Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
fgy pillantás a rend- £ számtáblára. Egy a kilométerórára. Rövid fejszámolás: vajon mennyit »-tekert vissza« az órán a tulajdonos. Megtapogatom a lakkfestéket. Második, harmadik lefestés? Majd szenv- telenül, unottan, amúgy séta közben, más látnivalók sokszoros vonzásában megkérdem: »Hogy adja?« Eladó többféle akad. Van kedélyes: »Hatvannyolc, de csak magának.« Fölényes, aki dehogyis akar eladni, éppen csak erre autózott, s ha már erre járt, benézett Van eladó, aki »palira teszi magát«: »A futómű sajnos nem a legjobb.« Aztán persze hozzáteszi: »De motorikusán, uram, ötvenezer kilométerig bele sem kell nézni.« Az űriember: »Négy csillagot kapott ez a típus a Stern rovatában. Érdekli? Itta névjegyem.« A tömeg egyre sodródik. A piac sarkában kolbászárus. Legalább harmincán állnak sort harapnivalóért. Tökmag- arusok cirkálnak. Teljes a hangzavar. A komolyabb érdeklődők előtt felnyílnak a moíorházak, tel- bőgn'ek a motorok. Valaki dallamdudát árul. .Ötpercenként felharsan az olasz filmekből ismert tülökszó, tizen- húszan sereglenek köréje. Van, aki családostul hozta el a kocsit. Rábízza az asz- szonyra az autó anyakönyvi adatait, maga pedig körbejárja a hasonló típusú kocsikat, . vevőnek teszi magát, informálódik. Dűl a szabadpiac. Birkózik, egymásba simul a kereslet és a kínálat. Van, aki kiragasztja a szélvédő üvegre a kocsi árát, adatait, s maga odabenn mélyen alszik. Messziről jött, hajnalban indult, talán Békéscsabáról. Itt jobb árat remél. Sok vevő saját kocsijával érkezik. Üj kocsit szeretne, de a régit csak akkor adja el, ha az új ára már megvan. Megváltás. Tízéves forma gyerekek róják a “ piacot. Ennyi 'tisztára mosott, fényezett kocsit a Royal előtt "sem látni. És a felnyitott motorházak. Az alkudozás. A tömeg. Soha jobb vasárnap délelőtti szórakozást. Itt mindenkit meguramoz- nak, végtére vagy kocsija van, vagy a zsebében a vételár. Hernádi Miklóst A szerv flutósvilág Magyarországon legtöbb kocsi elkel. Ritka az olyan eladó, aki ötször-hat- szor ki jönne szombat-vasárnaponként. Beültetik a vevőt a kocsiba, próbára mennek, s ha megegyeztek, elhajtanak együtt — Ilyenkor ősszel négyötszáz kocsi jön ki' vasárnaponként. A helypepz húsz forint. Negyedik éve ' működünk, azelőtt a Teleki téren, a használtcikk-piacori árul- Jjattak autót-motort az emberek. Tavasszal van úgy, hogy hétszáz kocsi is kijön egy nap. Akkor az árak is magasabbak, kapósabb a kocsi is. — .Mi itt csak rendészeti szempontból őrködünk. Van néhány civil ruhás emberünk is, azok folyton a piacot járják. Itt kérem lopás, baleset, már komolyabb baleset nem fordult elő. Ide mindenki hig - gadtan jön Iá, s" vigyáz, hogy rosszul ne járjon. Van piac a vidéki városokban is, "igaz, csak havonta egyszer. Sok pesti vidéken adja el a kocsiját, sok' vidéki még följön, itt vásárol. — Legkelendőbb a Wartburg még a Trabant. Főleg a Trabant, hiába viccelnek róla annyit. Nincs probléma az alkatrésszel, olcsó a járatása, nincs benne, ami elromoljon. Meg aztán erre a kettőre kell legtovább várni, ha befizet az ember, öt évig, hat évig.. Nem is csoda, ha sokan ráfizetik azt az öt-tízezer forintot több száz kilométernyi távolságban. Az egyik észak- magyarországi bányászvidéken — olvashattuk — össza- . állt öt bányász és közösen vettek egy kocsit Sok család szilánkokra szakadt a jobb kereseti esélyek okozta szétköltözésben, a fiatalok a külső lakótelepeken raknak fészket. Költözés, szállítás, hazalátogatás a családi ünnepekre — mind könnyebben lebonyolítható, ha már megvan a kocsi. Közrejátszik egy újkeletű tendencia is: a külföldi utazások és a hét végi kiruccanások terjedő népszerűsége. Ez is, az is sokszorta élvezetesebb, pihentetőbb négykeréken. Ilyenkor a lakószoba mozgó, kihelyezett változatában gördül á család. Szól a , kocsiban a táskarádió, horgol az anya,, és a hátsó ülés mögött aütóskutya, játéktigris "bólogat .. tás keszpénzköltségeivel számolnak, holott számításba kell venni a kocsi elévülését is (ez körülbelül tízezer forint évente), meg azt a veszteséget, hogy a pénz nem a bankban kamatozik, hanem autó formájában áz utakon kopik, rongálódik. Ez közgazdaságtan. A valóság azonban — egyelőre — mást mutat A Merkur egyre több gépkocsit importál; jövőre hüszonnyolcezret (mi magunk nem gyártunk személyautót, és áz import nem sorolható a népgazdaság produktív részlegébe — ez magyarázza a magas illetéket), a külföldön élő magyarok rendületlenül küldik, a kiküldetésben járó magyarok pedig rendületlenül hozzák a gépkocsikat. A kereslet mégis változatlanul nő. AM Raliság Szabadság Az autópiac felügyeleti szerve a Fővárosi Tanács V. B. Piac- és Csamokfel- ügyelősége. A felügyelők a Teleki téri élelmiszerpiac felügyelői. Váltakozva — harmadik vasárnaponként — tartanak ügyeletét. Sz. I.-t a reggelije közben érem a piacsarki bódéban. Teszek egy kört a kocsik között, úgy megyek vissza hozzá. Rákezdi: — Kérem, én itt még pénzt olvasni nem láttam. Pedig a öt-tízezer forint. Nem is olyan régen egy felnőtt kereső fél évi bére Magyarországon. Felhalmozódtak a megjavult bérekből félretett százasok. Tíz iskolás közül legalább nyolc elsőként autót szeretne. Betéve fújják az autómárkák nevét, és — nem tudják megkülönböztetni a juhartól a kőrist. Talán a felnőttek között is hasonló az arány. Mi hozta ezt a megszállott rajongást? A helyváltoztatás ősi akarása, a megérkezés öröme. A vágy, hogy a magam kézmozdulatától függjön, milyen sebesen — de mindenképp sebesebben — érkezzem meg valahová. Hogy ne fecséreljek el órákat, másfél óirákat az életemből váróteremben, villamosmegállóban, autóbuszon. Hogy kettesben,''‘ csálá- dostul utazhassam, és ne zavarjon a többiek közelsége, amikor oly. értékesek az intimitás szűkre szabott percei. Szábadságot jelent az autó —. térben és időben —, még akkor is, ha éppenséggel csak a ház előtt áll. Szabadságot jelent maga az a tudat, hogy elvisz, sebesen visz el, ahová netán mennem kell, vagy mennem akaródzik. Objektív okok is vannak. A társadalmi mobilitás például. Egyre többen dolgoznak távol lakóhelyüktől, olykor Magyarországon a magán- tulajdonú személygépkocsik száma szembetűnően ível fölfelé. Kétszázezer fut belőlük máris, és kielégítetlen több mint hetvenezer befizetett igénylés. A korszerűtlen utak »gyilkolják« az autó futóművét, karosszériáját, a korszerűek nyögnek a hétvégi csúcsforgalomtól. Nincs elég javítóállomás. Az egyes gépkocsitípusok garanciális szerviállomásainak még a környékét is ellepik az autók. Hetekig, hónapokig kell várni — alkatrészhiány miatt — egy-egy javításra. Üj arisztokrácia ugrott ki: a maszek gépkocsiszerelők hivatásos és amatőr kasztja. Az állami szolgáltatóipar nem tud megbirkózni a sokszorosára nőtt kereslettel — kevés az olyan maszek autószerelő, akinek ne lenne saját gépkocsija, olykor, kettő is. . Az »úrvezetők réme« a »kiegyenesített kanyar«, a Karambol, a defekt. Sok autós legutolsó pénztartalékait is bevetette az áhított ügybe, és egy váratlan, újabb kiadás hetekre felboríthatja anyagi egyensúlyát — a csillogó gépkocsiból kiszállva szalonnát ebédel Szegényebb, amióta kocsit vett Gjarázs alig van. Az autók túlnyomó része »csillaggarázsban«: a szabad ég alatt éjszakázik, és telel. A gyalogosok érzelmei ellentmondásosak. Az ismerős autótulajdonost rajongva aj- nérozzák, de elátkozzák az ismeretlent, olykor meg is rongálják a kocsiját. A tetszetősebb gépkocsik oldalán mindennapos a karcolás, esett tégla is sok gépkocsira, de hallottam már motorházba csurgatott kénsavról is. Egy közgazdász barátom mondja: —Nálunk rpsszul kalkulálnak az emberek. Csak a járaA fejlett nyugati'országokban telítődik a piac. A használt gépkocsi gyakran a felét sem éri el az újnak. Csúcs- forgalomban lépésben »tip- ródnak« a kocsik. Párizsban rendelet született, hogy a csúcsforgalom idején magányos autós nem közlekedhet, köteles legalább egy utast szállítani. A tömegközlekedési eszközök (földalatti, autóbusz) reneszánszukat élik. Újra népszerűek a törpegépkocsik: a parkolásuk könnyebb. Az autóellátás ipara mindent maga alá gyűrve virágzik. A kereszteződéseknek mind a négy oldalán benzinállomás, javítóműhely. A Rolls-Royce cég Angliában helikopteres szolgálatot tart a főbb utakon. Csillagászati összegeket fordítanak az új autópályák építésére. Nyári ünnepnapokon mégis sokszor negyvenkilométeres »dugók« keletkeznek a tenger felé vezető utakon. Az utazó sebesség rohamosan csökken, A pesti gyalogos áll a zebra előtt es vár. Az autófolyam néni akár megszakadni. Bátortalanul lelép, de újabb konvoj szegi útját. A főváros és a vidéki nagyvárosok levegő-szennyezettsége veszedelmesen megközelíti a mérgezést jelző vörös rovátkát. A közlekedési baleset száma felszökött (az Egyesült Államokban évente 25 ezer ember hal meg így). Az autóvezetés a szívbetegségek szálláscsinálója. Az autópiacon folyik az alkudozás. A »befizetett1« gépkocsik egyenletes ütemben gördülnek ki a csepeli szabadkikötőből. A kocsi érkezése legalább akkora öröm a magyar családban, mint egy újszülött világraj ötté. Magyarországon az autósvilág a kisgyermekkornál tart De veszedelmesen közeledik a dackorszak, amikor a kisgyerek topörzékolni kezd, és nem engedelmeskedik .többé a szüleinek. Á nagyváros Frans Masereel linómetszete. A görög mítoszok Robert Graves könyve Furcsa, meghökkentő, megragadó, borzongató, lebilincselő. Ez együtt, olykor lapról laprá' váltakozva Robert Graves könyve. A költőnek, regényírónak sem akármilyen szerző olyan ■— jobb kifejezés híján — kultúrtörténeti munkát produkált, hogy- az olvasó: legnagyobb elismerését vívhatja ki. Hiszi már maga az is bátorság, hogy valaki nekivágjon a görög mítoszok buján- sűrű világának, s modem prózai nyelvre ültesse át e világ legszebb s legkülönlegesebb gyöngyszemeit. S még nagyobb bátorság, hogy nem félti e mítoszokat a tudományos válságtól, a »leleplezéstől«, s ezért egy-egy történet végén összefoglalja mindazt, amit a tudomány — régészet, az antropológia s a többi — megállapított a mítosz valós és lehetséges forrásáról, tényleges kiindulópontjáról. A kétkötetes mű ilyen tagolású: egy mítosz, modem prózában, bőséges jegyzet és irodalmi forrás- megjelölés; majd tömör ösz- szegezés arról, mit mond a A z ex librist, a könyv tulajdonosának nevét megörökítő kisgrafikát már közvetlenül a könyvnyomtatás feltalálása utáni időkből ismerjük; — gyűjteni azonban tulajdonképpen csak a múlt század végén kezdték rendszeresen. Az ex librisek és gyűjtői száma állandóan nőtt, de a különböző országok gyűjtői és művészei közt csak ritkán került sor személyes- találkozásokra. Az elszigeteltségen segített az ex libris gyűjtők kongresszusai nak a rendszeresítése. At kongresszus megrendeBUDAPEST Nemzetközi ex libris-kongresszus Józef Szuszktwicz lengyel művész szeíű ex librise. fámét zésének gondolatát dr. Gianni Mantero olasz építész, a világ legnagyobb .mai ex librisgyűjtője vetette fel. Javaslata kedvező visszhangra talált. Legelőször az osztrák gyűjtők jelentkeztek, s ők dolgozták ki Manteróval együtt a rendezvény programját. Az 1953- ban Kufsteinben megrendezett I. nemzetközi ex libris kongresszuson hét országból 63 gyűjtő és művész vett részt. Szocialista ország első ízben 1961-ben kapott megbízást a VII. kongresszus megrendezésere. Ennek Lipcse, a német könyvművészet gyik centruma adott otthont, hol már a magyar gyűjtők is képviseltették magukat. A X. (krakkói) találkozón határozták el, hogy ezentúl kétévenként rendeznek kongresszust, felváltva szocialista és kapitalista országokba«. 1966-ban Hamburgban a magyarok grafikai mappája — akárcsak Krakkóban —• osztatlan elismerést aratott A következő rendezvény színhelye szocialista ország lett volna, a világ nagy gyűjtői azonban ügy döntöttek, hogy a kongresszust, dr. Gianni Mantero előrehaladott korára való tekintettel lakóhelyén, Comóban rendezik meg. Ez volt mind ez ideig a legsikeresebb: 17 országból 260 művész és gyűjtő sereglett össze, közöttük 12 magyar. Ekkor bíztak meg bennünket a következő — a XIII. — kongresszus megrendezésével, amelyre november 5—8 között kerül sor. Előkészítése nagy feladatot rótt a Kisgrafikabarátok Körére, amelynek tagjait a Művelődésügyi Minisztérium, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Kulturális Kapcsolatok Intézete s egyéb szervek hathatós anyagi és erkölcsi támogatásban részesítettek. Az egyesület három nemzetközi ex libris pályázatot hirdetett Bartók Béláról, valamint budapesti és szőlősboros témakörből. A rendezvények közül kiválik a nemzetközi ex libris kiállítás az Emst Múzeumban és a régi magyar ex librisek bemutatója a Nemzeti Múzeumban. Két kiadvány (Magyar grafikai mappa 37 művész metszetével és'egy nemzetközi, több nyelvű ex libris évkönyv) teszi majd emlékezetessé a budapesti kongresszust. t»oitn>hos Ferenc tudomány. S ismét egy történet, jegyzet... Mit mond á tudomány? Azt például, hogy az Istenek itala, a nektár nem volt más, mint bizonyos haloci- nogén hatású gombák főzete, mely színes káprázatoshoz segítette fogyasztóját. Azt, hogy a labirintus eredetileg nem volt- más, mint tánc alagzat, koreográfia, ahogy Ariadné fonala sem vőlt más valójában, mint kötél, amelyet a. táncosok fogtak, hogy az előirt távolságot és alakzatot megtarthassák. Azt, hogft a bikával való küzdelem' rituális szertartás volt, s hogy a görög mítoszokban — mint minden más nép mítoszaiban ~ ezrével lelhető fel hasonlóság közelebbi és távolabbi népek mondáival ■ HJúzióromboló lenne, amit Graves ír? Egy pillanatra sem! Sőt: így kapják meg igazi fényüket, szépségüket a mítoszok, hiszen így válik világossá, micsoda világteremtő az emberi képzelet, s mennyire gazdag az emberi fantázia! Lenyűgöző a szerző anyagismereté • s a lényeget megvilágító biztonsága. Száz- . hetvenegy- mítoszt dolgozott fel, közöttük természetesen a leghíresebbeket is: Trójái Héraklész csodás kalandjai! Odüsszéusz bolyongásait, az aranygyapjű történetét. A joggal nagy sikerre számot tartó művet Szíjgyártó László fordította s az Európa Könyvkiadó jelentette meg. Besze Imre: Hej, diófa, diófa! Hej, diófa, diófa! sokat nőttél azóta: ágad alatt kedvesem öleltem szerelmesem Hej, diófa, diófa! ágad megnőtt azóta, hogy alatta kedvesem csókoltam szerelmesen. Hej, diófa, diófa! Kiszáradtál azóta, ágad alatt gyászruhát hordott szivem, bánatát neked sírta el s ágad letörte a búbánat,., Hej, diófa, diófa! Hej, diófa, diófa... SOMOGYI Va NÉPLAP október 18. I
