Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

A negyedik ötéves terv az országgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról.) pék már oly nagy részletesseg­gel elvégeznek. Ügy véli, hogy a mi körülményeink között a képviselők nagyon értékes se­gítséget nyújthatnak/ hiszen ez nemcsak gazdasági, hanem egyben társadalmi terv is, amelynek megvalósítása i csak széles társadalmi alapon le­hetséges. Példának hozta a ta­nuláshoz való jog és a munká­hoz való jog összehangolásá­nak szükségességét, amelyet a tervnek a társadalom szükség­leteivel összhangban kell meg­oldania. Bővebben foglalkozott Bog­nár József a külkereskedelem problémáival. A nemzetközi árucserére érzékeny, kis or­szágunkban igen fontos, mon­dotta, hogy lépést tudjon tar­tani az általános fejlődéssel, mert ellenkező esetben a kivi­tel növekedésével csak a ráfi­zetést növeli. Ezzel kapcsolat­ban utalt a nemzetközi fizetési mérlegünk tartós egyensúlyá­nak fontosságára, amit a kö­vetkező ötéves tervben el kí­vánunk érni. Ugyancsak lé­nyeges, hogy megszűnjön a költségvetési deficit, s általá­ban javuljanak az egyensúly­viszonyok a munkaerőhelyzet­ben, a kül- és a belkereskede­lemben. Minderre — hangsú­lyozta — jó alapjaink vannak, hiszen ma már elmondhatjuk, hogy gazdaságtörténetünk leg­sikeresebb öt esztendejét zár­juk le hamarosan. Az eredmé­nyekben nagy része van gazda­sági irányításunk új rendsze­rének, amely máris alkalmas­nak bizonyult a korábbinál jó­val bonyolultabb feladatok megoldására. A napirend vitája Jellemző volt a napirend iránti különös érdeklődésre, hogy 56 képviselő jelentkezett hozzászólásra, közülük a szer­dai ülésen tizenhármán kap­tak szót Más-más hivatásúak és egymástól különböző váro­sok, megyék képviselői révén igen sokféle nézőpontból szól­tak hozzá a törvényjavaslat­hoz. Győri Imre, Csongrád megyei képviselő elsősorban megyéje pt városának problé­máit fejtegette, amelyek kö­zül a foglalkoztatottsági gon­dokat ugyan már szerencsére nagyrészt maguk mögött tud­ják, de még küzdenek többek között a nehéz lakásviszo­nyokkal. Hasonló értelemben, de elsősorban pécsi, s bara­nyai vonatkozásban szólt hoz­zá a javaslathoz Gergely La­jos képviselő Elmondotta, hogy Pécs, a lakosság tíz év alatt végbement 27 százalékos növekedésével, a városok élén jár, de ezzel megnövekedtek lakásépítési, közművesítési és más hasonló gondjaik is. S míg korábban a Csongrád me­gyei képviselő »a legvárosia­sabb megye« sajátos fejlődé­sét ecsetelte, a baranyai kép­viselő a megye bekötő út nél­küli, kis lélekszámú, elmara­dott községeinek problémáira hívta fel a figyelmet Szó esett az ülésen Buda­pest következő öt esztendejé­ről, elsősorban Csikesz József - né, a Fővárosi Tanács vb-el- nökhelyettese felszólalásában. A vidék szempontjából külö­nösen figyelemre méltó, hogy miután a fővárosban már végképp nincs munkaerő-tar­talék, meggyorsul bizonyos iparok, üzemek már korábban elhatározott vidékre telepíté­sének folyamata. Az ipari fejlődés kérdéseit mások is bőven érintették, a többek között Gácsi Miklós miskolci képviselő, aki bizo­nyos alapszakmák szakmun­kás-utánpótlásának erőtelje­sebb biztosítását kívánja; a már említett Gergely Lajos, ak'. az energia-termelés meg­változott viszonyai között is fontosnak tartja a mecseki szénbányászat jövőjének ala­posabb tisztázását; Kerkay Andorné Fejér megyei képvi­selő, aki a székesfehérvári nagy előrehaladásról szólván, elsősorban az alumíniumipar jó kilátásait ecsetelte. Balt Zoltán Tolna megyei tsz-el- nök mezőgazdasági kérdések­ről szólt, kölönösképpen az ál­latállomány minden oldalról meggalapozott fejlesztésének fontosságáról. A nyugdíjasok helyzetéről beszélt Galló Ernő budapesti képviselő. Annak tudatában, hogy már jelenleg is jóval több mint 10 milliárdot fordít a népgazdaság a nyugellátásra, s csupán az idei intézkedések mintegy 900 millióval növel­ték az állami kiadásokat, utalt a párt kongresszusi irányelveiben foglaltakra, amelynek értelmében a nyug­díjakat olyan mértékben kell emelni, hogy érezhetően csök­kenjenek a családok jövedel­mi differenciái. Ilyen értelem­ben, mondotta, állandó fi­gyelemmel kell kísérni a reál­jövedelmek általános növeke­dését, különös tekintettel azokra, akik alacsony nyugdí­jat kapnak és a legcsekélyebb javulást is örömmel fogadják. A negyedik ötéves terv vi­tájában felszólalt Varga Ká­roly megyénk képviselője is. Varga Károly felszólalása A Parlament folyosóján Szünetben a képviselők között — Népgazdaságunk és társa­dalmi életünk egészét érintő és átfogó olyan törvényjavaslat van előttünk, amely öt eszten­dőre ad keretet a továbbfejlő­déshez. Ma már mindenki előtt vilá­gos, hogy egy-egy terület la­kosságának életszínvonalát és életkörülményeit legerőtelje­sebben az iparfejlesztés hatá­rozza meg. Javul a foglalkozta­tottság, csökken az elköltözés és az ingázás. Megyénk terme­lési szerkezete mezőgazdasági jellegű, ezért a lakosság életét kedvezően befolyásolta a har­madik ötéves terv vidéki ipar- fejlesztési és telepítési prog­ramja, több mint tízezer ember részére biztosított új munkaal­kalmat. Éppen ezért helyes­lem, hogy a terv előirányozza a vidéki ipartelepítés és fej­lesztés folytatását, és ennek segítésére előirányozza a terü­letfejlesztési alaprendszert. Mégis kívánatosnak tartom, hoPv az ötéves terv megvaló­sításának ütemétől és anyagi lehetőségeinktől függően a későbbiekben — figyelembe véve az érintett területek nagyságát — növekedjék a te­rületfejlesztési alap. Nagy jelentőséget tulajdonít a tervjavaslat, a népgazdaság sokirányú igényeinek megfele­lően, az építőipar fejlesztésé­nek. Külön figyelemreméltó intézkedéseket, ösztönzőket tartalmaz, ezen a téren is a területi aránytalanságok meg­szüntetésére. Mivel a vállala­tok között erős az eltérés a műszaki gépi ellátottság alap­ján, javaslom, hogy a verse­nyeztetésben legyenek külön­választva az ÉVM és a tanácsi vállalatok, elbírálásuknál pe­dig vegyék figyelembe az egyes területek kapacitásmérlegét, és a vállalatok termelési színvo­nalát is.' Megyénk építőipará­ban jelentős arányt foglalnak el a termelőszövetkezeti önálló építőipari vállalkozások. Aránylag magas létszámmal, de a műszaki fejlesztés hiá­nyában alacsony hatásfokkal dolgoznak. E hiányosságok megszüntetése érdekében szük­ségesnek találom fokozottabb segítségüket forgóalapjuk meghitelezésére. A továbbiakban a törvény- javaslatban megfogalmazott kulturális célkitűzésekkel fog­lalkozott. Elmondta: jelentő­sek és fontosak az ott megje­lölt fejlesztési elvek, különö­sen az, hogy 16—17 milliárdos beruházásnak mintegy 50 szá­zalékát oktatási célokra for­dítják. — Sajnálom viszont, hogy a tervjavaslat szerkesztése so­rán az elvi meghatározások mellett kimaradlak azok a számszerű előirányzaton, ame­lyet a két legégetőbb problé­ma: az altalanus iskolai tan- teremépítést és a kollégiumi jéruheiy-fejiesztést mutatják. Az egesz oktatási program Dán Különösen fontosnan tartom a Kollégiumfejlesztást, mert csan ez segítheti alapvetően a fizi­kai dolgozók gyermekei — kö­zülük is különösen- a bejárók — tanulási körülményeinek javítását. Bár a több mint 30 ezer férőhely megépítésének terve jelentős, mégis úgy lá­tom, hogy ezen a területen to­vábbra is feszültségek lesznek. Ezért javaslom, hogy az állami éves terv- és költségvetési elő­irányzatok megállapításakor — az ötéves terv megvalósításá­tól függően — évente növe­kedjen az erre a célra fordí­tott összeg. Ezenkívül javas­lom azt is: induljon akció — a Művelődésügyi Miniszté­rium, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa és az Országos Szövetkezeti Tanács által kidol­gozandó terv alapján — annak érdekében, hogy a vállalatok és a szövetkezetek éves kulturális vagy más alapjukból vállalja­nak kollégiumi férőhelyépítést — s az így elkészülő újabb he­lyeket elsősorban saját mun­kásaiknak gyermekei kaphas­sák meg. Az építkezés befeje­zése után pedig esetleg vállal­hatnák a fenntartás költségeit is. Meggyőződésem, hogy az üzemek és a szövetkezetek dolgozóinak egyetértésével ta­lálkozna egy ilyen jellegű fel­ajánlás. A népgazdaság negyedik öt­éves tervéről szóló törvényja­vaslatot elf'-'T'dom. Az országgyűlés szerdai ta­nácskozása a késő esti órák­ban ért véget, és ma délelőtt folytatódik. Hz első szünet a Parla­ment folyosóján az isme­rősöké. Azt keresi a kép­viselő akivel már régen találkozott, hogy néhány szót váltsanak az elsuhant időről. A múltra itt mégis ke­vés idő jut, ablakmélyedések­be húzódva a jövőt hozzák elő egymás között. Azt vetítik sa­ját területükre, amiről bent az ülésteremben Párái Imre or­szágos méretekben szólt Ez a mérlegelés már az expozé ide­jén megkezdődött. Míg az Or­szágos Tervhivatal elnöke be­szélt, az arcokat figyeltem az ülésteremben: le lehetett ol­vasni, hogy a negyedik ötéves tervről szóló törvényjavaslat­nak az a része, amelyik éppen soron volt, kedvezően hat-e azon a területen, ahonnan a képviselő jött, vagy éppen vi­tára készteti. A folyosón elkaptam egy mondatot. — Bennünket nem említet­tek a preferált területek kö­zött. A megállapítás Szerecz Lászlóé. — Nem, mert a Balaton-part mutatói kommunális' ellátott­ság, kereskedelem tekintetében előreviszik Somogyot a me­gyék sorrendjében — válaszol­ta Böhm József. — Azt már sikerült elérnünk, hogy a la­kásállományba nem számítják bele a Balaton-patri nyaraló­kat. Persze az is igaz, hogy egészségügyi, kulturális ellá­tottság tekintetében hátul va­gyunk a megyék sorrendjében. Ha a tervről beszélnek a képviselők, az újságíró is csak ezt kérdezheti. Valter Imrének tettem föl a kérdést. Mi volt, ami leginkább foglalkoztatja a vitaindítóból? — Jóval nagyobb összegek kerülnek — az arányokat ille­tően is — a mezőgazdaságba, mint a harmadik ötéves terv időszakában. Ez jó dolog. Én mégsem erre figyeltem föl. Gyakorló gazdaként is tapasz­talom, hogy az intenzív fej­lesztésnek milyen nagy lehető­ségei vannak, s olykor milyen nagy gátjai is voltak. Amikor a hatékonyságról volt sző a vi­taindítóban, arra gondoltam, jóleső érzés, hogy országosan is figyelembe veszik: az egyes területek fejlesztési céljait adottságaiknak megfelelően kell meghatározni. Ez — sze­rintem — biztosíték arra, hogy a következő tervidőszakban isi­mét előbbre lép, magasabb színvonalra emelkedik a me­zőgazdasági termelés. E fejlődés érdekében itt, a Parlament folyosóján is vitat­koznak a somogyi képviselők. Illés Dezső, Lakatos András és Varga Károly Hont Jánost, a Tervhivatal elnökhelyettesét fogta közre. A beszélgetés té­mája: hogyan lehetne a mező- gazdasági üzemeli, különös­képpen az erdőgazdaságok műszaki színvonalát növelni. Jelenleg ugyanis az igények meghaladjak a lehetőségeket a beruházásoknál. Az alig húsz­percnyi beszélgetés alatt több variáció is felvetődött. Mind­egyikről kiderült, ha nagyobb pénzösszegeket fordítanak rá, az valahonnan hiányzik. A tör­vényjavaslat ugyanis a nép- gazdasági egyensúly feltételét is nagyon fontos kérdésként kezeli. Mi hát a megoldás? Javasolni kellene, mondták, hogy indokolt esetben a válla­latok nyereségadójának a meg­állapításánál vegyék figyelem­be a fejlesztési lehetőségeket is. Jelenleg ugyanis az adó kulcsának alsó határa 45 szá­zalék. A beszélgetés itt befejező­dött: megszólalt az ülésterem­be hívó csengő. A töprengésnek azonban a csengőszó nem vetett véget. A következő szünetben más té­máról újra kezdődött az esz­mecsere. Az egyiknek csupán a végét hallottam. A kupola- csarnokban dr. Pesta László­val, az egészségügyi és szociá­lis bizottság vezetőjével tár­gyalt Varga Károly. A mondat, amelyet megjegyezhettem eny- nyi volt: — Azt szeretném tudni, hogy te, mint orvos és mint politikus, egyetértesz-e vele. — Beszélgetünk még erről —■ mondta dr. Pesta László. Ami­kor egvedül maradt Varga Ká­roly, megkérdeztem, miről ké­ri az egészségügyi és szociális bizottság elnökének vélemé­nyét. — Javaslatot szeretnék ten­ni valamelyik következő ülés­szakon egy, szerintem sok em­bert érintő kérdésre. Ehhez gyűjtöm a tapasztalatokat. Le­het, hogy felszólalás, de az is lehet, hogy interpelláció lesz belőle. Kercza Imre A termelést segítő szakszervezeti munka 1 SZAKSZERVEZETNEK sajátos szerepe van a vállalat életében. Az itt dolgozók ér­dekeinek közvetlen védelmén túl nagy szerepe van az em­ber és a munka viszonyának meghatározásában. így van ez a különböző szakipari ágakban s így az építő-, fa- és építő­anyag-iparban is. Az építőipar és a vele kap­csolatos iparágak helyzete So­mogybán nem a legjobb. Ez szöges ellentétben van a ne­gyedik ötéves tervben elő­irányzott feladatokkal. S hogy a munkában jelentős változás­ra van szükség, mégpedig a közeljövőben, az kétségtelen. Ennek egyik feltétele, hogy a szakszervezeti bizottságok irá- r.vító, szervező és ellenőrző szerepét tisztázzák és a mun­ka hatékonyságát fokozzák. A témával kapcsolatos jelentést, amelynek köznontjában külö­nösen a termelést segítő mun­ka állt, tegnap vitatta meg az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Új előorsózók A Pauiuífonó-ipari Vállalat nagyatádi üzemében megkezdte Mettler előorsózó gép. Az új svájci gépek termelékenyebbe Csomagolásra készen kerülnek le a fonalak. Megszűnt a bal ségétől függően 5—600 kilogramm fonalat gyártanak az öt a termelést az öt darab _ .alánabbak a éjieknél, í ..veszély. Az anyag minő­gépen egy műszak alatt. Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága. A szakszervezeti bizottságok az éves tervek ismeretében mozgósították a dolgozókat és szervezték a szocialista bri­gádmozgalmat. Fontos volt az, íogv körültekintő tervek ké­szüljenek, s éppen a tervezést érte sok bírálat. Akad olyan vállalat, ahol még remény sincs arra, hogy az építkezé­seket ebben az évben befejez­zék. Ugyancsak sok szó esett az építőiparban ma már szin­te közmondásosan gyenge munkafegyelemről. Igaz, hogy kevés az anyag, és az árvíz is alaposan megterhelte a válla­latok amúgy is szűk kapacitá­sát, mégis, a meglevő erőket sem használják ki, rossz a szervezés, hiányzik az átgon­doltság — mondotta dr. Fonai János, a megyebizottság tit­kára. A tanácskozáson intézkedé­si tervet terjesztettek elő a nők és a fiatalok helyzetének javítására. Különösen fontos a nők munkában való részvéte­lének a fokozása és az egyen­lő munkafeltételek megterem­tése. Több javaslat tett emlí­tést az egyedülálló anyák és a sokgyermekes családok anya­gi segítéséről. Ezenkívül a részvevők egyetértettek abban: elsősorban a nőket sújtja, hogy még nagyon kevés hely- lyel rendelkeznek a gyermek- intézmények. (Ez az építőipar­ban dolgozók esetében különö­sen igaz.) Ezért jó lenne, ha a vállalatok — a tanácsi szer­vekkel együttműködve — se­gítsenek az óvooák, napközi otthonok stb. építésében. Hencz Pál, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa a túlzott, meg­alapozatlan kérésektől óvott. — Ne vessünk fel olyan kér­déseket a nőmunkában, ame­lyeknek jelenleg nincs anyagi alapjuk! Fokozatosan és követ­kezetesen, lassabban, de ered­ményesen dolgozzunk — mon-. dotta. FONTOS PROBLÉMA az építőiparban dolgozó ifjúság kérdése is. Számarányuk ma­gas — a szakszervezeti tagság 35 százaléka —, ennek megfe­lelő képviseletet kell a fiata­loknak biztosítani. De nemcsak a különböző testületekben kell a megfelelő részvételüket el­érni, hanem a munkában és a tanulásban is. Csak így érhető el, hogy az építőipar ma még súlyos problémái mielőbb megoldódjanak. Cs. T. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. október 1 3

Next

/
Thumbnails
Contents