Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

rr Őszi levelet hozott »... Lassan egy éve, ho gy utoljára összeköttetésben Voltunk, és most újból jelentkezem. . Magamról, tudom, hálátlan dolog beszélni, inkább azokról szólok, akik meg­öregedve, a maguk hetven, nyolcvan, , kiéin even évével lehetnek jelen mindannyiunk között. Az egyszerű, min­dennapi öregekről, akiknek a nevében szólni, akiknek a panaszát elmondani, igazságát felmutatni, úgy érzem, a legszebb feladatok egyike...« Ikrek a gyárakban ... ÉS FOLYTATÓDIK a levél, sűrű, gondosan gépelt sorokban. Gyula bá’ — így ír­ja alá mindig a nekem kül­dött leveleit — hetvenhét éves. Fogalmazása ma is fia­talosan gördülékeny, de ilyen ő maga is: friss, lelkes mozgé­kony. Szükség is van erre, hiszen Asbóth Gyula a kőrös- hegyi tsz-nyugdíjasok háztáji bor- és gyümölcstermelő és értékesítő szakcsoportjának az elnöke. Amikor legutóbb ír­tam róla, akkor csak felerész­ben érintettem a szakcsoport­tal kapcsolatos témát — a ri­port másik fele Asbóth Gyu­lával, mint a világhírű felta­láló Asbóth Oszkár öccsével foglalkozott. Most az öregekről ír. Pon­tosabban : most is róluk. Hi­szen a majd egy évvel ez­előtt, tavaly decemberben ka­pott levélben is ez áll egye­bek között: ».. Most egy na­— Lépésről lépésre szeret nénk előrejutni a felvásárlás­ban a XV. ötéves tervben — mondta Vancsura János, a me- zőcsokonyai fogyasztási szö­vetkezet osztályvezetője. — Célunk, hogy az idei 50 vagon helyett 100 vagon árut vehes­sünk meg a háztáji gazdasá­goktól 1975-ben. — Milyen módon szeretnék ezt elérni? — Hosszű távra szóló ház­táji fejlesztési programot ké­szítettünk. Különösen két terü­leten számolunk jelentős fejlő­déssel. Az egyik a szamóca­termelés. A mi szövetkezetünk termelteti a legtöbb szamócát Somogybán. Az idén nem ked­vezett at időjárás, mégis 20 vagonnal szállítottunk el, több­nyire exportra. Az eddiginél nagyobb területre való, jobban termő, a szállítást jobban tű­rő szaporító anyaggal látjuk el tagjainkat a következő évek­ben, úgy, hogy a termést meg­duplázhassuk. Öt év múlva még az 50 vagonos termés sem lehetetlen a körzetünkben. — A másik nagy lehetősé­get a csonthéjas gyümölcsök, Az ember magot vet, hogy az szárba szökkenjen. Az ember fát ültet, hogy a fa gyümölcsöt hozzon. Az ember tanítja a nála fia­talabbakat, hogy rá hasonlít­sanak. Csodálkozik: »ihogy szalad az idő!« Már húsz éve tanácstag. Hogy is volt? A dadapusztaiak és a kazsokiak választották meg 1950-ben őt is. Tanítóként került a faluba 1941-ben. Még emlékszik a nehéz időkre. Amikor szakajtóban vitte a pénzt a városba. Nem adtak érte semmit. Egy tojásért igen. Amikor a vonattetőn utazott magántanítványaival Szent­endrére. Memóriája kitűnő, őr­zi az emlékmozaikokat. Gyűj­tögette, följegyezte a falu tör­ténetét. Gyűjtögető típus. Jó értelemben vett szenvedély ez nála. Római kori pénzeket mu­tat három császár karából. Jól ismerik őt a Rippl-Rónai Mú­zeum szakemberei is. Nemegy­szer állított be törött cserép­pel, régi korok pénzérméivel. Keze alatt a cserepekből kor­sók, edények alakulnak. Az emlékmorzsákból is ala­kul az egész. A húsz év. A pró­bára tevő évek. a szelidebb esztendők. A legnehezebb idő­szakban, 1956-ban lépett be a pártba, példát adva a falunak, gyón is aktuális akciót indí­tottam az öregek 'érdekében.« És sorai nemcsak a szerkesz­tőségi postát gyarapították, hanem eljutottak járási, me­gyei, országos szervekhez, mi­nisztériumi asztalokra is. Én a hozzám küldött levelet most mégis apropónak szá­nom, arra használom, hogy gondolatokat ébresszek egy emberi kötelességgel, az öre­gek megbecsülésével kapcso­latban. Hányán vannak? És tulaj­donképpen kiket lehet közé­jük sorolni? Sokan vannak. Ott találhatók ők a falu sok­sok hétköznapjában. Dolgoz­gatnak vagy az ágyat nyom­ják. Bütykös kezű, szikár ar­cú bácsik, hajlott hátú, sötét kendős nénikék, akik —Gyu­la bá’ ezt így írja: »hihetet­len erővel, egészen a halálu­kig mindig motyognak, tesz- nek-vesznek, ráncokat kap­főleg a meggy és a cseresznye termelésének elterjesztésében látom — folytatta az osztály- vezető. — Az utóbbi években körülbelül 2500 cseresznye- és meggyfacsemetét ültettek el tagjaink a háztájiban. Ezek a telepítések most fordulnak ter­mőre. Körzetünk lakói újabb fákat rendeltek tőlünk. Ebből következtetve az idei 7 vago­nos felvásárlással szemben öt év múlva 15—20 vagon cse­resznyét, meggyet szállítha­tunk el. Ügy számolnak, hogy ha szilvából marad a 10—15 va­gon, egyéb gyümölcsből és burgonyából pedig tartani tud­ják az eddigi mennyiséget, akkor a tervezett fejlődést el- réhetik. Zöldségből ugyanis az. eddiginek a kétszeresét, házi- nyúlból a háromszorosát, libá­ból a kétszeresét szeretnék megvenni öt év múlva. A ter­vek teljesítését befolyásolhat­ják a piaci árak és az elhelye­zési lehetőségek, de a maguk részéről mindent megtesznek a célkitűzések megvalósításáért D. Z. szervezett a szövetkezette for­rás időszakában. Nemegyszer kapott sértő szavakat. Nem vesztette el a türelmét, a vilá­gosabban látók szelíd fölényét mondhatta magáénak. Elnök- helyettese, párttitkára lett a szövetkezetnek. Hogy ne mond­hassák : szavakban könnyű! Mindig a tettet vállalta. Járá­si tanácstag, járási pártbizott­sági tag volt. Ma is tevékeny­kedik a Hazafias Népfront já­rási bizottságában. Könyvtáro­sa a falunak. A százötven ol­vasó nagy részét ő tanította a betűvetésre. Ö szerettette meg velük a szép szót. Csak az idő­sebbeken múlik, milyenek lesznek a fiatalok. Ezt vallja. S nem szakítja meg velük a kapcsolatot, ha elhagyják az iskolát. KISZ-oktatást tart, a pártoktatásban is részt vesz el­lenőrként. Négy éve van a nyugdíjig. Elfáradt már, de pihenésre ke­veset gondol. Ilonka néniről, a feleségéről és róla (az ideális házaspárt lehetne megmintáz­ni. Mindent együtt, mindent közösen, egy akarattal. Irodal­mi színpadi bemutató meg­szervezését, a kultúrterem ve­zetését. gondoskodást a prog­ramról. A gyerekek már ki­repültek, messze, Pesten a postás... nak az arcukra, ősz hajat, öreges tekintetet...« Kint vannak most a szőlőhegyen, a seregélyeket riogatják a las­san érő szőlőről, fát apríta­nak télire, kukoricát morzsol­nak a tűzhely mellett, takar­mányt dobnak a jószág elé — aztán megpróbálják kiegyene­síteni a derekukat... Egyedül vannak? Magukra maradtak? A legtöbb helyen nem, mert így vagy úgy, de gondoskodnak róluk. A csa­ládjuk, az állam, a termelő- szövetkezet. Tegyük szívünk­re a kezünket, és úgy vála­szoljunk: a család és a szö­vetkezet minden tőle telhetőt megad? Jártam öregek napi ünnepségen. Láttam a könny­be lábadt szemű Öregeket. Csordultig telt a szívük öröm­mel a megbecsülés láttán. Ta­lán sohasem volt olyan tisz­tessége kétszáz forintnak, mint annak, amelyet ebből az alkalomból, két szál virág mellett kaptak a boríték­ban ... Aztán véget ért az Ünneplés, eltelt megint egy év, néhányan a temetőben vannak a tavaly ünnepeltek közül. Tízegynéhány évvel ez­előtt még írásra igazították kérges kezüket, s odarajzol­ták a nevüket a belépési nyi­latkozatra Ök kezdték altkor, ők lépték az elsőt a járat­lan úton. S ha megbotlottak, fölsegítették egymást. Ma már többen nincsenek köztünk. De akik itt vannak, azok számítanak ránk! Nem igaz az, hogy a termelőszövetkeze­tek képtelenek hatékonyabb segítséget adni öregjeinek! Ha keresik, minden bizonnyal meg is találják erre a legha­tékonyabb módot. Csak példát említek. Közeledik a tél, s jó volna megnézni minden közös gazdaságunkban, sikerült-e betakarítaniuk az öregeknek a háztáji földjük termését? Vagy van-e elegendő tüzelő­jük télire? Nem ázik-e be a tető a fejük fölött? Tudom, ott van a család, a törődés tő­lük kérhető számon elsősor­ban. De megkapják-e min­denütt a joggal elvárható gondoskodást az öregek a közvetlen környezetüktől? Ha nem, akkor — és egyébként is — ott kell lennie a nagyobb családnak, a szövetkezeti kö­zösségnek, mint olyan tá­masznak, amelyre mindig szá­mítani lehet. EZEK A GONDOLATOK jutottak eszembe azon az őszi napon, amikor Gyula bá’tól levelet hozott a posta. Ha má­sokban is felébresztettem va­lamit, akkor már nem hiába vetettem papírra ezeket a gondolatokat... lepke, ez meg a citrompille. Szép, ugye?« Bor­zas üstökű gyerekek hajolnak a gyűjtemény fölé. Egyszer a Szovjetunióba utazhatott jó munkájáért. 1959-ben megkap­ta a Szocialista kultúráért ki­tüntetést. A táblán még ott fe­hérlenek gyöngybetűi: írt, szívta, port, várt, óvtam. Hu­szonöt év óta nem írja már: úr ír. Gyerekek jönnek, színes szárnyú bogjarat hoznak neki. Somogy az ikrek megyéjének is nevezhető, elsősorban a ti­zennyolc évvel ezelőtt itt szü­letett Csordás testvérek miatt. Staudt Erika és nővére, Gi­zella, a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárában dol­gozik. Tizenhat évesek, vidá­mak és magabiztosak. Az el­képzelhetetlenül zajos műhely­ből, ahol leszedőként dolgoz­nak, kimenekülünk az előtér­be, hogy értsük egymás szavát. Mint minden igazi ikerpár, ők is rendkívül hasonlítanak egy­másra. Gizi néhány perccel idősebb, ennek megfelelően viselkedik, ő válaszol a kérdé­seimre, látszik, már megszok­ta, hogy neki kell a húga he­lyett is beszélni. — Van még testvérük? — Igen, de mi ketten sokkal jobban megértjük egymást. Ha nem hangzana furcsán, azt is mondhatnánk, jobban szeret­jük egymást, mint a testvé­reinket. — Milyen érzés, hogy eny- nyire hasonlítanak egymásra? — Jó! — Ezt most mindket­ten egyszerre mondták. — Általában egyforma ru­hában is járunk, ezzel is hangsúlyozva, hogy mi ikrek vagyunk, persze azért van kü­lönböző ruhánk is. — Az ízlésük is egyforma? — Majdnem. Általában ugyanazok a filmek tetszenek mindkettőnknek, legutóbb a Játék a tisztességgel című Ber- kesi-regényt olvastuk, mind­kettőnknek tetszett. De azért vannak különbségek is. Leg­utóbb például nadrágot akar­tunk venni, de amelyiket én kiválasztottam, arra Erika azt mondta, kifejezetten ronda. — Szeretik a munkájukat? — Igen, szívesen dolgozunk itt — mondja Gizella mind­kettőjük nevében. Erika egyet­értőén mosolyog. Volf Ilona, Volf Irma a Ka­posvári Villamossági Gyár ket­Uj gépek alkalmazása, a korszerű technológia egyre in­kább napirendre kerül az épí­tő-, a fa- és az építőanyag­iparban is. Az új gépek,. eljá­rások alkalmazása önmagában is rengeteg korábbi baleseti forrást szüntet meg. Ennek el­lenére az a tény, hogy isme­retlenek, kezelésük még nem biztonságos, fokozottabb gon­dot követel a baleseti lehetősé­gek felderítésére és a bizton­ságtechnikai szabályok kidol­gozására. Felnőttek jönnek. »Tanító bácsi, segítsen ezt az útlevél­kérelmet megszövegezni.« Boda Péter magot vet, hogy az szárba szökkenjen. Boda Péter fát ültet, hogy a fa gyümölcsöt hozzon. Boda Péter tanítja a fiatalo­kat, hogy rá hasonlítsanak. Lessko László A Staudt-ikrek. tes telepének a dolgozója. Szűkszavúan nyilatkoznak, nem szívesen beszélnek ön­magukról. Ök is nagyon ha­sonlítanak egymásra. Az esz­tergályosműhelyben dolgoznák betanított munkásként. Néhány évvel ezelőtt a fono­dában dolgoztak. Mór nem tudom, melyikük mondta, de mindkettőjük nevében, hogy szívesebben dolgoznak férfiak­kal, mert bennük több az ösz- szetartás, jobb a kollektív szellem. — Régóta dolgoznak? — Idestova nyolc éve — mondja Ilona. — Megszoktuk, hogy a saját lábunkon álljunk meg. — Járnak valahova szóra­kozni? Ennek adott hangot Suhajda János, az SZMT munkavédel­mi bizottságának vezetője azon az ankéton, amelyet a munkavédelmi hónap kereté­ben tegnap Balatonszentgyör- gyön, a téglagyárban tartottak az érdekelt vállalatok szak- szervezeti bizottságai, munka- védelmi felügyelői és a mun- .kavédelmi bizottság tagjai ré­siére. Az ankét másik célja az volt, hogy a vállalatok jobban ismerjék meg egymás termelő tevékenységét, s a leszűrt ta­pasztalatok nyomón fokozzák a munka biztonságát és haté­konyságát. Ezt szolgálta az új, csaknem egy éve üzemelő mo­dern gépekkel fölszerelt gyár munkavédelmi szemlével egy­bekötött csoportos megtekinté­se is. Az ankét megrendezését sür­gette a kedvezőtlen baleseti statisztika. A negyedik ötéves terv termelési előirányzatai mellett fokozottabban töreked­ni kell arra, hogy ezek a szo­morú számok minél kisebbek legyenek. Erre már a közeljö­vőben sor kerülhet, amikor az 1971. évi munkavédelmi terve­ket kidolgozzák. Kívánatos, hogy a korszerű termelésszer­vezési módszerek mellett meg­felelő súlyt kapjon a munka­Szombaton és vasárnap még több gépkocsi szállította a me­zőgazdasági terményeket, épí­tőanyagokat és a lakosságnak a tüzelőt, mint az előző hét vé­gén. Október 10-én 11 200, 11- én 7580, 17-én 11 807, 18-án pe­dig 8413 tehergépkocsival fu­varozott a Volán tröszt. A vasútállomási oda- és el- fuvarozás is nagy mértékben javult az október ll-i, vasár­napi 1380 vagonnal szemben 18-án 1604 vagont raktak ki. — Ha ezt úgy érti, hogy tán­colni meg ilyesmi, akkor nem. Van egy barátnőnk, vele szok­tunk elmenni esténként egy presszóba beszélgetni. — Ezenkívül mivel foglal­koznak szabad idejükben? — Szívesen járunk moziba, majdnem minden filmet meg­nézünk. — Származott kellemetlen­ségük abból, hogy hasonlíta­nak egymásra? — Nem, dehogy — mondja Ilona —, inkább humoros ese­tek adódnak. Nemrégiben egy kolléganőm diadalmasan mondta, most már meg tud bennünket különböztetni, én vagyok az Irma. propagandamunka szemlélte­tően történjen, nagyobb mér­tékben támaszkodjon az SZMT munkavédelmi szemléltetőesz­közeire (pl. filmek). A SZOT elnöksége is állást foglalt a munkavédelmi kérdé­sekben, és több segítséget kért a felügyelők részére. Mind­ezekben érdemleges változás csak akkor történik, ha a veze­tő testületek számonkérő és ellenőrző munkája hatéko­nyabbá válik, s ezt a kollektív szerződések is tükrözik. Az Üzem megtekintése után a látogatók elmondták véle­ményüket', észrevételeiket. Munkavédelmi szakemberek­ről lévén szó, igen sok lé­nyegbevágó hozzászólás hang­zott el, ami azt mutatta, hogy bőven van még tennivaló a gyárban. Néhány olyan, hiá­nyosság is akad, amely igen súlyos baleseti veszélyt je­lent. — A népgazdaság szempont­jából elsőrendűen fontos az építő- és építőanyag-ipar fej­lesztése — mondta Fonai János, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Szakszervezet megyei bi­zottságának titkára. — Ezen belül a jó munka nélkülözhe­tetlen eleme a munkavédelem és a szaktudás. Erre az ankét is jó tanulsággal szolgálhat. A tröszt az eltelt háromne­gyed évben 3 millió tonnával több árut szállított, mint az előző év hasonló időszakában. Az októberi két hétvégi rend­kívüli műszak e többletet újabb 1 millió 136 ezer tomná- volt toldotta meg. Ilyen nagyszabású, rendkí­vüli műszak szervezésére a jövőben nincs módja a Volán­nak, de az eddig szokásos több mint 2000 gépkocsit továbbra is forgalomban tartja szomba­tokon. és vasárnapokon. Öt év múlva 50 helyett 100 vagon áru a háztájiból Hernesz Ferenc Mindig a tettet vállalta melyik úton kövessek. Agitált, vannak. Amíg nevelték őket, kevés volt a szabad perc. Most sem bő­velkednek eb­ben. A délelőt­töt meg a taní­tás köti le. összevont ci­gányosztály. Nehéz ered­ményt elérni. Néhányan sa­ját pénzükön vették meg a könyveket, fü­zeteket. Ez már előrelépés. Né­ha együtt gyö­nyörködnek a lepkegyűjte­ményben. »Ez itt az admirális­Ihárosi Ibolya Hatékonyabb termelés — balesetmentes munka védelemmel összefüggő ismere­tek oktatása. Az oktató- és Sikeres volt a Volán tröszt hét végi akciója SOMOGYI NEPLAF Szerű», tó'?'*.' rttlőber 21,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents