Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
MAO AS AB B SZI IM TE IM Németh Ferenc felszólalása a cukorgyár c$űesvezetőség~választó taggyűlésén Mérlegelnek az emberek. Életüket, környezetüket, a gazdasági és társadalmi fejlődést vizsgálják a kongresszusi irányelvek tükrében. Ezt tették csúcsvezetőség-választó taggyűlésükön a cukorgyáriak is. A késő estébe nyúló taggyűlésen részt vett Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára és Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára is. Laki László csúcstitkár értékelő ' beszámolójában arról szélt, hogy a gazdaságirányítás mostani rendszerében bonyolultabb, önállóbb feladatokat kell megoldaniuk a gyár vezetőinek, s az egyszemélyi döntések előkészítésében, a gazdasági elemzésben szükségük van a vezetőknek a társadalmi bázisra, a pártvezetőség és a tagság véleményére, segítségére. E munka fontos szerepet kapott a csúcsvezetőség tevékenységében, amely sokat tett a munkások neveléséért is. Az őszinte véleménykérés és segítés sok nehézségen vitte át a gyárat. A cukorgyár kommunistái pártcsoportokban, alapszervezeti taggyűléseken vitatták meg a kongresszusi irányelveket és a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatot. A tapasztalatokat a csúcsvezetőség-választó taggyűlésen Valkó Imre összegezte. Elmondta, hogy a cukorgyáriak is egyetértésüket fejezik ki az irányelvekben megjelölt célokkal, de nem hallgatták el a vitákban személyes tapasztalataikat sem. Okos gondolatok, javaslatok születtek, amikor az ország fejlődésének és a célkitűzéseknek tükrében vizsgálták saját gyáruk munkáját. Mit kifogásolnak az emberek? Lassú az üzem korszerűsítése, s ez a gazdasági fejlődést gátolja. Egyre több nő dolgozik a cukorgyárban is, munkájukért azonban nem kapnak annyi bért, mint a férfiak; lassú a tanácsoknál az ügyintézés, sok bürokráciával találkoznak az emberek. Véleményük szerint újra kellehe rendezni az éjjel és az ünnepeken végzett munkáért járó bért; kevés a szolgáltatással foglalkozó vállalat, s eltűnnek a boltokból az olcsó áruk; eü'télik az eluralkodott borravalórendszert és a jogtalan haszonszerzést. Kérik, hogy ez ellen lépjenek fel erőteljesebbem A vitában ismét hangot kaptak ezek a gondok. Tavalyi Lajos a korszerűtlenség egyik jegyeként említette meg, hogy még mindig sok élőmunkát használnak fel a cukor csomagolásánál; a mokkagyártásnál. Hevesi Lajos arról beszélt, hogy a csúcsvezetőség törekvése helyes volt, amikor több alapszervezet létrehozását sürgette a gyárban. így többen végeznek pártmunkát, s széle- t sebb társadalmi bázisra tá- maszkodhatik a vezetőség. Céges József szóvá tette, hogy keveset vannak a gyárban a munkások között a vezetők, és több segítséget kért a szocialista brigádmozgalomnak: a tájékoztatást hiányolta és javasolta, hogy ne legyenek némák " ebédidőben az üzem hangszórói. Röhrig fmre a gyár nagy gondjáról, a szerződéskötésekről beszélt. Sok kézi munkát igényel a répatermesztés, ezért egyre csökkentik területüket a gazdaságok. Nagyarányú gépesítés segíthetne ezen az országos gondon, s javasolta, vegyék ezt figyelembe az ország pénzügyi gazdálkodásának irányítói. Felszólalt a vitában Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára is. Reális értékelés — Ügy vélem — mondta —, helyesen foglalta össze a cukorgyár kommunistáinak munkáját a beszámoló. A taggyűlés légkörére is a felelősség és az őszinteség , a jellemző. Az csendül ki a hozzászólásokból éá a beszámolókból, hogy támogatják a Központi Bizottság ■politikájúi Ügy látom, egyetértenek az irányelvekben megfogalmazott célokkal: azokkal a feladatokkal, amelyek megvalósításához a Központi Bizottság kéri a kommunisták és az egész társadalom segítségét. Az irányelvek nagyon valósan — minden szépítés nélkül — értékelik azt a munkát, amelyet a magyar nép a IX. kongresszus óta végzett: helyesen tükrözik az elmúlt négy év alatt végbement változásokat. A Központi Bizottság most azt kési, ítéljék meg az irányelvekben megfogalmazott célokat, s ha egyetértenek vele, adják segítségüket a megvalósításhoz. A párt demokratikusan alakítja ki a politikát. Mindenki közreműködhet, beleszólhat alakításába. S az a jó, hogy nálunk beleszólnak: a kommunistákra, a dolgozókra a közéleti aktivitás jellemző. Nem nézik tétlenül, mi megy végbe a gyárban, a városban, a megyében, az országban. Ez jó. A párt a felszabadulás előtt is a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeiért küzdött, de akkor az uralkodó osztály megakadályozta, hogy az emberek beleszólhassanak az ország dolgaiba. Hagyomány 3 mi pártunkban, hogy a kongresszus előtt nyilvánosságra hozza e magas pártfórum elé kerülő dokumentumokat. A Központi Bizottság most is azért döntött így, mert ismerni akarja a társadalom állásfoglalását: jól csinálta-e eddig, s hogyan kell ezután? Nekünk az a kötelességünk, hogy a vitákban elhangzott minden észrevételt a maga valóságában eljuttassunk a Központi Bizottsághoz, s a köz véleményének ismeretében a végső szót a kongresszus mondja majd kL Somogybán az eddigi taggyűlések vitáiból kiderül: egyetértenek az emberek a párt .politikájával, céltudatosnak, következetesnek tartják, S itt érdemes utalni az irányelvekben is megfogalmazott gondolatra: a párt nem uralkodik, hanem vezet és a népet szolgálja. Ez nehéz, nagy és nemes feladat. Mivel hatalmon levő párt a miénk, ezt csak akkor valósíthatja meg, ha ismeri a közvéleményt, ha szembenéz önmagával, s levonja a következtetéseket a hibákból is. Ha nem tenné ezt, komoly problémák adódnának. Politikai felelősséggel Az MSZMP a munkásosztály pártja, a munkásosztály forradalmi céljait valósítja meg. A szocializmust azonban csak az egész nép építheti fel. Ezért el kell fogadtatni politikáját a néppel. A munkásosztály viszont elvárja, hogy megvalósuljanak forradalmi céljai. Ezért is hangsúlyozzák az irányelvek: oda kell hatni, hogy a munkások mind jobban beleszóljanak üzemük, városuk, megyéjük dolgaiba Nincs könnyű dolguk a vezetőknek. Tudjuk, hogy munkánk csak akkor lesz eredményes, ha közösen oldjuk meg feladatainkat. Okos gondolatokkal sokat segíthetnek önök is vezetőiknek: a tartalékok feltárásához ötletes, jó elképzelésekre van szükség, csak így felelhetünk meg a munkásosztály támasztotta követelménynek, hogy a párt politikájának még következetesebb végrehajtásán dolgozzunk. A gazdasági, állaim, társadalmi vezetőkre a korábbinál is sokkal nagyobb feladat hárul. Amikor erről szólnak az irányelvek, bizonyos mértékig újszerűén is fogalmaznak. Az igazgatótól, a mérnöktől, a művezetőtől, egyszóval a gazdasági vezetőktől elvárják, hogy politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, és érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját. Azért is teszik ezt, mert javasolják, hogy »pártunk és népünt nagy társadalmi programja a legközelebbi négy esztendőben a szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatása legyen.« Mit jelent ez a megfogalmazás? — vetődhet fel a kérdés, hiszen a szocializmus teljes felépítésén való munkálkodást a IX. kongresszus is leszögezte. A magasabb szint azt jelenti, hogy szélesíteni kell a szocialista demokráciát, s ezen belül a párt-, a közéleti és az üzemi demokráciát. Amikor a pártélet fejlesztéséről, a demokrácia szélesítéséről beszélünk, el kell mondani, hogy nem aérthetünk egyet azokkal, akik á fórumokon hallgatnak. Néhány an fölvetették, hogy nem mernek bírálni. Miért? Ha azt kérdezem, milyen a légkör az országban és a megyében, akkor azt válaszolják: jó. Azt is tudja mindenki, milyen szerepe van ebben a pártnak. Az viszont nem a Központi Bizottságtól vagy a megyei pártbizottságtól, hanem az üzemben dolgozóktól, gazdasági vezetőktől függ, hogy milyen ott a légkör. Felvetődött ezen a taggyűlésen is, hogy ne engedjük élősködni a jogtalan haszonszerzőket. Nyugodtan mondhatom, társadalmi méretekben nem engedjük: jogrendünk is tiltja ezt. A beszámolóban azt is hallottam, hogy van néhány ember ebben a gyárban is, aki kihúzza magát a munka alóL Kinek kell őket rászorítani a kötelességteljesítésre? A mi célunk is az, hogy javuljon a munkásosztály helyzete, hogy fellépjünk a társadalom vámszedői ellen. De a harc kétoldalú — állami és társadalmi. Itt van a — korrupciót is elősegítő — »csúszó« kérdése. Tudom: az emberek többsége nem ad, de aki ad, utána az is felháborodik: addig azonban már nem jut el, hogy le is leplezze az elfogadóit. Társadalmi összefogást Amikor a szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk, s a magasabb szintről beszélünk, arra a tudományos és technikai forradalomra is gondolunk, amely most van kibontakozóban világszerte. Feladatunkat oly módon oldhatjuk meg, hogy az összhangban legyen a tudományos és műszaki forradalommal támasztott új feltételekkel, megfeleljen a nemzetközi helyzet bonyolult követelményeinek, s vegye figyelembe a fejlődéssel járó belső változásokat. Amikor a vezetés gondjairól és nehézségeiről beszélünk, ezzel a gyors ütemű fejlődéssel járó ellentmondásra is gondolunk. Manapság nem lehet tíz évvel ezelőtti módszerekkel vezetni: a gazdasági elemző munka nagyon időigényes. Kevesebbet járnak az igazgató és más vezetők az üzemekben — mondják többen is. Igazuk van, s higgyék el, szívesen mennének, de feladataik nem mindig engedik. Példának hozom a megyei pártbizottságot: nekünk nemcsak az a feladatunk, hogy a jelen gondjainak megoldását keressük, hanem az is, hogy munkálkodjunk a jövő: az öt, tíz, tizenöt év múlva jelentkező feladatok megoldásának az előkészítésén. Vegyük alapul a. magyar ipart: a felszabaduláskor sok mindennek lehetett mondani ezt a? országot, de iparosodottnak nem. Az eltelt 25 év alatt sokat tettünk országosan is, somogyi viszonylatban is. A megyei pártbizottság és a megyei tanács jó ‘ néhány éve munkálkodik ezen. Kötelességünk volt ezt tenni, s az ma is. Örömmel közölhétem, hogy eredményes volt a munka: az elmúlt pártértekezlet óta 39 százalékkal nőtt az ipari munkások száma. A termelés pedig ötven százalékkal nagyobb Somogybán. Ez az ütem gyorsabb volt az országosnál. Az más kérdés, hogy ez a fejlesztés magán viselte az extenzív jelleget és ennek kapcsán több feszültség keletkezett. Többségével előre számoltunk, és fokozatosan közös erőfeszítéssel fel tudjuk oldani ezeket. A lényeg az, hogy figyelemre méltó ipari üzemek jöttek létre, s a jövőben a fő figyelmet a korszerűsítésükre kell fordítani. Van szocialista mezőgazdaságunk is, de fejlesztése, korszerűsítése még sok munkát igényel. Itt hallottam a gyárban, hogy gond a répatermesztés: a gazdaságoknak nincs elég pénzük a beruházásra; gépek, vegyszerek vásárlására, de ha több gazdaság összefog, akkor megoldható ez is. És itt van a gyár korszerűsítésének problémája: fölvetették, hogy elavultak a gépek, berendezések, lassú a rekonstrukció. Ne hagyják azért figyelmen kívül, hogy a felszabadulás idején sem volt ez a legkorszerűbb, de már folyik a felújítása, s ha elkészül — a negyedik ötéves terv időszakában — a cukoripar egyik legkorszerűbb gyára lesz. Korszeri csacsié Véget ért a nyári csúcsforgalom, kezdődik az őszi. A modern társadalom bonyolult hazai és országhatárokon túli munkamegosztása, a termelés növekedése és a fogyasztási szokások változása évről évre növeli az elszállításra váró áruk millió tonnáit. S, ha ezzel nem is mindig arányosan nő a tehergépkocsik, vontatók, vasúti kocsik és mozdonyok száma, a nagy feladattal meg kell birkózni Mostanában többször hallottam ezt a fogalmat: korszerű csúcsforgalom! Mögötte az az egyszerű feltételezés húzódik, hogy: össze kell kapcsolni a modem szállítóeszközök — amelyekből azért egyre több lesz — fölhasználását a kor követelményeinek megfelelő szervezéssel, gazdasági törvé- nyekkeL Nagy az áruszállítók feladata és egyben nagy a felelősségük is! De azonnal tegyük hozzá: a legjobb szándékuk is sutává válik, ha nem kapnak mellé segítséget, ha nem találnak azonosan gondolkodó társakat! Nem véletlenül született nemrégiben az a rendelet, amely szigorúan bünteti a kényszerpihenésre ítélt vagonok »őreit«, méghozzá a hatványozottan jelentkező büntetéspénz a nyereséget csökkenti. Túlzás lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy egyetlen intézkedés — még ha annak anyagi kihatásai is vannak — napok alatt átalakítja a megcsontosodott felfogást; de hatása mégis jelentősen mérhető. Emlegettünk eddig vállalatokat, vagonok és a gépjárművek regimentjét, feszegettük a szervezettséget és a közgazdasági gondolkodást, de érdemes visszatérnünk azokhoz . is, akik mindezt — mindennap végrehajtják: az áruszállítás névtelen százezreihez!... Mert tőlük függ minden. Az őszi csúcsforgalom nehéz — és egyre nehezebb — napjai, jönnek. Olyan napok, amikor az egyes emberek munkája mögött is látnunk kell a többiekét. Az elültetéstől égő _ szemű mozdonyvezető mellett az árut rakodó segédmunkást, az utat éberen leső gépkocsivezető mögött a szervizben dolgozó névtelen szerelőt..vagyis az áruszállítást lebonyolító emberek százezreit. Rajtuk áll, hogy az ország e fontos érrendszere mennyire működik zavartalanul. Hiszen tény, hogy a korszerű csúcsforgalomhoz mindháromra szükség van: a megfelelő szállítóeszközökre, a. sok haszonnal kecsegtető munka- szervezésre, de legfőképpen az őszi csúcsforgalomban részt vevő emberek helytállására. B. X Huszonnégy család boldogsága SZÉP, MODERN kétemeletes épületek' nőttek'ki egymás után a földből Siófokon, a kórház mellett. Űj ifjúsági lakótelep alakul ki, szebbé teszi a város arculatát. Mellette építkezések kezdődnek. Az itt lakók valamennyien KISZ korosztályú fiatalok, akik jó pár évet vártak arra, hogy ehhez a szép lakáshoz jussanak. Boa Józseffel, a siófoki városi KISZ-bizottság első titkárával végigjártuk az épületeket, s beszélgettünk a lakókkal. Az első épületben, a nyitott ajtóban aprócska kislány áll, s amikor maglát bennünket, ijedten beszalad. — Tessék, fáradjanak beljebb — invitál bennünket Bartók Gézáné, a lakás tulajdonosa. Friss festés szaga tölti meg a lakást— Csak az egyik szoba van berendezve, a másikba ezután veszünk bútort — mondja a Ház asszonya. — Hisz nem lehet mindent egyszerre. Elég volt kifizetni a lakásra az előleget Ádándról jöttek Siófokra lakni, mivel a férjével együtt itt kaptak munkát. A férje a MÁV-nál dolgozik s állandóan vidéken van. Most, hogy megépül a korszerű pályaudA Benedek család. Az egyik épület. var a városban, ott fog dolgozni. Az asszony a Szolgáltató Ktsz-nél kapott munkát de a gyerekek miatt egyelőre nem tud menni, ípivel nem vették fel őket a napközibe. — Hogy mi minden új dolgot fedezett fel a kislány az új lakásban, arról bizony sokat lehetne mesélni — mondja vidáman az anya. — Egy kislány, aki eddig falun élt, annak itt a városban és a lakásban minden új. A vízcsap, az első emelet, a Balaton — no és a sok ember. Az egész család örül az új lakásnak most már lehet tervezgetni, s elkezdhetik a gyűjtést az új bútorra, hogy a lakás berendezése teljes legyen. Kopácsolás zaja szűrődik ki az egyik nyitott ajtón a földszint 2- ből, Benedek Gyula lakásából. Fiatalok ők is, egy kisgyermekük van- S hogy az örömbe egy kis üröm is vegyült, az egy kis műszaki problémának a következménye, ami miatt, sajnos, csak néhány hónap késéssel tudtak beköltözni az új lakásba. Most már minden rendben van. Berendezték az egész lakást Modem szoba-konyha, csodálatosan szép fürdőszoba, mely mindegyikük legnagyobb vágya volt Bizony sokat kellett dolgozni és gyűjteni, hogy mindezt meg tudják venni. Tíz évig spóroltak a lakásra, s közben megvették a bútorokat a konyhaberendezést. — Nagyon hosszúnak éreztük, amíg az épület felépült — mondják. Addig a szülőknél laktak a kisgyerekkel. A kis Tamás már az új lakásban teheti meg az első lépéseit Gügyögve topogott, s ijedt szemmel nézte az idegeneket. — Hogy mi minden van még vissza, bizony nehéz lenne felsorolni. Legfontosabb először a lakás gépesítése. Amíg bírjuk anyagilag, addig szeretnénk mindent megvásárolni- Egy igazi szép, modem lakást szeretnénk — mondja a férj. A gyűjtésnek meg volt az eredménye. Most már mindhárman egy szép, modem lakásban élhetik boldog családi életüket — Hogy mindez megvalósuljon, bizony sok mindent kellett kiharcolniuk — mondja Boa József. AZ ELSŐ TIZENKÉT lakásos épület egy évvél ezelőtt készült el, míg a másikat június 30-án adtuk át a fiataloknak. Valamennyien soksok társadalmi munkával járultak hozzá, hogy az Adán- di Építőipari Ktsz határidőre elkészülhessen. Most újabb lakásépítési akciót hirdettünk meg, már jelentkeztek is a fiatalok. Csak a tanács lenne egy kicsit rugalmasabb, s a telket mielőbb utalná ki. Gyertya® László SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. szeptember 13. I
