Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

Túl a megyehatáron Maros menti gondok Az idei árvíz súlyos gondo­kat okoz a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok vezetői­nek. Egy részüket az őket ért kár pótlása, más részüket a nemzeti jövedelem egyszázalé­kos emelése és az árvíz sújtot­ta gazdaságokba irányuló se­gítség fokozása serkenti. A ma- roslellei Rákóczi Termelőszö­vetkezet az előzőek csoportjá­ba tartozik. Náluk ugyan sze­rencsére nem öntött ki a Ma­ros, de a belvíz az 5500 hol­das gazdaság területének 70 százalékán okozott súlyos vesz­teségeket. Kurusa József el­nökkel a gondokról, tenniva­lókról és a jövőről beszélget­tünk. — Gazdaságunk fő profilja a hagymatermesztés. Négyszáz hold fokhagymánk és hetven hold vöröshagymánk van. Ezenkívül még cukorrépát és lucernát termesztünk mintegy 250 és 550 holdon, hogy csak a fontosabbakat említsem. Az utóbbit a nagy állatállomány indokolja. Tehenészetünk — magyar tarka állomány — tej­termelése a 3300 literes átlag körül mozog. 2200 anyajuhunk van, kétévenként háromszor elletünk. A, bárányokat pecse­nyebárányként értékesítjük. Ha.t-nyolc hét alatt elérik a ti­zennyolc kilogrammot, s ja­nuárban kilogrammonként 38 —39 forintot is kapunk értük. Sertéstenyészetünk nem nagy. Évi kapacitásunk 2200 darab. Három éve kezdtünk el foglal­kozni a lovakkal. 102 hámos lovunkat mély fekvésű tala­junkon igen jól tudjuk hasz­nálni. Törzskönyvezett kan­cáink révén ez az ágazat szép kilátásokkal kecsegtet. Már nyolc versenylovunk is van. — Milyen a termelőszö­vetkezet munkaerő-ellátott­sága? — Kilencszázhúsz tagunkból kétszázharminc nyugdíjas és járulékos. Mivel hagymater­mesztő termelőszövetkezet va­gyunk, s a gépesítés ilyen mély fekvésű talajokon még nincs megoldva, nagy szükség van a kézi munkára. Csak a hagyma­termesztésben mintegy négy- százötven asszonyt foglalkozta­tunk. így a terv készítésénél ezt figyelembe kell vennünk. Nálunk családi művelés folyik. Az év elején rhinden taggal személyesen beszélgetünk, mi­ből mennyit akar vállalni. így végül is kialakul, hogy mennyi hagymát, cukorrépát, búzát vagy takarmányt tudunk ter­melni. Hídig még nagyon jól bevált ez a módszer, mert mint meg­tudtam, az előző évben ötven forintot ért egy munkaegység, s az egy főre jutó jövedelem 22 280 forint volt. — A belvíz milyen káro­kat okozott? — A féléves felmérés hat és fél millió forint kiesést állapí­tott meg a fakadó víz és bel­víz következményeként. Ez szinte minden tervünket felbo­ntotta. A hagymát öt táblába terveztük, s végül tizennyolc kisebb-nagyobb földdarabkába tudtuk csak eltenni, mert az idő sürgetett. Cukorrépával hasonlóan jártunk. Mivel egész évben szilázzsal etetünk, a szükséges tömegtakarmány megvan. Igaz, az idén gyen­gébb minőségű, mint az előző években. Szálas takarmányból szintén nem lesz hiány. Kevés lesz viszont az abrak. Repülő­gép nem volt, a gépekkel nem lehetett rámenni a földekre, így a vegyszerezés sajnos el­maradt. Legjobban a gabona- termesztés érezte meg. Abrak- hiányunk hetven-nyolcvan va­gon közt mozog. Ezerkétszáz- ötvenöt hold búzából 4,7 má­zsás átlagtermést takarítottunk be. Volt olyan tábla, melyet egyszerűen nem volt érdemes ’earatni. Tavasszal még kiszán­tani sem lehetett, mert annyi­ra vizes volt a talai. Még most is van négyszáz hold olyan te­rületünk, melyen áll a víz. Ha még hatvan milliméter eső hullik, földjeink felét nem fog­juk tudni megművelni. — Várhatő-e a belvízren­dezésben valami biztató? — A végleges belvízrende­zést 1971-re ígérték. A Vízügyi Igazgatóság meglévő csator­náinak bővítésére 36 millió fo­rintot fordít. A munkákat már most megkezdték. Ez segíteni fog. — Mit tesznek a kiesések pótlására? —A bevétel mérlegének ja­vítását csak az állattenyésztés­től várhatjuk. Ezért takarmá­nyokból másodszor is vetet­tünk. Egyelőre nem tervezünk létszámnövelést az állatenyész- tés egyik ágában sem. Az ered­mények tartására és fokozásá­ra törekszünk. Négy tehergép­kocsinkat leszerződtettük a Vízügyi Igazgatósághoz. Ez ha­vi száz-százhúszezer forintot jelent. Mindemellett nagyará­nyú takarékoskodás folyik. Így talán a terv nyolcvan százalé­kát sikerül kigazdálkodni. — Eddig milyen támoga­tásban, segítségben része­sültek? — Anyagi támogatást nem kaptunk. Gépi segítséget a csa- nádalberti és az apátfalva! termelőszövetkezettől küldtek. Ök a kultivátorozáshoz, széna­betakarításhoz és a bálázáshoz adták oda gépeiket. Nagy se­gítség volt ez, mert erőgép­parkunk sajnos elég öreg már. A sok gond és tennivaló mel­lett azonban egy, a csongrád megyei falvakban rendkívül népszerű kezdeményezést is megvalósítottak. A falu új mű­velődési házában helyet kapott az öregek napközije. A tanács anyagi támogatása mellett a termelőszövetkezet 50 ezer fo­rint értékű bútorral és egyéb tárggyal járult hozzá. Itt a falu nyugdíjasai napi egy fo­rintért a tízórain és az uzson­nán kívül ebédet is kapnak. Az öregek egyelőre csak ötven­ötén veszik igénybe a napkö­zit, nap mint nap összejámak, beszélgetnek, újságot olvasnak, rádióznak, tévéznek. A játéko­sabbak a kártya- és a dominó­asztaloknál foglalnak helyet. Mint azt többjüktől is hallot­tam, eleinte idegenkedtek, de ma már egvre inkább otthon érzik magukat, s várható, hogv hamarosan a többi nvu^díias. járadékos társuk is csatlako­zik. Ez ötvenezer forint volt, az óvodában a szökőkút építésé­hez cementet, betoncsövet, munkaerőt adtak, a főtéren a park telepítéséből szintén ki­vették részüket... Még hosz- szan sorolhatnám a többi, ezernyi apróságot, mellvei a termelőszövetkezet a falu éle­tének szebbé tételéhez, felvi­rágoztatásához nap mint nap hozzáiá’Til. Ma még csak eny- nyire telik. Nehéz év az idei. Győri Andor 22. Szét kell szerelni a petró­leumvezetékeket, méterről mé­terre meg kell vizsgálni a ra­kodóteret, a kajütöket, a men­tőcsónakokat; fel kell szedni a padlózatot, s egyéb rendkívül körülményes műveletet kell végrehajtani, gyakorta ered­ménytelenül. A marseille-i kikötőhatóság telefonon értesítette a Bureau of Narcotics ügyeletét, hogy az »Independence« felszedte hor­gonyát, és 1958. szeptemoer 16-án fog megérkezni New Yorkba. Ekkor lépett akcióba O’Connor tisztelendő atya. A New York-i kikötőbe mél­tóságteljesen besikló hajó fe­délzetén hetvenöt olasz emig­ráns hallgatta a pap ájtatos szavait. A rövid, de jól meg­szerkesztett beszédben a csen­des és bűntelen életről volt szó; O’Connor az ország, az új haza törvényeinek betartá­sára intette a bevándorlókat. Az egyik emigráns oly mély­ségesen meghatódott, hogy Szent Pál impozáns méretű szobrával ajándékozta meg a tiszteletest. — Én faragtam sa­ját kezemmel — mondta, és csak úgy hullottak a könnnyei. B SOMOGYI NÉPH Csütörtök, 1970. október Az a két férfi, aki tisztes távolból figyelte a jelenetet, nem engedte, hogy O’Connor túl messzire jusson a szobor­ral. Már a hajóhídon elkapták. A szobrát elvették, s a tisz- telendőt nagyon udvariasan felkérték, hogy kövesse őket. Az ártatlan Pál apostol csor­dultig tele volt valamiféle fe­hér porral. Miért is szaporítsuk a szót? A szoborban 35 kiló heroint találtak. Ami pedig O’Connort illeti, ő az FBI-nál és az Interpol- nál már régen megrögzött go­nosztevőként volt nyilvántart­va. Kartotékján ez a név állt: Elmer Bürke ... AZ ARANY GENGSZTEREI Az Interpol évi jelentései rendszeresen beszámolnak ar­ról, milyen hamis aranypén­zek vannak forgalomban az illető időszakban a világpia­con. Ezek az érmék nem aranytartalmuk tekintetében hamisak. A legtöbb esetben kétfajta bűncselekményt teste­sítenek meg: először is hami­sak, mert hamisítók titkos mű­helyeiben készültek; másod­sorban pedig lopott aranyból verték őket. Az arany útjait bűntettek szegélyezik. A múlt században, a kali­forniai »aranyláz« idején zacs- kónyi aranyrögért embereket gyilkoltak meg. Manapság, egy-egy »hold-up« során a gengszterek nagy mennyiségű aranyat zsákmányolnak, s ez az értékes fém azután nyom­talanul eltűnik. Az Interpol szakemberei szerint a lopott arany legin­kább a csempészek közvetíté­sével kerül más országokba. P L Minthogy Angliában tilos az aranykereskedelem, a Scotland Yard és az Interpol állandóan figyelemmel kíséri azt a két csatornát, amelyeken keresz­tül a lopott arany csempész­áruként kifuthat az országból. Az első csatorna: az aranyat átalakítják érmékké — rend­szerint régi érmékké, amelyek például Viktória királynő arc­képét és az 1874-es vagy 1887- es évszámot viselik. Ezeket a gengszterek még az országon belül is értékesíthetik, és cse­rébe értük valódi fontokat kapnak. A második csatorna: a lo­pott aranyból apró tárgyakat öntenek, vagy vékony lemeze­ket sajtolnak, s ezeket azután ruhadarabokba, övekbe stb. varrva átcsempészik a hatá­ron. Minthogy az aranycsempé­szek rendszerint kapcsolatban a....ak a kábítószer-üzérekkel — ha éppen nem azonosak velük — a lopott arany be­kerül a kábítószer-kereskede­lem körforgásába, s e szennyes üzlet finanszírozására szolgál. Mit keres ez a repülőgép­ülés ennek a londoni export­import cégnek az igazgatói szobájában? S ki ez a fiatal­ember, aki belép az ajtón, s nehézkes, bizonytalan léptek­kel közeledik az ülés felé? Nos, ez a fiatalember az előbbiekben említett »második csatornára« készülve folytat előedzéseket. Leül a székre, de minden látható ok nélkül el­veszíti egyensúlyát, és égnek meredő lábakkal hátrabukik Nem csoda, hiszen testén »fű­zőt« visel, s abban töbh kiló- nyi aranylemezt. Az »edzés« második szakaszára a Hyde Parkban kerül sor. Emberünk hosszútávú futógyakorlatokat végez, mert a repülőtéren „Vegyük el a pénzt a vénasszonytól!" A nevét sem tudja leírni P. József, Baranyai Emma és S. Gusztáv. Tízen éltek két keresetből. A többiek is dolgozhattak volna, fiatalok, életerősek. Nem látták értelmét. A kocs­mára valót így is megszerez­ték. Ebben a családban a tíz­éves gyerek már dohányzik, kevertet iszik. És nem jár is­kolába. P. József két kereszt­tel írja alá a vallomásait. S. Gusztáv novemberben lesz tizennyolc@éyes. Édesapja meghalt, mielőtt ő megszüle­tett volna. Az édesanyját há­romhónapos korában vesztet­te el. Intézetbe vitték. Amikor kikerült, egy ideig a rokonoknál lakott. Három­szor is elhelyezkedett, de egy­két hónapnál tovább sehol sem maradt. A textilművek­ben nagy volt a zaj, az útépí­tőknél sok a munka. Maradt a csavargás. Pár hete, hogy a Kecel-he- gyi rokonaihoz költözött. Szó nélkül befogadták, ott ez a szokás: nem kérdezik, honnan jöttél, mit akarsz. Enni ad­nak, meg néha zsebpénzt is. Italra. Baranyai Emma is a csa­ládhoz tartozik. Élettársa bör­tönben van, neki nem volt hová mennie. A szülei nem fogadták be. Egyik korábbi élettársától kislánya született, a kicsit is ők gondozzák. Em­mának nincs helye a lakás­gyors léptekkel, minden inga­dozás nélkül kell majd meg­tennie az utat a vámhivatal­tól a repülőgépig. ban. Édesapja másfél évtizede egy munkahelyen dolgozik, megbecsülik. Már nem úgy emlegetik: a cigány. Megta­nulták a keresztnevét. Emma többszörösen bünte­tett előéletű. A máséhoz nyúlt. Egy év óta úgy látszott, talán egyenesbe jön. Állandó mun­kát ugyan nem vállalt, de a kosárkötéssel is szép pénzt lehet keresni. P.-éknél aztán S. Gusztávval »barátkozott össze«. Azt mondja, csak ad­dig akarta, amíg az élettársa nem szabadul ki. P. József az egyik kereső a családban. Elsejéin ezerkettőt kapott kézhez, adott is haza belőle, meg nem is. Minden­nap ivott. Szeptember 15-én egy öreg házaló asszony keveredett a szomszédjukba. S. Gusztáv pénzt látott nála. Szólt P. Jó­zsefnek és Baranyai Emmá­nak: »Vegyük el a pénzt a vénasszonytól! Majd úgy csi­náljuk, hogy ne bukjunk le«. Megvárták, míg a házaktól távol ér. Aztán S. Gusztáv le­vetette az ingét, és a halálra rémült öregasszony szemére szorította. P. József leszakítot­ta a kötényét, a lány pedig le­fogta a kezét. Háromszáznyolcvan forintot raboltak, mindjárt el is osz­toztak. S. Gusztávot hamarosan le­— Nem akartam bajba ke­verni őket. — Mindent maga terveit ki. Miért kellett a pénz? — Szórakozni. Egyébként is a pénzből sohasem elég. — Csak így tehetett szert rá? — Minek az az öregasszony­nak? — Befestette a haját? — Vörösre. Mert az Emmáé is ilyen. Baranyai Emma tagadja, hogy lefogta az öregasszony kezét. Elismeri, hogy látta a történteket, hogy kapott a pénzből, de többet nem. — Megint itt vagyok. Arra azért nem számoltam, hogy az emberem előbb kikerül, mint én... — Későn bánkódik. — Mit csináljak? Vesztet­tem P. József nagy hangon bi­zonygatja: ő bizony megissza egy nap a három litert. — Dolgozom, miért ne ihatnék? A cigánysoron es­ténként kevés embert talál otthon. — Hol dolgozik? — A szemeteseknél. Köny- nyű meló. — A nevét azért megtanul­hatta volna leírni. — Elég, ha a pénzt meg tu­dom számolni. * * • Peter Barden, a londoni? Daily Sketch munkatársa egy vizsgálat folyamán olyan csempészekkel találkozott, akik több százszor tették meg ily módon a London és Brüsz- szel közötti légiutat. Barden nyilvánosságra hozta az uta-i sításokat is, amelyeket ezek­nek az »aranyfutároknak« be(| kellett tartaniuk. íme, né­hány: »Ne tegyetek semmit a zse­betekbe, úgyis elég kövérek­nek látszotok.« »Tartsátok magatok előtt a^ fényképezőgépet! Nem szüksé­ges, hogy valamelyik járókelő vaw utas, akivel véletlenül összeütköztök, megérezze fű­zőtök keménységét.« »Ne engedjétek meg, hogy a légikisasszony segítsen felcsa­tolni a biztonsági övét!« Az egyik legenda szerint Harun al Rasid, a bölcs kalifa, amikor kincstárnokra volt szüksége, maga köré gyűjtötte udvaroncait, majd egyenként átvezette őket kincstárán. Ez­után felszólította őket, hogy táncoljanak a színe előtt. Azok, akik pár perccel előbb még* könnyedén, ruganyosán lép­kedtek, ezúttal nemhogy tán­colni, de mozogni is alig tud­tak a zsebükbe nagyhirtelen beletömött drága kincsek sú­lyától.- Sajnos, a vámrendőrség nem vetheti alá az utasokat ilyen divatjamúlt ellenőrzésnek. (Folytatjuk) fülelte a rendőrség — bár az öregasszony nem tudott sze­mélyleírást adni a támadók­ról. A fiú először azt állította, egyedül volt. A bűnügyben a Somogy me­gyei Rendőr-főkapitányság folytatja a vizsgálatot. Pintér Dezső Húsz év Húsz év számadatait jegy­zem a Somogy megyei Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat­nál. A fejlődésről talán a szá­mok mondanak a legtöbbet. Az első, amit felírtam: az 1950 október elsején alakult válla­lat 7,3 milliárd forint értékű árut adott el. Az összeg meg­foghatatlanul nagy. Rajta Mi­hály igazgató viszonyszámmal segít ezen: az indulást követő év forgalmának éppen a száz­szorosa a. jelenlegi. Ma 126 millió forintos készlettel gaz­dálkodik a vállalat, akkor 7,6 millió forint értékű áruja volt raktáron. Az akkor és a most összeha­sonlítására sok minden alapot ad, de sok minden tiltja is. — Induláskor alig vállalkoz­hattunk többre, mint a meg­levő árukészlet elosztására — hallom dr. Nagy Gyula áru­forgalmi főosztályvezetőtől —, most viszont a kereskedelmi tevékenységen van a fő hang­súly. Árut vásárolunk és adunk el. Az áru ma száznégy boltban várja a vásárlót. Húsz évvel ezelőtt huszonegy üzletük volt. A boltok gyarapodtak, s nőtt a vásárlók létszáma: a húsz év alatt — statisztikusok szá­molták ki — 92 millió vevő fordult meg a pultoknál. Ügy is fogalmazhatnám, hogy az ország minden lakója kilenc­szer vásárolt ez alatt a két év­tized alatt a vállalat boltjai­ban. — Amikor indultunk, fér­fiak álltak többnyire a pult mögött. Dolgozóinknak mind­össze 36 százaléka volt nő. Ma éppen fordított a helyzet: eny- nyi a férfi — mondja az igaz­gató. A kitüntetéseket, a Kiváló vállalat címeket a falra akasz­tott oklevelekről jegyzem. A felsorolás helyett egyetlen tényt írok le: 19S7-es munká­jáért elnyerte a vállalat a Mi- nisztertánáes és a SZOT vörös vándorzászlaiat. Ez volt a múlt. S a jövő? — Nagyon kellene már az áruház. Amikor indultunk, egy dolgozónkra évente 31 ezek fo­rint forgalom jutott. Most 104 ezer 800 forint. Ezt tartósan fokozni csak megfelelő áru­készlettel rendelkező áruházzol lehet. Az áruház épül. Igaz, még csak a dömperek és a marko­lógépek dolgoznak a helyén, de az építkezés megkezdése egy új fejezetet jelent a húsz­éves vállalat életében. Kezdődik a harmadik évti­zed. K. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents