Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

! Iparosodó Somogy a kollégiumban A kollégium komor épü­lete méltóságteljesen emelke- dik ki a környező épületek kö­zül. Ablakszemei mögül barát­ságos fény szűrődik ki. Mö­götte fiatalok, akik ideiglenes otthonukban — távol a család­tól, a szülői háztól — élik kol­légista életüket. — Régóta foglalkoztatja a kollégiumi nevelőket, hogyan fejlődik egy közösség és, azon belül egy ember élete — mondta Cselók László,, a La- tinca Sándor Fiúkollégium igazgatója. — Négy éven ke­resztül végeztek fölméréseket az ország több nagyobb kollé­giumában, s ezek egyike volt a kaposvári. Szükség volt erre, mert az így szerzett tapasztalatokat összegezték, s a következő újabb generációnál az újonnan megismert módszereket alkal­mazni tudják a nevelésben. A négy évig tartott fölmérés meghozta az eredményt. Ennek egyik jele a kollégiumi diákta­nács létrehozása volt. S hogy milyen eredménnyel működik a diáktanács? — mondják el maguk a fiatalok. A társalgó kényelmes fotel­jaiban egy kicsit megilletődve foglaltak helyet valamennyien. Rövid ideig hallgatás követke­zett, nem tudták, hol és ho­gyan kezdjék a beszélgetést. Néhány föltett kérdés, egy-egy elejtett humoros szó azonban feloldotta ezt a merev hangu­latot, s nemsokára egymás sza­vába vágva mondtak el ma­gukról mindent. öt középiskola összesen 197 tanulója lakik a kollégiumban, ezek összefogása elég nehéz feladat. Ezért iskolatípusok szerint csoportosították a fiata­lokat. A csoportbeliek egy te­remben tanulnak, és egy háló­szobában laknak — mondta Maruszky János, a diáktanács elnöke. Az ilyen csoportok élén tantermi felelősök állnak, akik ügyelnek a rendre. Kéthetenként egy napra a diáktanács veszi át a kollégium vezetését, s ilyenkor a tantes­tület csak mint megfigyelő sze­repel. Különböző felelősök foglalkoznak a fiatalokkal, a kollégium tisztaságával, és a rend fenntartásával. Ilyenkor Nagyobb erőfeszítésre van szükség a siófoki járás szövetkezeteiben Különösen megsokasodtak a tennivalók az utóbbi hetekben a siófoki járás mezőgazdasági üzemeiben, összetorlódott a cukorrépa szedése, a kukorica törése, s a háztáji termények betakarítása, a szüret mellett végezni kell a mostani időszak fő munkáját, az őszi gabonák vetését Ez a'körülmény meg­osztja a rendelkezésre álló munkaerőt, és nem egy helyen szállítási nehézségek jelent­keznek. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozná, mennyire nélkülözhetetlen a nyújtott műszak, a gépek, a fogatok maximális kihasználása. De nemcsak a szállításnál vannak gondok. Meglehetősen nagy lemaradás van például a napraforgó betakarításában: a járás nagyüzemeiben — most október utolsó harmadában —, a napraforgónak még csak mintegy 35—iO százalékát ta­karították be. Meglehetősen vontatottan halad a kukorica­törés, és a szövetkezetek még nem vetették el az étkezési, a kenyérnek való búza felét sem. Természetesein az egyes üze­mek között meglehetősen nagy eltérések mutatkoznak. Jogos aggodalomra ad okot, hogy pél­dául Sérsekszöllősö n a 224 hold búzából 43, Somogyacsán az 514 hold búzából 174 holdat vetettek el, és Somban még meg sem kezdték a 180 hold kenyérgabona vetését. Nem vé­letlenül határozott úgy a járási vezetőség, hogy ezeknek a nagyüzemeknek az eddiginél még hatékonyabb segítséget kell adni. Az időjárás ma még kedve­ző. Ám október vége van, s lassan minden napsütéses nap már ajándék. Üzemi érdek, népgazdasági érdek, hogy még szervezettebben folytatódjék a munka, még nagyobb erőfeszí­téseket tegyenek a szövetkeze­tek azért, hogy mind a közös­ben, mind a háztájiban végez­hessenek a megsokasodott teendőkkel. a jó szervezőkészségről is ta­núbizonyságot kell tenniük a diáktanács tagjainak. Másnap a tanárok elmondják a fiata­loknak tapasztalataikat, mit tettek helyesen, és mit hogyan kellett volna végrehajtani. — Milyen jogkörrel rendel­kezik a diáktanács? — Jutalmazhat és büntethet is — mondták egyszerre. Akik­nek jó a tanulmányi eredmé­nyük, azoknak engedélyezik a szabad szilenciumot, azaz a kötetlen tanulási időt. Ott ta­nulnak, ahol akarnak, s több szabad időt is kapnak, mint a többiek. Persze, ha emiatt romlik a tanulmányi eredmé­nyük, akkor megvonják tőlük ezeket a kedvezményeket. A diáktanács megszavazta a gyengébb és az elsős tanulók patronálását. Egy-egy fiatal segíti a tanulásban a kezdő el­sősöket, bevezeti őket a kollé­gium rendjébe, hisz a kezdeti időszak a legnehezebb szá­mukra. Ekkor a kultúrfelelős, Dör- nyei Gyula vette át a szót Az ő területe is nagyon fontos, hisz az egész kollégium kul­turális életét irányítja. Egy nagy eredményről is be kell számolnia, mondta, éspedig a kollégiumi színházbérietekről. Ugyanis minden fiatal zsebé­ben ott lapul az egész évadra szóló bérleti jegy. A színház tagjai is szívesen találkoznak a fiatalokkal. A múlt alkalommal a Csiky Ger­gely Színház művészei tartot­tak kis rögtönzött előadásokat egy klubnap keretében a fia­taloknak. Lassan nehéz lenne mindazt felsorolni, amit a diáktanács fiataljai tesznek azért, hogy a kollégiumban élő fiatalok jc í baráti közösségben érezhessék magukat. Mindezek mellett a szabad idő tervszerű eltöltésé­hez még a kollégium szakkörei is nagyban hozzájárulnak. Most indult be a marxista szakkör, emellett működik még fotószakkör és lövészklub is Az orosz nyelvet kedvelő fia­talok számára újabban orosz szakkör indult. A fiataloktól függ, mi­ként használják ki a tanulás mellett ezeket a lehetőségeket Gyertyáé László EGY LÉPÉSRE A NAPTÓL (6.) Zuhogj rám, isteni víz! Képtelenség, amit beszélek, de hogy lehet másként megér­teni és továbbadni annak, aki­nek szeme nem látta, zsigere nem érzékelte az elmondandó- kat. Üzbegisztán belsejében, a Tiensán hegység távoli nyúl­ványán — a tengerszint felett alig ötszáz méterrel — lapos, gránitos sziklák között türkiz­kék tavacska csillog. Vizében kamasz lányok locspocsolnak. Az egykori Éhség-sztyeppe, a Golodnaja-sztyeppe szomszéd­ságában vízbőség. Vastag töm­lőkön táplálják a tó vizét, hogy a szovhozban segítkező diáklányoknak almaszedés után legyen hol hűsölniük. Ha a félszemű Iszhak apja ebben a pillanatban feltámad­na, leborulna arccal Mekka felé, és az érdes sziklákhoz verné a fejét. Aztán amikor úgy érezné, vége a csodának, felpattanna, és a legelső arra jövőnek felhasítaná a hasát. Ahogy őt is gondolkodás nél­kül megölték volna még né­hány évtizede, ha a homok szűkén csordogáló kincsét, a vizet pocsékolja, ha azt látják, hogy egy parányit is megned­vesíti kitikkadt testét. És mit csinálna Iszhak, ha látná az éjfekete, láncos copf­ba font hajú üzbegcskiket? A liperdőben gombnyomásra élő, hömpölygő folyamokká duz­zaszt ják a kis csermelyeket, küldik a vizet a gyapotföldek­re, száz-ötszáz kilométerekre. Mikor, merre van rá szükség. Igen, fent rója útját Iszhak sivatag lányait, amint elmerül­nek a vízben? Mosolyra húzódna ép szeme. Iszhak örülne, biztosan örülne ennek. Lehet, hogy Iszhak most a nagy-ferganai duzzasztómű, az ő ferganai Ka- nál-ja partján áll vagy a be- tanzsilip óriá- * sóiról figyeli, hogyan zúdul alá a víz. Jön- megy paradi­csomában, ész­revétlenül, be­tekint a mű-.. szerszobába a mérnökökhöz, akik telefonom, telexen a je­lentések soka­ságát gyűjtik össze; akik száz kilométer távolságról is szemmel tart­ják, mi törté­nik a Tiensan csúcsain, ho­gyan zúdul alá a víz a felvi­dékről, s köz­ben fogadják a bejelentők ké­réseit S a asi- Ser-dor me dr esze. a 35041 ími S»uthrfcandh vn. SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. aktába* M> A rádiótelefon híradása A 120 méter hosszú igazgatási épület előtt famennyezetű fo­lyosó húzódik majd. Ennek átadását — a március 31-i ha­táridő helyett — a jövő hónap végére ígérte a kivitelező* a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat LENT A CSARNOKBAN festékszaguk van még a gépek­nek, de már festék került a termékekre is. Még ebben a hónapban a csomagolóba kül­dik az első Kaposváron gyár­tott rádiótelefont, hogy hírül adja: a város keleti ipartele­pén elkészült a Budapesti Fi­nommechanikai Vállalat gyár­egysége, a somogyi, híradás- technikai* ipar új központja. A csarnokokban három hó­napja folyik az üzemszerű termelés és egy hónapja meg­kezdték a termékek szerelé­sét is. Az építők még ott van­nak a gyárban, az igazgatási és a szociális épület átadását a jpvő hónap végére ígérik. — Ha elkészül — mondja Horváth László igazgató —, elegendő mosdó, öltöző lesz a gyárban. Megnyílik a saját üzemi konyhánk, a büfé és az orvosi rendelő. Mindezek egy modern gyár jegyei. A gyár korszerűsége azonban másban is megnyilvá­nul; a tetővilágítású csarnokok álmennyezete alatt vadonatúj gépek sorakoznak, programve­zérlésű esztergák, sokat tudó, kékesen vibráló műszerek. (A nagy műszerpark miatt egyéb­ként önálló javító-, hitelesítő- és célműszerkészítő részleget létesítettek.) Bizonyítékai an­nak, hogy a vidékre telepített ipart is lehet korszerű beren­dezésekkel ellátni. Ennek a gyárnak nemcsak a gépei, ha­nem a termékei is megütik a világszínvonalat. A rohamlép­tekkel fejlődő híradástechnikai iparban csak ígv lehet állni a versenyt. Az elmúlt egy év alatt erre a zsilipeken. Mint már har­minc éve, naponta, hajnaltól sötétedésig. Zuhog a beton alá a sok száz méter széles höm- pölyeg. Iszhak megy a zsilip­mesterhez, mond neki valamit, s újabb kapukat nyitnak ki a duzzasztón. És a keskenyre fo­gott résen morajlik ki a víz. A Nagy-Kanál-ból tízfelé ága­zik, Margitsziget nagyságú földnyelveket fog közre. Víz mindenütt. Honnan kerül ide ez a ren­geteg víz? A csatorna őre, Iszhak az egyik csupafa szigeten teaház lugasára emlékeztető vendég- fogadóban vacsorához terít. Elküldte a szakácsnőt, s maga tesz fel mindent az asztalra. A joghurtot, a mazsolát, a ba­rackmagot, a szőlőt, a mogyo­rót. Hozza a zöld teát, a cso­koládés cukrot. Maga meri tál­ba a gőzölgő piláfot. Óriás ember óriás és mégis könnyű kezekkel. Int, hogy elkészült. Körülüljük az asztalt, Iszhak széttördeli, s nyújtja kézről kézre a lepénykenyér-darabo- kat. Tele pohár vodkával koc­cint, s eszik. __ Szőlőt, húsos rizst, hagymát, teát, paradicso­mot. Egyszerre, jóízűen, amennyit egy óriásnak illik. Aztán a hatalmas testű férfi almát hámoz, s nyújtja át, mindjárt utána a kétdecinyi vodkát. — A vízre! — mondja, az­tán megy ki az éjszakába. Én utána. Rójuk a kilométe­reket a betonon, a zsilipeken. készült fel a kaposvári gyár­egység. Ebben az iparágban még a szakmunkások betanu­lási ideje is hosszabb. Az első munkások a múlt év augusztus elsején kezdték a technológiai folyamatok tanulását Buda­pesten. S a négyszáz emberrel dolgozó gyárban ma az érett­ségizett munkások aránya eléri a negyven százalékot. A csaknem patika tisztaságú sze­relőcsarnokban tizenhét mér­nök irányítja a termelést. Azt vallják, hogy a híradástechni­kai ipar értéke szellemi érték: magasak a követelmények, s hogy ezt mindig teljesíteni le­hessen, arra már most készül­Körülöttünk, alattunk, előt­tünk és mögöttünk zsiböngató morajlás. Fent a zsilipen megáll a Ka­nál őre. — Szép? — kérdezi. Bólintok. — Föntről sok víz jött. Ren­geteg érkezik rövidesen — mondja, s indul tovább, én meg megyek egy másik sziget­re, ahol virágoktól körülvett épületben megvetett ággyal fogad Asrafi, a duzzasztómű öregje. Katonás rend, hajós­tisztaság itt is, mint mindenütt Iszhak birodalmában. — Iszhak barátságába foga­dott — mondja az öreg — Légy üdvözölve, derék ember! — s hadarja tovább a köszöntő szö­veget. A barátságába fogadott Isz­hak, akinek harminckilencben a duzzasztómű építésekor ki­robbantott föld vitte el a fél szemét, és akinek apja talán még látta, hogyan ásták el él­ve a sivatagban azokat, akik egy makulányit is elherdáltak Tamerlán kútjainak vizéből. Mert nagy érték volt valami­kor ez a víz. Kincset ért, s ezért olyan gazdag ember a nagy-ferganai csatorna őré. Fáraszt a rengeteg élmény, de csak ülök az éjszakában a vendégszoba loggiáján. Távol­ról Andizsán fényei lobognak, s körös-körül Iszhak csobog- tatja a vizet, míg álomba nem szenderülök az üzbegisztáni éj­szakában. (Folytatjuk.) nek. Kevés induló üzem mond­hatja el az országban, hogy ösztöndíjasai vannak az egye­temen és a főiskolákon. Egy. évvel az első munkás belépése után már tíz dolgozójuk tanul esti és levelező tagozaton tech­nikumokban, főiskolákon. A kétszáz ipari tanuló foglalkoz­tatása is csak a kezdet, jövőre újabb százötvenet vesznek föL Míg az adatokat jegyzem, ar­ra gondolok, hogy a gyár nem­csak a jelenre, hanem a jövőre is gondol. Egy korszerű ipar­ágat meg lehet teremteni segít­séggel, de fenntartani csak előrelátással, megalapozott ter­vekkel lehet. — Az anyavállalat az indu­láshoz minden segítséget meg­adott — mondja az igazgató. — Ez nemcsak anyagi eszközöket, hanem szellemi tőkét is jelent. Nyolc vezető — köztük a fő­mérnök is — onnan jött, s a lehetőségektől függően hol öt, hol húsz emberünk tanult az ottani szakmunkások mellett. Most már itt is van olyan gár­dánk, amelyre támaszkodha­tunk az új munkások tanításá­nál is. A GYÁR még nem készült el. A csarnokok mellé újabba­kat terveznek. Ügy fogalmaz­nak, hogy a fejlesztés második lépcsője következik, s a negye­dik ötéves terv végére ez is megvalósul. Az első önálló lé­pés küszöbén áll a gyár. A köz­ponti segítség mellett egyre több lesz az itteni döntés. A3 első késztermék már azt is je­lenti, hogy a befektetett, tíz­milliók kezdenek megtérülni. Somogy ipara gazdagabb lett egy korszerű gyárral. Kercza Imre Képesített könyvelőt keres az Állami Biztosító Ka­posvári Járási Fiókja. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezés a fiók­vezetőnél. (180490) Színes, nagy árjegyzékünk új kiadása megjelent, kérésére díjmentesen megküldjük. Rózsák! Hatszázfajta újdonság! Ezüstfenyők, virág- nagymák, díszcserjék. Szállítás postán. Szálkái kertészet. Budapest, VI., Népköztársaság útja 8. _______________ A z első rádiótelefonok alkatrészei már a műszerek előtt vizsgáznak. Nyaacj* Joassí

Next

/
Thumbnails
Contents