Somogyi Néplap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-15 / 242. szám
Sürgős feladat a termelőszövetkezetek gépellátása világ mezőgazdaságában általános tendencia az, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma fokozatosan csökken. Hazánkban a mezőgazdasági keresők aránya az 1957. évi 44 százalékról 29,7 százalékra csökkent. Megyénkben a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya ennél még jelenleg is mintegy 10 százalékkal magasabb. A X. kongresszus irányelveinek megfelelően a mezőgazdasági termetes növelését elsősorban a munka termelékenységének gyorsabb ütemű emelésével kell elérni. Éppen ezért a mezőgazdasági keresők számának további csökkenésével kell számolni. Másrészt a mezőgazdaságban foglalkoztatott nők magas részaránya is a kulturáltabb munkakörülményeket, a munkafolyamatok további gépesítését követeli meg. Ha a munkakörülmények és általában a falusi életkörülmények javulása nem lesz elég gyors, akkor a fiatal munkaerő megtartása is nehézségeket okozhat. Különösen a nehéz fizikai munkát igénylő, vagy az egészségre ártalmas munkahelyeken jelent majd a jövőben is nagy gondot a kézi munkaerő biztosítása. A fiatalabb és középkorosztályú traktorosokból egyes termelőszövetkezetekben krónikus hiány mutatkozik. Általában tehát a munkatermelékenység növelése, a mezőgazdasági munkaerő további csökkenése a munkafolyamatok gyorsabb ütemű, komplex gépesítésére ösztönzi az üzemeket. A növénytermesztésen belül a negyedik ötéves tervben kisebb szerkezeti és művelésiág- változás várható. Üzemi szinten tovább fokozódik a termelési koncentráció. A gazdaságosság növelése, a terméshozamok fokozása indokolja, hogy az üzem az adottságainak megfelelően kevesebb fajta növényt, de nagyobb területen termesszen. Ez a cél viszont csak úgy érhető el, ha az | egyes növények termelésének minden folyamata, a vetés elő- I készítésétől a betakarításig, megfelelően gépesített. Az állattenyésztés gyorsabb ütemű fejlődése a negyedik ötéves terv időszakában fontos népgazdasági és üzemi érdek. A lakosság zavartalan ellátása hússal, az exportfeladatok végrehajtása elsősorban a nagyüzemi állattenyésztés termelési színvonalától függ. Ebbe a fogalomba beletartozik a munka- körülmények javítása, a gépesítés, a korszerű technológiák bevezetése. Megyénkben az utóbbi években végbement egyesülések következtében javultak a korszerű nagyüzemi gazdálkodás területi feltételei. A kialakult területi adottságok megkövetelik a gépesítés további fokozását, ugyanakkor megteremtik annak előfeltételét is, hogy a korábbinál sokkal hatékonyabban, jobban használják ki az üzemek a gépek kapacitását. Itt kell megemlíteni azt is, hogy a hozamok növekedésével, a fokozódó üzemi szakosodással együtt növekszenek a szállítási feladatok. Ez a tény egyre több és nagyobb kapacitású szállítóeszköz beszerzésére ösztönzi a termelőszövetkezeteket. A mezőgazdaság gépesítése a következő években egy gyors ütemű, általános műszaki fejlődés mellett megy végbe. Az általános műszaki fejlődés meggyorsulásának következménye, hogy a , gépesítésben megrövidül az erkölcsi elévülés időtartama. Becslések sze- j rint öt-hat évre tehető egy- egy újonnan beszerzett gép elhasználódási ideje a jelenlegi átlagos nyolc-tíz évvel szemben. Van olyan tsz, ahol az erőgépek 50—60 százaléka teljesen elhasználódott, ezért nem képesek a munkákat időben és megfelelő minőségben elvégezni. A gépesítés elmaradottsága, a gyorsabb erkölcsi elévülés is j a gépesítési beruházások meggyorsítását indokolja. A gépesítés ésszerű fejlesztését üzemi szintű gazdaságossági és jövedelmezőségi meggondolások határozzák meg. Várhatóan azokban az ágazatokban gyorsul meg elsősorban á gépesítés, melyekben a legnagyobb munkaerő-megtakarítás mellett a legkisebb többlet- ráfordítással a legkedvezőbb gazdasági eredmény érhető' él, illetve ott, ahol az eszközök hatékonysága a területegységre vetítve a legnagyobb. T apasztalatok bizonyítják, hogy gépesítéssel a termelési ráfordítások lényegesen csökkenthetők. Emellett jelentős az eszközök közvetett termelésnövelő, illetve veszteségcsöklkentő hatása is. Természetesen mindez csak úgy érhető el, ha jól képzett szakmunkások és betanított munkások állnak az üzem rendelkezésére. Ezért a gépesítési fejlesztési célok meghatározása mellett elsődleges feladata az üzemnek a jól képzett szakemberekről (mérnökök, gépész- mérnökök, technikusok), szakmunkásokról és betanított munkásokról való gondoskodás is. összegezve úgy mondható, hogy a termelőszövetkezetek a negyedik ötéves terv időszakában meghatározott célokat csak akkor érhetik el, ha alapvető feladatuknak tekintik a mezőgazdasági termelés komplex gépesítését, és az ehhez kapcsolódó egyéb feladatok megoldását is. A tervidőszak gépesítéspolitikája több fontos feladat végrehajtását célozza: a legfontosabb a termelés — takarmánytermesztés, betakarítás, szárítás és tárolás — komplex gépesítése. Ezzel ösz- szefügg a vasúti pályaudvarok körzetesítése, valamint az anyagmozgatás gépesítése (a tehergépkocsik, szállító-rakodó és anyagmozgató gépek számának növelése). A húsprogram eredményes megvalósítása érdekében nagyon lényeges a tervidőszakban épülő szakosított szarvasmarha- és sertéstelepek komplex gépesítése, valamint a meglevő hagyományos állattenyésztési épületek, technológiai berendezések korszerűsítése. Nagyüzemeink fontos érdeke az elavult, korszerűtlen gépek pótlása, a pótlás és fejlesztés optimális arányának .kialakítása, a nagy teljesítményű traktorok beszerzése. A gazdaságosság úgy kívánja, hogy a mezőgazdaság összes energiahordozóján belül a jelenlegi 5—6 százalékról 10—12 százalékra emelkedjen a villamos energia felhasználása. Ezzel összefügg az is, hogy fokozott mértékben hasznosuljanak a természetes energiaforrások (gáz, olaj és termálvizek). A ráfordítások csökkentése végett biztosítani kell az üzemi karbantartó- és javítóműhely-hálózat, a géptárolás és üzemnyag-tárolás még hiányzó létesítményeinek megépítését, a jelenleg üzemeltetett géptípusok számának csökkentését, a munkagépvá- íaszték növelését. A célok megvalósítása nemcsak a mezőgazdasági üzemekre, hanem a gépgyártó és ellátó vállalatokra is nagy feladatot és felelősséget ró. A mező- gazdasági termelés gépesítése nem öncél, hanem a termelés növelésének egyik legfontosabb eszköze és lehetősége. Éppen ezért alapvető üzemi és népgazdasági érdek is. Termelőszövetkezeteink ezen keresztül kedvezőbb munkakörülményeket teremtenek, növelik üzemük jövedelmezőségét, a tagság személyes jövedelmét, és hozzájárulnak az ország belső fogyasztási és exportigényeinek kielégítéséhez. X. kongresszus irányelvei és a negyedik ötéves terv mezőgazdasági céljai maradéktalanul csak akkor valósíthatók meg, ha a termelőszövetkezetek és a gép- ellátásban érdekelt vállalatok sürgős és elsődleges feladatuknak tekintik a mezőgazdasági üzemek igényeihez igazodó gépellátás megoldását. Tóth Lajos, a Somogy megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője A HUSZONEGYEDIK ÉV „Ritkán adódik ilyen nagy feladat“ Ez mar a huszonegyedik éve a tsz-ben. A katonaidőt beszámítják. Alacsony ember, ruházatát barna színű darabokból válogatta össze. Ez is illik legjobban Ballér József egyéniségéhez. — 1949-ben alakult meg Böhönyén a termelőszövetkezet. Kettő is egyszerre. Az egyik volt gazdasági cselédekből, a másik nincstelen agrárproletárokból. Én az elsőbe léptem be. Cseléd voltam valamikor gróf Festeticsnél. Elnök lettem. Egy év után egyesült a két üzem. Nem volt nehéz rájönnünk: együtt könnyebb lesz. Augusztus húszadika volt, azi új kenyér ünnepe. Ma is emlékezem ai’ra a napra. Szabadság lett a szövetkezet neve. Hogy mi volt a vagyona akkor egy ilyen mezőgazdasági közösségnek? Három-négy ló, nyolctíz tehén. Amíg be nem vonultam, az egyesült szövetkezetnek is elnöke voltam. Húszéves fejjel. Mikor visszajöttem, először munkacsapatvezető lettem. Raktárban is dolgoztam. Párttitkárként is tevékenykedtem. Néha még eszembe jutnak a régi idők. Volt, aki azt kiabálta nekünk, hajdani cselédeknek: »Úgysem tudtok gazdálkodni, minek nektek a szövetkezet?« Azt hiszem azóta bizonyítottunk. Most bérszámfejtőként dolgozom. Egy kicsit a magunk igazolását látom abban, hogy az, egykori kiabálók közül nem egy tagja a tsz-nek. A vezetőség aranyozott betűjű táblát készíttetett a huszadik évfordulóra. Rajta vannak azok nevei, akikkel együtt kezdtük járni az utat. Az édesapámé, Tóth Józsefé, Kovács Lajos- néé, Poklos Józsefé, Banicz Istvánnéé. Emlékszem a régi viccre. Amikor kézdtük, tréfásan azt mondtam: százötven centiméternél alacsonyabb embert ne vegyünk fel, mert nem látszik ki a gazból. Nyolc forintot ért akkoriban a munkaegység. Rég volt, elmúlt. Ha még egyszer kezdeném, akkor újra ... De azt hiszem, ezt nem is kell mondanom. Csak érez- nem. Papírlapok fölé hajol. A sokasodó számok világában jár már. L. h. Szabolcsban dolgoztak A tavaszi árvíz az egész országnak súlyos tehertételt jelentett. Erejéhez mérten mindenki részt vett a helyreállításban. A nyáron fiatalok csoportjai mentek dolgozni, a különböző gyárak árvízi műszakot tartottak, s anyagilag is támogatták az árvízkárosultakat. Az intézményeik, szövetkezetek és vállalatok dolgozói ellepték az árvíz sújtotta területeket. A Kaposvári Közúti Igazgatóság huszonegy embere szintén ott dolgozott, s vasárnap éjjel érkezett haza Szabolcs-Szat- már megyéből. A brigád vezetője Vámosi István műszaki ellenőr volt. — A Nyíregyházi Közúti Igazgatóság kérésére indultunk el szeptember 20-án hajnalban. Nem mi voltunk az egyetlenek, mert az ország tizenhét igazgatósága mind segít a nyíregyháziaknak. — Hol dolgoztak? — Botpalád és Kispalád községben jelölték ki a munkát, melyre kéthetes határidőt kaptunk. Vittünk magunkkal tíz gépet és három lakókocsit, mert hideg volt az idő a sátorozáshoz. — Mit végeztek el? — A közutakon dolgoztunk, árokrendezést, gépi padka- rendezést, majdnem 16 000 négyzetméter bitumenes hengerlést végeztünk. Sőt még a Felső-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóságnak is segítettünk a Túr és a Tisza gátjain a töltést erősíteni. 204 négyzet- méter sárrázót készítettünk el, ehhez a követ a Szovjetunióból szállították. — A határőrségen megkértek bennünket, hogy a bekötő utat is csináljuk meg — mondta Varga József, aki szintén a munkabrigádhoz tartozott. Az eredményre büszke: — A kitűzött határidő helyett két nappal hamarabb készültünk el. Mindenki nagyon hajtott, mert minél előbb haza szerettünk volna érni már a családunkhoz. — Sok érdekeset láttunk, tapasztaltunk — szólt Józsa Tibor. — Például az emberek és a szokások egészen mások, mint a Dunántúlon. Itthon biztosan üdvözöltek volna bennünket, de ott csak pár nap elteltével vették egyáltalán észre, hogy megérkeztünk, s jöttek megnézni, hogyan dolgozunk, haladunk-e a munkával. A falubeliek meg szidtak, hogy miért nem csinálunk olyan széles utákat, amilyenek Nyíregyházán vannak. Nehezen indult meg az ismerkedés köztünk. — Meg aztán mi dolgozni mentünk, és nem inni. Ott az emberek állandóan a kocsma körül őgyelegnek, pedig szesz- tilalom van. A hátsó ajtón járnak be, titokban. — Mennyit dolgoztak egy nap? — Hát néha 12 óránál is többet, a gépek meg 15—16 órát működtek. Tudtunk volna többet is, de a bitumenellátással problémák adódtak. Körülbelül két, két és fél millió forint értékű munkát végeztünk el, — S megérte? — Anyagilag elég jól jártunk, mert a túlórákat elszámolták. Emellett hasznos tapasztalatokat szereztünk. Aztán röviden így összegezték: — Ritkán adódik ilyen nagy feladat az ember életében. Szerecz Ágnes IMÁI KOMMENTÁRUNK Szenvedélyesen Voltak percek, amikor a ban a megyei pártbizottság vita, a tanácskozás megfon- határozatban mondta ki, tolt hangnemét fölváltotta a felelősségteljes szenvedélyesség. Nemcsak az értelem, az ész, hanem az érzelem is kifejezésre jutott az elhangzott mondatokban. Bevallom, örültem ennek, és tulajdonképpen természetesnek is tartottam. Hiszen olyan témáról váltottak itt szót a megye mezőgazdaságának irányítói, a mezőgazdasággal kapcsolatban levő szervek, vállalatok vezetői, amiről valójában csak így, ilyen felelősséggel érdemes beszélni. Harminchét nagy és egyesült szövetkezetben végzett fölmérést a közelmúltban a megyei tanács. Vizsgálták a nagyüzemek idei gazdálkodását, elemezték pénzügyi helyzetüket, és nem utolsósorban számba vették: hányadán állnak napjaink legfontosabb feladatával, az őszi munkával. Ha úgy mondom: nagyon is figyelemreméltó tapasztalatokat gyűjtöttek össze és tártak a tanácskozáson a részvevők elé — akkor talán enyhén fogalmaztam. Ahogy az egész ország, ügy Somogy mezőgazdasága is egy igen nehéz évet zár rövidesen. A természeti csapásokat, a terméskiesések okozta gondokat tovább súlyosbítja a megye nem éppen mai keletű eszközszegénysége. Sem gazdaságilag, sem társadalompolitikailag nem mindegy, hogy a megye termelőszövetkezeti területének hatvannégy százalékán gazdálkodó, a közelmúltban vizsgált szövetkezet milyen eredménnyel zár, hogyan birkózik meg gondjaival. Még az év elején, januárhogy fokozottan kell törődni, megkülönböztetett , támogatást kell biztosítani az egyesült és nagy szövetkezeteknek. Lényegében ennek a határozatnak a szellemében történt ez a fölmérés, és kerültek a tapasztalatok azok »asztalára«, akik tehetnek — és kell is tegyenek — valamit a gyakorta súlyos gondok megszüntetéséért. Hogy erre van lehetőség, helyesebben többet lehet tenni, az kiderült az apró részletekre is kiterjedő vita során. Valaki úgy fogalmazta: »Nagyobb körültekintésre, felelősségérzetre van szükség ahhoz, hogy legalább azokat a problémákat oldjuk meg, amelyeket meg tudunk oldani«. Természetesen ez a segítségadás nem lehet elvtelen, nem sértheti az érvényben levő rendelkezéseket, törvényeket. Amikor a hatékony, de szilárd elvi alapokon nyugvó segítségadást említem, akkor nemcsak az irányító szervekre, a nagyüzemekkel kapcsolatban levő vállalatokra gondolok, hanem a termelőszövetkezetek belső üzemi vezetésére is. A szerzett tapasztalatok ugyanis bebizonyították, hogy nemcsak a fokozottabb »külső« támogatás jelent sokat a nehéz helyzetben, elengedhetetlenül szükség van a »belső« vezetés határozottabb, odaadóbb munkájára is. A módszerekről, a hogyanról szenvedélyesen vitatkoztak ezen a tanácskozáson. Jó lenne, ha most a tetteket is ez a felelősségteljes, szenvedélyes segíteni akarás irányítaná! V. M. Környe&etismereti óra helyett Górékba gyűjtik a kukoricát. Vonattal, autóbusszal, gépkocsival utazva a megyében, a települések közelében mindennapos látvány az utazónak a földeken szántó traktor, a burgonyát szedő embercsoport, a cukorrépát szállító pótkocsis Zetor. Az iskolásgyerekek környezetismereti órákon már tanulják az őszi évszak ismertető jegyeit: a napfény erősségének csökkenését, a levelek színének változását, az esős napok számának szaporodását. S ismereteket szereznek arról is: milyen munkák várnak az év harmadik szakában a falusi emberekre. »Vegyük a példát a kisgya- láni Egyesült Erő Tsz-ből« — mondhatná a tanító. A három üzemegységben 1525 hold elvetése vár rájuk. A szövetkezet tagságának életkora egyre magasabb, egyre kevesebb kézi erővel végzendő munkát vállalhatnak. Ezért csökken a cukorrépa területe. Az idén már csak 102 kát. holdról szedik. Szükséges lenne a nagyobb fokú gépesítés. Átlagban 220 mázsát hoz a cukorrépa. Jó a termés. Törik a kukoricát is a kisgyalá- ni üzemegység 539 holdas- tábláján. Előreláthatólag harmincmázsás átlagot érnek el. A két munkát, ahogy Tápler Péter főagronómus elmondta, 115 ember végzi. SOMOGYI NÉPI A Csütörtök, ltm. október 'lőí
