Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-08 / 236. szám
Kongresszus előtt MAI KOMMENTÁRUNK A NAGY SZÖVETSÉG Ne hanyagolják el a társközségeket O lyan társadalomban élünk, amelyben az államhatalom és a nép célja lényegileg azonos: a szocializmus teljes fölépítése. A társadalmi és állami berendezkedés politikai alapja is azonos: a munkás—paraszt szövetség. Társadalmunk egységének erősödése szilárdítja a hatalom erejét, államhatalmunk pedig arra törekszik, hogy erőit a társadalmi célok minél következetesebb megvalósítására fordítsa. Szocialista fejlődésünk minden eddigi tapasztalata azt tanúsítja, hogy a haladás annál gyorsabb és biztonságosabb, minél szilárdabb az államhatalom és a társadalom egysége, minél szorosabb a munkásosztály és a társadalom egysége, minél szorosabb a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Gondok és feszültségek akkor keletkeznek, ha ez az egység, ha ez a szövetség megbomlik, gyengül. Ám az egygég nem olyan, hogy ha egyszer létrehoztuk, attól kezdve örökkévaló. A társadalom életében — akárcsak egy-egy családban — állandóan keletkeznek ellentmondások, feszültségek. A politika helyességét éppen azon lehet lemérni, hogy a keletkező konfliktusokat idejében felismeri-e, s képes-e a megoldásukra? A párt és a kormány munkáspolitikát, osztálypolitikát folytat. Osztálypolitikát, amelytől elválaszthatatlan a szövetségi politika. Ez az osztálypolitika tükröződött a IX. kongresszus határozataiban, ennek szelleme hatja át a X. kongresszus irányelveit is. Igaz, az elmúlt esztendőkben több olyan intézkedést hajtottak végre, amelyek könnyítették a parasztság helyzetét: egyes mezőgazdasági termékek termelői árának emelése, a tsz-tagok nyugdíj- és szociális ellátásának, a termelőszövetkezetek hiteleinek, adósságainak rendezése tartozik ide, hogy csak néhány tényre utaljunk. Ezek az intézkedések azonban nem az érdekellenle- teket növelték, ellenkezőleg: régen meglevő ellentmondások, megoldását, enyhítését szolgálták a szocializmus építése érdekében, tehát a munkásosztály, az egész nép érdekében. Á régi felvásárlási árak többségét még akkor alakították ki — s általában a valóságos értéknél lényegesen alacsonyabban —, amikor az volt a cél, hogy egyrészt megakadályozzák az egyéni paraszt- gazdaságok kapitalista irányba történő fejlődését, másrészt, hogy a mezőgazdaságból teremtsenek forrásokat a szocialista állam hatalmas beruházásaihoz, egyebek között épp a szocialista iparosításhoz. Mező- gazdaságunk azóta — épp a munkásosztály támogatásával, osztalyharca eredményeként — a szocialista útra tért, szocialista nagyüzemekbe szerveződött. Tehát nem visszafogni, hanem elősegíteni kell ezeknek a nagyüzemeknek a fejlődését. A nagyüzemi termelés kialakításához a mezőgazdaságban is jelentős összegek szükségesek, a régi árrendszer keretei között viszont a termelőszövetkezetek jelentős része az önmagát fenntartó egyszerű újratermelésre is alig volt képes, nemhogy a fejlődést biztosító bővített újratermelésre. T örténelmi tény, hogy o munkásosztály mindig áldozatkészen segítette a parasztságot. Győzelemre vitte huszonöt éve a földreformot, s a földreform megvédésében is ő vállalta a döntő szerepet. A mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében nemcsak agitáltak a munkások, hanem megteremtették annak ipari feltételeit is. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a mezőgazdaság sem »eltartott szektora« a népgazdaságnak, hanem jelentős a szerepe a népgazdaság eszközeinek felhalmozásában. A külgazdaságban is fontos helyet foglal el. Exportunk tekintélyes hányada, a tőkés országokba irányuló kivitel csaknem fele a mezőgazdaságból származik, s tegyük hozzá: Uj munka kezdetén — AZ EGYESÜLÉSSEL megnőttek a feladataink, és hogy mégis sikerül velük megbirkózni, ebben nagy része van Ilonkának, a termelőszövetkezeti pártszervezet titkárának. A gazdaságirányítás megváltozott rendszerében, a vállalatszerű gazdálkodás keretében sokat kell mozognia a tsz-elnöknek, ugyanakkor a tagság is igényli a vele való foglalkozást, hiszen ez az az időszak, amikor naja, gyakran vissza-visszatér- * Berzencére. Most rám bízták ennek a harminc tagú alapszervezetnek a titkári teendőit. Annak idején napszámos lány voltam, ismertem a mezőgazdasági munkát. Most mégis azt mondom, újra meg kell ismerkedni vele, az új termelési módszerekkel, a mai problémákkal. Tanulok, így próbálok még közelebb jutni napjaink mezőgazdaságához. A kommuMajdnem hétszáz tag —ebből 280—300 dolgozik rendszeresen a közösben — és csaknem hatvan alkalmazott munkáját segíti a harminc tagú pártszervezet. Dolguk tehát bőven van a kommunistáknak, hiszen rájuk vár egyebek között a jó módszerek népszerűsítése, a közös feladatokra való mozgósítás, no és persze a példamutatás. Mindezek mellett nagyon fontosnak tartja a párttitkár, hogy: — HELYREÁLLJON a szervezeti élet a termelőszövetkezeti pártszervezetben — mondja, majd így folytatja: — Ügy látom, sokat kell tennünk azért, hogy helyére kerüljön az alapszervezetünk. Gondolok például a rendezvényeink ütemezés szerinti megtartására meg a pártépítésre. A harminc párttag közül egyedül én vagyok nő. Ez is mond valamit, utal a feladatokra. 1966-ban négy, 1967-ben hat új tagot vettek föl az akkor még két külön a'apszervezetben együttvéve, azóta egyet sem. Ebből is látszik, mulasztást kell pótolnunk. Több mint tízen vannak, akik a pártépítés szempontjából figyelembe vehetők, köztük négy nő. Ilyen értelemben beszélgetünk velük. Arra törekszünk, hogy frissüljön, erősödjön az alapszervezetünk, növekedjen tagságunk aktivitása. Azért beszéltem az imént többesszámban, mert törekvésünkben számítunk a felsőbb pártszervek támogatására is. Kovács Istvánná lényegében hazakerült azzal, hogy a befzencei tsz pártszervezetének titkárává választották. Munkájának végzéséhez éppen ezért mindenekelőtt a hazaiak segítségét várja, s remélhetőleg meg is kapja. A szövetkezet gazdasági vezetői már példát mutattak ebben. Hernesz Ferenc gyón fontos az emberek ösz- szekovácsolódása. Meghallgatásra váró probléma pedig mindig van és lesz. Ilonka sokat segít nekem, de munkájával az egész szövetkezeti közösség ügyét is szolgálja, ezt tapasztaltam az elmúlt hónapokban... Varga János pártonkívüli tsz-elnök így mutatta be Kovács Istvánnét, a berzencei termelőszövetkezet pártszervezetének függetlenített titkárát. Kovács Istvánnét, akit itt mindenki csak Ilonkának S'ólít. Csupán nekünk kellett bemutatnia, a berzenceiek ugyanis régtől ismerik, jóval korábbról, mint ahogyan a szövetkezet kommunistái megválasztották titkáruknak. Az idén áprilisban kapta meg a párttagok bizalmát a felelősségteljes funkció betöltéséhez, s májusban látott munkánoz. — Milyen volt a kezdés? — Végeredményben hazajöttem, s ez megkönnyítette a munkámat. Miután elkerültem innen, járási pártbizottsági munkatárs, nőmozgalmi vezető voltam, s mint a különböző járási testületek tagnisták és a pártonkívüliek is szívesen fogadtak, ezt éreztem mindjárt az elején. Szakmai segítséget adtak és adnak ma is, a gazdasági vezetők partnerüknek tekintenek. A tsz-elnökkel közös irodájuk van, a szűk helyiségben az íróasztal és a fiókok egy része az övé. Bízik benne, hogy idővel javulnak a munkakörülményei, s több lesz a hely, ahova a pártiratokat elrakhatja. Munkája egy részét most is és ezután is kint, az emberek között végzi. — Sokat járok a határban, a problémákról a helyszínen hallok. Itt van például a munkadíjazás, ahol leginkább segíteni kell a ti ztánlátást. Az egyesülés előtt ugyanis kétféle munkadíjazás volt a két termelőszövetkezetben, most meg egy harmadik módszert a’kalmazunk. A leggyakrabban hallható kérdés, hogy ezért vagy azért a munkáért mennyi*. kaphatnak. Most munkanormák vannak, készpénzben garantálja a tsz a munkadíjat. Idő kell hozzá, hogy megszokják az emberek. Késik a kukorica betakarító gépek szállítása Az Agrotröszt a kukoricabetakarítási szezonra a korábbi éveknél változatosabb gépparkokat igyekezett biztosítani. A tröszt az ipartól, illetve a külkereskedelemtől 15—20 százalékkal több berendezést kért, mint tavaly. A »visszaigazolás« a legtöbb esetben megtörtént, a szállításoknál azonban eléggé nagy fennakadások mutatkoznak. A jugoszláv licenc alapján gyártott ZMAI gépből — mely töri és fosztja a növényt — az igények felmérése után összesen 465-öt rendeltek. Ez a géppark nagyjából elegendő is lenne — amennyiben a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár időben szállífott volna. Ez azonban eddig nem történt meg, így a mezőgazdasági nagyüzemek anyagbeszerzői hasztalan kilincselnek a vidéki AGROKER-telepeken. A francia licenc alapján készített Braud mintájú kukorica-adapterből 470 darabos megrendelést adott fel az Agrotröszt. Ezek legnagyobb részét is csak közvetlenül a munkába állítás előtt vehetik át a gazdaságok. A silókombájnok továbbfejlesztett hazai változatából, a Hurrikán-mintájú silókorn- bájnbói 600-at rendeltek a gazdaságok, egyelőre azonban csak 180—200-at tudtak leszállítani. altalaban gazdaságos deviza- forrásnak bizonyul. S ha munkásaink megelégedéssel olvasták az irányelvekben, hogy »az ipari termelés öt év alatt 34 százalékkal emelkedett«, parasztságunknak sem kell szégyenkeznie, hisz a »mező- gazdasági termelés — csökkenő létszám mellett — 16—17 százalékkal emelkedett, gyorsabban, mint az előző években-«. A magyar parasztság a munkásosztály segítségével, de nem érdekei ellenére lépett a szocialista mezőgazdaság útjára. Ellenkezőleg: éppen az alapvető érdekazonosság, osztály- és egyéni céljainak helyes fölismerése segítette a döntő lépés megtételében, s az elmúlt évtizedben mindennapi élete során győződött meg a munkásosztály politikai céljainak helyességéről. Akadhatnak munkások, akik egy-egy intézkedésben »parasztpolitikát« látnak, s nem ismerik fel alapvető osztályérdekeit. Lehetnek olyan parasztok, akik aggodalmaskodnak a jövőt illetően. Mégsem ez a jellemző a munkásosztály vezette nagy szövetségre. N övekszik a felismerés: nem egymás jövedelmi helyzetét, életszínvonalát kell elsősorban féltékenyen figyelni, hanem tenni mindannyiunknak a maga dolgát. Van belőle elég, ez is kiolvasható a kongresszusi irányelvekből. Tenni a magunk dolgát, mert ettől erősödik szövetségünk is, munkásoké és parasztoké. S e szövetség erősödésének fóruma lesz a párt X. kongresszusa is. A párté, amely »a munkásosztály pártja, annak szocialista céljait valósítja meg, s ezzel az egész társadalom érdekeit szolgálja«. J. R. Eber szemmel figyelik az emberek minden faluban, mennyire törődik a közös tanács a mindennapos gondjaikkal, tájékoztatja-e őket a termelőszövetkezet vezetősége. Nincs a megyének olyan járása, ahol a termelőszövetkezeti egyesülés és a tanácsi összevonás ne állította volna középpontba ezt a témát. Gyűléseken, kisebb-nagyobb csoportokkal való találkozáskor is szóba kerül, hogy most minden a székhelyközsígben van: a termelőszövetkezet központja, a tanácsháza, sőt némely helyen még a párt- szervezet titkára is. A közlekedés legtöbb helyen még megoldatlan, kilométereket kell gyalogolni, hogy elintézzék ügyes-bajos dolgaikat. Nagyon fontos politikai kérdés, milyen a közérzetük a társközségek lakóinak, ér- zik-e az állandó, rendszeres tájékoztatást és gondoskodást. S hogy nagyon sok még a tennivaló, ezt pontosan jelezték a vezetőségválasztó párttaggyűlések is, amikor elemezték az egyesülések és ösz- szevonások politikai hatását. Például Somogyaracson, Drávatamásiban szóvá tették, hogy ritkán találkoznak a faluban a székhelyközségben dolgozó vezetőkkel, s nem foglalkoznak megfelelően a lakosság ügyeivel. Nemcsak itt, hanem más taggyűléseken is elhangzottak hasonló vélemények. Ugyanehhez a témához kapcsolódik a megyei tanács-vb egyik ülésének állásfoglalása. A siófoki járás kiemelt községeiről tárgyalt a végrehajtó bizottság, s a kérdésekre adott válaszból kitűnt, hogy rendszertelenül szállnak ui az ügyintézők a társközségekbe, éppen ezért eléggé vontatott az ügyintézés. A közös tanácsok még nem alakították ki az új helyzetnek megfelelő munkastílust, pedig az élet, a lakosság már nagyon sürgeti. Sok helyen nem értették meg, vagy legalábbis nehezen fogták fel, miért van szükség a tanácsok új szervezeti formáira. A pártszervezetek nagyon sokat tettek azért, hogy a sok miértre meggyőző választ adjanak. Éppen ezért most arra kell gondot fordítaniuk, hogy egyetlen társközségben se érezze magát a lakosság mostohagyereknek. S ami még ennél is fontosabb, ne fordulhasson elő, hogy rossz munkaszervezés vagy -módszer, esetleg hanyagság miatt ne intézzék el az emberek ügyét. A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy foglalt állást, hogy a panaszokat mielőbb orvosolni kell — s ez természetesen nemcsak a siófoki járásra vonatkozik —, nem fordulhat elő olyan, hogy az ügyintézők nem utaznak ki. A közös tanácsok feladata, hogy napra és órára megmondják a társközségek lakosságának, mikor érkezik hozzájuk a munkatársuk. Ez a téma még sokáig nem kerül le a napirendről, éppen ezért a pártszervezetek helyesen tennék, ha bizonyos időnként megvizsgálnák az egyesítések és az összevonások hatását, az ügyintézés rendszerességét és gyorsaságát. A közös tanácson dolgozó kommunisták pártmegbízatása lehetne: példamutatásukkal és szervező munkájukkal érjék el, hogy minden társközséggel törődjenek. Ennek teljesítése biztosan jótékonyan befolyásolná e helységek politikai közhangulatát is. L. G. „Ez a kenyér” Egy magas rangú német szövetkezeti küldöttség, amikor a közelmúltban meglátogatta a siófoki fogyasztási szövetkezetét és meglátta a Sió Áruházban árusított kenyeret, így vélekedett: ez A Kenyér. A hangsúlyban benne volt, hogy nagy betűvel írandó a szó. De kérdezni lehet bárkit. A megfogalmazás más, ám a tartalom marad. Még megnyitás előtt állt a Sió Áruház, amikor a fogyasztási szövetkezet egyik vezetője mutatta az udvaron épülő sütödét. — Ez a sütöde kizárólag az áruház részére »gyárt« majd kenyeret Nos, a kis üzem azóta már nevet szerzett magának. Eredetileg úgy tervezték, hogy napi hét-nyolc mázsa kenyér fogy el majd az áruház élelmiszerosztályán. Aztán hamarosan látni kellett: többre, sokkal többre van igény. — A legnagyobb forgalmunk harminchat mázsa volt Szépen sült, formás kenyerek »jönnek« a kemencéből. — jegyzi meg Nagy Dezső, az üzem vezetője —, de ennyi kenyér rendszeres sütésére képtelenek vagyunk. Hiszen ezért már 16 órát kell dolgozni. ...s nyomban az áruházba viszik, ahol már várják a vásárlók. Az egyik vásárló úgy mondta: — Érdekes dolog. Máskor sok volt a fél kiló kenyér, most gyakran az egy kiló is kevés. Arról nem is beszélve, hogy vasárnap is éppen ügy hozzájut az ember a friss kenyérhez. A sütés folyamatos, és megesik, hogy már ott várják a vásárlók a kemencéből melegen előkerülő, válóban »házias« ízű, szép kenyeret. Ez a nem várt nagy igény késztette az ÁFÉSZ vezetőit, hogy újabb megoldást keressenek. Együttműködési szerződést kötöttek a székesfehérvári Sütőipari Vállalattal. Nekik Balatonkilitiben van egy üzemük, amely csak a nyári hónapokban szokott segíteni a Balaton-part ellátásában. Most a megállapodás szerint a téli időszakban a szövetkezet üz- melteti ezt, s ugyanolyan technológiával, ugyanolyan minőségű kenyeret sütnek itt, mint Siófokon. Természetesen változatlanul csak az áruházban árusítják. így várható, hogy a mostani napi 40—50 mázsás igényt ki tudják elégíteni. Megízleltem a kenyeret. Valóban illik rá a mondat: ez A Kenyér. V. M. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. október 8. 3