Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-22 / 248. szám
Lesz-e pszichológus a pályaválasztási szaktanácsadóban? Kaposváron a pályaválasztási szaktanácsadó vezetői állása jelen pillanatban betöltetlen. Somogybán 1968 őszén kezdte meg működését a pályaválasztási szaktanácsadó. Lapunkban több alkalommal is beszámoltunk a pedagógia és a munkaerő-gazdálkodás szempontjából is igen hasznos munkájáról. Irtunk arról, hogy a kezdeti mostoha körülmények után tavaly végre önálló helyiséget kapott a Krénusz János Általános Iskolában, s hogy a vállalatok jelentős anyagi segítséget nyújtottak a vizsgálati műszerek, eszközök beszerzéséhez. ősz van. Megkezdődött az iskola. Kezdődnie kellene a pályaválasztási munkának is. Jelen pillanatban azonban a szaktanácsadó vezetői állása nincs betöltve. A megkezdett eredményes tevékenység fonala megszakadt. Vajon miért? Ezzel a kérdéssel fordultunk az illetékesekhez. Horváth Lajos, a megyei művelődésügyi osztály vezetője: — Valóban nincs erre a posztra szakemberünk. A pszichológus, aki itt dolgozott, állást változtatott, elment tanítani. Néhány órás vizsgálatot vállalt csupán. Mi azonnal meghirdettük ezt az állást az egyetemen, de népi jelentkezett jelölt. Itthon néztünk körül, és egy pszichológiai diplomával rendelkező, tapasztalt pedagógust kértünk föl, fogadja el. Sallai Lajosné el is jött, és augusztusban nagy lendülettel látott a munkához. Részt vett a tanévnyitó igazgatói értekezleteken, ahol a pályaválasztás fontosságáról, újabb célkitűzéseiről beszélt, és vázolta, miben szeretné az iskolák segítségét kérni az új tanévben. Aztán másfél hónap után elment... Sallai Lajosné a Hazafias Népfront megyei bizottságának nőpolitikái munkatársa: — Sok vívódás áll mögöt - tem. Hiszen azért vállaltam el akkor, mert érdekel ez a munka. a több éves tanítás alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. A munkahelyi körülmények rendezetlensége azonban hozzájárult ahhoz, hogy elvállaltam a Hazafias Népfrontnál a számomra igen megtisztelő állást. így is kapcsolatban leszek a pályaválasztással. Több mint tíz éve társadalmi munkában voltam a megyei pedagógiai bizottság vezetője. Most ez is hozzám tartozik, továbbra is egyik fontos feladatom a pályaválasztási munka... Horváth Lajos: — Igen, rendezetlen volt ez a státus. Á városi művelődésügyi osztály adta ugyanis a pedagógus béralapot a pszichológusnak, aki a Krénusz Általános Iskolában dolgozott, itt kísérték figyelemmel a munkáját. TevékenyNevelésről A gyermek kérdései A kisgyermek kérdezési kedve, amely sokszor oly terhes a felnőttek számára, tulajdonképpen érdeklődés az őt körülvevő környezet iránt. Amikor a felnőtt elhárítja a gyermek kérdéseit — akár közönnyel, akár ingerülten, hazug válaszokkal —, megakadályozza, hogy ismeretei fejlődjenek, s ami a legnagyobb baj, esetleg végleg elveszi kedvét a kérdezősködéstől. Ezzel befolyásolhatja a gyermek tudásvágyát, s az közönyössé válhat a világ iránt. Amelyik szülő nem veszi komolyan a gyermek kérdéseit, ne csodálkozzon, ha iskoláskorban a gyermeknek már nincs a tanuláshoz sem kedve. Sok szülő, amikor felteszi a kérdést a tanítónak, vajon miért nem szeret a gyermeke tanulni, nem is gondol arra, hogy ő az oka, mert egészen kis korban »elszoktatta« a kíváncsiságtól. A gyermek kíváncsisága tudásvágyból fakad. A tudásvágy egyidős az emberiséggel. Ez előbbre vitte a világot. A kisgyermek kíváncsian néz, érdeklődik, a sok élményt nem elég befogadnia, fel is kell dolgoznia. Ehhez ad biztos segítséget számára a szülő, nevelő válasza. Példával illusztrálható a gyermek szüntelen kérdezési kedve. , Tomi: — Mondd, anyukám, az apuka bácsi? Anya: — Igen, kisfiam, apuka bácsi. Tomi: — Nagypapa is bácsi? Anya: — Igen, fiacskám. Tomi: — Zoltán is bácsi? Anya: — Nem, kisfiam, Zoltán még fiú. Tomi: — Akkor apukám sem bácsi, hanem bácsifiú. Anya (mosolyog, nem szól.) Tomi, napokig töpreng azon, miért rokonok azok is, akik nem laknak egvütt. Nagymamájánál lakik Béla nagybátyja a feleségével és kisfiával, Tomi unokatestvérével. Tomi: — Anyukám, Béla bácsiék miért laknak a nagymamánál? Anya: — Mert Béla bácsi nagymama fia. Tomi: — És te mije vagy nagymamának? Anya: — Én a lánya vagyok. Tomi: — Akkor miért nem lakunk a nagymamánál? Anya: — Mert annyian nem férnénk el nála, és nekünk van külön lakásunk. Tomi: — A nagymama néni? Anya: — Igen, Tomikám. Tomi: — És te is néni vagy? Anya: — Igen. Tomi: — A nagymama néni, de te nem vagy néni, te leánynóni vagy. Ha nagy leszek, én is választok egy leánynénit, és együtt lakunk veled és apukával. Erre mit szóljon egy édesanya? Tomi az életet még nem tudja szülei nélkül elképzelni, de már dereng benne a család fogalma. Életkorának megfelelő magyarázatot kapott és talált — nyugodtan játszik tovább. A megválaszolatlan kérdésekre, lekicsinylő válaszokra a gyermekben zavaros, sokszor helytelen fogalmak alakulnak ki. Ha nem elégíti ki a válasz, ingerült, nyugtalan lesz, ha pedig rendszeresen elutasítják, lassan leszokik a kérdésekről, s a szülő sokszor későn ébred arra. hogy gyermeke eltávolodott tőle, alig ismeri, holott nap mint nap együtt vannak. Ha néha fárasztó feladat elé állítanak bennünket a gyermekek kérdései, azért ne veszítsük el türelmünket soha. Érdekükben ... Gátsné Sólymos Neszta ségéről azonban a megyei munkaügyi osztályon számolt be, itt kapott szakmai útmutatót, itt tervezték a vidéki kiszállásokat és a vizsgálatokat. Az ügyrend tisztázása már korábban elkezdődött, de a hosz- szas tárgyalások eredménye csak nemrégen született meg. Az új ügyrend szerint a pályaválasztási szaktanácsadó a továbbképzési kabinethez tartozik, vezetője itt kap minősítést, itt döntik el a szabadság időtartamát is. Szakmai jellegű feladatokkal pedig a munkaügyi osztályon bízzák meg. — Van már jelentkező? — Sajnos, nincs. Hirdetni most már csak tavasszal lehet. Azt tervezzük, hogy átmenetileg két félállású pedagógus végzi majd a tennivalókat. Közben folytatjuk a szakemberek keresését. No és van nekünk »aranytartalékunk« is. Harminc pedagógus végzi az iskolapszichológus tanfolyamot. Ha közülük találnánk alkalmas személyt, beiskoláznánk az egyetemre, s rábíznánk a szaktanácsadót. Balogh László, a megyei munkaügyi osztály vezetője: — Egy ember sincs, pedig ha a kezdeti eredményeknél többet akarunk felmutatni, kettő is elkelne. Az egyik a pedagógiai feladatokat, a másik a vizsgálatokat végezhetné. Nagyon bánt a dolog, hiszen most már kulturált körülmények között dolgozhatna bárki. Sajnos, a budapesti központtal kialakult jó kapcsolat is megszakadt. Igen, igaz, hogy a munkaügyi osztály is azért harcolt, hogy teljes egészében ide tartozzon a pszichológus. Erről nem is mondtunk le. Minisztériumunktól kérjük, biztosítson egy státust az osztálynak. Régóta szorgalmazzuk, egyelőre kedvezőtlenek a válaszok. Ennek a problémának a rendezése országosan is sürgető lenne. Szolnokon például több termes tanácsadó van, kitűnő körülmények, Tolnában meg semmi. S most mi is belépünk a küszködök sorába. A miniszteri intézkedést várjuk, amely egységes szintre helyezi a pá- laválasztási munkát az országban. Eddig a nyilatkozatok. Sok gond vetődött fel, ennek azonban csak egy részét oldhatják meg »fönn«. Az ügyrend megszületését (amelynek már kezdettől fogva pontosan és világosan megfogalmazva meg kellett volna lennie) egy lelkes szakember távozása is megelőzte. Az illetékeseknek le kell vonniuk a tanulságot, s mielőbb megnyugtatóan rendezni kell a pályaválasztási szaktanácsadó státusát. Gyorsan iparosodó megyénkben kulcsfontosságú helyet foglal el a pályaválasztás elméleti bázisa, a szaktanácsadó. Bán Zsuzsa Az alapkőletétel után Ezeknek a földhányásoknak a helyén emelkedik majd Nagyatád új kórháza. Az alapkőletétel a múlt év nyarán vo It. S azóta? Megkezdték a munkát... Esti beszélgetés Hap és Hep meg a többiek Volt egyszer két jó barát, — Hap és Hep. Egész nap szerszámot készítettek a gyárban, amikor véget ért a munka, lemosták kezükről az olajfoltokat, kiszellőztették fülükből a gépzúgást — és elindultak. Elindultak, hogy örüljenek a szép szavaknak, szemközt álljanak a pódiumon, és elkezdhessék mondóká jukat: — Volt egyszer két jó barát, Hap és Hep ... Hap és Hep — egyfelvoná- sos szereplői, és aki életre kelti őket: Hivatal Nándor, az Egyesült Izzó Kaposvári Gyárának és Nógrádi Gyula, a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának dolgozója. Ami közös bennük — mindketten egv irodalmi színpad tagjai. Még azt is megkockáztatom — áz irodalomszeretet is egyformán közös bennük. Az irodalmi színpad éppen ááá-zott a villamo sági gyár kettes telepének ebédlőjében (állandó próbahelyük). A látszólag komikus beszédgyakorlatnak óriási szerepe van ... Figyeltem a próbát — és azon tűnődtem, milyen küldetése van egy ilyen gyári irodalmi színpadnak. Túlságosan is sok útvesztőt ígérne, ha az ember a szerepjátszási vágyból mint egyfajta lélektani kategóriából indulna ki. Van rá példa az irodalomtörténetben, hogy ilyen munkásszínpadok színházakká nőttek, és az amatőr játékból művészet sarjadt. ’ Fejtegetés helyett őket kérdeztem inkább a szünetben. Kiss László, a színpad vezetője : — Szeretnénk jó irodalmi színpad lenni. A verselt világa mellett átlátogatni a játékvilágába is ... Az lenne jó, ha nemcsak egy gyáré lenne ez a színpad, hanem többet tudnánk adni, többeknek. Kutrovátz Sándor: — Nekem kifejezetten hobby meg felüdülés. És főleg a versek. Megáll a gép, pihenésképpen magamban mondogatok néhány sort... Hivatal Nándor: — Szeretem a játékot. Ez van. Nem kérkedem azzal, hogy imádom a zenét, az operettet vagy az operát. Hozzám ez van közel. Galambos Lajos: — Itt mindenki szerszámkészítő — legalábbis a legtöbben. Én a gatteríűrész mellett kezdtem. Ott szólt a Kiss Laci. Eljöttem, itt vagyok. Jó úgy estefelé tudni, hogy összejövünk itt. Azt a szót nem mondták ki, hogy lelkesedés. Néhány hete láttam őket az Ifjúsági Parkban. Mindenképpen peches fellépés volt. Kidurrant a reflektor, nem volt pódium, (körülállták őket), és kézről kézre adták a mikrofont. Ez »külön« pech — mert Burns Vidám koldusainak kezébe kupa illik, mikrofon helyett... És mégis. Harsogott a szó (és sípolt a mikrofon) — »vedlettek« a vidám koldusok (miközben a Gemini dobosa szánakozó arcBotos Géza főosztályvezető dühösen lihegve ront be Cse- metke Jenő osztályvezetőhöz: — Ne is haragudj, Jenőkém, de ez mégiscsak túlzás! Tíz perc múlva indulnom kell a minisztériumba, és a te jelentésed még sehol, pedig jól tudod, arra épül az egész hozzászólásom. — Bocsáss meg, Gézám, de Sárikácknak fontos megbeszélésük van, én pedig nem tudok gépelni. ■— No, majd én mindjárt megkérdezem tőlük, mi az a fontos megbeszélés! — Ne, ne! Nem szeretném, ha miattam letolnád őket... Ugyanis ... khm . .. Szóval, mi férfiak ezt sosem fogjuk megérteni. — Kezdem sejteni — bólogat Botos. — Valakit »kiértékelnek«? — Nyertél. Csóti Janit és Ildikét. — Ildikét? Talán Szilvikét? T’onlos megbeszélések — Ugyan, hol élsz te! Szilvi már a múlté. — Ez csakugyan meglep, hiszen Ildi gyűrűs menyasz- szony. Azt a klassz kosaras srácot dobta ezért az őszhajú jampecért! — Fordítva, öregem! Előbb a kosaras dobta öt, mégpedig tudod-e kivel? — Stimmt, erről hallottam! Baloghné. Igaz? — Mit szólsz hozzá! Kétgyermekes anya léiére ... — No, no! Nem nyilatkoznál ilyen elítélően te sem, ha veled csalná a férjét. — Nem az esetem. Szőke és magas. — Inkább a kis fekete Zsuzsi? — Sajnos, én ott nem rúgok labdába. — Miért? Már nem avval a focistával jár? Nem? Hanem? — Férjhez megy. — Te! Csak nem ahhoz a vén Supornyákhoz? — Lehet, hogy Supornyák vén, de a villája a legszebb férfikorban van, és a kettő- húszas Mercije vadonatúj. — Jó, jó, de mit szól mindehhez a góré? — Ö már gondoskodott magáról. — Ki az új titkárnője? — Coborné. — Ne hülyéskedj! Coborné jövőre nyugdíjba megy. — De a lánya, öregem, a lánya! — Ez részedről föltevés avagy van konkrét megfigyelésed? — Bocsáss meg, öregem, de engem nem érdekel a pletyka! Csak... ugye... vannak dolgok, amikről már a verebek is csiripelnek. Itt van például a Moáolkai-ügy. — A Modolkai históriája! Arról én is tudnék mesélni egyet és mást. — Talán bent voltál azon az éjszakai műszakon, amikor ... Most erős köhögés hallatszik az ajtó felől. Csemetke, aki már az előbb is mintha hallott volna valamit, a szája elé teszi az ujját, jelezvén, hogy egy szót sem tovább. A főosztályvezető nyel egyet, és bősz- szankodva fordul az ajtó felé. Ott áll Sárika. — Mit óhajt, Sárika? — kérdezi ebben a pillanatban Csemetke. — Hívatni tetszett, Csemetke elvtárs. Valami gépelés miatt. — Köszönjük, Sárika! — szól Botos Géza, a főosztály- vezető —, de szíveskedjék talán odakint várakozni. Jelenleg ugyanis fontos és bizalmas megbeszélésünk van az osztályvezető elvtárssal. Sólyom László cal nézett le rájuk az emelvényről). És ebből két tanulság kínálkozik. Az Ifjúsági Parkban — ha már irodalmi műsort is terveztek — mindenképpen kellett volna pódium, hogy rájuk is felnézzenek, mint a beatzenekarra... Másrészt a pechek ellenére sem lassúdéit a szavak lendülete, a mozdulatok ereje — kimondom helyettük a szót —, őszintén, fiatalos lelkesedéssel mondták a verset. — Mi a vélemény az irodalmi színpadról a gyárban? — Fellépünk gyári ünnepségen. évfordulón, névadón, temetésen. kitüntetésekkor, bármely alkalomkor, ha hívnak bennünket. Csak hívjanak. Szívesen szerepelünk. — Persze jólesne az, ha tényleg lenne rólunk vélemény, ne csak azt mondaná!:, hogy láttalak téged is az ünnepélyen szerepelni. Valóban te voltál?! Ez nem is igaz!... És jön néhány hülyeség. — A gyár segít minket anyagilag, de annak öt ülnénk a legjobban, ha ott lennének a műsorokon a gyár vezetőségéből is. Nem a vállveregetés- re várunk. De jólesne, ha megnéznének bennünket, amikor önálló estünk lesz. Ami - kor a Fonómunkás szerepel, azt megnézi a vezérkar is — Mit akar adni az irodalmi színpad a gyárnak? Mir rí akarja észrevétetni magát? Kiss László: — Ez a nagy tervünk, ér. ezen töprengtünk sokat,, mir' kisütöttük, hogy mit leh Már többször mutattunk b riportjátékot. Egyszer Les!' László Indulatos riport.r' most meg László Lajos £■ beli irodalmi riportját igyekszünk színpadra vinni. Olyant szeretnénk, amely a villamos- sági gyárról szól. Színpadra ültetni dokumentumjátók keretében a gyár hétköznapjait. Csalt egy morzsa a félig kész darabból... Miért jut az á Iá carte étkezdében a kétórás műszakról érkezőknek legtöbbször tojásrántotta? Hát azt hiszem, nehéz és merész dolog lenne küldetésre vonatkozó nagy tanulságokat leszűrni — az elmondottakból. , Egy bizonyos, ha elkészül az aznapi utolsó munkadarab is, ha megáll a gatteríűrész — szívesen gyűlnek össze. És nemcsak egymás között, önmaguknak játszanak, hanem a gyárnak is ... De erről nagyon óvatosan még. Ez bizonyításra vár.». Tröszt Tibor SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 197Q. október 22. a
