Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
Információ és tájékoztatás Tili csatornán jut tovább a közvélemény Üjra megvizsgálta a városi párt-végrehajtó bizottság a kommunisták és pártonkívü- liek politikai informálásának és tájékoztatásának helyzetét és módszerét, az üzemi agitáció hatékonyságát. Egy évvel ezelőtt már napirendre tűzte ezt a témát, s alaposan elemezte, hogyan folytatják a mindennapos párbeszédet a megyeszékhely pártszervezetei a kaposváriakkal, milyen gyors és pontos a tájékoztatás, nyíltsága és őszintesége tovább erősíti-e a párt és a tömegek közötti bizalmat. A végrehajtó bizottság megvizsgáltatta a huszonöt kaposvári üzemben, hivatalban és intézményben, hogy miként valósul meg a múlt év nyarán elfogadott program. Tapasztalt informátorok Huszonnyolc pártszervezet rendszeres heti, illetve havi tájékoztatójával gazdagodott a városi pártbizottság információs rendszere. Az új szervezeti fölépítést megelőzte, hogy a kijelölt üzemek, hivatalok és intézmények párttitkárait részletesen tájékoztatták arról, mi a helye és a szerepe a politikai információnak a pártmunkában. Arra is gondoltak, hogy az amúgy is elfoglalt párttitkárokat ne terheljék túl, s szorgalmazták, hogy a pártvezetőségek bízzanak meg egy-egy vezetőségi tagot, pártbizalmit, szocialista brigádvezetőt az információs munkával. Akik ezt a pártmegbízatást kapták, azoknak részletes tájékoztatót tartott a pártbizottság a feladatukról. A pártszervezetek általában a vezetőség valamelyik tagját bízták meg az információs munkával, vagy nagy politikai tapasztalatú, régi párttagot. Az információs rendszer kiépítésének feladatait először vezetőségi ülésen tárgyalták meg, amelyre meghívták a szakszervezet, a KISZ és a munkahely vezetőit is, majd taggyűlésen beszélték meg. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az információs hálózat átfogja az üzemeket, hivatalokat, a dolgozók véleményének összegyűjtésében részt vesznek a pártvezetőség, a szakszervezeti bizottság tagjai, a bizalmiak, a szocialista brigádvezetők, a műszaki és adminisztratív dolgozók, párttagok. Nagyon elgondolkodtató viszont, hogy például a város egyik legnagyobb üzemében, az elektroncsőgyárban nem eléggé átfogó az információs szervezet, a cukorgyárban nem gyűjtik össze rendszeresen a véleményeket, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál a gazdasági és a műszaki vezetést nem vonták be az információs hálózatba. A Mezőgépgyárban nem élő az információ, mert későn kerül a dolgozók elé. Válasz és intézkedés Egyik fontos feladatuk az információs rendszerbe bekapcsolt üzemeknek, hivataloknak, hogy megtalálják a legalkalmasabb formát, amelynek révén valóságos képet kaphatnak az ott dolgozók hangulatáról. Ez azért is fontos, mert mind több helyen felismerik, hogy a politikai és gazdasági vezetéshez elengedhetetlen a tájékozottság. Amikor rendszerezik a munkahelyen összegyűjtött véleményeket, jelzéseket, hű tükröt kap a vezetőség arról, mi foglalkoztatja az embereket, hogyan reagálnak egy- egy intézkedésre. S ami a 98 és 93 százalék Őszintén szólva nem lepett meg az az adat, melyet Vis- nyei Zoltánná, a Kaposvári Járási Pártbizottság munkatársa a termelőszövetkezeti nőbizottságok elnökeinek részére rendezett összejövetelen mondott. Egyebek között ezt az összehasonlító számot említette felszólalásában: a kaposvári járás termeXszövetkezeteiben a nő tsz-tagok 98, a férfi tsz- tagok 93 százaléka végez fizikai munkát... 'A különbség csekély, mindössze öt százalék — a férfiak előnyére. Mert mit is csinál a fennmaradó 2, illetőleg 7 százalék? Nem fizikai munkát végez. S ez miből áll? Elnök, főagronómus, főkönyvelő — irodisták —, raktáros, brigádvezető és így tovább. E funkciók némelyikében szép számmal találni alkalmazottakat, tehát nem tsz-tagokat, ami az, előbb említett arányba nem is számít bele. És itt mindjárt meg kell jegyezni az iménti számok mellett, hogy sokan vannak a közös munkákban részt vevő családtagok is, ami ugyancsak mond valamit, hiszen a bedolgozók túlnyomó többsége, különösen a növény- termesztésben — nő. Az arányokból indultam ki. Ismerek olyan termelőszövetkezetet, ahol például a tucatnyi adminisztrációs dolgozó között egyetlen nő sincs. Pedig az irodai munka ugye, szinte »kimondottan nekik való". És itt a baj, hogy rríi ezt így tartjuk: elkönyveltük már rég, hogy erre a munkára csak férfiak, arra meg csak nők alkalmasak. Elképzelhető lenne például, hogy a termelőszövetkezetek növénytermesztési ágazataiban női brigádvezető is dolgozzon, annál is inkább, mert ebben az ágazatban többnyire nők foglalatoskodnak? Persze, hogy elképzelhető lenne — csak éppen a gyakorlatban alig találni erre példát. Talán alkalmatlanok a szellemi munkára, kevésbé képesek rá, mint a férfiak? Nem erről van szó! Hagyomány, szokás, elfoglaltság a leggyakoribb hivatkozási alap, ezt mondják a szövetkezetekben, ha a kérdés szóba kerül. Ugyanakkor azt sem titkolják, hogy a gazdasági eredményeknek a nők fő részesei, őket dicsérik lépten- nyomon. S itt valamiféle ellentmondás rejlik. Ez az ellentmondás mindaddig megmarad, amíg a 98 és a 93 százalékos arány nem változik; amíg nem közeledik egymáshoz jobban ez a két számadat. Figyelembe véve, hogy az évek folyamán egyre növekszik a szellemi és egyre csökken a tagok fizikai igénybevétele a termelőszövetkezetekben, jó volna, ha ezt a nők is hatékonyabban éreznék. Annál is inkább, mert a megyének ezen a részén a közös munkában részt vevők 60—70 százaléka nő, s azt hiszem, ez az arány érvényesül a megye más területén is. — H. F. program megvalósulását jelzi: a pártszervezetek, a tömegszervezetek a munkahely vezetőivel együtt igyekszenek választ adni a tisztázatlan kél désekre, hol szóban, hol körlevélben, hol műszaki értekezleten, termelési tanácskozáson, brigádgyűlésen. Sok módszert alkalmaznak a kaposvári üzemekben. A tapasztalatok szerint a dolgozók között i rendszeres tartózkodás bizonyult a legjobbnak, mert a kérdésekre azonnal választ adhatnak a kommunisták. Sokszor előfordul, hogy több üzemből érkezik a városi pártbizottságra panasz például a buszközlekedésre. Ilyenkor megkérik a 13. számú Autóközlekedési Vállalatot a jogos igények kielégítésére. A Kefe- és Műanyag- ipari Vállalat munkásnőitől érkezett jelzések alapján elintézték például, hogy • tovább tartsa nyitva az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat a gyár közelében levő boltját. Ezek a példák is jelzik, hogy a jogos kérések gyors elintézése a jó hangulat forrása lehet. Pártnapok — öntevékenyen A párttaggyűléseken többször magyaráznak olyan kül- és belpolitikai kérdéseket, amelyeket nem értett meg néhány párttag. Most már a munkahelyi problémák is szóba kerülnek az információs hálózat révén. Jónak és hasznosnak bizonyult a kötetlen napirendű taggyűlések módszere, hiszen hozzájárult a kommunisták átfogóbb tájékoztatásához, a bátrabb és önállóbb politizáláshoz. Ezek a fórumok elsősorban azért váltak közkedveltekké, mert minden párttag bátran, kötetlenül elmondhatta vélemé- 'nyét, javaslatát, gondját. Egy év alatt tovább nőtt a pártnapok, a termelési tanácskozások és a brigádgyűlések színvonala a megye- székhelyen. Az alapszervezetek öntevékenyen is tartanak már pártnapokat. A városi párt-vb úgy ítélte meg. hogy a szocialista brigádokat a jövőben sokkal jobban be kell vonni a politikai informácóís hálózatba. A még színvonalasabb tájékoztatást szolgálja, hogy tanfolyamot szerveznek azoknak a párttagoknak, akik információs munkával foglal- lalkoznak. A város vezetői a párttitkároknak tájékoztatót tartanak a városi tervekről és eredményekről. Az augusztusi taggyűléseken is szóba került a tájékoztatás, s az elmondottak megerősítették a vb állásfoglalását. Jobb, gyorsabb és pontosabb informálást sürgettek az üzemek kommunisták Lajos Géza Fejőgép a háztájiban A háztáji gazdálkodás korszerűsítése egész mezőgazdaságunknak egyik fontos célkitűzése. A 67. mezőgazdasági kiállításon figyelemre méltóan kifejezésre jut ez a gondolat. A korszerű falu bemutatása átfogóan, összegezően tár az érdeklődők elé mindent, ami kapcsolatos lehet, összefügg a háztáji gazdasággal. Az istálló előtti térségen elhelyezett sok hasznos munkaeszköz közül külön is figyelmet érdemel Demény Rezsőnek, a Kaposvári Gépipari Technikum tanárának újítása, á háztájiban használatos fejőgép. — Körülbelül nyolcéves kutató és kísérletező munka eredménye ez, ami tulajdonképpen egy fejőgéptalálmányomnak a mellékterméke — mondja Demény Rezső. — A találmányból üzemi típus még nem készült, de működési elvét már bemutatták itt a kísérleti pavilonban. — Ha ilyen érdekes körülmény között született meg a háztáji fejőgép gondolata, hallhatnánk néhány szót a tulajdonképpeni fő munkáról, a találmányról? — Röviden talán annyit, hogy a jelenlegi fejési mód eléggé kínos az állatnak, mert meglehetősen magas vákuummal szív. A találmány lényege, az új fejőgép elve, hogy kipréseli a tejet, így a káros szívó hatás egészen alacsonyra csökken, mindössze annyi, mintha a borjú szopna. — Szakmai körökben bizonyára érdeklődéssel fogadják ezt a hasznos, figyelemre méltó munkát. A kutatás, a kísérletezés közben támadt a gondolat, jó lenne a háztájiban is az itteni adottságoknak megfelelő fejőgép. így lett »melléktermék« ez a kiállításon is látható gép. — Ma már minden téren azon vagyunk, hogy a háztáji munkát megkönnyítsük, korszerűsítsük. Hiszen csak így szűnhet meg az ellentmondás háztáji és a közös között. Ez a nagyüzem két ágazata, a a kis fejőgép egyszerre egy tehén fejésére alkalmas, de könnyen átalakítható két tehén fejésére is. Mit mondjak még róla? A Tiszafüredi Vegyesipari Ktsz gyártja, ötezer forint az irányára. — Van-e már ilyen gép ä »gyakorlatban«, már úgy értem, gazdáknál, elsősorban természetesen Somogyra gondolok. — összesen talán három-négyet vásároltak, ebből egy-kettő van a megyében. Hiába a somogyi eredet, egy kicsit nehezen terjed... — Ez a kiállítás bizonyára változást hoz ennek a korszerű, hasznos kis gépnek a történetében is. Végezetül hadd kérdezzem meg: ilyen nagy fórumon, mint ez a kiállítás, szerepelt-e már munkájával. zerepe — Mi :ég nem, ez az első! V. M. 99 Bár így lett volna gyerekkoromban €6 MAGAS, VÉKONY, fiatalos mozgású ember Takács Sándor, a somogyszentpáli Béke Termelőszövetkezet állatgondozója. Az új, szakosított szarvasmarha-telepen munka közben találtam, ötvennyolc évét meghazudtoló fürgeséggel, fiatalos lendülettel forgatta a villát. Almozott. Három éve már, hogy itt dolgozik a szabadíartású növendékmarháknál. Negyven üsző gondozója. Tíz esztendeje, még a termelőszövetkezet alakulásakor került az állattenyésztésbe. Az elmúlt évtized hétköznapjairól beszélgetünk. — Még suttyó gyerek voltam, amikor már állatokkal, foglalkoztam. Bojtárként kezdtem. Keményen dolgoztam, kellett a kenyér. Néhány évig az eke szarva is törte a kezemet, egészen 1929-ig, míg el nem mentem kubikolni a berekbe. Az volt ám csak a munka! Gyalog jártam, nem volt kerékpár meg motor, Szedik a burgonyát Böhönyén csak a két lábam. Akkoriban az egész faluban nem volt annyi bicikli, mint most autó. Holnap jön a faluba a tizenharmadik autó, bezzeg akkor ... — legyint a kezével, majd nyomatékként nagyot szív cigarettájából. — Napkeltétől napnyugtáig talpon voltunk. S aztán gyalog haza a faluba így ment ez egész a háborúig. — Mire 1946 szeptemberében hazajöttem, négy hold szántó és egy hold rét várt rám — a feleségem kapta földosztáskor. Szüleimnek is volt hét holdjuk, erre hárman voltunk a testvéreimmel. Nem nagyon vonzott a föld. Gazdálkodtam a magam portáján, közben három évet a Terményforgalmi Vállalatnál is ledolgoztam. 1959-ben aztán megalakult a termelőszövetkezet Nem sokat gondolkoztam. Ma már azt mondom: bár így lett volna gyerekkoromban is. — Fél évig mezőőr voltam, utána ide kértem magam. Akkoriban még csak öt sertésólból átalakított istállónk volt. Azóta bizony sokat változott a világ és ez a mi kis majorunk is. Kinőtte magát. A disznókat egy közeli, új sertéstelepen tenyésztik, ide pedig egymás után épülnek a nagy, modem, új istállók. Hetet fejeztek be, mióta itt vagyok. Most adják át az új ellető istállót is. Ezzel a beszélgetés abbamaradt, elindult az istálló felé. Még várja az alom eligazítása és az állomány utolsó ellenőrzése. Enélküí — mint mondotta —sohasem indul el haza. A pirostarka, zsemleszínű üszőket már együtt nézegettük. Valóban szépek. — Nincs ezekkel baj, csak tudni kell velük bánni, és szeretni a munkát, mert anélkül nem megy. BESZÉLGETÉS KÖZBEN lassan kiérünk a telepről, a kapuban elbúcsúzunk. Kényelmesen, ráérősen ül fel a kerékpárra. Sokat tudna még mesélni. Élete összefonódott a munkával, együtt alakult, formálódott az eltelt negyedszázaddal. Elégedett ember, megtalálta a számítását. ■ Győri András Készül az új GELKA-szerviz A höhönyei Szabadság Tsz-ben hat napja szedik a burgonyát. Gép fordítja ki a földből, majd harminchat asszony sze cii össze a gumókat. 110—115 mázsás holdanként! termésre számítanak, Somogy megye legnagyobb elektromos gépjavítója a kaposvári GELKA. Körzete Nagyatádtól majdnem a Bala- ton-partig terjed, öt gépkocsi állandóan, járatszerűen szállítja a javításra váró gépeket. A televíziók, rádiók, elektromos háztartási eszközök mind nagyobb mértékű elterjedése egyenes arányban megnöveli a feladatot, mely a szervizre hárul. A teher elviselhetetlenül nehezedik a GELKÁ-ra, összefüggésben a szolgáltatások országos problémáival. Nem szólunk itt az állandósult alkatrészhiányról, amely gyakorlatilag szinte meggátolja az egyes javításokat, s arról sem, hogy az óhatatlanul szükséges készletezés terhe menynyire sújtja a szervizt. A kaposvári GELKÁ-t nagymértékben nyomasztja a helyhiány, azonkívül nincs elegendő szakembere sem. Jelenlegi központjukban úgyszólván minden talpalatnyi hely foglalt. A munkaszervezés, s a minőségi javítások nem a legideálisabb körülmények között folynak. A helyhiányból következik, hogy a szakember-utánpótlást sem képesek kielégítően megoldani. A javítás-szolgaltatás kényes szakmunkát igényel, hiszen minden egyes eset egyedi, alapos hozzáértés híján nem is lehet hozzákezdeni. A 15 ipari tanulót csak akkor foglalkoztathatják, ha elkészül a Május 1. utcában az új GEL- KA-székház. A ruhagyár és a Béke-szálló között épülő impozáns épület — melyet a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat készít — beruházási költsége hárommillió forint körül van. Ha elkészül, a berendezésre és a műszerparkra további egymilliót költenek. Mivel a jelenlegi telephelyet továbbra is használják, a javítókapacitás várhatóan 60 százalékkal nő. SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970 szeptember 10. 3
