszerek vásárlását és használatát. Miért képeznek kivételt a lőfegyverek? Az USA-ban könnyebb fegyvert vásárolni, mint penicillint. Az utóbbihoz orvosi receptre van szükség, az előbbi megvásárlásához viszont semmilyen írás sem kell. Egyes becslések szerint a magánkézben levő fegyverek száma 200 millió, tehát hozzávetőleg minden lakosra jut egy fegyver, avagy: minden négyzetkilométerre húsz fegyver. Lőfegyverek? Rendkívül tág fogalom. Alain Clémet leírja, hogy bárki vásárolhat akár olyan kis tankelhárító ágyút is, amelyiknek oly nagy sikere volt az amerikai gengszterek között. Mivel eredményesen »vetették be« a páncélszekrények ellen, a szövetségi kormány kénytelen volt közbelépni. A fegyverek mind a bűn eszközei sokat fejlődtek a háború óta. De a bűnözés fokozódásában a fő szerepet nem a fegyverek tökéletesedése, hanem nagy elterjedésük játszotta. Éppen ezért kétséges, hogy a fegyverviselést és a fegyverek adás-vételét betiltó törvény — még ha létezne is ilyen — megoldaná-e ezt a kérdést. Elsősorban azért, mert tüstént megjelenne a tiltott fegyverkereskedelem, mint ahogy a szesztilalom éveiben megjelent a szeszcsempészet, újabb jövedelmi forrást teremtve a szervezett bűnözők számára. Másodsorban azért, mert a fokozódó bűnözés gyökereit főleg az erőszaknak abban a légkörében kell keresnünk, amely a mai amerikai társadalomban uralkodik — ott, ahol lövöldözni nem erkölcstelen, hanem férfias, szép dolog. AZ ERŐSZAK MÍTOSZA Bizonyára ismerik az anekdotát az amerikai gyerekről, akivel közük, hogy meghalt a nagypapája. »És ki lőtte le?« — kérdezi ártatlanul a kisfiú, akinek számára a természetes halál fogalma ismeretlen, de aki az erőszakos halállal — s ez már nem tréfa! — lépten-nyomon találkozik: a televízió képernyőjén. a képeslapokban, a moziplakátokon, sőt még a játékboltok kirakataiban is. A »comics-strips«-ok, vagyis a képregények a múlt század végén jelentek meg az Egyesült Államok újságjaiban, az olvasó szórakoztatására. 1935 körül aztán kötetekbe foglalva behatoltak a könyvesboltokba is. Feltűntek tehát az úgynevezett »comics-books«- ok, s ezekkel együtt megjelent a »szuper«-ek nemzetsége is: a Superman, a Superboy, a Superamerican; ezután következett a »szörnyetegek« sorozata : Frankenstein, Drakula, Fantomas, Diabolic, Satanic, Infernal, Criminal. Tekintet nélkül arra a politikai szerepre, amellyel szerzőjük őket felruházta, e »hősök« valósággal versenglek a különböző gyilkolási módszerek alkalmazáséban. 1950-től kezdve a szuperek és a szörnyetegek elárasztották a nyugateurópai piacot is. E képregényeket, az utóbbi időben az ezeket kiegészítő fényképregé nyékét, valamint a futószala gon gyártott úgynevezett »kalandregényeket« — amelyek egymást licitálják túl az erőszak és a borzalmak ábrázolásában — olyan emberek milliói olvassák, akik könyvesboltban ugyan még sosem jártak. Az erőszak járványa mindinkább elönti az irodalmat, a színpadot, a vetítővásznat, a képernyőt! Arthur Penn Bonni and Clyde című filmje, ez a »gang- ster-story«, egy bankrablópárról szól, akik 1934 körül »működtek«. Clyde Barrow és Bonnie Parker, a szerelmes gengszterpár tulajdonképpen Dillinger bandájához tartozott, és tizenkilenc gyilkosságot követett el, mielőtt kézre került. Mindkettőt halálra ítélték. Mégis sikerült megszökniük a huntsville-i (Texas) börtönből,, és Diliinger segítségével a me-£ xtkói határ felé menekültek. ? Egy erdőben azonban az FBI? hat embere várt rájuk. Heves? tűzharc, és a rendőrök ezer ? golyójából kilencvennégy cél-f ba talált. I (Folytatjuk) Szétszedett kocsik alkatrészei, kerekek, küllők, mező- gazdasági gépek darabjai hevernek az udvaron javításra várva. Benn a műhelyben fémesen csattog a nehéz kalapács. az izzó vasdarab szikrát szórva alakul, formálódik a mester nehéz csapásai alatt. A kemence barátságos, meleg fénye megvilágítja verejtékező, markáns arcát. Mellette fiatalember, keményen szorítja a nagy csípőfogóval a munkadarabot, nehogy arrébb csússzon, s rossz helyen érje a súlyos ütés. Nehéz ez a szakma, erőt, ügyességet, kitartást igényel. Táskái László, a tapsonyi Rákóczi Termelőszövetkezeti ifjú kovácsa megszokta, megszerette, s szívvel-lélekkel dolgozik naponta tíz órán keresztül. Amikor este hatkor hazamegy, gondolatban még mindig a műhelyben van, formálja a vasat, gondolkodik a könnyebb és jobb megoldásokon. Sokan abbahagvták ezt a szakmát, megunták, nehéznek találták, s inkább elmentek a városba dolgozni. — Nehéz itthagyni a falut — mondja —, a barátokat, ismerősöket. Aztán ez a munka olyan, hogy ejteni kell hozzá, s akkor az ember megszereti. Nézi az eltört vasdarabot, forgatja, töpreng, miből lehetne ehhez hasonlót, ugyanilyen minőségűt készíteni, hogy pontos mása legyen az eredetinek Amíkoí elkezdte ezt a szak - mát, egy kicsit félt tőle. Most már minden megváltozott. Két éve szabadult a szakmában, majd néhány hónap múlva bevonult katonának. Most szerelt le három hónappal ezelőtt. Kapott volna másutt is munkát, könnyebb helyen, de visszajött, mert itt megtalálta a számítását. Reggel héttől este hatig dolgozik. Eleinte fárasztó volt. de aztán megszokta. Észre sem veszi, mondja, s egy nap megint elment. Az udvara újabb gépek érkeznek törött alkatrészekkel, hogy kijavítva másnap újból munkába állhassanak. A kohó tűzterében a légfújó felforgatja a pernyét, a sárgásvörösen izzó szén újra erőre kap, pirosas nyelvével körülnyaldossa a kemény fémet. Gy. U Q SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. «ktfber 8.
