Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-15 / 242. szám
Százdolláros szabadságon Olimpia zöldben Jogi és egészségügyi előadások fiataloknak Vendégmunkások — Naptár négy évre előre — Naponta tíz újságíró — Münchennek szüksége van mindarra, amit az 1972-es XX. nyári olimpiai játékok számára építünk — mondotta beszélgetésünk elején Berthold Beitz, a sajtó- osztály egyik munkatársa, miután a csinos titkárnő szabad kollégát keresve végigloholta névjegyemmel az emeletet. Beitz úr sok érdekeset mondott el az előkészületekről. A földalatti, a parkolóhelyek, a mozgólépcsők építkezéseit jártom- ban-keltemben már én is megcsodáltam. »•Valamivel« gyorsabb tempóval dolgoznak a munkások, mint nálunk. Amikor informátorom elmondta, hogy jugo- szlávok, olaszok, osztrákok, törökök, görögök, franciák, arabok, kínaiak, indiaiak és pakisztániak építik a létesítményeket, nem kis büszkeséget vettem ki szavaiból. — Amikor a mi városunk kapta meg az 1972-es nyári olimpia megrendezésének a jogát, még több elképzelés tartotta magát az épületek, létesítmények elhelyezését illetően. Aztán megszületett a gondolat: az olimpiát zöldben, parkosított, hangulatos környezetben kell megrendezni. Így esett a választás Oberwiesenfeldre, erre az üres területre, mely légvonalban csupán négy kilométerre fekszik a város központjától. Nem akartunk gigantikus dolgokat csinálni, inkább a szükségest összeKötni a praktikussal. Az olimpiai faluból például lakótelep lesz. A szoba, ahol beszélgettünk, a sajtóosztály vezetőjéé, Hans Klein úré. A berendezés egyáltalán nem hivalkodó, sőt túlságosan egyszerű. Ami azonnal szembetűnt, egy hatalmas, 1969-től 1972-ig berajzolt naptár. Az előkészületek minden momentuma megtalálható itt. A legutolsó, a belépőjegyek árusítása, amit 1972 márciusában kezdenek meg. Az építkezésekre 1—1,5 milliárd márkát irányoztak elő, de ebben nemcsak a kimondott sportlétesítmények szerepelnek, hanem a járulékos beruházások is, az utak, járdák, csatornázás, elektromos vezetékek és központok építése stb. Az olimpiai stadion csőhálózatának építése már hetvenöt százalékban készen van. Az építkezés feszített ütemben halad, hiszen a nyolcvanezer néző befogadására tervezett óriást egyik napról a másikra mégsem lehet felépíteni. Negyvennyolcezer az ülő- és harminckétezer az állóhelyek száma. Jól áll a Sporthallfe és az úszócsarnok építése is. Az előbbiben tizenkétezer. az utóbbiban kilencezer néző számára lesz hely. Az olimpia láza nemcsak a münchenieket és az építőket kapta el. hanem a kereskedőket is. Az ötkarikával való visszaélésekről sokat olvashattunk. ennek ellenére az áruházak sportosztályaln már megjelent a sportolók világ szimbóluma. Ajándéktárgyakat, trikókat lehet vásárolni az ötkarikával. A sajtóközpontban egyébként gyakori, sőt mindennapos vendég a külföldi újságíró. Aznap rajtam kívül még nyolc kollégát vártak. A sok érdekes információval felpakolva utam nem is vezethetett máshova, mint a televíziótoronyhoz. Gyorslift röpített fel a tetőre, miután a két és fél márkás beléptidíjat leszurkoltam. A látvány csodálatos volt. A szép időben a Bajor-Alpokig elláttam. Hazafelé az autóbuszon kiolvastam az esti újságot, amelynek első oldalán szenzációs riport szerepelt. Egy elkeseredett, családos férfi a polgármester szeme előtt akart leugrani a városházával szemben levő épület tetejéről, mert nem kapott szociális lakást. Dr. Hans-Jochen Vogel müncheni főpolgármester kijelentette, hogy személyesen veszi kezébe az ügyet, de ígérni semmit sem tud. Az esethez tudm keli azt is, hogy Nyugaton — az NSZK- ban különösen — magasak a lakbérek, a fizetések egynegyede, egyötöde. Tehát a hónap négy hetéből körülbelül egy hétig dolgoznak a lakbérért. Ezek után érthető örömmel újságoltam ismerőseimnek, hogy az olimpia után bőven lesz lakás a bajor fővárosban. — Persze, hogy lesz — felelték —, csak legyen, aki megfizeti. Hiszen, ha az egyik szobában esetleg egy olimpikon lakott, az ár azonnal megemelkedik tíz százalékkal... (Folytatjuk.) Saly Géza A népművészeti hét látogatottságát korai lenne még értékelni, az egyes programok sikeréről ellenben máris biztosat tudunk. Kedd este kaptam meg a Rippl-Rónai Múzeum jelentését: rekordszámot jegyeztek föl a vendégkönyvben. Hétszázötvenhatan fordultak meg délelőtt és délután A somogyi hímzés kiállításon. Ugyancsak lelkesítő, hogy az eddigi két művészeti est zsúfolt nézőtér előtt zajlott le. Kedd este a vendégeknek is kijutott abból a szeretetből, amely a somogyi szólistákat, együtteseket, csoportokat övezte. Zala mutatkozott be a Latinca Sándor Megyei Művelődési Központban, majd Tolna lépett színpadra. ÚJRAALKOTÁS Zala népi énekesei újkeletű népdalokat hoztak. Egy balladára különösen oda kellett figyelni. Béres Jánosné novai énekes Annusról szóló balladájával felmutatott valamit a népművészet mágikus erejéből. Az újraalkotás tanúi ler Elő népművészeti bemutató Amint az ember megszületik, kapcsolatba kerül a joggal, hiszen hivatalosan csak akkor létezik, ha anyakönyvezve van. A fiatalok, akik az iskolapadból kikerülve munkát vállalnak, általában nem tudják, milyen jogok illetik meg őket, és milyen kötelezettségeik vannak. A városi KISZ-bizottság ez év márciusában hívta életre a felvilágosító-tanácsadó szolgálatot, amely az iskolaév végéig működött. Ebben a formában azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fiatalok nem használták ki eléggé a lehetőséget, ezért az idén megújhodva jelentkezik a szolgálat. Dr. Györki Zoltán, a tanácsA népművészeti hét alkalmából a Rippl-Rónai Múzeumban élő népművészeti bemutatót tartanak a buzsáki, az endrédi cs a karádi lányok, asszonyok. Képünkön^ Várdal Jánosné népművész a tervezést és a rajzolást, Flló Istvánné és Gadányi Istvanné a hímzést mutatja be a látogatóknak. adó vezetője elmondta, hogy az igények fölmérése után, a konkrét jogi tanácsadás munkájuknak csak egy része lesz. Előadásokat, vitadélutánokat szerveznek a város közép- és felsőoktatási intézményeiben, valamint a szakmunkásképző intézetekben. Az előadások célja a jogpropagandán kívül a társadalomtudományok egyéb ágainak ismertetése. A huszonkét fiatal jogászhoz, aki eddig az iroda tagjá volt, egy-egy előadás erejéig ifjú orvosok is csatlakoznak. Néhány cím a tervezett előadás- sorozatból: Az állam eredete; Az állam elhalása; Jog és erkölcs; Állampolgárság, kettős állampolgárság, hontalanság; nyomozók, ügyészek, bírák; Népesedés, túlnépesedés; Van-e generációs probléma?; Nemi élet, családtervezés. Az irodának körülbelül húsz előadástervezete van, de ezenkívül is szívesen áll az ifjú érdeklődők rendelkezésére. A tavaszi időszakban mintegy ötven ügyben adott tanácsot vagy járt el az iroda. A várakozással ellentétben nem munka, inkább családjogi problémák voltak túlsúlyban. VIRÁG ÉNEK („Abszurd mini“ két részben, előjátékkal) A FIÜ (Még tizenhét évest): Hogy én egy lánynak virágot?! És hajbókoljak előtte?! Nem, nem soha... Én kemény leszek, férfias és határozott. Mint az Ivanhoe és az Oroszlánszívű együtt. Legföljebb egy igen drága ékszert! De ezt is csak Neki majd. Hadd lássa, a kemény külső alatt azért érző szív dobog. A LÁNY (Még tizenhét éves.): Ha majd egyszer 0 eljön értem, mindig virág lesz a kezében. Nem ékszer kell nekem, hanem virág. Hol szerény szegfű, hol illatos rózsa. Máskor meg orchidea. Igazi. Mert Ö LESZ AZ IGAZI ... /. rész Később. Immáron megismerkedve várja a Lányt a Fiú. Kezét idétlenül maga mögött tartja... LÁNY (Jő.) FIÜ: Tudod én egyszer elhatároztam, hogy soha mm kedveskedem lánynak virággal. A barátnőid már mosolyognak rajtad, hogy sohasem kapsz virágot. Hát szedtem neked. Tessék. LÁNY: Aranyos vagy. Tudod, mi nők, egy kissé rabjai vagyunk a külsőségeknek. De így szép ez! Magad szedted? Tudod mit, soha ne vegyél nekem virágot. Mindig így szedd, ez sokkal kedvesebb... Olyan aranyos vagy! Persze, nehéz erről beszélni. Mi egész lényünkkel, egész bensőnkkel vonzódunk a virághoz. Ti, férfiak legföljebb megérzitek ezt... II. rész Polgári otthon. Szereplők ugyanazok. FÉRJ (Jő.) FELESÉG: Csakhogy végre méltóztatol megtérni családodhoz ... FÉRJ: Ne zsörtölődj már megint! Nézd, virágot hoztam neked, FELESÉG: Virágot?! Milyen rég. kaptam tőled virágot! FÉRJ: Magam szedtem. Üde, harmatos, olyan, melyhez egész lényeddel vonzódsz. FELESEG: Hagyd a mesél, fiam! Egy smucig alak vagy. Röstellsz kiadni pár forintot, inkább összeszedsz valamit. Jellemző. Azt hiszed, idehozod est a pár szál agyonnyílott őszirózsát és kész?! Főzök, mosok rád! De te egy vacak ékszert nem veszel soha, hanem pár szál gazzal itt adod a Lohengrint... FÉRJ (Néma.) FELESÉG (Még beszél tovább, de az már nem tartozik a darabba.) (Függöny.) Tröszt Tibor Egy mágikus erejű ballada Annusról Zala és Tolna hettünk, amely katarzison át vezetett bennünket a művel való teljes .azonosulásig. (A nézőtéren is dúdolni ke dtek egy-egy ismerős dalt.) Ezt mondhatjuk el az éneklő de- esi férfikarról és a neves tolnai táncosokról, a dombóvári sérte. Két lakodalmast láttunk: mindegyiket Tolna mutatta be. Az őcsényí népi együttes sárközi lakodalmasa közelebb állt színvonalában a folklórhoz. »ősállapotához«, de szokásokat is fölelevenítettek táncukban. A dombóPerdül a szoknya... Pillanatkép a dombóvári együttes műsorából. 'ifjúsági táncegyüttesről is. A dombóváriak két számára az archaikus báj mellett a zene és a tánc teljes egysége volt jellemző. (A Kapós partján című kompozíciót és egy baranyai lakodalmast mutattak be.) FELDOLGOZÁSOK A népdal erejét nemcsak az bizonyítja, hogy fennmaradt és ma újra élő, hanem a neves zeneszerzők efelé forduló =a is. Ismeretesek Bartók és Kodály szépséges népdalfeldolgozásai. A Zala megyei Művelődési Központ vegyes kara — az izgalom okozta rossz intonáció utón — Bárdos Szeged felől című feldolgozását mutatta be szép sikerrel. Újnak, I meglepetésnek számított a hernyéki citerazenekar hang- szerelése; a három népi hangszert hegedű és bőgő kivárlak feldolgozása egy tánc- együttest dicsér inkább. (Ruhájuk szépsége külön is említésre méltó.) A FORRÁS PARTJÁN Bizonyára önálló estet betöltő műsort is tudott volna hozni mindkét szomszédunk. Együttes szereplésüknek mégis nagyon örültünk, mert egymást figyelhették a szereplők, megismerhették közös kincsünk más-más színét, formáját. De az egy megyén belüli szólisták, csoportok is a ritka találkozás örömét élvezték. És amiből a közönség kimaradt: a műsor végeztével, tíz után az öltözők folyosóján rögtönzött énekléssel, tánccal immár ünnepeit a két vendég megye a hozzájuk csatlakozó házigazdákkal. Horányi Barna Csevegés dallal, dudaszóval Négy megye énekes és hangszeres népművészeinek pódiummüsorát tegnap délelőtt tartották a megyei könyvtár nagytermében. NEM VOLTUNK SOKAN és a hangulatról sem mondhattuk azt: ünnepélyes. Jobb, igazabb úgy: emberi, baráti. A program címe nem ígért újdonságot; a népművészek több este is fölléptek már. De nekünk, hallgatóknak és maguknak a szereplőknek is talán ez adott a legtöbbet eddig az ünnepi hét alatt. Pódium: a művész legyen egyszerűbb, alkalmazkodjon a kisebb térhez, az intimebb légkörhöz. A fekete fejkendős asszonyok és az ünneplős férfiak így álltak meg előttünk. De a közelség, a figyelő közönség csendje legbelül nyitott föl egy ajtót. Hogy mi lehetne az ajtó neve? Átadni nektek, úgy, ahogy kibuggyan, ahogy az ősök adták. A pódium sem létezett valójában. S ebben nagy szerepe volt Olsvai Imrének, az MTA tudományos munkatársának is, aki úgy kérdezte őket, úgy beszélgetett velük, hogy a válasz a legszebb dalokban, muzsikában érkezzen hozzánk. Lehozta őket közénk. Börzse Pista bácsi Hemyéről úgy kacsintott ránk, úgy vont be huncutkás strófákba, mintha »édes vérei« lettünk volna. Máté Józsefné balladaénekes nemcsak az igali asszonyokat képviselte, ő maga volt a ballada: halk, törékeny hang, szép fekete ruha, amelyből csak a fegyelmezett kéz és a kőszerű arc fehéredett külön. Németh Andrásné ősi dallamai egészen mélyről fakadtak, búsongó- színű hangja lehajolt hozzánk. Fodor Mihály bácsi azt nótáz- ta el nekünk, hogyan ült ő hajdan a mátrai bérceken, ahol leikébe plántálták a népdal szeretetét. Bizony felkacagtunk, mert belénk bújt a ritmus, és kacagni kellett, amikor Ardai József fújta a szép podrovinai dalt a kecskebőrdudán. Dtiga Ilona fehér blúzban, hamvas arccal a pünkösdi rózsáról énekelt. Hangjában ott búj- kált: lesz, aki ápolja öregjeink után a magot. Simon Ferenc Józsefné olyan mozdulatlan volt, mint egy faragott szobor, őseitől tanulhatta: a munkád dicsér téged. Székely ízű dalát nagybátyjáról költötték. A MOLDVAI csángók furulyaszavával köszöntött bennünket Gúzsa Pál. Aztán elárulta, hogy ő farag is. Ajándékba hozta városunknak egy csángó ház faragott mását. Hálából azért, hogy eljöhettek, hogy énekelhettek a nép életéről, saját magukról. B. Zs. SOMOGYINÉPfeAP- Csütörtök, 1970. október 15.
