Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-20 / 246. szám

Az NDK sportsikereinek nyomában Versenyszerű sportolás már az iskolában Népszerű sportág Thüringiában a birkózás, noha ennek a sportágnak nem Suhl a köz­pontja. AZ ÜNNEP UTÁNI dolgos hétköznapok egyikén együtt ültünk a suhli és a csehszlová­kiai, Cseszka Budojevice-i sportvezetőkkel. Csehszlovák sportbarátaink már nem elő­ször jártak Thüringia főváro­sában. Otto heran, a küldött­ség vezetője úgy mondta, hogy ide — mármint Suhlba — mindenkor szívesen jön, mert az NDK sportvezetőitől, spor­tolóitól van mit tanulni. Adolf Gesell elnök sorra mutatta be munkatársait. No nem min­denkit. Ebben a megyében csaknem másfél száz hivatásos aktivistája van a testnevelési és sportmozgalomnak. 130 me­gyei (körzeti és városi) sport­vezető azonban nem csupán adminisztrálja a sportot. A gépírónőtől kezdve mindenki aktív sportmunkát végez, ver­senyez vagy tanít. Valameny- nyi funkcionárius egyúttal egy- egy szakszövetség legfőbb irá­nyítója is. Suhl megyében har­minckét sportágban működik önálló szakszövetség. 1968-tól a mai napig a Suhl megyei sífutók, biatlonisták, sí­ugrók tíz világbajnoki arany­érmet szereztek az NDK-nak. Az Európa-bajnokságokon nyolc arany fémjelzi Thürdn- gia téli sportját. G. Berger, a városi sportszö­vetség elnöke azonban vissza­tereli a szót a futballra, az asztaliteniszre. amelyekben Suhl a jövő évben cserét sze­retne kaposvári csapatokkal. IGEN HASZNOS lenne kö­zelebbről megismerni például az NDK-beli iskolai sportot. Már a népiskolákban megis­merkednek a fiúk, a lányok a versenyszerű sporttal. Nagyon sajnáltuk, hogy az iskolai őszi szünet miatt közelebbről nem láthattuk, milyen ez a gyakor­latban. Az iskolákban nincs kényszer jellege és nem is szükséges rossz a testnevelési óra. Számuk nem magas, de igen intenzívek és inkább ed- zésszerűek. »-Túlórázni« — mi­után a gyerekekkel megszeret­tetik a sportot — mindenki bármikor örömmel hajlandó. Ez a sikerek első feltétele. A szakosítás legalább ilyen jelentőségű. A korai kezdés le­hetővé teszi a gyors kiválasz­tást. Ezt követően már szako­sított edzőkkel dolgoznak a síelők, a birkózók, az atléták, a kézilabdázók, a labdarúgók. Ez utóbbiak egyik edzését megnéztük. A 12—14 éves fiúk hetenként háromszor edzenek. Vezetőik úgy mondják, ha P. Ducke és társai nem is tudták valóra váltani az NDK labda­rúgásával kapcsolatos elképze­léseket, a jövő generáció majd igen. A látottak alapján ezt el is hisszük nekik. Az NDK-ban nem imerik az egyesületi sovinizmust. Az át­igazolási szabályt német ala­possággal dolgozták ki. Isme­retlen az igazolásokkal kapcso­latos anyagiasság. Magasabb osztályba adni sportolót a kis — Magyarországon járva lát­tuk, a Kaposvári Táncsics SE-t futballozni. Szívesen látnánk ezt a csapatot a jövő évben itt nálunk, Shulban is. Hallottuk a kaposvári férfi és női aszta­liteniszezők jó hírét. Ha hív­nak bennünket, szívesen részt veszünk a jövő évi Sió Kupá­ban. Természetesen mi is fo­gadnánk Kaposvár férfi és női asztaliteniszezőit — mondta a suhli sportvezető. A beszélgetésbe ismét be­kapcsolódott Otto Beran, a csehszlovák partner. Azt java­solta, hogy szervezzünk meg egy labdarúgó-tornát kaposvári, suhli & a csehszlovákiai Tábor város csapatai között oda-visz- szavágó alapon. — Legyen Barátság Kupa e tornának a neve, ez nevében is kifejezné az NDK-beli, a magyar és a csehszlovák spor­tolók barátságát — mondta G. Steiner, a megyei sportszövet­ség elnökhelyettese. Valóban megfontolandó, érdekes javas­lat. Az bizonyos, hogy’ ez, az NDK viszonylatában nem is túlságosan nagy megye, és a Kaposvárnál kisebb lélekszá­mú (harminckétezer lakosú), de igen fejlett iparral rendel­kező Suhl város barátsága szá­munkra jól kamatoztatható lenne. Szakvezetőink (akiket várnak Suhlban) sokat tanul­hatnának. M egivott egy kávét, az­tán felkapaszkodott a volán mellé. Az útra már leveleket ragasztott a szél. Köhögött és fújta a füs­töt. Aztán begyújtotta a mo­tort. Fölberregett a farmotor. Hajnal volt még, egészen nyirkos. — Megjön az ősz — mond­ta az első felszálló a faluvé­gen. Csak rábólintott, mert nem ismerte. Megszívta a ci­garettát, aztán tovább ... »Utcai harcokban elesett.. . átadta megbízólevelét... a vásárcsarnokból jelentjük...« Kikapcsolta a rádiót. Min­dig a zöld kapus háznál szok­ta, mert innen már sok az utas. Pedig nem hagyták kö­zönyösen a hírek. A külpoli­tika különösen. Sokszor ösz- szehúzta szemét az alatta kí­gyózó beton fölött, úgy pró­bálta végiggondolni. Kint áll az utcán a többiekkel és ordít, mint a meccsen. Egy rund után elmesélte ezt a ha­vernak — a város egyetlen szakállas sofőrének —, aki azt mondta, ehhez életforma kell. Nem. tudta behelyettesíteni semmivel. Fékezett. Itt száll fel az öreg, a molnár meg a fele­sége, a lány meg a két mű­szerész. Nyolc hónap óla meg­ismerte már csaknem minden utasát. Az öreg nem jött elő. Nem markolta remegős kezével az alumínium kapaszkodót, a molnár jött meg az asszony. — Mi van az. öreggel? egyesületnek dicsőség. A na­gyobbnak kötelessége a tehet­séges sportoló tudását kama­toztatni. A sportdicsőség fogalma egészen rendkívüli. Ez fűti már a legkisebb fiút és leányt. Mindegyik előtt egy cél lebeg: hírt, becsületet szerezni isko­lája, sportcsapata, megyéje vagy hazája részére. Az NDK sportjának nem­igen vannak anyagi gondjai. A rendelkezésre álló pénzösszeg azonban aligha folyik el a mel­lékcsatornákon. Nem az egyé- nek, hanem az egyetemes sport céljait szolgálja az erre fordí­tott pénz. A félmillió lakosú Suhl megyében 8 stadion, 253 sportpálya, 88 tornaterem, 10 60 méteres. 38 huszonöt mé­teres síugrósánc épült e pénz­ből, az anyagi erők összefogá­sából. Most épül egy 3000-es sportcsarnok és fedett uszoda. PÁR NAP ALATT megis­merni lehetetlen az NDK ha­talmas sportgépezetét, még csak a kis Suhl megyéjét sem. A rövid látogatás azonban meggy’őzött arról, hogy min­dent a sport szeretetétől fűtve csinálnak a sportvezetők, a nevelők, az oktatók és sporto­lók. Igaz sportbarátokra talál­tam Suhlban. akiknek nincse­nek műhelytitkaik. De vannak nagyszerű sportiskoláik, mun­kamódszereik, s ez utóbbiakat nem is rejtik véka alá. Kovács Sándor — Nem is tudjuk. — Tegnap elcsapta egy mo­toros — mondta a lány fel­szállás közben. — Mi az, hogy elcsapta?! — mondült meglepetten és durván a lányra, De az fel­szállt már és hátrament a ko­csiba. Sziszegett a foga között. Az öreget régóta ismerte — o fa­luból költözött be, ahol az apja lakik. Hogy beszél róla ez a lány? Elcsapta ... hogyan lehet az öregről ilyen pofátlanul?! Kár, hogy bement a kocsi belsejébe. A tükörre nézett. A lány az egyik műszerész- szél beszélgetett. Hirtelen fé­kezett. Dőltek jobbra balra. N esztek! A motoros. Hát persze ... mint az állat némelyik! Belefurakodik a dugó közepébe is az átkozott járgányával, aztán akár tyúk­szemet lehet taposni a fékre. Legszívesebben a fejére köp­ne némelyiknek, ha elhúz mellette, örülnek, ha ráha­salhatnak a tankra, mint a borjú a világnak, Idegesen szorította a kormányt. Sze­gény öreg ... Az öreg. Hát persze, az öreg is hi­bás lehet. Némelyik szinte ko­nok, amikor közeledik. Nem NEVELÉSRŐL Hogyan segítsük gyermekeink A feldolgozó munka mellett iskoláinkban nagyon jelentős szerepe van az otthoni tanu­lásnak az ismeretek elsajátítá­sában. Gyermekeink otthoni tanulásának megszervezése, segítése és ellenőrzése nehéz feladatok elé állítja a szülő­ket. Nemcsak a felnőttek tevé­kenysége tekinthető munká­nak, a. tanulás is munka. Eredményességéhez jórészt azok a feltételek szükségesek, mint a mi munkánkhoz. Sok­szor bosszankodunk, hogy nem hagynak bennünket nyu­godtan dolgozni. Vajon mi* szülők biztosítjuk-e gyerme­keink tanulásához a családi élet harmóniáját, az otthon derűs, nyugodt légkörét? A segítés első alapelve, hogy rendezett, kiegyensúlyozott le­gyen a családi élet. A másik alapelv, hogy jól kell ismernünk gyermekeink fejlettségét, értelmi, erkölcsi, akaratai tulajdonságait. Mert könnyen irreális követelmé­nyeket támaszthatunk velük szemben. Akár lebecsüljük, akár túlbecsüljük gyerme­keinket — káros hatása le­het, nemcsak a tanulásban, hanem a viselkedésükben, jel­lemfejlődésükben. A helyte­len értékelés következtében egyesek zseniális, rendkívüli gyerekeknek tartják majd ma­gukat, és túl sokat megen­gednek önmaguknak. Mások­ban kialakulhat a kisebbren­dűségi érzés, gátlásossá teszi őket még a tanulásban is, hi­szen eleve úgy ülnek le a könyv mellé, hogy ezt ők úgy­sem tudják megtanulni. Szükséges, hogy a gyengébb képességű, nehezebb felfogású gyermeket bátorítsuk, biztassuk, emlékeztetve őt az eddigi sikerekre, jó eredményekre. Ez lehetséges is, mert min­den kisgyerek vagy ifjú vala­milyen területen, tantárgyban képes jó eredményeket elérni. Elérhető célt tűzzünk gyer­mekeink elé. hogy szíwel-lé- lekkel akarják elérni. A köze­pes képességű gyermektől ne várjunk jó vagy jeles ered­ményeket, és értékeljük di­csérettel a közepes eredményt. Az iskolai munkát »éppen hogy« elvégző gyermeket sok­szor »jó szándékú« szülők megterhelik a zenetanulás, a n”elvtanulás, sportolás vagy balett-tanulás munkájával, abból a »nemes törekvésből«: hadd fejlődjék a gyermek sokoldalúan. Hogy mit jelent mindez együttesen, azt nem gondolják végig, így aztán sok Felcsendültek a versek, a dalok, és közben a nézők ta­núi lehettek, hogy az »egykor múzsáknak szentelt kies tar- tomány« az irodalom és a ze­ne területén milyen sok alko­tót ihletett meg. Csokonaitól Fodor Andrásig', Bernáth Aurélig. Takáts Gyuláig. »Gyönyörű Somogyország« címmel mutatta be Igáiban szombaton este a fogyasztási szövetkezet irodalmi színpada legújabb műsorát a KPVDSZ kulturális napok keretében. A kitűnő összeállítás Károly Sándort dicséri. A jó váloga­tás lehetővé tette, hogy a fia­talok beszélhessenek mind­azokról, akik a művészetek bármelyik ágában is kapcso­fontos. hogy tanulás közben is legyen egy kis pihenő. Nem akkor eredményes a tanulás, ha órákon át görnyed a könyv mellett a diák. Mindegy, h úgy milj’en módszerrel tanul a latban álltak és vauinak sző­kébb hazánkkal. A színpad tagjai huszonhét versrészlettel idézték fel az egyórás műsorban mindazt á szépet, amit Somogyról, a táj­ról, az emberekről mondtak a költők: Berzsenyi. Gárdonyi, Móricz, Hamburger Jenő, Gá­bor Andor, Takáts Gyula, Somlyó György. Fodor András. Papp Árpád. A legfiatalabb Horgas Béla ugyanúgy hcliet kapott a zenei műsorban, mint Vikár Béla, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Wolly István. Az összekötő szöveg ecsetelte a Tanácsköztársaság és a felsza­badulás történelmi eseményeit is. Horváth János és Károlyi Jánosáé dalok bemutatásával tette színessé a műsort. D. Z. tanuló többet dolgozik, tanul, mint egy felnőtt ember. A káros hatás a testi és lelki fejlődésben mutatkozik meg — nincs ideje pihenni, játszani, saját érdeklődésének megfe­lelően foglalatoskodni. Az is­kolát, a tanulást egyszerűen megutálja. (Ha egyszer vég­zek, nem tanulok tovább ...) Közismert, hogy gyerme­keink nem pihennek nem al­szanak eleget, pedig a fejlődő szervezetnek ez nagyon fon­tos. Okai között a túlterhe­lést éppúgy megtaláljuk, mint a rendszertelen napirendet, a rossz szokásokat. A tanulást későn kezdő gyermek hiába fekszik le, nem tud gyorsan elaludni. A kialvatlan gyer­mek nem tud eléggé figyelni az órákon, tanulni otthon, nap­ról napra viszi tovább a fá­radtságát. Következményei: étvágytalanság, általános le- törtség. A tanulás megszervezése fontos feltétel. Legyen egy nyugodt sarok a lakásban, ahol tanulhat a gyerek, per­sze nem tv-nézés vagy rádió- hallgatás közben, a felnőttek beszélgetése mellett. Az is gyermek, akár elolvassa egy­szerre az egész leckét, és úgy próbálja felmondani, akár k'sebb részletekre bontja végzi ugyanazt. Lényeges : minden esetben értse meg, amit olvasott addig ne men­jen tovább, míg nem érti azt a részt. Értelmesen tanuljon! Az a fontos, hogy ne csak ol­vassa az anyagot, hanem próbálja felmondani közben. Lélektani vizsgálatok szerint ha két-három elolva­sás után egyszer felmondja a leckét, akkor lesz hatása a ta­nulásnak. Ha még kisebb a gyermek, nincs elég szókin­cse, akkor nem képes saját szavaival elmondani az anya­got. Ebben az esetben nem baj az, ha szó szerint is meg­tanul bizonyos részeket, ha érti is a szavakat. Neveljük a-ra, hogy próbálja egyre in­kább saját szavaival, kicsit másként elmondani a leckét. Nagyobb tanulókat viszont feltétlenül szoktassuk állan­dóan a saját szókincsű elmon­dásra. Szeléndi Gábor KPVDSZ kulturális napok „Gyönyörű Somogyország néz se istent, se máriát, csak neki az országúinak. Aztán megvan a baj. A múltkor is kész röhej volt. Ott állt a zeb­ra végén egy öregasszony. Megállt neki a kocsival, hadd menjen. Erre csak azért se mozdul. Amikor indított, ak­kor lépett az öregasszony is. Hát persze, hogy kiordított rá. A fenébe. Még most is olyan kényelmetlen érzés. Milyen ijedt szemekkel nézett és ma­kogott maga elé valamit. Fe­ne rossz. Az embert gyorsan leültetik. Nem figyelt a felszállókra. Amikor a lány az ajtóig ért, a végállomáson odaszólt: — És mondja, mi van vele? — Eltörött a keze. A lány. incs rossz lába éppen. Bezárta a buszt, ment befelé a presszóba. De milyen pofátlan teremtés! El­csapta ... csak úgy. Flegma ez a nő. Érdekes, mennyi faj­ta lány. Múltkor ott állt mel­lette. Reggel volt még, au­gusztus. Csak úgy vakított az útról a visszaverődő nap. Pe­dig hat óra sem volt még. Zú­gott a feje, mert előtte éjjel bekaptak egy kicsit a haver­ral. Igen, hétfőn volt. Ott állt mellette a lány, fehér, kihaj­tott blúzban. Szappanillatú volt, olyan /riss. Előző este a bárban ittak a haverral. Végignézték a sztriptízmüsort is. Látszott, hogy legalább százötvenedszer csinálja a nő. A haver szerint sem volt va­lami nagy. A haver tudja, mért kint volt németben, ott látott egészen jó dolgokat. Szóval söröztek — és a nő se­hogy sem ízlett mellé. Persze kár, hogy sörrel kezdték. Al­más lett eléggé az este. Aztán reggel a szappanillatú lány juttatta eszébe, hogy mennyi fajta lány van a világon. Egyik fölkel már egészen ko­rán, a nappal együtt, a másik meg ott billeg a bárban és ta­lán nem is látott még hajnalt. Az az este volt, a füstszagú, a kétnapos sörízű lány. Ez meg a reggel, az Elida szagú. Kész. És flegma. Kifizette a ká­vét, vett egy tábla csokolá­dét, és megtúráztotta a mo­tort. A hegyi útról jött le. Fel­szállt egy asszony, tele sza­tyorral. Kinyúlt a kormány fölött, segített neki. — Jól felpakolt, madam! — Igen, uram. Merszi... Mi az isten, merszi? össze­akadt a szemük. Betűzött az ablakon az őszi nap. Egy pil­lanatra bizonytalan lett a ka­nyar. Merszi, a fenébe, most 03 úteu ftgißsed A végállomáson kicserélte « számot és várt. Először jött a műszerész. — Jó estét! — ... estét — Itt az ősz. — Ja. Mit szövegel? Reggel a lánnyal szövegelt. Aztán jött a lány. — Jó estét. — Aggyon isten. Elvinne ezt az öregnek? Feléje nyújtotta a tábla - csokoládét. A lány nézett, az­tán megrázta a fejét: — Miért, maga nem tudja? Tök flegma. Lódított egyet. — Nem tudom, hol lakik... Felszálltak, indított. A lány ott marad elöl. — Nem tudja? — Nem. — Akkor megmutatom... — Ir“i a buszból? — Hát ha leszáll, akkor nem a buszból. — Elteszem aludni a járgá­nyomat, aztán jövök befelé. Legyen a trafiknál. Beleharapott a szájaszélébe. Biztosan azt mondja majd most... — Jó. j-pltette a nagy farmote­jn, rost aludni, aztán sie­tett a trafikhoz. Az öreg tízpercnyire lakott. — Veszek én is gz öregnek valamit — mondta a lány. Elfordultak a presszó felé. Nem is lehetett látni őket. olyan sötét volt már. Ősszel nagyon korán esteledik. Trónt Tibor SOMOGYINSPLAr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents