Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

Baranya nyerte az atlétikai Béke Kupát Somogy a harmadik Aligha nyilvánult meg ak­kora érdeklődés mostanában atlétikai verseny iránt, mint vasárnap, a Béke Kupa döntő­jén. A kaposvári viadalt mint­egy ezer szurkoló tekintette meg. A sportbarátok nem csa­lódtak. Az elsőség kérdése ter­mészetesen a két nagy esélyes, Baranya és Borsod között dőlt el. Baranya atlétái immár má­sodszor vihették haza a Béke Kupát. A borsodiaknak meg kellett elégedniük a második hellyel. A somogyi válgatott kezdettől fogva biztosan tar­totta harmadik helyét. Ez al­kalommal is elsősorban Ivanov Drágán teljesítményét kell ki­emelni: három egyéni győzel­mével fő részese volt a siker­nek. Tetszett a közönségnek — s ami még fon­tosabb, a dön­tőben szereplő atlétáknak — a kitűnően előké­szített kaposvá­ri sporttelep. Ez alkalommal már védőháló mögül dobtak a kalapácsvetők. Nagyszerűek voltak az ug­rópályák, a kö­rülményekhez képest a futó­pálya talaja, sőt az időjárás is. Mint afféle csapatverse­nyen, ez alka­csekedni. Ki-ki csak a győze­lemre ment vagy arra, hogy egy-egy előkelőbb helyezést megszerezzen. Az évi atlétikai Béke Kupa döntő sorrendje a következő 1. Baranya 90 pont 2. Borsod 83 pont 3. Somogy 71 pont 4. Pest 58 pont 5. Hajdú 54 pont 6. Csongrád 43 pont 100 m: 1. Korona (Somogy) 10.9, 2. Bánhidi (Borsod) 11. 3. Leopold (Baranya) U,l. 200 m: 1. Bánhidi (Borsod) 22,4, 2. Záborszki (Somogy) 22.09, 3. Babinszki (Pest) 22.9. 400 m: 1. Szántó (Hajdú) 50,7, 2. Tóth (Pest) 50,7, 3. Re­gős (Baranya) 51,4, 4. Zá­borszki (Somogy) 51,1. 800 m: 1. Kovács G. (So­mogy) 1:57,3, 2. dr. Benkovics (Baranya) 1:57.7, 3. Szántó (Hajdú) 1:59,2. 1500 m: 1. Honti (Baranya) 4:02,8, 2. Puskás (Borsod) 4:04,2, 3. Csordás (Pest) 4:05.4, 5. Kovács (Somogy) 4:25,0. 5000 m; 1. Salka (Baranya) 14:58,4, 2. Pamuki (Somogy) 15:21,6, 3. Kelemen (Borsod) 15:28.2. 10 000 m: 1. Dudás (Baranya) 31:14,8, 2. Tóth Gy. borsod) 31:17,8, 3. Sári (Hajdú) 31:40, 4. Ács (Somogy) 32:56,4. 3000 m akadály: 1. Orosházi. (Hajdú) 9:17, 2. Juhász (Bor­sod) 9:20,6, 3. Németh I. (Ba­ranya) 9:24, ... 5. Pamuki (So­mogy) 9:43,0. 110 m gát: 1, Ivanov (So­mogy) 15,8, 2. Tóth K. (Bor­sod) 16.0, 3. Nagy J. (Csong­rádi 16.3. 400 m gát: 1. Giczey (Hajdú) 56,1, 2. Kristóf (Pest) 56,1, 3. Nagy J. (Csongrád) 57,3, 6. Terlaki (Somogy) 60,5. 4x100 m: 1. Borsod 42,8, 2. Baranya 42,9, 3. Pest 43,9, 4. Somogy 44,0. Magasugrás: 1. Farkas (Bori sód) 188, 2. Tar (Baranya) 178, 3. Erdélyi (Pest) 174, ... 5. Junászka (Somogy) 170. Rúdugrás: 1. Kulisch (Bara­nya) 390, 2. Raáb (Borsod) 390, 3. Giczi (Hajdú) 360, 4. Ivonov (Somogy) 340. Távol: 1. Ivanov (Somogy) 708, 2. Németh II. (Baranya) 70^, 3. Kudja Kudlya (Pest) 660. lommal is in­kább a taktika dominált, ezért egyik-másik eredménnyel nem lehet di­A győzelmi dobogón a távolugrók, akiknek Vermes Imre, az MTS Somogy megyei Ta­nácsának elnöke nyújtja át a tiszteleidíja- kat, érmeket. A legfelső fokon a legeredmé­nyesebb somogyi atléta, Ivanov Drágán. Kiesés fenyegeti a Vasas Izzó női röplabdacsapatát Hármasugrás: 1. Ivanov (So­mogy) 14,81, 2. Gulyás (Csong­rád) 13,86, 3. Németh II. (Ba­ranya) 13,52. Súlylökés: 1. Faragó (Bor­sod) 15,60, 2. Katies (Baranya) 14,42, 3. Neményi (Csongrád) 13,82 ... 6. Németh (Somogy) 11,97. Diszkosz: 1. Faragó (Borsod) 61,18, 2. Tóth F. (Somogy) 48,08, 3. Lovász (Baranya) 48,02. Fontos mérkőzést vívott va­sárnap délelőtt Kaposváron a K. Vasas Izzó NB I-es női csa­pata. Az ellenfél a Miskolci VSC volt, amellyel a kaposvá­riak fej fej melletti harcot vív­nak a kiesés elkerüléséért. A harmadik fordulóban, sajnos, a mieink vizsgáztak rosszul. Az idényzáró mérkőzésen a Vasas Izzó Kaposváron kikapott a miskolciaktól, ezzel az Izzó be­lekerült a veszélyes zónába. Ha e pillanatban vége lenne a bajnokságnak, akkor búcsúz­nia kellene az NB I—tői. Most a teremmérkőzések kö­vetkeznek, s ezek során kell a kaposvári csapatnak bravúrt végbevinnie ahhoz, hogy elke­rülje a kiesést. Miskolci VSC—K. Vasas Izzó 3:1 (10, —16, 4, 13) Kaposvár. Vezette: Botka. Vasas Izzó: Bánsági, Mátrai, Vermesné, Kovács, Krehán, Török. Csere: Esküdt. A ne­gyedik játszmában a végén megcsillant a remény, de az­tán hamarosan szertefoszlott. Jók: Ostorházi, Oroszi, Ku­kucskáld, ill. Vermesné, Ko­vács. ASZTALITENISZ NB I. férfi Csepel - K. Vasas 16:9 Az NB I-es bajnokság har­madik helyezettje ellen is de­rekasan helytállt a K. Vasas férficsapata, amelyben ez al­kalommal Balázs remekelt (vajon miért ilyen rapszodikus e kitűnő asztaliteniszezőnk teljesítménye?). A szerdán nyeretlen Balázs most négy mérkőzésein győzött. Győztesek: Kocsis I. (5), Kocsi® II. (4), Bánkúti (4), Ko­vács (3), ill. Balázs (4), Szá- linger (2), Séra, Nagy, Ivusza. * 11 — A totó 13+1 találatos szelvé­nye: x 1 2Jx X1ÍX22X22X +x. 13 és 13 plusz 11 találatos szelvény nem volt. 12 találatos is mindösz- sze tizennégy akadt, ezek nyere­ménye egyenként 8« 720 forint. A 11 találatos szelvényekre 1940. a 10 találatosokra 289 forintot fizet­nek. A 44. játékhétre átvitt juta­lom összege 1 272 775 forint. A II. csoport állása a 21. for­duló után: 9. Nyíregyháza 10. Székesfehérvár 11. Szeged 12. Almásfüzitő 13. Miskolc 14. K. Vasas Izzó 15. Díjbeszedő 16. TF SE ,21 16 5 54:32 37 21 15 6 53:36 36 21 14 7 50:29 35 20 13 7 43:26 33 21 8 13 40:45 29 21 8 13 34:46 29 21 7 14 35:55 28 20 2 10 17:58 22 A bajnokság befejeztével há­rom csapat esik ki az NB I- ből. Gerely: 1. Gál (Baranya) 64 m, 2. London (Csongrád) 61,44, 3. Varga (Pest) 59,46, ... 6. Farkas (Somogy) 50,60. Kalapács: 1. Lovász (Bara­nya) 58,12, 2. Tóth F. (Somogy) 56,36, 3. Kaküsi (Borsod) 56,04 Női atlétacsapatunk Székes- fehérváron szerepelt, s a har­madik helyet szerezte meg. Eredményükre még visszaté­rünk. fyenják meqa zerkesztö elvtárs, segít­sen rajtam! — ragadta meg a kezemet Balato­ni Béla, kávéházi ismerősöm a minap. — Könyörgöm, intéz­kedjen, hogy vonják meg tő­lem a bizalmat! — Üljön le, nyugodjon meg! Igyon egy pohár szóda­vizet, illetve konyakot, mert a szódavíz elfogyott. — Köszönöm! — rebegte. — Ugye segít rajtam? — Segítek, csak mondja el, kérem, miért akarja, hogy megvonják magától a bizal­mat? Hiszen az emberek azért követnek el mindent, hogy a főnök a bizalmával tüntesse ki őket. — Itt másról van szó, ké­rem. Megitta a pohár konyakot, és kissé megnyugodva elme­sélte a történetét. Esztendőkig szorgalmasan körmölgette a számoszlopo­kat, készítette a mindig leg­frissebb kimutatásokat a fő­nök számára, amikor egyszer az asztalon felberregett a csaknem mindig néma tele­fon. Idegesen felkapta a fe­jét, körülnézett, de egyedül volt, mert Piriké most is va­lamelyik osztályon trécselt. A telefon tovább berregett• <*Mégiscsak az én asztalomon szól«, gondolta hitetlenkedve, és felvette a kagylót. — Halló, itt Balatoni! — Maga az, kedves Balato- i n*3 i,egyen szíves, taeonnal jöjjön a főnök kartárshoz — csicseregte Jucika, a főnök kartárs aranyos, szőke, csi­nos eszemazuzáját. — Tessék? Hogyan? Nem tévedés? — kérdezte Balatoni zavartan. — Nem, nem tévedés. Ma­gát kéreti. — V a-va-valóban? Máris rohanok. És Balatoni kartárs rohant a főnökéhez. Kipirultan, lihegve állt meg előtte. — Hivatott, főnök kartárs... — A, igen — nézett fel a papírhalmazból a főnök. — Foglaljon helyet! Dohányzik? Nem? Üljön csak le! Balatoni leereszkedett a fo­telbe. Es feszülten figyelt• — Nézze, kedves Balatoni kartárs, azért hivattam, mert felfigyeltem pontos munkájá­ra, és ki akarom tüntetni bi­zalmammal. Hogy úgy mond­jam, bizalmi munkakörrel bí­zom meg. Mindaddig maga jár ki Piripócsra ellenőrzés­re kéthetenként, amíg meg nem vonom magától a bizal­mat. Remélem, erre nem ke­rül sor. — Ígérem, nem csalódik bennem a főnök kar társ! — Remélem is! Mert ugye­bár ez burkolt fizetésemelést is jelent. Mert ugyebár: más­fél napra utazik, az ugyebár 46,50. Mármint a napidíj. Vagyis hovanta 93 forint. Ez is pénz, igaz? — Igaz, nagyon igaz. Kö­A csipkeverő unokája Az asszonyok a múzeum elő­csarnokában szorgoskodtak a kézimunkákkal. Egy hosszú hajú kislány is ott állt közöt­tük. Talán az egyik népművész lánya, gondoltam. A harma­dik, fűrészporral kitömött pár­na fölé azonban ő hajolt. Föl­vette az orsókat és dolgozott. Még mindig azt hittem, ját­szik, csak próbálgatja. Ujjai ügyesen mozogtak. Faggattam. — Tiéd a párna, melyen dol­gozol? — Igen. Engem is meghív­tak ide. hogy a múzeum láto­gatói előtt szőjem a csipkét. — Hány éves vagy? — Tizennégy. — Tényleg szereted csinálni vagy muszáj? Rám pillantott. — Többen is kérdezték már ezt tőlem. Szeretem csinálni. Persze megértem én: a barát­nőim, osztálytársnőim nem ké­zimunkáznak. Rá se lehet szedni őket. Azt mondják, az istennek sem tudnák megta­nulni, nincs ehhez türelmük. Pedig nem is olyan ördöngős tudomány, gyakorolni kell. — Ki tanított meg? — A nagymama. Ö híres csipkeverő. Tőle tanult egész Balatonendréd annak idején. A nagymama hetvenéves, és hétéves kora óta forgatja az orsót. — O kérte, hogy tanuld meg? — Nem. Egyszer egy pesti néni, idősebb volt, lejött és mondta a nagymamámnak, csipkét szeretne szőni. Én ak­kor ott ültem mellettük. Nehe­zen ment a néninek. A nagy­mama, hogy könnyebben átse­gítse, mondogatta: össze, be, ki és össze. Nekem ez úgy meg­tetszett. Kértem, ha elmegy a néni, hadd üljek én is a keze alá. Sokat mesélt, míg tanított. A régi közös kézimunkázásról a parókián meg a sok éneklés­ről. Szép lehetett valamikor. Azóta olvastam már a csipke eredetéről is sok érdekeset. Nagymama nagyon boldog, és büszke rám. — Mennyit szoktál kézimun­kázni? — Keveset, sajnos. Nincs iok időm. Nyáron dolgozom a határban édesanyámmal, ősz­iül Siófokra járok iskolába. Fodrász szeretnék lenni. Mind­össze hét kézimunkám van ed­dig. A fonás olyan nehezen megy, pedig úgy mondják, a szövésnél Sokkal könnyebb. bizalmat! szőnöm! — hálálkodott Bala­toni. — A többit majd Jucika el­mondja — nyújtotta kezét a főnök. Balatonit még senki nem látta ilyen boldognak. Otthon órák hosszat mesélt a felesé­gének, hogy végre emelkedő­ben van az ő csillaga is, a fő­nök kitüntette a bizalmával­Egyszóval Balatoni kartárs elutazott Piripócsra. Útközben ivott egy kávét, amikor meg­szomjazott, egy szörpöt kért. Szörp nem volt, megivott egy üveg. lengyel sört. Egy kicsit ugyan drága, de sebaj, a fő­nök bízik benne. Piripócson vacsorázott, reg­gelizett, napközben még egy kávét is megivott. Visszafelé jövet a vonaton is megevett egy pogácsát, meg ismét ivott egy kávét. Persze, Piripócson várakoznia is kellett: nem áll­hatott az utcán, beült egy presszóba. Egyszóval megint a pénztárcájába kellett nyúl­ni. így utazgatott Balatoni kartárs három hónapig két­hetenként Piripócsra. És ak­kor közölte vele a felesége, hogy szerezzen pénzt, mert ő már nem tud kitől kölcsön kérni. — Hogyhogy kölcsön kell kémed? Hiszen most 93 fo­rinttal többet keresek! — emelte fel kissé a hangját Balatoni. — Az lehet, fiam, de a pénzünk egyre kevesebb, ami­A kislány: Gecsei Jutka. És bélyeget is gyűjtök, azzal is elmegy az idő. — A fiatalok szoktak-e még néha összejárni énekelni Ba- latonendréden? — Énekelni nem. Néha tán­colni. Jobban szeretjük mosta­nában csak hallgatni a zenét. Én például a Beatles-együttest, Tom Jonest, az Omegát meg Konc Zsuzsát. Ha szól a zene, akkor szeretek nagyon csipkét verni. Mondják, hogy a Hamlet- hez a női szerepek közül leg­jobban a Nóra mérhető. És nem igaztalan a párhuzam, hiszen a két figura rokonsága: a tragikus kiteljesedésig küszködő és formálódó jel­lem. Rendezni és játszani örökszép feladat! Lassan is­kolák alakulnak mindkettő köré... És nem a szójáték kedvéért, de tegnap Marcali­ban éppen iskolásoknak, kö­zépiskolásoknak mutatta be a Osiky Gergely Színház iskola­színháza Ibsen drámáját. Kí­nálja magát a költő közis­mert gondolata: nem középis­kolás fokon... Laczkó Mihály rendezőt nagyon igényes oktatói szán­dék vezette. Valóban nem is­kola-fokozatokban mérhetően hanem magas művészi fokon, amely bármely »esti« produk­óta a főnök kitüntetett a bi­zalmával .. - — mondta a fe­lesége. Balatoni kartárs azon az éjszakán nem aludt. Számolt. Osztott, szorzott, kivont. Ami­kor rádöbbent, hogy hol a hi­ba, hozzám rohant. — Szerkesztő elvtárs, a bi­zalomban van a hiba. Én rá­fizetek erre a bizalomra! Ne­kem ez büntetés. Kérem, én reggelizem, ebédelek, vacso­rázom, napközben is meg kell innom egy szörpöt, egy-két kávét! Tessék ezt kiszámíta­ni! Minden útra ráfizetek. Ké­rem, én így tönkremegyek! Tegyen valamit, hogy vonják meg tőlem a bizalmat! Mond­ja azt, hogy gazember vagyok, csirkefogó! Hogy Piripócson szeretőt tartok meg dorbézo- lok. Meg mit tudom én mit, csak ne bízzanak bennem, és ne küldjenek többet Piripócs­ra kéthetenként, tgérje meg, hogy ' megteszi! Nagyon hálás leszek. Mondhat rólam, amit akar, csak a legrosszabbat mondja, hogy a bizalmat •.. érti. ugyebár... rtem, persze, hogy ér­tem. De most mit le­gyek? Jelentsem ki, hogy Balatoni Béla, kávéházi ismerősöm egy szoknyava­dász, egy csirkefogó gazem­ber, aki nem tud 31 forint na- ^pidíjból nyolcvan—száz fo­rintot költeni? Hm! Az ilyen ember való­ban megérdemli, hogy meg­vonjuk tőle a bizalmat. Én a magam részéről már meg is vontam tőle. Kívánsága sze­rint Bába Mihály ,— A csipkeszövés csak szó­rakozás? — Igen. Fodrász leszek, és tervezem azt is, hogy leérett­ségizek. A csipkeverést azon­ban nem hagyom abba, még a gyerekeimnek is szeretném át­adni. — Mást tudsz-e kézimun­kázni? — Mást? Nem. Csak a csip­keverést. .. ció méltó párjává avatta ezt a darabot. Többen észrevették már, hogy az úgynevezett nagyrea­lista darabokban (ilyen az ib- seni drámavilág is), kísért a rendezésben a romantika me­rev egyértelműsége. Pedig éppen a realizmus érdeme, hogy — miként a valóságban 's —, nem különül el élesen a jó és a- rossz kategóriája. Saj­nos legtöbbször úgy láttuk Helmert (idős, száraz, kopa­szodó), mint a rossz, a ki­égett egyéniség, és Nóra, a jó Móra az áldozat! Mast a ren­dező megszerezte nekünk az újrafelfedezés élményét! Mert a Helmer figurája — Forró Pál alakította — izgalmasan összetett alkat, fiatal és ro­konszenves — és mindezen tulajdonságokkal együtt vak és magabiztos! És ezt játszotta, nagyon nagy meggyőző erő­vel a Csiky Gergely Színház fiatal művésze. Ettől a fiatal­ságtól, az életbe indulás él­ményébe ágyazott konfliktus­tól még sokkal magasabb fe­szültséggel töltődött a darab, mint a szimplább és egyértel­műen rossz Helmernél. Ugyan­ez a felfogás jellemző zúgíró ügyvéd alakjára — aki szin­tén nem eredendően rossz —, hanem a sorsok mögött búvó, de sorsokat irányító, megha­tározó társadalmi viszonyok teszik azzá. És ezt tükrözte Kardos Gábor szép játéka is. És Nóra? A címszerepet alakító Faragó Sári igen szé­les érzelmi gazdagsággal vé­gül is gondolati élményt nyúj­tott. Igen, éreztük tragiku­mában, a rendkívül igényes konfliktusban a bukást és íel- magasztosulást, azét az embe­rét, aki a polgári hétköznapok kislányos kedvű játékos, tö­rékeny, és agyon babusgatott asszonyából lett. Aki a tör­vényről mintázott morál sze­rint bukott, de az igazság sze­rint felmagasztosult. És győ­zött — hiszen az író, a ren­dező nyitva hagyta a kérdést —, gondolataiban Helmer kö­veti-e Nórát? Ezért a szerepért, ezért a. kiteljesedésért előttünk küz­dött meg a fiatal színésznő — teljes sikerrel. Okvetlenül szólni kell Ga­ray József puritán egyszerű­ségű, és ennél fogva értékes orvos-figurájáról is. Jeles bizonyítvánnyal kezd­te második évét az iskolásán-, ház, igazolva a jó kezdemé­nyezést. Ibsen Nórája köny- nyeket fakasztott, és gondola­tokat ébresztett. Az előbbi erénye, az utóbbi pedig értel­me a sikeres bemutatónak. Tröszt Tiboc Bán Zsuzsa Siker Marcaliban NÓRA SOMOGYINBPfcAP ItH, m oMtibcr SX 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents