Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

A főkozmetikusnő az év felét külföldön tölti Ha nem tudnám a foglalko­zását, akkor is kozmetikusnak vagy ápolónőnek nézném, mint ahogy valójában is mindkettő egyszerre. Olga Knoblochová, a csehszlovákiai kozmetikai intézet főkozmetikusa a Der- macol Kozmetikai Vállalat képviseletében járt Kaposvá­ron. Hihetetlenül zavar, hogy velem szemben ül egy nagyon kedves, bájos nő, mosolyog, nekem beszél, és én nem ér­tem mit mond, csak a szemé­ből olvashatom ki, milyen em­ber lehet. Beszédstílusából, mondatai zamatéból semmi sem jut el hozzám a tolmács­nő szabályos és a tartalmat minden bizonnyal pontosan visszaadó mondatain keresztül. — Mióta kozmetikus? Elmosolyodik, emlékező n, kicsit talán szomorkásán is. — Tizennégy éve, az elsők között voltam Csehszlovákiá­ban. Ma már én tanítom őket. Szerénytelenség nélkül állítha­tom, hogy a kozmetikai inté zet világhírű. Sok osztályon folyik a munka, hogy csak né­hányat említsek: manikür, pe­dikür. fodrászat, plasztikai se­bészet. Kapcsolatot tartunk a világ valamennyi jelentős koz­metikai intézetével. Négy éve vagyok a Dermacod alkalma­zásában, a készítmények elő­készítésében is részt vettem. — Gyakran jár külföldre? — Rengeteget — mondja a kézmozdulata, s az arckifeje­zésében benne van, hogy ez Készülnek a télre VÁRJAK A TELET a KPM Közúti Igazgatóságán. Az idei telet, amelynek egyre sebe­sebb jöveteléről vallanak az egymást követő borús napok, s amely — a meteorológiai valószínűségszámítás szerint — nem lesz olyan zord és tartós, mint tavaly volt. Hacsak... Ha ezzel a kis szóval, ezzel a parányi bizonytalansági ténye­zővel nem kellene számolni! De kell! Az elmúlt tél szomo­rú tapasztalatai fontos követ­keztetések levonására sarkall­tak. A havas hónapok közötti időszakban alapvető elhatáro­zások születtek. S ma már ala­posan megváltozott feltételek mellett, sajnos sok tapaszta­lattal »gazdagodva- várják az első hó megérkezését. A közúti szolgálat szempont­jából a téli útfenntartás elsőd­leges fontosságú. A téli mun­kák két fő területe: a hótól való mentesítés és a síkosság elleni védekezés. A KPM eb­ben az évben csaknem száz százalékkal növelte a hómaró gépállományt, s az új gépekből Somogy megyébe is kettő jut. Ezzel három hómaró áll ké­szen a megye útjainak meg­tisztítására. Ezek a gépek el­sősorban a közép-európai hó­viszonyok között alkalmasak. Az igazgatóság további nagy teljesítményű Tátra gépkocsi­kat is kap a tél beköszöntő­vel, szám szerint hatot. To­vább folytatják a traktor von­34. A fenti eset újból bebizo­nyította, hogy a mikronyomok felkutatása, megőrzése és vizs­gálata célravezető módszer a kriminalisták kezében. Ezek a parányi bűnjelek mindenhová elkísérik a gonosztevőt, nem tud megszabadulni tőlük. A vád e láthatatlan aprócska ta­núi szilárd bizonyítékot szol­gáltatnak még akkor is, ha a bűnöző több ezer kilométer távolságra szökött a nyomozó­tól. tatta hóekék bekapcsolását is a hóeltakarítási munkálatokba. FONTOS, az edd!gi gyakor­lattól eltérő intézekedéseket tesznek a járműtorlaszok mi­előbbi megszüntetésére. A ve­szélyeztetett helyeket elzárják, táblákkal jelölik, s a legrövi­debb időn belül terelőútra té­rítik a forgalmat. A hótakaxó borította utak felszabadítása a jövőben meghatározott — fon­tossági — sorrendben történik. Elsősorban a főútvonalakat tisztítják meg, s az egy-két ki­lométeres bekötő utak járha­tóvá tétele nagvobb arányban hárul a községi tanácsokra. Vannak ugyanis a falvakban olyan mozgósítható gépek és más erők. amelyeket eddig nem használtak ki, holott ez a munka óriási terhet jelen­tett az igazgatóságnak. Ezután nagyobb mértékben alapoznak a hóvédő erdősávokra is, és újra napirendre kerül telepí­tésük. AZ ÉRTEKEZLETET, ame­lyen a fentiek elhangzottak, tegnap tartották a Közúti Igazgatóság székházában az érdekelt szervek — tanácsok, vállalatok — képviselőinek je­lenlétében. Mindezt azért, hogy a téli útfenntartás ja­vuljon, s ne forduljon elő a múlt évihez hasonló helyzet még egyszer. Sajnos, az érde­keltek közül csak kevesen vet­tek részt az értekezleten. »KIDNAPPING* AUSZTRÁLIÁBAN Bondy, Sidney egyik kül­városa büszkén viseli »a Csen­des-óceán paradicsoma« elne­vezést. Itt, Bondyban élt családjá­val Bazil Thorne, egy utazási iroda ügynöke. A Thorne csa­lád békésen éldegélt egészen 1960. július 1-ig amikor — sze­rencsétlenségükre — megütöt­ték a 100 000 fontos főnyere­ményt. »Szerencsétlenségükre« mondottuk, s ez nem rosszin­dulatú túlzás, mivel... De lássuk csak, mi is tör­tént lényegében! Graeme Thorne, Bazil Thor­ne nyolcéves kisfia minden reggel 8 óra 30 perckor indult hazulról az iskolába. Gyalog ment az Edward Street és a Wellington Street keresztező­déséig. Itt Phyllis Smith, Thor- neék egyik barátnője várta, aki aztán kocsiján elvitte a Scot College-be. 1960. július 7-én reggel 9 órakor Phyllis megállt autójával a Thorne-ház előtt. Graeme-t kereste, aki nem jött el a megszokott félkilences ta­lálkozóra. Pedig e kisfiú pon­ínycsiklandó öllet Szakácscserét Kalinyinnal Lazacos scsi kontra halászlé — Ott az orosz teaház nagyon érdekes ugyan, de fá­rasztó is. A tolmácsinő szavai­ból megtudom, hogy az évnek a felét külföldön tölti, de nem egyfolytában, hanem havonta két hét otthon, két hét kül­földön. — Családja van? A tolmács fordítja a kérdést. Olga Knoblochová udvarias mosolya mögül hirtelen valódi ragyogás sugárzik elő. Végre elérkezett a pillanat, amikor ha nem fordítanák, akkor is érteném mit mond. A gyere­keiről beszél. — Két fiam van és egy lá­nyom. Az idősebb fiú most fog érettségizni, technikai érdek­lődésű. A kisebbik hétéves, a lányom pedig még csak négy és fél. Most azt mondja, Ő is kozmetikus lesz, de addig még sok minden történhet. A fér­jem sebész ... Szegények so­kat vannak egyedül, szeren­csére van a családban nagy­mama, ő látja el őket. Meglep, hogy ilyen nagy j gyerekei vannak, nem látszik I harminc évnél idősebbnek. Magas, karcsú és kitűnő ér­zékkel öltözködik. Világos ha­risnya. aranyszandál és hal­ványzöld ruha van rajta, a szemhéján is világoszöld fes­ték. — Mit csinál legszíveseb­ben a szabad idejében? Nagyot sóhajt, aztán huncut mosoly, és a válasz: — Akkor is dolgozom, kozmetikai szak­cikkeket írok, ha van otthon egy kis időm, meg a gyereke­immel vagyok. — Járt már Magyarorszá­gon? — Harmadszor vagyok itt. Tavaly ősszel voltam először, az idén tavasszal is jártam itt, már majdnem az egész orszá­got beutaztam. Budapest az egyetlen olyan város a vilá­gon, ahol Prágán kívül élni tudnék. Ihárosi Ibolya Boszorkányos ügyes­séggel dolgozó grúz szakácsok sütnek-főznek a fővárosban. A tbiliszi Aragvi étterem mes­terszakácsai már eddig is nagy sikert arattak a Budapest Szál­lóban. Ilyenkor sajnálhatja a kedves tv-néző, hogy még nem találták föl az illatot is továb­bító televíziót, így a képzele­tére hagyatkozhatott csak, ami­kor a híradóban bemutatták a világhírű grúz konyha reme­keit, az udvaron felállított ke­mencében lepényszerű kenye­ret süt a pék, az egyik alföldi tejüzemben készítik a grúz specialisták a kaskavál sajtot és a többi ínyencséget, hogy folyamatosan ellássák a fővá­rosban szorgoskodó társaikat. S a kedves pesti vendég grúz népi együttes zenéjére fo­gyaszthatja el az ételeket az étteremben. Egy kis irigység is elfogott, amikor először olvastam a grúz konyha ünnepének meg­rendezéséről. Ezt az váltotta ki, vajon miért nem használ­juk ki a testvérvárosi kapcso­latainkat, s miért nem ismer­kedünk meg Somogybán az orosz nemzeti ételekkel. Bizto­san nem lenne okunk panasz­ra, hiszen Kalinyinban a kö­zelmúltban mérték össze tudá­sukat a rzsevi, visnyij-volocso­ki, kimri, bezsecki, torzsoki, osztaskovi mesterszakácsok a megyeszékhely Mologyozsnoje (Ifjúsági) kávéházban. A ver­seny egyik föltétele volt, hogy elfelejtett tveri recepteket ku­tassanak fel, s azok alapján főzzék-süssék a valamikor köz­kedvelt, ízletes leveseket, hú­sokat, süteményeket. Régi sza­kácskönyvekben, kalendáriu­mokban búvárkodtak a ver­senyzők, s így találtak rá het­ven eredeti tveri étel recept­jére. A tveri halat, amely friss és csípős előétel, egy 1898-as kiadású tájékoztató leírásában fedezték föl. A scsi, azaz ká­posztaleves legalább olyan nemzeti eledel odakint, mint nálunk teszem azt a csülkös bableves. Többféleképpen ké­szítették el a versenyen: pél­dául viaszlazaccal, aztán tveri, bojár módra. Sok étel alapja volt a kvász, a Szovjetunióban járt turisták által is jól is­mert, savanykás ízű frissítő ital. Kvász viaszlazaccal, kvász retekkel, párolt borjúhús lovászban. S hogy mi szere­pelt még a verseny étrendjé­ben? Hallal töltött derelye, tésztatáskák vagdalt hústölte­lékkel, bundás hering, s mé­zes-fűszeres forró ital. Nem akarom még jobban fölkelteni az olvasó étvágyát az orosz konyha ínyencségei­nek sorolásával. A bemutatás­ból ennyi is elég. A grúz sza­kácsok juttatták eszembe, miért nem rendezünk Somogy­bán »kalinyini konyha ünne­pét«. Minden lehetőségünk megvan a szakácscserére, hi­szen a két megyeszékhely és a Balaton partja, illetve a Szeliger-tó környéke kivá­lóan alkalmas lenne erre. Amióta megnyílt az orosz teaház Siófokon, még a stílszerűség is adva van a ka­linyini mesterszakácsok bemu­tatkozására. Mivel nem lehet egyik napról a másikra meg­szervezni egy ilyen kölcsönös ételkülönlegesség-bemutatót, már most gondolkozni lehetne azon, miként cserélhetnénk mesterszakácsokat a jövő nyá­ron. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat, a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat in­díthatná el a kezdeményezést, s biztosan sok vendéget vonza- na nálunk és kint a Szovjet­unióban is a scsi viaszlazaccal, a párolt borjúhús kvászban, a bundás hering, illetve a ha­lászlé, a gulyásleves, a pör­költ, a paprikás csirke, a rétes. ínycsiklandó az ötlet, érde­mes hát megvalósítani. Lajos Géza júliusban szabadult ff Történt, ami történt“ Ha pénze volt, ivott — Papír a gyámhatóságnak „El akarom felejteni" Elszomorítóén gyenge az akaratereje. Elakadó monda­tai hangsúlyozzák a tétovasá- gát, képtelen logikus sorba fűzni a szavait. Mintha a há­ta mögé figyelne, tartana va­lamitől. Pedig ismerősv a környezet. Nem először ké­szül vádirat ellene. Három évvel ezelőtt, tizen­hét éves korában betöréses lopás miatt csukták le, tavaly ittas vezetésért és visszaeső­ként elkövetett lopásért. Az idén július 18-án sza­badult Pálhalmáról, feltétele­sen. Segédmunkás lett, előbb az építőiparnál, majd a cukor­gyárban. Szeptember 14-én azzal mondta fel állását, hogy pár nap múlva elhelyezkedik a szakmájában, traktoros lesz. Amikor összecsomagolt, o cu­korgyár öltözőjében senki sem tartózkodott. Tudta, ba­rátja ruhái melyik szekrény­ben vannak. Nem sokat gon­dolkodott ... A lopott nadrággal, dzseki­vel és nyloninggel menyasz- szonya falujába utazott. On­nan mind a ketten az édes­anyjához mentek. Még aznap este megjelent a rendőrség, ellenőrizni őt, mi­vel feltételes kedvezménnyel szabadult. Látták a ruhát. Dömötör János nem tudott elfogadható választ adni, hon­nan származik a holmi. Hát eddig tartott Dömötör János szabadsága. — Beszéljen a családjáról. Milyen körülmények között nevelkedett? — Heten vagyunk testvérek, a többiek mind dolgoznak. Édesapám hat évvel ezelőtt rákban meghalt, édesanyám beteges. Most sem dolgozik, a testvéreim tartják el. Én négy osztályt végeztem el az általános iskolából, tizennégy éves koromban kimaradtam. Nem szerettem tanulni, dol­gozni mentem. Nem is volt semmi baj, egészen hatvanhé­tig ... — Kik a barátai? — Nincsenek. Nem kelle­nek. Az első börtönt nekik köszönhetem. Később a többi jött magától... — Magától? Egy bűncselek­mény nem szüeltlk csak úgy magától. — Büntetett előéletű vol­tos időben elment hazulról. Nem találtak rá sem az iskolá­ban, sem egyebütt. A kis Graeme eltűnt. Amikor a telefon csengett, O’Shearne rendőrőrmester ép­pen Thorneék asztalánál ült és jegyzőkönyvet írt az esetről. Thorne felesége vette lel a kagylót. — Mrs. Thorne beszél? — kérdezte egy férfihang. — Igen. — A férje otthon van? — Mit akar tőle? — A fiuk nálam van — mondotta durván az ismeret­len. Mrs. Thorne megrémült, a kagyló kiesett a kezéből. O’Shearne utánakapott, és hallotta, amint az idegen to­vább beszél: — A fiú a kezemben van. Huszonötezer fontot akarok ma délután ötig. O’Shearne, aki mit sem tu­dott Thorneék nyereményéről, elképedve kérdezte: — De honnan vegyek any- nyi pénzt? A hang tovább meszélt: — Ne tréfáljon! Van elég ideje öt óráig. Menjen a bank­ba és vegyen fel huszonötezret a százezerből. Ha nem kapom meg a pénzt, a fiúból cápaele­del lesz. O’Shearne belekiáltott a kagylóba: — De hol találom meg ma­gát? A válasz nem késett: — Később felhívom! így indult el az ügy, amely hónapokig egész Ausztráliát lázban tartotta. Július 8-án megtalálták a kis Graeme iskolatáskáját. Freeman, a nyomozást vezető detektív Dél-Ausztráliából kü­lön erre a célra hozatott rend­őrkutyákkal kétszáz nyomozót küldött ki, hogy átkutassák a környéket, ahol a táskára buk­kantak. Helikopterek köröztek állandóan a vidék fölött. Július 11-én megtalálták a gyermek sapkáját és esőkabát­ját. Tíz nappal Graeme Thorne eltűnése után a helyzet éppen olvan zavaros volt, mint az el­ső napon. A Thorne-házaspár szinte el sem mozdult a tele­fon mellől, várta, mikor szólal meg a fenyegető hang, amely egyetlen reményük maradt. A hang azonban nem jelent- > kezett. 1 A »kidnapping«-esetek szak-1 értőinek véleménye szerint az ilyenszerű aljas bűntettek sza­bályainak megfelelően a gyer­meknek már régóta halottnak kellett lennie. A feltételezés — sajnos — beigazolódott. Au­gusztus 16-án, két, vele körül­belül egvkorú gyermek találta meg a fiúcska tetemét egyjtes lett volna, a barátja sem üres telken. Bondytól mintegyhiányolta volna a nadrágot, a iskolai egyenruháját viselte. Az orvosok megállapították, hogy halálának oka: fulladás. A hír rendkívüli felháboro­közvéleményben. Heves táma­dások érték a rendőrséget. Ez­rek vádolták tehetetlenséggel, amiért nem tudta megakadá­lyozni a kis Graeme meggyil­kolását. Ausztráliában ez voltü gyengének bizonyult. az első »kidnapping«. A rendőrségen kívül nagy katonai egységek kutatták vé­gig az üres telkeket, parkokat, városokat. Mégsem tudták megakadályozni a gálád gyil­kosságot. (Folytatjuk) tam, nem sokat törődtem az­zal, hogy ismét a rács mögé kerülhetek. — Került is. Az iratok sze­rint ittas vezetésért is elítél­ték. Sokat iszik? — Ha van í pénzem. Az meg ritkán fordul elő. — Most mennyit keresett? — A cukorgyárban? Ezer- négy-ezerötszáz forintot. De nem volt elég. — Az ital miatt? — A menyasszonyom miatt. Kiszabadulásom után két hét múlva ismerkedtünk össze. Rendes lány, nagyon megtet­szett nekem. Hozzájuk kezd­tem járni, tervezgettünk. Szeptember 9-én adtuk be a papírt a gyámhatóságnak, hogy engedélyezzék a házas­ságunkat. A menyasszonyom csak tizenhét éves. — Mindent tud magáról? — Azt tudta, hogy rend­szeresen jelentkeznem kell a rendőrségnél. De azt nem, hogy miért. — És most? — Ott volt, amikor letar­tóztattak ... — Ezután? — El akarom felejteni. Úgysem adnák hozzám, ez egy rendes család. Nem tudnám még egyszer átlépni a küszö­büket. Szégyellem magam. — E4 a lopás kihúzta volna magát minden anyagi gondjá­ból? — Nem gondoltam meg, mielőtt elkövettem. Egyéb­ként máskor is kölcsönvet­tem barátom munkaruháját. — De ez nem munkaruha volt. S ha annyira természe­tíz mérföldnyire. A gyermeki dzsekit meg az inget. Azoiban iclrnlni ptfvonnihaiá+ -trícolto riGlTl GZ tÖtétlt — Történt, ami történt. ami Kész. — Kár magáért. Húszéves, dást váltott ki az ausztráliaié és idáig több mint két évet töltött börtönben. A munká­jára nemigen panaszkodtak. — Ha kiszabadulok, elme­gyek innen. Megpróbálom. — Nehéz lesz. Eddig is — Hát akkor mit csináljak? Bízni csak kell?! * * nt A húszéves, kisbárapáti Dö­mötör János bűnügyében az ügyészség elkészítette a vád­iratot. Pintér Dezső Q SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. október ttk

Next

/
Thumbnails
Contents