Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-08 / 236. szám

Munkaíipi helyzetkép Somogybán M egyénk szocialista ipará­ban 1970 első felében az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték 9.5 száza­lékkal emelkedett 19ö9 első félévéhez viszonyítva. Az iparban a termelékeny­ség emelkedése csak részben volt tudatos intézkedések ered­ménye. Az ez évi számok kedvező alakulását számotte­vően befolyásolták a múlt év kedvezőtlen eredményei. 1969-ben ugyanis a jelentős tartalék felhalmozódása miatt nem fejlődött a termelékeny­ség. így nem kellett nagyobb erőfeszítés az emeléséhez. A termelékenység változásában meghatározó szerepe volt —1> a termelésemelkedés mellett — a munkaerőforrások fokozatos csökkenésének. A szocialista építőiparban azonban már nem ilyen kedve­zően alakult a helyzet. Az egy főre jutó termelési érték 1969 első félévéhez viszonyítva 8,3 százalékkal, a termelési érték pedig 12,7 százalékkal csök­kent. A munkaerőhelyzet alakulá­sában igen fontos szerepe volt az MSZMP KB 1969. évi no­vemberi határozatának. E ha­tározatok szellemében az ága­zati minisztériumokban, taná­csokban és különféle igazgatói eligazításokon a termelékeny­ség növelésének fontosságát, lehetőségeit vitatták meg. Eb­ben az irányban hatottak az ez évtől életbe lépő közgazda- sági szabályozók is, amelyek csökkentik a létszám emelke­dését és előnyben részesítik a bérszínvonal-emeléssel ösztön­zött termelékenységnöveke­dést. Ezek eredményeként a vállalatok egy részénél már tapasztalhatók a műszaki fej­lesztésre, a technológiai kor­szerűsítésre, a belső munkaerő átcsoportosításra és az anyagi ösztönzési rendszer fejlesztésé­re tett intézkedések, amelyek kedvezően hatnak a termelé­kenység alakulására. Megyénkben az év eddig el­telt időszakában a létszámnö­vekedés mérséklődött, és bizo­nyos szerkezeti változásokra is sor került. (A szocialista ipar­ban 1968 első félévéről 1969 első félévére 11,4 százalékkal és 1969 első félévéről 1970 el­ső félévére 6,6 százalékkal, a szocialista építőiparban pedig 1968 első félévéről 1969 első félévére 6,7 százalékkal és 1969 első félévéről 197Ó első félévére 1,1 százalékkal emel­kedett a foglalkoztatottak lét­száma.) A létszámnövekedés lassulásában szerepe volt a munkaerő-tartalékok átmene­ti kimerülésének. A különböző ágazatok egyelőre új munka- erőforrásként csak az iskolából kikerülő és tanulmányaikat befejező fiatalokkal számol­hatnak. Érdemes vizsgálni a szocia­lista építőipar szerkezetében beállt változásokat. Az állami építőiparban foglalkoztatottak létszáma 1970 első félévében 4 százalékkal csökkent, ugyanak­kor az építőipari szövetkeze­tekben 4 százalékkal, a mező- gazdasági tsz-ek közös vállal­kozásaiban pedig 17 százalék­kal növekedett. Kedvezőtlennek minősíthe­tő a munkások és alkalmazot­tak. valamint az egyéb foglal­kozásúak létszámarányának változása. Az iparban a mun­káslétszám 6 százalékkal, ugyanakkor az alkalmazottak és az egyéb foglalkozásúak lét­száma 8 százalékkal nőtt. Az építőipaiban a munkáslétszám 1 százalékkal csökkent, vi­szont az alkalmazotti és egyéb létszám 0 százalékkal növe­kedett. 1968—69-ben a korábbi évekhez képest megnövekedett munkaerő-hullámzás 1970 első félévére némileg mérséklődött. Ha az 1970. első félévben fölvett és az állományból tö­rölt munkások számát az ósz- szes munkáslétszámhoz viszo­nyítjuk, akkor megállapíthat­juk, hogy az iparban a fölvet­tek aránya I960 első félévéhez 19 százalékról 11 százalékra, az építőiparban 21 százalékról 15 százalékra csökkent. Nem vál­tozott azonban jelentősen az állományból töröltek aránya: az iparban mindössze 1 száza­lékkal csökkent, az építőipar­ban az előző évivel azonos szinten maradt. Az iparban mutatkozó minimális csökke­nés és az építőiparban törté­nő stagnálás ellenére a mun­kaerőmozgás változatlanul je­lentős mértékű kárt okoz a vállalatoknak és a népgazda­ságnak. ok vita volt abban a kérdésben, hogy milyen intézkedéseket kell ten­ni a fluktuáció csökkentésére. A különböző vélemények alap­ján nem jöhet számításba az új munkajogi szabályozás re­formja, vagy más, országosan egységes intézkedés. A fluk­tuációt alapvetően a vállalatok munkaerő-gazdálkodásának javítása, az emberekkel való fokozottabb törődés csökkent- heti. Az indokolatlan munka­erőmozgás mérséklését szeret­né elérni a Somogy megyei Tanács vb-elnökének 1970. jú­lius 1-én életbe lépett 25— 5 1970. számú utasítása a kö­telező' munkaközvetítés diffe­renciált bevezetésével. Az iparban a keresetek nö­vekedése viszonylag magas volt a múlt év azonos idősza­kához képest: hat százalék. Az építőiparban ez a növekedés már mérsékeltebb: három szá­zalék. Az építőiparban a ter­melékenység csökkenése elle­nére a bérszínvonal növeke­dett. Ez sok szempontból el­gondolkoztató jelenség. A gazdasági szabályozók változásának hatására, vala­mint az irányító szervek intéz­kedéseinek eredményeként a vállalatok többségénél vala­melyest javult a vállalaton be­lüli érdekeltség, az ösztönzés. Ezek további fejlesztéséhez azonban szükséges a munka­erő-felhasználás-javítása. a ká­ros fluktuáció csökkentése és a jövedelmek ösztönző szere­pének növelése. ; év hátralevő részében vállalataink sokat te­hetnek még a munka­erő-gazdálkodás hatékonysá­gának növeléséért, mellyel kedvezőbb feltételeket biztosít­hatnak az 1971. január 1-től érvénybe lépő gazdasági ösz­tönzők fokozottabb érvényesü­lésére. Balogh László, a Somogy megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályvezetője A Ötvennégy boldog tulajdonos A címben csupán a jel­ző változott, de mennyi ideges­kedés, elkeseredés, vita előzte meg a szócserét. Nem is olyan régen írtam a kaposvári KISZ II. lakótelep ötvennégy laká­sának készültségi fokáról, az egyre gyakrabban kétségbe­esett lakókról, akik — ki tud­ja mikor költözhetnek laká­sukba. Mind a kettes, mind pedig a hármas lakóépület műszaki át­adására meghívtak, s el is mentem megnézni, hogyan történik a gazdacsere. A hár­mas számú lakóbizottsóg kéz­zel írott hatvan oldalon bizo­nyította a rengeteg hibát, ki­fogást, s azt is, hogy ilyen ál­lapotban a lakások lakhatat­lanok. Ezt iszonyatos vita és vesze­kedés követte. Tanúja voltam a műszaki átadási-átvételi jegyzőkönyv utolsó Cél a kétszázmilliós forgalom s Nagy célokat tűzött maga elé a marcali fogyasztási szö­vetkezet igazgatósága ebben az évben. El akarják érni a kétszázmillió forintos össz­forgalmat. A gazdasági mun­ka minden területén szeret­nének előbbre lépni, hogy el­látási területük lakosságát kielégíthessék a szükséges árukkal és más szolgáltatá­sokkal. H»"-'an sikerült ezt telje­síteni az év kilenc hónapjá­ban, és mit várnak az év utolsó negyedében? Ezekről a kérdésekről beszélgettem Demkó Jánossal, a szövetke­zet elnökével. — A szeptember 30-ig elért 150 milliós forgalom 14 millió forinttal több, mint az előző évben — mondotta Demkó elvtárs. — Szövetkezetünk több mint 400 dolgozója lelki- ismeretes munkát végzett, csak jót mondhatunk róluk. Kiske­reskedelmünk 10 százalékkal több árut adott el, mint az előző évben. A vendéglátó te­vékenység pedig 6 százalékkal emelkedett. A háztáji gazdasá­gokkal és a termelőszövetkeze­tekkel való jó kapcsolatainkat tükrözi, hogy a felvásárolt áruk értéke 45 százalékkal nagyobb, mint 1969 hasonló időszakában. Abban is biztos vagyok, hogy — főleg a ter­melékenység növekedése mi­att — nyereségünk mintegy 10 százalékkal magasabb lesz az év első kilenc hónapjában, mint amennyit tavaly szep­temberben elkönyvelhettünk. — Hogyan készülnek az őszi­téli csúcsforgalomra? — Üzleteinkben jelenleg 26 millió forint értékű áru van. Sikerült szinte mindenfajta áruból gazdag választékot biz­tosítani. De ezzel sem eléged­hetünk meg, ezért olyan dön­tést hoztunk, hogy a nagy sze­zonra ötmillió forint értékkel növeljük a készleteket. Ha szükséges, akár az egész or­szágot bejárjuk a hiányzó cikkekért. A felvásárlásnál is sok munka vár ránk. Szeret­nénk mindent megvenni a háztáji gazdaságoktól és tsz- ektől, aminek piacot sikerül szerezni. Nagy gonddal készít­jük elő a burgonya, zöldség és gyümölcs téli tárolását, rak­tározását. Terveink szerint az ősszel mintegy 20 vagon árut helyezünk biztonságba a téli és kora tavaszi napokra. Szin­te bizonyos, hogy ez évben el­érjük a kétszázmilliós összfor­galmat. — Volt-e jelentősebb háló­zatfejlesztésük 1970-ben? — Igen. Kulturált üzletiket nyitottunk ez évben. Jólesik, hogy vevőink elismeréssel szólnak műszaki szaküzletünk­ről, ahol autóalkatrészt is áru­sítanak. örömmel mondhatom, hogy rövidesen gumiabroncso­kat is vehetnek az autókra üzletünkben, mert az illetékes gyárral megállapodtunk. Üveg- porcelánüzletünk szintén ez évben kezdte meg a munkát. November 7-én valószínűleg megnyithatjuk Marcaliban az ajánlékboltunkat a művelődési központ mellett. Biztos vagyok benne, hogy nyugodtan állha­tunk oda tagságunk és dolgo­zóink elé, amikor az 1970. évi munkájáról adunk számot. D. Z. megírásának, amikor a műsza­ki ellenőr, a KÖJÁL és a Kö- GÁZ képviselői Is lakhatatlan­nak nyilvánították az épületet. Akkor az Állami Építőipari Vállalat beruházási osztályve­zetője, de még az építésvezető is a lakások elfogadható és lakható állapota mellett kar­doskodott, sőt az építésvezető a jegyzőkönyvet aláírni sem volt hajlandó. Az igencsak egyoldalú vi­tának — a lakóbizottság kép­viselője és a műszaki ellenőr a hiányosságok kijavítása, az ÁÉV pedig a lakások azonnali átvétele mellett foglalt állást — az lett a következménye, hogy a lakóbizottság elnöké­nek címére távirat érkezett, amelyben megkérték, hogy másnap jelenjen meg az épü­letnél, s nézze meg, mennyit lapjai i javult a lakások állapota. A korábban sehol sem fel­lelhető víz-gáznyomásmérési jegyzőkönyvek előkerültek, az ablakokat kivétel nélkül min­denhol zárni lehetett, egyszó­val a lakások valóban elfogad­ható állapotban voltak. A korábbi dirigáló és ellent­mondást nem tűrő hang helyé­be vitatkozni kész, de a kri­tikát is elfogadó hang lépett, s minden reményük megvan arra, hogy a közeli napokban kitűzött újabb műszaki átadás­kor már mindkét fél elége­dett lesz az eredménnyel. Az építők azért, mert megkapják a kész lakásokért járó pénzü­ket, a lakók pedig elköltöz­hetnek az albérletekből, végre saját otthonukba. A kettes számú lakóépület­nél szerencsésebbek voltak a jövendő tulajdonosok — vagy egészen egyszerűen elegük volt már a rengeteg meddő vitából, ki tudja? —, ők átvették a házat. Ha pár hónapos késéssel is, de végre komolyan gondolhat­nak a költözésre a fiatalok, azonban megjegyzés nélkül mégse mehetünk el a sok her­cehurca mellett. A két épület átadása együtt­véve körülbelül fél évet csú­szott. Ez a hat hónap a jelen­legi átadási határidők tekin­tetében jónak mondható. Elég szomorú, hogy ezt kell írni, de nem vagyunk elkényeztetve, s már az éves határidő-módo­sításoknál is csupán sóhajtunk vagy legyintünk egyet. Tény, hogy az árvíz és a cement­hiány közrejátszott, s a válla­latnak nincs elég embere. De tény az is, hogy hozzáállásuk, a lakóközösséggel szembeni vi­selkedésük egyáltalán nem bizonyította a házak építésekor vállalt KISZ-védnökséget. A gazdasági szakemberek egészen biztosan bebizonyít­ják — ha kéri ezt valaki —, hogy ez a lakásépítési konst­rukció nem kifizetődő a vál­lalatnak. Talán még azt is, hogy ráfizetnek az üzletre. Be­bizonyították, hogy nem hat­ják meg őket a lakások átadá­sára összegyűlt, fázósan topor- gó kisgyerekes vagy kisbabát váró asszonyok sem, akiket szeptember 27-én kizavartak az épületből. (A műszaki ellenőr megkérte a lakókat, hogy a több szem többet lát alapon nézzék meg jövendő otthonu­kat, s írják össze a hiányossá­gokat, hátha valami elkerülte a figyelmét. Ekkor megjelent az építésvezető, és mindenkit kitessékelt a házból, mondván: nincs hí unkáidé, senkinek semmi keresnivalója ott!) A költözéssel együtt járó izgalmak rövidesen elfe­ledtetik az emberekkel, hogy mit álltak ki az elmúlt hónap alatt, fölösleges is tovább ke­seregni rajta. Az ötvennégy dühös tulajdo­nos — remélem nem hangzik túlzásnak — boldog tulajdo­nossá »változik« át. Az egész­ben ez a legfontosabb. Saly Géza Leszerelés után az üllő mellett 28. Hogyan jutott hozzájuk? Az Amerikai Egyesült Álla­mokban a gyilkosságok 53 rzá- zalékát lőfegyverrel követik el. 1900 óta az USA-ban 750 ezer embert öltek meg a golyók, s ez felülmúlja az ebben az idő­szakban viselt háborúkban el­esett amerikai katonák szá­mát. Az állam megköveteli a gépkocsik bejegyzését és en­gedélyhez köti az ebtartást. A szövetségi kormány szigorúan ellenőrzi a dohány, a szeszes italok, a kábító- és gyógysze­rek vásárlását és használatát. Miért képeznek kivételt a lőfegyverek? Az USA-ban könnyebb fegy­vert vásárolni, mint penicillint. Az utóbbihoz orvosi receptre van szükség, az előbbi meg­vásárlásához viszont semmi­lyen írás sem kell. Egyes becs­lések szerint a magánkézben levő fegyverek száma 200 mil­lió, tehát hozzávetőleg min­den lakosra jut egy fegyver, avagy: minden négyzetkilomé­terre húsz fegyver. Lőfegyverek? Rendkívül tág fogalom. Alain Clémet leírja, hogy bár­ki vásárolhat akár olyan kis tankelhárító ágyút is, ame­lyiknek oly nagy sikere volt az amerikai gengszterek kö­zött. Mivel eredményesen »ve­tették be« a páncélszekrények ellen, a szövetségi kormány kénytelen volt közbelépni. A fegyverek mind a bűn esz­közei sokat fejlődtek a háború óta. De a bűnözés fokozódásá­ban a fő szerepet nem a fegy­verek tökéletesedése, hanem nagy elterjedésük játszotta. Éppen ezért kétséges, hogy a fegyverviselést és a fegyverek adás-vételét betiltó törvény — még ha létezne is ilyen — megoldaná-e ezt a kérdést. El­sősorban azért, mert tüstént megjelenne a tiltott fegyver­kereskedelem, mint ahogy a szesztilalom éveiben megjelent a szeszcsempészet, újabb jöve­delmi forrást teremtve a szer­vezett bűnözők számára. Má­sodsorban azért, mert a foko­zódó bűnözés gyökereit főleg az erőszaknak abban a légkö­rében kell keresnünk, amely a mai amerikai társadalomban uralkodik — ott, ahol lövöl­dözni nem erkölcstelen, hanem férfias, szép dolog. AZ ERŐSZAK MÍTOSZA Bizonyára ismerik az anek­dotát az amerikai gyerekről, akivel közük, hogy meghalt a nagypapája. »És ki lőtte le?« — kérdezi ártatlanul a kisfiú, akinek szá­mára a természetes halál fo­galma ismeretlen, de aki az erőszakos halállal — s ez már nem tréfa! — lépten-nyomon találkozik: a televízió képer­nyőjén. a képeslapokban, a moziplakátokon, sőt még a já­tékboltok kirakataiban is. A »comics-strips«-ok, vagy­is a képregények a múlt szá­zad végén jelentek meg az Egyesült Államok újságjaiban, az olvasó szórakoztatására. 1935 körül aztán kötetekbe foglalva behatoltak a könyves­boltokba is. Feltűntek tehát az úgynevezett »comics-books«- ok, s ezekkel együtt megjelent a »szuper«-ek nemzetsége is: a Superman, a Superboy, a Superamerican; ezután követ­kezett a »szörnyetegek« soro­zata : Frankenstein, Drakula, Fantomas, Diabolic, Satanic, Infernal, Criminal. Tekintet nélkül arra a poli­tikai szerepre, amellyel szerző­jük őket felruházta, e »hősök« valósággal versenglek a kü­lönböző gyilkolási módszerek alkalmazáséban. 1950-től kezd­ve a szuperek és a szörnyete­gek elárasztották a nyugat­európai piacot is. E képregé­nyeket, az utóbbi időben az ezeket kiegészítő fényképregé nyékét, valamint a futószala gon gyártott úgynevezett »ka­landregényeket« — amelyek egymást licitálják túl az erő­szak és a borzalmak ábrázolá­sában — olyan emberek mil­liói olvassák, akik könyves­boltban ugyan még sosem jár­tak. Az erőszak járványa mind­inkább elönti az irodalmat, a színpadot, a vetítővásznat, a képernyőt! Arthur Penn Bonni and Clyde című filmje, ez a »gang- ster-story«, egy bankrabló­párról szól, akik 1934 körül »működtek«. Clyde Barrow és Bonnie Parker, a szerelmes gengszterpár tulajdonképpen Dillinger bandájához tartozott, és tizenkilenc gyilkosságot kö­vetett el, mielőtt kézre került. Mindkettőt halálra ítélték. Mégis sikerült megszökniük a huntsville-i (Texas) börtönből,, és Diliinger segítségével a me-£ xtkói határ felé menekültek. ? Egy erdőben azonban az FBI? hat embere várt rájuk. Heves? tűzharc, és a rendőrök ezer ? golyójából kilencvennégy cél-f ba talált. I (Folytatjuk) Szétszedett kocsik alkatré­szei, kerekek, küllők, mező- gazdasági gépek darabjai he­vernek az udvaron javításra várva. Benn a műhelyben fé­mesen csattog a nehéz kala­pács. az izzó vasdarab szikrát szórva alakul, formálódik a mester nehéz csapásai alatt. A kemence barátságos, meleg fénye megvilágítja verejtéke­ző, markáns arcát. Mellette fiatalember, keményen szorít­ja a nagy csípőfogóval a mun­kadarabot, nehogy arrébb csússzon, s rossz helyen érje a súlyos ütés. Nehéz ez a szakma, erőt, ügyességet, kitartást igényel. Táskái László, a tapsonyi Rá­kóczi Termelőszövetkezeti if­jú kovácsa megszokta, meg­szerette, s szívvel-lélekkel dolgozik naponta tíz órán ke­resztül. Amikor este hatkor hazamegy, gondolatban még mindig a műhelyben van, for­málja a vasat, gondolkodik a könnyebb és jobb megoldáso­kon. Sokan abbahagvták ezt a szakmát, megunták, nehéznek találták, s inkább elmentek a városba dolgozni. — Nehéz itthagyni a falut — mondja —, a barátokat, is­merősöket. Aztán ez a munka olyan, hogy ejteni kell hozzá, s akkor az ember megszereti. Nézi az eltört vasdarabot, forgatja, töpreng, miből lehet­ne ehhez hasonlót, ugyanilyen minőségűt készíteni, hogy pon­tos mása legyen az eredetinek Amíkoí elkezdte ezt a szak - mát, egy kicsit félt tőle. Most már minden megváltozott. Két éve szabadult a szakmá­ban, majd néhány hónap múl­va bevonult katonának. Most szerelt le három hónappal ez­előtt. Kapott volna másutt is munkát, könnyebb helyen, de visszajött, mert itt megtalálta a számítását. Reggel héttől este hatig dol­gozik. Eleinte fárasztó volt. de aztán megszokta. Észre sem veszi, mondja, s egy nap megint elment. Az udvara újabb gépek ér­keznek törött alkatrészekkel, hogy kijavítva másnap újból munkába állhassanak. A kohó tűzterében a légfújó felforgat­ja a pernyét, a sárgásvörösen izzó szén újra erőre kap, piro­sas nyelvével körülnyaldossa a kemény fémet. Gy. U Q SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. «ktfber 8.

Next

/
Thumbnails
Contents