Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

A gazdaságok

műtrágyaellátásáról

Alkalmi árengedmény

Somogy mezőgazdasága évről évre számottevő mennyiségű műtrágyát használ fel. Ahhoz, hogy idejében kikerülhessen a földekre a szükséges adag, az kell, hogy mindig rendelkezésre álljanak a különféle műtrágyák. Mit kíván tenni, mit tett eddig ennek érdekében a Somogy megyei AGROKER — erről beszé' gettünk Urai Ferenccel, a vállalat igazgatójával.

— Mennyi műtrágyát igényelt az idén a vállalat?

— Huszonhétezer vagon vegyes műtrágya volt a vállalati igény, ennyit kötöttünk le. Ebből 2500 vagonra nem volt ugyan vevő, de megrendeltük, hogy a jövő évi — a fejlesztési tervből adódó — növekvő szükségletek kielégítésénél ne legyen gond.

— Ügy tudom, a gazdaságok egy része visszamondta a korábban rendelt mennyiség bizonyos hányadát. Mi lehet ennek az oka,

s vajon mi történik tételekkel?

ezekkel

— Mintegy 1100 vagon műtrágyát visszamondták az üzemek különböző okokra hivatkozva. Tény, hogy az idei kedvezőtlen időjárás következtében a korábbi készletüket nem mind tudták felhasználni, mert az áradások, a belvizek miatt nem végezhették el a kiszórást. Tehát maradék készlettel rendelkeznek egyes gazdaságok, amit ezután vesznek igénybe. A másik, kevésbé elfogadható indok, az idei kiesések miatti visszaállús. Magyarán aiTÓl van szó, hogy nem akarnak műtrágyára költeni, itt akarnak takarékoskodni Pedig ez visszaüthet, ezt a gazdaságok is tudják. A lemondott műtrágyát a vállalat nem mondta vissza, ez a mennyiség is megérkezik a megyébe, különböző helyeken tároljuk majd.

— Miiyen megoldást találtak

erre?

— Saját telepünkön és a

A távirat kézbesítéséhez tizennégy éra, az útlevél kiadásához egy ára kellett!

Október elsején váratlanul elhunyt a férjem édesanyja Bécsben. Az apósom este kilenc órakor feladott egy táviratot a címünkre A hivatal bejegyzése szerint nulla óra tizenöt perckor vették a táviratot Kaposváron, mi viszont csali október 2-án 14 óra negyven perckor kaptuk meg! Mégpedig a rendes levélkézbesítőnktől. Amikor megkérdeztük, hogyan került hozzá a távirat, azt válaszolta, hogy reggel az eligazításkor megtalálta a postája között. Figyelmeztette a távirat-kézbesítőket, hogy a jelzés szerint halálesetet közölnek a táviratban, jó lenne, ha kivinnék a címzettnek, az ő útvonala szerint ugyanis csak a kora délutáni órákban ér a Kisróma- hegyre. Erre azt válaszolták neki, hogy arra nem járnak, ők bizony nem viszik el a táviratot. A szavukat meg is tartották, így hozta meg postásunk a fent jelzett időben. Húsz éve lakunk a városban ugyanezen a címen, olyan azonban még nem fordult elő, hogy ne külön kézbesítő kopogtatott volna be a távirattal.

Sajnos, a késői kézbesítés nagy gondokat okozott családunknak. Az IBUSZ útlevélosztálya, a rendőrség munkatársai a legnagyobb megértéssel, emberséggel kezelték az ügyet, s egy óra alatt megkapta férjem az útlevelet. A posta késését azonban így sem hozhattuk be. Ha a táviratot hajnalban kézbesítik, akkor még aznap elutazhatott volna a férjem a fővárosba. így csak október 5-én, hétfőn jelentkezhetett az osztrák követségen a vízumért, mivel szombaton — hiába intézték el egy óra alatt az útlevelet — semmilyen vonattal nem érhetett föl Pestre déli fél egyig.

Mindehhez még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy személyesen beszéltem a posta vezetőjével — nem tudom a nevét, csak a telefonkónyv szerint hívtam fel —, s elmondtam a panaszunkat. Határozottan kijelentette, hogy külterületen nem kötelező a kézbesítés, a kézbesítők pedig nem tudhatják a távirat szövegét, mert nincs olyan jelzés, amely a halálesetet feltüntetné. Amikor ezt kétségbe vonlany, sem aszfaltjárda. Természetesen a kézbesítési díjat mindig külön kifizettük. Ma, amikor aszfaltjárdán motorkerékpárral lehet jönni, akkor a kézbesítő kedvétől függ az útirány.

Engem a legjobban az bántott, hogy a vezetőnek eszébe sem jutott elnézést kérni, megígérni, hogv nem fordul elő többet ilyesmi, esetleg elítélni az ügyben vétkes postásokat Ezt elsősorban nem azért vártam, mert ez bármit változtatna a tényeken, csupán a sokat emlegetett kultúrált magatartás miatt. A beszélgetésből egyébként azt szűrtem le, ha nekünk nem is neki azonban teljesen mindegy, eljut-e egy kaposvári ember az édesanyja temetésére.

Jankovich Endréné

Kaposvár, Kis-Róma-hegy 15.

nagyfogyasztóknak számító gazdaságokban helyezzük el a műtrágyát, például a Kutasi Állami Gazdaságban, a topo- nári-zimányi egyesült tsz-ben, a böhönyei Szabadság Tsz-ben, a Daránypusztai Állami Gazdaságban, de a Kaposvári Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat központi telepén is béreltünk területet fél évre. Jövőre már segítenek a felépítendő műtrágyakeverők és -tárolók. A következő években szeretnénk ilyen centrumokat kialakítani a megye különböző részein ügy, hogy 20—25 kilométeres körzetben hozzájuthassanak a gazdaságok az igényeik szerint kevert műtrágyához. Cél az, hogy a gyáraktól folyamatosan kikerüljön a talajerő-visszapótló anyag, s ezt tároljuk akkor is, ha éppen nincs rá igénylő. Jövőre öreglakon és Somogyszobon alakítanánk Iá ilyen tárolókeverő centrumot, a kaposvári és a barcsi telepet pedig továbbfejlesztjük. Ezt a tervet a MÁV illetékeseivel, a tsz-szö- vetségekkel és a megyei szervekkel egyetértésben igyekszünk teljesíteni.

— Október 1-töl alkalmi árengedménnyel kerül forgalomba a nitrogén műtrágya. Mit eredményezett ez eddig?

— Az Agrotröszttől kapott vezérigazgatói utasítás szerint az említett időponttól a negyedik negyedévben 15 százalékos engedményt ad a mezőgazda- sági átadási árból az AGROKER a nitrogén műtrágyánál. Olyan lehetőség ez, amivel könnyelműség nem élni. Ha a gazdasági vezetők utánaszámolnak, meggyőződhetnek róla, hogy jól járnak. Nyilván ilyen megfontolásból jelentette be igényét a kálmáncsai tsz 15 vagon, s a mernyei, a tabi, a balatonmáriai, a balaton- boglári meg a nagybajomi ÁFÉSZ is összesen mintegy 80 vagon nitrogén műtrágyára. Várhatóan nem marad el az alkalmi árengedmény kedvező hatása, a haszon mindenképpen a gazdaságok termelési eredményeiben mutatkozik

meg — mondta beszélgetésünk befejezéseként a vállalat igazgatója. H. F.

Rendhagyó mesterségek, idős mesterek (I.)

Az utolsó igazi tutyis

VALAMIKOR, kétszáz éve is talán, az egyik pécsi tutyi- készítő szép hímzett bokás- kapcát küdött Mária Teréziának ajándékba. A királynő nagylelkűen viszonozta a formás ajándékot, s a baranyai mestert egy fonógéppel lepte rr.eg. Ez volt az első fonógép Magyarországon, azóta használunk gépeket mi is, tutyi- sok.

Száraz Lajos hangja cseppet sem mesélő stílusban csattog, akár a »kálluló« gép vá- nyolás közben. Régi történet ez. öreg, fogatlan szájak motyogták mindenre figyelmes gyermekszemeknek, mindenre fülelő kamaszfüleknek. Talán nincs is olyan mesterség, melyhez a minden csínját- bínját ■ ismerő mester-nagyapói ne kerekítenének egy-egy kilengéseinek megfelelően sza- zeit,

szép történetet; szakmai büszkeségből, önigazolásul. Az ember ősi vágya ez. A múlt csillogásával igazolni önmagunkat, s hasznosságát annak, amit csinálunk.

Csikorog a »kálluló«, párhuzamosan barázdált felülete gyötri, gyúrja, tömöríti a lazán kötött lábbelit, s formál belőle tartós nemezpapucsot, vagy ahogy itt mondják: tutyit. Valamikor — még az apák idején — a nemezesítés a mester számára a leggyöt- relmesebb munka volt. A káliét járgányra (körbejáró ló erejére) méretezték, de a szükség nem egy ízben a láb izomzatát is segítségül hívta, S az udvaron álló »káliumról frocsögő víz hideg télen bizony csontig mart.

— Ma már nem bírnám. Megroppantam egy kicsit, s gyötör a reuma. Villanymotorok hajtanak itt mindent. Kifogyhatatlan a tartalékuk.

Valóban. Az alacsony fészerféle épületben mindenütt villamos energia hajtja a ki- vénhedt, idős gépeket. Különös paradoxon ez. A belépőt első pillanatra múzeumi ihlet, tárlók levegője csapja meg. Fekete, kopott kerekek — kicsit ormótlanok a mai surrogó rekorddöntőhöz szokott szemnek. Aztán az értő kéz meghatottan tapogatja az egyik gép matuzsálemet. Négy- szögletes tengely, remegő faváz, kopogó fa csapágyak. A fogaskerék csipkéi a tengely

bálytalanná koptatta az idő. De így jó ez. így működik összehangoltan. Kicsit dohog, zsörtölődik, amikor felvíjjog a villanymotor, de aztán méltóságteljesen, öreges lassúsággal elindul a szerkezet. Nagyokat döccen, csuklik, de megy.

— Nem mondom, hogy kétszáz éves — hunyorít a mester —, csak annyit tudok, hogy ezt már az öregapám is örökölte.

Aztán bámész szemlélődésem figyelve büszkén invitál: — Nézze csak tovább! Egy egész szalag.

Végigjártam, mindent megnéztem, mindent föl jegyeztem. De ki tudná felsorolni azt a rengeteg apró fogást és a zö- työgő gépmonstrumok, kattogó kéziszerszámok lajstromnyi hosszúságú soiját, amelyekkel az ömlesztett hulladékgyapjúból kártolt fonalat, majd kötött tutyit, s végül kaptafára vert, szabványszámra méreteszínes, műanyag talpú nemezpapucsot készít. Fonás, kötés, talpalás, festés, gépkarbantartás. E nyúlfarknyi ízelítő is mutatja: hány szakma, mesterség alapfogásait, szabályait kell ismerni, s hányféle, ma már szakosodott készséget kíván meg a tutyi- készítés.

— MAR CSAK A PIACRA

készítünk tutyit. Megesik, hogy egész nyáron be se teszem a lábam a műhelybe. Ilyenkor aztán a méheimmel bajlódom. Van huszonhét szép családom...

— Kelendők még ma is a

tutyik?

— Nézze, konkurrencia nincs. Állítólag én vagyok az egyetlen az országban, akinél komplett tutyi készül. S amit az apám harminc éve mondott, ma is áll: »Amíg öregasszony lesz, tutyi is kell!« Én még megkeresem belőle a mindennapra valót

Csupor Tibor

Nemzetközi szántóverseny

Hazaérkezett Cserkassziból az a magyar küldöttség, amely részt vett a Komszomol központi bizottsága és a szovjet mezőgazdasági minisztérium által rendezett össz-szövetségi és nemzetközi szántóversenyen. A legfejlettebb műszaki technikát képviselő szoros

nemzetközi versenyben a magyar válogatott traktorosok közül Kroll Lőrinc, a Bolyi Állami Gazdaság traktorosa második, Veres József, a Ceglédi Állami Gazdaság traktorosa pedig harmadik helyezést ért el. (MTI)

'EGY LÉPÉSRE A NAPTÓL (3)

Kim hátára veszi a hegyeket

Almalik.

ízlelgetjük a szót: almafakert. (Egy az üzbéggel egyező sok (száz szavunk közül. De almaikat sehol sem látok, és az (egykori vályogviskóknak sem (lehet nyomát lelni. Az alma- (fák átadták helyüket a város (új útjainak, emeletes házainak, (gyárkombinátjainak.

De nem is ez a legnagyobb (csoda itt, hiszen Üzbegisztán- (ban máshol is fogyóban van- (nak ezek a különleges, lapos (tetejű, favázú, sárral tapasztott, négyszög alakú viskók.

Azt mondják, Almalikban • minden megmozdult. A várost (körülvevő hegyek meg szép ' tempósan megindultak az egy- (kori almafák felé, be az üze- (mekbe.

Hamid és Dzsaszur is ezt [mesélték, és látszólag teljes [ komolysággal. Ezért vártam [hát türelmetlenül Borisz Ki- ; met, hogy megtudjam, mi az [igazság az Almalikot és Ang- [ remet körülvevő hegyekről.

És jön már Kim.

Fehér vászonruha van rajta,

lépésben jön utánunk kilomé- ben nem halványul arcáról a tereken át. Közben Kim kin- mosoly.

csesládaként mutogatja a vá- — Száz náció? — kapok a rost, a százféle nép lakta Al- szón. — Eggyel többnek kell malik nevezetességeit,

te is itt élsz, Borisz, és te koreai vagy.

Ha csak tizedúgy értenék

forróságtól felégett csúcson, és elindulunk az egyik szerelvény nyomában.

A hegyről egy mesterséges dombra visz kitérőkön, váltókon át a vonat útja. A dombon egy hatalmas csarnok alá futnak be a kocsik, s előttük megnyílik a föld, és kibillentett tartalmuk csöveken át zúdul a kombinátba. Őrlőkbe,

__ . ___ „ _ fekete hajú, és kerek arcát bét

ám azzal, hogy kívül is jól f ragyogja szívből jövő mosolylátható volt a kereszt a táv- fgása. Azzal a természetes

iraton, azt a választ kaptam, hogy a., nem hivatalos (!) jelzés, csak egy megrögzött kaposvári szokás. Én ezen nem vitatkozom, az viszont kétségtelen, hogy mindenki tud- a, mit jelent. A külterülethez viszont annyit fűznék: a táviratot húsz évvel ezelőtt is

í egyszerűséggel hagyja el az [alaposabb ismerkedést, amely- [lyel általában az üzbegisztáni "emberek.

— A jó szándékúak elhagyhatják a külsőségeket, hisz ha [rokonok érzéseik, régi a barátságuk is — mondja Borisz [Kim, és ezzel átnyújtja az előhozták, amikor a Nyár utca Jső kitüntető figyelmességét. "Még csak a malomig állt, s i Alig tíz perce ismerem, de ■»hnan gvalogösvény vezetett a imár barátjának tart, s karol í-sfe” ' t, s nem volt sem vil- i belém, visz magával. Az autó

a szófordulatokhoz, mint áz rostákba, az ülepítőkbe, a vá- üzbegisztániak! De Kimnek ros nagyságú kohókba.

tetszik a dolog, és kapok is tőle mindjárt egy sapkát a fejemre: szükség lesz rá, megyünk a hegyekbe, az érckatlanba.

Végre megnézzük a Hamid emlegette csodát.

Azt mondják, fölülről minden kisebb. Magam is ezt tapasztaltam a Karakum végtelen homokbuckái fölött. Almalikban azonban a hegyekről tárulkozik ki igazán a város.

Beleszédülök a forróságba. A szállongó ércpor szürkére festi az arcomat.

Az érclavina éktelen zajjal ömlik a föld alatti csatornába^ Por mindenütt. Barnás, szürkés por. Libben az ember talpa alatt, ahogy a hold köny- nyű pora gomolyog; befedi a gyér növényzetet, megöli az életet, de észre kell venni, hogy itt ez az új élet, az érc. Kim nem fárad. Ragyog a

Lenn a girbe-gurba vonulatok szeme. Mindenről megíeled- eltakarják a szem elől a kilá- i<ezve az ércet lelő nyílás széA Ír n r-\ n t* /ici 1 norvV ŰCfVlYiQCT ír*. - * 1 _ • • 1 -r T

léig megy, s mi közben Hatást. A kopár csúcsok egymást követik. Fél órája autóban ülünk, és még mindig az almafák városában vagyunk.

Aztán a csapások, ember gyalulta szurdokok között felérünk a hegytetőre. A napfényben szikrázik a szemközti oldal, mintha drágaköveken csillannának a sugarak. De hát azok is, teíe rézzel, cinkkel, mangánnal.

Lenyűgöző a nagyság

middal leindulunk a dombról.

A város határában állunk. Borisz Kim idáig kísér bennünket, itt akar elbúcsúzni.

— Aztán ne felejtsd a lábon járó hegyeket, gazdagságot hoznak erre a terméketlen vidékre. Engem is ezek tesznek gazdaggá. Ha meg akarom tudni, mekkora az ember, felmegyek oda a csúcsra, ahonnan hangyányinak látszanak a

Az óriási teknőben tizenöt munkások. És figyelem, hogyan

parancsolnak a bérceknek. Do csak úgy tudnak parancsolni, ha együtt vannak, és az itteni emberek együtt akarnak lenni.

Ezt mondja Borisz Kim, a százegyedik köszöntő helyett, és kezembe nyom egy jókora ércrögöt, aztán megy vissza Almafakert városába.

Minaretek és kupolák a kerámia kockák millióiból.

vagy húsz teraszon marják, fogyasztják a gépek a hegy oldalát. Lent a völgyben sínpárerdő. Embert alig látni. Mintha maguktól telnének az ércszállító szerelvények.

így adnak hát lábat a Diesel-mozdonyok a hegy alá, viszik be az ércet a kombinátokba, véget nem érő kocsisorban, éjjel-nappal.

— Nagy a hegy, rengeteg bensie a réz — mondja Kim a

Ferenczi József (Folytatjuk.)