Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

A sátortervező Hát hogy libeg a „Libegő"? Nö r ínyvédelmi tájékoztató Tudnivalók a gyümölcsösök kezeléséről es a burgonya tárolásáról Az idei csapadékos nyár lcedvezeti a kajszibarackon ká­rosító, levélbarnulást okozó gomba (Gnomonia) elterjedé­sének. A tenyészidőszak máso­dik főiében a kórokozó szaba­don fertőzött, mert a vegysze­res védekezés a gyümölcs érés előtti permetezésével minde­nütt befejeződött. A kedvező időjárás, valamint a gyümöl­csös elhanyagolása következté­ben a nyár végére megyeszer- te erős Gnomonia fertőzés ala­kult ki a kajszibarackosokban. A kórokozó a levelek között telel át, és innen indul a kö­vetkező év tavaszán a fertőzés. A megelőző védekezésnél leg­fontosabb a fertőzött levelek megsemmisítése. Ez nagyüzem­ben aláforgatással, kisüzemben leásással vagy elégetéssel tör­ténhet. Kielégítő eredményt ad a Novenda 2 százalékos vagy a Krezonit E 1 százalékos tö­ménységű permetleve, talaj- permetezés formájában. Megkezdődött az amerikai fehér szövőlepke lárváinak tö­meges bábozódása, de sok he­lyütt találkozhatunk még ala­csony fejlődési fokozatú ala­kokkal is, A védekezést, mely minden termelőre egyaránt kö­telező, tovább kell folytatni. Házikertekben a hernyófész­kek-levágása és elégetése, il­letve rovarölő szerek haszná­lata ajánlott. Nagyüzemben csupán a vegyszeres kezelés javasolható, az alábbi szerek­kel: Gusathion 0,2 (14), Dimec- ron 50 0,1 (21), Dimecron 100 0,3 (21), Phosdrin 0,2 százalék (5). Házikertben használható szerek: Fiiból E 0,3 (10), Ditri- fon 0,2 (10), Dipterex 0,2 (10), Wotexit 0,1 (10), Vapona 48 EC 0,1 (7), Nogos 50 EC 0,1 szá­zalék (7). A szerek alkalmazá­si töménysége után zárójelben a napokban megjelölt várako­zási idő szerepel. A téli vermelésre, prizmá- zásra szánt burgonyát gondos átválogatás után szabad csak raktározni, el kell távolítani a gombás, baktériumos és fonal- félges, valamint sérült vagy rovarrágta gumókat. A prizma szabályos elkészítésekor ügyel­ni kell a szellőző biztosítására. 23. IncTia bécsi követségének tisztviselői, néhány nappal az 1962-es esztendő beköszönté­se előtt rábukkantak lakosz­tályában Azsaj Mitra holttes­tére. A fiatal indiai diploma­ta néhány órával előbb két is­meretlen férfi látogatását fo­gadta. A vizsgálat kiderítette, hogy a látogatás folyamán a házi­gazda vendégeivel együtt meg­ivott egy üveg konyakot. A látogatók gondoskodtak az ujj­lenyomatok eltüntetéséről, s jól letörölgették az üveget meg a poharakat is. A boncolás kimutatta, hogy a diplomata halálát ismeretlen keleti méreggel kevert nagy »adag luminál okozta. j A pénzszekrényben a rend­őrség egy rejtjeles írást fede­zett fel: a bécsi csempészve­zérek név- és címjegyzékét. A rendőrség adatai szerint, ame- lveket összevetettek az Inter­pol feljegyzéseivel is, ezek a banditák az Indiába irányuló aranycsempészettel foglalkoz­tak. — Igen, a férjem a csem­pészek nyomában volt! — je­lentette ki a diplomata fele­sége. Nyilvánvaló, hogy dip­lomáciai munkaköre mellett Azsaj Mitrát országának kor­mánya megbízta egyéb titkos feladatokkal is, és ő ezeket si­keresen teljesítette. Röviddel a diplomata halála előtt az in­diai hatóságok letartóztatták több nagy nemzetközi csem- pész-geng vezetőit. A gyilkosság tehát »vérbosz- szú« volt. Azsaj Mitra meggyilkolása csupán egyik epizódja az in­diai rendőrség és a nemzetkö­zi aranycsempész szervezetek háborújának. A csempészett arany valósággal árad India felé. A magyarázat egyszerű: az arany ára Indiában csak­nem kétszerese a nyugati or­szágokban fizetett árnak. A csempészek kihasználják ezt a helyzetet, amely nem véletlen és újkeletű, hanem az idők folyamán szükségszerűen ala­kult ki. REPÜLNEK A GYÉMÁNTOK IS A gyémánt nem csupán a csempészek, hanem a nemzet­közi tolvajok figyelmét is vonzza. E drágakövek sokfelé utaznak szerte a világon, és a gyémántlopások fantasztikus arányokat öltenek. Évente több százszor előfordul, hogy a hivatalos gyémántküldemé­nyek címzettjei, amikor az ál­lítólag drágaköveket tartalma­zó dobozokat felnyitják, min­denféle haszontalan, de a fel­adott gyémántokéval megegye­zd súlyú tárgyat találnak ben­nük. A repülőgép útközben többször is leszáll, és minél többször történik ez meg, an­nál nagyobb veszély fenyegeti a küldeményeket. A lopást gyakran menet kpzben, a levegőben követik el. íme, például, mi történt az­zal az egymillió frank értékű gyémántszállítmánnyal, ame­lyet repülőgépen küldtek Pá­rizsból az algériai Costantine- ba, Marseille-en és Algíron keresztül. Marseille-bén jelentkezett egy ékszerész, akit a párizsi cég — a feladó — megbízott, bogy jelen legyen a külde­mény vámolásánál. A csomag azonban ekkor már nem drá­gaköveket, hanem tégladara­bokat tartalmazott. Az egyik rendőrfelügyelőnek jó gondolata támadt. Ellen­őriztette a Marseille-ben kira­kott összes csomagokat. Ezek között volt egy terjedelmes, de feltűnően könnyű láda is. S a ládában, amely altár egy em­bert is befogadhatott, csak egy széket találtak. A feladó, talán szórakozott­ságból, megadta a nevét és a pontos címét is. A rendőrség így hamarosan kézre kerítette, és az illető hamarosan val­lott is. A »vállalkozást« ketten ké­szítették elő. Mindkettő a re­pülőgépen volt. Az egyik az utasok között, a másik — eg' volt postai tisztviselő — a Iá dában. Ez tudta, hogy a le pecsételt postazsákban szállí tott drágakövek csomagján li­la címke van. Útközben ki­mászott a ládából — ehhez csupán két csavart kellett ki- lazítania —, megkereste a lila címkés csomagot, kiszedte be­lőle a gyémántokat és berak­ta társának bőröndjébe, aki nyugodtan ült a repülőgép ut" sai között. Marseille-ben a tán észrevétlenül kibújt a lá­dából, társa pedig — bőrönd­jével együtt — ugyancsak k - szállt. Ha a ládán nem sze­repelt volna a feladó neve és címe, valószínűleg sohasem bukkannak a gyémántok nyo­mara- (Folytatjuk) — KÖSZÖNJÜK, JÓL ... Már közel 120 ezren váltottak eddig jegyet — kaptuk a vá­laszt. Augusztus 20-án helyezték üzembe Magyarország első sze­mélyszállító kötélpályáját, a jánoshegyi »Libegőt«. Persze a kötélpálya, mint közlekedési és szállítóeszköz, már nagyon ré­gi találmány. A leírások sze­rint először Japánban alkal­mazták szállításra; igaz, a pá­lyát akkor még csak két hegy­csúcs között kifeszített kötél jelentette. Európában kezdetben a vá­rak építésénél jelentett segít­séget; a várárok fölött átha­ladó kötélen csigákra felfüg­gesztett kosarakat kézi erővel továbbítottak. A francia Sam­son D’Ableville két szikla kö­zött, 243 méter magasban egy folyó felett olyan pályát épí­tett, amelyen csörlők segítsé­gével már egy kétszemélyes kabin közlekedett. Mindez tör­tént 1536-ban! A világ leghosszabb kötél­pályája ipari célokat szolgál, a svédországi Kristineberg—Bo­liden városokat összekötő vo­nal hossza 96 kilométer. Ha­zánkban a század elején a kü­lönböző szén- és kőbányáknál vezették be teherszállításra. Jelenleg 122 pálya működik, mintegy 250 kilométer hosszús­ságban. Az első üzemszerűen működő, személyszállításra al­kalmas légi utat 1866-ban nyi­tották meg Schaffhausenben. Magyarországon az első ilyen légiút a jánoshegyi autó­busz-végállomást köti össze a zugligeti villamos-végállo­mással. A felfelé haladó íüg- gőszékek 4—9 méter magasan a keskeny völgyben először mintegy 400 méteren beépített terület fölött haladnak. A pá­lya hossza 1040 méter, az át­hidalt szintkülönbség 262 mé­ter. Az út mindössze 12 percet vesz igénybe, a székeket tizen­öt másodpercenként indítják, ennek megfelelően 480 sze­mély veheti használatba egy óra alatt. Ezek persze a nagyközönség előtt már többé-kevésbé is­mert részletek. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a fővárosi XII. kerületi tanács »saját zsebből« építtette meg a légpályát. Takács Jenő, a ke­rületi tanács vb-elnöke, a terv lelkes támogatója, nem kis kockázatot vállalt ezzel, hi­szen a költségek megközelítet­ték a 17 millió forintot. Igaz, hogy népszerűségét tekintve, a Libegő pár év leforgása alatt »visszatéríti« ezt az összeget. Impozáns tervek készültek további személyszállító pályák felépítésére is. A gellérthegyi útvonalnak két elgondolását tanulmányozzák; a Tabán— Gellérthegy, vagy a Duna-part —Gellérthegy pálya terve mel­lett döntenek majd. A Bada­csony festői környezetébe il­leszkedne a Kisfaludy-házig, illetve a tetőig építendő pá­lya. Kész tervek várnak meg­valósításra a Mátrában is, az itt épülő légihíd Mátraházát kötné össze Kékestetővel. — Hossza 2250 méter, a szintkü­lönbség 300 méter lenne. BIZONYOS, hogy a Buda­pesten méltán nagy sikert ara­tott Libegő példáján felbuz­dulva, ezek a tervek sem fog­nak sokáig porosodni a hiva­talok fiókjaiban. Reméljük, a turisták ezrei már a közeljö­vőben kényelmes székekből gyönyörkdöhetnek hazánk szebbnél szebb tájaiban. Épül a terményszárító Bizonyára mindenki gyö­nyörködött már a Balaton-par- ti kempingtáborok látványá­ban; a sátrak, mint kifeszített szárnyú lepkék, sokféle szín­ben pompáznak. Azt viszont kevesen tudják, hogyan is szü­letik meg egy sátor, előbb a papíron, majd a gyárban. — Hogyan lehet valaki sátor­tervező? — kérdeztük Nagy Klárát, a tabl Campingcikk Vállalatnál. — Elég szokatlan foglalkozás ez, és eléggé új is. Egyetemi szinten nem oktatják;, nemcsak nálunk, a világon sem tudunk ilyesmiről. Aki tehetséget érez ehhez, az a ruhaipari techni­kumot végezheti el, s aztán a sok gyakorlás avatja majd iga­zán sátortervezővé. A sátortervezés közel áll az iparművészethez. Egy-egy álomnak a kivetítése a térbe, geometrikus formák segítségé­vel. Valamifajta belső érzék kell hozzá. — Nem merem bátran az iparművészethez sorolni, de az biztos, ha az ember hozzá­fog egy új sátor tervezéséhez, akkor este is az jár a fejében, azzal álmodik, azzal ébred reg­gel. Az egész lényét, gondolat- világát kitölti, s azt hiszem, ebben hasonlít minden más al­kotómunkához. Sok közös vo­nása van más művészetekkel. Nemcsak a színek megválasz­tása. Itt van például a Felicia modell; a legkorszerűbb építé­szeti formák jegyeit hordozza magán. — 1964 óta dolgozik a válla- latnál. Melyik tervet vallja Pisarro chilei lakos felesége halételt akart készíteni va­csorára, és ezért a piacon megvásárolt halat eltette hű- t ’szekrénybe. Amikor munká­hoz akart látni, kinyitotta a j -gszekrényt, és a legnagyobb meglepetésére kékeszöld fény sugárzott a halból. Az esetről tudomást Szerez­lek a helyi lapok riporterei, sőt az egyik felvételt is akart készíteni a halról. Kiderült, hogy a halból sugárzó fény Fotóelőhívás A fényképezés és a sötét­kamra kezdettől fogva elvá­laszthatatlan fogalom volt egymástól. Ügy látszik azon­ban, hogy ennek az eljárás­nak befellegzett. Egy francia fotócégnek sikerült fénykép- elphívást napfényben elvégez­ni. Ráadásul még egy erős fényű villanylámpa lényeges szerepet tölt be az új eljárás­nál. A fotópapírt leheletvé­kony cinkoxiddal és egy dia- zosol nevű vegyszerrel vonják eddig a legkedvesebb »gyér- mellének-«? — Nehéz választani. Ez a munka is árulkodik arról: fér­fi vagy nő tervezte, s az alkotó hogyan szemléli a világot. Az első sátram a Szirén volt. Amikor egy angol üzletember meglátta, felkiáltott: »Jaj, mi­lyen nőies sátor, kedves és jó­pofa.« Lehet, hogy az elsőnél különösen saját énemet adtam, a színek is a kedvenceim vol­tak: zöld és óarany. — Most milyen színeket hasz­nál szívesen? — Sokféle elképzelésem elegendő volt az egyébként homályos konyhában a felvé­tel elkészítéséhez villanófény nélkül is. A kép kitűnően si­került és megjelent a ripor­ter lapjában. Vegyésztudósok megállapították, hogy a külö­nös jelenség minden valószí- ‘nűség szerint összefüggésben van a Csendes-óceán térségé­ben nemrég végrehajtott fran­cia atomfegyver-kísérletekkel. Minden jel arra vall, hogy a szóban forgó hal a kísérlet idején radioaktívvá vált. napfényben be. Amikor a fényérzékeny papírra helyezik a negatívot és megvilágítják ultraviola fénnyel, a diazosol megfeke­tedik, és pontos levonatot ad a papíron. Ezután a fényér­zékeny papírt közönséges vil­lanylámpával megvilágítják és a diazosol, amely a nega­tív sötét foltjai alatt változat­lan maradt, vegyül a cinkoxid réteggel, és a negatívról kitű­nő fényképet ad. lenne. Igaz, jobbára a zöldek és a sárgák variációi kötnek le. Az, hogy mivel dolgozunk, egyelőre attól függ, miket gyártanak. Most a legkereset­tebb színpárok a piros és a kék, a zöld és a piros. Érdekes, hogy az utóbbi években az emberek a feltűnő sátrakat ke­resik, az övék minél elütőbb legyen a többiekétől. Egyéb­ként külföldön is az élénk színek és a csíkos változatok mennek. — S a formák? Milyen nor­ma vagy igény szerint alakul­nak? — Itt is többféle szempontot vettünk figyelembe, elsősorban az esztétikumot, de szinte vele egyenrangú követelmény a célszerűség és a gazdaságos­ság. A mai igényeknek megfe­lelően még a kétszemélyes sá­tornál is arra törekszünk, hogy legyen élettere. Lakni is lehessen benne. Két-, négy­vagy hatszemélyeseket terve­zünk. többnyire belső sátorral, hálófülkével. Az 1971-es leg­újabb modellek egyebek között a Krisztina és a Líra. — Figyelemmrl kísérik a kill- I földi bemutatókat és a hazai | igényeket? — Igen. külföldi kiállítások­ra, bemutatókra jár a vállalat képviselője. A tapasztalat: a világon még igen kevés sátor- tervező van, így inkább ők dik­tálják a divatot és nem a kö­zönség igénye. Kicsit nálunk is így van. Mi azonban rendsze­resen véleménykutatást tar­tunk, igyekszünk a megrende­lőknek dolgozni. — Vajon mi lehet az otthoni elfoglaltsága egy sátortervező­nek? — Természetesen varroga- tás, saját tervezésű ruhákat, kézimunkákat, no és pihente­tésképpen olvasás, tévénézés. B. ZS. Az atomrobbantási kísérletek következménye Colman típusú terményszá­rító létesítmény összerakásá­hoz, felépítéséhez fogtak hozzá a mikei Rákóczi Termelőszö­vetkezetben. Az Élelmiszeripa­ri Gépgyár és Szerelő Vállalat budapesti és szombathelyi egy­sége készíti a mikeiek részére a kiszolgáló egységekkel együtt mintegy 1,5 miiló forintos be­ruházást. Magára a Colman berendezésre 47 százalékos ál­lami támogatást kap a szövet­kezet. Az olajfűtésű, 5 százalék víz­elvonás mellett óránként 1 va­gon teljesítményt produkáló terményszárító várhatóan há­rom hét múlva készül el. A mikeiek úgy számolnak, hogy addigra a kukorica betakarí­tásához is hozzáfoghatnak, s a kombájnnal betakarított sze­mes termést már itt száríthat­ják. Kilencszáz holdnyi kuko­ricájuk van a Rákóczi Tsz-nel:, s az elért hozamból sokat akarnak szárítani a gépszínbő átalakított, a megye termelő- szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban még egyedüli berendezéssel. A Colman típu­sú terményszárítót jövőre már a gabona vízelvonására is fel­használják. B SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. október 2. » /

Next

/
Thumbnails
Contents