Somogyi Néplap, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-04 / 207. szám

Ősszel újra bizonyítani kell MAGÁNYOSAN ( A munkaképtelen és maga- embernek tartják. Azt mond­II ksdyezötlsn időjárású ta­vasz után nehéz nyár köszön­tött a magyar mezőgazdaság­ra. Űjabb erőpróba előtt áll­nak megyénk mezőgazdasági üzemei. Közülük háromba, a ráksi, a tabi és a siófoki ter­melőszövetkezetbe látogat­tunk, hogy a felkészülés mi­kéntjéről érdeklődjünk. Farkas Lajos, a ráksi Üj Élet Tsz elnöke először a nyár eredményeiről számolt be: — Három kombájnnal arat­tunk az idén. Tizennégy má­zsa az átlagtermésünk, keve­sebb a tavalyinál. Most végez­zük a tarlóhántást, a kazalo­zást, a terület tisztítását. Négy és fél vagon silót készítettünk napraforgókeverékből. Ügy gondolom, az ősz nem hoz ak­kora gondot, mint a nyár. Há­rom erőgépet a Bábolnai Ál­lami Gazdaságtól vettünk, egyet pedig az AGROKER-től. Szeptember 25-én kezdjük meg a cukorrépa szedését ré­pakombájnnal. Új gépműhe­lyünk van, fél év óta dolgo­zunk benne. A szerelőgárda megbízható emberekből áll. A karbantartás, felkészítés rá­juk vár. Kukoricánk 430 hol­don terem majd. Faun típusú silózónk és Qros adapterünk van. Kézi erőt is igénybe ve­szünk a kukoricaszedésnél, ha a cukorrépa betakarítása en­gedi. Ez utóbbi növény vetés- területe is nagy: százhúsz hold. Azt hiszem, hozzám ha­sonlóan mások is gyakran né­zik meg a táblákat, találgat­va, milyen eredményre szá­míthatunk. Szerintem a kuko­rica holdanként 27—28 mázsa lesz. Ha az őszi munkáról be­szélgetünk, nem feledkezhe­tünk meg az őszi mélyszántás­ról sem. A vetésterületet is meghatároztuk. A tabi Egyetértés Termelő- szövetkezet irodájában Antal Lászlóné főkönyvelővel és Ács Károly főagronómussal beszélgettünk. — Mi is elkészítettük már az őszi vetéstervet — mondja. — Részletes kimutatás készült a dűlőkről, a táblákról, meg­határoztuk a vetőmag és a műtrágya mennyiségét. Búzát 650 holdon vetünE Az aratást természetesen befejeztük. Ti­zenkét mázsa lett az átlagunk. Nehéz aratás volt az idei. Az őszi árpa területét már fel­szántottuk, most a második szántás folyik. Azok a földek, amelyeken másodvetést nem, végeztünk, a műtrágyát vár­ják. Meg is kezdtük a szórást. Folyik a harmadik kaszás lu­cerna betakarítása. A gépek javítását végzik javítóműhe­lyünkben, az őszi munkákban ugyanis tizennyolc vesz majd részt. Ezen a héten indul meg a silózás. Nyolcvan holdról hordják a silókukoricát. A kukoricánk idei termése szá­mításunk szerint közepes lesz. 360 holdról szedjük majd, reszes művelésre ad­tuk ki. Reméljük, az időjá­rás is kedvező lesz. Bízunk benne, hogy amire a munká­kat kezdeni kell, a gépek ki­fogás nélkül mind használható állapotban lesznek. Az aratás igénybe vette a legkisebb csa­varjaikat is, sok volt a meghi­Kétszáz éves a lottó Szeretünk játszani PÉNTEKEN, mint minden héten, pontosan tíz órakor ki­sorsolták a lottó nyerőszámait. Szombaton meghallottuk a közleményt — öttalálatos szel­vény a héten nem volt, négy találatot..., a háromtalálatos szelvényekre ..., a kéttalála- tosok nyereménye ... A felnőttek szeretnek ját­szani. A legkülönbözőbb tár­sas- és szerencsejátékok nyo­maira bukkan a kutató a régi korokban is. A társasjátékok­ból már a középkor végén ki­alakult a sorsjáték. Az első sorsjátékot a francia Brügg városban rendezték. Maga, a lottó, lőttéire elnevezés is gall szóból, a pénz, illetve a súly­egység bizonyos hányadát je­lentő lot szóból ered. Franciaországban 1539-ben I. Ferenc király pátenst adott ki a sorsjátékok rendezésére. S a francia királyi lottó XVI. Lajos korában már évente 10—12 millió livre bevételt hozott a kincstárnak. A lottó mai formája — a 90 szám közül kiválasztandó 5 nyertes szám megjelölése Ge­nova városában lett honos. A város nagytanácsának öt tag­ját ugyanis évente 90 polgár közül nyilvános sorsoláson vá­lasztották. A lakosok egymás közt fogadtak az öt jelöltre. Később az egyéni fogadásokat betiltották, s Benedetto Gen­tile javaslatára a köztársaság rendezte meg hivatalos formá­ban — sorsjátékszerűen — a fogadást. Hamarosan a többi olasz városállamban is beve­zették ezt a játékot. S még a középkorban egész Európában elterjedt a lottó. Magyarországon az első lut­rit 1763-ban sorsolták, ekkor még osztrák rendezésben. De az 1868-ban kelt XV. törvény­cikk már önálló magyar lot­tójövedék felállítását rendelte el. Pesten először 1770-ben húztak lottószámokat. E JUBILEUM alkalmából a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság rendkívüli lottószel­vényt bocsátott ki, amelyen a budai Vár régi és mai képe látható. Az emlékszelvények sorsolását — a 37. heti számok húzásától függetlenül — szep­tember 11-én tartják. A sor­solásról a tv helyszíni köz­vetítést ad. Az emlék lottó- szelvények tárgynyeremény­sorsolásán a főnyeremények: egy budai öröklakás, két sze­mélygépkocsi és húsz, kétsze­mélyes társasutazás a régi lot­tósorsolások színhelyére: Ge­novába, Velencébe, Bécsbe, Pozsonyba. 200 év előtt nem volt hosz- szú életű a számsorsjáték. Rö­videsen megszüntették, s he­lyébe az osztálysors játékot ve­zették be. 1957-ben új célokkal, de a régi feltételek mellett újból meghonosították a lottójáté­kot. Az első játékhétre 1 505 500 szelvényt küldtek be a játékosok, s a nyeremény- alap meghaladta a 2 millió fo­rintot. Ekkor, 1957. március 7-én a következő öt számot húzták ki a szerencsekerék­ből: 77, 16, 71, 89, 61. öt talá­lat nem volt. De az első ötös találat nem váratott sokáig, áprilisban egy özvegyasszony­ra mosolygott a szerencse. Tíz év alatt 53 millió nyertesnek fizettek ki nyereményt. S egy év alatt a lottószelvények gyártására 420 tonna papírt használtak fel. NÉPSZERŰEK a lottó tárgynyeremény-sorsolásai is — öröklakást, családi házat, nyaralót, személygépkocsit, hűtőgépet, motorkerékpárt, tv-t, háztartási gépeket nyer­hetnek a szerencsések. A kisorsolt tárgyak 10—15 százaléka mégis gazdátlanul marad. Ezeket a szokásos nye­remények mellé, két hónap múltán újból kisorsolják. Azt ugyan meg tudják állapítani a Lottó Igazgatóságon, hogy hol adták el a szelvényt, de hogy kinek, az már a tulajdonos titka. Mondják, volt olyan eset is, hogy a négytalálatos lottószelvényt nem váltották be. Hogy miért? — erre a leg­különbözőbb levelek, hírek vá­laszolnak. , — Mosodába került a ru- J hám zsebében ... básodás az idén. A traktorosok beosztása is elkészült. Igyek­szünk más munkát biztosíta­ni mindenkinek, mint amit tavaly ősszel végzett. Így min­denki egyforma gyakorlatot szerezhet a szántásban, vetés­ben egyaránt. 150 holdon a napraforgó betakarítása vár ránk. A kertészetben is lesz munka az ősszel bőven. Márkus János, a siófoki Egyetértés Tsz elnökhelyettese így foglalta össze a végzett és végzendő munkákat: — A tarlóhántással készen vagyunk. A műtrágya biztosí­tott az őszi vetésekhez. A ve­tőmag még nem érkezett meg, mindennap várjuk. Géphiány miatt nem lesz kiesés, tizen­két traktor áll rendelkezé­sünkre. A vetésterület nem nagy, mindössze 450 hold. föld vár. Az aratás nálunk zökkenőmentes volt. Átlagban 15 mázsa búza termett, az őszi árpánk nagyobb termést hozott, 19 mázsát holdanként. A borsót takarmányozásra termesztettük, 19,10 mázsát takarítottunk be átlagosan. Kétszázhuszonöt holdon vár törésre a kukorica. Gépet ren­deltünk ehhez, ha nem érke­zik meg. akkor kézi erővel szedjük. Kétszer vegyszerez- tünk, mert az első nem sike­rült. Csapadékot eleget ka­pott a kukorica, így a fejlő­dése egyenletes. Ha szükség lesz rá, Balatonszabadiból ké­rünk segítséget, úgy mint ta­valy tettük... Érdemes elgondolkodni ezen az utolsó mondaton. Jó lenne, ha minden gazdaság fölmér­né munkaerő-ellátottságát, az őszi munkák gépesítettségi fo­kát. Ahol úgy érzik, egyedül nem boldogulnak, két-három termelőszövetkezetnek kell összefognia egymás segítésére. Hogy az első hó ne találjon újra szedetlen kukoricát a földeken. Leskó László Jubilál a magyar bányamérnö. spzes Hazánk felszabadulásának 25., a Bányászati Akadémia alapításának kétszázadik év­fordulója és a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem alapításának két évtizedes ju­bileuma alkalmából kétnapos tudományos ülésszak kezdő­dött csütörtökön Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyete­men. A hármas jubileum pénte­ken tudományos üléssel foly­tatódik. öt szekcióban csak­nem 50 előadás hangzik el azokról a bányászati, kohá­szati, gépészeti, természettudo­mányi, valamint közgazdasági kérdésekről, amelyeknek tu­dományos kutatásával a mis­kolci egyetem tanszékei foglal­koznak. tehetetlen állampolgárok gon­dozása egész társadalmunk ügye. A napközi és szociális otthonok sokat könnyítenek ugyan a gyöngédségre, ápolás­ra váró öregeink éleién, de a gyermeki kötelesség elmulasz­tása miatt egyedül maradt szü­lők élete valahol a lélek mé­lyén keserű marad. Négy gyermeket nevelt... A nyár végi nap tűző suga­rai elől árnyékban keres me­nedéket Cippán Pál tsz-nyug- díjas. Csendesen szemlélődik cigarettafüstöt eregetve, ami­kor belépek a fehérre meszelt, de már vakolatát hullató kis vései ház udvarának kapuján. A borostás arcú, idős férfi ba­rázdált vonásai küzdelmes életről vallanak. Megfakult te­kintetében pedig néma fájda­lom dereng. Pali bácsit 1965- től. felesége halála óta a ma­gány csendje veszi körül. Bár négy gyermeket nevelt keser­vesen, szűkös körülmények kö­zött, öregségére egyedül ma­radt, elfeledve, betegen. Há­rom lánya közül kettő Nemes- déden, egy pedig Kaposfüre- den él. Fia Vésén. a termelő- szövetkezetben dolgozik. Rit­kán nyitják be a magányosan éldegélő édesapjuk ajtaját. Fü­redi lánya ugyan évenként egyszer — mindenszentekkor meglátogatja, de ez a láto­gatás inkább a vései temető­ben nyugvó édesanyának szól. A hatvanhét éves embernek már nehéz a munka. Tavasztól csaknem teljesen munkaképte­len: a bal felét bénulás érte. Hetekig járóképtelen volt. ön­magát gondozta, ahogy tudta. Egyetlen bevétele az a három­száz forint, amit öregségi já­rulék címén kézbesít számára a posta. Bár a termelőszövet­kezet háztáji földdel és néhány hasáb tűzifával enyhít az idős ember gondjain, meg kell fog­nia a garast, ha boldogulni akar. Többnyire a szomszédok se­gítik a ház körüli munkában. A favágást, ha keservesen is, egyedül csinálja, csak ha a boltba vagy a patikába kell menni — hív segítséget. Főtt ételhez ritkán jut. A falube­liek tisztelettel beszélnek róla. Nagyon szerény és igénytelen ják, nem rajta múlott, hogy a fia elköltözött tőle családostul. Ugyanakkor mesélték, hogy az egyik vője valamilyen árokásó brigáddal a József Attila utca környékén dolgozott, s naponta járt el a ház előtt, de egyetlen alkalommal se lépte át annak küszöbét. Mégsem tesz szem­rehányást. — Nem akarok haragot a gyerekeimmel, majd csak meg­leszek ezután is valahogy — mondja mentegetőzve, amikor a család kerül szóba, bár könnyfátyolos szeme másról beszél. Akadt pártfogó Barcsa nénit jól ismerik Bö- hönyén. Amerre csak érdek­lődtem utána, szeretettel be­széltek a nyolcvankét éves asszonyról. Egy Kossuth Lajos utcai ház udvari szobája jelen­ti az otthont szárnál a. özv. Faggyas Ferencné magányo­san, egyedül él. Még sincs nyu­galma. Mostoha fiának a neje, ifjabb Faggyas Ferencné — maga is az idősebb korosztály­hoz tartozik — szüntelenül zaklatja őt. Célja megfosztani a szoba haszonélvezeti jogától, s őt legszívesebben az utcára tenné. Még a tanács által fo­lyósított néhány száz forint se­gélyt is sajnálja tőle, pedig az idős asszonynak ez az egyetlen bevétele. Nyugdíja nincs. Ifjabb Faggyasné előt­tem is bizonyította kimondot­tan rosszindulatú álláspontját, pedig Barcsa nénivel nem ne­héz kijönni, tanúsítják a szom­szédok. A nyugodt természetű, fiatalosan élénk gondolkodású asszony szegénységében is pá­ratlan emberségéről ad bi­zonyságot. A nála is mosto­hább körülmények között, Ka­posváron élő húgáról sem fe­ledkezik meg. Ügy mondják, ha teheti, csomagokkal — éle­lemmel és ruhával — segíti, de megtakarított forintjaiból is jut neki. — Tulajdonképpen nem pa­naszkodhatok, édes fiam, na­gyon kedvesek hozzám a fa­luban, a tanácsnak is hálás lehetek, amiért nem hagytak teljesen magamra, csak ne SZABÓ ÜSZLÓ - SÚLYOM JÖZSEF Az ügynök elinduli A kikötő elpusztul: 7.55-kor — Beleestem a Balatonba ruhástul, a szelvény is elázott — és hasonló fantasztikus megokolással. Nemrégiben egy vonat vész­fékjét húzták meg az ablakon kirepült lottószelvényért. A vonat megállt, és a szelvényt — nem találták meg. Kádár Márta Két tervet készítettek. Az első szerint a kahilli kikötő­ben hajtják végre a támadást, mivel feltételezték, hogy Ya­mamoto admirális tengeralatt- járó-vadászhajón fog utazni. A két repülőtiszt javaslatára ezt a tervet elvetették, mivel a (►levegőből nehéz kiválasztani a ► kívánt hajót a kikötőben hor­• gonyzó sok hajó közül. A má­* sodik tervet fogadták el, amely ► szerint Yamamotót repülőúlja ► alatt teszik ártalmatlanná. A (megfejtett utasítás alapján ►másodpercnyi pontossággal is- ’ merték indulási és érkezési he- 'lyeit, útvonalát. * Tudták azt is, hogy Kahilli­• be két Mitsubisi bombázóval és hat kísérő vadászgéppel ér­kezik. Törzse ugyancsak vele repül. A támadás helyéül a Kahillitől 35 méríöldnyire eső területet választották, amely 11 perc repülésnyi időre esett attól a repülőtértől, ahol — a terv szerint — Yamamoto gé­pe leszállni kíván. A feladat végrehajtására Rét vadászrepülő századot jelöltek ki. Az egyik század csalétek­ként szolgált, azzal a céllal, hogy magára vonja a Yama­motót kísérő vadászokat, a másik század célja pedig sz admirálist szállító gép meg-* semmisítése volt. Ezt követően kiválasztották az akcióban részt vevő legény­séget és gépeket, majd április 18-án elindultak a harci fel­adat végrehajtására. A két vadászszázad egész idő alatt megtartotta a szigorú rádiózási tilalmat, annak érde­kében, hogy a japánok fél ne fedhessék köteléküket. Nagy kerülővel repültek a megadott cél felé. Az előre meghatározott idő­pontok szerint találkoztak a Yamamotót és kíséretét szállí­tó repülőgépekkel. Az amerikaiak első vadász­százada magasan repülve ma­gára vonta a japán vadászok figyelmét. A japán vadászok védelem nélkül hagyták a bombázókat, és az amerikai vadászgépek megtámadására indullak. Ezt kihasználva, a második amerikai vadászszá­zad megtámadta a Yamamotót és törzskarát szállító két bom­bázót, és mind a kettőt meg­semmisítette. Ezzel megszüle­tett az első visszavágás a Pearl Harbor-i orvtámadásért. A japán titkosszolgálat ala­pos vizsgálatot tartott a tör­téntek után, a szigorú ameri­hallanám ezt a már-már kibír­hatatlan mondogalódást — mondja keserű mosollyal. Barcsa néni valóban csak a segítőkész gondoskodásnak kö­szönheti, hogy a magány elle­nére sem érez elhagyatottsá- got. Akinek módjában áll, Bö- hönyén, igyekszik segíteni az idős asszonyon, sőt a Marcali Járási Tanács is évenként 300 forinttal enyhít Barcsa néni tüzelőgondjain. Amíg beszél­getünk, ifjabb Faggyasné nyugtalanul jár-kel a szoba aj­taja előtt — néha beszél, ide­gesen megjegyez valamit, s to­vább megy. Ellenem is harag­ra gyűl, búcsúzáskor kézfogás helyett csak legyint a jobb ke­zével, miközben lesújtó tekin­tettel néz utánam ... K. Varga József Marketing a közlekedésben címmel országos tanácskozást rendezett Szegeden a Közleke­déstudományi Egyesület vas­útüzemi, gépjárműközlekedési és szállítmányozási szakosz­tálya. Az előadók hangoztatták, hogy az új gazdaságirányítási rendszer a közlekedésben is mindinkább a piaci viszonyok figyelembevételét, a szállítta­tok igényeinek mind alaposabb megismerését, annak lehető legjobb kielégítését, s új szol­gáltatások bevezetését helyezi előtérbe. Megállapították azt is, hogy ez a marketing tevé­kenység az iparban, kereske­delemben fejlettebb, mint a közlekedésben, hiszen a köz­lekedés nálunk az év nagy ré­szében kapacitáshiánnyal küzd. A közlekedésnek fel kell készülnie a szállítási csúcsok, a fuvarozás egyenetlenségei­nek megszüntetésére, a szállí­tási igények minőségi kielégí­tésére, ezzel együtt a reklám, a propaganda eszközeinek he­lyes alkalmazására. kai hírzárlat miatt azonban nem talált megfelelő magyará­zatot. Nem tudtak arról, hogy rejtjelező gépeik titkát és rejt­jelkulcsaikat az amerikai tit­kosszolgálat már régen meg­fejtette. A vizsgálatot azzal a végkövetkeztetéssel zárták, hogy Yamamoto admirális ha­lála véletlen ..volt; az ameri­kaiak kis vadra vadásztak és nagyot találtak. E magyarázat volt az oka annak is, hogy később sem vezettek be előzetes ellenőrző intézkedéseket. Yamamoto admirális likvi­dálásának tényét a második világháború befejezése után hivatalosan is bejelentették. Első ízben Chester W. Nimitz, az USA csendes-óceáni flottá­jának volt főparancsnoka, és Hanson W. Baldwin, a New York Times volt katonai szak­értője nyilatkozott erről egy sajtókonferencián. (Vége) SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1970. szeptentbar 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents